A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2015. január 14.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A CAMEA közösségi szóvédjegy bejelentése – A korábbi BALEA nemzetközi szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Az összetéveszthetőség hiánya – A megjelölések hasonlóságának hiánya – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑195/13. sz. ügyben,
a dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG (székhelye: Karlsruhe [Németország], képviselik: B. Beinert, O. Bludovsky és T. Strack ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: Németh J., P. Geroulakos és V. Melgar, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (székhelye: Szada [Magyarország], képviseli: Krajnyák A. ügyvéd),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a dm drogerie markt GmbH & Co. KG és a V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2013. január 17‑én hozott határozata (R 452/2012‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, N. J. Forwood (előadó) és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. április 3‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 5‑én benyújtott ellenkérelmére,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2013. július 30‑án benyújtott ellenkérelmére,
a 2014. október 20‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. július 28‑án a beavatkozó, a V‑Contact Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a CAMEA szómegjelölés volt.
3 A bejelentést többek között a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, többek között az alábbi leírással: „Fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok; tisztító‑, fényesítő‑, súroló‑, és csiszolószerek”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2010. október 26‑i, 2010/201. számában hirdették meg.
5 2010. november 19‑én a felperes, a dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG felszólalást nyújtott be a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján, a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban említett áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a korábbi BALEA nemzetközi szóvédjegyen alapult, amelynek oltalma többek között kiterjed az Európai Unióra is, és amelyet 2006. február 3‑án 0894004. számon lajstromoztak, többek között a 3. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk tekintetében: „Tisztító‑, fényesítő‑, súroló‑, és csiszolószerek; szappanok”.
7 A felszólalás alátámasztására hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja volt.
8 A felszólalási osztály 2012. február 7‑i határozatával elutasította a felszólalást.
9 2012. március 7‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
10 A 2013. január 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította e fellebbezést. E határozatát lényegében az alábbi indokokra alapította:
– az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk részben azonosak, részben nagymértékben hasonlók;
– mivel az ütköző megjelölések vizuálisan és hangzásbeli szempontból csekély mértékben hasonlók, továbbá az érintett vásárlóközönség kis része számára fogalmilag különböznek, míg a vásárlóközönség fennmaradó része számára nem bírnak jelentéssel, összességükben véve különbözők;
– az ütköző megjelölések között fennálló különbségek teljes mértékben kizárják az összetévesztés veszélyét, még az általuk jelölt azonos áruk vonatkozásában is, és e megállapítás nem kérdőjelezhető meg a korábbi védjegy által Németországban élvezett állítólagos jóhírnév alapján.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és ennek megfelelően törölje a bejelentett védjegyet;
– másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és utalja vissza az ügyet az OHIM elé;
– harmadlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot.
12 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
13 Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
14 Ez utóbbi rendelkezés értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a bejelentett védjegy nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók – a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a két védjeggyel jelölt áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt – összetéveszthetik. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
15 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EBHT, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑i Canon‑ítélet, C‑39/97, EBHT, EU:C:1998:442, 17. pont; 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EBHT, EU:T:2006:397, 74. pont).
16 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlók legyenek, és hogy az általuk jelölt áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd: 2009. január 22‑i Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ítélet, T‑316/07, EBHT, EU:T:2009:14, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Ezen elvekre tekintettel kell a jelen ügyben megvizsgálni a hatályon kívül helyezésre irányuló egyetlen jogalapot.
Az érintett közönség
18 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett termékkategória átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Szintén tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az átlagos fogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások kategóriájától függően változhat (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EBHT, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 A jelen esetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 20. pontjában hangsúlyozta, hogy a szóban forgó termékeket az Unió hétköznapi fogyasztóinak szánják, akik szokásos figyelmi szinttel rendelkeznek.
20 E megállapításokat a jelen keresetben sem vitatják.
Az ütköző áruk összehasonlításáról
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. Ezen tényezők körébe tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, felhasználása, valamint helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett termékek értékesítési csatornái (lásd: 2007. július 11‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ítélet, T‑443/05, EBHT, EU:T:2007:219, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A jelen esetben egyrészt a megtámadott határozat 24. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt „tisztító‑, fényesítő‑, súroló‑, és csiszolószerek” azonosak a korábbi védjeggyel jelölt, 3. osztályba tartozó árukkal. Másrészt a megtámadott határozat 25. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt „fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok” nagymértékű hasonlóságot mutatnak a korábbi védjeggyel jelölt „tisztító‑, fényesítő‑, súroló‑, és csiszolószerekkel”, hiszen azonos – súroló és tisztító – funkciójuk van, és azonosak a gyártóik, a végső felhasználóik és az értékesítési csatornáik.
