AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. január 17.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Közös diplomáciai képviselet Abujában (Nigéria) – Tartozás beszámítással történő beszedése – Az 1605/2002/EK, Euratom és a 2342/2002/EK, Euratom rendelet – A jóhiszeműség elve a nemzetközi közjogban”
A T‑231/04. sz. ügyben,
a Görög Köztársaság (képviselik: P. Mylonopoulos és V. Kyriazopoulos, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: D. Triantafyllou és F. Dintilhac, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
annak a 2004. március 10‑i aktusnak a megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amelynek révén a Bizottság beszámítással beszedte azokat a pénzösszegeket, amelyekkel a Görög Köztársaság tartozott a Bizottság, valamint az Európai Unió egyes tagállamainak abujai (Nigéria) diplomáciai képviseletével kapcsolatos ingatlanprojektekben való részvétele miatt,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(első tanács),
tagjai: R. García‑Valdecasas elnök, J. D. Cooke és I. Labucka bírák,
hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. május 10‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o., a továbbiakban: költségvetési rendelet) 71. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Egy esedékessé váló követelés megállapítása olyan eljárás, amellyel a felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő:
a) igazolja, hogy az adós tartozása fennáll [helyesen: ellenőrzi az adós tartozásának fennállását];
b) meghatározza vagy ellenőrzi a tartozás tényét és összegét;
c) ellenőrzi azon feltételeket, amelyek mellett a tartozás esedékes.
(2) A Bizottság számára rendelkezésre bocsátott saját forrásokat és bármely nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes követelést a számvitelért felelős tisztviselőnek szóló beszedési utalvány állapít meg, amelyet az adósnak megküldött terhelési értesítés követ – mindkét okmányt az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő készíti el.”
2 A költségvetési rendelet 72. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A behajtás engedélyezése olyan eljárás, amellyel az illetékes, felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő beszedési utalvány kiállításával utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt, hogy szedje be azon esedékessé váló követelést, amelyet megállapított.”
3 A költségvetési rendelet 73. cikke (1) bekezdésének értelmében:
„A számvitelért felelős tisztviselő az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő által szabályszerűen kiállított beszedési utalványok szerint jár el. Kellő körültekintéssel kell eljárnia annak biztosítására, hogy a Közösségek megkapják bevételeiket, és gondoskodnia kell a Közösségek jogainak védelméről.
A számvitelért felelős tisztviselő úgy szedi be az összegeket, hogy ellentételezi azon egyenértékű követelésekkel, amelyek a Közösségek oldalán az olyan adósokkal szemben állnak fenn, akiknek szintén vannak a Közösségekkel szemben nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes követelései.”
4 A [költségvetési rendelet] végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.) 78. cikke szerint:
„(1) Az engedélyezésre jogosult tisztviselő a követelések megállapítása révén elismeri a Közösségek jogát az adóssal szemben, és megállapítja azon jogcímet, amely alapján az adós tartozásának kiegyenlítése követelhető.
(2) A beszedési utalvány azon műveletet jelenti, amellyel az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt a megállapított összeg beszedésére.
[…]”
5 A 2342/2002 rendelet 79. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A követelések megállapításához az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő biztosítja [helyesen: meggyőződik arról], hogy:
a) a követelés nem vitatott és nem függ semmilyen feltételtől;
b) a követelés pénzbeli, azaz pontosan meghatározott pénzösszegben kifejezett;
c) követelés esedékes, azaz nem érvényes rá fizetési határidő;
d) az adós adatai helyesek;
e) a beszedésre váró összeget a megfelelő költségvetési tételhez könyvelték;
f) a bizonylatok szabályszerűek; és
g) a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét betartják […]”.
6 A 2342/2002 rendelet 83. cikke szerint:
„Az eljárás bármely pontján az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő és az adós értesítését követően a számvitelért felelős tisztviselő beszámítással szedi be a megállapított esedékessé váló követelés összegét, amennyiben az adós is rendelkezik olyan nem vitatott, határozott összegű, esedékes követeléssel a Közösségekkel szemben, amely egy kifizetési utalványban megállapított összeghez kapcsolódik.”
A jogvita alapját képező tényállás
7 Miután Nigéria fővárosa Lagos helyett Abuja lett, a Bizottság 1993-tól egy épületet bérelt külképviseletének, valamint ideiglenesen egyes tagállamok – köztük a Görög Köztársaság – képviseletének elhelyezésére. Az e tagállamokkal történt megegyezés (a továbbiakban: I. Abuja-projekt) keretében a Bizottság bizonyos irodákat albérletbe adott, és bizonyos szolgáltatásokat nyújtott a kérdéses képviseleteknek. A tagállamok megállapodtak a képviseleteikkel kapcsolatos költségek elosztásáról. A Görög Köztársaság hozzájárulása az összköltség 5,5 %‑ára rúgott. A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a Görög Köztársaság ezirányú kötelezettségeinek nem tett eleget, 2004-ben beszámítással beszedte a megfelelő pénzösszegeket (lásd az alábbi 44. pontot).
8 1994. április 18‑án a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság és a Bizottság (a továbbiakban: részes felek) az Európai Unióról szóló szerződés J.6. cikke (jelenleg, módosítást követően, EU 20. cikk) alapján megállapodást kötöttek (a továbbiakban: eredeti megállapodás) az abujai diplomáciai képviseleteik számára szolgáló, közös infrastruktúrát használó közös nagykövetségi épületegyüttes építésére (a továbbiakban: II. Abuja-projekt). Az eredeti megállapodás csatlakozási jegyzőkönyvvel egyészült ki az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozását követően.
9 Az eredeti megállapodás 1. cikke kimondja, hogy a tagállamok nagykövetségei és a Bizottság külképviselete egymástól külöböző diplomáciai képviseletek, amelyek a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18‑án aláírt nemzetközi szerződés hatálya, a tagállamok esetében pedig a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24‑én elfogadott egyezmény hatálya alá is tartoznak.
10 Az eredeti megállapodás 10. cikke kimondta, hogy a Bizottság a II. Abuja-projekt koordinátoraként a többi részes fél nevében is eljár.
11 Az eredeti megállapodás 11. cikke alapján a Bizottság felel a II. Abuja-projekt megvalósíthatóságával kapcsolatos építészeti tanulmányok végrehajtásáért, a kezdeti bekerülésiköltség-becslés és a tervezés szakaszáért. E cikk előírja továbbá „az épület részletes tervéről, a bekerülési költségek elosztásáról és a [II. Abuja-] projekt befejezését követően részt vevő valamennyi részes félre eső helyiségfenntartási költségekről” szóló kiegészítő megállapodás (a továbbiakban: kiegészítő megállapodás) megkötését. Végül a 11. cikk állandó igazgatótanácsot állít fel a II. Abuja-projekt koordinálására és ellenőrzésére; az igazgatótanács valamennyi részes fél képviselőjéből áll, és a Bizottság elnöklete alatt működik. Az állandó igazgatótanács a Tanácsnál a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében felállított, „igazgatási ügyi”-munkacsoport (a továbbiakban: a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportja) részére időszakonként jelentést tesz.
12 Az eredeti megállapodás 12. cikke így szól:
„A [II. Abuja-]projekt közvetlen finanszírozása a [kiegészítő megállapodás] 11. cikkben említett jóváhagyás[a] után a projekt egyes részes feleket illető részeinek megfelelő hozzájárulásokkal történik. A Bizottság hozzájárulása a megfelelő költségvetési tétel terhére történik.
Az előkészítő munkálatok (»1. szakasz«) költségei a Bizottság költségvetésének a működéssel kapcsolatos forrásait terhelik. Ezek becsült összege 140 000 ECU. A [II. Abuja-] projekt befejezése után e költség megtérítése a részes feleknek a projektben fennálló részesedésük arányában fizetendő hozzájárulásaival történik.”
13 Az eredeti megállapodás 13. cikke kimondja:
„Valamennyi részes fél biztosítja, hogy a [kiegészítő megállapodás] jóváhagyás[a] után kifizeti a ráeső költségek teljes fedezését. A valamennyi részes fél által fizetendő összeg magában foglalja:
a) a saját alapterület teljes bekerülési költségét és
b) a bekerülési költségnek a közös és a nyilvános helyiségek alapján rá eső részét, amelyet arányosan, a saját alapterület és a nem közös helyiségek összes alapterülete közötti arány alapján kell kiszámolni.”
14 Az eredeti megállapodás 14. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság a részes államok jóváhagyásával és részvételével rendezi a harmadik személyekkel (szerződő felekkel) szemben fennálló tartozásokat.
15 Az eredeti megállapodás 15. cikke (1) bekezdésének rendelkezése szerint:
„Amennyiben valamely részes fél a [II. Abuja-] projektből való kilépés mellett dönt, és nem írja alá a 11. cikkben említett [kiegészítő megállapodást], a jelen megállapodás rendelkezéseit, beleértve a 12. és 13. cikkben foglalt pénzügyi kötelezettségeket, a kilépő részes félre nem lehet a továbbiakban alkalmazni.”
