A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2012. szeptember 19.(*)
„Választottbírósági kikötés – A millau‑i (Franciaország) Centre Européen d’Entreprise Locale előkészületi munkálatainak elvégzését és annak megnyitását magában foglaló, helyi fejlesztési tevékenységre vonatkozó támogatási szerződés – A folyósított előlegek egy részének a visszatérítése – A cégjegyzékből törölt, francia jog hatálya alá tartozó társasággal szemben benyújtott kereset elfogadhatósága – A francia jog alkalmazása – Közigazgatási szerződés – Jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelése – Elévülés – A választottbírósági kikötés érvényesíthetősége – Tartozásátvállalás – A járulékosság elmélete – Harmadik személy javára szóló szerződés”
A T‑168/10. és T‑572/10. sz. egyesített ügyekben,
az Európai Bizottság (képviseli: S. Petrova, meghatalmazotti minőségben, segítője: E. Bouttier ügyvéd)
felperesnek
a Société d’économie mixte d’équipement de l’Aveyron (SEMEA) (székhelye: Millau [Franciaország], képviselik: L. Hincker és F. Bleykasten ügyvédek)
alperes ellen (T‑168/10. sz. ügy),
a Commune de Millau (székhelye: Franciaország, képviselik: L. Hincker és F. Bleykasten ügyvédek)
alperes ellen (T‑520/10. sz. ügy)
a Bizottság által a SEMEA‑nak nyújtott finanszírozás keretében az előbbi által jóváhagyott garancia címén kifizetett, a fizetendő és még esedékes kamatokkal, valamint minden más, a Bizottság által elszenvedett kárt megtérítő összeggel megnövelt 41 012 eurós tőkeösszeg visszatérítése iránt benyújtott kérelmek tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: Czúcz O. elnök (előadó), I. Labucka és D. Gratsias bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. február 29-i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az Európai Közösségek Bizottsága által képviselt Európai Gazdasági Közösség 1990. július 6‑án támogatási szerződést kötött a Société d’économie mixte d’équipement de l’Aveyronnal (SEMEA), amely társaságban Millau (Franciaország) település 50%‑os tőkerészesedéssel rendelkezett.
2 E szerződés olyan helyi fejlesztési tevékenységre vonatkozott, amely a millau‑i Centre Européen d’Entreprise Locale előkészületi munkálatainak elvégzését és annak megnyitását foglalta magában (a továbbiakban: szerződés).
3 A szerződés 2. cikke a következőket állapította meg:
„A munkálatokat a jelen szerződés aláírásával kezdődő 18 hónapos időszak alatt kell befejezni.”
4 A szerződés 4. cikke alapján a SEMEA arra vállalt kötelezettséget, hogy különböző szolgáltatásokat teljesít, és azokról a Bizottság részére rendszeresen benyújtott jelentésekben beszámol, a Bizottság pedig a maga részéről azt vállalta, hogy – a munkálatok igazolt költsége 50%‑ának mértékéig – legfeljebb 135 000 ECU összegű pénzügyi hozzájárulást nyújt e munkák elvégzéséhez.
5 A szerződés 6. cikke a következőket írja elő:
„A jelen szerződés a francia jog hatálya alá tartozik.”
6 A szerződés 10. cikke a következőképpen szól:
„Amennyiben nem állnak rendelkezésre előirányzatok, vagy azok a jelen szerződés teljesítéséhez nem elegendő mértékben állnak rendelkezésre, a Bizottság fenntartja a jogot, hogy a jelen szerződést bármely bírósági eljárást mellőzve felmondja, vagy hogy a szerződést az új, rendelkezésre álló költségvetéshez igazítsa.”
7 A szerződés általános szerződési feltételeit tartalmazó 9. cikkének (1) bekezdése megállapítja:
„Amennyiben a szerződő fél a szerződéséből eredő kötelezettségek valamelyikét nem teljesíti, a szerződésre alkalmazandó jogban előírt következményektől függetlenül a Bizottság a szerződést ipso iure felmondhatja anélkül, hogy bármiféle bírósági eljárásra lenne szükség, amennyiben a szerződő fél a neki címzett, ajánlott levélben küldött felszólítást követő egy hónapon belül nem folytatja a munkálatokat.”
8 A szerződés általános szerződési feltételeinek 10. cikke előírja:
„Megegyezés hiányában kizárólag az Európai Közösségek Bírósága rendelkezik hatáskörrel a szerződő felek között a szerződés kapcsán felmerülő bármely jogvitában.”
9 1991. május 16‑i levelével a SEMEA a Bizottság engedélyét kérte ahhoz, hogy e szerződést egy másik szervezet, a Centre européen d’entreprise et d’innovation (a továbbiakban: CEI 12 egyesület) teljesíthesse, amit a Bizottság az 1991. július 2‑i levélben elfogadott, és egyúttal megállapította, hogy e megállapodás nem mentesíti a SEMEA‑t a kötelezettségei alól. Az 1991. október 22‑i levélben a SEMEA megerősítette, hogy kezesként felel a szerződésben meghatározott szolgáltatások megfelelő teljesítéséért.
10 1992 júniusa és júliusa során a Bizottság szolgálatai ellenőrizték a munkálatok előrehaladását, és megállapítást nyert, hogy a támogatható kiadások teljes összege 187 977 ECU, és hogy ennek következtében a Bizottság hozzájárulását ezen összeg 50%‑ában, azaz 93 988 ECU összegben kell meghatározni.
11 Mivel a SEMEA már kapott a szerződés címén 135 000 ECU‑t, a Bizottság az 1993. április 27‑i levélben 41 012 ECU (a továbbiakban: vitatott követelés) visszatérítését követelte tőle. A SEMEA nem tett eleget e felszólításnak.
12 1997. február 17‑én a SEMEA részvényeseinek rendkívüli közgyűlése a SEMEA idő előtti, 1997. március 31‑i hatállyal történő megszüntetéséről és végelszámoló kinevezéséről határozott.
13 A 2005. november 18‑i tértivevényes ajánlott levélben a Bizottság ismét felszólította a SEMEA‑t a vitatott követelés kifizetésére.
14 2006. január 11‑én a Bizottság egy 40 012 eurós összegre vonatkozó terhelési értesítést küldött a SEMEA‑nak.
15 A 2006. január 31‑i válaszlevélben a SEMEA végelszámolója jelezte, hogy számláinak egyenlege nem teszi lehetővé ekkora összeg kifizetését, hogy kötelessége volt benyújtani a zárómérleget, valamint a vitatott követelést a francia jog alapján elévültnek kell tekinteni, mivel az nem teszi lehetővé a több mint négy éve vissza nem követelt összegek behajtását, a Bizottság legutóbbi felszólítása pedig 1993. április 27‑i keltezésű, vagyis több mint 12 éve történt.
16 A 2006. február 16‑i tértivevényes ajánlott levélben a Bizottság hivatalosan kérte a vitatott követelésnek a végelszámolás során történő figyelembevételét, valamint a hitelezők jegyzékébe való felvételét.
17 A 2006. szeptember 20‑i levélben a SEMEA arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a társaság rendkívüli közgyűlése úgy határozott, hogy elhalasztja a zárómérleg benyújtását, és felhívta a figyelmet a CEI 12 egyesület egy jegyzőkönyvére, amely arról tanúskodik, hogy a Bizottság végül lemondott a vitatott követelés behajtásáról.
18 A 2006. november 29‑i levélben a Bizottság ügyvédjén keresztül felszólította a SEMEA‑t a vitatott követelés megfizetésére. E levélben a Bizottság jelezte, hogy sosem állt szándékában e követelésről lemondani.
19 A 2007. január 30‑i levélben a Bizottság ügyvédje újabb felszólítást küldött a vitatott követelés rendezésére, és a SEMEA tétlenségéből arra következtetett, hogy ez utóbbi már fizetésképtelen.
20 A 2007. február 5‑i levélben a SEMEA jelezte, hogy nem fizetésképtelen.
21 A 2007. február 12‑i levélben a SEMEA megküldte a CEI 12 egyesület azt megállapító tanácskozásának a másolatát, hogy a Bizottság lemondott a vitatott követelés behajtásáról.
22 2007. október 26‑án a Bizottság végrehajtón keresztül fizetési felszólítást küldött a SEMEA végelszámolójának lakóhelyére.
23 2007. december 10‑én a Bizottság végrehajtón keresztül fizetési felszólítást küldött a végelszámolás alatt álló társaság székhelyére.
24 A fizetési felszólítást küldő végrehajtónak címzett, 2007. december 14‑i levélben a SEMEA végelszámolója megismételte a Bizottság azon határozatára vonatkozó információkérését, hogy lemond a vitatott követelés behajtásáról. Levelében e végelszámoló azt állította, hogy az új részvényeseket és a végelszámolót nem értesítették azon kötelezettségvállalásokról, amelyek a SEMEA‑t a CEI 12 egyesülethez kötötték.
25 A 2008. január 7‑i levélben a Bizottság ügyvédje vitatta a SEMEA végelszámolójának állításait, ismét felszólított a követelés kifizetésére, és e levél másolatát megküldte a francia ügyészség számára, hogy ez utóbbi megvizsgálja, a SEMEA végelszámolójának magatartása nem valósítja‑e meg többek között a csalás bűntettét.
26 Ezen felszólításra válaszul a SEMEA végelszámolója előadta, hogy a vitatott követelés valószínű elévült. E levélben emlékeztetett arra, hogy 2007 elején, a Bizottság ügyvédjével való megbeszélések során vállalta, hogy kifizeti a vitatott követelést, amint megválaszolják az e követelés elfogadhatóságára vonatkozó kérdéseket.
27 A 2008. február 21‑i levélben a Bizottság ügyvédje egy utolsó felszólítást küldött a SEMEA‑nak a vitatott követelés kifizetésére.
28 2008. november 21‑én a SEMEA rendkívüli közgyűlése tudomásul vette a fő részvényesének, Millau településnek azon határozatát, hogy átveszi annak eszközeit és kötelezettségeit, és úgy határozott, hogy a SEMEA rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek megfelelő 82 719,76 eurós összeget fizet Millau településnek.
29 2008. december 9‑én a SEMEA végelszámolója lezárta a végelszámolást, és a SEMEA‑t töröltette a cégjegyzékből.
