C‑370/12. sz. ügy
Thomas Pringle
kontra
Governement of Ireland és társai
(a Supreme Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Stabilizációs mechanizmus azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euró – 2011/199/EU határozat – Az EUMSZ 136. cikk módosítása – Érvényesség – EUSZ 48. cikk, (6) bekezdés – Egyszerűsített módosítási eljárás – ESM‑Szerződés – Gazdaság‑ és monetáris politika – A tagállamok hatásköre”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (teljes ülés), 2012. november 27.
1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – A Bíróság hatásköre – Az EUM‑Szerződés egyszerűsített módosítási eljárásának megfelelően hozott európai tanácsi határozat – Bennfoglaltság – Terjedelem
(EUMSZ 19. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, és EUSZ 48. cikk, (6) bekezdés; EUMSZ 267. cikk)
2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Általános hatályú jogi aktusok – Jogellenességi kifogás előterjesztésének vagy az érvényesség vizsgálata érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése indítványozásának szükségessége a természetes és jogi személyek esetén – A nemzeti bíróságok kötelezettsége a nemzeti eljárási szabályok oly módon történő alkalmazására, hogy azok lehetővé tegyék az általános hatályú uniós jogi aktusok jogszerűségének vitatását – Korlátok – Az EUMSZ 263. cikk alapján oly módon meg nem támadott határozat érvényességére irányuló kérdés, ami a kereshetőségi jog elvesztését vagy a megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyitva álló határidők lejártát eredményezi
(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 267. cikk)
3. Gazdaság‑ és monetáris politika – Az EUM‑Szerződés egyszerűsített módosítási eljárása – Az EUMSZ 136. cikk módosítása, amely lehetővé teszi egy stabilizációs mechanizmus azon tagállamok számára történő létrehozását, amelyek pénzneme az euró – Az érvényesség megítélése – Kizárólag az EUM‑Szerződés harmadik része rendelkezéseire vonatkozó felülvizsgálat
(EUSZ 4. cikk, (1) bekezdés, EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés, és EUSZ 48. cikk, (6) bekezdés; EUMSZ 2. cikk, (3) bekezdés, EUMSZ 5. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 136. cikk; 2011/199 európai tanácsi határozat)
4. Gazdaság‑ és monetáris politika – Az EUM‑Szerződés egyszerűsített módosítási eljárása – Az EUMSZ 136. cikk módosítása, amely lehetővé teszi egy stabilizációs mechanizmus azon tagállamok számára történő létrehozását, amelyek pénzneme az euró – Az érvényesség megítélése – Az Unió hatásköreit nem bővítő felülvizsgálat
(EUSZ 48. cikk, (6) bekezdés; EUMSZ 136. cikk; 2011/199 európai tanácsi határozat)
5. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Olyan kérelem, amely nem fejti ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztését igazoló okokat – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 267. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 94. cikk)
6. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Az Unió kizárólagos hatásköre – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró – Megengedhetőség
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont, EUMSZ 123. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 127. cikk)
7. Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika– Az Unió kizárólagos hatásköre – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró – Az Unió gazdaság‑ és monetáris politikájára vonatkozó közös szabályok érintettsége – Hiány
(EUSZ 4. cikk, (1) bekezdés, és EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés; EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 122. cikk, (2) bekezdés)
8. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Gazdaságpolitikák összehangolása – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró – az uniós jogrend alapvető módosítása – Hiány
(EUMSZ 2. cikk, (3) bekezdés, EUMSZ 119–121. cikk, EUMSZ 125. cikk, és EUMSZ 126. cikk, (7) és (8) bekezdés)
9. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A nehéz helyzetben lévő tagállamoknak történő pénzügyi segítségnyújtásra vonatkozó uniós hatáskör – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró – E hatáskör érintettségének hiánya
(EUMSZ 122. cikk)
10. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Annak megtiltása az Európai Központi Banknak, illetve a többi központi banknak, hogy folyószámlahitelt, hitelt nyújtsanak vagy adósságinstrumentumokat vásároljanak – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró – Megengedhetőség
