A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2010. július 8.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A peerstorm közösségi szóvédjegy bejelentése – PETER STORM korábbi közösségi és nemzeti védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi védjegyek tényleges használata – A 40/94 rendelet 15. cikke és 43. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 15. cikke és 43. cikkének (2) bekezdése)”
A T‑30/09. sz. ügyben,
az Engelhorn KGaA (székhelye: Mannheim [Németország], képviselik: W. Göpfert és K. Mende ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a The Outdoor Group Ltd (székhelye: Northampton [Egyesült Királyság], képviseli: M. Edenborough barrister),
az OHIM ötödik fellebbezési tanácsának 2008. október 28‑án a The Outdoor Group Ltd és az Engelhorn KGaA közötti felszólalási eljárás tárgyában hozott határozatával (R 167/2008‑5. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: E. Martins Ribeiro elnök, N. Wahl és A. Dittrich (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. január 21‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2009. június 9‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2009. június 1‑jén benyújtott válaszbeadványára,
mivel az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítéstől számított egy hónapon belül a felek egyike sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék az előadó bíró jelentése és az eljárási szabályzat 135a. cikke alapján úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, az Engelhorn KGaA 2004. november 12‑én a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a peerstorm szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az alábbi leírásnak felelnek meg: „Cipők, ruházati cikkek, kalapáruk”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. június 20‑i, 25/2005. számában hirdették meg.
5 2005. szeptember 19‑én a beavatkozó, a The Outdoor Group Ltd a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a fenti 3. pontban meghatározott áruk vonatkozásában bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás főként az alábbi védjegyeken alapult:
– a 25. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő árukat megjelölő PETER STORM korábbi közösségi szóvédjegy (a továbbiakban: korábbi védjegy): „Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk, nadrágok, sortok, szoknyák, női ruhák, zakók, ingek, pólók, melegítőfelsők, blúzok, pulóverek, kardigánok, kabátok, kezeslábasok, joggingok, overálok, övek, farmernadrágok, futónadrágok, dzsekik, alsóneműk, síöltözékek, mellények, lábbelik, zoknik és fejfedők (kalapáruk)”;
– a 18. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő árukat megjelölő PETER STORM egyesült királyságbeli korábbi szóvédjegy: „Bőrből vagy bőrutánzatból készült termékek; táskák, hátizsákok, oldaltáskák, tarisznyák, bőröndök, utazóládák, poggyászok, bőröndök, kézitáskák, tárolók, övek, aktatáskák”.
7 A felszólalás alátámasztásául a felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja) foglalt okra hivatkozott.
8 A felperes 2006. május 30‑i kérelmére az OHIM 2006. július 4‑én felhívta a beavatkozót, hogy a közösségi védjegyről szóló, 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése) és a 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) a tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata 22. szabályának megfelelően 2006. szeptember 5‑ig igazolja a korábbi közösségi védjegy használatát. Ezt a határidőt az OHIM 2006. november 5‑ig meghosszabbította. A egyesült királyságbeli korábbi védjegy tényleges használatának igazolására nem hívták fel a beavatkozót.
9 2006. november 6‑án a beavatkozó az őt képviselő ügyvédi iroda egyik munkatársától származó tanúnyilatkozatot nyújtott be. E nyilatkozatban az említett munkatárs kijelentette, hogy a beavatkozó az M. és B. társaságok anyavállalata, és a korábbi közösségi védjegy a közösségi védjegybejelentés közzétételét megelőző ötéves időszakban használat tárgyát képezte. A beavatkozó benyújtotta továbbá az M. társaság Egyesült Királyságban megjelent 2002. évi őszi/téli katalógusát, amelyben megtalálható egy, a PETER STORM védjegy alatt forgalmazott ruházaticikk-kollekció, az árak, valamint azon, az Egyesült Királyságban található üzletek listája, amelyekben ezek az áruk kaphatók. Ezenfelül a beavatkozó benyújtotta az M. társaság Egyesült Királyságban megjelent 2004. évi tavaszi/nyári katalógusát, amelyben megtalálható egy, a PETER STORM védjegy alatt forgalmazott cipőkollekció, valamint az árak.
10 A felperes 2007. február 20‑i észrevételeit követően, amelyekben azt állította, hogy a korábbi közösségi védjegy tényleges használatának igazolása nem volt kielégítő, a beavatkozó, akit az OHIM felhívott észrevételeinek benyújtására, 2007. május 4‑én benyújtott egy, a beavatkozó titkárától származó tanúnyilatkozatot. E nyilatkozatban az említett titkár azt állítja, hogy a beavatkozó M. és B. kiskereskedői üzlethálózatain keresztül az egész Egyesült Királyságban tevékenységet fejt ki, és a ruházati cikkeket, cipőket és kalapárukat megjelölő korábbi közösségi védjeggyel azonosított áruinak eladása több mint 11 millió font sterlinggel (GBP) növekedett egy négyhetes időszak folyamán, 2004 decemberében. E vallomáshoz csatoltak egy, a kereskedelmi műveletekről készített pénzügyi jelentést, amely tartalmazta a 2004 decemberének négy hete folyamán értékesített, kódszám alapján azonosított áruk listáját.