30 2008. december 18‑án Millau település önkormányzata nyilvántartásba vette a SEMEA vagyonának az átvételét. Ennek passzívái között kifejezetten szerepel az Európai Bizottsággal szemben fennálló jogvita.
31 A Bizottság kérelmét követően a rodez‑i (Franciaország) kereskedelmi bíróság 2010. február 12‑én ad hoc megbízottat nevezett ki a SEMEA képviseletére.
A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelemi
A – A T‑168/10. sz. ügyben
32 A Törvényszék Hivatalánál 2010. április 15‑én nyilvántartásba vett keresetlevelével a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– az ad hoc ügyvivője által képviselt SEMEA‑t kötelezze a 1992. március 10‑étől, vagy másodlagosan 1993. április 27‑től kezdve járó francia törvényes éves kamattal megnövelt 40 012 eurós tőkeösszeg Bizottság részére történő kifizetésére,
– rendelje el a kamatok tőkésítését;
– a SEMEA‑t kötelezze 5000 eurós összeg kifizetésére a SEMEA visszaélésszerű magatartása miatt;
– a SEMEA‑t kötelezze a költségek viselésére.
33 E keresetlevelet az „ad hoc megbízottja által képviselt” SEMEA‑nak, vagyis C. G. részére címezték. Mivel ez utóbbi nem ad hoc megbízott, hanem a rodez‑i kereskedelmi bíróság elnöke volt, aki kinevezte az ad hoc megbízottat, a hivatal 2010. május 4‑én arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a keresetlevelet nem kézbesítették a SEMEA‑nak, és határidőt állapított meg az új cím kézbesítés céljából történő közlésére. A Bizottság eleget tett e kérésnek, és közölte a SEMEA ad hoc megbízottjának nevét és címét. A keresetlevelet e címen kézbesíteni tudták.
34 A Törvényszék Hivatalánál 2010. július 26‑án nyilvántartásba vett elfogadhatatlansági kifogásában a SEMEA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a kérelmet nyilvánítsa elfogadhatatlannak;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
35 A Törvényszék Hivatalánál 2010. augusztus 30‑án nyilvántartásba vett, az elfogadhatatlansági kifogásra tett észrevételeiben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a SEMEA által felhozott elfogadhatatlansági okokat, és a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak;
– a Millau településsel szembeni kereset benyújtásáig rendelje el az eljárás felfüggesztését;
– a SEMEA‑t kötelezze a költségek viselésére.
36 A Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Bizottság és a SEMEA a Törvényszék Hivatalánál 2010. november 8‑án, illetve november 9‑én nyilvántartásba vett levélben válaszoltak a Törvényszék által feltett kérdésekre, és eleget tettek a dokumentumok benyújtására való felszólításának.
37 A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke 2010. november 29‑i végzésével 2011. január 31‑ig felfüggesztette a T‑168/10. sz. ügyben folyamatban lévő eljárást.
38 A Törvényszék (harmadik tanácsa) 2011. május 24‑i végzésével kimondta, hogy az elfogadhatatlansági kifogást az eljárást befejező határozatban bírálja el.
39 A Törvényszék Hivatalánál 2011. július 8‑án nyilvántartásba vett ellenkérelmében a SEMEA lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen utasítsa el a Bizottság kérelemét;
– másodlagosan abban az esetben, ha a Törvényszék helyt adna a Bizottság visszatérítés iránti kérelmének:
– a Bizottságot kötelezze 40 012 euró, és egy olyan összeg SEMEA részére történő megfizetésére, amely megfelel a kamatok és járulékok azon összegének, amelyet a Törvényszék ítéletében a Bizottságnak megítél;
– utasítsa el a Bizottság kérelmét annyiban, amennyiben az a 2005. november 18‑át megelőző időszakra vonatkozó kamatokat és azok tőkésítését érinti;
– utasítsa el a Bizottság bármely más kérelmét;
– minden esetben a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
40 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. A 2012. február 29‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a szóban feltett kérdéseire adott válaszaikat.
B – A T‑572/10. sz. ügyben
41 A Bizottság, mivel a T‑168/10. sz. ügyben folyamatban lévő eljárás keretében megtudta, hogy Millau település úgy határozott, hogy átveszi a SEMEA eszközeinek és kötelezettségeinek összességét, a Törvényszék Hivatalánál 2010. december 21‑én nyilvántartásba vett keresetlevéllel keresetet indított Millau településsel szemben.
42 A Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– Millau települést a SEMEA‑val egyetemlegesen kötelezze arra, hogy fizesse ki részére az 1992. március 10‑től vagy másodlagosan 1993. április 27‑től esedékes kamatokkal megnövelt 41 012 eurós tőkeösszeget;
– rendelje el a kamatok tőkésítését;
– Millau települést a SEMEA‑val egyetemlegesen kötelezze 5000 eurós összeg megfizetésére a SEMEA visszaélésszerű magatartása miatt;
– Millau települést a SEMEA‑val egyetemlegesen kötelezze a költségek viselésére;
– rendelje el a T‑168/10. sz. és a T‑572/10. sz. ügyek egyesítését.
43 Millau település azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg hatáskörének hiányát, és a Bizottságot küldje vissza a hatáskörrel rendelkező francia bíróságokhoz;
– másodlagosan, a Bizottság kérelmét mint megalapozatlant utasítsa el;
– abban az esetben, ha a Törvényszék eleget tenne a Bizottság visszatérítés iránti kérelmének:
– a Bizottságot kötelezze 40 012 euró, és egy olyan összeg SEMEA részére történő megfizetésére, amely megfelel a kamatok és járulékok azon összegének, amelyet a Törvényszék ítéletében a Bizottságnak megítél;
– utasítsa el a Bizottság kérelmét annyiban, amennyiben az a 2005. november 18‑át megelőző időszakra vonatkozó kamatokat és azok tőkésítését érinti;
– utasítsa el a Bizottság bármely más kérelmét;
– minden esetben a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
44 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. A 2012. február 29‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a szóban feltett kérdéseire adott válaszaikat.
A jogkérdésről
45 A felek meghallgatását követően a T‑168/10. és T‑572/10. sz. ügyeket ítélethozatal céljából – a közöttük lévő összefüggés miatt – egyesítették.
A – A T‑168/10. sz. ügyről
46 A T‑168/10. sz. ügy tárgya a Bizottság SEMEA ellen benyújtott keresete, illetve a SEMEA viszontkeresete.
1. A Bizottság keresetéről
a) A kereset elfogadhatóságáról
47 Az EUMSZ 272. cikknek és az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Európai Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.
48 A szerződés általános szerződési feltételeinek 10. cikke alapján kizárólag az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel a szerződő felek között a szerződés kapcsán felmerülő bármely jogvitában.
49 Az EUMSZ 272. cikk, az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének első albekezdése és a szerződés általános szerződési feltételeinek 10. cikke alapján tehát a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a Bizottság kérelmének tárgyában határozatot hozni. A szerződés általános szerződési feltételeinek 10. cikke ugyanis kellőn tágan van megfogalmazva ahhoz, hogy magában foglalja a Bizottságnak a szerződést érintő valamennyi kérelmét: mind azokat, amelyek közvetlenül a szerződési kikötéseken alapulnak, mind azokat, amelyek a szerződésre alkalmazandó jog szubszidiárius rendelkezésein – mint a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelését szabályozó rendelkezések – alapulnak.
50 Elfogadhatatlansági kifogása keretében a SEMEA kettő, egyrészt a SEMEA cégjegyzékből való törlésére alapított, és másrészt a SEMEA képviseletére alapított elfogadhatatlansági okra hivatkozik. A jelen ítélet keretében csak az első ok vizsgálatára kerül sor, mivel a SEMEA a tárgyalás során lemondott a második elfogadhatatlansági ok érvényesítéséről.
51 A SEMEA képviselője úgy véli, hogy e társaság jogi személyisége végelszámolásának a 2008. november 21‑i lezárását és a cégjegyzékből való 2008. december 9‑i törlését követően megszűnt. Következésképpen a Bizottság keresete elfogadhatatlan.
52 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a valamely társaság elleni kereset elfogadhatatlan, amennyiben benyújtásakor ez a társaság sem jogképességgel, sem perbeli jogképességgel nem rendelkezik. Az e tekintetben alkalmazandó jog a szóban forgó társaság megalapítását szabályozó jog (a Bíróság C‑294/02. sz., Bizottság kontra AMI Semiconductor Belgium és társai ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2175. o.] 60. pontja).
53 A jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a SEMEA‑t a francia jog által szabályozott, vegyes tulajdonú, helyi gazdasági társaság formájában, konkrétabban a területi önkormányzatokról szóló törvénykönyv L 1522–1. cikke szerint alapították, amely úgy rendelkezik, hogy a vegyes tulajdonú, helyi gazdasági társaságok a kereskedelmi törvénykönyv II. könyve által szabályozott részvénytársaságok jogi formájában működnek. Tehát e jogra tekintettel kell megvizsgálni azt, hogy a SEMEA a keresetlevél benyújtásakor rendelkezett‑e jogképességgel és perbeli jogképességgel.
54 Márpedig a francia jogban, még ha a kereskedelmi törvénykönyvnek a SEMEA‑hoz hasonló kereskedelmi társaságokra alkalmazandó L 237–2. cikkének második bekezdése elő is írja, hogy a társaság jogi személyisége csak a végelszámolás céljából és csak annak a befejezéséig marad fenn, a francia ítélkezési gyakorlat elismerte a jogi személyiség bizonyos feltételek melletti fennmaradásának lehetőségét, akár a végelszámolási lezárását vagy a zárójelentés közzétételét követően is.
55 Konkrétabban, a Cour de cassation (Semmítőszék, Franciaország) kimondta, hogy a francia jog szerinti társaság jogi személyisége mindaddig fennmarad, amíg a társasági jellegű jogokat és kötelezettségeket nem rendezték (Cass. com., 1983. április 12., 81–14055. sz., Bull. Com., 113. sz.; Cass. 3e civ., 2000. május 31., 98–19435. sz., Bull. 2000, III, 120. sz., 80. o.). Így valamely társaság jogi személyisége fennmarad, ha e társaság még folyamatban lévő eljárás részes fele (Cass. Com., 1993. január 26., 91–11285. sz., Bull. civ. 1193, IV, 33. sz.), vagy ha harmadik fél a társasággal szemben a társasági tevékenységből eredő követeléssel él (Cass. Com., 1985. május 2., 83–17409. sz., Bull. civ. 1985., IV, 139. sz.). Így azon hitelezőnek, akit állítólagosan kár ért, és a végelszámolási eljárás újbóli megnyitását kéri, lehetősége van arra, hogy a bíróságtól kérje egy, a társaságot az ellene indított eljárásban képviselő ad hoc megbízott kinevezését.
