AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. április 27.
T‑272/08. P. sz. ügy
R
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők –Fellebbezési határidő – Határidő számításának kezdőnapja – Késedelem – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan fellebbezés
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének F‑105/07. sz., R bis kontra Bizottság ügyben 2008. március 6‑án hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. R maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Eljárás – Kézbesítések – Telefaxon történő kézbesítés – A címzett telefaxának működési hibája – Postai út igénybevétele telefonon történő értesítés mellett
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 99. cikk, 1. §, első francia bekezdés, és 2. §)
2. Eljárás – Kézbesítések – Telefaxon történő kézbesítés – A címzett telefaxának működési hibája – Postai út igénybevétele telefonon történő értesítés nélkül
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 4. §)
3. Eljárás – Kézbesítések – Postai út igénybevétele – A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 99. cikkének, 2. §‑ában előírt vélelem megdönthetetlen jellege
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 99. cikk, 2. §)
4. Eljárás – Határidők – Jogvesztés – Vis maior – Fogalom
(A Bíróság alapokmánya, 45. cikk és I. melléklet, 9. cikk, első bekezdés; A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 99. cikk, 2. §))
1. Ha a felperes a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás céljára nem luxembourgi kézbesítési címet jelölt meg, hanem egy telefax számot valamint egy telefonszámot adott meg az említett eljárásban történő kézbesítés céljára, akkor a Közszolgálati Törvényszék által hozott, az eljárást befejező végzés vagy ítélet szabályos kézbesítésének a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 99. cikke 1. §‑ának első francia bekezdése és 2. §‑a értelmében úgy kell tekinteni, hogy a kézbesítés az ezen ítélet vagy végzés hiteles másolatát tartalmazó ajánlott postai küldemény tértivevényén szereplő időpontban történt meg, ha a felperest a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 99. cikke 2. §‑ának megfelelően a Közszolgálati Törvényszék Hivatala értesítette e küldeményről, és a Hivatalt három héten belül nem tájékoztatták arról, hogy a küldemény nem érkezett meg. A szóban forgó értesítés a felperes számára történő kézbesítés céljára megadott telefax meghibásodása esetén történhet telefonon, a felperes által megadott telefonszámon, ha a Közszolgálati Törvényszék Hivatala által a kérdéses értesítés továbbítására tett kísérletek eredménytelenek maradtak, és a felperes, akit a hibáról tájékoztattak, azt nem hárítja el.
(lásd a 21–23. pontot)
2. A felperes számára történő kézbesítés céljára megadott telefax el nem hárított hibája esetén, ha a felperest nem értesítik telefonon arról, hogy a Közszolgálati Törvényszék Hivatala ajánlott küldeményben továbbította részére az eljárást befejező ítélet vagy végzés hiteles másolatát, a szóban forgó ítélet vagy végzés kézbesítése a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikkének 4. §‑a értelmében az említett küldeménynek a luxemburgi postahivatalnál történő feladásával teljesítettnek kell tekinteni.
(lásd a 28. és 29. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑84/08. P. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és BCE ügyben 2008. július 3‑án hozott végzésének 5–13. pontja (EBHT 2008., I‑104. o.).
3. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 99. cikkének 2. §‑ában előírt háromhetes határidő lejártakor az e rendelkezésben előírt vélelem megdönthetetlenné válik. Ilyen esetben a Közszolgálati Törvényszék által hozott, eljárást befejező ítélet vagy végzés hiteles másolatát tartalmazó ajánlott küldemény tértivevényén szereplő aláírás felperes általi vitatása nem kérdőjelezheti meg azon következtetést, hogy a kérdéses ítélet vagy végzés kézbesítése a tértivevényen szereplő időpontban megtörtént.
(lásd a 23–27. pontot)
4. Csak egészen kivételes esetben, a Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerinti előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállásakor lehet eltérni az eljárási határidőkre vonatkozó közösségi szabályoktól, mivel ezeknek a rendelkezéseknek a szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód. A Bíróság alapokmányának 45. cikkében említett vis maior fogalma egyfelől objektív, az érdekelt érdekkörén kívül eső és rendkívüli körülményekre vonatkozó elemet foglal magában, másfelől pedig olyan szubjektív elemet, amely azzal függ össze, hogy az érdekelt köteles védekezni a rendkívüli esemény következményei ellen, megtéve ennek során – anélkül, hogy túlzott áldozatot hozna – a megfelelő intézkedéseket. Az érdekeltnek különösen az eljárás lefolyására kell gondosan ügyelnie, és többek között a megállapított határidők betartására kell gondot fordítania. A vis maior fogalma tehát nem vonatkozik arra az esetre, amikor a gondos és körültekintő személynek objektíve módjában állt volna megakadályozni a keresetindítási határidő lejártát.
Ennélfogva elfogadhatatlan a Közszolgálati Törvényszék végzése ellen olyan felperes által késedelmesen benyújtott fellebbezés, akinek ügyvédjét a Közszolgálati Törvényszék Hivatala telefonon tájékoztatta arról, hogy sikertelenül kísérelte meg számára telefaxon továbbítani az említett végzést, és aki két hónapon keresztül nem tett semmit, és csupán mind a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 99. cikkének 2. §‑ában előírt háromhetes határidő, mind a fellebbezési határidő lejártát követően vette fel a kapcsolatot az említett Hivatallal, anélkül hogy bármiféle indokra vagy körülményre hivatkozna e helyzet magyarázataként.
(lásd a 31., 32. és 35. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑239/97. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 1998. május 7‑én hozott végzésének (EBHT 1998., I‑2655. o.) 7. pontja; C‑369/03. P. sz., Forum des migrants kontra Bizottság ügyben 2004. február 19‑én hozott végzésének (EBHT 2004., I‑1981. o.) 16. pontja; C‑325/03. P. sz., Juazaga Meabe kontra OHIM ügyben 2005. január 18‑án hozott végzésének (EBHT 2005., I‑403. o.) 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T‑426/04. sz., Tramarin kontra Bizottság ügyben 2005. november 21‑én hozott végzésének (EBHT 2005., II‑4765. o.) 60. pontja.