11 2007. november 30‑án a felszólalási osztály a felszólalást elutasította.
12 2008. január 14‑én a beavatkozó a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
13 2008. október 28‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM ötödik fellebbezési tanácsa a fellebbezésnek helyt adott. Úgy vélte különösen, hogy a korábbi közösségi védjegy tényleges használatát a ruházati cikkek, cipők és kalapáruk tekintetében igazolták. A fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett védjeggyel és a korábbi közösségi védjeggyel megjelölt áruk azonosságára, valamint a szóban forgó két megjelölés bizonyos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóságának fennállására tekintettel, és figyelembe véve azt az átlagos figyelmi szintet, amelyet az átlagos fogyasztó a szóban forgó áruk vásárlása során tanúsít, a szóban forgó két megjelölés között fennáll az összetévesztés veszélye.
A felek kérelmei
14 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– a felszólalást teljes egészében utasítsa el;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
15 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
16 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
Az OHIM előtt benyújtott írásbeli beadványokra a felperes által történő általános hivatkozás elfogadhatóságáról
17 A felperes az OHIM előtti eljárás során írásban benyújtott érvek összességére hivatkozik.
18 Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a hivatkozott jogalapok rövid összefoglalását. Az ítélkezési gyakorlat szerint, bár a keresetlevél szövegének egyes pontjai alátámaszthatók és kiegészíthetők az ahhoz mellékletként csatolt ügyiratok egyes részeire történő hivatkozással, az egyéb iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (a Törvényszék T‑183/03. sz., Applied Molecular Evolution kontra OHIM [APPLIED MOLECULAR EVOLUTION] ügyben 2004. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3113. o.] 11. pontja; a T‑350/04–T‑352/04. sz., Bitburger Brauerei kontra OHIM – Anheuser-Busch [BUD, American Bud et Anheuser Busch Bud] egyesített ügyekben 2006. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4255. o.] 33. pontja és a T‑305/06–T‑307/06. sz., Air Products and Chemicals kontra OHIM – Messer Group [Ferromix, Inomix és Alumix] ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 21. pontjat].
19 Nem a Törvényszék feladata, hogy a felek helyett megpróbálja megkeresni az általuk hivatkozott dokumentumokban a vonatkozó részeket (a Törvényszék T‑389/03. sz., Dainichiseika Colour & Chemicals Mfg. kontra OHIM – Pelikan [pelikán ábrázolása] ügyben 2008. április 17‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 19. pontját). Következésképpen a keresetlevél, amennyiben az OHIM előtt benyújtott iratokra utal, elfogadhatatlan, mivel a benne foglalt általános hivatkozás nem köthető össze az abban kifejtett jogalapokkal és érvekkel.
Az ügy érdeméről
20 A felperes két, egyrészt a 40/94 rendelet 15. cikkének (jelenleg a 207/2009 rendelet 15. cikke) és ugyanezen rendelet 43. cikke (2) bekezdésének megsértésére, másrészt az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
A 40/94 rendelet 15. cikkének és 43. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalapról
21 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a beavatkozó határidőn túl nyújtotta be bizonyítékait, és azok nem voltak kielégítőek annak bizonyítására, hogy a korábbi közösségi védjegy tényleges használat tárgyát képezte azon áruk tekintetében, amelyek tekintetében lajstromozták, és amelyeken a felszólalás alapult. Először is, a beavatkozó által 2006. november 6‑án benyújtott bizonyítékok határidőn túl kerültek benyújtásra, lévén az 2006. november 5‑én lejárt. Továbbá ezen bizonyítékok nem kielégítőek, mivel egyáltalában semmilyen tájékoztatással nem szolgálnak a korábbi közösségi védjegy tényleges használatának vonatkozásában. Másodszor, a beavatkozó által 2007. május 4‑én benyújtott bizonyítékokat a fellebbezési tanács tévesen fogadta el, mivel azokat az OHIM által a bizonyítékok benyújtására megjelölt határidőn túl nyújtották be.