(EUMSZ 123. cikk)
11. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Annak megtiltása az Unió vagy valamely tagállam számára, hogy feleljenek egy másik tagállam kötelezettségeiért, vagy átvállalják azokat – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró – Megengedhetőség
(EUMSZ 125. cikk)
12. Gazdaság‑ és monetáris politika – Az átruházott hatáskörök elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Új feladatoknak a tagállamok által kötött, az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés által a Bizottságra, az Európai Központi Bankra és a Bíróságra történő ruházása – Megengedhetőség
(EUSZ 13. cikk, (2) bekezdés, és EUSZ 17. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 273. cikk)
13. Az Európai Unió joga – Általános jogelvek – A szerződés szabályai és elvei, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája – A hatékony bírói jogvédelem – Az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés
(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
14. Gazdaság‑ és monetáris politika – Az EUM‑Szerződés egyszerűsített módosítási eljárása – A tagállamoknak az EUMSZ 136. cikket módosító, az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződésnek az e rendelkezést módosító határozat hatálybalépése előtt történő megkötésére és ratifikálására vonatkozó hatásköre
(EUSZ 48. cikk, (6) bekezdés; EUMSZ 136. cikk; 2011/199 európai tanácsi határozat, 1. cikk)
1. A Lisszaboni Szerződés az EUM‑Szerződés rendes módosítási eljárása mellé az EUSZ 48. cikk (6) bekezdése alapján bevezetett egy egyszerűsített módosítási eljárást, amelynek az alkalmazása több feltétel betartásától függ. Mivel az említett feltételek betartásának felülvizsgálata szükséges annak megállapításához, hogy az egyszerűsített módosítási eljárás alkalmazható‑e, a Bíróság – mint azon intézmény, amely az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során – feladata megvizsgálni az Európai Tanácsnak az EUSZ 48. cikk (6) bekezdésére alapított valamely határozatának érvényességét.
E célból a Bíróság feladata ellenőrizni egyrészt, hogy az említett 48. cikk (6) bekezdésében foglalt eljárási szabályokat betartották, másrészt pedig hogy az eldöntött módosítások csak az EUM‑Szerződés harmadik részére vonatkoznak, ami azt jelenti, hogy nem vonják maguk után az Unió alapját képező Szerződések más része rendelkezéseinek semmilyen módosítását, és nem bővítik az Unió hatásköreit.
(vö. 31., 33–36. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 39–42. pont)
3. Az EUM‑Szerződés 136. cikkének módosításáról egy, azon tagállamok számára létrehozandó stabilizációs mechanizmus tekintetében, amelyek pénzneme az eur[ó] című, 2011/199 európai tanácsi határozat eleget tesz az EUSZ 48. cikk (6) bekezdése első és második albekezdésében megállapított azon feltételnek, amely szerint az EUM‑Szerződésnek az egyszerűsített módosítási eljárás révén történő módosítása csak az EUM‑Szerződés harmadik része rendelkezéseire vonatkozhat.
Először is a 2011/199 határozat 1. cikke, amely az EUMSZ 136. cikknek egy (3) bekezdéssel történő kiegészítésével egy stabilizációs mechanizmus létrehozását célozza, nem olyan jellegű, hogy érintse az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja által a monetáris politika területén azon tagállamok tekintetében elismert kizárólagos hatáskörét, amelyek pénzneme az euró. Tekintettel ugyanis a stabilizációs mechanizmus által elérni kívánt célokra, az azok elérése érdekében előírt eszközökre, továbbá az e mechanizmus és az EUM‑Szerződés gazdaságpolitikára vonatkozó rendelkezései, valamint az Unió gazdaságirányításának megerősítésére vonatkozó új szabályozási keret közötti kapcsolatra, azt kell megállapítani, hogy az említett mechanizmus létrehozása a gazdaságpolitika területére tartozik. Következésképpen ami egyrészt az említett mechanizmus által követett célt illeti, amely az euróövezet egésze stabilitásának megőrzése, az egyértelműen különbözik az árstabilitás fenntartására vonatkozó céltól, amely az Unió monetáris politikájának elsődleges célja. Ami másrészt az említett cél elérése érdekében meghatározott eszközöket illeti, a 2011/199 határozat csak azt pontosítja, hogy a stabilizációs mechanizmus biztosítja a szükséges pénzügyi segítséget, és nem tartalmaz további információt e mechanizmus működésére vonatkozóan. Márpedig a valamely tagállamnak történő pénzügyi segítségnyújtás nyilvánvalóan nem tartozik a monetáris politika hatálya alá.
