AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2012. december 12.
F‑90/11. sz. ügy
BS
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Volt tisztviselő – Szociális biztonság – A személyzeti szabályzat 73. cikke – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat – A biztosításra vonatkozó szabályzathoz mellékelt táblázat – Fizikai és mentális rokkantság foka – A táblázat értelmezése – Orvosi bizottság – Feladatkör – A kollegialitás elve”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel BS, az Európai Bizottság volt tisztviselője lényegében azon 2010. december 20‑i határozat megsemmisítését kéri, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság befejezte az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 73. cikke alapján megindított eljárást, és amelyben a fizikai és mentális rokkantság hiányát állapította meg.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes viseli saját költségeit és a Bizottság részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – A jelentés aláírásának az orvosi bizottság egyik tagja általi megtagadása – Alaki hiba – Hiány – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (3) bekezdés)
2. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság hatásköre – Jogi jellegű értékelések – Kizártság – A fizikai‑ és mentálisrokkantság‑besorolási táblázat értelmezése – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (3) bekezdés, és C. melléklet)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosi vélemény – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (3) bekezdés)
4. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottságot terhelő indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (3) bekezdés)
5. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság arra irányuló kötelezettsége, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által megállapított feladatkörben felvetett kérdésekre válaszoljon – Terjedelem – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 22. cikk, (2) bekezdés)
6. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – Fogalom – Kellően súlyos sérülések– Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, A. melléklet, 73. cikk)
1. Az orvosi bizottság jelentése nem szenved alaki hibában pusztán amiatt, hogy a bizottság egyik tagja megtagadta az aláírását. Az orvosi bizottság munkájára vonatkozó kollegialitás elvének tiszteletben tartása érdekében azonban meg kell állapítani, hogy a jelentést alá nem író tagnak alkalma volt álláspontját megfelelően ismertetni a bizottság másik két tagja előtt.
(lásd a 38. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑79/09. sz., AE kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 56. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat 22. cikkének (3) bekezdése kizárólag az orvosi vonatkozásokra korlátozza az orvosi bizottság hatáskörét, és előírja számára, hogy köteles megállapítani hatáskörének hiányát, ha az ügy jogvitát vonhat maga után.
A biztosított fizikai és mentális rokkantsági fokának értékeléséhez az orvosi bizottság e célból az említett szabályzat A. mellékletben szereplő európai rokkantsági táblázatot, valamint a C. mellékletet alkalmazza. Az orvosi bizottság pedig ezek alkalmazásakor az általa tett orvosi megállapításokat szükségszerűen összekapcsolja a táblázatban és a C. mellékletben meghatározott jogi kategóriákkal, ami ezeknek a kategóriáknak az előzetes megállapítását és körülhatárolását feltételezi. Ezért az orvosi bizottság tevékenységéhez szorosan hozzátartozik, hogy az általa tett orvosi megállapításokat a táblázat és a C. melléklet általa alkalmazott rendelkezéseire tekintettel besorolja. Hatásköre tehát nem kizárt, ha ezen eljárása vitathatatlanul az ügy orvosi szempontjaihoz illeszkedik.
Egyébiránt végső soron a kinevezésre jogosult hatóság fogja elfogadni vagy elutasítani azt, ahogyan az orvosi bizottság a táblázatot és a C. mellékletet az általa tett orvosi megállapítások besorolása céljából értelmezte, és aki ezért el fogja majd kerülni az abból eredő jogi bizonytalanság kockázatát, hogy az orvosi bizottság változó összetétele miatt az értelmezést illetően eltérések adódhatnak.
(lásd a 62., 64., 65. és 69. pontot)
3. Az orvosi vélemény bírósági felülvizsgálata nem terjedhet ki a szorosan vett orvosi értékelésekre, amelyeket véglegesnek kell tekinteni, amennyiben szabályszerű körülmények között adták őket. Az uniós bíróság azonban hatáskörrel rendelkezik annak megvizsgálására, hogy a vélemény tartalmaz‑e olyan indokolást, amely lehetővé teszi a benne kifejtett végkövetkeztetések alapjául szolgáló megállapítások értékelését, valamint hogy a vélemény érthető kapcsolatot teremt‑e a benne kifejtett orvosi megállapítások és a bizottság által elfogadott végkövetkeztetések között.
