A Törvényszék (negyedik tanács) T-369/22. sz., Michael Heßler kontra Európai Bizottság ügyben 2023. december 20-án hozott ítélete ellen Michael Heßler által 2024. február 20-án benyújtott fellebbezés

(C-137/24 P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Michael Heßler (képviselő: I. Steuer-Lutz ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (negyedik tanács) T-369/22. sz. ügyben hozott 2023. december 20-i ítéletét,

semmisítse meg az Európai Bizottságnak a panasszal kapcsolatban 2022. március 25-én hozott határozatát,

kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy a 260/68 Euratom, ESZAK rendelet¹ 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján az adminisztratív vezetők 222/04 következtetései² szerint meghatározott adómentességet 2021. augusztus 1-jéig visszamenőleges hatállyal továbbra is biztosítsa,

rendelje el, hogy az elmaradt kifizetések után a költségvetési rendelet szerinti kamatot kell fizetni;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező az alábbiakat állítja:

A Törvényszék helytelenül értelmezte az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség tisztviselőinek személyzeti szabályzata¹ 90. cikkének (2) bekezdése szerinti „sérelmet okozó aktus” fogalmát.

A Törvényszék megsértette a fellebbezőt az Alapjogi Charta 41. cikke alapján megillető megfelelő ügyintézéshez való jogot, mivel nem állapította meg, hogy az Európai Bizottság megsértette a határozatok indokolásának kötelezettségét, és azt sem, hogy az Európai Bizottság megsértette a sérelmet okozó aktus meghozatala előtti meghallgatáshoz való jogot.

A Törvényszék megsértette a fellebbezőnek a számára járó díjazás kifizetéséhez való jogát, mivel

a gyermekek után járó támogatás és az eltartott gyermekek után járó adómentesség nyújtása között ténylegesen fenn nem álló járulékos jelleget hozott létre,

a 260/68 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerinti „eltartott gyermek“ fogalmat hibásan értelmezte, mivel a gyermek eltartottságát az életkorához és nem a rászorultságához kötötte,

a nem tette lehetővé a fellebbező számára a szokásjog és a bizalomvédelem elve alapján a kérelmezett adókedvezményre való jogosultságot,

tévesen értelmezte a kérelmezett adókedvezmény jogi természetét, továbbá

tévesen értelmezte az adminisztratív vezetők 222/04 következtetéseinek és az Európai Bizottság ezen következtetések végrehajtására vonatkozó belső iránymutatásainak az Európai Bizottságra nézve kötelező joghatását.

____________

¹ Az Európai Közösségeket illető adó alkalmazása feltételeinek és eljárásának megállapításáról szóló, 1968. február 29-i 260/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL 1968. L 56., 8. o.).

¹ Az adminisztratív vezetők 2004. április 7-i 222/04 következtetései (SEC[2004]411).

¹ Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 31. EGK és 11. Euratom tanácsi rendelet (HL 1962. L 45, 1385. o.).