A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2021. április 21.(*)
„Európai uniós védjegy – A HELL európai uniós szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség hiánya – Leíró jelleg – Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja”
A T‑323/20. sz. ügyben,
a Hell Energy Magyarország Kft. (székhelye: Budapest [Magyarország], képviselik: László Á. és Mező B. ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: Kondás M. és Sipos P., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a HELL szómegjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2020. március 25‑én hozott határozata (R 1712/2019‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, V. Kreuschitz és Csehi Z. (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. május 27‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 6‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2018. december 19‑én a felperes Hell Energy Magyarország Kft. az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a HELL szómegjelölés volt.
3 A védjegybejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 30. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, az alábbi leírásnak megfelelően: „Kávé; kávéaromák; kávéitalok; kávékivonatok; kávéesszenciák; kávékoncentrátumok; tejes kávéitalok; kávé tejjel; koffeinmentes kávé; ízesített kávék; kávé kifőtt formában; malátakávé‑kivonatok; jegeskávék.”
4 2019. június 7‑i határozatával az elbíráló a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján elutasította a védjegybejelentést a fenti 3. pontban említett, 30. osztályba tartozó áruk tekintetében, a „malátakávé‑kivonatok” kivételével.
5 2019. augusztus 3‑án a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz az elbíráló határozatával szemben.
6 2020. március 25‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta a lajstromozás részleges megtagadására vonatkozó határozatot. A fellebbezési tanács egyrészt azt állapította meg, hogy a szóban forgó áruk, amelyek lajstromozását az elbíráló megtagadta, mind kávékészítmények. Mivel az említett áruk általános fogyasztási cikknek minősülnek, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség egyrészt szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztókból, másrészt fokozott figyelmet tanúsító kereskedőkből és vendéglátóipari szakemberekből áll. Hozzátette, hogy mivel a bejelentett védjegy egy német szó, ezért az Európai Unió németül beszélő vásárlóközönségét kell alapul venni.
7 Másrészt, a bejelentett védjegy leíró jellegét illetően a fellebbezési tanács először is rámutatott, hogy a HELL megjelölés egy német melléknév, amelynek jelentése magyarul „világos”. Ezt követően úgy vélte, hogy ez a megjelölés a „Röstung” (pörkölés) főnév jelenléte nélkül is világos pörkölésű kávékészítményekre fog utalni, illetve közvetlenül és egyértelműen tájékoztatja az érintett fogyasztói kört, hogy a szóban forgó áruk alapja „világos” pörkölésű kávé. Hozzátette, hogy az érintett vásárlóközönség részéről nem igényel különösebb logikai következtetést vagy intellektuális elemzést ezen egyszerű német szó értelmezése és a szóban forgó áruk egyik fontos jellemzőjével kapcsolatos asszociáció megteremtése. A fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy – tekintettel arra, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn a megjelölés és a szóban forgó áruk között – a bejelentett védjegy leíró jellegű.
8 Végül, harmadrészt, a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az említett védjegy leíró jellege miatt megkülönböztető képességgel sem rendelkezik. Egyébiránt a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a felperes hivatkozását a bejelentett védjeggyel lényegében azonos, másik lajstromozott védjegyre.
A felek kérelmei
9 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– kötelezze az EUIPO‑t az elutasított áruk tekintetében a lajstromozási eljárás folytatására.
10 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
11 A felperes második kereseti kérelme arra irányul, hogy a Törvényszék kötelezze az EUIPO‑t a lajstromozási eljárás lefolytatására az elutasított áruk tekintetében.
12 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUIPO fellebbezési tanácsának határozata ellen az uniós bírósághoz benyújtott kereset alapján indult eljárás során – a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (6) bekezdésének megfelelően – az EUIPO‑nak meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy eleget tegyen az uniós bíróság ítéletében foglaltaknak. A Törvényszék ennélfogva nem utasíthatja az EUIPO‑t, ez utóbbi kötelessége az uniós bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (lásd: 2007. július 11‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ítélet, T‑443/05, EU:T:2007:219, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
13 Következésképpen a második kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
14 A felperes lényegében három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére, a másodikat a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, a harmadikat pedig az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapítja.