56 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az 1993. április 27‑i, a 2005. november 18‑i, a 2006. február 16‑i, a 2006. november 29‑i, a 2007. január 30‑i, a 2007. október 26‑i, a 2007. december 10‑i, a 2008. január 7‑i és a 2008. február 21‑i levéllel a Bizottság a SEMEA‑tól a vitatott követelés kifizetését kérte (lásd a fenti 11–27. pontot). Így a Bizottság a megszüntetési eljárás folyamán és még ezt követően is sorozatosan jelentkezett a SEMEA‑nál. Azonban 2008. november 9‑én befejezték a végelszámolást, és a SEMEA‑t törölték a cégjegyzékből anélkül, hogy a Bizottság visszatérítés iránti felszólításainak eleget tettek volna, és így anélkül, hogy a Bizottsággal folyó jogvitát lezárták volna. Ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy a SEMEA társasági jellegű jogait és kötelezettségeit rendezték.
57 Következésképpen a SEMEA jogi személyisége a jelen jogvita céljából fennmarad. A cégjegyzékből való törlésére alapított elfogadhatatlansági okot tehát el kell utasítani.
58 A Bizottság SEMEA elleni keresete tehát elfogadható.
b) A kereset megalapozottságáról
59 Keresetével a Bizottság az kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a SEMEA‑t a 41 012 eurós tőkeösszeg visszatérítésére, a kamatok kifizetésére, valamint egy 5000 eurós kártérítés megfizetésére.
A tőkeösszeg visszatérítése iránti kérelemről
60 Kereseti kérelmeinek első részében a Bizottság először is azt kéri, hogy a SEMEA‑t kötelezzék a 41 012 eurós összeg visszatérítésére. A Bizottság úgy véli, hogy erre az összegre jogosult.
– Az alkalmazandó jogi szabályozásról
61 Mindenekelőtt meg kell határozni az alkalmazandó szabályozást.
62 A szerződés 6. cikkéből kitűnik, hogy a szerződés a francia jog hatálya alá tartozik. Márpedig a francia jog eltérő jogi szabályozást tartalmaz egyrészről a magánjogi, másrészről a közigazgatási jogi szerződésekre. Mivel az EUMSZ 272. cikkel és az EUMSZ 340. cikkel nem ellentétes az, ha az Unióval között szerződés a közjogi rendszer hatálya alá tartozhat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑167/99. sz., Parlament kontra SERS és Ville de Strasbourg ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑3269. o.] 113. pontját), mindenekelőtt meg kell állapítani a vitatott szerződés magánjogi vagy közigazgatási jogi jellegét a jelen ügyben alkalmazandó jogi szabályozás meghatározása céljából.
63 A Tribunal des conflits (hatásköri összeütközéseket elbíráló bíróság) és a Conseil d’État (Államtanács) ítélkezési gyakorlata valamely szerződés közigazgatási jellegét főszabály szerint két feltétel teljesülésétől teszi függővé: az egyik személyi, a másik tárgyi feltétel. A hatáskörök jogszabályban előírt felosztására is figyelemmel közigazgatási jellegű az a szerződés, amelynek legalább egy közjogi személy részes fele van, és amely vagy az általános jogi feltételektől eltérő kikötéseket tartalmaz (Conseil d’État, 1912. július 31., 30701. sz., Rec. 909. o.; Tribunal des conflits, 2011. május 21., 3228. sz.), vagy magára a közszolgáltatás végrehajtására vonatkozik (Conseil d’État, 1956. április 20., 98637. sz., Rec. 167. o. és 1956. április 20., 33961. sz., Rec. 168. o.; Tribunal des conflits, 2004. december 29., 3437. sz.), vagy a szerződő partnert vagy a hatóságot bevonja e végrehajtásba.
64 Az a kikötés tér el az általános jogi feltételektől, amely a közjogi személyre jogokat ruház, és a szerződő partner számára olyan kötelezettségeket ír elő, amelyek természetükből adódóan távol állnak azoktól, amelyeket a polgári jog és a kereskedelmi jog keretében bárki megállapíthat (Conseil d’État, 1950. október 20., Rec. 505. o.; Tribunal des conflits, 1999. november 15., 3144. sz.). Ennek alapján eltérő kikötések azok, amelyek jogilag elképzelhetetlenek a magánjogi szerződésekben, mivel nyilvánvalóan a közhatalmi előjogok gyakorlását testesítik meg.
65 A jelen esetben a vitatott szerződés egyrészt a Közösség, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a francia jog értelmében vett közjogi személy (lásd ebben az értelemben a fenti 62. pontban hivatkozott Parlament kontra SERS és Ville de Strasbourg ügyben hozott ítélet 2. és 113. pontját), és másrészt a SEMEA, francia magánjogi személy között jött létre.
66 Ezenkívül a francia közigazgatási jogra tekintettel közszolgáltatásnak tekinthető valamely közpolitika – és különösen az olyan uniós politika, mint a regionális politika – érdemi végrehajtására irányuló valamennyi cselekmény. Márpedig a szerződés 1. cikkéből kitűnik, hogy az a helyi vállalkozások Millauban létesítendő európai központja előkészületi munkálatainak elvégzéséért és annak megnyitásáért a Közösség által a regionális politikájának a keretében folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra vonatkozott. Így e szerződés magára a közszolgáltatás végrehajtására vonatkozott, amely közszolgáltatást a Közösség regionális politikája alkotja.
67 Ezenkívül a szerződés 10. cikke előírja a szerződés egyoldalú felmondásának a lehetőségét abban az esetben, ha nem állnak rendelkezésre előirányzatok, vagy azok nem elegendő mértékben állnak rendelkezésre. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az egyoldalú felmondás joga természetesen nem szükségszerűen jelzi az általános jogi feltételektől eltérő kikötések fennállását (Tribunal des conflits, 2008. február 20., 3623. sz.). Minden a szerződés jellemzőitől és tárgyától függ (lásd ebben az értelemben a Conseil d’État Da Costa előadójának az indítványát, 2010. november 19., 331837. sz.). Márpedig a jelen ügyben a szerződés fenti pontban említett tárgyára tekintettel az ilyen kikötés az általános jogi feltételektől eltérőnek látszik annyiban, amennyiben a Bizottságra ruházza a szerződéses viszony pusztán pénzügyi okokból történő megszüntetésének a jogát.
68 Ebből következik, hogy a szerződés közigazgatási jelleggel bír.
– Az Unió SEMEA‑val szembeni követeléséről
69 Ezt követően meg kell határozni azon jogalapot, amelyre a Bizottság a visszatérítés iránti kérelmét alapíthatja.
70 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a szerződés 4. cikke alapján a Bizottság hozzájárulása nem haladhatja meg a munkálatok igazolt költségének az 50%‑át. E cikk tehát a Bizottság által fizetendő összeget szabályozza. Azonban a szerződés nem tartalmaz semmiféle kikötést a jogalap nélkül folyósított összegek visszatérítésére vonatkozóan. Ezért a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
71 A polgári törvénykönyv 1376. cikkének rendelkezései általános hatályúak, és ugyanúgy vonatkoznak a közjogi személyekre, mint a magánjogi személyekre (Conseil d’État, 1961. december 1‑je, Rec. 675. o.). E szabály alapján az, aki tévedésből vagy szándékosan a közigazgatási hatóságoktól neki nem járó összeget kap, köteles azt e hatóságnak visszafizetni.
72 E feltételek teljesülnek a jelen esetben. A Bizottság összesen 135 000 ECU összeget folyósított a SEMEA‑nak. Amint a szerződés 4. cikkéből kitűnik, a Bizottság hozzájárulása nem haladhatta meg a munkálatok igazolt költségének az 50%‑át. Márpedig az 1992 júniusában és júliusában végzett ellenőrzést követően a Bizottság megállapította, hogy a támogatható kiadás csak 187 977 ECU volt. Mivel a SEMEA e megállapítást nem vitatta, az Unió SEMEA számára történő kifizetései csak 93 988 ECU mértékig voltak igazoltak.
73 Végül az euro bevezetésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1997. június 17‑i 1103/97/EK tanácsi rendelet (HL L 162., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 1. kötet, 81. o.) 2. cikkének megfelelően az ECU‑re való valamennyi hivatkozást 1 euró = 1 ECU arányban felváltja az euróra való hivatkozás.
74 A SEMEA tehát köteles volt az Uniónak visszatéríteni a jogalap nélkül kapott 41 012 euró összeget.
– A SEMEA által előadott kifogások
75 A SEMEA nem kérdőjelezi meg a vitatott követelés keletkezését, azonban azzal érvel, hogy a Bizottság azt többé nem érvényesítheti. A SEMEA mindenekelőtt úgy véli, hogy a vitatott követelés a Bizottság lemondása vagy tartozáselengedése miatt megszűnt. Ezenkívül a SEMEA mentesült a tartozás alól annak Millau település általi átvállalása következtében. Ezenfelül a vitatott követelés elévült. Mindenesetre őt magát nem köti a vitatott követelés, mivel a SEMEA‑t törölték a cégjegyzékből.
76 E kifogások nem megalapozottak.
77 Először is, ami a SEMEA‑nak a Bizottság által a vitatott követelésről való lemondásra vagy annak a Bizottság általi elengedésére alapított kifogását illeti, meg kell jegyezni, hogy az iratok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy ilyen aktusra sor került. Ugyanis önmagában az a tény, hogy a CEI 12 egyesület 1995. februári jegyzőkönyve utal arra, hogy a Bizottság végül lemondott a követelésének behajtásáról, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság lemondott a tartozásról, vagy azt elengedte. Épp ellenkezőleg, a megállapított tényekből kitűnik, hogy a Bizottság folyamatosan kérte a vitatott követelés kifizetését (lásd többek között a fenti 11., 13., 14., 16., 18., 19., 22., 23., 25. és 27. pontot).
