C–165/16. sz. ügy
Toufik Lounes
kontra
Secretary of State for the Home Department
(a High Court of Justice [England & Wales], Queen’s Bench Division [Administrative Court] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – EUMSZ 21. cikk –2004/38/EK irányelv – Kedvezményezettek – Kettős állampolgárság – Eredeti állampolgárságának megőrzése mellett a fogadó tagállam állampolgárságát megszerző uniós polgár – Az uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának e tagállamban való tartózkodási joga”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. november 14.
1. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Jogosultak – Uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező, az e polgár állampolgársága szerinti tagállamban tartózkodó családtagjai – Kizártság – Eredeti állampolgárságának megőrzése mellett a fogadó tagállam állampolgárságát megszerző uniós polgár – Hatás hiánya
(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk, (1) bekezdés és 16. cikk, (1) bekezdés)
2. Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező, a fogadó tagállamban tartózkodó családtagjai – Eredeti állampolgárságának megőrzése mellett a fogadó tagállam állampolgárságát megszerző uniós polgár – Származékos tartózkodási jog a fogadó tagállamban – Feltételek
(EUMSZ 21. cikk, (1) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés, és 16. cikk, (1) bekezdés)
1. Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet akként kell értelmezni, hogy egy olyan helyzetben, amikor valamely európai uniós polgár oly módon élt a szabad mozgáshoz való jogával, hogy az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése, illetve 16. cikkének (1) bekezdése értelmében az állampolgársága szerintitől eltérő tagállamba utazott, és ott tartózkodott, majd – eredeti állampolgárságának megőrzése mellett – megszerezte e tagállam állampolgárságát, több évvel ez után pedig házasságot kötött egy harmadik állam olyan állampolgárával, akivel továbbra is az említett tagállam területén tartózkodik, ezt az állampolgárt az említett irányelv rendelkezései alapján nem illeti meg a szóban forgó tagállamban a származékos tartózkodási jog.
Ugyanis ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az irányelv hatálya alá tartoznak és az általa biztosított jogok kedvezményezettjei azok az uniós polgárok, akik „olyan tagállamba” utaznak, vagy „olyan tagállamban” tartózkodnak, „amelynek nem állampolgárai”, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, az említett irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott családtagjaik (2014. március 12‑i O. és B. ítélet, C‑456/12, EU:C:2014:135, 38. pont).
Ezenkívül, noha ezen irányelvnek az a célja, hogy megkönnyítse és megerősítse az uniós polgárokat megillető, a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását, továbbra is fennáll, hogy célja, amint az 1. cikkének a) pontjából is következik, e jog gyakorlásának a feltételeit érinti (2011. május 5‑i McCarthy ítélet, C‑434/09, EU:C:2011:277, 33. pont; 2014. március 12‑i O. és B. ítélet, C‑456/12, EU:C:2014:135, 41. pont). Ezért állapította meg a Bíróság, hogy mivel egy nemzetközi jogi elv értelmében valamely tagállam nem tagadhatja meg saját állampolgáraitól a területére való belépést vagy ott‑tartózkodást, és mivel ezen állampolgárok ott feltétlen tartózkodási joggal rendelkeznek, az említett irányelvnek nem célja, hogy egy uniós polgárnak az állampolgársága szerinti tagállamban való tartózkodását szabályozza.
E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a 2004/38 irányelvet már nem kell alkalmazni P. N. G. Ormazabal helyzetére azóta, hogy az Egyesült Királyságban honosították. Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy P. N. G. Ormazabal a szabad mozgáshoz való jogával élt akkor, amikor az Egyesült Királyságba utazott, és ott tartózkodott, és brit állampolgársága mellett megőrizte spanyol állampolgárságát is. E kettős körülmény ellenére ugyanis továbbra is igaz az, hogy ezen állampolgárság megszerzése óta P. N. G. Ormazabal ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében már nem „olyan tagállamban” tartózkodik, „amelynek nem állampolgára”, ennélfogva pedig e rendelkezés értelmében már nem tartozik a „kedvezményezett” említett irányelv szerinti fogalmának hatálya alá.
Figyelemmel a jelen ítélet 32. és 37. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, a harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársa, T. Lounes sem tartozik e fogalom hatálya alá, tehát ugyanezen irányelv alapján nem illetheti meg az Egyesült Királyságban a származékos tartózkodási jog.
(lásd: 34., 36., 37., 42., 43., 44., 62. pont és a rendelkező rész)
2. Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet akként kell értelmezni, hogy egy olyan helyzetben, amikor valamely európai uniós polgár oly módon élt a szabad mozgáshoz való jogával, hogy az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése, illetve 16. cikkének (1) bekezdése értelmében az állampolgársága szerintitől eltérő tagállamba utazott, és ott tartózkodott, majd – eredeti állampolgárságának megőrzése mellett – megszerezte e tagállam állampolgárságát, több évvel ez után pedig házasságot kötött egy harmadik állam olyan állampolgárával, akivel továbbra is az említett tagállam területén tartózkodik, ezt az állampolgárt az említett irányelv rendelkezései alapján nem illeti meg a szóban forgó tagállamban a származékos tartózkodási jog. Megilletheti ugyanakkor egy ilyen tartózkodási jog az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján, olyan feltételek mellett, amelyek nem lehetnek szigorúbbak, mint az említett jog olyan uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja számára történő biztosítása tekintetében a 2004/38 irányelvben előírt feltételek, amely uniós polgár a szabad mozgáshoz való jogát valamely, az állampolgársága szerintitől eltérő tagállamban való letelepedés útján gyakorolta.
A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amivel lényegében az Egyesült Királyság kormánya érvel, valamely tagállam P. N. G. Ormazabalhoz hasonló állampolgárának helyzete, aki a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta akkor, amikor jogszerűen egy másik tagállamba utazott, és annak területén jogszerűen tartózkodott, nem hasonlítható egy kizárólag amiatt tisztán belső helyzethez, hogy ez az állampolgár e tartózkodás ideje alatt – eredeti állampolgárságán felül – megszerezte a fogadó tagállam állampolgárságát is.
A tagállamok állampolgárai számára az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében elismert jogok közé tartozik a fogadó tagállamban a családi élet szokásos körülmények között történő fenntartása, és ezzel együtt családtagjaik jelenléte is (lásd analógia útján: 2008. július 25‑i Metock és társai ítélet, C‑127/08, EU:C:2008:449, 62. pont). Az a körülmény, hogy valamely tagállam olyan állampolgára, aki egy másik tagállamba utazott, és ott tartózkodik, később – eredeti állampolgárságán felül – megszerzi ezen utóbbi tagállam állampolgárságát, nem vonhatja maga után azt, hogy megfosszák ettől a jogától, ellenkező esetben sérülne az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése hatékony érvényesülése.
Az uniós polgárok számára az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében biztosított jogok hatékony érvényesülése megköveteli, hogy a P. N. G. Ormazabaléhoz hasonló helyzetben lévő uniós polgárt a fogadó tagállamban azt követően továbbra is megillethessék az említett rendelkezésre alapított jogai, hogy eredeti állampolgárságán felül megszerezte e tagállam állampolgárságát, valamint hogy – többek között – családi életet alakíthasson ki a harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársával, az ezen utóbbi számára biztosított származékos tartózkodási jog révén.
(lásd: 49., 52., 53., 60., 62. pont és a rendelkező rész)