A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE
(első tanács)
2007. december 6.
F‑40/06. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat ‑ Tisztviselők – Az alkalmazási helyről a lakóhelyre küldött személyes holmikkal kapcsolatos tájékoztatáskérés – Okafogyottság – Nyilvánvalóan megalapozatlan kártérítési kérelem”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio egyrészt a személyes holmijának Angolából Olaszországba való küldésére vonatkozó szállítólevél másolatának kiállítása iránti kérelmét hallgatólagosan elutasító határozat megsemmisítését kéri, másrészt kártérítést kér.
Határozat: A megsemmisítés iránt kérelemről nem szükséges határozni. A Közszolgálati Törvényszék a kártérítési kérelmet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottság összes költségét.
Összefoglaló
1. Eljárás – Felperes, aki kérelmének a kereset benyújtása után adtak helyt – Okafogyottá vált kereset – Okafogyottság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek
1. Mivel a felperes a keresete benyújtását követően lényegében mindent megkapott, amit az intézménytől kért, a kérelmét hallgatólagosan elutasító határozat elleni megsemmisítés iránti keresete okafogyottá vált, és arról nem szükséges határozni.
(lásd a 26. pontot)
2. A Közösség felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a kár tényleges bekövetkezésére, valamint az intézmények magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó több feltétel együttes fennállását feltételezi. A kártérítés iránti kereset egészének elutasításához már az is elegendő – anélkül, hogy ezen felelősség többi feltételét szükséges lenne megvizsgálni –, ha e feltételek egyike nem teljesül.
(lásd a 44. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑165/03. sz., Vonier kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑343. o. és II‑1575. o.) 78. pontja.