16 1995. március 29‑én a Bizottság által képviselt Közösség megkötötte az első szerződést, egy közös vállalattal, amely egyrészt a Dissing & Weitling arkitektfirma A/S (a Bizottság által a II. Abuja-projektre kiírt építészeti versenykiírás nyertese), másrészt a COWIconsult Consulting Engineers and Planners A/S (a továbbiakban: tanácsadók) részvételével jött létre. E szerződés 1. cikkében a Bizottság megerősíti a részes feleknek a tanácsadókkal való „végleges szerződés” megkötésére vonatkozó szándékát. A 2. cikk szerint a tanácsadók kötelezettséget vállalnak a szóban forgó projekt előkészítésére. Ennek az előkészítésnek a költsége 212 547,59 euróra rúgott.
17 Az érintett tagállamok külügyminisztériumai illetékes osztályainak képviselői és a Dissing & Weitling arkitektfirma építészei között lezajlott találkozók során meghatározták az egyes tagállamok képviseletének tényleges szükségleteit és a rájuk eső költséghányadot.
18 1995. október 26‑án ülésezett a KKBP keretében felállított „ingatlanügyi” almunkacsoport. Az ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az almunkacsoport felhívta a Bizottságot:
„[…]
– a[z alapterv] szakasz[ának] befejezésére;
– a[részletes terv elkészítése szakaszának] az építészirodával történő, az [állandó igazgatótanács] által előírt határidőn belüli elkészíttetéséhez szükséges intézkedések megtételére;
– a [talajtanulmányozással és az építési terület feltárásával kapcsolatos] szerződések megkötésére, minthogy ez utóbbi [szerződés] elengedhetetlen a kiegészítő megállapodás szövegének elkészítéséhez;
– valamint az ezen szakaszokhoz kapcsolódó költségek megelőlegezésére”.
19 Az almunkacsoport megerősítette, hogy „a Bizottság által kifizetett összegeket a részéről a [II. Abuja-projekt] finanszírozás[á]ra korábban megfelelő megoldásként elfogadott, eseti önálló alapba befizetett előlegként [fogják] kezelni”, és hogy „[a] projekt meghiúsulása esetén a többi részes fél [ezt az előleget visszafizeti] a Bizottságnak, az előző szakaszokra jóváhagyott módon”.
20 1995. november 24‑én ülésezett az állandó igazgatótanács (lásd a fenti 11. pontot). Ennek az ülésnek a jegyzőkönyve kitér arra, hogy a tanácsadókkal kötött, 2 676 369 euró összegű „műszaki tanácsadási” szerződést (a továbbiakban: főszerződés) jóváhagyásra a Bizottság közbeszerzéssel és szerződésekkel foglalkozó tanácsadó bizottsága elé terjesztették. E jegyzőkönyv azt is tartalmazza, hogy „a projekt meghiúsulása esetén a többi részes fél visszafizeti az előleget a Bizottságnak”.
21 1995. december 27‑én a Bizottság megkötötte a főszerződést. E szerződés a II. Abuja-projekt (4.4. és 4.5. cikk) alaptervére és későbbi szakaszára, valamint esetleges részletes tervekre (4.6. cikk) vonatkozott.
22 1996. szeptember 19‑én a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportja jóváhagyta részletes tervet.
23 1996. november 21‑én a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportja felhívta a Bizottságot, hogy tegyen eseti intézkedést annak érdekében, hogy az építészek megkezdjék a részletes tervek kidolgozását. A munkacsoport jelezte, hogy az e szakaszra vonatkozó alakszerű szerződést a kiegészítő megállapodás véglegesítése után kötik meg. Ezen az ülésen a Bizottság közölte a munkacsoporttal azt a költségösszeget, amelyet a II. Abuja-projekt előkészítésére 1996. november 15‑ig előlegezett; ez körülbelül 2,8 millió euró volt.
24 1997. február 24‑én ülésezett a munkacsoport, és úgy döntött, hogy a részletes tervek és a szerződési iratok kidolgozásához nem várja meg a kiegészítő megállapodás véglegesítését. Az ülés jegyzőkönyve az alábbi határozatokat tartalmazza:
„A munkacsoport felhívja a Bizottságot, hogy az építészekkel tegye meg a szükséges intézkedéseket a dokumentumok kidolgozására, és a projektre vonatkozó megállapodás kikötései szerint előlegezze meg a munkálatokhoz szükséges pénzeszközöket. Korábbi esetekhez hasonlóan az ily módon a Bizottság által fizetett előlegeket a többi résztvevő [az eredeti megállapodásban] meghatározott eljárások szerint utólag köteles megtéríteni.”
25 Az ezt követő hónapokban több tagállam kilépett a II. Abuja-projektből. 1997. április 28‑án a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportja megbízta a Bizottságot, hogy dolgozzon ki „kétoldalú megállapodást a projekttel kapcsolatban a Bizottság által a részes felek nevében eszközölt kiadásoknak a Dán Királyságra eső része megtérítésére”. Hasonló határozatot hoztak Írország 1997. szeptemberi, valamint a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság kilépését követően.
26 1997. november 12‑én a Bizottság a főszerződést módosító záradékot írt alá, amely a részletes tervek elészítésére és az utazási költségek 1 895 696 euró összeghatárig történő viselésére irányult.
27 1998. június 18‑án a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportja megemlítette a Belga Királyságnak a II. Abuja-projektből való esetleges kilépését. Ennek az ülésnek a jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az állandó igazgatótanács rögzítette, hogy a Belga Királyság kifizeti a költségeknek a részletes terv jóváhagyását követően megállapított rá eső részét.
28 1998. június 10‑én a Bizottság 153 367,70 euró összegű fizetési felszólítást intézett a Görög Köztársasághoz; ez az összeg megfelelt a projekt kezdeti szakaszában a Görög Köztársaságra jutó résznek, vagyis a teljes bekerülési költség 5,06 %‑ának. A fizetési határidőt a Bizottság 1998. december 31-ében állapította meg.
29 1998. december 9‑én a kiegészítő megállapodást aláírta a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság és a Bizottság. A kiegészítő megállapodás 11. cikke előírja a projekt finanszírozására szolgáló alap létrehozását.
30 A kiegészítő megállapodás 14. cikke értelmében a megállapodás az aláírását követő második hónap első napjától ideiglenesen alkalmazandó, és azt a napot követő második hónap első napján lép hatályba, amelyen a tagállamok és a Bizottság kinyilvánítják, hogy a megállapodás megerősítése megtörtént.
31 1999. április 28‑án a Bizottság ajánlati felhívást tett közzé az érintett tagállamok nagykövetségeinek, valamint a Közösség külképviseletének építésére (HL 1999. S 82.). A felhívásban szerepelt, hogy a Görög Köztársaság nagykövetségének területe 677 m2 lesz.
32 1999. szeptember 3‑án a Bizottság „megismételte” 1998. évi felhívását a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportjánál, annak érdekében, hogy a tagállamok térítsék meg részére azokat a pénzösszegeket, amelyeket a tanácsadóknak fizetett ki a részletes tervek elkészítésének szakaszában. A Bizottság jelezte, hogy egyes tagállamok már kifizették azt az összeget, amellyel tartoztak, mások azonban – köztük a Görög Köztársaság – nem térítették meg az 1998. december 31‑i határidőig. A Bizottság hozzátette, hogy az érintett részes feleknek újabb fizetési felszólítást fog küldeni, amely egyrészt a részletes tervek bekerülési költségére, másrészt a Belga Királyság, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság kilépése miatti átalakítás költségeire vonatkozik.
33 1999. szeptember 20‑án az állandó igazgatótanács az építővállalatok előválogatása végett ülést tartott. A Görög Köztársaság képviselője aláírta az ülés jegyzőkönyvét. Az építkezés folytatására vonatkozó ajánlati felhívást a Hivatalos Lap S 54., 2000. március 17‑i számában tették közzé.
34 2000. február 17‑i fizetési felszólításában a Bizottság a részletes tervekre vonatkozó ajánlattételi dokumentáció összeállításáért 168 716,94 euró megfizetését kérte a Görög Köztársaságtól.
35 2000. június 22‑én az állandó igazgatótanács úgy határozott, hogy a projektre új megközelítést alkalmaz (a továbbiakban: szűkített II. Abuja-projekt), amelyet a Francia Köztársaság kilépése tett szükségessé. A szűkített II. Abuja-projekt többek között a közös épületek és a közös infrastruktúra megszüntetését, valamint az alapterület csökkentését írta elő. A Görög Köztársaságnak ezen az ülésen részt vevő képviselője – felettesei jóváhagyásától függően – kifejezte egyetértését a projekttel kapcsolatban. Június 29‑én a Bizottság megküldte a Görög Köztársaságnak a 2000. június 22‑i ülés jegyzőkönyvét, és felhívta a II. Abuja-projektre vonatkozó alakszerű válasz megadására.