78 Másodszor el kell utasítani a SEMEA azon érvét, miszerint tartozásának Millau település általi átvállalása miatt mentesült a tartozás alól. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy egyrészt a polgári törvénykönyv 1165. cikke alapján a megállapodásoknak csak a szerződő felek között van hatálya, és másrészt azok nem okoznak kárt harmadik személynek, és ez utóbbival szemben csak a polgári törvénykönyv 1121. cikkében előírt esetben hatályos. Így az adós harmadik személlyel kötött megállapodás keresztül a hitelező beleegyezése nélkül nem mentesülhet tartozása alól (lásd Cass. 1re civ., 1992. június 2., 90–17499. sz., Bull. 1992., I, 168. sz., 115. o.; Cass. 1re civ., 2009. április 30., 08–11093. sz., Bull. 2009., I, 82. sz.). Márpedig vitathatatlan, hogy a Bizottság nem egyezett bele a SEMEA tartozásának Millau település általi átvállalásába.
79 Ezenkívül a SEMEA nem hivatkozhat a polgári törvénykönyv 1844–5. cikke (3) bekezdésére, amelynek értelmében „a megszűnés a társaság vagyonának az egyedüli tagjára történő egyetemes átszállását vonja maga után anélkül, hogy végelszámolás történne”, mivel az e rendelkezés által előírt feltételek nem teljesülnek a jelen esetben. Ugyanis a SEMEA 2008. november 21‑i rendkívüli közgyűléséről készült jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Millau település nem volt a SEMEA egyedüli tagja.
80 Végül a területi önkormányzatokról szóló törvénykönyv L 2132‑‑2. cikkével összefüggésben értelmezett L 2131–1. cikke úgy rendelkezik, hogy bizonyos, az önkormányzati hatóságok által hozott, kimerítő jelleggel felsorolt aktusok közzétételüktől, kifüggesztésüktől vagy az érintettek számára történő kézbesítésüktől, valamint az állam megyei képviselőjének vagy ez utóbbi járásbeli megbízottjának történő továbbításuktól kezdve a jog erejénél fogva végrehajtandók. Millau település jogszerűségi felülvizsgálatra továbbította azt a 2008. december 18‑i határozatot, amellyel egyrészt „tudomásul vette a SEMEA végelszámolását”, és másrészt „átvette e társaság eszközeit és kötelezettségeit”. Azonban így nem mentesíthette a SEMEA‑t a Közösséggel szemben fennálló tartozása alól. Ugyanis aktusai valamelyikének jogszerűségi felülvizsgálatra történő egyszerű továbbítása nem teszi lehetővé a területi önkormányzatnak azt, hogy eltérjen a fenti 78. pontban említett jogszabályoktól, amelyek szerint a hitelező beleegyezése hiányában a tartozás harmadik személy általi átvállalása nem mentesíti az adóst a hitelezővel szemben.
81 Harmadszor a SEMEA azzal érvel, hogy a vitatott követelés elévült. E követelésre a kereskedelmi törvénykönyv L 100–4. cikkének a polgári jog területén való elévülések módosításáról szóló, 2008. június 17‑i 2008–561. sz. törvény (JORF, 2008. június 18., 9856. o.; a továbbiakban: 2008. június 17‑i törvény) 2008. június 19‑i hatálybalépését megelőző változata alapján tízéves elévülési idő vonatkozik. Ezzel szemben a Bizottság úgy véli, hogy a vitatott követelésre harmincéves elévülési idő vonatkozik, tehát az még nem évült el.
82 Ebben az összefüggésben mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a vitatott követelésre a kereskedelmi törvénykönyv L 110–4. cikkének a 2008. június 17‑i törvény hatálybalépését megelőző változatában előírt tízéves elévülési idő vonatkozik‑e. E rendelkezés értelmében a kereskedők, vagy a kereskedők és a nem kereskedők közötti kereskedelmi ügyletek során az ezek között keletkezett kötelezettségek tíz év alatt évülnek el, ha azokra nem vonatkozik különös, rövidebb elévülési idő.
83 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a szerződés egy bizottsági támogatásnak maga a közszolgáltatás végrehajtása céljából történő folyósítására irányult, amely közszolgáltatást a Közösség regionális politikája alkotja. Ezért az abból eredő kötelezettségek, amelyek között szerepel a vitatott követelés, nem tekinthetők olyannak, mint amelyek a Bizottság és a SEMEA közötti kereskedelmi ügylet alkalmával keletkeztek e kettő között. Ebből következik, hogy a kereskedelmi törvénykönyv L 110–4. cikkének a 2008. június 17‑i törvény hatálybalépését megelőző változatában előírt tízéves elévülési határidő nem vonatkozhat a vitatott követelésre (Conseil d’État, 1992. július 31., 69661. sz., RTD 1993., 87. o.).
84 Ezt követően meg kell állapítani, hogy a vitatott követelés, amelyre ezenfelül nem vonatkozik más különös elévülési idő, nem évült el.
85 Ugyanis abban a pillanatban, ahogy az kifizetendő lett, legkorábban 1992 júniusában, amely hónapban a Bizottság szolgálatai elvégezték a szerződésben előírt munkálatok végrehajtására vonatkozó ellenőrzést, a vitatott követelésre harmincéves elévülési idő vonatkozott azon alapelvek alapján, amelyek meghatározták a polgári törvénykönyv ebben az időben hatályban lévő 2262. cikkét (Conseil d’État, 2005. július 8., 247976. sz., Rec. Dalloz 2005., 3075. o.). Márpedig e harmincéves időszak a keresetlevél benyújtásának napjáig nem járt le.
86 Vitathatatlan, hogy a 2008. június 17‑i törvény egyrészt valóban hatályon kívül helyezte a polgári törvénykönyv fent említett 2262. cikkének rendelkezéseit, és másrészt beillesztette az új 2224. cikket, amely szerint a kötelezettségek főszabály szerint öt év alatt évülnek el attól a naptól kezdve, hogy valamely jogosult megismerte vagy meg kellett volna ismernie azokat a tényeket, amelyek lehetővé teszik számára jogának gyakorlását.
87 Azonban még feltételezve is azt, hogy ezen ötéves elévülési idő alkalmazandó lenne a vitatott követelésre, meg kell jegyezni, hogy a polgári törvénykönyv 2222. cikke (2) bekezdésének a 2008. június 17‑i törvény hatálybalépését követő változata alapján ezen új rövid időszak a 2008. június 17‑i törvény hatálybalépésének napján, vagyis a 2008. június 19‑én kezdődött, és így a keresetlevél benyújtásának időpontjában az elévülés még nem történt meg.
88 A vitatott követelés tehát nem évült el.
89 Negyedszer el kell utasítani a SEMEA azon kifogását, miszerint végelszámolásának lezárása és a cégjegyzékből való törlése a vitatott követelés megszűnésével járt. Amint ugyanis bemutatásra került (lásd a fenti 55. pontot), a SEMEA jogi személyisége még a törlését követően is fennáll, mivel a vitatott követelést nem rendezték.
90 A SEMEA‑t tehát kötelezni kell a 41 012 euró visszatérítésére.
A késedelmi kamatok kifizetése iránti kérelemről
91 Kereseti kérelmeinek első részében a Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a SEMEA‑t kötelezzék a Franciaországban alkalmazandó éves mértékű törvényes késedelmi kamat fizetésére. Elsődlegesen azt kéri, hogy a SEMEA‑t a polgári törvénykönyv 1378. cikke alapján 1992. március 10‑től, másodlagosan pedig azt, hogy a polgári törvénykönyv 1153. cikke alapján 1993. április 27‑től kötelezzék a kamatok fizetésére. Kereseti kérelmeinek második részében a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék rendelje el, hogy a kamatok a polgári törvénykönyv 1154. cikke alapján maguk is kamatozzanak.
92 Ami a kamatok 1992. március 10‑től, vagyis a Bizottság részéről történő utolsó folyósítás időpontjától való fizetésére vonatkozó kérelmet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy csak a jogalap nélkül folyósított összegek kedvezményezettje részéről fennálló rosszhiszeműség esetén számítják a kamatokat e folyósítás időpontjától. Ebben az esetben ugyanis a polgári törvénykönyv 1378. cikkének rendelkezéseire kell hivatkozni, amelynek értelmében „[a] kedvezményezett részéről fennálló rosszhiszeműség esetén annak a kifizetés napjától kell visszatérítenie mind a tőkeösszeget, mind annak kamatait vagy hasznait”. Rosszhiszeműség hiányában ugyanezen törvénykönyv 1153. cikkének általános szabálya alkalmazandó (Conseil d’État, 2000. február 4., 202981. sz., Rec. 31. o.).
93 Márpedig a jelen esetben a Bizottság nem hivatkozik olyan tényezőkre, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a SEMEA rosszhiszeműen járt el a Bizottság visszatérítés iránti kérelmét megelőzően. El kell tehát utasítani a Bizottság azon elsődleges kérelemét, hogy a SEMEA‑t arra kötelezzék, hogy 1992. március 10‑étől kezdve fizessen késedelmi kamatot.
94 Ami a kamatok 1993. április 27‑étől történő fizetésére vonatkozó kérelmet illeti, emlékeztetni kell a polgári törvénykönyv 1153. cikkének szövegére: „Pénztartozás esetén a késedelmes fizetésből eredő kárkamat mindig csak a törvényes kamat kifizetésére való kötelezésből áll […]”. Amennyiben azokat kérelmezték, e kérelem időpontjától függetlenül a polgári törvénykönyv 1153. cikke alapján esedékes késedelmi kamatokat attól a naptól kezdve számítják, amelyen a tőkeösszeg kifizetése iránti igényről értesítették az adóst, vagy a bírósághoz fordulást megelőző ilyen felszólítás hiányában attól a naptól, amelyen, a bírósághoz fordultak (Conseil d’État, 2002. december 13., 203429. sz., Rec. 460. o.).
95 A jelen esetben a Bizottság első alkalommal 1993. április 27‑én kérte a vitatott követelés kifizetését. A SEMEA‑t tehát a Franciaországban ettől az időponttól kezdődően alkalmazott éves mértékű törvényes késedelmi kamat fizetésére kell kötelezni.