22 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
23 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdéséből (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése), ugyanezen rendelet (9) preambulumbekezdésével (jelenleg a 207/2009 rendelet (10) preambulumbekezdése) és a 2868/95 rendelet 22. szabályának (3) bekezdésével összefüggésben az következik, hogy azon követelménynek, miszerint a közösségi védjegybejelentéssel szemben akkor tehető felszólalás, ha a korábbi védjegyet a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében ténylegesen használták, az a célja, hogy korlátozza a két védjegy közötti összeütközést, amennyiben nem áll fenn igazolt gazdasági indok, amely a védjegy által a piacon betöltött tényleges szerepből ered. Az említett rendelkezéseknek azonban nem céljuk, hogy a kereskedelmi sikert értékeljék, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizzék, vagy hogy a védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozzák (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑203/02. sz., Sunrider kontra OHIM– Espadafor Caba [VITAFRUIT] ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2811. o.] 36–38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
24 Valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása (lásd analógia útján a Bíróság C‑40/01. sz. Ansul‑ügyben 2003. március 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑2439. o.] 43. pontját). Ezen túlmenően a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják (a fenti 39. pontban hivatkozott VITAFRUIT‑ügyben hozott ítélet 39. pontja; ebben az értelemben analógia útján lásd továbbá a fenti 37. pontban hivatkozott Ansul‑ügyben hozott ítélet 37. pontját).
25 A védjegyhasználat ténylegességének mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az áruk és szolgáltatások természetét, a piac jellegzetességeit, valamint a védjegy használatának mértékét és gyakoriságát (a fent hivatkozott VITAFRUIT‑ügyben hozott ítélet 40. pontja; analógia útján lásd továbbá a fent hivatkozott Ansul‑ügyben hozott ítélet 43. pontját).
26 Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni különösen egyrészt a használati cselekmények összességének kereskedelmi mértékét, másrészt a védjegy használatának időtartamát és gyakoriságát (a fent hivatkozott VITAFRUIT‑ügyben hozott ítélet 41. pontja és a T‑334/01. sz., MFE Marienfelde kontra OHIM – Vétoquinol [HIPOVITON] ügyben 2004. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 2004., II‑2787. o.] 35. pontja).
27 A korábbi védjegy tényleges használatának konkrét esetben történő megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó mérlegelést kell végezni. Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk csekély mennyiségben történő értékesítését ellensúlyozhatja a védjegy koncentrált, illetve rendszeres használata, és fordítva (a fent hivatkozott VITAFRUIT‑ügyben hozott ítélet 42. pontja és a fent hivatkozott HIPOVITON‑ügyben hozott ítélet 36. pontja).
28 Ezenkívül a megvalósult bevételt, valamint a korábbi védjeggyel ellátott termékek értékesítésének mennyiségét nem lehet abszolút mértékben értékelni, az értékelést olyan egyéb releváns tényezőkkel összefüggésben kell elvégezni, mint a kereskedelmi tevékenység volumene, a gyártási vagy a forgalmazási kapacitások vagy a védjegyet használó vállalkozás sokrétűségének mértéke, valamint az érintett piacon lévő áruk vagy szolgáltatások jellemzői. Következésképpen ahhoz, hogy a korábbi védjegy használata ténylegesnek minősüljön, nem szükséges, hogy a használat mennyiségileg mindig jelentős legyen (a fent hivatkozott VITAFRUIT‑ügyben hozott ítélet 42. pontja és a fent hivatkozott HIPOVITON‑ügyben hozott ítélet 36. pontja).
29 Egy védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján igazolni, ehhez konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják az érintett piacon történő tényleges és elegendő használatot (a Törvényszék T‑39/01. sz., Kabushiki Kaisha Fernandes kontra OHIM – Harrison [HIWATT] ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5233. o.] 47. pontja és a T‑356/02. sz., Vitakraft-Werke Wührmann kontra OHIM – Krafft [VITAKRAFT] ügyben 2004. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3445. o.] 28. pontja.
30 Továbbá pontosítani kell, hogy a 40/94 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja) alapján, összefüggésben a rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdésével, egy közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalásban hivatkozott korábbi nemzeti vagy közösségi védjegy tényleges használatának igazolása magában foglalja a korábbi védjegy olyan alakban történő használatának igazolását is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el (a T‑29/04. sz. CRISTAL CASTELLBLANCH ügyben 2005. december 8‑án hozott ítélet [EBHT 2005., II‑5309. o.] 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A fentiek fényében azt kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte‑e úgy, hogy a beavatkozó által az OHIM előtt benyújtott bizonyítékok igazolták a korábbi közösségi védjegy tényleges használatát.
32 Mivel a felperes által benyújtott közösségi védjegybejelentést 2005. június 20‑án tették közzé, a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdésében említett ötéves időszak 2000. június 20‑tól 2005. június 19‑ig tartott (a továbbiakban: releváns időszak).
33 Amint az ugyanezen rendelet 15. cikkének (1) bekezdéséből következik, az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket kizárólag azon közösségi védjegyekre kell alkalmazni, amelyek tényleges használatát a jogosult öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta. Következésképpen a fenti jogkövetkezmények elkerüléséhez elegendő, ha a releváns időszak egy része alatt ténylegesen használják a védjegyet.