36 2000. szeptember 5‑én a Bizottság megismételte kérését a Görög Köztársaság képviselőinek. Egy újabb –2000. szeptember 14‑én kelt – emlékeztetőt követően a Bizottság 2000. szeptember 25‑én távmásolatban levelet intézett a Görög Köztársasághoz, amelyben válaszadási határidőként 2000. szeptember 30‑át jelölte meg, és közölte, hogy a Görög Köztársaság hallgatását a projektből való kilépésként fogja értelmezni. 2000. október 2‑án a görög hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy nem tudnak választ adni a szűkített II. Abuja-projektre vonatkozólag. Ennek következményeként a Bizottság ugyanezen a napon azt válaszolta, hogy utasította az építészeket a szűkített II. Abuja-projektnek a Görög Köztársaság kizárásával történő átalakítására.
37 2002. január 28‑i levelében a Bizottság a Görög Köztársaságnak 1 276 484,50 euróról küldött terhelési értesítést, amely a II. Abuja-projekttel kapcsolatos építési költségekre vonatkozott. A Bizottság ezt követően visszavonta ezt a terhelési értesítést.
38 Miután a Görög Köztársaság felállította saját nagykövetségét Abujában, 2002. július 13‑án elhagyta azokat a helyiségeket, amelyeket az I. Abuja-projekt keretében használt.
39 2002. október 11‑i levelével a Bizottság alakszerűen közölte a Görög Köztársasággal az I. és a II. Abuja-projektre vonatkozó, ki nem egyenlített terhelési értesítéseket, és felszólította összesen 861 813,87 euró és 11 000 amerikai dollár (USD) megfizetésére.
40 A felek közötti tárgyalásokat követően a Bizottság 2003. január 31‑i levelével emlékeztette a Görög Köztársaságot arra, hogy nem fizette ki az I. és a II. Abuja-projekttel kapcsolatos tartozásait, és felszólította, hogy 2003 februárja előtt fizessen összesen 516 374,96 eurót és 12 684,89 USD‑t. A Bizottság hozzátette, hogy amennyiben az esedékesség napjáig a kifizetés nem történik meg, a szóban forgó pénzösszegeket bármilyen jogi úton beszedi.
41 Az ezt követő hónapokban a Görög Köztársaság és a Bizottság a fizetendő pénzösszegek értékéről folytatott vitát.
42 2003. december 29‑én a Görög Köztársaság az alábbi szövegű levelet küldte az Európai Unióhoz akkreditált állandó képviselőjének:
„Mivel az Európai Bizottság a beszámítási eljárás alkalmazásával fenntartja országunknak a II. Abuja-projekttel kapcsolatos tartozására vonatkozó álláspontját, az eljárást kísérje figyelemmel, és közölje, hogy azt alkalmazták‑e, és ha igen, milyen mértékben, mégpedig annak érdekében, hogy a Görög Köztársaság megvizsgálhassa, mennyiben szándékozik az Európai Bizottság ellen keresetet indítani.
Az I. Abuja-projektet illetően emlékeztetünk arra, hogy tartozásunkat 2002 májusáig bezárólag ismertük el; ezzel szemben a Bizottság által követelt pénzösszeg a 2002. júliusig tartó, valamint az ezen időponton túli időszakot fedi le. Minthogy nem áll szándékunkban az előbb említett tartozásunkat befizetni, lépjen kapcsolatba a Bizottság illetékes pénzügyi hivatalaival, a 2002 májusáig keletkezett tartozásunk pontos végösszegének ellenőrzése érdekében.”
43 2004. február 16‑án a Bizottság a Görög Köztársaságnak az I. és a II. Abuja-projekttel kapcsolatban még nem rendezett tartozásait ismertető levelet küldött e tagállamnak. Az ehhez a levélhez mellékelt, többek között az I. és a II. Abuja-projekttel kapcsolatos tizenegy, ki nem egyenlített terhelési értesítést felsoroló táblázatból kitűnik, hogy a Bizottság 565 656,80 euró megfizetését követelte a Görög Köztársaságtól. Ebben a levélben a Bizottság kifejtette:
„[A Görög Köztársaság] az alábbi követelést küldte a Bizottságnak […]
2000GR161PO005OBJ 1 SZÁRAZFÖLDI GÖRÖGORSZÁG – Közbenső kifizetés – 4 774 562,67 euró.
A [költségvetési rendelet 73. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében] rögzített fizetési feltételek alkalmazásával a Bizottság beszámítja a tartozásokat és a követeléseket – adott esetben a késedelmi kamatok figyelembevételével.
Abban az esetben, ha az Önök által közölt követelések meghaladják a beszámított összegeket, haladéktalanul sor kerül az Önöknek járó nettó különbözet kifizetésére […].”
44 2004. március 10‑én a Bizottság a szárazföldi Görögország regionális operatív program keretében pénzt fizetett ki a Görög Köztársaságnak. 4 774 562,67 euró kifizetése (lásd a fenti 43. pontot) helyett azonban a Bizottság csupán 3 121 243,03 eurót fizetett ki. Ily módon a Bizottság beszámítással beszedte a Görög Köztársaság által ki nem egyenlített különbözet összegét, többek között az I. és a II. Abuja-projekt vonatkozásában fennálló 565 656,80 eurót (a továbbiakban: megtámadott aktus).
Az eljárás és a felek kérelmei
45 A Bíróság Hivatalához 2004. április 22‑én benyújtott keresetlevelével a Görög Köztársaság elindította a jelen keresetet. Az ügy a C‑189/04. számot kapta.
46 A Bíróság 2004. június 8‑i végzésével a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 51. és 54. cikkének módosításáról szóló, 2004. április 26‑i 2004/407/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 132., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 85. o.) 2. cikke alapján az ügyet áttette az Elsőfokú Bírósághoz.
47 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy írásban válaszoljanak a kérdésekre. E felhívásnak a felek eleget tettek.
48 A Bizottság az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaiban előadta, hogy az ügy iratanyagából el kell távolítani a Tanács Jogi Szolgálatának 1998. június 26‑i, a Görög Köztársaság által a keresetlevele 12. mellékleteként benyújtott véleményét.
49 A 2006. május 10‑i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszait.
50 A Görög Köztársaság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– állapítsa meg a Bizottság által 565 656,80 euró értékben eszközölt beszámítás semmisségét;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
51 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a keresetet – mint nyilvánvalóan alaptalant – utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
Az ügy érdeméről
52 A Görög Köztársaság egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet az eredeti és a kiegészítő megállapodás, valamint a költségvetési rendelet és a 2342/2002 rendelet megsértésére alapít.
53 Ez a jogalap két részre oszlik. A Görög Köztársaság elsősorban arra hivatkozik, hogy a Bizottság az I. és a II. Abuja-projekttel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeket illetően tévedett, különösen abban, hogy a Görög Köztársaságot semmilyen pénzügyi kötelezettség nem terhelte a II. Abuja-projekt vonatkozásában. Másodsorban a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem volt jogosult a szóban forgó pénzösszegek beszámítással történő beszedésére, minthogy a követelések a költségvetési rendelet és a 2342/2002 rendelet vitatottak voltak, és nem voltak határozott összegűek.
A jogalap első részéről: az eredeti és a kiegészítő megállapodás megsértése
A felek érvei
54 Mindenekelőtt, az I. Abuja-projektet illetően, a Görög Köztársaság elismeri, hogy köteles a bérleti díjak és a működési költségek címén járó összegeket, azaz (a kamatokon kívül) összesen 50 312,67 eurót és 11 000 USD‑t megfizetni. Ezeket az összegeket állítása szerint elsősorban azért nem egyenlítette ki azonnal, mert egyes terhelési értesítések nem jelölték meg pontosan a vonatkozó időszakot. A Görög Köztársaság e tekintetben hivatkozik a 2000. március 9‑i terhelési értesítésre, és utal a 2003. december 29‑i levelére, amelyben a terhelési értesítésekkel kapcsolatos pontosításokat kért. Másodsorban: álláspontja szerint nem volt egyetértés a szóban forgó bérleti díjak esedékességének időpontját illetően. Végül harmadsorban: a Bizottság egyoldalúan döntött a megtámadott beszámítás mellett.
55 Ami a II. Abuja-projektet illeti, a Görög Köztársaság előadja, hogy nem terheli semmiféle pénzügyi kötelezettség. E tekintetben meghatározó az a tény, hogy nem erősítette meg a kiegészítő megállapodást.
56 Álláspontja szerint az eredeti megállapodásból az következik, hogy a részes fél kiléphet a projektből, akár úgy, hogy nem írja alá a kiegészítő megállapodást (a 15. cikk (1) bekezdése), akár kiegészítő megállapodás hatálybalépése után (a 15. cikk (2) bekezdése). A Görög Köztársaság előadja, hogy az első lehetőség alkalmazásával állt el a II. Abuja-projekttől. Aláírta ugyanis a kiegészítő megállapodást, de soha nem erősítette meg. A megerősítés elmaradása szerinte egyenlő a II. Abuja-projektből való kilépéssel.