23 A felperes e különbségtétellel szemben azt állítja, hogy az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk mindegyike azonos, hiszen a „fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok” szerinte tulajdonképpen csupán a tisztítószerek egy bizonyos típusát képezik.
24 E kifogást, amelynek érdemi részét az OHIM vitatja, mint hatástalant el kell utasítani. Ugyanis a megtámadott határozat 42. pontjából az derül ki, hogy az összetéveszthetőségnek a fellebbezési tanács által elvégzett átfogó értékelése nem az ütköző megjelölések által jelölt áruk közötti eltérések meglétén alapult, és ez ugyanúgy elmondható az azonos árukra, mint a nagymértékben hasonló árukra vonatkozóan.
Az ütköző megjelölések összehasonlításáról
25 Ami az ütköző megjelölések összehasonlítását illeti, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e téren a vizuális, a hangzásbeli és a fogalmi szempontok a relevánsak. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésének – a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – az általuk keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen megkülönböztető és domináns elemeiket. Ezen összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EBHT, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. szeptember 3‑i Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ítélet, C‑498/07 P, EBHT, EU:C:2009:503, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; GIORGIO BEVERLY HILLS ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2003:199, 39. pont).
26 Így tehát el kell végezni az ütköző megjelölések összehasonlítását vizuális, hangzásbeli és fogalmi téren, még az azok által keltett összbenyomás vizsgálata előtt.
A vizuális összehasonlításról
27 Ami a vizuális összehasonlítást illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelöléseknek azonos a végződése („ea”), viszont az első („b”, illetve „c”), valamint a középső („l”, illetve „m”) betűikben eltérnek. Ebből a megtámadott határozat 33. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az ütköző megjelölések vizuális téren enyhén hasonlók.
28 A felperes vitatja ezt az értékelést, és azt állítja, hogy az ütköző megjelölések legalább átlagos mértékű vizuális hasonlóságot mutatnak a következő tényezők miatt:
– két olyan szóvédjegyről van szó, amelyek mindegyike egyetlen szóból áll, ugyanannyi betűjük és szótagjuk van, és öt betűből három – azonos helyen, különösen a szó végén álló – megegyezik;
– szóvédjegyekről lévén szó, azok kisbetűkkel is írhatók, és ebben az esetben két kezdőbetűjük egy csészealakból, illetve egy szárral lezárt lekerekített részből áll, azonos magasságban helyezkednek el, ami ezáltal bizonyos mértékben hasonlóvá teszi őket;
– az OHIM felszólalási eljárásra vonatkozó iránymutatásai szerint (2. rész, 2. fejezet, C. II. 2.2) a fogyasztók hajlamosabbak a megjelölések közötti hasonlóságokat, semmint a köztük lévő eltéréseket megjegyezni, és így a betűk közötti kisebb eltérések gyakran nem elegendők a vizuális hasonlóság megállapíthatóságának kizárásához, különösen olyankor, amikor a megjelöléseknek azonos a szerkezete;
– az a tény, hogy az ütköző megjelölések kezdőbetűi eltérők, a priori nem akadályozza meg az összetéveszthetőséget, amint az a fellebbezési tanács számos határozatából kiderül.