34 A beavatkozó által 2006. november 6‑án benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatban a felperes mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy e bizonyítékok késedelmesen kerültek benyújtásra, következésképpen azok elfogadhatatlanok.
35 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a felszólalási osztály 2006. november 5‑ig tartó határidőt biztosított a beavatkozó számára a korábbi közösségi védjegy tényleges használatának bizonyítására (lásd a fenti 8. pontot). A 2868/95 rendelet 72. szabályának (1) bekezdése értelmében, ha a határidő olyan napon jár le, amikor az OHIM az iratok átvételére nem tart nyitva, illetve amikor a (2) bekezdésben említettektől eltérő okok miatt a szokásos postai küldeményeket nem kézbesítik ki abban a helységben, ahol az OHIM hivatala található, a határidő meghosszabbodik az első olyan napig, amelyen az OHIM hivatala az iratok átvételére nyitva áll, és amelyen a szokásos postai küldeményeket kézbesítik. Mivel 2006. november 5‑e vasárnapra esett, a határidő meghosszabbodott az első olyan napig, amelyen az OHIM hivatala az iratok átvételére nyitva állt, azaz 2006. november 6‑a hétfőig. Következésképpen a 2006. november 6‑án benyújtott bizonyítékok nem késedelmesen kerültek benyújtásra.
36 A felperes azt állítja továbbá, hogy a 2006. november 6‑án benyújtott bizonyítékok nem kielégítőek, mivel semmilyen tájékoztatással nem szolgálnak a korábbi közösségi védjegy tényleges használatának vonatkozásában. Egyetlen további, az áruk eladásra történő felkínálását alátámasztó bizonyíték, például csomagolóanyag, címke vagy grafika sem került benyújtásra.
37 E tekintetben ki kell emelni, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 15. pontjában megállapította, hogy a beavatkozó által 2006. november 6‑án benyújtott bizonyítékok kielégítően igazolják a korábbi közösségi védjegy tényleges használatát.
38 A beavatkozó benyújtotta többek között az M. társaság, egy az Egyesült Királyságbeli kiskereskedőnek az Egyesült Királyságban megjelent 2002. évi őszi/téli katalógusát és egy másik, 2004. évi tavaszi/nyári katalógusát. E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 22. szabályának (4) bekezdése értelmében a szóban forgó védjegy tényleges használatát igazoló bizonyítékok között szerepelhetnek a katalógusok. A felperes nem vonta kétségbe e katalógusok valódiságát. Nem vitatott tehát, hogy azok valódiak és hitelesek.
39 A 36 oldalas 2002. évi őszi/téli katalógussal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy abban a különféle védjegyekkel megjelölt ruházati termékeken túl több mint 80 különböző árucikket kínálnak eladásra a PETER STORM védjegy alatt. Zakókról és blézerekről, pulóverekről, nadrágokról, pólókról, cipőkről, zoknikról, kalapokról és kesztyűkről van szó, amelyek jellemzőit röviden le is írják. A korábbi védjegy stilizált betűtípussal minden egyes áru mellett fel van tüntetve. E katalógusban szerepel minden egyes áru GBP‑ben megadott ára és referenciaszáma. E katalógus tartalmaz egy megrendelőlapot, és telefonszámot, faxszámot, postai címet és internetes címet tüntet fel a csomagküldés útján történő vásárlások céljából. A katalógus ezen túlmenően részletes információkat nyújt a különféle megrendelési módokról és az eladás általános feltételeiről, így többek között a cserével és az áru visszavételével kapcsolatos tudnivalókról. A katalógusban szerepel továbbá azon, egyesült királyságbeli 240 üzlet listája, amelyekben ruházati termékek kaphatók. Fel van tüntetve ezek postai címe és telefonszáma is.
40 A hatoldalas 2004. évi tavaszi/nyári katalógusban kizárólag cipők szerepelnek. A más védjegy alatt kínált árukon túl e katalógus hét, a PETER STORM védjegy alatt kínált árut tartalmaz, jellemzőik rövid leírásával egyetemben. A korábbi védjegy, stilizált betűtípussal, ugyancsak szerepel minden egyes árucikk mellett. E katalógusban fel van tüntetve minden egyes áru GBP‑ben megadott ára és referenciaszáma. Csomagküldés útján történő vásárlás céljára egy telefonszám és egy internetes cím van feltüntetve.
41 E katalógusok benyújtásával a beavatkozó jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a korábbi közösségi védjegyet használták a szóban forgó áruk piacának létrehozása vagy fenntartása céljából, még akkor is, ha – ellentétben a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 15. pontjában foglalt megállapításával – az M. társaság nem tekinthető harmadik félnek a beavatkozó viszonylatában, mivel valójában a beavatkozó ezen társaság anyavállalata.