57 Márpedig a kiegészítő megállapodás 14. cikke értelmében (lásd a fenti 30. pontot), a megerősítés az említett megállapodás hatálybalépésének szükséges feltétele; a hatálybalépés csak a Görög Köztársaság kilépése után következett be.
58 Ezenkívül az eredeti megállapodás 15. cikkének (1) bekezdése szerint (lásd a fenti 15. pontot) e kilépés hatása az, hogy a Görög Köztársaságot semmilyen pénzügyi kötelezettség nem terheli.
59 A Görög Köztársaság álláspontja az, hogy az eredeti megállapodás 12. cikkéből, különösen annak második bekezdéséből, az következik, hogy a II. Abuja-projekt előkészítő munkálatainak költségei a Bizottságot terhelik. Hozzáteszi, hogy a projekt megvalósulása esetén ezt a költséget a részes feleknek a projektben fennálló részesedésük arányában meg kellett téríteniük (lásd a fenti 12. pontot). Ez a költség nem terheli azokat a feleket, akik a kiegészítő megállapodás megerősítése nélkül léptek ki, legalábbis ha a kiegészítő megállapodás hatálybalépése előtt léptek ki.
60 A Görög Köztársaság szerint erre vonatkozó értelmezését a Tanács Jogi Szolgálatának 1998. június 26‑i véleménye is alátámasztja.
61 Véleménye szerint ugyanis minden más végkövetkeztetés megváltoztatná „a projekt szellemének” természetét. Habár a tagállamok a II. Abuja-projekttel kapcsolatosan bizonyos jogköröket a Bizottságra ruháztak át, bizonyos önállóságot megtartottak, ezért eljárásukat „szigorú, korlátlanul érvényesülő és merev szabályok nem sérthetik vagy korlátozhatják”. Ezért a tagállam kiléphet a projektből, ha azt pénzügyileg előnytelennek ítéli, vagy bármely más jogos okból.
62 Ebből a Görög Köztársaság szerint az következik, hogy a Bizottság megsértette az eredeti megállapodást, különösen annak 15. cikkét, valamint a kiegészítő megállapodást.
63 Válaszában, a Görög Köztársaság rámutatott arra, hogy több tagállam kilépett a II. Abuja-projektből amiatt, hogy az eredeti költségvetéshez képest jelentősen megnövekedett a bekerülési költség.
64 Előadja azt is, hogy a Bizottságnak a jelen ügyben követett érvelése meghökkentő. Egyrészt szerinte a Bizottság elismeri a kiegészítő megállapodás alkalmazhatatlanságát, és ezért a Görög Köztársaság szerződéskötés előtti állítólagos felelősségére hivatkozik. Másrészt a Görög Köztársaság szerint a Bizottság másodlagosan arra hivatkozik, hogy a kiegészítő megállapodás jogilag teljes terjedelmében kötelező erejű. A Görög Köztársaság szerint egy nemzetközi megállapodás vagy teljes egészében hatályban van, vagy – megerősítésének elmaradása miatt – nincs. Következésképpen e rendelkezések nem tekinthetők elsődlegesen alkalmazhatatlannak, másodlagosan pedig alkalmazandónak. E tekintetben a lényeges és meghatározó kérdés szerinte az, hogy a kiegészítő megállapodás hatályban van‑e, vagy sem.
65 Ami a Bizottság azon érvét jelenti, miszerint a Görög Köztársaság a szerződés megkötése előtti felelősséggel tartozik, mivel a többi szerződő félben olyan várakozást keltett, hogy eleget tesz végleges szerződéses kötelezettségeinek, a Görög Köztársaság úgy véli, hogy ez a várakozás jogos lehet, ha a körülmények alapvetően nem változtak volna meg. Több tagállam kilépése miatt azonban a projekt költsége jelentősen emelkedett. Ez a nehéz anyagi teher, amelyhez hozzáadódott a II. Abuja-projekt feltételeinek gyökeres megváltozása, igazolja a végleges és jogszerű kilépését.
66 A Görög Köztársaság szerint csak az eredeti és a kiegészítő megállapodás határozza meg a részes felek jogait és kötelességeit, beleértve pénzügyi kötelezettségeiket. Feltételezve, hogy az állandó igazgatótanács működése során esetleg meghozandó döntések ellentétesek az előzőekben hivatkozott jogi háttérrel, e döntések semmilyen esetben nem írhatják felül a jogi hátteret.
67 Végül a Görög Köztársaság nem állítja azt, hogy a Bizottságnak kell viselnie a II. Abuja-projekthez kapcsolódó költségek terhét. Az eredeti megállapodás (12. és 13. cikk) és a kiegészítő megállapodás (14. cikk) rendelkezéseinek helyes értelmezése a Görög Köztársaság szerint azt mutatná, hogy e terhet csak a végső részes feleknek, vagyis az ingatlanegyüttes kizárólagos tulajdonosainak és haszonélvezőinek kell viselniük. Egyébként a teljes projekt koordinátoraként a Bizottság kérheti a végső részes felektől a kérdéses költségek vállalását.
68 A Bizottság vitatja a Görög Köztársaságnak az I. Abuja-projekttel kapcsolatos érveit. Rámutat arra, hogy a Görög Köztársaságot terhelő költségeket 2002. július 13‑ig számolta ki, amikor is a Görög Köztársaság kiürítette az ideiglenes helyiségeket.
69 Ami a II. Abuja-projektet illeti, a Bizottság három érvet hoz fel a Görög Köztársaság felelősségének bizonyítására.
70 Először is: a Görög Köztársaság a projekt előkészítő szakaszának tekintetében szerződési felelősséggel tartozik az eredeti megállapodás hatálya alá tartozó költségekért, a rá eső százalékarány szerint (lásd az eredeti megállapodás 12. cikkének második bekezdését), mivel aláírta és megerősítette az említett megállapodást.
71 Másodsorban: a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Görög Köztársaság a kiegészítő megállapodásból eredő, a szerződéskötést megelőző felelősséggel tartozik a későbbi szakaszokat érintő költségekért, tudniillik a vitás összeg nagyobb részéért. A Bizottság utal többek között a Görög Köztársaság magatartására és a jóhiszeműségnek a nemzetközi jogban érvényesülő elvére.
72 Harmadsorban és másodlagosan: a Bizottság felveti a Görög Köztársaságnak a kiegészítő megállapodás megbízás alapján történt ideiglenes alkalmazásából eredő szerződési felelősségét. E tekintetben a Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a kiegészítő megállapodás 14. cikke előírta e megállapodás ideiglenes alkalmazását, ami – a megerősítéstől függően – szerződési kötelezettségeket keletkeztetett. A Görög Köztársaság tehát de facto nyilvánvalóan részt vett a kiegészítő megállapodás ideiglenes alkalmazásában. A Bizottság továbbá előadja, hogy a részes államok és a Bizottság – mint projektkoordinátor – közötti jogviszony megbízó és megbízott közötti viszonynak minősíthető. Megbízóként a tagállamoknak meg kell téríteniük a Bizottság számára a nála megbízottként felmerült költségeket.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
73 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EU‑Szerződésnek az Amszterdami Szerződés szerinti változatában az EU 46. cikk kimerítően felsorolja a Bíróság hatáskörét. E cikk semmilyen hatáskört nem alapít a Bíróság számára az EU‑Szerződés V. Címének rendelkezései vonatkozásában (az Elsőfokú Bíróság T‑299/04. sz., Selmani kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. november 18‑án hozott végzésének [EBHT 2005., II‑20. o.] 54. és 55. pontja).
74 A jelen ügy iratanyagából az következik, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak az I. és a II. Abuja-projekt megtervezése, előkészítése és megvalósítása során létrejövő együttműködéséből adódó jogviszonya az EU-Szerződés V. Címének hatálya alá tartozik (lásd különösen a fenti 8. pontot). Mindazonáltal kétségtelen, hogy a Bizottság a vitás pénzösszegeket a költségvetési rendelet és a 2342/2002 rendelet alapján elfogadott aktussal szedte be, ezért a beszámítási aktus a közösségi jog hatálya alá tartozik. Minthogy az ilyen aktus az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, az Elsőfokú Bíróság hatáskörrel rendelkezik a jelen kereset elbírálására.
75 Ezután vizsgálni kell a Görög Köztársaságnak az I. és a II. Abuja-projektért viselt pénzügyi felelősségét.
76 Elsősorban: az I. Abuja-projektet illetően a Görög Köztársaság elvi szinten elismerte a kérdéses kiadásokért való felelősségét, pontosabban elismert – a kamatokon kívül – 50 312,67 euró és 11 000 USD tartozást. Ezzel szemben vitatja, hogy felelnie kellene a 72 714,47 eurós végösszegért, amelyre a Bizottság az I. Abuja-projekttel kapcsolatban kötelezte.
