C‑204/12–C‑208/12. sz. egyesített ügyek

Essent Belgium NV

kontra

Vlaamse Reguleringsinstantie voor de Elektriciteits‑ en Gasmarkt

(a rechtbank van eerste aanleg te Brussel [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Az érintett régióban található, megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító létesítmények számára, átruházható zöld bizonyítványok kibocsátását előíró regionális támogatási rendszer – A villamosenergia‑szolgáltatókat terhelő azon kötelezettség, hogy évente az illetékes hatóságnak adott kvótának megfelelő számú bizonyítványt mutassanak be – Az Európai Unió más tagállamaiból és az EGT‑Megállapodásban részes államokból származó származási garanciák figyelembevételének megtagadása – A bizonyítványok bemutatásának elmulasztása esetén kiszabott közigazgatási bírság – 2001/77/EK irányelv – 5. cikk – Áruk szabad mozgása – EK 28. cikk – Az EGT‑Megállapodás 11. és 13. cikke – 2003/54/EK irányelv – 3. cikk”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. szeptember 11.

1.        Bírósági eljárás – A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelem – Az újbóli megnyitás feltételei

(A Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata – Kizártság – Az uniós jog értelmezéséhez szükséges valamennyi információnak a kérdést előterjesztő bíróság számára történő megadása – Bennfoglaltság

(EUMSZ 267. cikk)

3.        Környezet – A belső villamosenergia‑piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatása – 2001/77 irányelv – Olyan nemzeti támogatási rendszer, amely átruházható bizonyítványok kiadásáról rendelkezik a régió területén megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozóan – A villamosenergia‑szolgáltatókat terhelő azon kötelezettség, hogy közigazgatási bírság terhe mellett évente az illetékes hatóságnak adott kvótának megfelelő számú ilyen bizonyítványt mutassanak be – Az Európai Unió más tagállamaiból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes harmadik államokból származó származási garanciák figyelembevételének megtagadása – Megengedhetőség

(2001/77 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. és 5. cikk)

4.        Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Olyan nemzeti támogatási rendszer, amely átruházható bizonyítványok kiadásáról rendelkezik a régió területén megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozóan – A villamosenergia‑szolgáltatókat terhelő azon kötelezettség, hogy közigazgatási bírság terhe mellett évente az illetékes hatóságnak adott kvótának megfelelő számú ilyen bizonyítványt mutassanak be – Az Európai Unió más tagállamaiból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes harmadik államokból származó származási garanciák figyelembevételének megtagadása – Megengedhetetlenség – Igazolás – Feltételek

(EK 28. cikk és EK 30. cikk; EGT‑Megállapodás, 11. és 13. cikk)

5.        Európai uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés – Tilalom – Olyan nemzeti támogatási rendszer, amely átruházható bizonyítványok kiadásáról rendelkezik a régió területén megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozóan – A villamosenergia‑szolgáltatókat terhelő azon kötelezettség, hogy közigazgatási bírság terhe mellett évente az illetékes hatóságnak adott kvótának megfelelő számú ilyen bizonyítványt mutassanak be – Az Európai Unió más tagállamaiból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes harmadik államokból származó származási garanciák figyelembevételének megtagadása – Megengedhetőség

(EUMSZ 18. cikk; EGT‑Megállapodás, 4. cikk; 2003/54 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 47., 48. pont)

2.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 51. pont)

3.        A belső villamosenergia‑piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77 irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti támogatási rendszer, amely úgy rendelkezik, hogy az illetékes regionális szabályozó hatóság átruházható bizonyítványokat ad ki az érintett régió területén megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozóan, és amely szabályozás előírja a villamosenergia‑szolgáltatók arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az említett hatóságnak évente közigazgatási bírság terhe mellett bizonyos – az adott régióban általa értékesített teljes villamosenergia‑mennyiség egy részének megfelelő – számú ilyen bizonyítványt mutassanak be, anélkül hogy e szolgáltatók az említett kötelezettséget teljesíthetnék az Unió más tagállamaiból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes harmadik államokból származó származási garanciák felhasználásával.