42 Az egyesült királyságbeli kiskereskedő M. társaság a PETER STORM védjegytől eltérő védjegyek alatt kínált egyéb árukat is tartalmazó katalógusaiból ugyanis egyértelműen következik, hogy a védjegyet az Egyesült Királyság területén a releváns időszak egy jelentős része folyamán használták ruházati termékek tekintetében, nevezetesen a 2002. ősz/tél és a 2004. tavasz/nyár folyamán. A védjegy számos, csomagküldő szolgálat útján megrendelhető vagy egyes üzletekben megvásárolható árun feltüntetésre került. Ezen, végfogyasztóknak szánt katalógusok pontos információkat tartalmaztak az e védjegy alatt értékesítésre felkínált áruk, azok árai és az Egyesült Királyságban történő forgalmazásuk módja tekintetében. A csomagküldő szolgálat útján történő vásárlás céljából megjelölt telefon- és faxszámok, postai és internetes címek, valamint az árukat az Egyesült Királyságban kínáló jelentős számú üzletre vonatkozó pontos adatok fényében meg kell állapítani, hogy a PETER STORM védjegy alatt ruházati termékeket kínáltak eladásra a végfogyasztók számára.
43 Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, igaz, hogy e katalógusok nem nyújtanak információt a beavatkozó által PETER STORM védjegy alatt ténylegesen értékesített áruk mennyiségéről. Figyelembe kell venni e tekintetben ugyanakkor azt, hogy a PETER STORM védjeggyel megjelölt áruk nagy része szerepel a katalógusok kínálatában, és ezen áruk az Egyesült Királyság több mint 240 üzletében hozzáférhetőek voltak a releváns időszak egy jelentős részének folyamán. E tényezők alapján a korábbi védjegy tényleges használatának átfogó értékelése során a használat bizonyos jelentőségére lehet következtetni. E tekintetben emlékeztetni kell továbbá, hogy a korábbi védjegy tényleges használata követelményének nem célja, hogy az adott vállalkozás kereskedelmi sikerét értékelje (lásd a fenti 23. pontot).
44 Következésképpen a beavatkozó a szóban forgó katalógusok benyújtásával kellő információt nyújtott a PETER STORM védjegy használatának helye, időtartama, jellege és jelentősége tekintetében. Ezen információk lehetővé teszik annak kizárását, hogy olyan, szimbolikus jellegű használatról lenne szó, amelynek egyetlen célja a szóban forgó védjegyen fennálló jogok fenntartása, amint azt a fellebbezési tanács helytálló módon megjegyezte a megtámadott határozat 15. pontjában.
45 Ilyen körülmények között az első jogalapot el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács helytállóan fogadhatta‑e el a beavatkozó által 2007. május 4‑én benyújtott bizonyítékokat.
A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, második jogalapról
46 A felperes e jogalap alátámasztásául lényegében arra hivatkozik, hogy az egyesült királyságbeli védjeggyel, illetve a bejelentett közösségi védjeggyel megjelölt áruk csupán igen csekély mértékű hasonlóságot mutatnak. Ezen túlmenően egyrészt az ütköző megjelölések hangzásbeli, vizuális és fogalmi különbségeire, másrészt a PETER STORM védjegy csekély mértékű megkülönböztető képességére tekintettel az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
47 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érvelését.
48 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyebekben a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja) értelmében a korábbi védjegyen azt a valamely tagállamban lajstromozott védjegyet kell érteni, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
49 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítélet [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Az érintett vásárlóközönség tekintetében meg kell állapítani, hogy a szóban forgó védjegyet a fogyasztók összességének szánják, miáltal az érintett vásárlóközönséget feltételezhetően szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók alkotják.
51 Ami az érintett területet illeti, mivel a fellebbezési tanács által tekintetbe vett korábbi védjegy közösségi védjegy, az a terület, amely vonatkozásában az összetéveszthetőséget mérlegelni kell, az Európai Unió területe.
– Az áruk összehasonlításáról
52 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a korábbi közösségi védjeggyel, illetve a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk azonosak, lévén mindkét esetben ruházati cikkekről, cipőkről és kalapárukról van szó.
53 A bejelentett védjeggyel, illetve a korábbi közösségi védjeggyel megjelölt áruk azonosságának fényében a korábbi egyesült királyságbeli védjegy, illetve a bejelentett védjegy által megjelölt árukat nem szükséges összehasonlítani.
– A megjelölések összehasonlításáról
54 Az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója. E tekintetben a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
55 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg a megtámadott határozat 26–28. pontjában, hogy a két szóban forgó megjelölés, nevezetesen a peerstorm és a PETER STORM megjelölések bizonyos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóságot mutatnak. A két megjelölés között ugyanakkor nem áll fenn semmiféle fogalmi hasonlóság.
