MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. december 5.(1)(i)
C‑451/16. sz. ügy
MB
kontra
Secretary of State for Work and Pensions (munka‑ és nyugdíjügyi miniszter)
(a Supreme Court of the United Kingdom [az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága, Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód a szociális biztonság területén – 79/7/EGK irányelv – Hímneműből nőneművé átváltoztató sebészeti beavatkozáson áteső transznemű személlyel szemben annak megtagadása, hogy 60 éves korában állami nyugdíjban részesüljön – A nemváltoztatás elismerésének feltételei – A korábbi házasság érvénytelenítését érintő kötelezettségre vonatkozó feltétel”
I. Bevezetés
1. MB egy férfiből nővé vált transznemű személy. 1974 óta egy nő házastársa. 1991 óta nőként él, és 1995‑ben nemváltoztató műtéten esett át. 2008‑ban 60 éves lett, és ezzel elérte az akkoriban az Egyesült Királyságban a nőkre vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt. Állami öregségi nyugdíjat igényelt. A kérelmet elutasították, mivel MB nem folytatta le a nemváltoztatás elismerésére irányuló jogi eljárást. Így a nemzeti jog szerint továbbra is férfi volt.
2. MB úgy döntött, hogy nem kéri nemének jogi elismerését azon eljárás alapján, amely a tényállás idején a nemzeti jog szerint hatályban volt. Ennek egyszerű oka volt: az ilyen jogi elismerés egyik feltétele az volt, hogy „nem házas” családi állapottal kell rendelkeznie, mivel az Egyesült Királyság akkoriban nem engedélyezte az azonos neműek házasságát. MB számára ez azt jelentette, hogy házasságát érvényteleníttetnie kellett volna, amit ő és a felesége egyaránt ellenzett.
3. A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága, Egyesült Királyság) által e ténybeli háttér mellett feltett kérdés egyszerű: a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel ellentétes‑e a 79/7/EGK irányelvben foglalt, a szociális biztonság terén alkalmazott, a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tilalommal?(2)
4. A jelen ügyben a tényállás és a kereset hasonlít arra, amely a Richards ügyben szerepelt.(3)Azonban a Richard ügy arról szólt, hogy a felperes számára lehetetlen volt, hogy nemének megváltoztatását jogilag elismerjék. A Gender Recognition Act 2004 (a nem elismeréséről szóló 2004. évi törvény) hatálybalépése óta nem ez a helyzet. Ugyanakkor, bár most már az elismerésre lehetőség van, a 2004. évi törvény elfogadása számos további kérdést vetett fel. Alkalmazandó‑e a 79/7 irányelv azokra a nemzeti jogi feltételekre, amelyek a nemváltoztatás elismerésére vonatkoznak? Mely időponttól élvezi valamely transznemű személy a 79/7 irányelv oltalmát? A transznemű és cisznemű személyek közötti, nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalma csak akkor alkalmazandó‑e, ha a nem megváltoztatását a nemzeti jog jogilag elismerte?
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
5. A 79/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés [helyesen: nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés] nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken:
– a rendszerek hatálya és a rendszerekhez való hozzáférhetőség [helyesen: hozzáférés] feltételei tekintetében,
– a járulékfizetési kötelezettség és a járulék számításának tekintetében,
– a juttatások kiszámítása tekintetében, ideértve a házastársnak és az eltartottaknak járó pótlékokat, valamint a juttatásokra való jogosultság tartamára és fenntartására vonatkozó feltételeket.”
6. A 79/7 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy ennek az irányelvnek a hatálya alól kizárják:
a) az öregségi és egyéb nyugdíjjogosultság szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatárnak az egyéb juttatásokra vonatkozó esetleges következményeinek a meghatározását;
[…]”
B. Az Egyesült Királyság joga
1. Nyugdíjkorhatár
7. Az Egyesült Királyság élt a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában lehetővé tett eltéréssel.
8. Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szerepel, a i. Social Security Contributions and Benefits Act 1992 (a társadalombiztosítási járulékokról és a társadalombiztosítási ellátásokról szóló 1992. évi törvény) 44. cikkének a „nyugdíjkorhatár” fogalmára vonatkozó, ugyanezen törvény 122. cikkében foglalt meghatározásának és a ii. Pensions Act 1995 (a nyugellátásról szóló 1995. évi törvény) 4. melléklete 1. pontjának együttes hatásaként egy 1950. április 6. előtt született nő jogosulttá válik az állami nyugdíjra 60 éves korában, míg egy 1953. december 6. előtt született férfi e jogosultságot 65 éves korában szerezi meg.
2. A nem elismeréséről szóló törvény
9. A nem elismeréséről szóló törvényt (a továbbiakban: GRA) 2004‑ben fogadták el. 2005. április 4‑én lépett hatályba.
10. A GRA jelen tényállásra alkalmazandó változatának 1. cikke úgy rendelkezik, hogy az a személy, aki elérte a 18 éves életkort, a Gender Recognition Panelhez (a nem elismeréséről határozó testülethez) az „életnek a másik nemhez tartozóként való folytatására […] hivatkozással” a születés szerinti nem megváltoztatását rögzítő, nem elismeréséről szóló teljes hatályú igazolás kiállítására irányuló kérelmet nyújthat be.
11. A nem elismeréséről szóló törvény 2. és 3. cikkei határozzák meg azokat a követelményeket, amelyek alapján megállapítható, hogy sor került‑e a nem megváltoztatására. A 2. cikk alapján a nem elismeréséről határozó testület köteles a kérelemnek helyt adni, ha a kérelmező nemi diszfóriában szenved vagy szenvedett, az igazolás kérelmezését megelőző két évben a szerzett nemi azonosságával élt, elhalálozásáig a szerzett nem tagjaként kíván élni, és eleget tesz a 3. cikkben rögzített bizonyítási követelményeknek. A 3. cikk szerint bizonyítékként a testület részére két orvos vagy egy orvos és egy pszichológus által készített jelentést kell benyújtani.
12. A GRA 9. cikke értelmében a nem elismeréséről szóló teljes hatályú igazolás kiállítása esetén a szerzett nem minden szempontból az érintett személy nemévé válik. A GRA 5. mellékletének 7. pontja kifejezetten a nem elismeréséről szóló teljes hatályú igazolásnak az állami nyugdíjra való jogosultságra gyakorolt hatását szabályozza: az igazolás kiállítását követően az állami nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatos minden kérdést úgy kell eldönteni, mintha az érintett személy neme mindig a szerzett neme lett volna.
13. A GRA külön rendelkezést tartalmazott a házasságban élő kérelmezőkre, mivel a GRA elfogadásának idején a jog szerint csak férfi és nő között állhatott fenn érvényes házasság.(4) A GRA 4. cikkének (2) bekezdése szerint a nem házas kérelmező, aki teljesíti a nemének elismeréséhez szükséges, a 2. és 3. cikkben szereplő követelményeket, jogosulttá válik a nemének elismeréséről szóló teljes hatályú igazolásra. Ezzel szemben a GRA 4. cikkének (3) bekezdése alapján az a házas kérelmező, aki teljesíti ugyanezeket a feltételeket, csupán a nemének elismeréséről szóló ideiglenes igazolásra jogosult. A nem elismeréséről szóló ideiglenes igazolás lehetővé teszi a nem házas kérelmező számára, hogy a (GRA által módosított) Matrimonial Causes Act 1973 (a házassági perekről szóló 1973. évi törvény) 12. cikkének g) pontja alapján kérelmezze a házassága bírósági úton történő érvénytelenítését. A kérelmező csak ezt követően válik jogosulttá a nem elismeréséről szóló teljes hatályú igazolásra (Angliában és Walesben).