77 Emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikke első bekezdésének értelmében, amelyet ugyanazen alapokmány 53. cikke első bekezdésének megfelelően az Elsőfokú Bíróság előtt alkalmazni kell, továbbá az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében a Bíróság alapokmányának 21. cikkében említett keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák. Töretlen ítélkezési gyakorlat, hogy ezeknek az előadásoknak kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük annak érdekében, hogy az alperes előkészíthesse védekezését, az Elsőfokú Bíróság pedig dönthessen a keresetről, adott esetben egyéb információ hiányában is. A jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből (az Elsőfokú Bíróság T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének [EBHT 1993., II‑523. o.] 20. pontja és a T‑19/01. sz., Chiquita Brands és társai kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑315. o.] 64. pontja).
78 A Görög Köztársaság – bár elvi szinten elismeri az I. Abuja-projektért való felelősségét – azt állítja, hogy azért nem egyenlítette ki az említett tartozásait, mert nem volt egyetértés a szóban forgó bérleti díjak esedékességének időpontját illetően (lásd a fenti 54. pontot). Mindazonáltal a Görög Köztársaság a fenti 77. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti keresetlevelében ezt az érvet egyáltalán nem terjesztette elő.
79 Rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság az I. Abuja-projekt alapján 72 714,47 eurót terhelt a Görög Köztársaságra, amely összeg megfelelt a Görög Köztársaság által 2002. július 13‑ig használt helyiségek ideiglenes bérletének. A Bizottság részletes dokumentáció szerint adott kimutatást e költségekről, és követelését terhelési értesítéssel állapította meg. Ebből az következik, hogy a vitatott összeg megalapozatlansága vagy hibás kiszámítása bizonyításának terhe a Görög Köztársaságot terheli. A Görög Köztársaság azonban nem fejtette ki sem a szóban forgó bérleti díjak esedékességével kapcsolatos álláspontját, sem pedig a saját és a Bizottság álláspontja közötti különbséget. A Görög Köztársaság azt sem jelölte meg, hogy miként számolta ki az 50 312,67 eurós és a 11 000 USD‑s összegeket, sem pedig azt, hogy miért nem fogadta el a teljes (a Bizottság által az I. Abuja-projekt miatt követelt) 72 714,47 eurós összegért való felelősségét.
80 A Görög Köztársaság ugyanis nem bizonyította, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a tartozás összegét. Az Elsőfokú Bíróság ezért nem tudja megítélni, hogy a Bizottság tévesen állapította‑e meg a tartozás összegét, és a Bizottság által beszedett összeget nem helyettesítheti a Görög Köztársaság által elfogadott összeggel.
81 A Görög Köztársaság azt is előadta, hogy a terhelési értesítések nem jelölték meg pontosan a vonatkozó időszakot (lásd a fenti 54. pontot). E tekintetben ki kell emelni, hogy egyrészt a Görög Köztársaság elvi szinten elismerte a szóban forgó tartozásért való felelősségét, másrészt kifogásokat vetett fel, amikor több terhelési értesítést kapott 1997. november 30. és 2001. január 31. között. Ebből az következik, hogy a Görög Köztársaságot terhelte annak bizonyítása, hogy az illető tartozásokért nem tartozik felelősséggel. Ez azonban nyilvánvalóan nem sikerült neki. Ezenfelül, amint az a fenti 79. pontban kifejtésre került, a Görög Köztársaság nem adott magyarázatot arra, hogy miért vélte úgy, hogy nem tartozik az általa elismert és a Bizottság által követelt összeg közötti különbséggel. A Görög Köztársaság azt sem jelölte meg, hogy miben áll az ezzel kapcsolatos terhelési értesítések pontosságának állítólagos hiánya.
82 Ebből az következik, hogy Görög Köztársaságnak az I. Abuja-projekttel kapcsolatos tartozásokkal kapcsolatos felelősségére vonatkozó érvei nem fogadhatók el.
83 Másodsorban: vizsgálni kell a Görög Köztársaságnak azt az érvét, miszerint a II. Abuja-projekttel kapcsolatban semmilyen pénzügyi felelősséggel nem tartozik. Miközben kiemeli, hogy a részes felek jogait és kötelezettségeit kizárólag az eredeti és a kiegészítő megállapodás szabályozza, a Görög Köztársaság úgy véli: ő kilépett a projektből, minthogy a kiegészítő megállapodást soha nem erősítette meg. Ezért szerinte az eredeti megállapodás 15. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a II. Abuja-projektet illetően őt nem terheli semmiféle pénzügyi kötelezettség (lásd a fenti 55–62. pontot).
84 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság rámutat mindenekelőtt arra, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja, hogy több mint hat éven keresztül (1994. április 18‑tól 2000. szeptember 30‑ig) a II. Abuja-projekt teljes jogú résztvevőjeként viselkedett. Ugyanis a Görög Köztársaság, amely jelen esetben azt állítja, hogy kilépett a II. Abuja-projektből, mivel azt soha nem erősítette meg, a kiegészítő megállapodás 1998. decemberi aláírását (lásd a fenti 29. pontot) követően még majdnem két évig részt vett e projektben. A Görög Köztársaság még akkor sem lépett ki alakszerűen a projektből, miután megkapta a Bizottságnak a szűkített II. Abuja-projektre vonatkozó leveleit (lásd a fenti 35. és 36. pontot), 2000. október 2‑i levelében is csak annak közlésére szorítkozott, hogy nem tud végleges választ adni a II. Abuja-projektben való részvételére vonatkozólag (lásd a fenti 36. pontot). 1994 áprilisa és 2000 szeptembere közötti magatartásával a Görög Köztársaság azt érzékeltette többi részes féllel, hogy továbbra is részt vesz a II. Abuja-projektben. Ezzel a többi részes félben azt a várakozást keltette, hogy továbbra is pénzügyi felelősséget vállal a II. Abuja-projekttel kapcsolatban. Ezért a Görög Köztársaság kötelezettségeinek vizsgálata nem korlátozódhat az eredeti és a kiegészítő megállapodásra, hanem figyelembe kell vennie azokat a várakozásokat is, amelyeket magatartásával e tagállam a partnereiben keltett.
85 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a jóhiszeműség elve a nemzetközi szokásjog szabálya, amelynek létezését a Nemzetek Szövetsége keretében felállított Állandó Nemzetközi Bíróság (lásd az Intérêts allemands en Haute-Silésie polonaise [Német érdekek a lengyel Felső-Sziléziában] ügyben 1926. május 25‑én hozott ítéletet, CPJI, A. sorozat, 7. sz., 30. és 39. o.), majd a Nemzetközi Bíróság is elismerte, ezért ez az elv kötelező a Közösségre, valamint a többi részes félre nézve.
86 A jóhiszeműség elvét a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés [Bécsi egyezmény a szerződések jogáról] 18. cikke kodifikálta, amely ekként rendelkezik:
„Az állam tartózkodni köteles azoktól a cselekményektől, amelyek meghiúsítanák a szerződés tárgyát és célját, midőn:
a) megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával írta alá a szerződést, vagy cserélte ki a szerződést létrehozó okiratokat, mindaddig, amíg nem válik nyilvánvalóvá az a szándéka, hogy a szerződésnek nem válik részesévé, vagy
b) kifejezte azt, hogy a szerződés reá nézve kötelező hatályát elismeri, mindaddig, amíg a szerződés hatályba nem lép, és feltéve, hogy e hatálybalépést indokolatlanul nem késleltetik.”
87 Meg kell jegyezni azt is, hogy a nemzetközi közjogban a jóhiszeműség elve a bizalomvédelem elvének szükségszerű velejárója, amely az ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jogrend részét képezi (az Elsőfokú Bíróságnak a T‑115/94. sz., Opel Ausztria kontra Tanács ügyben 1997. január 22‑én hozott ítélete [EBHT 1997., II‑39. o.] 93. o.).
88 Bizonyos, hogy 1994. április 18‑án a Görög Köztársaság aláírta az eredeti megállapodást, és meg is erősítette. Ily módon az eredeti megállapodás preambuluma értelmében a II. Abuja-projekt egyik résztvevője is volt; e projekt résztvevői „közös érdektől vezérelve” közös nagykövetségi épületegyüttes építését határozták el. Ez a részesi minőség a résztvevők közötti együttműködés és szolidaritás tekintetében bizonyos megnövekedett kötelezettségekkel is jár.