96 Végül a polgári törvénykönyv 1154. cikke értelmében: „[a] tőkeösszeg után fizetendő kamatok kamatozhatnak, vagy a bírósághoz benyújtott kérelem, vagy külön megállapodás alapján, azzal a feltétellel, hogy a kérelem, vagy a megállapodás legalább egy teljes éve esedékes kamatokra vonatkozik”. A fent említett rendelkezések alapján a kamatok tőkésítését az érdemben eljáró bíróság előtt bármikor lehet kérni. E kérelem azonban legkorábban csak azon időpontban válik hatályossá, amikor azt nyilvántartásba vették, és csak azon kamatok vonatkozásában, amelyek ebben az időpontban már egy teljes éve esedékesek. Adott esetben a tőkésítésre ezt követően anélkül kerül sor valamennyi későbbi éves esedékesség lejáratakor, hogy új kérelmet kellene benyújtani (Conseil d’État, 2002. december 13., fenti 94. pont).
97 A jelen esetben a Bizottság a Törvényszék Hivatalánál 2010. április 15‑én nyilvántartásba vett keresetlevelében kérte a kamatok tőkésítését. Ebben az időpontban a kamatok legalább egy teljes éve esedékesek voltak. El kell tehát rendelni, hogy a kamatok maguk is kamatozzanak mind ezen időponttól, mind pedig az ezen az időpontot követő minden éves esedékesség időpontjától.
A kártérítés fizetése iránti kérelemről
98 Kereseti kérelemeinek harmadik részében a Bizottság azt kéri, hogy a SEMEA‑t kötelezzék 5000 eurós kártérítés megfizetésére. A Bizottság úgy véli, hogy a polgári törvénykönyv 1147. cikke alapján ezen összeg az általa a SEMEA visszaélésszerű magatartása miatt elszenvedett kár miatt jár neki. Ebben az összefüggésben a Bizottság azzal érvel, hogy kénytelen volt jelentős számú személyzetet mozgósítani a számos levél, felszólítás és egyéb aktusok a célból történő elküldése érdekében, hogy a SEMEA‑t meggyőzze állításainak a megalapozottságáról. Ezzel szemben a SEMEA folyamatosan megalapozatlan és irreleváns érveket hozott fel annak érdekében, hogy kötelezettségvállalásai alól kivonja magát, vagy hogy azok teljesítését késleltesse.
99 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen elemeknek kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse a védekezését, és a Törvényszék dönthessen a keresetről adott esetben minden további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon.
100 Márpedig a jelen esetben a Bizottság csak az 5000 eurós összeg követelésére szorítkozik annak bizonyítása nélkül, hogy ez mennyiben felel meg az állítása szerint elszenvedett különböző károk összegének. Tehát ezen kérelmet – mint amely nem kellően pontos érvelésen alapul –el kell utasítani.
c) A Bizottság keresetére vonatkozó következtetések
101 Következésképpen helyt kell adni a Bizottság azon kérelmeinek, amelyekben azt kéri, hogy a SEMEA‑t kötelezzék a 41 012 eurós tőkeösszeg visszatérítésére, és a Franciaországban alkalmazandó éves mértékű törvényes késedelmi kamat 1993. április 27‑től az említett tőkeösszeg teljes kifizetéséig történő fizetésére. Ezenkívül el kell rendelni, hogy a késedelmi kamatok maguk is kamatozzanak 2010. április 15‑től, mind pedig az ezen időpontot követő minden éves esedékesség időpontjától.
102 A Bizottság keresetét ezt meghaladó részében el kell utasítani.
2. A SEMEA viszontkeresetéről
103 Abban az esetben, ha a Törvényszék helyt adna a Bizottság visszatérítés iránti kérelmének, a SEMEA viszontkeresettel él. E viszontkeresetet az EUMSZ 340. cikkre és az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2007. C 303., 1. o.) 41. cikkének (3) bekezdésére alapítja. E viszontkereset tehát az Unió szerződésen kívüli felelősségén alapuló kérelemnek minősül.
104 A SEMEA úgy véli, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézésre vonatkozó kötelezettségét és a jogbiztonság elvét azáltal, hogy az 1993. április 27‑én benyújtott, visszatérítés iránti kérelmét követően tizenkét évet várt arra, hogy 2005. november 18‑án a SEMEA‑nál ismét jelentkezzen. Következésképpen a Bizottság köteles kompenzálni azt az összeget, amely kifizetésére a Törvényszék a SEMEA‑t kötelezte.
105 A Törvényszék úgy véli, hogy mindenekelőtt meg kell vizsgálni e viszontkereset megalapozottságát (a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 51. és 52. pontja, valamint C‑233/02. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2004. március 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑2759. o.] 26. pontja).
106 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása több feltétel együttes fennállásától függ, nevezetesen az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességétől, a kár valós és biztos bekövetkezésétől, valamint az okozati összefüggés fennállásától az érintett intézmény magatartása és az állítólagos kár között (a Bíróság 26/81. sz., Oleifici Mediterranei kontra EGK ügyben 1982. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1982., 3057. o.] 16. pontja és a Törvényszék T‑231/97. sz., New Europe Consulting és Brown kontra Bizottság ügyben 1999. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2403. o.] 29. pontja).
107 Ezért, ha e feltételek valamelyike nem teljesül, a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy a fent említett felelősség egyéb feltételeit vizsgálni kellene (a Bíróság C‑146/91. sz., KYDEP kontra Tanács és Bizottság ügyben 1994. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4199. o.] 81. pontja és a Törvényszék T‑195/08. sz., Antwerpse Bouwwerken kontra Bizottság ügyben 2009. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑4439. o.] 91. pontja).
108 A jelen esetben tehát elegendő megállapítani, hogy nincs okozati összefüggés a Bizottság magatartása és az állítólagos kár között.
109 Ugyanis, ami a SEMEA által a Bizottságnak visszatérítendő 41 012 eurós tőkeösszeget illeti, elegendő megállapítani, hogy jogalap nélkül fizetett összeg visszatérítésére alapított követelésről van szó, és hogy mivel e követelés nem évült el, a SEMEA‑nak azt mindenesetre még akkor is meg kellett volna fizetnie, ha a Bizottság nem várt volna tizenkét évet arra, hogy a SEMEA‑nál ismét jelentkezzen.
110 Ami a késedelmi kamatok fizetését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a kamatok felhalmozódása a SEMEA magatartásának közvetlen következménye, amely társaság nem tett eleget a Bizottság visszatérítés iránti igényének. Nincs tehát okozati összefüggés a Bizottság magatartása és e kár között.
111 A SEMEA viszontkeresetét tehát el kell utasítani anélkül, hogy annak elfogadhatóságát vizsgálni kellene.
B – A T‑572/10. sz. ügyről
112 A T‑572/10. sz. ügy tárgya a Bizottság Millau településsel szembeni keresete és az utóbbinak a viszontkeresete.
1. A Bizottság keresetéről
113 A Bizottság azután nyújtotta be a Millau településsel szembeni keresetét, miután megtudta, hogy az úgy határozott, hogy átvállalja a SEMEA eszközeinek és kötelezettségeinek az összességét.
a) A Törvényszék hatásköréről
114 A Bizottság úgy véli, hogy Millau települést köti az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötés. Ezzel szemben Millau település, anélkül hogy az eljárási szabályzat 114. cikke értelmében vett külön beadványban hatáskör hiánya miatt hivatalosan kifogást emelt volna, azzal érvel, hogy a Bizottság keresetét el kell utasítani, mivel azt hatáskörrel nem rendelkező bíróság előtt nyújtották be. Millau település úgy véli, hogy a Bizottság nem érvényesítheti vele szemben az EUMSZ 272. cikk értelmében vett hatásköri záradékot.
115 Ebben az összefüggésben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék első fokon csupán választottbírósági kikötés értelmében rendelkezik hatáskörrel a hozzá benyújtott szerződéses jogviszonyokból származó jogviták eldöntésére, amely kikötés hiányában kiterjesztené igazságszolgáltatási hatáskörét az EUMSZ 272. cikk által számára korlátozottan fenntartottakon kívüli jogvitákra (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑186/96. sz., Mutual Aid Administration services kontra Bizottság ügyben 1997. október 3‑án hozott végzésének [EBHT 1997., II‑1633. o.] 47. pontját és a T‑360/05. sz., Natexis Banques Populaires kontra Robobat ügyben 2005. december 12‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 12. pontját).
116 Mivel a Törvényszék EUMSZ 272. cikkéből eredő hatásköre eltér az általános szabályoktól, azt megszorítóan kell értelmezni (a Bíróság 426/85. sz., Bizottság kontra Zoubek ügyben 1986. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 4057. o.] 11. pontja). Így a Törvényszék csak akkor dönthet szerződésen alapuló jogvitában, ha a felek kifejezték arra irányuló szándékukat, hogy az a Törvényszék hatáskörébe tartozzon (a fenti 115. pontban említett Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság ügyben hozott végzés 46. pontja, és a Törvényszék T‑259/09. sz., Bizottság kontra Arci Nuova associazione comitato di Cagliari és Gessa ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. pontja). Ezért az EUMSZ 272. cikk alapján indított eljárásban csak a választottbírósági kikötés felei szerepelhetnek félként (a Bíróság 23/76. sz., Pellegrini kontra Bizottság és Flexon‑Italia ügyben 1976. december 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1976., 1807. o.] 31. pontja, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Arci Nuova associazione comitato di Cagliari és Gessa ügyben hozott ítélet 40. pontja).
117 Ezt követően azon joggal kapcsolatban, amely alapján vizsgálni kell, hogy a jogvita felei érvényes választottbírósági kikötésben állapodtak‑e meg, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek a szerződésen alapuló jogvita elbírálására vonatkozó, választottbírósági kikötésen alapuló hatáskörét főszabály szerint kizárólag az EUMSZ 272. cikk rendelkezései és maga a választottbírósági kikötés szabályozza.
118 E megközelítés megfelel azon általánosan elfogadott jogelvnek, miszerint minden bíróság a saját eljárási szabályait – beleértve a hatásköri szabályokat is – alkalmazza. A Törvényszék eljárására irányadó jog az EUMSZ 272. cikk, és nem a nemzeti jogrendek megfelelő eljárási rendelkezései. Ezenkívül az EUMSZ 272. cikket valamennyi bíróságnak egyformán olyan különös rendelkezésnek kell tekintenie, amely elsőbbséget élvez az attól eltérő nemzeti joggal szemben (Lenz főtanácsnok C‑209/90. sz., Bizottság kontra Feilhauser ügyben 1992. április 8‑án hozott ítéletre vonatkozó indítványának [EBHT 1990., I‑2613. o., I‑2622. o.] 18. pontja).
