A T‑347/21. sz. ügy
(Kivonatos közzététel)
Hypo Vorarlberg Bank AG
kontra
Egységes Szanálási Testület
A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2024. január 24.
„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT határozata a 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról – Indokolási kötelezettség – A meghallgatáshoz való jog – A jogbiztonság elve – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Jogellenességi kifogás – Az ítélet időbeli hatályának korlátozása”
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok egyértelmű és pontos ismertetése – A jogalap alátámasztására felhozott kifogásokra vonatkozó hasonló követelmények – Valamely kifogás pontatlan megfogalmazása – Elfogadhatatlanság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk, d) pont)
(lásd: 27–36. pont)
2. Európai uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Uniós szabályozás – Az egyértelműség és a pontosság követelményei – Korlátok
(lásd: 68–71. pont)
3. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – A kontradiktórius eljárás elve – Kivételek – Az üzleti titok védelmének általános elve – Mérlegelés – Megengedhetőség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2015/63 bizottsági rendelet, 4–7. és 9. cikk, valamint I. melléklet; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 114–128. pont)
4. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából a Bizottságnak adott felhatalmazás – Jogalkotási aktus módosítására vonatkozó felhatalmazás – Az e jogi aktus kiegészítésére vonatkozó felhatalmazástól való megkülönböztetés
(EUMSZ 290. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 134–136. pont)
5. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A kibocsátó által a jogi aktus indokai tekintetében az uniós bíróság előtti eljárás során nyújtott magyarázatok – Feltételek – A magyarázatok és az említett indokok közötti ellentmondás hiánya és azok koherenciája iránti követelmény
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)
(lásd: 148., 149., 187., 188. pont)
6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – Annak szükségességének hiánya, hogy e határozatban szerepeltessék a hozzájárulások kiszámítása pontosságának az ellenőrzését lehetővé tévő információk összességét – Az indokolási kötelezettségnek és az érintett intézmények üzleti titkainak a védelmére vonatkozó általános elvnek az egyensúlyba hozása – A 2015/63 felhatalmazás alapján hozott rendelet azon rendelkezéseinek jogszerűsége, amelyek az ESZA‑hoz való előzetes hozzájárulások kiszámítási módszerére vonatkoznak – Az üzleti titok tiszteletben tartásának elve – Az ESZT kötelezettsége arra, hogy összesítve és anonimizálva tegye közzé és az érintett intézményekkel közölje az intézményekre vonatkozó, az előzetes hozzájárulások kiszámításához szükséges adatokat
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2015/63 bizottsági rendelet, 4–7. és 9. cikk, valamint I. melléklet; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 150–159. pont)
7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – Az ESZT kötelezettsége arra, hogy közölje az érintett intézményekkel az e hozzájárulás kiszámításának módszerét és az éves célszint összege megállapításának módszerét
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 2015/81 tanácsi rendelet, 4. cikk; 2015/63 bizottsági rendelet, 4–7. és 9. cikk, valamint I. melléklet; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 190–192. pont)
8. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozata – Kizárólag más jogi aktusokon, úgymint előzetes határozatokon alapuló indokolás, amely részletezi és kiegészíti az említett hozzájárulás megállapításának egyes vetületeit – Ezen egyéb aktusok közzétételének vagy intézményekkel való közlésének hiánya – Jogellenesség
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)
(lásd: 203., 208. pont)
9. Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Terjedelem – A hitelintézetek Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításával kapcsolatos észrevételeinek megfogalmazására szolgáló online formanyomtatvány – Megengedhetőség – A meghallgatáshoz való jog megsértése – Hiány
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont)
(lásd: 292., 293., 299., 305., 306. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék, amelyhez megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be, amelynek helyt ad, miután elutasította a 806/2014 rendelettel,(1) a 2014/59 irányelvvel(2) és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelettel(3) szembeni jogellenességi kifogásokat, fontos pontosításokkal szolgál az Egységes Szanálási Testületet (ESZT) terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét illetően az éves célszint meghatározásával kapcsolatban.
A Hypo Vorarlberg Bank AG (a továbbiakban: felperes) ausztriai székhelyű hitelintézet.
2021. április 14‑én az ESZT határozatot fogadott el, amelyben meghatározta(4) a hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások, köztük a felperes Egységes Szanálási Alapba (a továbbiakban: ESZA) fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulásokat (a továbbiakban: megtámadott határozat).(5)
A Törvényszék álláspontja
Az éves célszint meghatározását illetően az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot illetően a Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a 2016. január 1‑jével kezdődő nyolcéves kezdeti időszak (a továbbiakban: kezdeti időszak) végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a végső célszintet, amely az ESZM‑ben részt vevő valamennyi tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény biztosított betétei összegének legalább 1%‑át teszi ki. Ezt követően a kezdeti időszakban az előzetes hozzájárulásokat a lehető legegyenletesebben kell elosztani időben a végső célszint eléréséig. Egyébiránt a részt vevő valamennyi tagállam területén engedélyezett intézmények összessége által évente fizetendő hozzájárulás nem haladhatja meg a végső célszint 12,5%‑át. Ezenfelül, ami az előzetes hozzájárulások kiszámításának módját illeti, az ESZT azok összegét az éves célszint alapján, a végső célszint figyelembevételével, valamint a részt vevő tagállamok területén engedélyezett valamennyi intézmény esetében az előző évi biztosított betétek negyedévente számított átlagos összege alapján határozza meg. Végül az ESZT az egyes intézményekre vonatkozó előzetes hozzájárulást a végső célszint alapján és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben rögzített módszertan szerint meghatározandó éves célszint alapján számítja ki.