89 Az eredeti megállapodás a II. Abuja-projekt bevezető szakaszára vonatkozik. Jóllehet e megállapodás – különösen a 11–15. cikk – bírálható a nem világos szövegezése miatt, kétségtelenül kitűnik belőle, hogy a Bizottság vállalta, hogy állja az előkészítő munkálatok 140 000 eurós költségét, és hogy a projekt megvalósulása esetén ezt a költséget a részes feleknek a projektben fennálló részesedésük arányában meg kellett téríteniük (lásd különösen az eredeti megállapodásnak a fenti 12. pontban hivatkozott 12. cikkét). A felek a tárgyaláson azt is megerősítették, hogy az eredeti megállapodás 11–15. cikkéből az következik, hogy a projekt kezdeti tervezésével jellemezhető első szakasz után a projekt folytatásában érdekelt részes feleknek az épület részletes tervére és a projekt részletes finanszírozására vonatkozó kiegészítő megállapodást kellett kötniük.
90 Az eredeti megállapodás aláírását követően a Bizottság – a részes felek jóváhagyásával – szerződéseket írt alá a tanácsadókkal (lásd a fenti 16. pontot). Bár az iratanyagból kitűnik, hogy a költségek az eredeti számításokhoz képest emelkedtek, az eszközölt kiadásokat a részt vevő felek – köztük a Görög Köztársaság – nem kifogásolták a projektért felelős bizottságok ülésein (lásd a fenti 18–23. pontot).
91 Meg kell jegyezni, hogy a Görög Köztársaság által aláírt és megerősített eredeti megállapodásból kitűnik, hogy a tagállamoknak a projektben való részvételét a képviseletük részére igényelt alapterület arányában határozták meg, és a részvétel a közös és a nyilvános helyiségek egy részének költségét is magában foglalta (lásd a fenti 13. pontot). A Görög Köztársaság nem vitatja, hogy 591 m2‑es területet kért nagykövetsége számára, így a projektben való részvételének arányát – a tizennégy részes fél részvételi arányára tekintettel – kezdetben 5,06 %-ban határozták meg.
92 A projekt kezdeti tervezési szakaszát követően, ellentétben az eredeti megállapodásban foglaltakkal (lásd a fenti 11. pontot), a részes felek úgy döntöttek, hogy a projektet folytatják, és állják az épület részletes tervével kapcsolatos költségeket, mielőtt a kiegészítő megállapodást elkészül. Közelebbről a KKBP igazgatási ügyek munkacsoportja – 1997. február 24‑i ülésén, amelyen részt vettek a Görög Köztársaság képviselői – felhatalmazta a Bizottságot, hogy az építészekkel tegye meg a szükséges intézkedéseket a részletes tervek kidolgozására, anélkül hogy megvárná a kiegészítő megállapodást (lásd a fenti 24. pontot). Előírták, hogy a „korábbi esetekhez hasonlóan, az ily módon a Bizottság által fizetett előlegeket a többi résztvevő az eredeti megállapodásban meghatározott eljárások szerint utólag köteles megtéríteni”.
93 Fontos körülményről van szó. Amikor a részes felek úgy döntöttek, hogy anélkül dolgozzák ki a részletes terveket, hogy megvárnák a kiegészítő megállapodás elkészültét, túlhaladtak a bevezető szakaszon, és így hallgatólagos megállapodást kötöttek a projekt megvalósítására. Ami e döntés költségvonzatát illeti, a részes felek nyilvánvalóan nem alkalmazhatták a még jóvá nem hagyott kiegészítő megállapodásban előírt eljárásokat (lásd a fenti 13. pontot). Ezért amikor a részes felek az eredeti megállapodásban előírt előleg utólagos megtérítésére utaltak, valójában az eredeti megállapodás 12. cikkére utaltak, amelynek értelmében a projekt megvalósulása esetén a részes feleknek a projektben fennálló részesedésük arányában meg kell téríteniük az előkészítő munkálatoknak a Bizottság által előlegezett költségeit (lásd a fenti 12. pontot). Márpedig mivel a részes felek 1997. február 24‑i ülésükön úgy döntöttek, hogy a projektet megvalósítják, a bevezető és a későbbi költségek rájuk eső részének megtérítése nélkül már nem léphettek ki szabadon a projektből.
94 Jóllehet egyes tagállamok utólag kiléptek a projektből (lásd a fenti 25. és 27. pontot), a Görög Köztársaság egyáltalán nem tanúsított olyan magatartást, amely részvételével kapcsolatban kétséget ébreszthetett volna. Ezenkívül a tanácsadókkal 1997. november 12‑én kötött, 1 895 696 euró összegű főszerződéssel kapcsolatos költségeket illetően a Görög Köztársaság nem emelt kifogást (lásd a fenti 26. pontot).
95 1998. december 9‑én a Görög Köztársaság és a projekből ki nem lépő többi fél aláírta a kiegészítő megállapodást (lásd a fenti 29. pontot). Ezenkívül, az ezt követő hónapokban, a Görög Köztársaság a projekt teljes jogú résztvevőjeként viselkedett. Csupán 2000 nyarán mutatott első alkalommal fenntartást részvételének folytatását illetően, ami a Bizottságot arra a következtetésre indította, hogy a Görög Köztársaság kilépett a projektből (lásd a fenti 36. pontot).
96 Nem kétséges, hogy a Görög Köztársaságnak joga volt a projektből kilépni. Mindazonáltal – különös tekintettel a kötelezettségvállalásoknak a kezdeti szakasz óta bekövetkezett változására, valamint a kiegészítő megállapodás megerősítésének elmaradása ellenére – az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Görög Köztársaság nem léphetett ki anélkül, hogy felelne a II. Abuja-projektben való részvételével kapcsolatos költségekért.
97 A Görög Köztársaság a kiegészítő megállapodás aláírójaként köteles volt a többi részes féllel szemben jóhiszeműen eljárni. Ezt a kötelezettségét erősítette az a tény, hogy a Görög Köztársaság aláírta és megerősítette az eredeti megállapodást, továbbá hogy 1994. április 18. és 2000. szeptember 30. között a projekt „részt vevő fele” volt. E tekintetben egyrészt ki kell emelni azt, hogy a Görög Köztársaság részt vett a projektért felelős bizottságok ülésein, és jóváhagyta a Bizottság által eszközölt költségeket. Másrészt a Görög Köztársaság kérte, hogy nagykövetségének az épületegyüttesben elfoglalt alapterülete 591 m2 legyen, és egyes tagállamoknak a projektből való kilépését követően elfogadta, hogy az alapterület mérete 677 m2‑re módosuljon (lásd az 1999. április 28‑i ajánlati felhívást). A Görög Köztársaság tulajdonképpen 1999-ben és 2000-ben teljes mértékben kivette részét a projekttel kapcsolatos közbeszerzési eljárásból, és képviselője részt vett az építővállalatok értékelésében (lásd a fenti 31. és 33. pontot).
98 Ezenfelül a Görög Köztársaság 1994. április 18. és 2000. szeptember 30. között nem fogalmazott meg kétséget a projektben való részvételét illetően. Ha úgy vélte volna, hogy semmilyen pénzügyi felelősséggel nem tartozik a kiegészítő megállapodás megerősítéséért, ellent kellett volna mondania az 1998. június 10‑i és a 2000. február 17‑i fizetési felszólításoknak, amelyeket a Bizottság küldött részére az II. Abuja-projektre vonatkozólag (lásd a fenti 28., 32. és 34. pontot). Ezenkívül a Görög Köztársaság soha nem közölte a kiegészítő megállapodásból való kilépésre vagy a megállapodás meg nem erősítésére vonatkozó szándékát, több tagállam kilépése és emiatt a projekben fennálló részesedése módosulása ellenére sem. Meg kell jegyezni e tekintetben, hogy a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény (lásd a fenti 86. pontot) értelmében a nemzetközi szerződésből kilépni szándékozó részes fél köteles erről a többi részes felet értesíteni (65. és 67. cikk).
99 A Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a fentiekből az következik, hogy a Görög Köztársaság a projekt teljes jogú résztvevőjeként viselkedett. Magatartásával azt érzékeltette a többi részes féllel, hogy elfogadja és jóváhagyja a Bizottság által a részes felek nevében vállalt kötelezettségeket. Így partnereiben azt az érzést keltette, hogy bízhatnak abban, hogy teljesíteni fogja a projekttel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeit. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaságnak a projektben való részvétele, nevezetesen a 677 m2 alapterületű nagykövetségének terve, közvetlenül kihatott a projekt teljes költségére. Ezért a jóhiszeműség elve miatt a Görög Köztársaság nem mentesülhet a pénzügyi kötelezettségei alól arra hivatkozva, hogy nem erősítette meg a kiegészítő megállapodást.
100 Egyébként a Görög Köztársaság kötelezettségei az eredeti megállapodás szövegéből is következnek. Amint azt a Görög Köztársaság elismerte (lásd a fenti 56. pontot), az eredeti megállapodás 15. cikkének (1) bekezdéséből kifejezetten az következik, hogy a projektben részt vevő, de a kiegészítő megállapodást alá nem író fél mentesülhet a projekttel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségek alól (lásd a fenti 15. pontot). A Görög Köztársaság azonban aláírta a kiegészítő megállapodást. A jelen ügy körülményei között az eredeti megállapodás 15. cikkének (1) bekezdését a Görög Köztársaság által adott értelmezéssel homlokegyenest ellentétesen kell értelmezni.