119 E szabály alkalmazandó abban az esetben is, ha a Törvényszéknek a jogvita megalapozottságának vizsgálata keretében a szerződést szabályozó nemzeti jogot kell alkalmaznia (lásd ebben az értelemben a fenti 116. pontban hivatkozott Bizottság kontra Zoubek ügyben hozott ítélet 10. pontját; a fenti 118. pontban hivatkozott Bizottság kontra Feilhauser ügyben hozott ítélet 13. pontját és a Törvényszék T‑449/04. sz., Bizottság kontra Trends ügyben 2006. február 17‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. pontját).
120 A fent említett ítélkezési gyakorlat fényében kell vizsgálni azt, hogy a Törvényszéknek a Bizottság Millau településsel szemben benyújtott keresete elbírálására tekintettel fennálló hatásköre alapulhat‑e az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötésen.
A járulékosság elméletéről
121 A Bizottság úgy véli, hogy Millau települést köti az általános szerződési feltételek 10. cikkében előírt választottbírósági kikötés, mivel átvállalta a SEMEA adósságát, és mivel a francia jog szerint a választottbírósági kikötés a törvény erejénél fogva a tartozás járulékaként átszállt. Ezzel szemben Millau település azzal érvel, hogy a választottbírósági kikötés nem olyan járulék, amely elválaszthatatlan lenne a Bizottság követelésétől. Ezenkívül az adósság átvállalásának időpontjában semmiféle eljárás nem volt folyamatban.
122 Mivel a Bizottság érvelése a francia jog alkalmazásán alapul, mindenekelőtt meg kell határozni az alkalmazandó jogot.
123 Amint fent szerepel, a Törvényszéknek valamely szerződésen alapuló jogvita elbírálására vonatkozó, választottbírósági kikötésen alapuló hatáskörét főszabály szerint kizárólag az EUMSZ 272. cikk rendelkezései és maga a választottbírósági kikötés szabályozza (lásd a fenti 117. pontot).
124 Azonban ebben az összefüggésben emlékeztetni kell a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) – amelyet módosítottak az új tagállamok ahhoz történő csatlakozására vonatkozó későbbi egyezmények (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) – 17. cikke értelmében vett joghatósági kikötésre vonatkozik, és amely érvényes a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 23. cikke értelmében vett joghatósági kikötésre is. Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy bár a joghatósági kikötés érvényességét kizárólag az uniós jog, vagyis a 44/2001 rendelet 23. cikke szabályozza, a szerződésre alkalmazandó jog alapján kell vizsgálni annak kérdését, hogy a fuvarozó és a rakodási vállalkozó – aki a hajóraklevélben szerepel – között létrejött joghatósági kikötés a hajóraklevéllel rendelkező azon harmadik személlyel szemben is vált‑e ki joghatásokat, aki e hajóraklevél megszerzésével a rakodó vállalkozót felváltotta jogaiban és kötelezettségeiben (a Bíróság 71/83. sz. Russ‑ügyben 1984. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 2417. o.] 24. pontja, a C‑159/97. sz. Castelletti‑ügyben 1999. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑1597. o.] 41. pontja és a C‑387/98. sz. Coreck‑ügyben 2000. november 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9337. o.] 22–27. pontja).
125 Főszabály szerint meg kell tehát vizsgálni, hogy ezen ítélkezési gyakorlat, amely szerint a szerződésre alkalmazandó jog szabályozza a jogok és kötelezettségek átszállásának kérdését, alkalmazható‑e a jelen esetben. Ez kettős analógia alkalmazását követeli meg. Egyrészt ugyanis felmerül az a kérdés, hogy a hajóraklevéllel rendelkező harmadik személy mellett ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazható‑e olyan harmadik személyre is, aki az adósság átvállalásával az eredeti adós helyébe lép, és a törvény erejénél fogva átvállalja ezen adósság járulékait. Másrészt felmerül az a kérdés, hogy a Brüsszeli Egyezmény 17. cikke és a 44/2001 rendelet 23. cikke értelmében vett joghatósági záradékra vonatkozó ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazható‑e az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötésre is.
126 Azonban a jelen ügy céljából nem szükséges e kérdéseket megválaszolni. Meg kell ugyanis állapítani, hogy még ha a francia jog alkalmazandó is, a SEMEA és a Bizottság között kötött választottbírósági kikötés nem szállt át a SEMEA adósságának járulékos elemeként Millau településre.
127 Ugyanis amint fent szerepel (lásd a fenti 78. pontot), a Bizottság beleegyezésének hiányában a SEMEA adósságának Millau település általi esetleges átvállalása nem járt azzal, hogy a SEMEA mentesült az Unióval szembeni tartozása alól, és hogy helyébe adósként Millau település lépett. Amennyiben ezen adósságnak Millau település általi átvállalása ez utóbbinak az Unióval szembeni adósságát keletkeztette, csak harmadik személy javára szóló szerződésről lehet szó. Márpedig az ilyen megállapodás új kötelezettséget keletkeztet Millau település számára, amely jogilag eltér a SEMEA‑t terhelő kötelezettségtől. Következésképpen a SEMEA adóssága Millau településre való átszállásának a hiányában a SEMEA‑t kötő választottbírósági kikötés, mint a SEMEA adósságának járulékos eleme, nem szállhatott át Millau településre.
128 A francia joggal főszabály szerint valóban nem ellentétes az, hogy harmadik személy javára szóló szerződés keretében Millau település mint a tartozást átvállaló és a SEMEA mint adós Millau település Unióval szemben fennálló adósságának tartalmát és az arra irányadó szabályokat a SEMEA Unióval szemben fennálló adósságának tartalmához és az ez utóbbira irányadó szabályokhoz igazítja. Azonban ebben az esetben a választottbírósági kikötés átvétele nem a jogok és kötelezettségek fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett átszállásának a következménye, hanem az a felek akaratából következik. Következésképpen e kérdést nem a francia jog, hanem közvetlenül az EUMSZ 272. cikk szabályozza (lásd a fenti 117. és 118. pontot).
A választottbíróság kikötéséről
129 Ezt követően meg kell vizsgálni a Bizottság azon érvelését, miszerint Millau település a SEMEA adósságának az átvállalásával elfogadott egy olyan választottbíróság kikötést, mint amely az általános szerződési feltételek 10. cikkében szerepel.
130 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy Millau település és a Bizottság nem kötöttek szerződést, és ezért választottbírósági kikötés sem jött lére közöttük.
131 Ezt követően meg kell állapítani, hogy a fent említett ítélkezési gyakorlat (lásd 115–119. pontot) alapján önmagában az a tény, hogy a szerződésre alkalmazandó francia jog alapján a SEMEA és Millau település esetlegesen egyetemlegesen felel az adósságért, nem alapozhatja meg a Törvényszék EUMSZ 272. cikk szerinti hatáskörét (lásd a Törvényszék T‑44/06. sz., Bizottság kontra Hellenic Ventures és társai ügyben 2010. július 7‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 54. pontját).
132 Azonban a jelen ügy körülményeire tekintettel felmerül az a kérdés, hogy a SEMEA és Millau település közötti, harmadik személy javára szóló szerződés révén Millau településre vonatkozik‑e választottbírósági kikötés az Unió javára.
133 Az EUMSZ 272. cikk szövege valóban csak annak a lehetőségét írja elő, hogy a választottbírósági kikötést belefoglalják az Unió által kötött szerződésbe. Tehát nem írja elő kifejezetten azt, hogy ilyen kikötés harmadik személy javára szóló szerződésben megállapítható. Ezenkívül a Törvényszék EUMSZ 272. cikkből eredő hatáskörét megszorítóan kell értelmezni (lásd a fenti 116. pontot).
134 Azonban, mivel a választottbírósági kikötésnek megállapodás jellege van, nincs akadálya annak, hogy az ilyen kikötés fennállását a tagállamok jogrendjéből eredő általános szerződéses jogelvek figyelembevételével vizsgálják. Ugyanis, még ha ezen elvek valamelyike ki is mondja, hogy a szerződés csak a részes feleket köti, ezen elvvel nem ellentétes az, hogy két fél harmadik személy javára szóló szerződés révén harmadik személyre jogot ruházhasson.
135 Ezenkívül az olyan választottbírósági kikötés beillesztése a Millau település és a SEMEA közötti szerződésbe, amely lehetővé teszi az Uniónak azt, hogy a közte és Millau település közötti jogvitát a Törvényszék elé vigye, nem ellentétes az EUMSZ 272. cikk követelményeivel, amely cikk szerint az ilyen kikötést az Unió által vagy nevében kötött szerződésnek kell tartalmaznia. Egyrészt ugyanis a harmadik személy javára szóló szerződés tekinthető az Unió nevében kötött szerződésnek. Másrészt az EUMSZ 272. cikk e követelményét természetesen úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a Törvényszék szerződésen alapuló jogviták elbírálására vonatkozó hatáskörét az Unió akarata ellenére lehetne megalapozni. Márpedig egy kizárólag az Unió javára megállapított választottbírósági kikötés esetében e kikötés az Unió akarata ellenére vele szemben nem válthat ki hatásokat.
136 Végül valamely választottbírósági kikötés eljárási jellegével nem ellentétes az, hogy ilyen kikötést mások javára állapítsanak meg. Ami ugyanis a Brüsszeli Egyezmény 17. cikke és a 44/2001 rendelet 23. cikke értelmében vett joghatósági záradékot illeti, a Bíróság már elfogadott egy ilyen záradékot (a Bíróság 201/82. sz., Gerling Konzern Speziale Kreditversicherung és társai ügyben 1983. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 2503. o.] 10–20. pontja).
137 A jelen esetben meg kell tehát vizsgálni azt, hogy a SEMEA és Millau település megállapodott‑e abban, hogy ez utóbbira vonatkozzon az Unió javára megállapított, az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötés.
138 Az általános szerződéses jogelvekből kitűnik, hogy a harmadik személy javára szóló szerződés fennállása a felek közötti, harmadik személyre történő jogátruházásra irányuló, kifejezett megállapodásból eredhet. A harmadik személy javára szóló ilyen szerződés fennállása következhet a szerződés céljából vagy az adott körülményekből is.