3. Az élettársi kapcsolat és az azonos neműek házassága
14. A Civil Partnership Act 2004‑t (a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2004. évi törvény) 2004‑ben fogadták el, és az 2005. december 5‑én lépett hatályba. Ez a törvény előírta az azonos neműek kapcsolatának a nyilvántartásba vétel esetén való jogi elismerését.
15. A Marriage (Same Sex Couples) Act 2013 (az [azonos nemű személyek közötti] házasságról szóló 2013. évi törvény) 2014. december 10‑én lépett hatályba. Ez a törvény lehetővé teszi az azonos neműek közötti házasságot. Az említett törvény 5. melléklete módosította a 2004. évi GRA 4. cikkét annak előírásával, hogy a nem elismeréséről határozó testület a nem elismeréséről szóló teljes hatályú igazolást köteles kiállítani a házas kérelmező részére, ha a kérelmező házastársa ehhez hozzájárul.
III. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
16. MB 1948‑ben született, születésekor férfiként anyakönyvezték, és 1974‑ben házasságot kötött. 1991‑ben MB nőként kezdett élni. 1995‑ben nemet megváltoztató sebészeti beavatkozáson esett át.
17. Bár a GRA 2005‑ben hatályba lépett, MB nem kérelmezte a nem elismeréséről szóló igazolás kiállítását. A feleségével ugyanis továbbra is együtt élnek és házasok kívánnak maradni. Vallási okokból nem kívánják a házasságuk érvénytelenítését, még ha azt át is lehetne váltani bejegyzett élettársi kapcsolatra.
18. MB 2008. május 31‑én betöltötte 60. életévét, ami az 1950. április 6. előtt született nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár. Állami öregségi nyugdíjat igényelt. Kérelmét elutasították arra hivatkozással, hogy a nem elismeréséről szóló teljes hatályú igazolás hiányában a rá irányadó nyugdíjkorhatár megállapítása tekintetében nem kezelhető nőként.
19. MB (a felperes) az említett határozatot a nemzeti bíróság előtt megtámadta. Azt állítja, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel a 79/7 irányelvvel ellentétes hátrányos megkülönböztetésnek minősül: emiatt nem érheti el a nyugdíjkorhatárt abban az életkorban, amelyre nőként jogosult lenne.
20. E körülmények között a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) azt kérdezte a Bíróságtól, hogy „kizárja‑e a 79/7/EGK tanácsi irányelv olyan követelménynek a nemzeti jogban való előírását, amely szerint a nemét megváltoztató személy a nemváltoztatás elismeréséhez szükséges fizikai, szociális és pszichológiai feltételek teljesítése mellett is csak akkor válik jogosulttá az állami nyugdíjra, ha nem házas”.
21. Írásbeli észrevételeket a felperes, az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. A 2017. szeptember 26‑i tárgyaláson az említett felek mindegyike tett szóbeli észrevételt.
IV. Értékelés
A. Egy előzetes megfontolás: melyik kérdés?
22. A „kettő az egyben” egy olyan fordulat, amellyel inkább a reklámokban, mintsem a bíróságokon előterjesztett indítványok bevezetőjében találkozik az ember. Ennek ellenére ez a kifejezés a jelen előzetes döntéshozatalra utalás kontextusában meglehetősen releváns. A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) által feltett látszólag egyszerű kérdés mögött egy második, mélyebb kérdés is megbúvik. Így a jelen ügyet két meglehetősen eltérő szemszögből is meg lehet közelíteni.
23. Először is, egy szűkebb megközelítés a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzájutást helyezi a középpontba: kizárja‑e a 79/7/EGK tanácsi irányelv olyan követelménynek a nemzeti jogban való előírását, amely szerint a nemét megváltoztató személy a nemváltoztatás elismeréséhez szükséges fizikai, szociális és pszichológiai feltételek teljesítése mellett is csak akkor válik jogosulttá az állami nyugdíjra, ha nem házas?
24. Másodszor van egy kifinomultabb megközelítés, amely egy más, de a szűkebb megközelítéshez mégis kapcsolódó alapkérdést tesz fel. Ez a kérdés arra irányul, hogy a magánélet tiszteletben tartásához, a magánélet védelméhez, valamint a házassághoz való alapvető joggal összeegyeztethető‑e, ha valamely tagállam i. nem engedélyezi az azonos neműek házasságát, és következésképpen ii. nem ismeri el a nem megváltoztatását, ha az két azonos nemű személy érvényes (azonos neműek közötti) házasságát eredményezné.
25. A jelen ügy valódi nehézsége véleményem szerint nem abban áll, hogy a fenti két kérdés közül valamelyikre választ kell adni. E nehézséget az jelenti, hogy melyik kérdésre adjunk választ. Ha ezt eldöntöttük, további nehézségként merülhet fel, hogy a kérdésekre adott válaszokat egymással megpróbáljuk összeegyeztetni.
26. Ez a kérdés egyértelműen megjelenik a Bírósághoz benyújtott beadványokban. Egy bizonyos szempontból a felek mindegyike más mellett érvelt. A felperes és a Bizottság a kérdés szűkebb értelmezésére helyezte a hangsúlyt. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel a 79/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével ellentétes hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A felperest a szóbeli tárgyaláson felszólították, hogy az ügy tágabb vonatkozásait illetően is foglaljon állást. Azonban válaszában ragaszkodott ahhoz, hogy – amint azt a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) kérdése is tanúsítja – a Bíróság által tárgyalt ügyben a szűkebb megközelítés a helyes. Ezzel szemben az Egyesült Királyság kormánya által előterjesztett érvelés azokra az érvekre támaszkodott, amelyek az alapvető jogok tágabb kérdésére vonatkoztak. Álláspontjának alátámasztásaként az említett kormány gyakran hivatkozott és támaszkodott az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatára is.(5)
27. A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) által feltett kérdés egyértelműen a szűkebb megközelítésre vonatkozik. A jelen ügy által felvetett kérdéseket övező tágabb vonatkozások ellenére, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság is segítőkészen utalt az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben, a kérdést előterjesztő bíróság úgy fogalmazta meg a kérdést, hogy annak középpontjában a nem házas családi állapot követelményének a 79/7 irányelvvel való összeegyeztethetősége állt.
28. Ezen felül érdemes kiemelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében és magában a kérdés szövegében több tényértékelést is végzett. Először is, a kérdést előterjesztő bíróság kérdésében egyértelműen azt állítja, hogy a szóban forgó követelmény azon személyre vonatkozik, aki megváltoztatta nemét. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt is megerősíti, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó követelményt a nemváltoztatás elismeréséhez szükséges fizikai, szociális és pszichológiai feltételek teljesítése mellett írják elő.
29. Ilyen ténybeli körülmények mellett és a kérdést előterjesztő bíróság által a Bírósághoz benyújtott szűk kérdés megválaszolása során csak arra a következtésre tudok jutni, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó követelmény, amelyet ténylegesen csak a transznemű személyekre, az állami nyugdíjhoz való hozzájutásuk során kell alkalmazni, ellentétes a 79/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével (B). Ugyanakkor az Egyesült Királyság kormánya által a kérdés tágabb értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdésre is válaszolni fogok, noha a szűken értelmezett kérdésre adott választ ez nem képes megváltoztatni (C). Hangsúlyozni fogom, hogy jelen ügy miért valóban inkább szűken értelmezendő a hatását illetően is, valamint körülhatároltabb, mint arra az alapvető jogokra vonatkozó tágabb érvek utalnak (D).