101 A Görög Köztársaság álláspontja szerint a kiegészítő megállapodás megerősítése a megállapodás hatálybalépésének szükséges feltétele (lásd a fenti 57. pontot). Az Elsőfokú Bíróság kifejti e tekintetben, hogy a kiegészítő megállapodás 14. cikke értelmében a megállapodás az aláírást követő második hónap első napjától ideiglenesen alkalmazandó. Mivel a megállapodást a részes felek 1998. december 9‑én írták alá, 1999. február 1‑jétől kellett ideiglenesen alkalmazni. A kiegészítő megállapodás hatálya tehát ideiglenesen kiterjedt a Görög Köztársaságra, egészen 2000 októberéig. A Görög Köztársaság nem hagyhatja figyelmen kívül a kiegészítő megállapodásnak ideiglenes alkalmazását arra hivatkozva, hogy a megállapodást nem erősítette meg.
102 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy miután a többi nyolc tagállam visszalépett a projekttől, kifizették a rájuk eső költségeket, jóllehet a kiegészítő megállapodást nem erősítették meg valamennyien.
103 A fentiekből az következik, hogy a Görög Köztársaság a II. Abuja-projektben való részvételéhez kapcsolódó összes költségért felelősséggel tartozik.
104 A Görög Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a többi részes fél csak akkor várhatta volna el végleges szerződési kötelezettségeinek teljesítését, ha a körülmények „nem változtak volna meg alapvetően” (lásd a fenti 65. pontot). Márpedig a Görög Köztársaság álláspontjával ellentétben, épületépítési projektről lévén szó, a projekt bekerülési költségének növekedése nem tekinthető „a körülmények alapvető megváltozásának”. Ezenkívül a Görög Köztársaság elfogadta a projekt bekerülési költségének növekedését, amely a II. Abuja-projekt kezdetétől ismert volt (lásd a fenti 90. pontot), és nem emelt semmilyen kifogást, amikor a projektben fennálló részesedését több tagállam 1997 és 1999 közötti kilépése miatt megemelték.
105 A fentiekből az következik, hogy az egyetlen jogalap első részét el kell utasítani.
A jogalap második részéről: a költségvetési rendelet és a 2342/2002 rendelet megsértése
A felek érvei
106 A Görög Köztársaság előadja, hogy a szóban forgó összegek beszámítással történt beszedésekor a Bizottság megsértette a költségvetési rendeletet és a 2342/2002 rendeletet.
107 A Görög Köztársaság azt állítja, hogy – a Bizottság által előadottakkal ellentétben – mind az I., mind a II. Abuja-projekt címén követelt pénzösszegek összegszerűségét és igazoltságát nyilvánvaló bizonytalanság övezte. A Görög Köztársaság elődása szerint a Bizottság három egymást követő (2002. május 29‑én és október 11‑én, valamint 2003. január 31‑én kelt) levelében három teljesen különböző összeg (1 276 484,50 euró, 861 813,87 euró és 516 374,96 euró) megfizetésére hívta fel a szóban forgó projektekkel kapcsolatban. A tartozás megfizetésével kapcsolatos késedelem tehát szerinte egyrészt azzal magyarázható, hogy a terhelési értesítésekben szereplő egyes adatok nem voltak világosak, másrészt a megfelelő összegek jelentős eltérésével (lásd a fenti 54. pontot). E tekintetben a Görög Köztársaság emlékeztet arra, hogy az 1 276 484,50 eurós tartozást tartozatlanként visszavonták.
108 A Görög Köztársaság hozzáteszi, hogy a Bizottság megsértette a beszámítással történő beszedési műveletekre a 2342/2002 rendelet 77–89. cikkében előírt elveket. Közelebbről: megsértette a 2342/2002 rendelet 83. cikkének alkalmazási feltételeit, miszerint az érvényes beszámításhoz a követelésnek nem vitatottnak és határozott összegűnek kell lennie.
109 Ezenkívül a költségvetési rendelet és a 2342/2002 rendelet a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmét célzó rendelkezéseket tartalmaz (a 2342/2002 rendelet 78. cikkének (1) bekezdése és 80. cikkének (1) bekezdése). Jelen esetben azonban a beszámítás összege, különösen ami a II. Abuja-projektet illeti, nem a Közösségeknek a Görög Köztársasággal szembeni követeléseire vonatkozik, hanem adott esetben a II. Abuja-projekt részes feleit illető követelésekre vonatkozik, kizárólag az eredeti megállapodás rendelkezései keretében. A Görög Köztársaság ebből arra következtet, hogy a Bizottság érvényesen nem veheti igénybe a költségvetési rendeletben foglalt eljárásokat.
110 A Bizottság előadása szerint a felperes tévesen vonta kétségbe az említett követelések jogosságát, hiszen azok nem vitatottak, határozott összegűek és esedékesek.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
111 Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a költségvetési rendelet hatályát meghatározó rendelkezésekből, különösen e rendelet 1. cikkéből az következik, hogy a rendelet 73. cikkének (1) bekezdésében előírt beszámítással történő beszedési eljárás (lásd a fenti 3. pontot) csak a közösségi költségvetés hatálya alá tartozó pénzösszegekre vonatkozik. Nem vitatott azonban, hogy a Bizottságnak a – mind a Közösség kiadási tételeinek, mind az Európai Unióról szóló szerződésnek a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezései alapján az intézményeknél felmerülő igazgatási kiadásoknak a költségvetésben való feltüntetését előíró – EK 268. cikk alapján joga volt az I. és a II. Abuja-projekt kapcsán felmerült kiadásokkal a közösségi költségvetést megterhelni.
112 A Görög Köztársaság szerint a Bizottság megsértette a költségvetési rendeletet és a 2342/2002 rendelet, mivel a szóban forgó követelések szerinte az említett rendeletek értelmében „nem vitatottak és [nem] esedékesek”. A Görög Köztársaság kifejti, hogy a követelt pénzösszegek összegszerűségét és igazoltságát bizonytalanság övezte (lásd a fenti 106–108. pontot).
113 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a költségvetési rendelet és a 2342/2002 rendelet részletes szabályokat tartalmaz a Bizottságnak arra a jogára nézve, hogy beszámítással szedjen be pénzköveteléseket.
114 A költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a számvitelért felelős tisztviselő úgy szedi be az összegeket, hogy ellentételezi azon egyenértékű követelésekkel, amelyek a Közösségek oldalán az olyan adósokkal szemben állnak fenn, akiknek szintén vannak a Közösségekkel szemben nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes követelései (lásd a fenti 3. pontot).
115 Ami az alkalmazandó eljárást illeti, a költségvetési rendelet 71. cikke előírja, hogy a felhatalmazás révén engedélyezésre jogosult tisztviselőnek mindenekelőtt meg kell állapítania az esedékessé váló követelést úgy, hogy ellenőrzi az adós tartozásának fennállását, meghatározza vagy ellenőrzi a tartozás tényét és összegét, valamint ellenőrzi azon feltételeket, amelyek mellett a tartozás esedékes (lásd a fenti 1. pontot). A 2342/2002 rendelet 79. cikke előírja, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek meg kell győződnie többek között arról, hogy a követelés „nem vitatott”, és nem függ semmilyen feltételtől. Köteles továbbá meggyőződni arról is, hogy a követelés „pénzbeli”, azaz pontosan meghatározott pénzösszegben van kifejezve, valamint arról, hogy a követelés „esedékes”, azaz nem érvényes rá fizetési határidő (lásd a fenti 5. pontot). Ráadásul a 2342/2002 rendelet 80. cikke úgy rendelkezik, hogy a követelés megállapítása a Közösségek jogosultságát igazoló bizonylatokon alapul.
116 Bármely nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes követelést a számvitelért felelős tisztviselőnek szóló beszedési utalvány állapít meg, amelyet az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő készít el (a költségvetési rendelet 71. cikkének (2) bekezdése). A beszedési utalvány az a művelet, amellyel az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt a megállapított összeg beszedésére (a 2342/2002 rendelet 78. cikkének (2) bekezdése).
117 Jelen esetben a Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő tévedett, amikor megállapította, hogy a szóban forgó követelés nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes.
118 E tekintetben ki kell emelni, hogy a költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdése értelmében nem kizárt a beszámítás abban az esetben, ha a tartozások valamelyike vitatott, vagy ha e tartozásokról tárgyalások folytak a Bizottság és az adós között. Ellenkező esetben az adós meghatározatlan ideig késleltetni tudná a tartozás megtéríttetését.
119 2003. december 29‑i levelében a Görög Köztársaság azt kérte az EU‑hoz akkreditált állandó képviselőjétől, hogy győződjék meg arról, hogy a Bizottság végrehajtja a beszámítást, legalább a a II. Abuja-projektet illetően (lásd a fenti 42. pontot).