139 A jelen esetben az ügy körülményeiből, különösen Millau település önkormányzata 2010. december 18‑i jegyzőkönyvében rögzített ténybeli és jogi elemekből kitűnik, hogy Millau település és a SEMEA olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében Millau településnek át kell vállalnia a SEMEA kötelezettségeit, és ennek ellenében megkapja annak eszközeit. Egyrészt ugyanis e jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Millau települést tájékoztatták a SEMEA Unióval szemben fennálló jogvitáiról, és a SEMEA tartozását „az ügy teljes ismeretében” vette át. Másrészt e jegyzőkönyvből kitűnik, hogy ennek ellenében a SEMEA‑nak az eszközeinek megfelelő 82 719,76 eurót kellett átutalnia Millau település részére annak érdekében, hogy ez utóbbinak lehetősége legyen felkészülni a SEMEA tartozásának átvállalásából eredő, jogvitákhoz kapcsolódó kockázatra.
140 Az olyan megállapodás, amely az egyik fél tartozásának a másik fél általi kifizetésére irányul, valóban nem szükségszerűen jár azzal a következménnyel, hogy a hitelező javára új jogot keletkeztet. Lehet szó tisztán belső átvételről vagy arról, hogy az adós jelzi, hogy harmadik személy fogja kiegyenlíteni a tartozását. Azonban a jelen ügyben a SEMEA és Millau település közötti megállapodás céljából, valamint a jelen ügy körülményeiből kitűnik, hogy e két fél az Unió követelését Millau településre kívánta terhelni. Ugyanis először is meg kell állapítani, hogy a SEMEA és Millau település célja az volt, hogy a SEMEA valós vagy potenciális hitelezőit Millau településhez fordítsa. Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a SEMEA tartozásának Millau település általi átvállalása ellenében a SEMEA az összes eszközét, vagyis 82 719,76 eurót, átutalta Millau településnek. Amint a fent említett jegyzőkönyvből kitűnik, ezen összeg folyósításának lehetővé kellett tennie Millau település számára azt, hogy felkészüljön a tartozás átvállalásából eredő, a jogvitákhoz kapcsolódó kockázatra, ami amellett is szól, hogy Millau településnek az Unióval szemben tartozása keletkezett. Végül nem feltételezhető, hogy Millau település – amelyet köt az Unió és a tagállamok közötti jóhiszemű együttműködés elve – szándéka az volt, hogy átvegye a SEMEA összes eszközét, és így hagyja, hogy a SEMEA teljesen nincstelen adóssá váljon, anélkül hogy ő maga az Unióval szemben kötelezettséget vállalna a SEMEA adósságának a kifizetésére.
141 Ami a választottbírósági kikötés átvételét illeti, Millau település azzal érvel, hogy ő kizárólag a SEMEA tartozásának az átvállalását fogadta el, a választottbírósági kikötést viszont nem. Márpedig meg kell állapítani, hogy a SEMEA és Millau település közötti megállapodás céljából és a jelen ügy körülményeiből kitűnik, hogy az átvétel pillanatában Millau település szándékában állt az olyan választottbírósági kikötés alá vetni magát, mint amely az általános szerződési feltételek 10. cikkében szerepel. Ugyanis, amint fent szerepel, Millau település a SEMEA Unióval szembeni tartozását annak teljes ismeretében, tehát a SEMEA és az Unió között a vitatott követelés tárgyában fennálló jogvita teljes tudatában vette át. E település köteles tehát megfizetni azt a tartozást, amelynek a tartalma és az arra irányadó szabályozás megegyezett a SEMEA tartozásának tartalmával és az utóbbira irányadó szabályozással. A SEMA‑t kötötte az általános szerződési feltételek 10. cikkében előírt választottbírósági kikötés a szerződést érintő valamennyi jogvita esetében, ezért Millau településre szintén vonatkozik az ilyen kikötés. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy sem Millau település, sem a SEMEA nem hivatkozott azt bizonyító elemekre, hogy a Bizottság SEMEA‑val szembeni keresetlevelének a benyújtását megelőzően fenntartásukat fejezték ki a választottbírósági kikötés Millau település általi átvételét illetően. Továbbá az a tény, hogy a SEMEA és Millau település nem számíthatott jogszerűen arra, hogy a SEMEA valós vagy potenciális hitelezői elfogadják, hogy Millau településsel szemben lépjenek fel, jóllehet Millau településsel szembeni követelésük tartalma vagy az arra irányadó szabályozás kevésbé kedvező, mint a SEMEA‑val szembeni követelésüké, illetve az utóbbira vonatkozó szabályok, amellett szól, hogy Millau településre vonatkozik a választottbírósági kikötés.
142 Végül Millau település és a SEMEA akaratának ezen értelmezését nem lehet azzal kifogásolni, hogy az volt a szándékuk, hogy a SEMEA tartozása Millau településre szálljon át azzal a következménnyel, hogy a SEMEA mentesül az alól, és hogy e joghatás hiányában Millau település nem vetette volna magát alá a választottbírósági kikötésnek. Az ilyen tévedés megbocsáthatatlan lenne, mivel a hitelezők védelmének érdekén alapuló nyilvánvaló okokból az adósság ilyen átszállása nem történhetett volna meg az Unió beleegyezése nélkül.
143 Következésképpen meg kell állapítani, hogy Millau település és a SEMEA az Unió javára megállapodtak abban, hogy az Unió Millau településsel szemben érvényesítheti az általános szerződési feltételek 10. cikkében előírt választottbírósági kikötést.
144 Az ilyen választottbírósági kikötést nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy Millau település vitatta annak fennállását azt követően, hogy a Bizottság benyújtotta a keresetlevelet. A harmadik személy javára szóló szerződés felei a szóban fogó jog átruházásával bizonyos feltételek mellett valóban felfüggesztehti vagy módosíthatja a szóban forgó jogot átruházó kikötést. Azonban a kötelmi jog általános elvei szerint ez többé nem lehetséges azt követően, hogy a kedvezményezett harmadik személy értesítette a szerződő feleket, hogy élni kíván jogával.
145 Ami az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötés esetében megkövetelt formát illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nem követel meg különös formát. Azonban az eljárási szabályzat 44. cikkének 5a. §‑a úgy rendelkezik, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott keresetlevélhez csatolni kell az Unió joghatóságát megállapító kikötést tartalmazó szerződés egy példányát. E rendelkezésből kitűnik, hogy a választottbírósági kikötést főszabály szerint írásba kell foglalni.
146 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat e cikkének célja a bizonyíthatóság, és hogy az ott előírt alaki követelmény teljesültnek tekintendő, ha a felperes által benyújtott okiratok lehetővé teszik, hogy a Törvényszék megfelelően tudomást szerezzen a jogvita feleinek azon megállapodásáról, amellyel a közöttük a szerződés tárgyában keletkező jogvitát kivonták a nemzeti bíróságok hatásköre alól, és az uniós bíróságok hatáskörébe utalták (a Törvényszék T‑271/04. sz., Citymo kontra Bizottság ügyben 2007. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1375. o.] 56. pontja).
147 A jelen esetben a Bizottság a keresetleveléhez csatolta egyrészt a 2008. december 18‑i jegyzőkönyvet, amelyből kitűnik, hogy Millau település és a SEMEA úgy határoztak, hogy e település átvállalja a SEMEA kötelezettségeit, és másrészt a szerződést, amelyből kitűnik az Unió és a SEMEA közötti választottbírósági kikötés tartalma. A Bizottság tehát eleget tett az eljárási szabályzat 44. cikkének 5a. §‑ában előírt alaki követelményeknek.
148 Végül, ami Millau település azon érvét illeti, amely szerint a polgári törvénykönyv 2060. cikkével és a polgári eljárásról szóló törvénykönyv 48. cikkével ellentétes az, hogy vonatkozzon rá az EUMSZ 272. cikk szerinti választottbírósági kikötés, elegendő emlékeztetni arra, hogy még ha e jogszabályok ütköznek is, az EUMSZ 272. cikket valamennyi bíróságnak egyformán egy olyan különös rendelkezésnek kell tekintenie, amely elsőbbséget élvez az attól eltérő nemzeti joggal szemben (lásd a fenti 117. és 118. pontot).
149 A fenti megállapításokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság Millau településsel szemben érvényesíthet választottbírósági kikötést, és hogy ezért a Törvényszék az EUMSZ 272. cikk és az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének első albekezdése alapján hatáskörrel rendelkezik a Bizottság Millau településsel szembeni keresetének az elbírálására.
b) A kereset megalapozottságáról
150 Keresetével a Bizottság azt kéri a Törvényszéktől, hogy Millau települést kötelezze a 41 012 eurós tőkeösszeg visszatérítésére, kamatok fizetésére, valamint 5000 eurós kártérítés megfizetésére.
A tőkeösszeg visszatérítése iránti kérelemről
151 Kereseti kérelmeinek első részében a Bizottság először is azt kéri, hogy Millau települést kötelezzék 41 012 eurós összeg kifizetésére.
152 Mivel ugyanezen kérelem megalapozott a SEMEA‑val szemben (a fenti 60–89. pont), kizárólag az a kérdés merül fel, hogy a francia jog értelmében Millau település szintén felelős‑e a SEMEA tartozásáért.
153 Az Unió arra vonatkozó beleegyezése hiányában, hogy Millau település átvállalja a SEMEA tartozását, meg kell vizsgálni, hogy Millau település kötelezettséget vállalt‑e az Unióval szemben, hogy a SEMEA tartozását harmadik személy javára szóló szerződés alapján megfizeti.
154 A polgári törvénykönyv 1165. cikke valóban úgy rendelkezik, hogy a megállapodásoknak csak a szerződő felek között van hatálya. Azonban e cikkből szintén kitűnik, hogy a megállapodások harmadik személy hasznára is lehetnek a polgári törvénykönyv 1121. cikkében előírt, harmadik személy javára kötött szerződés esetében (Conseil d’État, 1989. december 20., 50815. sz.; Conseil d’État, 1992. január 20., 46624. sz.; Conseil d’État, 2010. július 19., 318126. sz. és Cour administrative d’appel de Marseille, 2011. október 21., 09MA00782. sz.).