Másodszor a 2011/199 határozat nem érinti az Unió hatáskörét a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása területén. Mivel ugyanis az EUMSZ 2. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 5. cikk (1) bekezdése az Unió szerepét a gazdaságpolitika területén koordinációs intézkedések elfogadására korlátozza, az EU‑ és az EUM‑Szerződés rendelkezései nem biztosítanak külön hatáskört az Uniónak egy olyan stabilizációs mechanizmus létrehozása érdekében, mint amilyet e határozat előirányoz. Következésképpen, figyelemmel az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésére és az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésére, azon tagállamok, amelyek pénzneme az euró, hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy egymás között megállapodást kössenek egy olyan stabilizációs mechanizmus létrehozásáról, mint amelyet a 2011/199 határozat 1. cikke előirányoz. Az említett tagállamok azonban nem mentesülhetnek az uniós jog tiszteletben tartásának kötelezettsége alól hatásköreik e területen való gyakorlása során. Márpedig azon szigorú feltételrendszer, amely a stabilizációs mechanizmus által történő pénzügyi segítségnyújtásra vonatkozik az EUMSZ 136. cikk (3) bekezdése alapján, annak biztosítására irányul, hogy e mechanizmus működése során tiszteletben tartja majd az uniós jogot, beleértve az Unió által a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása során hozott intézkedéseket is.
(vö. 56., 57., 60., 63., 64., 68–70., 72. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
4. Az EUM‑Szerződés 136. cikkének módosításáról egy, azon tagállamok számára létrehozandó stabilizációs mechanizmus tekintetében, amelyek pénzneme az eur[ó] című, 2011/199 európai tanácsi határozat nem ruház semmilyen új hatáskört az Unióra. E módosítás ugyanis nem keletkeztet olyan jogalapot, amely lehetővé tenné az Unió számára, hogy olyan intézkedést tegyen, amely nem volt lehetséges az EUM‑Szerződés módosításának hatálybalépése előtt. Másfelől azon körülmény, hogy az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés igénybe veszi az Unió intézményeit, különösen a Bizottságot és az Európai Központi Bankot, semmiképpen nem olyan jellegű, hogy érintse a 2011/199 határozat érvényességét, amely csak egy stabilizációs mechanizmus tagállamok által történő létrehozásáról rendelkezik, és hallgat az uniós intézmények ezzel kapcsolatban játszott esetleges szerepéről. Ebből következik, hogy a 2011/199 határozat eleget tesz az EUSZ 48. cikk (6) bekezdésében megállapított azon feltételnek, amely szerint az EUM‑Szerződésnek az egyszerűsített módosítási eljárás révén történő módosítása nem vezethet az Unióra a Szerződésekben ruházott hatáskörök bővítéséhez.
(vö. 73–75. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 84., 86. pont)
6. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjával és az EUMSZ 127. cikkel nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem annak az utóbbiak által történő ratifikálása.
Az ESM tevékenységei ugyanis nem tartoznak az EUM‑Szerződés említett rendelkezései által érintett monetáris politika hatálya alá, mivel e mechanizmus célja nem az árstabilitás fenntartása, hanem az ESM azon tagjainak – vagyis azon tagállamoknak, amelyek pénzneme az euró – a finanszírozási szükségleteit kívánja kielégíteni, amelyek finanszírozási zavarokkal küzdenek, illetve ilyen zavarok veszélyének vannak kitéve, amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges. Ezért az ESM nem jogosult sem arra, hogy meghatározza az irányadó kamatlábakat az euróövezet tekintetében, sem arra, hogy eurót bocsásson ki, mivel az általa nyújtott pénzügyi támogatást teljes egészében és az EUMSZ 123. cikk (1) bekezdésének betartásával a befizetett tőkéből vagy pénzügyi eszközök kibocsátásával kell finanszírozni, amint azt az említett mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés 3. cikke előírja.
Az ESM tevékenységeinek az árstabilitásra gyakorolt esetleges hatása nem cáfolhatja ezt a megállapítást. Ugyanis, feltételezve akár, hogy az említett mechanizmus tevékenységei befolyásolhatják az infláció mértékét, az ilyen befolyás a meghozott gazdaságpolitikai intézkedések csupán közvetett következményének minősül.
(vö. 95–98. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
7. Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésével – amely megtiltja, hogy a tagállamok egymás között olyan megállapodást kössenek, amely közös szabályokat érinthet, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja ‑ nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem annak az utóbbiak által történő ratifikálása.
Egyrészt ugyanis, mivel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) azok a tagállamok hozták létre az Unió keretein kívül, amelyek pénzneme az euró, az ezen eszköznek tulajdonított szerepnek az európai stabilizációs mechanizmus (ESM) által történő átvétele nem érintheti az Unió közös szabályait, illetve nem változtathatja meg azok alkalmazási körét.
Másrészt, még ha az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) (1) preambulumbekezdéséből az tűnik is ki, hogy egyéb feladatok mellett az ESM fogja átvenni az idáig ideiglenesen az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése által létrehozott Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSM) által betöltött szerepet, e körülmény sem olyan jellegű, hogy érintse az Unió közös szabályait vagy megváltoztassa azok alkalmazási körét. Az ESM létrehozása ugyanis nem érinti az Unió azon hatáskörét, hogy az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése alapján ad hoc pénzügyi támogatást nyújtson valamely tagállamnak, ha megállapítható, hogy az természeti csapások vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn. Egyébiránt, mivel sem az EUMSZ 122. cikk (2) bekezdése, sem pedig az EU‑ és az EUM‑Szerződés egyetlen másik rendelkezése nem biztosít különleges hatáskört az Uniónak arra, hogy olyan állandó stabilizációs mechanizmust hozzon létre, mint az ESM, figyelemmel az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésére és az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésére, a tagállamok jogosultak ezen a területen eljárni.
(vö. 101–105. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
8. Az EUMSZ 2. cikk (3) bekezdésével, az EUMSZ 119–EUMSZ 121. cikkel és az EUMSZ 126. cikkel nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem annak az utóbbiak által történő ratifikálása.
A tagállamok ugyanis hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy egymás között egy olyan, stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló megállapodást kössenek, mint az ESM‑Szerződés, amennyiben a szerződő tagállamok által egy ilyen megállapodás keretében tett kötelezettségvállalások tiszteletben tartják az uniós jogot. Ezzel összefüggésben az ESM tárgya nem a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása, hanem egy finanszírozási mechanizmust képez. Jóllehet az e mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés 3. cikke, 12. cikkének (1) bekezdése és 13. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében kétségtelen, hogy az említett mechanizmus tagjának minősülő valamely tagállamnak történő pénzügyi segítségnyújtásra a választott segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszer vonatkozik, amely makrogazdasági kiigazítási program formáját öltheti, az előírt feltételrendszer nem minősül a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolására vonatkozó eszköznek, hanem az ESM tevékenységeinek különösen az EUMSZ 125. cikkel és az Unió által hozott koordinációs intézkedésekkel való összeegyeztethetőségének biztosítására irányul.
Végül az ESM‑Szerződés nem érinti a Tanács azon hatáskörét sem, hogy az EUMSZ 126. cikk (7) és (8) bekezdése alapján ajánlásokat tegyen azon tagállamra vonatkozóan, amelyben túlzott hiány áll fenn.
(vö. 109–114. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
9. Az EUMSZ 122. cikk kizárólagos tárgya az Unió, nem pedig a tagállamok által nyújtott pénzügyi támogatás. Az e rendelkezéssel az Unióra ruházott hatáskörnek az Unió általi gyakorlását nem érinti az európai stabilizációs mechanizmus létrehozása.
(vö. 119–122. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
10. Az EUMSZ 123. cikkel, amely megtiltja az Európai Központi Banknak, illetve a tagállamok központi bankjainak, hogy folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt nyújtsanak az uniós, illetve tagállami hivatalok vagy szervek részére, továbbá ezektől közvetlenül adósságinstrumentumokat vásároljanak, nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem annak az utóbbiak által történő ratifikálása. Az EUMSZ 123. cikk konkrétan az Európai Központi Banknak és a tagállamok központi bankjainak szól. A valamely tagállam vagy a tagállamok összessége által egy másik tagállamnak történő pénzügyi segítségnyújtás nem tartozik tehát az említett tilalom hatálya alá.
(vö. 123., 125., 128. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
11. Az EUMSZ 125. cikkel, amely szerint az Unió vagy valamely tagállam „nem felel [egy másik tagállam] […] kötelezettségeiért”, és „nem vállalja át azokat”, nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem annak az utóbbiak által történő ratifikálása.
Ugyanis jóllehet az EUMSZ 125. cikk megtiltja az Uniónak és a tagállamoknak való olyan pénzügyi segítségnyújtást, amely azzal a hatással jár, hogy sérti az e támogatásban részesülő tagállam arra való ösztönzését, hogy hatékony és eredményes költségvetési politikát folytasson, e rendelkezés nem tiltja meg viszont az egy vagy több tagállam által valamely tagállamnak történő ilyan segítségnyújtást, amennyiben az továbbra is felel a hitelezői felé a kötelezettségvállalásaiért, feltéve hogy az ilyen segítségnyújtáshoz fűzött feltételek olyan jellegűek, hogy arra ösztönzik a tagállamot, hogy hatékony és eredményes költségvetési politikát folytasson.
Ami az ESM‑Szerződést illeti, az ESM először is nem vállal kezességet a támogatásban részesülő tagállam adósságaiért. Ez utóbbi továbbra is felel a hitelezői felé a pénzügyi kötelezettségvállalásaiért. mivel az e mechanizmust létrehozó szerződés 13. cikkének (6) bekezdése értelmében az e szerződés 14–16. cikke alapján nyújtott pénzügyi támogatást az abban részesülő tagállamnak vissza kell fizetnie az ESM‑nek, és az említett szerződés 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően a visszafizetendő összeget megfelelő kamatfelárral kell növelni. Ugyanilyen okokból az ESM az ilyen értékpapírok megvásárlásával nem vállalja át a támogatásban részesülő tagállam adósságait. Ezenkívül a kibocsátó tagállam marad az ESM valamely tagja által kibocsátott értékpapíroknak a másodlagos piacon történő megvásárlásával vállalt adósságok egyedüli adósa.
Másodszor a stabilitási támogatás csak akkor nyújtható, amennyiben e támogatás az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges, és e támogatás nyújtására a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételek vonatkoznak, különösen annak biztosítását célozva, hogy a tagállamok hatékony és eredményes költségvetési politikát folytassanak.
Végül ha az ESM valamely tagállama nem fizeti be a lehívott forrásokat, felülvizsgált, nagyobb mértékű forráslehívást intéznek az összes többi taghoz, azonban az említett mechanizmus mulasztó tagállama továbbra is köteles rendelkezésre bocsátani a tőkerészesedését. Következésképpen az ESM többi tagja nem vállal kezességet a mulasztó tag adósságáért.
Következésképpen egy olyan mechanizmus, mint az ESM, és az abban részt vevő tagállamok nem felelnek egy stabilitási támogatásban részesülő tagállam kötelezettségeiért, és nem is vállalják át azokat az EUMSZ 125. cikk értelmében.
(vö. 130., 136–143., 145–147. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
12. Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésével, amely többek között úgy rendelkezik, hogy az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el, nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem annak az utóbbiak által történő ratifikálása, mivel az új feladatoknak az ESM‑Szerződés által a Bizottságra, az Európai Központi Bankra és a Bíróságra történő ruházása összeegyeztethető a Szerződésekben meghatározott hatásköreikkel.
Ugyanis a tagállamok, azokon a területeken, amelyek nem tartoznak az Unió kizárólagos hatáskörébe, jogosultak az Unió keretein kívül feladatokat ruházni az intézményekre, mint például a tagállamok által történő kollektív cselekvés összehangolása vagy a pénzügyi segítségnyújtás irányítása, amennyiben e feladatok nem változtatják meg aránytalanul azokat a hatásköröket, amelyeket az EU‑ és az EUM‑Szerződés ezen intézményekre ruház. Márpedig a Bizottságra és az Európai Központi Bankra az ESM‑Szerződésben ruházott feladatok ilyen feladatoknak minősülnek.
Az ESM‑Szerződés keretében rájuk ruházott ezen feladatok nem foglalnak magukban saját döntéshozatali jogkört. Másfelől e feladatok nem változtatják meg aránytalanul azokat a hatásköröket, amelyeket a Szerződések ezen intézményekre ruháznak, amennyiben a Bizottság az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése alapján az előmozdítja az Unió általános érdekeit, és az Európai Központi Bank az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdésével összhangban támogatja az Unión belüli általános politikákat.
A Bíróságra az ESM‑Szerződés 37. cikkének (3) bekezdése által történő hatáskör‑átruházás közvetlenül az EUMSZ 273. cikken alapul. Ez utóbbi cikk értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok között felmerülő, a Szerződések tárgyával összefüggő vitás ügyekben, ha az ilyen ügyeket a felek egy külön megállapodás alapján elé terjesztik. Igaz ugyan, hogy az EUMSZ 273. cikk a Bíróság hatáskörét egy külön megállapodás létezésétől teszi függővé, e rendelkezés célkitűzésére tekintettel azonban semmi nem zárja ki, hogy egy ilyen megállapodást előzetesen hozzanak meg, előre meghatározott vitás ügyek egész csoportjára való hivatkozással, és egy olyan kikötés alapján, mint az ESM‑Szerződés 37. cikkének (3) bekezdése. Továbbá az ESM‑Szerződés értelmezésével vagy alkalmazásával összefüggő vita az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vagy alkalmazására is vonatkozhat. Végül igaz, hogy az EUMSZ 273. cikk a Bíróság hatáskörét attól is függővé teszi, hogy kizárólag tagállamok vesznek részt az elé terjesztett jogvitában. Amennyiben az ESM‑et kizárólag tagállamok alkotják, egy olyan vitás ügy, amelyben az ESM fél, az EUMSZ 273. cikk értelmében tagállamok közötti vitás ügynek tekinthető.
(vö. 153., 158–165., 171., 172., 174–177. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
13. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által biztosított hatékony bírói jogvédelem általános elvével nem ellentétes egy olyan megállapodás, mint az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM‑Szerződés) azon tagállamok által történő megkötése, amelyek pénzneme az euró, sem e szerződésnek e tagállamok által történő ratifikálása.
A tagállamok – a Charta 51. cikke (1) bekezdésének értelmében – kizárólag annyiban címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat. Így a Bíróságnak a Charta alapján kell értelmeznie az uniós jogot a számára biztosított hatáskörökön belül.
Márpedig a tagállamok a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében véve nem az uniós jogot hajtják végre akkor, amikor egy olyan stabilizációs mechanizmust hoznak létre, mint az ESM, amelynek létrehozása érdekében az EU‑ és az EUM‑Szerződés nem ruház külön hatáskört az Unióra.
(vö. 179., 180. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
14. Valamely tagállam jogosultsága arra, hogy megkösse és ratifikálja az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződést, nem függ az EUM‑Szerződés 136. cikkének módosításáról egy, azon tagállamok számára létrehozandó stabilizációs mechanizmus tekintetében, amelyek pénzneme az eur[ó] című, 2011/199 európai tanácsi határozat hatálybalépésétől. Az EUMSZ 136. cikknek a 2011/199 határozat 1. cikke által történő módosítása ugyanis megerősíti a tagállamok hatáskörének létezését. E határozat így nem ruház semmilyen új hatáskört a tagállamokra.
(vö. 184., 185. pont és a rendelkező rész 3. pontja)