(lásd a 72. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑47/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott ítéletének 117. pontja.
4. Az orvosi bizottság feladata az, hogy a hozzá intézett orvosi jellegű kérdésekre vonatkozóan véleményt adjon. E feladatra tekintettel a bizottságot terhelő indokolási kötelezettség csupán arra terjed ki, hogy megmagyarázza azokat a lépéseket, amelyekkel a rendelkezésére álló információk alapján a végül elfogadott orvosi végkövetkeztetésekhez jutott. Ez az indokolási kötelezettség nem terjed ki annak megmagyarázására, hogy miért tartotta magát hatáskörrel rendelkezőnek.
(lásd a 77. pontot)
5. Nem lehet felróni az orvosi bizottságnak azt, hogy nem adott részletes választ a ráruházott feladatkörben felsorolt valamennyi pontra vonatkozóan, ha egyébként az ügy irataiból kiderül, hogy orvosi értékelései révén a határozata elfogadásához szükséges valamennyi információt a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezésére bocsátotta. Jóllehet a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat 22. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az intézmény megállapítja azokat a feladatokat, amelyeket ezt követően az orvosi bizottságra ruház, ezek a rendelkezések nem tartalmazzák kifejezetten, hogy az orvosi bizottság köteles lenne az említett feladatkörhöz tartozó valamennyi kérdésre válaszolni.
A biztosításra vonatkozó szabályzat az orvosi bizottságot e tekintetben arra irányuló, széles körű feladattal ruházza fel, hogy a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezésére bocsássa mindazokat az orvosi értékeléseket, amelyek a fizikai és mentális rokkantsági fok megállapítására vonatkozó határozata elfogadásához szükségesek. Ezenkívül a biztosításra vonatkozó szabályzat által ráruházott feladat keretében az orvosi bizottságnak teljes mértékben elfogulatlanul és függetlenül kell értékelnie az orvosi kérdéseket, vagyis teljes körű mérlegelési szabadság illeti meg. Igaz, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az általa kijelölt feladattal megbízott orvosi bizottság jelentésének kézhezvételekor annak érdekében, hogy megkapja az összes értékelést, amelyre szüksége van, a feladatkör kiegészítésével pontosíthatja kérdéseit, illetve új kérdéseket tehet fel, és ebben az esetben az orvosi bizottság köteles világosan és pontosan válaszolni az említett hatóság által feltett kérdésekre. Az orvosi bizottság azonban még akkor is jogosult a kinevezésre jogosult hatósággal olyan kiegészítő orvosi megállapításokat közölni, amelyek segítik a határozata meghozatalát, ha a feladatköre nem tartalmaz erre vonatkozó kérdést.
(lásd a 80–85. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 2/87. sz., Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988. január 19‑én hozott ítéletének 19. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑4/96. sz., S kontra Bíróság ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének 41., 42. és 44. pontja.
6. A személyzeti szabályzat 73. cikke értelmében az minősül rokkantnak, aki baleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében teljesen vagy részlegesen képtelenné válik a normális, aktív életvitelre. A személyzeti szabályzat 73. cikkének céljával – amely éppen az ilyen rokkantság kockázatának fedezésére irányul – ellentétes lenne tehát a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat A. mellékletében szereplő, orvosi célra szolgáló európai fizikai‑ és mentálisrokkantság‑besorolási táblázat 73. cikkét úgy értelmezni, hogy súlyosságától függetlenül minden bőrsérülés legalább 5%‑os fizikai és mentális rokkantságot von maga után. Következésképpen csak a kellően súlyos sérüléseket lehet figyelembe venni.
(lásd a 91. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 152/77. sz., B. kontra Bizottság ügyben 1979. október 2‑án hozott ítéletének 10. pontja.