A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2007. május 22.

F‑97/06. sz. ügy

Adelaida López Teruel

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság összehívása iránti kérelem elutasítása”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. López Teruel a rokkantsági bizottságnak a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján történő összehívása iránti kérelmét elutasító 2005. október 6‑i OHIM‑határozat megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az OHIM 2005. október 6‑i, az Adelaida López Teruel rokkantsági bizottság összehívása iránti kérelmét elutasító határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Rokkantság – A rokkantsági eljárás megindítása – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (4) bekezdés és 78. cikk, első bekezdés; VIII. melléklet, 13. cikk)

2.      Tisztviselők – Rokkantság – A rokkantsági eljárás megindítása – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (4) bekezdés és 78. cikk, első bekezdés; VIII. melléklet, 13. cikk)

1.      A tisztviselőnek a személyzeti szabályzat 78. cikke első bekezdésében és VIII. melléklete 13. cikke (1) bekezdésében garantált, rokkantsági támogatáshoz való joga, amelyet csak a rokkantsági eljárás keretében lehet elismerni, hallgatólagosan, de szükségszerűen magában foglalja a tisztviselő ahhoz való jogát, hogy megindítsák az említett eljárást, ha teljesíti a fent említett rendelkezésekben szereplő feltételeket. E rendelkezések a kinevezésre jogosult hatóság számára nem biztosítanak diszkrecionális jogkört, még kevésbé a rokkantsági eljárás megindítására vonatkozó döntési lehetőséget, hanem korlátozott hatáskörrel ruházzák fel, vagyis a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles megindítani az eljárást, ha megállapítja, hogy teljesültek az e rendelkezésekben szereplő feltételek. Annak elfogadása, hogy a rokkantsági bizottsághoz fordulás egyszerűen csak lehetőség az adminisztráció számára, ellentétes lenne a személyzeti szabályzat 78. cikkének rendelkezéseivel, mivel az említett bizottsághoz fordulás ilyen feltétele megakadályozná a tisztviselő számára elismert jog érvényesülését. A kinevezésre jogosult hatóság tehát csak akkor tagadhatja meg a rokkantsági eljárás megindítását, ha valamelyik előírt feltétel nem teljesül. Ennek megfelelően az a tisztviselő, aki a rokkantsága folytán nem kényszerül feladatai ellátásának felfüggesztésére – vagy azért, mert előzetesen már öregségi nyugdíjra vált jogosulttá, vagy azért, mert szolgálati jogviszonyáról már lemondott –, nem jogosult arra, hogy a rokkantsági eljárás megindítását kérelmezze.

A személyzeti szabályzat 59. cikkének (4) bekezdése, amely szerint a kinevezésre jogosult hatóság – pusztán lehetőségként – a rokkantsági bizottság elé terjesztheti minden olyan tisztviselő ügyét, akinek az összesített betegszabadsága bármely hároméves időszak alatt meghaladja a 12 hónapot, nem alkalmazható abban az esetben, amikor a tisztviselő kéri az adminisztrációtól a rokkantsági bizottság összehívását. E rendelkezés speciálisan arra az esetre irányul, amikor az adminisztráció kezdeményezi a rokkantsági eljárás megindítását. Egyébiránt éppen ezért csak akkor teszi lehetővé az adminisztráció számára a rokkantsági eljárás megindítását, ha a tisztviselő összesített betegszabadsága egy bizonyos időtartamot meghalad: ez az időbeli feltétel garantálja a tisztviselő számára, hogy ésszerű ideje legyen felépülni és a feladatait újból ellátni, mielőtt rokkantsági nyugdíjba helyezik. Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság nem tagadhatja meg a rokkantsági eljárásnak az érintett kérelmére történő megindítását azért, mert az összesített betegszabadsága nem érte el az előírt 12 hónapot, és így nem teljesíti a személyzeti szabályzat 59. cikkének (4) bekezdésében szereplő időbeli feltételt, mivel a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján benyújtott kérelemmel szemben nem lehet e feltételre hivatkozni.

(lásd a 48–53. és 56. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 12/83. sz., Bähr kontra Bizottság ügyben 1984. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 2155. o.) 12. és 13. pontja; C‑181/03. P. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2005. január 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑199. o.) 39. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑84/98. sz., C kontra Tanács ügyben 2000. június 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑113. o. és II‑497. o.) 68. pontja, valamint T‑302/01. sz., Birkhoff kontra Bizottság ügyben 2003. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑245. o. és II‑1185. o.) 38. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑119/05. sz., Gesner kontra OHIM ügyben 2007. január 16‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 33. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat betegszabadságra vonatkozó 59. cikkének (1) bekezdése és a rokkantsági támogatásra vonatkozó 78. cikkének első bekezdése különböző célú, egymástól független eljárásról rendelkezik. A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének – a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján a tisztviselőket megillető rokkantsági nyugdíj megállapítási feltételeit rögzítő – 13. cikke egyértelmű megfogalmazásából azonban az következik, hogy csak arra a tisztviselőre nézve lehet rokkantsági eljárást lefolytatni, akinek – rokkantságára tekintettel – fel kell függesztenie feladatai ellátását. Ebből következően az a tisztviselő, akit egészségi állapota nem akadályoz feladatai ellátásában, nyilvánvalóan nem kérheti rokkantsági eljárás megindítását.

Ezért, a személyzeti szabályzat 59. cikkének (1) bekezdésében és 78. cikkének első bekezdésében szereplő eljárások függetlensége ellenére, az adminisztráció a tisztviselő feladatai ellátására való képességét megállapító felülvéleményezési eljárás eredménye alapján megtagadhatja tőle a rokkantsági bizottság általi vizsgálatot, ha az a betegség, amellyel a tisztviselő a rokkantsági bizottsághoz kíván fordulni, megegyezik a független orvos által megvizsgált betegséggel. Ugyanígy, az adminisztráció az említett eljárás eredménye alapján akkor is megtagadhatja a rokkantsági bizottság összehívását, ha a tisztviselő kérelme visszaélésszerű, különösen pedig, ha e kérelem csak arra irányul, hogy a tisztviselő bármilyen új tény hiányában vitassa a független orvos megállapításait, vagy igazolás nélkül új betegség fennállását állítsa.

(lásd az 59–61. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 42/74. és 62/74. sz., Vellozzi kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 871. o.) 25–27. pontja; a fent hivatkozott Bähr kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 12. pontja, valamint a fent hivatkozott Nardone kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 39. pontja.