56 A felperes lényegében arra hívja fel a figyelmet, hogy az ütköző megjelölések vizuális, fonetikai és fogalmi különbségeket mutatnak. E tekintetben a felperes kiemeli, hogy a PETER STORM védjegyet két szó, mégpedig egy keresztnév és egy családnév alkotja, míg a bejelentett védjegy egyetlen szóból áll, amely nem választható szét keresztnévre és családnévre.
57 E tekintetben az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
58 Először is, a szóban forgó védjegyek, nevezetesen a korábbi közösségi védjegy (a továbbiakban: közösségi védjegy) és a bejelentett védjegy vizuális összehasonlításával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy e védjegyek között két különbség van. Egyrészt ugyanis, míg a korábbi védjegy két, egymástól szóközzel elválasztott szóból áll, a bejelentett védjegyet egyetlen szó alkotja. Másrészt, ami a szóban forgó védjegyek elejét illeti, a korábbi védjegy, a bejelentett védjeggyel ellentétben, első elemeként egy két „e” betű közé illesztett „t” betűt tartalmaz. E különbségeken túl meg kell állapítani, hogy a két ütköző védjegy ugyanazon betűket tartalmazza azonos sorrendben, különösen pedig a „storm” elemük azonos.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bizonyosan igaz, hogy a szóvédjegyek eleje jobban fel tudja kelteni a fogyasztók figyelmét, mint a védjegy fennmaradó része (e tekintetben lásd a Törvényszék T‑183/02. sz. és T‑184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] egyesített ügyekben 2004. március 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑965. o.] 81. pontját és a T‑112/03. sz., L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑949. o.] 64. és 65. pontját). Ugyanakkor e megállapítás nem vonatkozik valamennyi esetre (e tekintetben lásd a Törvényszék T‑292/01. sz., Phillips-Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel [BASS] ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4335. o.] 50. pontját és a T‑117/02. sz., Grupo El Prado Cervera kontra OHIM – Héritiers Debuschewitz [CHUFAFIT] ügyben 2004. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2073. o.] 48. pontját).
60 Még ha, a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint, az átlagfogyasztó a védjegyet általában egészében észleli, és nem is vizsgálja annak egyes részeit, attól még egy szómegjelölés észlelésekor azt alkotóelemeire bontja, amelyek számára konkrét jelentést hordoznak, vagy valamely általa ismert szóra emlékeztetik (a Törvényszék T‑356/02. sz., Vitakraft‑Werke Wührmann kontra OHIM – Krafft [VITAKRAFT] ügyben 2004. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3445. o.] 51. pontja).
61 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó mindkét védjegyben megtalálható „storm” elem az átlagos angol nyelvű fogyasztó figyelmét elsősorban szó jellegénél és azon ténynél fogva kelti fel, hogy e fogyasztó megérti annak jelentését. Ebből következően a bejelentett védjegyet e fogyasztó a „peer” és „storm” elemekre bontja, miáltal a korábbi védjegyben foglalt szóközből eredő különbség másodlagossá válik.
62 A korábbi védjegy első szavában foglalt „t” betű jelenlétéből eredő különbséggel kapcsolatban ki kell jelenteni, hogy, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában megállapította, azon tény folytán, hogy e betű a két „e” betű között helyezkedik el, kevésbé látható az érintett fogyasztó számára. A fellebbezési tanács tehát helytálló módon állapította meg, hogy a szóban forgó két védjegy között, összességében, fennáll bizonyos mértékű vizuális hasonlóság.
63 Másodsorban, a szóban forgó védjegyek hangzásbeli összehasonlításával kapcsolatban a fellebbezési tanács helytállóan állapította meg a megtámadott határozat 26. pontjában, hogy a „storm” elemet azonos módon ejtik, mind a két szóban forgó védjegyben. Ami a bejelentett védjegyben, illetve a korábbi védjegyben foglalt „peer”, illetve „peter” elemet illeti, a fellebbezési tanács nyomán meg kell állapítani, hogy az „ee” betűk hangzása a „peer” elemben és az „e” betű hangzása a „peter” elem első szótagában számos nyelven azonos, legyen szó akár az angol „ie”‑ről, a holland vagy német hosszú „éé” hangról, akár- a francia „é” hangról. Az egyetlen különbség a korábbi védjegy első elemében foglalt „t” betű jelenlétéből ered. Ugyanis, e betűnek, amely általában tiszta és kemény hangzást eredményez, e környezetben való jelenléte folytán a védjegy három szótagot tartalmaz. Ezzel szemben a bejelentett védjegy két szótagot tartalmaz.
64 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a „peter” szó kiejtése során a főhangsúly az első szótagon van, miáltal a „t” betű és e szó második szótagja kevésbé hallhatóak. Az, hogy a „t” betű nem szerepel a bejelentett védjegy első részében, nem kérdőjelezheti tehát meg a fellebbezési tanács azon következtetését, mely szerint a szóban forgó védjegyek között van bizonyos szintű hangzásbeli hasonlóság.