Az említett 5. cikk célja ugyanis lényegében az, hogy a zöld villamos energia származását származási garanciával lehessen igazolni. Azon nemzeti támogatási rendszerek, melyek révén a zöld villamos energiát termelők közvetlen vagy közvetett támogatásban részesülnek, és igénybe vehetik a zöld bizonyítványok rendszerét, az említett irányelv egy külön rendelkezésének, tudniillik a 4. cikkének képezik tárgyát. Márpedig a 2001/77 irányelv 4. és 5. cikkének, illetve preambulumbekezdéseinek szövegében semmi sem utal arra, hogy az uniós jogalkotó a származási garanciák és a zöld energia termelésének támogatására irányuló nemzeti rendszerek között kapcsolatot kívánt volna létesíteni. Az uniós jogalkotó tehát nem kívánta kötelezni a zöld bizonyítványokat alkalmazó támogatási rendszert választó tagállamokat arra, hogy kiterjesszék e rendszer előnyeit a más tagállamok területén előállított zöld villamos energiára.

(vö. 59–61., 66., 69. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.        Az EK 28. és EK 30. cikket, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 11. és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti támogatási rendszer, mely úgy rendelkezik, hogy az illetékes regionális szabályozó hatóság átruházható bizonyítványokat ad ki az érintett régió területén a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozóan, és amely szabályozás előírja a villamosenergia‑szolgáltatók arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az említett hatóságnak évente közigazgatási bírság terhe mellett bizonyos – az adott régióban általa értékesített teljes villamosenergia‑mennyiség egy részének megfelelő – számú ilyen bizonyítványt mutassanak be, anélkül hogy az említett szolgáltatók az említett kötelezettséget teljesíthetnék az Unió más tagállamaiból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes harmadik államokból származó származási garanciák felhasználásával, amennyiben:

‑ olyan mechanizmusokat vezetnek be, amelyek biztosítják a bizonyítványok valódi piacának létrehozatalát, amelyen a kínálat és a kereslet ténylegesen találkozhat, és amely az egyensúly felé törekszik, oly módon, hogy az érintett szolgáltatóknak ténylegesen lehetőségük legyen a bizonyítványok méltányos feltételek melletti beszerzésére;

‑ az ezen kötelezettséget nem teljesítő szolgáltatókkal szemben kiszabandó közigazgatási bírság kiszámításának módját és összegét úgy állapítják meg, hogy az ne lépje túl az ahhoz szükséges mértéket, hogy a termelőket a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia‑termelésük tényleges növelésére ösztönözze, illetve azon szolgáltatókat, akiket az említett kötelezettség terhel, az előírt bizonyítványok tényleges megvásárlására ösztönözze, különösen elkerülve az említett szolgáltatók túlzott mértékű szankcionálását.

E szabályozás ugyanis alkalmas arra, hogy akadályozza a villamos energia és különösen a zöld villamos energia más tagállamokból való behozatalát, és következésképpen olyan, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, amely főszabály szerint összeegyeztethetetlen az EK 28. cikkből eredő uniós jogi kötelezettségekkel. Mindazonáltal a megújuló energiaforrások villamosenergia‑termelésre történő alkalmazásának támogatására irányuló cél főszabály szerint alkalmas lehet az áruk szabad mozgása esetleges akadályainak igazolására. Ezenkívül nem tűnik úgy, hogy pusztán a zöld bizonyítványokat alkalmazó támogatási mechanizmus igénybevételének a régió területén előállított zöld villamos energiára korlátozása, és a más tagállamokban termelt villamos energiához kapcsolódó származási garanciáknak a kvótakötelezettség teljesítése céljából történő figyelmen kívül hagyása sérthetné az arányosság elvét.

(vö. 88., 95., 103., 116. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

5.        A hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan az EUMSZ 18. cikkben, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 4. cikkében, valamint a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalmakat úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti támogatási rendszer, amely úgy rendelkezik, hogy az illetékes regionális szabályozó hatóság átruházható bizonyítványokat ad ki az érintett régió területén a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozóan, és amely szabályozás előírja a villamosenergia‑szolgáltatók arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az említett hatóságnak évente közigazgatási bírság terhe mellett bizonyos – az adott régióban általa értékesített teljes villamosenergia‑mennyiség egy részének megfelelő – számú ilyen bizonyítványt mutassanak be, anélkül hogy az említett szolgáltatók az említett kötelezettséget teljesíthetnék az Unió más tagállamaiból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes harmadik államokból származó származási garanciák felhasználásával.

A fent hivatkozott kvótakötelezettség ugyanis a flamand régióban működő valamennyi villamosenergia‑szolgáltatóra vonatkozik, állampolgárságuktól függetlenül. Hasonlóképpen azon körülmény, hogy az említett szolgáltatók nem használhatnak származási garanciákat a zöld bizonyítványok helyett, valamennyiükre vonatkozik, függetlenül az állampolgárságuktól.

(vö. 121., 130. pont és a rendelkező rész 3. pontja)