A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, az ESZT a 2021. évi hozzájárulási időszakra az éves célszint összegét 11 287 677 212,56 euróban állapította meg. Az említett határozatban az ESZT lényegében kifejtette, hogy az éves célszintet a biztosított betétek előző években való alakulására, a gazdasági helyzet valamennyi releváns változására, valamint az üzleti ciklus fázisával kapcsolatos mutatókra és a prociklikus hozzájárulásoknak az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzés alapján kell meghatározni. Az ESZT helyénvalónak tartotta, hogy ezen elemzésen és az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközökön alapuló együtthatót (a továbbiakban: együttható) határozzon meg, és ezt az együtthatót a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegének egynyolcadára alkalmazta az éves célszint megállapítása érdekében. Ezt követően ismertette az együttható meghatározásakor követett megközelítést. E megfontolásokra tekintettel az ESZT az együttható értékét 1,35%‑ban állapította meg. Ezt követően kiszámította az éves célszint összegét, a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegét megszorozva ezzel az együtthatóval, és e számítás eredményét elosztotta nyolccal.
E tekintetben, amennyiben az ESZT a megtámadott határozat útján köteles magyarázattal szolgálni az intézmények számára az éves célszint meghatározásának módszerére vonatkozóan, e magyarázatoknak összhangban kell lenniük az ESZT által a bírósági eljárás során nyújtott, a ténylegesen alkalmazott módszerre vonatkozó magyarázatokkal. Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.
A tárgyaláson ugyanis az ESZT jelezte, hogy a 2021. évi hozzájárulási időszak éves célszintjét egy négylépcsős módszer alkalmazásával határozta meg, amelyből az utolsó kettő abban állt, hogy a végső célszintből levonta az ESZA‑n belül rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket annak érdekében, hogy kiszámítsa azt az összeget, amelyet a kezdeti időszak végéig még kapnia kellett, és ez utóbbi összeget elosztotta hárommal.
Márpedig a Törvényszék megjegyzi, hogy e számítás utolsó két szakasza nem jut kifejezésre a megtámadott határozatban bemutatott matematikai képletben, amely az éves célszint összege meghatározásának alapját képezi.
Egyébiránt e megállapítást nem kérdőjelezheti meg az ESZT azon állítása, amely szerint 2021 májusában közzétette a tájékoztatót, amely a végső célszint esetleges összegeit, valamint internetes oldalán az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközök összegét feltüntető sávot tartalmazott. Függetlenül ugyanis attól a kérdéstől, hogy a felperesnek ténylegesen tudomása volt‑e ezekről az összegekről, ez utóbbiak önmagukban nem teszik lehetővé számára annak megértését, hogy a számítás utolsó két műveletét az ESZT ténylegesen alkalmazta, pontosítva ráadásul, hogy a matematikai képlet azokat még csak nem is említi.
Hasonló következetlenségek érintik az 1,35%‑os együttható meghatározásának módját is, pedig az elsődleges szerepet játszik e matematikai képletben. Az ESZT által a tárgyaláson szolgáltatott magyarázatokból ugyanis az következik, hogy ezt az együtthatót oly módon állapították meg, hogy az igazolni tudja az éves célszint összege kiszámításának eredményét, vagyis azt követően, hogy az ESZT ezt az összeget a ténylegesen alkalmazott módszer négy szakasza alapján kiszámította. Márpedig ez az eljárás a megtámadott határozatból egyáltalán nem tűnik ki.
Ezenkívül az a tartomány, amelyen belül a tájékoztató szerint a végső célszint becsült összege elhelyezkedett, inkoherensnek tűnik a biztosított betétek növekedési rátájának 4% és 7% közötti, a megtámadott határozatban szereplő tartományával. Az ESZT ugyanis a tárgyaláson jelezte, hogy az éves célszint meghatározása céljából a biztosított betétek 4%‑os növekedési rátáját vette figyelembe – amely a második tartomány legalacsonyabb kamatlába –, és így kapta a 75 milliárd euróra becsült végső célszintet, amely az első tartomány legmagasabb értékét képezte. Úgy tűnik tehát, hogy e két tartomány között eltérés áll fenn. E körülmények között a felperes nem tudta meghatározni, hogy az ESZT hogyan használta az e betétek alakulásának rátájára vonatkozó tartományt a becsült végső célszint kiszámításához.
A Törvényszék megállapítja, hogy ami az éves célszint meghatározását illeti, az ESZT által ténylegesen alkalmazott, a tárgyaláson kifejtett módszer nem felel meg a megtámadott határozatban leírt módszernek, így azokat a valós indokokat, amelyekre tekintettel e célszintet meghatározták, a megtámadott határozat alapján sem az intézmények, sem a Törvényszék nem tudta azonosítani. A megtámadott határozat indokolása tehát az éves célszint meghatározását illetően hiányos.
A megtámadott határozat jogellenességére tekintettel a Törvényszék a megtámadott határozatot a felperest érintő részében megsemmisíti.
Mindazonáltal úgy határozott, hogy a jelen ügy körülményei között az említett határozat joghatásait a felperest érintő részben mindaddig fenntartja, amíg az ESZT új, a felperes ESZA‑hoz való 2021. évi előzetes hozzájárulásának a megállapításáról szóló határozata a jelen ítélet kihirdetésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül hatályba nem lép.