65 Harmadsorban, ami a szóban forgó védjegyek fogalmi összehasonlítását illeti, a felperes hangsúlyozza, hogy, a bejelentett védjeggyel ellentétben, a korábbi védjegy egy keresztnévből és egy családnévből áll. Az angol és német nyelvű fogyasztók számára a bejelentett védjegy „peer” eleme távolról sem skandináv keresztnévhez hasonlít, azt sokkal inkább „lord” jelentésben értelmezik.
66 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó két védjegyet egy keresztnév és egy családnév alkotja. A mindkét szóban forgó védjegyben szereplő „storm” elemmel kapcsolatban ugyanis nem vitatott, hogy családnévnek tekinthető. Ami a bejelentett védjegyben, illetve a korábbi védjegyben szereplő „peer” és „peter” elemeket illeti, a fellebbezési tanács helytállóan állapította meg a megtámadott határozat 28. pontjában, hogy azok keresztneveknek tekinthetők. A „peer” elem, minden bizonnyal érthető úgy egy angol nyelvű fogyasztó számára, hogy a jelentése: „lord”. Mindazonáltal, főként a skandináv országokban és Németországban, a Peer egy keresztnév. Az, hogy a bejelentett védjegy egybe írandó, nem gyengíti azt a megállapítást, mely szerint a szóban forgó két védjegy egy keresztnévből és egy családnévből áll. A beavatkozó helytállóan jegyezte meg ugyanis, hogy az érintett fogyasztó hozzá van szokva ahhoz, hogy egy védjegyet alkotó keresztnév és családnév között elhagyják a szóközt internetes cím létrehozása céljából.
67 Jelen ügyben ehhez hozzá kell tenni, hogy, amint azt a felperes megállapította, az angol nyelvű fogyasztók a Storm családnévhez a zord időjárás fogalmát társítják. A szóban forgó mindkét védjegyben szereplő „storm” elemre tekintettel, amely szó jellegénél és azon ténynél fogva, hogy e fogyasztó megérti annak jelentését, különösen felkelti az angol nyelvű átlagos fogyasztó figyelmét (lásd a fenti 60. és 61. pontot), a szóban forgó védjegyek azt sugallják, hogy a szóban forgó áruk, nevezetesen a cipők, ruházati cikkek és kalapáruk védelmet nyújtanak a zord időjárás ellen.
68 Tekintettel arra, hogy a szóban forgó két védjegyet egy keresztnév és egy családnév alkotja, és hogy azt sugallják, hogy a szóban forgó áruk védelmet nyújtanak a zord időjárás ellen, meg kell állapítani, hogy, ellentétben a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 28. pontjában foglalt kijelentésével, a szóban forgó két védjegy között fennáll egy bizonyos mértékű fogalmi hasonlóság.
69 A fentiek összességének fényében a fellebbezési tanács tehát helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a szóban forgó védjegyek között fennáll egy bizonyos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóság. Ezen túlmenően, a fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben, a szóban forgó védjegyek között egy bizonyos mértékű fogalmi hasonlóság is fennáll.
– Az összetéveszthetőségről
70 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét és különösen a védjegyek, illetve a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlóságát. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság csekély fokát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magas foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja és a Törvényszék T‑81/03, T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast-Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
71 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg a megtámadott határozat 30. pontjában, hogy tekintettel a szóban forgó áruk azonosságára, valamint az ütköző megjelölések közötti bizonyos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóság fennállására, az ütköző védjegyek között az érintett közönség tekintetében fennáll az összetévesztés veszélye.
72 A felperes azt állítja, hogy a PETER STORM védjegy csekély fokú benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel egyrészt az érintett közönség hozzá van szokva ahhoz, hogy ruházati termékek tekintetében keresztnévből és családnévből álló összetett védjegyekkel találkozzon, másrészt a Peter keresztnév és a Storm családnév gyakori és nem felismerhető. Különösen ami a Storm családnevet illeti, az angol nyelvű fogyasztók azt a zord időjárás fogalmával társítják. Következésképpen nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
73 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érvelését.
74 E tekintetben meg kell állapítani először is, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (lásd analógia útján a fent hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 18. pontját és a C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑3819. o.] 20. pontját). Mindazonáltal a jelen ügyben annak elismerése, hogy a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, nem zárja ki az összetévesztés veszélyének fennállását. Ugyanis, ha a korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe kell is venni az összetéveszthetőség mérlegelése során, ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek. Így, még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye az érintett megjelölések és áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd a Törvényszék T‑134/06. sz., Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5213. o.] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
75 Másodszor meg kell állapítani, hogy jelen ügyben a felperes nem bizonyította, hogy a korábbi védjegy, amint azt összességében a ruházati ágazatban használják, csekély mértékű benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik az Unió területén.