29 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az ütköző megjelölések mindegyike egy ötbetűs szóból áll, és így azokat viszonylag rövid szavaknak lehet tekinteni. Márpedig a korlátozott számú betűből álló megjelölések esetében a fogyasztók könnyebben érzékelik a közöttük lévő eltéréseket (2011. október 18‑i dm‑drogerie markt kontra OHIM – Semtee [caldea] ítélet, T‑304/10, EU:T:2011:602, 42. pont). Így a kisebb eltérések is meghatározó jelentőségűek lehetnek, és felülemelkedhetnek azokon a hasonló elemeken, amelyekre például a felperes a jelen esetben hivatkozott. Így tehát a Törvényszék már korábban kimondta, hogy ilyen esetekben akár még egyetlen mássalhangzóbeli eltérés is akadályát képezi a két megjelölés közötti nagyfokú vizuális hasonlóság megállapításának (lásd ebben az értelemben: 2008. január 16‑i Inter‑Ikea kontra OHIM – Waibel [idea] ítélet, T‑112/06, EU:T:2008:10, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A jelen esetben az ütköző megjelölések a kezdőbetűikben és a középső betűikben térnek el, ami elegendő ahhoz, hogy a megjelöléseket vizuális szempontból eltérővé tegye, annál is inkább, mivel a „b” betű grafikailag jelentősen eltér a „c” betűtől, akárcsak az „l” betű az „m” betűtől.
31 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a felperesnek a fenti 28. pont második francia bekezdésében összefoglalt érve ténybelileg nem megalapozott, hiszen az ütköző megjelölések vizuális szempontból még kevésbé hasonlítanak egymásra, ha azokat nem nagybetűkkel, hanem kisbetűkkel írjuk. Az OHIM így helyesen mutatott rá arra, hogy grafikailag a kis „b” betű és a kis „c” betű kevésbé hasonlít egymásra, mint a nagy „B” betű és a nagy „C” betű. Ugyanez elmondható a kis „l” és a kis „m” betűről is a nagy „L” és a nagy „M” betűkhöz viszonyítva. Tekintettel arra, hogy kisbetűvel írva a betűk többsége nagyjából egyforma magas, és íveket tartalmaz, az emberi érzékelés – az írás‑ és olvasáskészség elsajátítása útján – tökéletesen meg tudja különböztetni e betűket egymástól, még akkor is, ha azokat dőlt betűvel írják.
32 Mindenesetre ez az állítás nem megalapozott, hiszen a szóvédjegyek lajstromozásából eredő oltalom, mint a jelen esetben is, nem azokra a sajátos grafikai vagy stilisztikai aspektusokra vonatkozik, amelyek a védjegyet esetlegesen jellemzik (2007. február 13‑i Ontex kontra OHIM – Curon Medical [CURON] ítélet, T‑353/04, EU:T:2007:47, 74. pont).
33 Ehhez hasonlóan a bejelentett védjegy első szótagja, nevezetesen a „cam” szótag – a vizuális vizsgálatnál – teljesen egyértelműen eltér a korábbi védjegy első szótagjától, a „bal”‑tól.
34 Ennélfogva a Törvényszék úgy véli, hogy az ütköző megjelölések kellő eltérést mutatnak ahhoz, hogy azokat vizuális szempontból, a hasonlóságokat mutató elemeik ellenére, összességükben véve eltérőknek lehessen minősíteni.
35 Ami a fellebbezési tanácsnak és a felszólalási osztálynak a felperes által hivatkozott korábbi határozatait illeti, az OHIM‑hoz hasonlóan azt kell megállapítani, hogy azok a jelen esettől eltérő ténybeli helyzetekre vonatkoznak, hiszen az ütköző megjelölések az e határozatok alapját képező ügyekben eltérők voltak a jelen ügy tárgyát képezőktől, vagy azért, mert jelentősebben hosszabbak voltak, vagy azért, mert több volt bennük a hasonló elem. Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az OHIM fellebbezési tanácsainak a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 207/2009 rendelet alapján meghozandó határozatai nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozatok. Ennélfogva az említett határozatok jogszerűségét kizárólag e rendelet alapján kell megítélni, nem pedig a fellebbezési tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján (lásd: 2006. január 12‑i Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ítélet, C‑173/04 P, EBHT, EU:C:2006:20, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A hangzásbeli összehasonlításról
36 Ami a hangzásbeli összehasonlítást illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31. pontjában rámutatott arra, hogy az ütköző megjelölésekben megegyezik az „a”, „e”, „a” betűsorrend, azonban kezdőbetűjük és középső betűjük kiejtése jelentősen eltér egymástól. A megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli szempontból enyhén hasonlók.
