AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2014. február 12.
F‑83/12. sz. ügy
Jean‑Pierre Bodson és társai
kontra
Európai Beruházási Bank (EBB)
„Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – A munkajogviszony szerződéses jellege – Díjazás – Az EBB jutalmazási rendszerének reformja”
Tárgy: Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben a felperesek egyrészt a 2012. áprilisi illetményelszámolásukban szereplő, a jutalmakra vonatkozó határozatok azon részének megsemmisítését kérik, amely az Európai Beruházási Bank (EBB, a továbbiakban: Bank) igazgatótanácsának 2010. december 14‑i határozatát alkalmazta, és a Bank igazgatási bizottságának 2010. november 9‑i és 2011. november 16‑i, a jutalmazási rendszer reformjára vonatkozó határozatok megsemmisítését, másrészt kérik az EBB kötelezését a fent említett határozatok alkalmazásával és a korábbi rendszer alkalmazásával nekik járó összegek között fennálló különbözet folyósítására, valamint kártérítés megfizetésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. J.‑P. Bodson és a hét további felperes maga viseli saját költségeit és kötelesek viselni az Európai Beruházási Bank részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Pervezető intézkedések – Valamely fél ügyvédje által készített iratok iratanyagból való eltávolítása iránti kérelem – Az alperes intézménnyel folytatott kollektív tárgyalások keretében szerkesztett irat – Bizalmas jelleg hiánya – Elutasítás
2. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Határidők – Az ésszerű határidő követelménye – A személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása – Megengedhetetlenség – Az adott ügy körülményeire tekintettel történő értékelés
(EUMSZ 270. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk, (3) bekezdés)
3. Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A kedvezményezett teljesítményének függvényében, diszkrecionális módon adott éves jutalom – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, II. melléklet)
4. Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Az eljáráshoz fűződő érdek – A díjazási rendszer reformját követő első illetményelszámolással szemben indított kereset – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 20. cikk)
5. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai –A munkaviszony rendeleti jellege – A szervezeti egységek szervezése és a személyi állomány díjazásának meghatározása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 21. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 13. és 20. cikk; az Európai Beruházási Bank eljárási szabályzata, 31. cikk)
6. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Díjazás – A jutalmazási rendszer reformja – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – A korábbi, kedvezőbb rendszer fenntartásának kötelezettsége – Hiány
7. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – A szervezeti egységek szervezése – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
1. Az ügyfél és a vele munkaviszonyban nem álló ügyvéd közötti levelezés bizalmas, amennyiben az ügyfél védelemhez való joga keretében történő és arra irányuló levelezésről van szó.
Valamely intézmény vezetősége és a személyi állomány képviselői közötti kollektív tárgyalások keretében készült jogi vélemény, amely nem irányul intézkedés kikényszerítésére és nem vonatkozik peres eljárás megindítására, nem tekinthető az ügyvéd ügyfelének védelemhez való joga keretében készült és arra irányuló levélnek.
(lásd a 46. és 47. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 155/79. sz., AM & S kontra Bizottság ügyben 1981. február 4‑én hozott végzésének 21. pontja; C‑550/07. P. sz., Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 41. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑30/89. sz., Hilti kontra Bizottság ügyben 1990. április 4‑én hozott ítéletének 13. pontja.
2. Azon határidőt illetően, amelyen belül a keresetet meg kell indítani, amennyiben egyetlen uniós jogi rendelkezés sem ír elő ilyen határidőt, az érintett alkalmazottak joggal számíthatnak arra, hogy velük szemben nem jogvesztő határidőt alkalmaznak, hanem ésszerű határidőt, amelyet minden egyes ügy sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvita tétjére, az ügy bonyolultságára és az eljárásban részt vevő felek magatartására. Ebből általánosságban az következik, hogy az ésszerű határidő fogalmát nem lehet sajátos jogvesztő határidőként érteni, és különösen a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidőt nem lehet analógia útján jogvesztő határidőként alkalmazni az Európai Beruházási Bank alkalmazottaira, amikor azok megsemmisítés iránti keresetet indítanak a Banktól származó, nekik sérelmet okozó aktussal szemben.
Tehát ami a Bank alkalmazottainak illetményelszámolásában szereplő határozatok megsemmisítése iránti keresetet illeti, tekintve, hogy valamely alkalmazott pénzügyi helyzetére vonatkozó határozattal szembeni kereset megindításának határideje az e határozatot megjelenítő illetményelszámolás kézhezvételekor kezd telni, valamint ebből következően, tekintettel a valamely más formában történő előzetes információszerzést övező bizonytalanságra, és arra, hogy a Bank alkalmazottai teljesítménye jutalmának összegét meghatározó határozatok a személyi állomány képviselőivel folytatott hosszas egyezkedés eredményeként létrehozott új jutalmazási rendszer első végrehajtási intézkedései, a négy hónapos és tíz napos határidő nem tekinthető ésszerűtlennek.
(lásd a 64–66. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑334/12. RX‑II. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2013. február 28‑án hozott ítéletének 28–44. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑234/11. P‑RENV‑RX. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2013. július 9‑én hozott ítéletének 31. pontja.
3. A teljesítményért járó jutalomra vonatkozó illetményelszámolásban szereplő határozat megsemmisítése iránti kérelmet illetően nem fogadható el azon érvelés, amely szerint a teljesítmény jutalmazási rendszere olyan diszkrecionális és esetleges rendszer, amely alapján az alkalmazottakat semmiféle szerzett jog nem illeti meg, mivel valamely hatáskör diszkrecionális jellege semmilyen esetben sem fosztja meg a tisztviselőket és alkalmazottakat az olyan alapvető garanciától, mint amilyen a hatékony bírói jogvédelem, hanem csupán korlátozza a bíróság által végzett bírósági felülvizsgálat intenzitását, amely bíróság nem helyettesítheti saját értékelésével az adminisztráció értékelését.