155 Ebben az összefüggésben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 139. és 140. pontból kitűnik, hogy Millau település és a SEMEA megállapodott abban, hogy az Uniónak új követelése keletkezik Millau településsel szemben.
156 Ezt követően meg kell állapítani, hogy teljesülnek a polgári törvénykönyv 1121. cikke által a harmadik személy javára szóló szerződés megkötéséhez előírt kiegészítő feltételek. Ugyanis, amennyiben követelmény a szerződő fél közvetlen és azonnali érdeke is, elegendő az egyszerű, akár nem vagyoni érdek fennállása (Cass. 1re civ., 1962. február 26., Bull. civ. I, 124. sz., 119. o.; Cass. com., Cass. 1re civ., 1984. június 5., Bull. civ. I, 182. sz.). A jelen esetben az ilyen érdek abban áll, hogy a SEMEA kérheti Millau települést az Unióval szembeni tartozásának a megfizetésére.
157 Ezenkívül a tartozás Millau település általi átvállalásának érvényességét nem lehet kifogásolni azzal, hogy annak nincsen jogalapja, tekintettel arra, hogy ezen átvállalás a SEMEA‑t nem mentesítette tartozása alól. Ugyanis a jogalap hiánya csak viszonylagos semmisséghez vezet, és Millau település nem érvelt azzal, hogy a SEMEA tartozásának az átvállalása semmis. Ezenkívül a tartozás ezen átvállalásának jogalapja abban áll, hogy a SEMEA eszközeinek az összességét is átvette Millau település.
158 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a polgári törvénykönyv 1121. cikke alapján Millau település kötelezettséget vállalt a SEMEA tartozásának a megfizetésére. Az Unió Millau településsel szembeni, a 40 012 euró visszatérítése iránti kérelme tehát megalapozott.
A kamatfizetés iránti kérelemről
159 Kereseti kérelmeinek első részében a Bizottság másodsorban azt kéri, hogy Millau települést kötelezzék a Franciaországban alkalmazandó éves mértékű törvényes késedelmi kamat megfizetésére. Elsődlegesen azt kéri, hogy Millau települést a polgári törvénykönyv 1378. cikke alapján 1992. március 10‑től, és másodlagosan a polgári törvénykönyv 1153. cikke alapján 1993. április 27‑től kötelezzék a kamatok fizetésére. Kereseti kérelmeinek második részében a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék rendelje el, hogy a kamatok a polgári törvénykönyv 1154. cikke alapján maguk is kamatozzanak.
160 A fent említett okokból (lásd a fenti 152–158. pontot és a 92–95. pontot) el kell utasítani a késedelmi kamatok 1992. március 10‑től történő fizetése iránti kérelmet, és Millau települést azok 1993. április 27‑től való fizetésére kell kötelezni.
161 Ami a kamatok polgári törvénykönyv 1154. cikke alapján történő tőkésítése iránti kérelmet illeti, mindenekelőtt a fenti 97. pontra kell utalni. Ezt követően meg kell állapítani, hogy Millau település tekintetében a kamatok tőkésítésének elrendelése iránti kérelmet csak a Bizottságnak a Törvényszék Hivatalánál 2010. december 15‑én nyilvántartásba vett keresetlevelében terjesztették elő. Ebben az időpontban a kamatok legalább egy teljes éve esedékesek voltak. Ezen a jogalapon tehát a Bizottság a kamatok tőkésítését csak 2010. december 21‑től kérheti.
162 Ugyanakkor a SEMEA tartozásának Millau település általi átvállalása miatt a Bizottság kérheti a kamatoknak a SEMEA‑val szembeni keresetlevele nyilvántartásba vételének az időpontjától, vagyis 2010. április 15‑től történő tőkésítését. Ugyanis a Millau település és a SEMEA között kötött megállapodás céljából, valamint a jelen ügy körülményeiből kitűnik, hogy Millau település köteles a SEMEA által fizetendő kamatok összességét kifizetni. Egyrészt Millau település kötelezettséget vállalt az Unióval szemben a SEMEA tartozásának a kifizetésére. Másrészt, mivel Millau településre ruházták át a SEMEA eszközeinek összességét, a SEMEA már nem képes eleget tenni a Bizottság követelésének. E körülményekre tekintettel a fent említett okokból (fenti 139. és 140. pont) meg kell tehát állapítani, hogy a SEMEA és Millau település közös akaratából következik, hogy ez utóbbit kötelezni kell a SEMEA által fizetendő kamatok összességének kifizetésére, és ezért a kamatoknak a Bizottság SEMEA‑val szembeni keresetlevele nyilvántartásba vételének az időpontjától történő tőkésítésére is.
163 El kell tehát rendelni, hogy a kamatok kamatozzanak, mind attól az időponttól, amikor a Bizottság SEMEA‑val szembeni keresetlevelét nyilvántartásba vették, vagyis 2010. április 15‑től, mind az ettől az időponttól számított minden éves esedékesség időpontjától.
A kártérítés fizetése iránti kérelemről
164 Kereseti kérelmeinek harmadik részében a Bizottság azt kéri, hogy Millau települést kötelezzék 5000 eurós kártérítés megfizetésére a SEMEA visszaélésszerű magatartása miatt elszenvedett kár miatt.
165 A fenti 98–100. pontban előadott okokból e kérelmet el kell utasítani.
c) A Bizottság keresetére vonatkozó következtetések
166 Következésképpen helyt kell adni a Bizottság azon kérelmeinek, amelyekben azt kéri, hogy Millau települést kötelezzék a 41 012 eurós tőkeösszeg visszatérítésére, és a Franciaországban alkalmazandó éves mértékű törvényes késedelmi kamat 1993. április 27‑től az említett tőkeösszeg teljes kifizetéséig történő fizetésére. Ezenkívül el kell rendelni, hogy a késedelmi kamatok maguk is kamatozzanak mind 2010. április 15‑től, mind az ezen időpontot követő minden éves esedékesség időpontjától.
167 A Bizottság keresetét ezt meghaladó részében el kell utasítani.
2. Millau település viszontkeresetéről
168 Arra az esetre, ha a Törvényszék helyt adna a Bizottság visszatérítés iránti kérelmének, Millau település viszontkeresettel él. E keresetet az EUMSZ 340. cikkre és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (3) bekezdésére alapítja. E viszontkereset tehát az Unió szerződésen kívüli felelősségén alapuló kérelemnek minősül.
169 Millau település úgy véli, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézésre vonatkozó kötelezettségét és a jogbiztonság elvét azáltal, hogy az 1993. április 27‑én benyújtott, visszatérítés iránti első kérelmét követően tizenkét évet várt arra, hogy 2005. november 18‑án a SEMEA‑nál ismét jelentkezzen. Következésképpen a Bizottság köteles kompenzálni azt az összeget, amely kifizetésére a Törvényszék a SEMEA‑t kötelezte.
170 A Törvényszék úgy véli, hogy mindenekelőtt meg kell vizsgálni e viszontkereset megalapozottságát (a fenti 105. pontban hivatkozott Tanács kontra Boehringer ügyben hozott ítélet 51. és 52. pontja, valamint a fenti 105. pontban hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja).
171 Ugyanazon okok miatt, mint amelyek a fenti 106–110. pontban szerepelnek, Millau település viszontkeresete nem megalapozott.
172 Millau település viszontkeresetét tehát el kell utasítani.
C – Az egyetemleges felelősségről
173 Mivel a SEMEA és Millau település mindketten kötelesek a késedelmi kamatokkal megnövelt tőkeösszeg visszatérítésére, és mivel a Bizottság csak annak egyszeri megfizetését igényelheti, a SEMEA‑t és Millau települést a Bizottság kérelmének megfelelően egyetemlegesen kell a megfizetésre kötelezni.
A költségekről
174 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. és 3. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte, és több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról. A SEMEA‑t és Millau települést, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a T‑168/10. és T‑572/10. sz. ügyet ítélethozatal céljából egyesíti.
2) A Törvényszék a Société d’économie mixte d’équipement de l’Aveyron‑t (SEMEA) és Millau települést (Franciaország) egyetemlegesen kötelezi 41 012 euró tőke, valamint annak a Franciaországban alkalmazandó éves mértékű, 1993. április 27‑étől a tőke teljes megfizetéséig felszámítandó törvényes késedelmi kamattal megnövelt összege visszatérítésére. A 2010. április 15‑én esedékes kamatok az ezen időpontot követő minden éves esedékesség időpontjától maguk is kamatoznak.
3) A Törvényszék a Bizottság keresetét ezt meghaladó részében a T‑168/10. és T‑572/10. sz. egyesített ügyekben elutasítja.
4) A Törvényszék a SEMEA‑nak a T‑168/10. sz. ügyben előterjesztett viszontkeresetét és Millau településnek a T‑572/10. sz. ügyben előterjesztett viszontkeresetét elutasítja.
5) A SEMEA maga viseli saját költségeit és a Bizottság részéről a T‑168/10. sz. ügyben felmerült költségeket.
6) Millau település maga viseli saját költségeit és a Bizottság részéről a T‑572/10. sz. ügyben felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. szeptember 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelemi
A – A T‑168/10. sz. ügyben
B – A T‑572/10. sz. ügyben
A jogkérdésről
A – A T‑168/10. sz. ügyről
1. A Bizottság keresetéről
a) a) A kereset elfogadhatóságáról
b) A kereset megalapozottságáról
A tőkeösszeg visszatérítése iránti kérelemről
– Az alkalmazandó jogi szabályozásról
– Az Unió SEMEA‑val szembeni követeléséről
– A SEMEA által előadott kifogások
A késedelmi kamatok kifizetése iránti kérelemről
A kártérítés fizetése iránti kérelemről
c) A Bizottság keresetére vonatkozó következtetések
2. A SEMEA viszontkeresetéről
B – A T‑572/10. sz. ügyről
1. A Bizottság keresetéről
a) A Törvényszék hatásköréről
A járulékosság elméletéről
A választottbíróság kikötéséről
b) A kereset megalapozottságáról
A tőkeösszeg visszatérítése iránti kérelemről
A kamatfizetés iránti kérelemről
A kártérítés fizetése iránti kérelemről
c) A Bizottság keresetére vonatkozó következtetések
2. Millau település viszontkeresetéről
C – Az egyetemleges felelősségről
A költségekről