37 A felperes vitatja ezt az értékelést, és azt állítja, hogy az ütköző megjelölések legalább átlagos mértékű hangzásbeli hasonlóságot mutatnak, a következő tényezőkre figyelemmel:
– az ütköző megjelölések öt betűjéből három – azonos sorrendben lévő – betű megegyezik, azonos a szótagszámuk, azonos bennük az „a”, „e”, „a” magánhangzók sorrendje, és közös bennük a sajátos „ea” végződés;
– első betűik – a „b”, illetve a „c” betű – explozívák, amelyek felpattanó jellegű hangot adnak;
– középső betűik – az „l”, illetve az „m” betű – elharapott benyomást keltenek, és ennélfogva elhanyagolható a szerepük;
– az ütköző megjelöléseket „balea”‑ként és „kamea”‑ként is lehet ejteni, ami alapján azonos a magánhangzó‑szerkezetük.
38 A Törvényszék úgy véli, hogy e vitathatatlanul hasonló elemeik ellenére az ütköző megjelölések nagyon is észlelhető hangzásbeli eltéréseket mutatnak, többek között a kezdő‑ és a középső hangzóikat illetően.
39 E tekintetben először is – az OHIM‑hoz hasonlóan – hangsúlyozni kell, hogy egyes nem germán nyelvekben, többek között a balti és a szláv nyelvekben, a „c” betűt nem úgy ejtik, mint a „k” betűt, hanem inkább úgy, mint az „s” betűt vagy a „ts” hangot az angolban (lásd ebben az értelemben: caldea‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:602, 47. pont). A vásárlóközönség egy része szempontjából tehát a felperesnek a „b” és a „c” betűknek az explozívák csoportjába való tartozására alapított érve teljesen irreleváns.
40 Mindenesetre, az a tény, hogy a „b” és a „c” betű is az explozívák csoportjába tartozik, még nem teszi őket hangzásbelileg hasonlókká. Amint azt a Bíróság már a fenti 29. pontban hivatkozott caldea‑ítélet (EU:T:2011:602) alapját képező ügyben megállapította, a „b” betű a bilabiális zöngés explozívák alcsoportjába tartozik, és a kiejtése egyértelműen eltér a „k” betűétől, amely a veláris zöngétlen explozívák alcsoportjába tartozik. Ráadásul e két mássalhangzót a jelen esetben ugyanaz az „a” magánhangzó követi, ami lehetővé teszi azok eltérő kiejtését, és így erősíti a szó elejének kiejtését (lásd ebben az értelemben: caldea‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:602, 48. pont).
41 Az ütköző megjelölések ezenfelül a középen elhelyezkedő „l” és „m” betűk szintjén is különböznek hangzásbelileg. A felperes állításával ellentétben az e betűk által keltett hanghatás egyértelműen eltérő, és azt az érintett közönség világosan észleli.
42 Ami a közös „ea” végződést illeti, a felperes állításával szemben az elég gyakori ahhoz (lásd többek között a közismert NIVEA és IKEA védjegyet), hogy ne keltse fel különösebben az érintett közönség figyelmét.
43 Ennélfogva a Törvényszék úgy véli, hogy a fellebbezési tanács nem követetett el hibát annak megállapításakor, hogy az ütköző megjelölések hangzásbeli téren csupán enyhe mértékben voltak hasonlók, hiszen a fellebbezési tanács ezzel ellentétes korábbi határozatai mint olyanok, a fenti 35. pontban kifejtettekkel azonos okok miatt mind ténybeli, mind jogi szempontból teljesen irrelevánsak.
A fogalmi összehasonlításról
44 A fogalmi összehasonlítást illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 32. pontjában rámutatott arra, hogy a „balea” szó galíciai nyelven bálnát jelent, ezenfelül a romániai Bâlea‑tavat [magyar nevén: Bilea‑tó] jelöli, de e fogalmakat az Unió egészében nem értik meg könnyen a fogyasztók (lásd ebben az értelemben: caldea‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:602, 50–52. pont). Egyébként a fellebbezési tanács rámutatott, hogy a bejelentett CAMEA megjelölésnek az Unió nyelvein nincs semmilyen jelentése. A fent említett két jelentést nem ismerő fogyasztók szempontjából a fogalmi összehasonlítás jelentőségének hiányát, az azt értő fogyasztók szempontjából pedig fogalmi eltérés fennállását állapította meg.