120 2003. december 29‑i levele ellenére a Görög Köztársaság a jelen esettel kapcsolatban előadja, hogy a követelések vitatottak voltak, és nem voltak határozott összegűek; ezt azzal indokolja, hogy a Bizottság a Görög Köztársaságot a szóban forgó projektekkel kapcsolatban három, teljesen különböző összeg megfizetésére szólította fel projekt (lásd a fenti 107. pontot). Bár a követelésekkel kapcsolatban bizonytalanságok voltak 2002-ben, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a felek közötti egyeztetést és az iratanyag újabb vizsgálatát követően a Bizottság a beszedés időpontjában a 2004‑re vonatkozó tartozások tekintetében biztos eredményre jutott.
121 Hozzá kell tenni, hogy a Görög Köztársaság elismeri, hogy a Bizottság az 1 276 484,50 euróról szóló terhelési értesítést a 2004 márciusában beszámítással történt beszedés előtt egy évvel visszavonta (lásd a fenti 107. pontot). E terhelési értesítés a II. Abuja-projekttel kapcsolatos költségekre vonatkozott, és jelen esetben bizonyos, hogy a Bizottság a megtámadott aktussal nem ezt az összeget akarta beszedni. Ebből az következik, hogy a kérdéses terhelési értesítés jelen ügyben nem bír jelentőséggel.
122 Ami a 2002. október 11‑i levelet illeti, amelyben a Bizottság az I. és a II. Abuja-projekttel kapcsolatban 861 813,87 euró és 11 000 USD megfizetését kérte, ezt az összeget a Bizottság jóval a beszedési határozat meghozatala előtt csökkentette. 2003. január 31‑i levelében a Bizottság ugyanis 516 374,96 euró és 12 684,89 USD megfizetését kérte.
123 A 2003. március 28‑i utolsó terhelési értesítést és a fizetés elmaradása esetére esedékes kamatfizetés előírását követően, 2004. február 16‑i levelében a Bizottság a tartozás összegét 565 656,80 euróban állapította meg (lásd a fenti 43. pontot). A Bizottság mellékelte az 1997. augusztus 20. és 2003. március 28. közötti időszakra vonatkozó 11 terhelési értesítést, és jelezte a beszámítással történő beszedésre vonatkozó szándékát.
124 Ezenfelül az iratanyagból kitűnik, hogy a megtámadott aktus elfogadásakor a Bizottság a Közösségek jogosultságát igazoló bizonylatokra támaszkodott, a költségvetési rendelet 71. cikkének és a 2342/2002 rendelet 80. cikkének megfelelően. E bizonylatok a következőkből álltak: a Görög Köztársaság által aláírt és megerősített eredeti megállapodás, a Görög Köztársaság által aláírt kiegészítő megállapodás, továbbá azoknak az üléseknek a jegyzőkönyvei, amelyek során a részes felek – köztük a Görög Köztársaság – felhatalmazták a Bizottságot a II. Abuja-projekt folytatására anélkül, hogy megvárták volna a kiegészítő megállapodás elkészültét, a Görög Köztársaságnak a közbeszerzési eljárásban 1999-ben és 2000-ben történt részvételére vonatkozó iratok, valamint az I. Abuja-projekttel kapcsolatban a Görög Köztársaságot 2002. július 13‑ig terhelő kiadásokra vonatkozó bizonylatok.
125 Ezenkívül a Bizottság által a Görög Köztársasághoz intézett és a 2004. február 16‑i levélhez mellékelt mind a 11 terhelési értesítés megjelölte – amint azt a 2342/2002 rendelet 78. cikke előírja – az esedékesség napját, és bizonyos, hogy a Görög Köztársaság nem rendezte tartozásait az ekként előírt határidőkön belül.
126 A Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy a Bizottság nem tartotta be a szóban forgó rendeletben előírt eljárást, illetőleg azt, hogy nem volt megalapozott a Bizottságnak az a megállapítása, hogy a követelés „nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes”. Közelebbről: a Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy a tartozások feltételesek voltak, sem pedig azt, hogy a tartozás összegét nem határozták meg pontosan (lásd a fenti 115. pontot).
127 Ami ugyanis a II. Abuja-projektet illeti, a Görög Köztársaság nem hivatkozott arra, hogy a követelés nem vitatott, és meghatározott összegű. Csupán annak előadására szorítkozott, hogy e projekttel kapcsolatban nincs pénzügyi kötelezettsége; ezt az érvet az Elsőfokú Bíróság az egyetlen jogalap első részének vizsgálata során elvetette.
128 Ami az I. Abuja-projektet illeti, a Görög Köztársaság álláspontja szerint a Bizottságnak nem lett volna szabad a beszedést a folyamatban lévő tárgyalások ellenére végrehajtania. Márpedig, amint arra az Elsőfokú Bíróság a fenti 118. pontban rámutatott, a tárgyalások folytatása nem képezhette akadályát annak, hogy a Bizottság a beszedést végrehajtsa. A Bizottság 2003. június 12‑i leveléből kitűnik, hogy a Bizottság legalább ettől az időponttól tudomással bírt a Görög Köztársaságnak az I. Abuja-projekttel kapcsolatos kifogásáról. Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak jogában állt elutasítani a szóban forgó kifogást, és – miután lefolytatta a költségvetési rendeletben és a 2342/2002 rendeletben előírt eljárást – a beszedést 2004 márciusában beszámítással végrehajtani.
129 A Görög Köztársaság szerint a Bizottság nem volt jogosult a beszámítással történő beszedésre, minthogy a fent említett rendeletek célja a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme. Álláspontja szerint a szóban forgó állítólagos követelések nem a Közösség, hanem a részes felek követelései (lásd a fenti 109. pontot).
130 Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó követelések a Közösség követelései. Az I. Abuja-projektet illetően bizonyos, hogy a Bizottság – a tagállamok hozzájárulásával – a szóban forgó épületet bérelte, és a tagállamok részére irodákat adott albérletbe. A Bizottság bizonyos szolgáltatásokat is nyújtott a tagállamoknak. A tagállamok – köztük a Görög Köztársaság – annak teljes tudatában használták a helyiségeket, hogy a Bizottság valamennyi helyiséghasználó nevében vállalt kötelezettséget az épület tulajdonosával szemben. A Bizottság ugyanis e tekintetben a tagállamok megbízottja volt.
131 A II. Abuja-projekt vonatkozásában a Bizottság szintén a részt vevő felek megbízottja volt (lásd például a fenti 11. és 12. pontban az eredeti megállapodás 11. és 12. cikkét). Az iratanyagból kitűnik, hogy a Bizottság előlegezte a vitatott összegeket a tagállamok nevében, illetőleg a projektben való saját részvételének előlegeként. Ezért a kérdéses pénzösszegek a Közösségeket, nem pedig a részes feleket illették.
132 Ebből az következik, hogy – szemben azzal, amit a Görög Köztársaság állít – a beszámítással történő beszedéshez előírt feltételek a megtámadott aktus kibocsátásának időpontjában teljesültek.
133 Az egyetlen jogalap második részét tehát – mint alaptalant – el kell utasítani.
A Bizottságnak a Tanács Jogi Szolgálata 1998. június 26‑i véleményének az ügy iratanyagából való eltávolítására vonatkozó kérelméről
134 A Bizottságnak a Tanács Jogi Szolgálata 1998. június 26‑i véleményével kapcsolatos kifogását illetően (lásd a fenti 48. pontot) emlékeztetni kell arra, hogy ellentétes lenne a közérdekkel – amely megköveteli, hogy az intézmények a jogi szolgálataik által teljes függetlenség mellett adott véleményeknek hasznát vehessék – annak elfogadása, hogy az ilyen belső dokumentumokat egy jogvitában a vélemény elkészítését kérő szerven kívüli személy benyújthassa anélkül, hogy ehhez az érintett intézmény hozzájárult volna, vagy hogy ezt a bíróság elrendelte volna (a Bíróság C‑445/00. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2002. október 23‑án hozott végzésének [EBHT 2002., I‑9151. o.] 12. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑357/03. sz., Gollnisch és társai kontra Parlament ügyben 2005. január 10‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑1. o.] 34. pontja).
135 Jelen ügyben a Görög Köztársaság nem hivatkozott arra, hogy a Tanács hozzájárult a szóban forgó vélemény benyújtásához. Ezért helyt kell adni a Bizottság kérésének, és az említett véleményt az ügy iratanyagából el kell távolítani.
136 Mindezekből az következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
137 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Görög Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Tanács Jogi Szolgálatának a Görög Köztársaság által a keresetlevele 12. mellékleteként benyújtott 1998. június 26‑i véleményét az Elsőfokú Bíróság eltávolítja az ügy iratanyagából.
2) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.
3) Az Elsőfokú Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
García-Valdecasas | Cooke | Labucka |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. január 17‑i nyilvános ülésen.