B. A szűken értelmezett kérdés
30. Abban nincs vita, hogy a jelen ügy tárgyát képező ellátás, egy állami nyugdíj, a 79/7 irányelv hatálya alá tartozik. Ezzel az irányelvvel ellentétes minden nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés az egyebek mellett az idős kor kockázatai ellen védelmet nyújtó társadalombiztosítási rendszerekhez való hozzáférés feltételei tekintetében.(6)
31. Tiltott hátrányos megkülönböztetésről van‑e szó jelen esetben? A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében(7) ahhoz, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetésről legyen szó, az összehasonlítható személyek csoportjában a védelem alá eső csoport hátrányára egyenlőtlen bánásmódnak kell fennállnia. Ennek az egyik védett ok alapján kell fennállnia, anélkül, hogy az ilyen eltérő bánásmódot objektív módon igazolni lehetne.
32. Az egyszerűség kedvéért ebben a szakaszban először is azt értékelem, hogy beszélhetünk‑e védett okról (1). Ezután rátérek a transznemű(8) és cisznemű(9) személyek összehasonlítására (2), valamint az egyenlőtlen bánásmód fennállására (3). Ezt a szakaszt azzal a következtetéssel zárom, hogy a 79/7 irányelv jogszabályi kontextusában a közvetlen hátrányos megkülönböztetés nem igazolható (4).
1. A védett ok
33. Ma már az állandó ítélkezési gyakorlat része, hogy a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalma kiterjed a nem megváltoztatásán alapuló hátrányos megkülönböztetésre is.(10) Ezenfelül az uniós jogalkotás kifejezetten elismerte ezt a jelentős fejleményt, amikor megerősítette, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét „a személy nemének megváltoztatásából eredő megkülönböztetés esetére is alkalmazni kell”(11).
34. Az első ügy 1996‑ra nyúlik vissza. A P. kontra S. ügyben a Bíróság elutasította a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek két, egymást kölcsönösen kizáró kategória szembeállításán alapuló bináris fogalmaként való értelmezését.(12)Ezt az eredményt a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésről szóló irányelvek által biztosított jogok célja és jellege, valamint az a tény ihlette, hogy a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmához való jog alapvető emberi jog.(13) Ezenkívül a nem megváltoztatásának bevonása a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés fogalmába a transzszexuális személy méltóságának és szabadságának tiszteletben tartásához fűződő kötelezettséghez is kapcsolódott.(14)
35. A Bíróság ezzel megerősítette, hogy a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya nem korlátozható „egyszerűen azon tény alapján történő hátrányos megkülönböztetésre, hogy az illető egyik vagy másik nemhez tartozik”(15). A nem megváltoztatásából eredő hátrányos megkülönböztetés egy olyan hátrányos megkülönböztetés, amely „alapvetően, ha nem kizárólag, az illető nemén alapul”(16). A Bíróság az ezt követő ítélkezési gyakorlatban következetesen elismerte, hogy a nem megváltoztatásán alapuló hátrányos megkülönböztetés a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulásának egy sajátos formája.(17)
2. Összehasonlítható csoportok
36. Az, hogy a nem megváltoztatása kifejezetten szerepel az egyik védett indokként (vagy státuszként), az összehasonlítás vonatkozó kérdését nem tette könnyebbé; éppen ellenkezőleg. A nem megváltoztatása egy olyan folyamat, amely a férfiak és nők közötti hagyományosabb és statikusabb összehasonlítással szemben jelentős dinamizmussal jár. Lényegében az összehasonlítási alapot egy mozgó célponttá teszi vagy egyenesen ellehetetleníti az egyértelműen meghatározott összehasonlítható csoportok azonosítását.(18)
37. A Bíróság már foglalkozott ezzel a fogalmi nehézséggel. Annak elismerésével, hogy a nem megváltoztatása a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés hatálya alá tartozik, megerősítette, hogy a transznemű személyek adott helyzete nem vonja ki őket a védelem alól annak megállapításával, hogy nem lehetséges az összehasonlításuk.(19) A nem megváltoztatásának, a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés alkategóriájának a tiltott okként való elismerése az összehasonlítási keretek szükséges rugalmasságát eredményezi.(20)
38. A Bíróság ítélkezési gyakorlata letükrözte e terület komplexitását azáltal, hogy a referenciakeretetet az állítólagos hátrányos megkülönböztetés és jogi kontextus szerint kiigazította. A nem megváltoztatásának dinamikus jellege azt jelenti, hogy az uniós jog által biztosított védelem nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a „végcélhoz” – a nem említett megváltoztatása jogi hatásainak a nemzeti jog szerinti teljes jogi elismeréséhez.(21)
39. Ennek következtében a szóban forgó keresetek konkrét kontextusától és jellegétől függően az összehasonlítási alap megválasztása változhat. Valamely transznemű személy helyzetét esetleg össze lehet hasonlítani valamely azon nemhez tartozó cisznemű személy helyzetéhez, amelyhez a transznemű személy korábban tartozott, mint ahogy az például egy hátrányosan megkülönböztető elbocsátás esetében történik.(22) Azonban össze lehet hasonlítani az „új” nemhez tartozó cisznemű személy helyzetével is, ha például az ellátásokhoz való, a megváltoztatott nemnek megfelelő feltételek szerinti hozzáférésről van szó.(23)
40. Más szavakkal, az ügy kontextusától függően és szem előtt tartva a nem megváltoztatásának belső dinamizmusát, az összehasonlítás vagy a „kiindulási ponthoz”, vagy az „érkezési ponthoz” viszonyítva végezhető el.
41. A jelen ügy ezen utóbbi kategóriába tartozik. A felperes arra hivatkozik, hogy a nőkre vonatkozó korhatártól jogosult az öregségi nyugdíjra. A Richards ügyhöz hasonlóan, ahol szintén a 79/7 irányelv és a nyugdíjellátásokhoz való hozzáférésről volt szó,(24)az összehasonlítás (összehasonlítási alap) tárgyai jelen ügyben is egyfelől a férfiből nővé vált transznemű személyek, másfelől pedig a cisznemű nők. Az összehasonlítás célja (a tertium comparationis) a nyugdíjhoz, mint egyfajta szociális biztonsági rendszerhez való hozzáférés.
42. Az Egyesült Királyság kormánya azonban vitatta a transznemű nők és a cisznemű nők összehasonlíthatóságát. Az említett kormány szerint az előbbiek nincsenek összehasonlítható helyzetben. Ennek oka, hogy a cisznemű nők nem házasodhatnak össze nőkkel, míg a transznemű nők esetében előfordulhat, hogy a nem megváltoztatásának elismerését követően azonos neműekkel lesznek házasok. Ezért az említett két kategória és az azokhoz kapcsolódó feltételek egyáltalán nem hasonlíthatók össze.
43. Nem értek egyet. Az Egyesült Királyság kormány ezzel az érvvel az összehasonlítás tárgyának egyik másodlagos, nem lényegi elemét – a családi állapot kérdését – próbálja kiemelni és az összehasonlítás meghatározó elemévé tenni. Más szóval az Egyesült Királyság kormánya lényegében az összehasonlítás célját a nyugdíjellátáshoz való hozzáférésének kérdéséről a családi állapot kérdésére kívánja áthelyezni. A családi állapot azonban önmagában nem releváns az állami nyugdíjhoz való hozzáférés szempontjából, sem a cisznemű nők, sem a férfiak esetében.