45 Ezen értékelés vitatása nélkül a felperes úgy véli, hogy a „balea” szó jelentése közömbös, figyelemmel arra, hogy az Unió lakosságának csak igen csekély része beszél galíciaiul, vagy él Romániában és ismeri a Bâlea‑tavat.
46 E tekintetben – a beavatkozóhoz hasonlóan – hozzá kell tenni, hogy az Unió nyelveinek többségében a CAMEA megjelölés olyan szóra utalhat, amely e nyelveken egy domborúan vésett féldrágakövet jelöl meg (lásd például a magyar „kámea”, a görög „καμέα”, a lengyel „kamea”, a litván „kamėja”, a szlovén „kameja”, a francia „camée”, az angol „cameo”, a német „Kamee”, a holland „camee”, az olasz „cammeo”, a cseh „kamej”, a dán és a svéd „kamé” stb. szavakat). Az e nyelveket beszélő átlagos fogyasztók tehát vélhetően szintén fel fogják ismerni az ütköző megjelölések közötti fogalmi eltéréseket.
47 Mindenesetre a fellebbezési tanács nem vétett hibát azzal, hogy az ütköző megjelölések közötti fogalmi hasonlóság hiányát állapította meg.
Az összbenyomásról
48 A jelen esetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 38. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések közötti vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségek a hasonló elemeikhez viszonyítva túlsúlyban vannak, és olyan összbenyomást keltenek, amelynek alapján az érintett közönség szempontjából nem áll fenn a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja szerinti összetévesztés veszélye.
49 A felperes azt állítja, hogy figyelemmel az ütköző megjelölések legalább átlagos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóságára, valamint a fogalmi összehasonlítás relevanciájának hiányára, az említett megjelölések összességükben véve legalább átlagos mértékű hasonlóságot mutatnak.
50 E tekintetben az előbbi megfontolásokból az következik, hogy az ütköző megjelölések vizuális és fogalmi téren eltérők, és enyhe fokú hangzásbeli hasonlóságot mutatnak. Ezen enyhe hasonlósági elem azonban nem elegendő ahhoz, hogy azokat összességükben véve hasonlóvá tegye. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell rá, hogy a két védjegy közötti hangzásbeli hasonlóság mértékének kevésbé van jelentősége olyan áruk esetében, amelyeket úgy árusítanak, hogy az azokat jelölő védjegyet az érintett közönség a vásárláskor vizuálisan észleli. Ezzel szemben a hangzásbeli hasonlóság enyhe fokának csak akkor van jelentősebb szerepe az ütköző megjelölések átfogó összehasonlításánál, ha az érintett áruk és a vásárlóközönség közötti kapcsolat általában hallás útján jön létre, amit a jelen esetben senki sem állított (lásd ebben az értelemben: caldea‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:602, 54–58. pont).
51 Következésképpen tekintettel arra a tényre először is, hogy az ütköző megjelölések vizuális és fogalmi téren eltérők, másodszor, hogy ezen eltérések jelentőségét tovább erősíti az, hogy az ütköző megjelöléseket az átlagos fogyasztó, aki vélhetően figyelmes, többnyire vizuálisan észleli, harmadszor pedig, hogy a hangzásbeli hasonlóság csupán enyhe fokú, a Törvényszék úgy véli, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát annak megállapításával a megtámadott határozat 38. pontjában, hogy az ütköző megjelölések összességükben véve eltérők voltak (lásd ebben az értelemben: caldea‑ítélet, fenti 15. pont, EU:T:2011:602, 59. pont).
Az összetéveszthetőség átfogó értékeléséről
52 A megtámadott határozat 36–39. pontjában a fellebbezési tanács az érintett közönség felfogása szempontjából a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség hiányát állapította meg még az azonos áruk tekintetében is azzal az indokkal, hogy az ütköző megjelölések összességükben véve eltérők voltak. Hozzátette a megtámadott határozat 40. pontjában, hogy e következtetésre nincs kihatással az a tény, hogy a korábbi védjegy Németországban jóhírnevet élvezett. E tekintetben elismerte, hogy az a tény, hogy valamely védjegy jóhírű, olyan tényezőt képez, amelyet figyelembe vettek annak meghatározásánál, hogy a megjelölések közötti vagy az áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság elég nagy volt‑e ahhoz, hogy összetéveszthetőségre adjon alapot, lévén hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetévesztés veszélye annál nagyobb, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. A fellebbezési tanács ugyanakkor a megtámadott határozat 41. pontjában hangsúlyozta, hogy az összetéveszthetőség előfeltétele az, hogy a megjelölések azonosak vagy hasonlók. A jelen esetben, mivel a megjelöléseket összességükben véve eltérőknek ítélték, felesleges a felperes által a jóhírnévre vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékokat értékelni, hiszen azok nem változtatnak a már levont következtetésen.