A 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított, első jogalapról
15 Az első jogalappal a felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amikor azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű. Egyrészt mivel az európai uniós védjegybejelentéssel érintett, szóban forgó áruk általános fogyasztási cikkek, a felperes úgy véli, hogy az érintett vásárlóközönség az általában véve jól tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót jelenti. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az érintett vásárlóközönség a szakmai közönséget is magában foglalja. Megjegyzi továbbá, hogy az átlagos fogyasztók nem tudják, hogy létezik világos pörkölés, ugyanis az nem tekinthető bevett pörkölési módnak.
16 Másrészt a felperes úgy véli, hogy a jelen ügyben nem áll fenn közvetlen kapcsolat a bejelentett védjegy és a szóban forgó áruk között. Egyfelől ugyanis azt állítja, hogy sem a világos pörkölésű kávészemek, sem a belőlük készült késztermék nem világos színű a szó szoros értelmében. Másfelől rámutat arra, hogy a „hell Kaffee” illetve „hell Röstung” német kifejezés nyelvtanilag helytelen.
17 Harmadrészt a felperes azt állítja, hogy a nagybetűvel írt HELL megjelölésről az átlagos német fogyasztó az alapszintű angol szókincs részét képező „pokol” szóra asszociál. Egyfelől hangsúlyozza, hogy németül a főneveket nagy kezdőbetűvel, a mellékneveket pedig kis kezdőbetűvel írják. Másfelől kiemeli az ördögfejet formázó ábrás elemet és a termékei dobozán található angol nyelvű kifejezéseket, valamint a felperesi társaság nevének ismertségét, angol nyelvű marketingszlogenjeit és intenzív, főként angol nyelvű marketingkampányát.
18 Az EUIPO vitatja a felperes érveit. Az érintett vásárlóközönséggel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a szóban forgó áruk valóban az általános fogyasztási cikkek körébe tartoznak, amelyek elsősorban az átlagfogyasztót célozzák, ugyanakkor nem kizárt, hogy ezek az áruk a szakmai közönséget is célozhatják. Hozzáteszi azonban, hogy nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy a két célközönség gyökeresen eltérő módon észlelné a megjelölést.
19 A megjelölés jelentését illetően az EUIPO hangsúlyozza, hogy a szóban forgó védjegybejelentés nem tartalmazza a felperes által hivatkozott ördögfejet, angol kifejezéseket, illetve angol nyelvű marketingszlogeneket. Hozzáteszi, hogy nem valószínűsíthető, hogy ilyen ábrás megjelenítés hiányában a németül beszélő fogyasztó a „hell” szó angol jelentésére gondolna a német jelentése helyett.
20 A megjelölés leíró jellegével kapcsolatban az EUIPO azt állítja, hogy a „hell” szó a németül beszélő fogyasztó számára világos pörkölésű kávékészítményekre fog utalni. Ezenkívül úgy véli, hogy a nagyközönség körében is találhatók szép számmal kávérajongók, akik számára kiemelten fontos a termék minősége, eredete, elkészítési módja. Az EUIPO hangsúlyozza továbbá, hogy a világos pörkölés közismert az érintett területen, és egyrészt egy magyar nyelvű weboldalról készített, a felperes által is hivatkozott képernyőfotóra utal, amely a következő mondatot tartalmazza: „Németországban is egyre népszerűbb a világos pörkölés”, másrészt egy német nyelvű weboldalról származó cikkre hivatkozik.
21 A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés, amely kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak. Ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Unió egy részében áll fenn.
22 A „jellemző” kifejezés uniós jogalkotó általi használata azt hangsúlyozza, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja csak azokra a megjelölésekre vonatkozik, amelyek a bejelentéssel érintett áruknak vagy szolgáltatásoknak az érintett vásárlóközönség által könnyen felismerhető tulajdonságának megjelölésére szolgálnak. Valamely megjelölés lajstromozását e rendelkezés alapján tehát csak akkor lehet megtagadni, ha észszerűen feltételezhető, hogy azt az érintett vásárlóközönség valóban az egyik említett jellemző leírásaként fogja felismerni (lásd ebben az értelemben: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 50. pont; 2013. július 3‑i Airbus kontra OHIM [NEO] ítélet, T‑236/12, EU:T:2013:343, 32. pont).
