AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2013. május 8.

F‑87/12. sz. ügy

Geoffroy Alsteens

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának elmaradása – Részleges megsemmisítés – Megváltoztatás”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben G. Alsteens lényegében „az [Európai] Bizottság 2011. november 18‑i határozata azon részének megsemmisítését kéri, amelyben [az ő] ideiglenes alkalmazotti szerződését nem hosszabbították meg 2012. március 31‑ig”.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. G. Alsteens maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői keresetek – Ideiglenes alkalmazottak – Jogalapok – Határozott időre szóló szerződést meghosszabbító határozattal szemben indított kereset – A szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé való átminősítésének hallgatólagos elutasítására vonatkozó jogalap – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 8. és 46. cikk)

2.      Tisztviselői keresetek – Tárgy – Részleges megsemmisítés – Ideiglenes alkalmazotti szerződés – Az alkalmazás időtartamára vonatkozó rendelkezés elválaszthatatlan jellege – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.      Az ideiglenes alkalmazott az előzetes igazgatási panaszt illető eljárást követően és az arra vonatkozó határidőn belül kérheti szerződésének megsemmisítését az uniós bíróságtól, többek között abban az esetben, ha úgy véli, hogy e szerződés minősítése hibás. Ugyanis a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdéséből, amely az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei 46. cikke alapján az ideiglenes alkalmazottakra is alkalmazandó, kitűnik, hogy a közszolgálati jogvita a jogszerűségről folytatott jogvita. Ennek keretében a megtámadott határozat jogellenességét megállapító bíróság feladata, hogy kimondja annak semmisségét.

Ez a helyzet a határozott időre szóló szerződést meghosszabbító határozat esetében is, mivel e határozat azt közvetíti az érdekelt felé, hogy az érintett intézmény nem ajánlott fel határozatlan időtartamra vagy legalábbis a megadottnál hosszabb időtartamra szóló szerződést, és aki különösen az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke alapján azt állítja, hogy kedvezőbb szerződést kaphatott volna.

(lásd a 10–12. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 329/85. sz., Castagnoli kontra Bizottság ügyben 1987. július 9‑én hozott ítéletének 10–12. pontja; a Bíróság 289/87. sz., Giubilini kontra Bizottság ügyben 1988. március 23‑án hozott végzésének 8–12. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑375/00. sz., Dubigh és Zaur-Gora kontra Bizottság ügyben 2001. július 6‑án hozott végzésének 24. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑105/11. sz., Davids kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 56. pontja.

2.      Az Unió valamely jogi aktusának részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért részek elválaszthatóak a jogi aktus többi részétől. E követelmény nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán a jogi aktus lényeges tartalma megváltozik.

E tekintetben az ideiglenes alkalmazotti szerződés időtartama pontosan ilyen, magától a szerződéstől elválaszthatatlan rész, mivel meghatározza a szerződés minősítését azon időtartam rögzítése révén, amely alatt a szerződő felek egymással szemben kölcsönösen kötelezettségeket vállalnak. Ennélfogva az intézmény által hozott határozat olyan részének megsemmisítése, amely az ideiglenes alkalmazott alkalmazása időtartamának meghatározására vonatkozik, a szerződés minősítését, ezáltal pedig magának a határozatnak a lényegét változtatná meg. Az ilyen megsemmisítés iránti kérelmek tehát valójában a határozat megváltoztatására irányulnak, ebből következően nyilvánvalóan elfogadhatatlanok.

(lásd a 14–16. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑441/11 P. sz., Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben 2012. december 6‑án hozott ítéletének 38. pontja; a Bíróság C-68/94. és C-30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítéletének 256–258. pontja; a Bíróság C‑244/03. sz., Franciország kontra Parlament és Tanács ügyben 2005. május 24‑én hozott ítéletének 12–14. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑68/89., T‑77/89. és T‑78/89. sz., SIV és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. március 10‑én hozott ítéletének 320. pontja.