53 A felperes szerint a fent összefoglalt érveléséből az következik, hogy az ütköző megjelölések összességükben hasonlók, míg az érintett termékek azonosak. E tekintetben a felperes főleg azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette megfelelően figyelembe a kölcsönös függés elvét, miközben az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk között azonosság áll fenn.
54 Az összetévesztés általános veszélyét többek között növeli az a tény, hogy a kérdéses áruk nem különösebben drágák, és így azokat az esetek többségében a fogyasztók gyorsan, különösebb figyelemráfordítás nélkül vásárolják meg.
55 Ezenfelül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az illatszerbolti árukat vásárló fogyasztók előtt a két védjegy általában nem egyszerre van jelen, hanem csupán az egyiket látják maguk előtt, amelyet összevetnek az emlékezetükben őrzött, többé‑kevésbé pontos képpel.
56 Végül a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe a korábbi védjegy erőteljes megkülönböztető képességét. Mivel a felperes bizonyította az említett védjegy Németországban és más tagállamokban élvezett jóhírnevét, amelyre az az intenzív és hosszú ideje tartó használata révén tett szert, a fellebbezési tanácsnak szerinte szélesebb körű oltalmat kellett volna neki megítélnie, és ennélfogva azt kellett volna megállapítania, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetéveszthetőség. A felperes ebben az értelemben a Landgericht Mannheim (mannheimi területi bíróság, Németország) egyik ítéletére hivatkozik, amely azt állapította meg, hogy a CADEA és a BALEA megjelölések hasonlók.
57 E tekintetben a fenti 25–51. pontban említett megfontolásokból az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja által az összetéveszthetőség fennállásának megállapítása céljából megkövetelt feltételek, nevezetesen a szóban forgó védjegyek azonossága vagy hasonlósága, a jelen esetben nem állnak fenn.
58 Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél, a fenti 16. pontban említett elvnek megfelelően helyesen állapította meg azt, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
59 A felperes érvei – amelyek közül az elsőt az érintett áruk azonosságára, a másodikat a korábbi védjegy többek között németországi jóhírnevére, a harmadikat az érintett közönség figyelmének enyhe fokára és a szóban forgó termékek forgalmazási módjára, a negyediket pedig a Landgericht Mannheim egyik ítéletére alapítja – nem alkalmasak arra, hogy érvénytelenné tegyék e megállapítást, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy azok nem hatástalanok. Mivel ezen érvek lényegében azonosak a felperes által a fenti 15. pontban hivatkozott caldea‑ítélet (EU:T:2011:602) alapját képező ügyben említett határozattal szemben korábban megfogalmazott érvekkel, azok elvetése érdekében elegendő utalni az e tekintetben a Törvényszék által az ugyanezen ítélet 68., 69., 70. és 71. pontjában tett megállapításokra, amelyek szerint alapjában véve az ütköző megjelölések hasonlóságának hiánya nem teszi lehetővé az összetéveszthetőség hiányának megállapítását, hiszen e megállapítást nem kérdőjelezi meg az áruk és szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága, vagy a jelentős megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy léte.
60 Tekintettel az előbbi megfontolások egészére, azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy az ütköző megjelölések eltérőek, és hogy közöttük nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
61 Ennélfogva a felperes egyetlen jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani, és ezáltal a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy a keresetben szereplő és az OHIM által vitatott azon kereseti kérelem elfogadhatóságáról határozni kellene, amely arra irányult, hogy a bejelentett védjegyet töröljék, és az ügyet utalják vissza az OHIM elé.
A költségekről
62 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
63 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell e felek költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A dm‑drogerie markt GmbH & Co. KG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Papasavvas | Forwood | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. január 14‑i nyilvános ülésen.
Aláírások