23 Ráadásul, noha közömbös, hogy az ilyen jellemző üzleti szempontból véve alapvető fontosságú vagy csupán másodlagos, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett jellemzőnek objektívnek és az áru vagy a szolgáltatás jellegéhez szorosan kapcsolódónak, valamint ezen áru vagy szolgáltatás vonatkozásában annak lényegéhez tartozónak és állandónak kell lennie (lásd: 2019. május 7‑i Fissler kontra EUIPO [vita] ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely megjelölés akkor esik a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megállapított tilalom hatálya alá, ha olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban van a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amely alapján az érintett vásárlóközönség azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk és szolgáltatások, illetve egyik jellemzőjük leírását ismerheti fel (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Következésképpen a megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az ezen áruk vagy szolgáltatások fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség hogyan észleli (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Továbbá a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján valamely szómegjelölés lajstromozását akkor is meg kell tagadni, ha legalább az egyik lehetséges jelentése leírja az érintett áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Egyébiránt a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése értelmében az EUIPO elbírálóinak és fellebbezési tanácsainak hivatalból vizsgálniuk kell a tényeket. Következésképpen az EUIPO illetékes szervei alapíthatják határozataikat olyan tényekre is, amelyekre a bejelentő nem hivatkozott. Jóllehet főszabály szerint ezeknek a szerveknek határozataikban bizonyítaniuk kell az ilyen tények helytállóságát, ez nem vonatkozik arra az esetre, ha közismert tényeket állítanak. Közismertnek minősülnek azok a tények, amelyek az általános gyakorlati tapasztalatokból erednek, és bárki számára – így az érintett vásárlóközönség számára is – ismertek (lásd ebben az értelemben: 2013. április 30‑i ABC‑One kontra OHIM [SLIM BELLY] ítélet, T‑61/12, nem tették közzé, EU:T:2013:226, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Végül, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja mögött meghúzódó közérdek annak biztosítására irányul, hogy a védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások egy vagy több jellemzőjét leíró megjelöléseket az ilyen árukat vagy szolgáltatásokat kínáló összes gazdasági szereplő szabadon használhassa. E rendelkezés akadályát képezi annak, hogy ezeket a megjelöléseket vagy jelzéseket védjegyként történő lajstromozásuk miatt egyetlen vállalkozás számára tartsák fenn, és hogy valamely vállalkozás a leíró jellegű kifejezés használatát más vállalkozások – köztük a versenytársai – kárára kisajátítsa, amelyeknek ily módon csökkenne a saját áruik leírására rendelkezésre álló szókincs terjedelme (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ezekre a megfontolásokra tekintettel kell – a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban kifejtett értékelésre is figyelemmel – megvizsgálni a felperes érvelését.
– Az érintett vásárlóközönségről
30 Valamely megjelölés leíró jellege kizárólag egyrészt az érintett áruk vagy szolgáltatások, másrészt az érintett vásárlóközönség által a megjelölésnek tulajdonított értelem vonatkozásában értékelhető (lásd: 2005. október 25‑i Peek & Cloppenburg kontra OHIM [Cloppenburg] ítélet, T‑379/03, EU:T:2005:373, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A jelen ügyben – amint az a megtámadott határozat 13. pontjában is szerepel – a szóban forgó áruk olyan általános fogyasztási cikkek, amelyek elsősorban a nagyközönséget célozzák meg. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy ezen áruk közül legalább néhánnyal – többek között a kávékivonatokkal, a kávéesszenciákkal, a kávékoncentrátumokkal, az ízesített kávékkal és a kifőtt formában elkészített kávéval – a vendéglátóipari szakembereket is megcélozzák. Mindenesetre – amint arra az EUIPO a Törvényszék előtt válaszbeadványának 12. pontjában hivatkozik – a nagyközönség és szakmai közönség egyrészt nem határolható el pontosan, másrészt nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy a két közönség gyökeresen eltérő módon észlelné a megjelölést. Következésképpen a bejelentett védjegy leíró jellegét az átlagos figyelmi szintet tanúsító, szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó észlelése alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2018. március 20‑i Webgarden kontra EUIPO [Dating Bracelet] ítélet, T‑272/17, nem tették közzé, EU:T:2018:158, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ezenkívül, mivel a bejelentett védjegy egy olyan szóból áll, amely többek között német nyelven jelentéssel rendelkezik, ezért – amint ez a megtámadott határozat 15. pontjában is szerepel – az az érintett vásárlóközönség, amely vonatkozásában a feltétlen kizáró okot értékelni kell, a németül beszélő vásárlóközönség.