(lásd a 71. és 72. pontot)
4. Valamely tisztviselő vagy alkalmazott eljáráshoz fűződő érdekét illetően valamely illetményelszámolás, amely első alkalommal testesíti meg a tisztviselő vagy alkalmazott vagyoni jogosultságainak meghatározásáról szóló, általános hatállyal bíró jogi aktus végrehajtását, a címzettje tekintetében szükségszerűen egyedi tartalmú közigazgatási határozat elfogadását fejezi ki, amely az érintett tisztviselő érdekeinek közvetlen és azonnali befolyásolására alkalmas kötelező joghatással jár.
(lásd a 77–79. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑29/09. sz., Lebedef és Jones kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítéletének 34–36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Amikor a munkaszerződéseket valamely közérdekű feladatot ellátó uniós szervezettel kötötték, amelynek rendeletalkotás útján jogában áll a személyi állományára vonatkozó szabályokat előírni, az ilyen szerződés megkötésénél a felek akaratnyilvánítási szabadságát szükségszerűen korlátozzák az e sajátos feladatból eredő, különböző jellegű kötelezettségek, amelyek mind e szervezet vezető szerveit, mind annak alkalmazottait kötik. Eljárási szabályzatának 31. cikke értelmében az Európai Beruházási Bank jogosult rendelet útján előírni a személyi állományára vonatkozó rendelkezéseket. Ennélfogva a Banknak a szerződéses személyi állományával való kapcsolata lényegében rendeleti jellegű.
Ebben az értelemben a Bank közérdekű feladatának ellátása érdekében mérlegelési jogkörrel rendelkezik szervezeti egységeinek szervezését és személyi állománya díjazásának egyoldalú meghatározását illetően, annak ellenére, hogy az említett munkaviszony alapját szerződéses jellegű jogi aktusok képezik.
(lásd a 104., 105. és 107. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑409/02. P. sz., Pflugradt kontra EKB ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének 34–36. pontja.
6. Az Európai Beruházási Bank jutalmazási rendszerének reformját illetően az a tény, hogy a korábbi jutalmazási rendszer diszkrecionális és változó jellegű volt, amelynek azonban a követett gyakorlat jelentős stabilitást biztosított, nem jelenti azt, hogy az érintettek a reform kizáró jogosultságot szereztek volna.
Az a tény ugyanis, hogy valamely uniós szervezet hosszú időn keresztül meghatározott politikát követett, az érintettek javára nem keletkeztet jogosultságot az e politika keretében számukra biztosított előnyök fenntartására. Következésképpen a hatóság a jövőre nézve bármikor szabadon módosíthatja a személyi állomány munkafeltételeit, ha e módosításokat a szolgálati érdekkel összhangban állónak találja, akár az alkalmazottai számára kedvezőtlen irányba is. Ez még inkább érvényes valamely egyszerű gyakorlat esetében.
Ráadásul emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési lehetőségek azon tényezők közé tartoznak, amelyeket az adminisztráció a személyzeti politikája során számításba vesz. Következésképpen a személyi állomány terhére történő takarékoskodás szándéka önmagában nem szabálytalan indok, és önmagában nem sérti a gondoskodási kötelezettséget sem. Ráadásul a személyi állomány munkafeltételeinek módosítása csupán azon feltételnek van alávetve, hogy azt a szolgálati érdek indokolja.
Másfelől még ha feltételezzük is, hogy az alkalmazottak hivatkozhatnak a korábbi jutalmazási rendszer fenntartására vagy stabilitására vonatkozó jogos elvárásukra, e rendszer reformja ötéves átmeneti időszak után került bevezetésre, amely időszak elegendőnek tűnik.
(lásd a 118–120., 134. és 139. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 178/80. sz., Bellardi‑Ricci és társai kontra Bizottság ügyben 1981. december 17‑én hozott ítéletének 19. pontja; 197/80–200/80., 243/80., 245/80. és 247/80. sz., Ludwigshafener Walzmühle Erling és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1981. december 17‑én hozott ítéletének 40. pontja; 127/80. sz., Grogan kontra Bizottság ügyben 1982. március 11‑én hozott ítéletének 34. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének 86. és 87. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑85/06. sz., Bellantone kontra Számvevőszék ügyben 2007. október 9‑én hozott ítéletének 64. pontja; F‑145/07. sz., Bosman kontra Tanács ügyben 2008. november 25‑én hozott ítéletének 41. pontja.
7. Az Európai Beruházási Bank széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti politikájának és e politika végrehajtási módjának meghatározását illetően. Ráadásul a költségvetési aggodalmakra adott válasz magában foglalja a gazdasági változások és pénzügyi változók figyelembevételét, melynek keretében a Bank ugyancsak széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Következésképpen az uniós bíróság által e téren végzett bírósági felülvizsgálat szükségszerűen korlátozott. E felülvizsgálatnak tehát annak megvizsgálására kell korlátozódnia, hogy a Bank értékelése nem nyilvánvalóan hibás‑e vagy a Bank nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a rendelkezésére álló mérlegelési jogkört.
(lásd a 161. és 162. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑318/03. sz., HLH Warenvertrieb és Orthica ügyben 2005. június 9‑én hozott ítéletének 75. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑281/11. P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 127. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑80/10. sz., AJ kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 35. pontja.