A Bíróság (nagytanács) 2022. április 5-i ítélete (a Supreme Court [Írország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – G.D. kontra The Commissioner of An Garda Síochána, Minister for Communications, Energy and Natural Resources, Attorney General
(C-140/20. sz. ügy)1
(Előzetes döntéshozatal – Személyes adatok kezelése az elektronikus hírközlés ágazatában – A közlések titkossága – Elektronikus hírközlési szolgáltatók – A forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzése – A megőrzött adatokhoz való hozzáférés – Utólagos bírósági felülvizsgálat – 2002/58/EK irányelv – A 15. cikk (1) bekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 7., 8., 11. cikk és az 52. cikk (1) bekezdése – Valamely nemzeti bíróság azon lehetősége, hogy időben korlátozza az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti jogszabályok érvénytelensége megállapításának joghatásait – Kizártság)
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Supreme Court
Az alapeljárás felei
Felperes: G.D.
Alperesek: The Commissioner of An Garda Síochána, Minister for Communications, Energy and Natural Resources, Attorney General
Rendelkező rész
A 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 15. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot súlyosan fenyegető cselekmények megelőzése céljából megelőző jelleggel írják elő a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését. Ezzel szemben az említett 15. cikknek az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével nem ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot súlyosan fenyegető cselekmények megelőzése céljából írják elő
a forgalmi és helymeghatározó adatok olyan célzott megőrzését, amelyet objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes tényezők alapján, az érintett személyek kategóriái szerint vagy földrajzi kritérium segítségével, a feltétlenül szükséges mértékű, de meghosszabbítható időtartamra korlátozva határoznak meg,
a csatlakozási forráshoz hozzárendelt IP-címek általános és különbségtétel nélküli, a feltétlenül szükséges mértékre korlátozott időtartamú megőrzését;
az elektronikus hírközlési eszközök felhasználóinak személyazonosságára vonatkozó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését, és
az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak az illetékes hatóság hatékony bírósági felülvizsgálat alá tartozó határozatával a rendelkezésükre álló forgalmi és helymeghatározó adatok korlátozott ideig történő, gyors megőrzésére (quick freeze) való kötelezését;
amennyiben ezek az intézkedések egyértelmű és pontos szabályok révén biztosítják, hogy a szóban forgó adatok megőrzésére az erre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi feltételek betartása mellett kerül sor, és hogy az érintett személyeket a visszaélések veszélyével szemben tényleges biztosítékok illetik meg.
A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv 15. cikkének az Alapjogi Charta 7., 8., 11. cikkével és 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az elektronikus hírközlési szolgáltatók által megőrzött adatokhoz való, a rendőrségtől a súlyos bűncselekmények felderítése és üldözése keretében érkező hozzáférés iránti kérelmek központosított kezelése egy olyan rendőrségi tisztviselő feladata, akit a munkájában a rendőrségen belül létrehozott külön egység segít, aki bizonyos fokú önállósággal rendelkezik feladatának gyakorlása keretében, és akinek a határozatai később bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.
Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a nemzeti bíróság időben korlátozhatja a nemzeti jog értelmében az ő feladatát képező érvénytelenné nyilvánítás joghatásait az olyan nemzeti szabályozás tekintetében, amely az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését írja elő, amiatt, hogy e szabályozás összeegyeztethetetlen a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv 15. cikkének az Alapjogi Chartára tekintettel értelmezett (1) bekezdésével. Az ilyen megőrzés révén szerzett bizonyítékok elfogadhatósága a tagállamok eljárási autonómiája elvének megfelelően a nemzeti jog hatálya alá tartozik, többek között az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.
____________
1 HL C 247., 2020.07.27.