– A bejelentett védjegy jelentéséről
33 A bejelentett védjegy jelentését illetően meg kell jegyezni, hogy – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 17. pontjában megállapította – a „hell” szó németül „világos”‑t jelent, és ezt egyébként a felperes sem vitatja.
34 Ezenkívül el kell utasítani azt a felperesi érvet, hogy az ördögfejet formázó ábrás elem és a termékei dobozán található angol nyelvű kifejezések, valamint a felperesi társaság nevének ismertsége, angol nyelvű marketingszlogenjei és intenzív, főként angol nyelvű marketingkampánya miatt az érintett németajkú vásárlóközönség a HELL megjelölésről elsősorban a „pokol” szóra asszociál. A szóban forgó európai uniós védjegybejelentés tárgyát ugyanis kizárólag az ábrás elem nélküli „hell” szóelem képezi, a felperes pedig nem hivatkozott a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésére, és nem bizonyította az érintett vásárlóközönség tekintetében használat révén megszerzett megkülönböztető képességet sem.
35 Másfelől, bár igaz, hogy a „hell” szónak több nyelven különböző jelentése lehet (többek között „pokol” angolul), ez a tény nincs kihatással a jelen ügyre, mivel – amint az a megtámadott határozat 17. pontjában megállapítást nyert – a német „világos” jelentés minősül a fenti 26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a szó egyik lehetséges jelentésének.
– A „hell” szó német jelentése és a szóban forgó áruk közötti kapcsolatról
36 A felperes azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából nem áll fenn kellően közvetlen és konkrét kapcsolat a német „hell” szó és a szóban forgó áruk között. Szerinte a szóban forgó áruk jellemző tulajdonságaként az érintett vásárlóközönség nem a világos jelleget ismeri fel, éppen ellenkezőleg, az említett áruk fekete vagy sötét jellegére asszociál.
37 Miután a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában – valószínűleg tévedésből – a „kérdéses szóösszetétel” leíró jellegének az „angol vásárlóközönség” tekintetében történő elemzését jelentette be, a megtámadott határozat 20. és 21. pontjában a kávéfogyasztás népszerűségére hivatkozva lényegében úgy ítélte meg, hogy a németül beszélő fogyasztó számára a HELL megjelölés a német „Röstung” (pörkölés) főnév jelenléte nélkül is a szóban forgó áruk világos pörkölésű változataira fog utalni. A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 23. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn az említett megjelölés és a szóban forgó áruk között. A megtámadott határozat 27. pontjában hozzátette, hogy e kapcsolat megállapítása a német fogyasztók részéről nem igényel különösebb logikai következtetést vagy intellektuális elemzést.
38 Meg kell azonban állapítani, hogy a fellebbezési tanács fentiekben ismertetett elemzése hibás.
39 Egyrészt, noha a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a HELL megjelölés a német „Röstung” (pörkölés) főnév jelenléte nélkül is a szóban forgó áruk világos pörkölésű változataira fog utalni, aminek megalapozottságát az alábbi 45. pontban vizsgáljuk meg, nem határozott abban a kérdésben, hogy az a világos jelleg, amelyre a HELL megjelölés a németül beszélő vásárlóközönség számára további gondolkodás nélkül ténylegesen utal, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a szóban forgó áruk – vagyis a kávékészítmények – egyik jellemzőjének minősül‑e. Következésképpen a megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a „világos” melléknevet az érintett vásárlóközönség a szóban forgó áruk megjelölésére használja.
40 E tekintetben úgy tűnik, hogy – ahogyan ezt a felperes is állítja – ezek az áruk inkább sötét színűek.
41 Másrészt, még ha a szóban forgó áruk készítéséhez használt kávészemek pörkölése az áruk egyik jellemzőjének minősül is, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában utal, hangsúlyozni kell, hogy a német „Röstung” („pörkölés”) szó nem szerepel az európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelemben.
42 Harmadrészt meg kell vizsgálni, hogy van‑e olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolat a bejelentett védjegy és a szóban forgó áruk között, amely alapján az érintett vásárlóközönség a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk, illetve egyik jellemzőjük leírását ismerheti fel.
43 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában úgy vélte, hogy a németül beszélő fogyasztó számára a „hell” megjelölés a német „Röstung” főnév nélkül is a világos pörkölésű kávékészítményekre fog utalni. „Németül beszélő fogyasztón” a fellebbezési tanács lényegében a nagyközönséget, tehát az átlagos figyelmi szintet tanúsító, szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót értette.
44 E tekintetben egyrészt hangsúlyozni kell, hogy olyan álláspontról van szó, amelynek alapját és forrását a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem jelölte meg. Azt sem állította, hogy a világos pörkölés az érintett vásárlóközönség számára közismert tény lenne.
45 Másrészt meg kell állapítani, hogy az érintett vásárlóközönség részéről gondolati erőfeszítést igényel, hogy a HELL megjelölés és az említett áruk között a „helle Röstung” („világos pörkölés”) gondolatán keresztül kapcsolatot teremtsen. Következésképpen a bejelentett védjegy és a szóban forgó áruk között nem áll fenn a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében sem kellően közvetlen, sem kellően konkrét kapcsolat. Az érintett vásárlóközönség ugyanis a fent említett gondolati erőfeszítés szükségessége miatt nem észlelheti a bejelentett védjegyet azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk, illetve azok egyik jellemzőjének leírásaként.
46 Ezt a következtetést megerősíti az a – szintén a felperes által hivatkozott – tény, hogy a „hell Kaffee” kifejezés nyelvtanilag helytelen, és hogy a nyelvtanilag helyes „heller Kaffee” („világos kávé”) kifejezést németül nem használják a világos pörkölésű kávékészítményekre.
47 Továbbá úgy tűnik, hogy az EUIPO által B.1. mellékletként benyújtott, egy magyar nyelvű weboldalról készített képernyőfotó, és az EUIPO által B.2. mellékletként benyújtott, egy német nyelvű weboldalról származó cikk is azt támasztja alá, hogy a világos pörkölés nem ismert a nagyközönség számára. Egyfelől, bár a magyar nyelvű weboldalról készített képernyőfotó a következő mondatot tartalmazza: „[é]s Németországban is egyre népszerűbb a világos pörkölés”, azt is írja, hogy a sötét pörkölés az ismert és elterjedt módszer. Másrészt a magyar képernyőfotóból és a német cikkből egyértelműen kiderül, hogy a világos pörkölés a „Third Wave” elnevezésű mozgalom hívei közé tartozó kávékedvelők körében ismert, ami azt sugallja, hogy a világos pörkölésű kávékészítmények rétegterméknek számítanak.
48 Egyébiránt, még ha feltételezzük is, hogy a kávékedvelők és a szakmai közönség ismeri a világos pörkölést, elegendő annyit megállapítani, hogy a megtámadott határozat e tekintetben semmilyen utalást nem tartalmaz.
49 Az, hogy a fellebbezési tanács a „világos” jelzőtől eljut a „világos pörkölésig”, így tehát csak közvetett és gondolkodást igénylő, nem pedig közvetlen és azonnali kapcsolatot bizonyít a bejelentett védjegy és a szóban forgó áruk között az érintett vásárlóközönség képzetében.
50 Ebből az következik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját azzal a megállapításával, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű a szóban forgó áruk tekintetében.
51 Az első jogalapnak tehát helyt kell adni.
A 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezett 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, második jogalapról
52 A második jogalappal a felperes azt állítja, hogy mivel a bejelentett védjegy a szóban forgó áruk tekintetében nem leíró jellegű, lajstromozása a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján sem tagadható meg. Rámutat arra, hogy a bejelentett védjegy olyan benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, amely messze meghaladja a vonatkozó ítélkezési gyakorlat által megkövetelt minimális szintet.
53 Az EUIPO vitatja a felperes érveit. Többek között arra hivatkozik, hogy a bejelentett védjegy leíró jellege háttérbe szorítja a védjegynek a szóban forgó áruk kereskedelmi származását jelző funkcióját, és így az érintett vásárlóközönség nem fog rá a kereskedelmi származás jelzéseként emlékezni.
