T‑309/10. sz. ügy

Christoph Klein

kontra

Európai Bizottság

„Szerződésen kívüli felelősség – Orvostechnikai eszközök – A 93/42/EGK irányelv 8. és 18. cikke – A Bizottság tétlensége valamely forgalomba hozatal betiltásáról szóló határozatról való tájékoztatást követően – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2014. január 21.

1.      Kártérítési kereset – Elévülési idő – Kezdet – Folyamatosan bekövetkező kár – Figyelembe veendő időpont

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 46. cikk)

2.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogok keletkeztetésére irányuló szabály kellően súlyos megsértése – Mérlegelési mozgástérrel egyáltalán nem rendelkező intézmény – Az uniós jog puszta megsértésének elégséges jellege

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Bizonyítási teher – Valamelyik feltétel hiánya – A kártérítési kereset egészének elutasítása

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Az intézmények jogellenes magatartása – A Bizottság tétlensége valamely orvostechnikai eszköz forgalomba hozatalának betiltásáról szóló határozatról való, valamely tagállam általi tájékoztatást követően – Jogellenességet nem megvalósító tény

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; 93/42 tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) és (3) bekezdés)

5.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Az intézmények jogellenes magatartása – Az a tény, hogy a Bizottság nem indított hivatalból védzáradék‑eljárást a 93/42 irányelv alapján – Jogellenességet nem megvalósító tény – A tagállamok eljárás megindítására vonatkozó kizárólagos hatásköre

(EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés; EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; 93/42 tanácsi irányelv, 8. cikk, (1) és (2) bekezdés)

6.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Az a tény, hogy a Bizottság nem indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást – Jogellenességet nem megvalósító tény

(EUMSZ 258. cikk és EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

1.      Olyan kár esetében, amely folyamatosan bekövetkezhet, a Bíróság alapokmányának 46. cikkében meghatározott, ötéves elévülési időt – az azt megszakító cselekmény időpontjától függően – az ezen időpontot megelőző öt éven túli időszakra kell alkalmazni, anélkül hogy az érintené az ezt követő időszakban esetlegesen keletkezett jogokat.

(vö. 52. pont)

2.      Az Unió intézményei jogellenes magatartásából fakadó, az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének beállásához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés.

Az érintett intézménynek vagy szervnek felrótt jogellenes magatartásra vonatkozó feltételt illetően az ítélkezési gyakorlat azt követeli meg, hogy megállapítható legyen a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértése. Azzal kapcsolatban, hogy a kellően súlyos jogsértésre vonatkozó követelmény teljesült‑e, az a meghatározó kritérium, hogy az érintett uniós intézmény vagy szerv a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Ha ez az intézmény vagy szerv csak meglehetősen csekély, illetve semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik, az uniós jog puszta megsértése elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához.

(vö. 56., 57. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 58–60. pont)

4.      Mivel az orvostechnikai eszközökről szóló 93/42 irányelv 8. cikkének (3) bekezdése csupán azt a kötelezettséget rója a tagállamra, hogy tájékoztassa a Bizottságot a forgalomba hozatal betiltásáról szóló határozatról, és a Bizottságot nem kötelezi eljárásra, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak nem kell határozatot hoznia a tájékoztatás kézhezvételét követően. E következtetés nem vonható kétségbe azon körülmény folytán, hogy a tájékoztatás a címében az említett irányelv 8. cikkében szabályozott védzáradék‑eljárásra hivatkozik. Minden igazgatási aktus jogi relevanciájának vizsgálatát ugyanis a tartalmából kiindulva kell elvégezni, és nem a formai megjelenéséből kiindulva.

Következésképpen, bármennyire is sajnálatos a Bizottság intézkedésének hiánya valamely tagállam hatóságainak betiltó határozatról való tájékoztatását követően, nem lehet a Bizottság jogellenes magatartására következtetni abból a tényből, hogy az említett tájékoztatást követően nem hozott határozatot a 93/42 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján. Egyébiránt egy fehér könyv nem képezheti Bizottságot terhelő kötelezettség jogi alapját, mivel az csupán egy olyan dokumentum, amely uniós fellépésre vonatkozó javaslatokat tartalmaz, valamint olyan közleményről van szó, amelynek célja, hogy politikai vitát indítson el, és nem az, hogy jogi kötelezettségeket keletkeztessen.

(vö. 77–79., 84–86. pont)

5.      A Bizottság semmilyen jogellenes magatartása nem következik abból a tényből, hogy nem indított védzáradék‑eljárást az orvostechnikai eszközökről szóló 93/42 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján.

E 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően ugyanis a tagállamoknak kell a szükséges intézkedéseket megtenniük annak biztosítására, hogy az orvostechnikai eszközöket ne lehessen forgalomba hozni, ha veszélyeztetik a páciensek biztonságát és egészségét. Ilyen körülmények között az irányelv egy olyan rendszert hoz létre, amelyben a piac felügyelete a nemzeti hatóságok feladata és nem a Bizottságé. Ezenfelül a 93/42 irányelv 8. cikke szerint a védzáradék‑eljárás indításának kezdeményezése a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, így egyedül ez utóbbiak indíthatják meg az említett eljárást. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 93/42 irányelv 8. cikke nem rendelkezik arról, hogy a Bizottság saját kezdeményezésére tájékoztathatná a tagállamokat egyes nemzeti intézkedésekkel kapcsolatos megállapításairól.

Ezenkívül az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében szereplő hatáskör‑átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el az e Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Ezért a Bizottság nem járhat el a 93/42 irányelv által ily módon meghatározott hatáskörökön kívül, hivatalból megindítva a védzáradék‑eljárást, és ez nem róható fel neki valamely hatékonysági szempont alapján.

(vö. 89., 90., 96. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 94. pont)