44. Sokatmondó, hogy az összehasonlíthatóság ilyen módon történő értelmezésekor az Egyesült Királyság kormánya elsősorban az EJEB közelmúltbeli döntésére hivatkozik.(25) Az említett döntés azonban pontosan és kifejezetten a családi állapot kérdésére, mint a nem megváltoztatásának elismerési feltételére vonatkozott, nem pedig a társadalombiztosítási rendszerekhez való hozzáférésre. Így az összehasonlítás tárgyait és célját érthető okokból másként értelmezték. Ezzel szemben a jelen ügyben az állami nyugdíjhoz való hozzáférés érdekében a szóban forgó ellátást illető különbségek és hasonlóságok relevanciáját eldöntő elemek elsősorban az életkor, valamint a rendszerbe befizetett hozzájárulások összege.(26)
45. Ez utóbbit illetően az Egyesült Királyság kormánya a tárgyaláson azt állította, hogy a szociális biztonsághoz való hozzáférés szempontjából az életkor és a hozzájárulás mellett az érintett személy neme egy további releváns elem. Ez az érvelés a jelen ügy konkrét kontextusában újabb nehézséget eredményez: az öregségi és egyéb nyugdíjjogosultságot illetően a nemi alapú eltérő bánásmód a 79/7 irányelv alapján csak kivételesen, a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontjában kifejezetten lehetővé tett eltérés alapján lehetséges. Ez azonban, amint azt a Bíróság a Richards ítéletben már kimondta, nem vonatkozik a nem megváltoztatása alapján történő eltérő bánásmódra.(27)Az irányelvben előírt kivételeken kívül az összehasonlíthatóság hiányára vonatkozó következtetést tehát nem lehet a védett okra (jelen esetben a nem megváltoztatására) alapozni.
46. Összefoglalva, azon a véleményen vagyok, hogy a társadalombiztosítási rendszerekhez való hozzáférés szempontjából a cisznemű és transznemű nők a jelen ügy kontextusában összehasonlítható helyzetben vannak.
47. Erre a kérdésre vonatkozóan tennék még két záró megjegyzést. Először is, amikor a (közvetlen) hátrányos megkülönböztetés tilalmának vizsgálatakor két vagy több elem (személyek, személycsoportok) összehasonlíthatóságát értékeljük, az ilyen gondolati műveletben rejlő absztrakciós szint valószínűleg magasabb lesz, mint a nemzeti jogszabályban. Összességében, az összehasonlítás szempontjából az összehasonlítás tárgyai több közös vonást mutatnak, mint különbséget? Ha ez másképp lenne, és az összehasonlíthatóság kérdését intellektuálisan előre meghatároznák a nemzeti jogszabály által felállított kategóriák, akkor a legtöbb esetben – amint a jelen esetben is(28) – a nemzeti jogszabály maga határozná meg alkalmazási köre révén a lehetséges összehasonlításokat. Egy ilyen értékelés szükségképpen körkörös helyzetet eredményezne, azzal, hogy a felülvizsgálat tulajdonképpen lehetetlenné válna.(29)
48. Másodszor, az ilyen szintű elvonatkoztatás szükségességét az is hangsúlyozza, hogy a „transzneműség” egyedi jogállás. Eleve éppen ezen egyedi jellege miatt kellett külön jogszabályt elfogadni, amely rendelkezik az elismerésről és annak feltételeiről. Ugyanakkor meglehetősen különös lenne, ha ezt a tényt úgy értékelnénk, mint amely szerint ki kell zárni az említett jogszabály hatálya alá tartozó minden elemet a hátrányos megkülönböztetés fennállásának (vagy fenn nem állásának) értékeléséből, vagy ha azt arra használnánk, hogy meglehetősen egyedi vagy furcsa összehasonlítási elemeket hozzunk létre. Ismételten az a következtetés vonható le, hogy a fenti elismert, egyedi és átmeneti státusz miatt az összehasonlíthatóság értékelése során jelentősen magasabb szintű absztrakcióra van szükség.
3. Az eltérő bánásmód
49. Az Egyesült Királyság kormánya tagadja, hogy egyenlőtlen bánásmódra került volna sor. A cisznemű és transznemű nők egyaránt 60 éves koruktól részesülhetnek állami nyugdíjban. Ugyanakkor egyikük sem lehet nős.
50. Ez nem tűnik meggyőzőnek.
51. Először is, bizonyos értelemben ez az érv az összehasonlíthatóság kérdésének megismétlését vagy meghosszabbítását jelenti. Összetéveszti a nyugdíjhoz való hozzáférés során alkalmazott egyenlőtlen bánásmódot a házassághoz való jog kérdésével. Másodszor nem veszi figyelembe az azonos neműek házasságának tilalma és azon kötelezettség közötti különbséget, hogy az érvényesen megkötött házasságot érvényteleníteni kell, amely pedig a jelen ügy tárgyát képező feltétel valódi tartalma. Harmadszor, a második problémához kapcsolódik az a tény, hogy az említett tilalmak egyszerűen más időpontban, más emberekre és más célból alkalmazandók.
52. A szóban forgó nemzeti jogszabály értelmében a nem megváltoztatásának teljes jogi elismerése a családi állapottól függ. Ez konkrét, a jelen ügy szempontjából lényeges következménnyel jár: kizárólag a transznemű személyek esetében feltétel az állami nyugdíjhoz való hozzáférés tekintetében, hogy az illető vagy „egyedülálló” legyen, vagy házasságát felbontsa. Ezzel szemben a cisznemű nők esetében a nyugdíjhoz való hozzáférés nem függ össze családi állapotukkal. Az kizárólag a befizetett hozzájárulásokkal és az életkor alapú jogosultsággal függ össze. Természetesen nem kötelesek felbontani a házasságukat ahhoz, hogy a nyugdíjra jogosultak legyenek. Amint azt már kifejtettük,(30) a családi állapot nem az egyenlőtlen bánásmód értékeléséhez szükséges kritérium, hanem az a feltétel, amely a nyugdíjhoz való hozzáférés szempontjából eltérő bánásmódot eredményez.
53. Így a szóban forgó bánásmódot az állami nyugdíjhoz való hozzáférés szempontjából nézve jelen ügyben az eltérő bánásmód meglehetősen egyszerűen megfogalmazható: a családi állapot a cisznemű személyek esetében semmiféle szerepet nem játszik az állami nyugdíjhoz való hozzáférés szempontjából. Ezzel szemben a házas transznemű személyek kötelesek házasságukat érvényteleníteni.
4. Igazolás
54. A nem házas családi állapotra vonatkozó követelmény közvetlenül a nemen alapuló eltérő bánásmódot eredményez. Az említett követelmény kizárólag azokra a személyekre vonatkozik, akik nemüket megváltoztatták. Amint azt a Bíróság a P. kontra S. ítéletben kimondta, a nem megváltoztatásából eredő hátrányos megkülönböztetés egy olyan hátrányos megkülönböztetés, amely „alapvetően, ha nem kizárólag, az illető nemén alapul”.(31)
55. A nemi alapon történő közvetlen hátrányos megkülönböztetés csak és kizárólag a 79/7 irányelv 7. cikkében felsorolt konkrét esetekben megengedett.(32) Egyebek mellett a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a nyugdíjjogosultság szempontjából eltérő nyugdíjkorhatárt alkalmazzanak a nőkre és a férfiakra. Ugyanakkor a jelen ügyben az eltérő bánásmód nem sorolható sem az említett kivétel alá, sem pedig az egyenlő bánásmód elvétől való eltérés tekintetében az irányelv által meghatározott egyéb lehetséges indokok körébe sem.(33) Egyebek mellett a Bíróság már elutasította, hogy a 7. cikk (1) bekezdése a) pontjában szereplő eltérést arra használják, hogy a transzszexuális, illetve a nemüket meg nem változtató személyek közötti eltérő bánásmódot igazolják.(34)
56. Ilyen körülmények között a jelen ügy tárgyát képező egyenlőtlen bánásmód olyan nemi alapon történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amelynek esetében az objektív igazolás lehetősége kizárt (ez csupán a közvetett hátrányos megkülönböztetés esetében lehetséges).(35)
5. Közbenső következtetés
57. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a 79/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárja az olyan követelmény alkalmazását, amely szerint a nemét megváltoztató személy a nemváltoztatás elismeréséhez szükséges fizikai, szociális és pszichológiai feltételek teljesítése mellett is csak akkor válik jogosulttá az állami nyugdíjra, ha nem házas”.
