2013. január 29-én benyújtott kereset - Club Hotel Loutraki és társai kontra Bizottság

(T-58/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Club Hotel Loutraki (Loutraki, Görögország); Vivere Entertainment AE (Athén, Görögország); Theros International Gaming, Inc. (Pátra, Görögország); Elliniko Casino Kerkyras (Athén); Casino Rodos (Rodosz, Görögország); Porto Carras AE (Alimos, Görögország) és Kazino Aigaiou AE (Szirosz, Görögország) (képviselő: S. Pappas ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek    

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a SA 33988 (2011/N9. sz. állami támogatás ügyével kapcsolatban 2012. október 3-án hozott C(2012) 6777. sz. végleges bizottsági határozatot;

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap szerint a Bizottság állítólag megsértette a felpereseknek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti meghallgatáshoz való jogát, azáltal, hogy nem indított hivatalos vizsgálati eljárást a 659/1999 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének, 6. és 20. cikkének megfelelően , ami szerintük hatáskörrel való visszaélésnek minősül.

-    A Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdését és a rendelet 4. és azt követő cikkeit, mivel lényegében úgy folytatta le a hivatalos vizsgálati eljárást, hogy nem teljesítette az arra vonatkozó alaki előírásokat, és így megfosztotta a felperes panaszosokat, illetve a többi felet a meghallgatáshoz való joguktól.

A második jogalap szerint a Bizottság az EUMSZ 296. cikk, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke értelmében megsértette az indokolási kötelezettséget és a felperesekkel szemben fennálló gondos ügyintézéshez való jogot.

-    Azáltal, hogy nem vette figyelembe az összes lényeges gazdasági adatot és számot, a megtámadott határozatban a Bizottság nem ad világos és egyértelmű indokolást, amelynek alapján a felperesek meggyőződhetnének arról, hogy milyen okok vezettek arra a következtetésre, hogy a kérdéses intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak. E hiányosságok nem indokolhatók az üzleti titok megőrzésére vonatkozó kötelezettséggel.

A felperesek ezenfelül vitatják a gazdasági szempontból jelentős méret bizalmas mivoltát.

A harmadik jogalap szerint megsértették a felpereseknek az Európai Emberi Jogi Egyezmény (EEJE) 6. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében foglalt hatékony bírói védelemhez való jogát.

A második jogalapnál kifejtett okokkal azonos okokból megsértették a felperes hatékony bírói védelemhez való jogát. A felperesek nehézségekkel találták magukat szemben a megtámadott határozat érdemi részének közvetlen megtámadását illetően, mivel semmilyen eszközzel nem tudnak meggyőződni arról, hogy melyek a mögötte fekvő indokok, hiszen az kizárólag gazdasági adatokon alapul, amelyek továbbra sem hozzáférhetőek.

A negyedik jogalap szerint a VLT egyezmény Függeléknek való megfelelőségének értékelése során nyilvánvaló hibát vétettek, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek nem jelentenek gazdasági előnyt az OPAP-nak.

-    A gazdasági előnyök nyújtását, ami az állami támoagtás meglétének alaki követelménye, eltérő piacon kell értékelni, és az azonos kedvezményezettnek, valamely másik piacon nyújtott hasonló eszközökkel való együttes figyelembevételt követően, függetlenül attól, hogy az utóbbi összehasonlítható-e az előbbivel. Egyébként a verseny védelme meglehetősen hiányos lenne.

-    Mindenesetre az ilyen együttes értékelést nem lehet olyan intézkedések tekintetében végezni, amelyeket eltérő időszakokban alkalmaztak.

____________