54 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt minden egyes kizáró ok független a többitől és külön vizsgálatot igényel, még ha egyértelmű átfedés is van az alkalmazási köreik között. A fenti kizáró okokat továbbá a mögöttük meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Ebből következően abból, hogy a védjegyre nem vonatkozik az egyik feltétlen kizáró ok, még nem állapítható meg, hogy egy másik nem vonatkozik rá. Nem vonható le tehát különösen az a következtetés, hogy egy védjegy azon egyedüli oknál fogva nem alkalmatlan a megkülönböztetésre bizonyos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, mert nem írja le azokat (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött meghúzódó közérdek ugyanis a fogyasztók védelmére irányul, lehetővé téve számukra, hogy – a védjegy alapvető származásjelző funkciójának megfelelően – az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztessék egymástól a védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását, míg a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában szereplő szabály mögött meghúzódó közérdek arra irányul, hogy megvédje a versenytársakat annak veszélyétől, hogy egyetlen gazdasági szereplő kisajátítsa magának az ilyen áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek leírására szolgáló jelöléseket (lásd a fenti 28. pontot).
57 Ily módon egy nem leíró jellegű védjegy, mint amelyről a jelen ügyben is szó van, ettől még nem rendelkezik feltétlenül megkülönböztető képességgel. Ilyen esetben azt is meg kell vizsgálni, hogy nem hiányzik‑e a védjegy benne rejlő megkülönböztető képessége, azaz ellenőrizni kell, hogy alkalmas‑e a védjegy alapvető funkciójának betöltésére, vagyis hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az e rendelkezésben említett megjelölések nem képesek betölteni a védjegy alapvető funkcióját, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás származásának azonosítását, lehetővé téve ily módon az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, illetve negatív tapasztalat esetén másikat válasszon (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Ezt a megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az ezen áruk vagy szolgáltatások fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség hogyan észleli (lásd: 2019. május 7‑i vita ítélet, T‑423/18, EU:T:2019:291, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A jelen ügyben a megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy a szóban forgó áruk tekintetében egyértelműen leíró jelentéssel bír, és az érintett vásárlóközönség számára csupán világos pörkölésű kávékészítményekre utal. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az említett védjegy leíró jellegű, következésképpen nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
61 Márpedig az első jogalap vizsgálata keretében megállapítást nyert, hogy a megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a világos jelleg a szóban forgó áruk egyik jellemzője lenne, valamint hogy az érintett vásárlóközönség részéről gondolati erőfeszítést igényel, hogy a HELL megjelölés és az említett áruk között a „helle Röstung” („világos pörkölés”) gondolatán keresztül kapcsolatot teremtsen (lásd a fenti 39–43. pontot).
62 Ennélfogva, amennyiben a fellebbezési tanács a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát pusztán a védjegy állítólagos – nem bizonyított – leíró jellegéből vonta le, meg kell állapítani, hogy e következtetés levonása téves előfeltevésen alapul, és ezért megalapozatlan.
63 Továbbá, amennyiben a fellebbezési tanács abból következtetett a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányára, hogy az olyan üzenetként érthető, amely szerint a szóban forgó áruk világos pörkölésű kávékészítmények, meg kell állapítani, hogy az érintett németajkú vásárlóközönség a bejelentett védjegyben nem fogja azonnal és további gondolkodás nélkül az említett áruk egyik inherens jellemzőjének leírását felismerni, és azokról nem fog közvetlenül ezekre az árukra asszociálni. Ellenkezőleg, a „hell” szó értelmezése bizonyos fokú erőfeszítést kíván meg az érintett vásárlóközönség részéről. E közönség a bejelentett védjegyet a szóban forgó árukkal kapcsolatban meglepőnek érzékeli, tekintettel arra a – Törvényszék elé terjesztett válaszbeadványának 16. pontjában az EUIPO által is elismert – tényre, hogy a fekete szín a kávékészítmények egyik fontos tulajdonsága.
64 A jelen ügyben hivatkozott kizáró ok tehát nem jelentheti akadályát annak, hogy a bejelentett védjegy az érintett vásárlóközönség képzetében alkalmas legyen a szóban forgó áruk kereskedelmi származásának azonosítására és azoknak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetésére.
65 Ebből az következik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amikor tévesen azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegy a jelen ügyben hivatkozott kizáró ok alapján a szóban forgó áruk vonatkozásában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
66 Következésképpen a második jogalapnak is helyt kell adni.
67 A fenti megfontolások összességére tekintettel, anélkül hogy a felperes által hivatkozott harmadik jogalapról határozni kellene, a keresetnek helyt kell adni, és ezért hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot.
A költségekről
68 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
69 A jelen ügyben azonban a felperes nem terjesztett elő költségviselésre irányuló kérelmet.
70 Ezért úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2020. március 25‑i határozatát (R 1712/2019‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. április 21‑i nyilvános ülésen.