C. Tágabb kontextus
58. A korábbi értékelés, akármilyen egyértelmű is, nem teljesen tükrözi a jelen ügyben előterjesztett jogi érveket övező komplexitást.
59. Lehetne ugyanis azzal érvelni, hogy a jelen ügy valódi lényege nem a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés, hanem inkább azok a feltételek, amelyek mellett a nemzeti jog alapján a nem megváltoztatása elismerhető. A „nem házas” családi állapotra vonatkozó feltétel nem az állami nyugdíjhoz való hozzáférés feltétele, hanem a nem elismeréséről szóló igazolás kiállításának feltétele. Ez az igazolás azonban egy lépést kihagyva, és a jövőbeni esetleges öregséginyugdíj‑kérelemtől függetlenül egy családi állapotra vonatkozó határozat. Más szóval, ha ezt a közbülső lépést kihagyjuk, téves okozati összefüggést hozunk létre: az öregségi nyugdíjnak nem feltétele, hogy az illető ne éljen házasságban azonos neművel, a nem elismeréséről szóló igazolás kiállításának azonban feltétele.
60. Ez az érvelés, amelyet az Egyesült Királyság kormánya terjesztett elő, több elemre hivatkozik. Először is, a nem megváltoztatásának elismerésére vonatkozó feltételek meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik (1). Másodszor, a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel célja, hogy az azonos neműek házasságát megakadályozza. Ez egy olyan közrendi célkitűzés, amelynek elérésére a tagállamok jogszerűen törekedhetnek, mivel a családi állapotra vonatkozóan kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek (2). Harmadszor a nem házas családi állapotra vonatkozó feltételnek csak a 79/7 irányelv alkalmazásában való kizárása, veszélyeztetné a családi állapotra és a nem megváltoztatására vonatkozó nemzeti szabályok egyértelműségét és konzisztenciáját (3). Negyedszer, a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel összeegyeztethető az EJEB által értelmezett Európai Emberi Jogi Egyezménnyel (a továbbiakban: Egyezmény) (4).
61. A fenti érveket részletesen meg kell vizsgálni. Ezek a jelen ügyben felmerült kérdések egyedülálló komplexitását és érzékenységét ragadják meg. Ugyanakkor bármennyire relevánsak is általánosságban, ezen érvek az alább részletesen kifejtett indokok miatt a jelen ügy konkrét kontextusában jelentős nehézségekbe ütköznek. E nehézségek a szóban forgó feltételeknek a 79/7 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó szűkebben értelmezett kérdés értékelése szempontjából merülnek fel.
1. 1. érv: A nem elismerésére vonatkozó feltételek meghatározására irányuló tagállami mérlegelési jogkör
62. A beadványt előterjesztő érdekelt felek általánosságban elismerik, hogy a tagállamok kötelesek nemzeti jogi eljárást előírni a megváltozott nem teljes jogi elismerése érdekében. Ez a követelmény nem csak az Egyezményben való részvételből fakadó kötelezettségként merül fel a tagállamok számára,(36) hanem konkrétabban az uniós jogból és a 79/7 irányelvből fakadó kötelezettségként is.(37)
63. Így egyes feltételek meghatározása hozzátartozik az ilyen eljárás kidolgozásához. A jelen ügy komplexitását az okozza, hogy egy olyan eljárás által előírt konkrét feltételek egyikére vonatkozik, amelyet valamely tagállam már bevezetett. A jelen ügyben a Bíróságnak – tudomásom szerint először – a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát a nemváltoztatás elismerésének előfeltételeire tekintettel kell vizsgálnia. A transznemű személyekre vonatkozó korábbi ügyek mind olyan helyzetekről szóltak, amelyekben nem volt nemzeti elismerési eljárás, vagy pedig az eset körülményeire nem volt alkalmazandó.(38)
64. E tekintetben a Richards ítélet tekinthető precedens értékűnek. Az említett ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az öregségi nyugdíjhoz való hozzáféréssel kapcsolatban megvalósult a (megváltozott) nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés. Ennek oka az volt, hogy S. M. Richards (műtéti úton férfiből nővé változtatott transzszexuális személy) a nemváltoztatását nem tudta jogilag elismertetni az Egyesült Királyságban. Így a Richards ügy egy olyan helyzetről szólt, amelyben egy transzszexuális személy számára lehetetlen volt a megváltozott nemének a jogi elismertetése. A Richards és a Goodwin ítéleteket követően az Egyesült Királyság bevezetett egy eljárást a nemváltoztatás elismerésére.
65. Amint azt az Egyesült Királyság kormánya előadja, a Bíróság a Richards ítéletben kifejezetten kimondta, hogy „a tagállamoknak kell meghatározniuk a nemváltoztatás jogi elismerésének a feltételeit”(39).
66. E megfontolásokat szem előtt tartva azt állíthatjuk, hogy szemben a Richards ügyben szereplő helyzettel, amelyben nem volt lehetséges a nemváltoztatás elismertetése, ha létezik eljárás a nemváltoztatás elismerésére, a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a vonatkozó feltételek megállapítására. A nemváltoztatás jogi elismerésére vonatkozó feltételek meghatározására irányuló mérlegelési jogkör azt jelentené, hogy ha bevezettek ilyen eljárást, a nemváltoztatáson átesett személyek csak akkor tartoznak a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalma védelmének hatálya alá, ha megváltozott nemüket a nemzeti eljárás szerint jogilag elismerték.
67. A fenti érvelés gondolatmenetét követve a jelen ügyben arra a következtetésre jutnánk, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel nem az állami nyugdíjhoz való hozzáférés közvetlen követelménye, hanem a nemváltoztatás elismerésének követelménye. Az egyenlőtlen bánásmód a nyugdíjhoz való hozzáféréshez képest „egy lépés kizárásával” valósul meg. Amiatt merül fel, hogy a felperes nem felelt meg a nemváltoztatás elismerésére vonatkozó követelményeknek.