76 E tekintetben meg kell állapítani, hogy egy személynévből álló védjegy megkülönböztető képességének értékelési szempontjai azonosak a többi védjegytípusra alkalmazandó értékelési szemponttal. E védjegyekre nem alkalmazhatók szigorúbb általános értékelési feltételek, például az azonos nevet viselő személyek egy meghatározott száma, amelyeken kívül ez a név már nem tekinthető megkülönböztetésre alkalmasnak, vagy az, hogy a vezetéknév használata az érintett szektorban gyakori‑e, vagy sem. Bármilyen típusú védjegy megkülönböztető képességét egyedi elbírálás alapján kell megvizsgálni (analógia útján lásd a Bíróság C‑404/02. sz. Nichols‑ügyben 2004. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑8499. o.] 25–27. pontját).
77 Noha a keresztnévből és családnévből álló védjegyek használata bizonyára gyakori a ruházati ágazatban, a felperesnek a „peter”, illetve a „storm” szavakkal kapcsolatos érvei nem teszik lehetővé azon következtetés levonását, miszerint a korábbi védjegy csekély mértékű benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik. A szóban forgó korábbi védjegy ugyanis a PETER STORM megjelölés, amelyet, noha két elemből áll, összességében kell tekintetbe venni. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (lásd a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az, hogy az átlagos fogyasztó egy szómegjelölést alkotóelemeire bont, amelyek számára konkrét jelentést hordoznak, vagy valamely általa ismert szóra emlékeztetik (lásd ebben az értelemben a fenti 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), nem jelentheti azt ugyanakkor, hogy e fogyasztó ezeket az alkotóelemeket különálló megjelöléseknek tekintené. A felperes, amikor kijelentette, hogy a „peter” és „storm” szavak szokásosak és nem felismerhetőek, valamint hogy a „storm” szó használatos védjegyek megalkotása során, nem vette tekintetbe azt, hogy a „peter” és a „storm” szavak ténylegesen egyetlen megjelölést alkotnak. A felperes azon érvei, amelyek önmagában a „peter”, illetve a „storm” szóra vonatkoznak, nem kielégítőek tehát annak bizonyítására, hogy a PETER STORM korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik.
78 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a szóban forgó védjegyek között fennáll bizonyos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóság. Az érintett ruházati termékekkel, nevezetesen ruházati cikkekkel, cipőkkel és kalapárukkal kapcsolatban a vizuális hasonlóság jelen ügyben különös jelentőséggel bír, mivel megállapítást nyert, hogy valamely ruhadarab megvásárlása általában feltételezi a védjegyek szemrevételezését (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑97/05. sz., Rossi kontra OHIM – Marcorossi [MARCOROSSI] ügyben 2006. július 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
79 Még ha feltételezzük is, hogy a korábbi védjegy csupán csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, tekintettel a korábbi védjegy, illetve a bejelentett védjegy által megjelölt áruk azonosságára (lásd a fenti 52. pontot), valamint az ütköző megjelölések között többek között vizuális szinten fennálló hasonlóságának a fellebbezési tanács által megállapított elemeire, a fellebbezési tanács helytállóan jutott arra a következtetésre a megtámadott határozat 30. pontjában, hogy az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség nem zárható ki az érintett közönség tekintetében.
80 Annál is inkább ez a helyzet, mert, a fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben, a szóban forgó védjegyek között egy bizonyos mértékű fogalmi hasonlóság is fennáll. E vonatkozásban hangsúlyozni kell, hogy a Törvényszéket nem kötheti a fellebbezési tanácsnak a két ütköző védjegy fogalmi hasonlóságára vonatkozó téves értékelése, mivel az említett értékelés a részét képezi azoknak a következtetéseknek, amelyek jogszerűségét vitatják a Törvényszék előtt (ebben az értelemben lásd a Bíróság C‑16/06. P. sz., Éditions Albert René kontra OHIM ügyben 2008. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑10053. o.] 48. pontját).
81 Ilyen körülmények között a fentiek összességéből az következik, anélkül hogy állást kellene foglalni a felperesnek a felszólalás teljes egészében való elutasítására irányuló kereseti kérelme elfogadhatósága tárgyában, hogy a keresetet el kell utasítani (ebben az értelemben lásd a Törvényszék T‑205/06. sz., NewSoft Technology kontra OHIM – Soft [Presto! Bizcard Reader] ügyben 2008. május 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontját és a T‑67/08. sz., Hedgefund Intelligence kontra OHIM – Hedge Invest [InvestHedge] ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 58. pontját).
A költségekről
82 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, őt az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Engelhorn KGaA‑t kötelezi saját költségeinek, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és a The Outdoor Group Ltd. költségeinek viselésére.
Martins Ribeiro | Wahl | Dittrich |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. július 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások