AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2016. március 17.

F‑76/11. DEP. sz. ügy

Diana Grazyte

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Eljárás – Költségek megállapítása – Bírósághoz fordulás – A költségekkel adós fél fizetőképessége”

Tárgy:      Az Európai Bizottság által a 2012. december 5‑i Grazyte kontra Bizottság ítélet (F‑76/11, EU:F:2012:173) következtében benyújtott, költségek megállapítása iránti kérelem.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az F‑76/11. sz., Grazyte kontra Bizottság ügyben D. Grazyte által az Európai Bizottságnak megtérítendő költségek teljes összegét 675,32 euróban állapítja meg. Az 1. pontban említett összeget a jelen végzés közlésétől az összeg tényleges kifizetésének időpontjáig késedelmi kamat terheli, melynek mértéke az esedékessé válás hónapjának első naptári napján az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveleteinél hatályos kamatláb három és fél százalékponttal növelt mértéke. A Közszolgálati Törvényszék a kérelmet ezt meghaladó részében elutasítja.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek – Ugyanazon ügyvédnek a jogvita szempontjából releváns, pert megelőző szakaszban való közreműködése – A peres eljárás szempontjából szükséges felkészülési idő csökkentése – Terjedelem

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata (2007), 91. cikk, b) pont)

2.      Bírósági eljárás – Költségek – Megtérítendő költségek – Az Unió valamely intézményének vagy szervének ügyvédi költségei – Közszolgálati ügyekben alkalmazandó óradíj

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 103. cikk, (5) bekezdés)

3.      Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az uniós bíróság előtti eljárás keretében valamely intézmény részéről felmerült költségek – Az ellenérdekű fél kötelezése a megtérítendő költségek megfizetésére – Az említett fél fizetőképességének figyelembevétele – Megengedhetőség

(EUSZ 6. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (47) bekezdés)

4.      Bírósági eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Figyelembe veendő elemek – A felek által az ügyvédeiknek fizetendő díjak – A költségekkel adós fél fizetőképességének figyelembevétele

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata (2007), 91. cikk, b) pont, 95. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, 97. cikk, (2) bekezdés, első és harmadik albekezdés, és 98. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az uniós bíróságot nem köti a költségek megtérítését kérő fél által benyújtott elszámolás. Kizárólag az eljárás szempontjából objektíve szükségszerűnek minősíthető munkaórák összmennyiségét kell figyelembe vennie.

Másfelől az érintett intézmény ügyvédje munkadíja megtérítendő összegének értékelése során nem lehet elvonatkoztatni az intézmény szervezeti egységei által – még a Közszolgálati Törvényszékhez fordulás előtt – elvégzett munkától. Ugyanis, amennyiben a kereset elfogadhatóságát attól teszik függővé, hogy panaszt terjesszenek elő, és azt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítsa, az intézmény szervezeti egységei főszabály szerint már az előtt részt vesznek a jogviták intézésében, hogy azok a Közszolgálati Törvényszék elé kerülnének.

Mindazonáltal e tekintetben nem áll fenn abszolút vélelem arra vonatkozóan, hogy valamely intézmény ügyvédjének munkája csökkenne, különösen akkor, amikor ezen ügyvéd nem vett részt a panaszra adott válasz szövegezésében.

Ugyanis valamely határozat jogszerűségét az elfogadása időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell vizsgálni, így valamely intézmény ügyvédjének feladata e határozat indoklásának és rendelkező részének védelme, ahogyan azok a határozatban szerepelnek, azon kivételes esettől eltekintve, amikor az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatáskörben lévén valamely más indokkal helyettesítheti azon indokot, amelyre eredetileg támaszkodott. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az intézmény ügyvédjének általában az ezen intézmény szervezeti egységei által mind a megtámadott határozat elfogadásakor, mind a pert megelőző eljárás során korábban elvégzett munkára kell támaszkodnia.

(lásd a 21–23. és 25. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2014. október 16‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, F‑69/10 DEP, EU:F:2014:238, 21. pont; 2014. november 25‑i Loukakis és társai kontra Parlament végzés, F‑82/11 DEP, EU:F:2014:253, 32. pont.

2.      A közszolgálati jogvitákban a 250 eurós óradíj főszabály szerint elfogadható az intézmény ügyvédje által végzett munka észszerű ellentételezéseként.

(lásd a 32. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: 2014. június 25‑i Buschak kontra FEACVT végzés, F‑47/08 DEP, EU:F:2014:175, 53. pont; 2014. október 16‑i Marcuccio kontra Bizottság végzés, F‑69/10 DEP, EU:F:2014:238, 28. pont.

3.      Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Ebből következik, hogy a Chartánál alacsonyabb rendű kötelező normákat, amennyire csak lehet, úgy kell értelmezni, hogy a Chartával összhangban álló értelmezést kaphassanak. Pontosabban a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatát a Charta 47. cikkével összhangban kell értelmezni, amely cikk hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosít.

E tekintetben az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy jelentős pénzügyi teher előírása – akár az eljárás befejezését követően – a bírósághoz fordulás joga korlátozásának minősülhet, amely jog az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog egyik eleme, melyet az uniós jogrendben már a Charta 47. cikke is biztosít. Pontosabban Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a költségek összege, melyet az adott ügy sajátos körülményei fényében értékelnek, ideértve a felperes fizetőképességét is és az eljárás azon szakaszát, amelyben az említett korlátozást előírják, olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy az érintett élhetett‑e a bírósághoz fordulás őt megillető jogával.

Ilyen körülmények között a költségek viselésére kötelezett fél fizetőképességének figyelembevétele a költségek megállapítására irányuló eljárásban nem minősül sem hatáskörrel való visszaélésnek, sem hatáskörtúllépésnek.

(lásd a 38., 40. és 43. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2014. december 18‑i Abida‑ítélet, C‑562/13, EU:C:2014:2453, 47. pont; 2015. október 6‑i Orizzonte Salute ítélet, C‑61/14, EU:C:2015:655, 49. pont.

4.      A költségek megállapítására irányuló eljárásban a Közszolgálati Törvényszék jogosult figyelembe venni a költségeket viselő fél fizetésképességét annak meghatározása során, hogy a felek által az ügyvédeiknek fizetendő munkadíjakat milyen összeg erejéig lehet a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttetni.

A bírósághoz fordulás joga ugyanis nem volna megfelelően biztosítva, ha valamelyik fél számára azon kérdés, hogy az eljárás lezárultával jelentős költségeket kell viselnie, vagy sem, kizárólag az ellenérdekű fél döntésén múlna. Éppen ellenkezőleg, nehézség esetén a bíróságra kell hárulnia azon feladatnak, hogy a költségeket olyan körülmények figyelembevételével határozza meg, mint amilyen az érdekelt fizetőképessége.

Emellett a 2007. július 25‑i eljárási szabályzat 95. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből, 97. cikkének (3) bekezdéséből, valamint 98. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a költségmentesség csupán a jogi segítségnyújtás és a képviselet költségeit fedezheti. Az eljárási szabályzat 97. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján biztosított költségmentesség tehát nem fedezheti a költségek azon esetleges összegét, amelyet a felperes feleknek pervesztességük esetén az alperes feleknek ügyvédi munkadíj címén kell megtéríteniük.

(lásd a 46., 50. és 53. pontot)