68. Ez a gondolatmenet azonban legalább három nehézségbe ütközik.
69. Először is, a Bíróság már elutasított egy hasonló „közvetettségen” alapuló érvet a K. B. ítéletben.(40)Az említett ügy egy olyan transzszexuális személyre vonatkozott, aki nem férhetett hozzá a túlélő házastárs nyugdíjához, mivel 1) nem volt házas, 2) a transzneműek számára nem volt lehetséges egy olyan neművel házasságot kötni, amely nemhez saját maga a nemváltoztató műtét előtt tartozott és 3) a nem megváltoztatása jogilag nem volt lehetséges. Az említett ügyben a Bíróság ezért egy olyan helyzettel állt szemben, ahol az egyenlőtlen bánásmód nem magának a nyugdíjnak a biztosításához kapcsolódott, hanem az ilyen nyugdíj megadásának szükséges előfeltételéhez:a házasságkötési képességhez.(41) Ez nem akadályozta meg a Bíróságot abban, hogy megvizsgálja azt a kérdést, hogy a nemzeti jogszabály megfelel‑e az EUMSZ 157. cikknek (korábban EK 141. cikk). A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy „az olyan nemzeti szabályozás, amely akadályozza, hogy – új neme elismerésének hiányában – a transzszexuális teljesítse a közösségi jog által védett joghoz szükséges valamely feltételt, elvileg a[z uniós] jog követelményeivel összeegyeztethetetlen szabályozásnak tekintendő”.(42)
70. Másodszor, elméletibb síkon az ilyen megközelítés a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó uniós jog alkalmazási körét teljes mértékben a nemzeti szinten megállapított különböző feltételektől tenné függővé. Az uniós jog biztosította jogok gyakorlása a tagállamok korlátlan mérlegelési jogkörétől függne. Az ilyen feltétel nem csak a fizikai/orvosi és pszichológiai/szociális jellegű technikai kérdéseket szabályozhatná, hanem az erkölcsök és értékek védelmére irányuló különböző követelményeket is magában foglalná. Az erre vonatkozó korlátlan mérlegelési jogkör azzal a veszéllyel járna, hogy a nem megváltoztatásán alapuló, az irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetés visszatérhetne a hátsó ajtón keresztül, a jogállás elismeréséhez fűzött, bármilyen tartalmú előfeltételek vagy feltételek formájában.(43)
71. Ezt a gondolatmenetet az abszurditás szintjére emelve az olyan jogi követelmény, amely szerint hetente legalább két napon rózsaszín ruhát kell viselni ahhoz, hogy valakit (társadalmilag és kulturálisan) nőként elismerjenek, elfogadható lenne, ha az a nemváltoztatás elismerésének jogi előfeltétele lenne. Elismerem, hogy a jelen ügyben szereplő feltétel teljesen más természetű. Hol és hogyan lehet azonban meghúzni az „elfogadható” (a felülvizsgálat alól kizárt) és az „elfogadhatatlan” (felülvizsgálat alá vonható) feltételek közötti határt? Ráadásul az önmagában és elméletileg „elfogadhatónak” tekintett feltételek bizonyos ténybeli és jogi kontextusban még mindig vezethetnek meglehetősen elfogadhatatlan eredményre.
72. Harmadszor szem előtt kell tartani, hogy az olyan logika, amely alapján a nemváltoztatásra vonatkozó feltételek nem felülvizsgálhatók, figyelmen kívül hagynák a nemváltoztatás mint folyamat dinamizmusát, amint azt a jelen indítvány 36–38. pontjában már kifejtettem. Másképp kifejezve a transzneműség belső dinamikája miatt nem csak akkor kell védelmet nyújtani, amikor az illető megszerezte nemének teljes jogú elismerését, hanem az odáig vezető úton is (sőt néha különösen akkor).
73. Hangsúlyozom, hogy a nemváltoztatás elismerésére vonatkozó feltételek meghatározása továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik.(44) Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen eljárások elfogadásakor és a feltételek meghatározásakor a tagállamok teljesen az uniós jog hatályán kívül járhatnának el és mentesülnének az alapos vizsgálat alól. A tagállamoknak végső soron úgy kell gyakorolniuk hatáskörüket, hogy az megfeleljen az uniós jognak, különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére vonatkozó rendelkezéseknek.(45)
74. Ez elvezet a korábban kifejtettekhez kapcsolódó, utolsó kérdéshez: az a stádium vagy pillanat, amelyben valamely transznemű személy az egyenlő bánásmódra és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára az uniós jog szerint jogosulttá válik.(46) E tekintetben megint csak nincs általános vagy kőbe vésett szabály. Minden egyes esetet az adott helyzet és a feltett kérdés alapján kell megvizsgálni.
75. A szóban forgó konkrét kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen megállapította az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben, hogy olyan személyről van szó, aki már de facto nemet váltott. Ezenfelül a nemzeti bíróság azt is kimondta, hogy a felperes teljesítette a nemváltoztatás elismeréséhez szükséges összes fizikai, szociális és pszichológiai feltételt.
76. A jelen ügyre vonatkozó konkrét kérdést tekintve hangsúlyozni kell, hogy nem a nem házas családi állapotra vonatkozó követelményről mint a jogállás elismerésének általános feltételéről van szó, hanem az állami nyugdíjhoz való, a 79/7 irányelv szerinti hozzáférésre gyakorolt hatásáról. Amennyiben a jelen indítvány 69–73. pontjában foglalt érvelésnek megfelelően elismerésre kerül a nemváltoztatásra vonatkozó feltételeknek az uniós joggal való összeegyeztethetőség tekintetében való felülvizsgálatának a szükségessége, az irányelv által biztosított védelemre való hivatkozás lehetősége szükségszerűen kiterjed azokra a magánszemélyekre, akik szerint éppen ezek a feltételek akadályozzák őket abban, hogy az uniós jog által nekik biztosított jogokhoz hozzáférjenek.
77. Következésképpen a jelen ügy kontextusában sem a nemváltoztatás feltételeinek meghatározására vonatkozó tagállami hatáskör, sem pedig a szociális biztonsági rendszer keretében nyújtott nyugdíjhoz való hozzáférésre vonatkozó ilyen feltételek közvetettsége nem vezet a jelen indítvány B részétől eltérő következtetésre.
2. 2. érv: a családi állapot a nemzeti jog tárgykörébe tartozik
78. Az Egyesült Királyság kormánya azt állítja, hogy annak megállapítása, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel összeegyeztethetetlen a 79/7 irányelvvel, arra kényszerítené a tagállamokat, hogy akkor is ismerjék el az azonos neműek házasságát, ha az ilyen házasság (akkoriban) a nemzeti jog szerint tilos.
79. Nem értek egyet. Gyakorlati szempontból, ha a szóban forgó feltételről megállapítást nyerne, hogy a 79/7 irányelvvel ellentétes, csupán arra lenne szükség, hogy a szóban forgó konkrét ellátást függetlenítsék ettől a konkrét feltételtől. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy az ilyen követelmény a továbbiakban ne lehetne a nemzeti jog része. Nyilvánvalóan lehet. Azonban nem alkalmazható az irányelv hatálya alá tartozó és a családi állapothoz nem kapcsolódó olyan ellátásokhoz való hozzáférés előfeltételeként, mint amilyen az öregségi nyugdíj.
80. A szóban forgó ügy egy olyan ellátásra (állami nyugdíj) vonatkozik, amely semmiképpen nem függ a családi állapottól vagy az élettársak közötti jogi kapcsolattól. Amint azt fent már fent kifejtettük,(47) az állami nyugdíjra való jogosultságot általában a férfiakra vagy nőkre vonatkozó rendszeren belüli hozzájárulások és a kérelmező életkora alapozza meg.
81. Ez az eredmény nem mond ellent annak az állításnak, miszerint a családi állapotra vonatkozó kérdések tagállami hatáskörbe tartoznak. A Bíróság a Parris ítéletben megállapította, hogy „a családi állapot és az azon alapuló ellátások tagállami hatáskörbe tartoznak, és az uniós jog nem sérti a tagállamoknak e hatáskörét”(48).A tagállamok továbbra is szabadon eldönthetik, hogy engedélyezik‑e az azonos neműek házasságát, vagy akár alternatív formát is biztosíthatnak az azonos neműek közötti kapcsolat jogi elismerésére.(49) Azonban ismét emlékeztetni kell arra, hogy a családi állapottal kapcsolatos hatáskör gyakorlása során a tagállamoknak továbbra is meg kell felelniük az uniós jognak.(50)
82. Így amennyiben a jelen érv által felvetett kérdést a korábbi, azt részben átfedő érvre adott válasz nem válaszolta meg, azon a véleményen vagyok, hogy a Bíróság által adandó válasz – a felperes és a Bizottság álláspontjával összhangban – nem határozza meg az érintett személyek családi állapotával kapcsolatos kérdéseket.
3. 3. érv: egyértelműség és konzisztencia
83. Az Egyesült Királyság kormánya előadta, hogy ha a felperes érveinek helyt adnak, az érintett tagállam köteles lenne a 79/7 irányelv hatálya alá tartozó minden célra vonatkozóan jogilag elismerni a felperes új nemét, akkor is, ha továbbra is házas marad. A tagállamok arra vonatkozó hatásköre, hogy ezeket a feltételeket előírják és végrehajtsák, gyakorlatilag területfüggővé válna: az uniós jog, és különösen a 79/7 irányelv hatálya alá tartozó említett területeken korlátozott lenne, azonban máshol, így például az uniós jog hatályán kívül változatlan maradna. Ez egyértelműen aláaknázná a tagállamok azon képességét, hogy egyértelmű és konzisztens nemzeti jogalkotásra törekedjenek, és hogy egyetlen (általánosan alkalmazandó) jogszabályi rendszerük legyen a nemválasztás elismerésére és a családi állapotra vonatkozóan.
84. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy valamely tagállamnak arra kell törekednie, hogy jogalkotási kötelezettségét olyan egyértelműen és konzisztensen teljesítse, ahogy csak lehet. Ugyanakkor a Bíróság által jelenleg tárgyalt konkrét ügyben nem értem, hogy az a következtetés, miszerint a jelen ügyben szereplő feltétel ellentétes a 79/7 irányelvvel, miként akadályozná ezt a törekvést.
85. Úgy tűnik, hogy a transznemű személyek jogi helyzetére az Egyesült Királyságban az jellemző, hogy a különböző jogi és közigazgatási területeken különösen rugalmasan közelítik meg a nem megnyilvánulásának kérdését.
86. Amint azt a felperes kifejtette, és az Egyesült Királyság kormánya nem cáfolta, a felperest az Egyesült Királyság hatóságai által 1991‑ben kiállított útlevelében és vezetői engedélyében elismerték nőnek. A tárgyaláson azonban az említett kormány azt állította, hogy az említett dokumentumok kiállítása csupán belső „közigazgatási gyakorlat”, amelynek semmiféle jogi jelentősége nincs. Habár nem szeretném, hogy valamiféle személyazonosító okmányok iránt lelkesedő formalistának tűnjek, be kell vallanom, hogy intellektuálisan nehezen tudok azonosulni azzal a gondolattal, hogy a valamely tagállam által kiállított hivatalos dokumentumnak ne lenne jogi jelentősége.
87. Ezenfelül, amint azt a felperes állítja, jogszerűen végeztek rajta nemet megváltoztató sebészeti beavatkozást Angliában, a National Health Service (nemzeti egészségügyi szolgálat) keretén belül.(51)
88. Az is nyilvánvaló, hogy a GRA a tárgytól függően külön, egy másik keretben szabályozza a nemváltoztatás jogi rendszerét és konkrét következményeit.(52) Ezenfelül, a Bíróságnak adott magyarázatból az következik, hogy a nem elismerésére irányuló eljárás házas ember esetében két szakaszra oszlik. Az első szakasz egy ideiglenes elismerési igazolást eredményez, ahol is minden orvosi, pszichológiai és társadalmi követelményt értékelnek. Egy nem házas személy esetén ez már a teljes elismerést jelenti. A második lépés a házasság érvénytelenítését eredményezi (Angliában és Walesben). Így a nemváltoztatás elismerésére vonatkozó technikai/tudományos elemeket a családi állapotra vonatkozó további követelményektől függetlenül értékelik. Az, hogy az eljárás két, nyilvánvalóan differenciált közigazgatási szakaszra különül el, azt mutatja, hogy lehetséges külön közigazgatási szakasz a különböző feltételekre vonatkozó értékelésre, anélkül, hogy az egyértelműség vagy a konzisztencia sérülne.
89. Ezen észrevételek mindegyike azt hangsúlyozza, hogy nehéz fenntartani azt az állítást, hogy lenne egy általános rendszer, amelytől a nemzeti jog többi joghatása függ. Inkább úgy tűnik, hogy valójában több párhuzamos és némileg független jogi rendszer van. Ismétlendő, hogy kizárólag a tagállam hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a családi állapotra vonatkozó kérdéseket a belső jogban hogyan szabályozza. Ha azonban (általában teljesen dicséretes és érthető módon) a területfüggő rugalmasság a főszabály, akkor nehéz ezzel egyidejűleg védeni egy egyedülálló rendszer rendkívüli fontosságát és szükségszerűségét, valamint általános koherenciáját.
90. Végezetül, záró és inkább mellékes megjegyzésként, figyelembe kell venni az időbeli elemet. A jelen ügyben szereplő követelmény nincs kőbe vésve. Többször is módosult. Ezt az a tény bizonyítja, hogy a felperes, annak ellenére, hogy házas, a GRA 2005. évi (a Richards ítélet alkalmazásának következményeként történő) hatálybalépését megelőzően jogosult lett volna 60 éves korában a nyugdíjra. Ugyanez lett volna azonban a helyzet a Marriage Act 2013 (a házasságról szóló 2013. évi törvény) hatálybalépését követően is. Ennek következtében csak a transznemű személyek egy bizonyos (koron alapuló) köre esik a két különböző szabályozás közötti résbe. Ez megint csak nem azt az állítást erősíti, miszerint a rendszer általános koherenciája kritikus fontosságú, ezúttal az időbeli vonatkozását figyelembe véve.
91. Összességében azok az aggályok, amelyeket az Egyesült Királyság kormánya az egyértelműségre és a konzisztenciára vonatkozóan megfogalmazott, akármennyire is kényszerítő erejűnek tűnnek elméletben, a jelen ügy kontextusában nem meggyőzőek.
4. 4. érv: a követelmény nem ellentétes az alapvető jogokkal
92. Beadványában az Egyesült Királyság kormánya nagymértékben hivatkozott az emberi jogi megfontolásokra és az EJEB ítélkezési gyakorlatára. Teszi ezt annak érdekében, hogy alátámassza, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel nem ellentétes az uniós joggal. Az említett kormány egyebek mellett az EJEB Parry kontra Egyesült Királyság és R. és F. kontra Egyesült Királyság,(53) valamint a Hämäläinen kontra Finnország(54) ügyben hozott ítéletére hivatkozott. Az említett esetekben a házasságra vonatkozó feltételről a Bíróság megállapította, hogy összeegyeztethető az Egyezmény 8. cikkével (a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jog) és 12. cikkével (házassághoz való jog).
93. A Parry kontra Egyesült Királyság, valamint R. és F. kontra Egyesült Királyság ügyben az EJEB kifejezetten vizsgálta a GRA‑ban előírt nem házas családi állapotra vonatkozó követelményt. A kérelmeket nyilvánvalóan megalapozatlannak nyilvánították. Amikor az EJEB az Egyezmény 8. cikkét az említett ügyek kontextusában értelmezte, nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperesek kapcsolatukat élettársi viszony keretében folytathatták, szinte azonos jogok és kötelezettségek mellett. Következésképpen a szóban forgó érdekek között megfelelő egyensúlyt lehetett teremteni. A GRA‑ban meghatározott nem házas családi állapotra vonatkozó követelményt nem tekintették aránytalannak. Tekintettel az Egyezmény 12. cikkének állítólagos megsértésére az EJEB emlékeztetett arra, hogy az említett rendelkezés a hagyományos, férfi és nő közötti házasságfogalmat tartalmazza. Arra a következtetésre jutott, hogy az azonos neműek házassága a szerződő felek mérlegelésének körébe tartozik.
94. A szóban forgóhoz hasonló követelmény a Hämäläinen kontra Finnország ügyben érte el az EJEB Nagykamaráját. Az említett ügy férfiből nővé átoperált, nős transznemű személyről szólt. A finn jog alapján köteles volt házasságát élettársi viszonnyá alakítani annak érdekében, hogy a nemének megváltoztatását jogilag elismerjék. Az EJEB megjegyezte, hogy nincs európai konszenzus, továbbá érzékeny erkölcsi és etikai kérdések merülnek fel. Az államnak tág mérlegelési mozgásteret biztosított(55),és gondosan megvizsgálta a felperes azon lehetőségeit, hogy a házasságot élettársi viszonnyá alakítsa. Az EJEB azonban arra a következtetésre jutott, hogy a finn rendszer nem aránytalan, és hogy a szóban forgó érdekek között megfelelő egyensúlyt lehetett teremteni. Az EJEB az Egyezmény 12. cikkére tekintettel ugyanerre a következtetésre jutott. A felperesnek az Egyezmény 8. és 12. cikkével összefüggésben az Egyezmény 14. cikkére (hátrányos megkülönböztetés tilalma) alapított panaszát a Bíróság szintén elutasította, mivel azok alkalmazásában a ciszszexuális és transzszexuális személyek helyzete összehasonlítás szempontjából nem volt kellőképpen hasonló.
95. Az EJEB fenti ítélkezési gyakorlatának általános érvényű relevanciája nem vitatott. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban:Charta) 52. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy amennyiben a Chartában szereplő jogok megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni.
96. Ugyanakkor, amint azt a fenti B részben egyértelműen hangsúlyoztam, a jelen ügyben vizsgált kérdés nem vonatkozik a családi élethez való jogra (a Charta 7. cikke) és a házassághoz való jogra (a Charta 9. cikke), amelyek az Egyezmény 8. és 12. cikkében foglalt jogokkal egyenértékűek.
97. Ennek eredményeképpen nem kell vitába bocsátkoznunk arról, hogy az uniós jogi norma magasabb szintű védelmet nyújt‑e, mint az Egyezmény, vagy hogy az azonos neműek házasságára a tágabb európai viszonylatban jellemző „európai konszenzus hiánya” miatt az EJEB által hagyott tágabb mérlegelési mozgástér teljes mértékben átültethető‑e az uniós kontextusba. A jelen ügyben egyszerűen nem azt a kérdést tették fel, hogy a nem házas családi állapotra vonatkozó feltétel összeegyeztethető‑e az alapvető jogokkal.
98. A jelen ügy a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetésnek a szociális biztonság terén a 79/7 irányelvben előírt tilalmára vonatkozik. A nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódhoz való jog valóban az egyik olyan alapvető jog, amelyet a Charta, valamint az uniós jog tágabb rendszere is biztosít.(56) E jog több másodlagos jogi aktusban, többek között a jelen ügy szempontjából releváns 79/7 irányelvben konkrét kifejeződést nyert. A jelen ügyre vonatkozóan a fentiekben elvégzett elemzésnek ez a jogi háttere.
99. Az Egyesült Királyság kormánya által előterjesztett érvelés különböző alapvető jogokra hivatkozott: a magánélethez és a családi élethez való jogra, valamint a házassághoz való jogra. Az említett alapvető jogoknak való megfelelésről szóló vita nyilvánvalóan releváns a házasságra és a családi állapotra vonatkozó nemzeti szabályozás esetleges értékelése során. Azonban a jelen ügyben feltett, szűk értelmű kérdés tekintetében, amely az állami nyugdíjhoz való, a 79/7 irányelv szerinti hozzáférés kérdésére vonatkozik, egyszerűen nem releváns.
100. Összefoglalva: az, hogy valamely rendelkezés összeegyeztethető valamely alapvető jogokkal (a jelen esetben nyilvánvalóan a családi élethez való joggal és a házassághoz való joggal), csak korlátozottan releváns annak értékelése szempontjából, hogy az említett rendelkezések megfelelnek‑e azoknak a másodlagos uniós jogi eszközöknek, amelyek a magánszemélyek konkrét jogait és jogosultságait (a jelen ügyben a szociális biztonsági ügyekben a nemi alapon való hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódhoz való jogot) szabályozzák.
D. Befejező rész
101. Öt záró megjegyzést szeretnék tenni.
102. Először is, a jelen indítvány korábbi részeiben kifejtettekből (remélhetőleg) kiderült, hogy ez az ügy nem az azonos neműek házasságáról szól. Amint arra fent emlékeztettünk, a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a tagállamok továbbra is maguk dönthetik el, hogy el kívánják‑e ismerni az azonos neműek házasságát. Ebben a konkrét ügyben a probléma – egyszerűen szólva – az, hogy több különböző feltétel együttesen egy meglehetősen sajátos (és uniós jogi szempontból problémás) helyzetet teremtett.
103. Másodszor, az adott válasz csupán a 79/7 irányelv hatálya alá tartozó ellátásokat érinti. Kizárólag a családi állapottal össze nem függő ellátásokra vonatkozik.
104. Harmadszor, a jelen ügy egyedi és sajátos realitást érint, amely nehezen illik bele azokba a hagyományosan bináris felosztásokba, amelyekre a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalma vonatkozik. Az eset körülményeit ebbe a perspektívába kell helyeznünk. Ezen ügy meglehetősen korlátozott számú egyént érint, akik gyakran érzékeny helyzetekben szembesülnek komoly kihívásokkal. A jelen ügy olyan komplex emberi realitást érint, amellyel az egyes jogrendszerek megpróbáltak az idők során lépést tartani, és amelyben az egyének gyakran úgy látják, hogy az állandóan változó jogi környezet alapvetően érinti személyes helyzetüket.
105. Negyedszer, az első és a harmadik pont kereszteződésénél ott van a szóban forgó követelmény jellege is. Az összehasonlíthatóságról sok szó esett ebben az indítványban. Ez a néhol meglehetősen technikai jellegű okfejtés azonban nem homályosíthatja el azt a komoly hatást, amelyet az, hogy valakinek a házasságát érvénytelenítenie kell ahhoz, hogy elfogadják egy olyan új helyzetben, amely aligha szabad akaratából vagy választásából alakult ki, nagy valószínűséggel az illető – e változások következtében valószínűleg már egyébként is felkavart – magánéletére és személyiségére gyakorol.
106. Végül ötödször, ami azonban a jövőre nézve talán a legfontosabb, a jelen ügy nehéz kérdései éppen azért merültek fel, mert a szóban forgó területen, vagyis a nyugdíjak területén a 79/7 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint az egyenlő bánásmód elve alól lehetőség van eltérésre. Ez nem csak azért kivételes, mert az egyik legalapvetőbb uniós jogtól enged eltérést, lehetővé téve a nemi alapon történő közvetlen hátrányos megkülönböztetést, hanem azért is, mert a várakozások szerint már 38 évvel ezelőtt, a férfiakra és nőkre alkalmazandó nyugdíjkorhatárok fokozatos közelítésével el kellett volna tűnnie.
107. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kijelentette, az Egyesült Királyságban a férfiakra és nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatárok fokozatosan közelítenek egymáshoz, és azonosak lesznek. Így ott és a többi tagállamban is ezzel együtt el kell, hogy tűnjön a probléma gyökere is.
V. Végkövetkeztetés
108. A fentiek fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a Supreme Court of England (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) által feltett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
„A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19‑i 79/7/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárja az olyan követelmény alkalmazását, amely szerint a nemét megváltoztató személy a nemváltoztatás elismeréséhez szükséges fizikai, szociális és pszichológiai feltételek teljesítése mellett is csak akkor válik jogosulttá az állami nyugdíjra, ha nem házas.”
i A jelen szöveg 16. és 56. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.