A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített ötödik tanács)

2019. szeptember 20.(*)

„REACH – Az anyagok értékelése – Triklozán – Az ECHA további információk kérésére vonatkozó határozata – Az 1907/2006/EK rendelet 51. cikkének (6) bekezdése – A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés – A fellebbezési tanács feladata – Kontradiktórius eljárás – A felülvizsgálat terjedelme – A felülvizsgálat intenzitása – A fellebbezési tanács hatáskörei – Az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése – Az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondata – Releváns információk – Arányosság – Az 1907/2006 rendelet 25. cikke – Az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete – Releváns körülmények között kapott adatok – Perzisztencia – Neurotoxicitás – Reprotoxicitás – A 771/2008/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdése – Tudományos vélemény ismertetésében bekövetkező késedelem”

A T‑125/17. sz. ügyben,

a BASF Grenzach GmbH (székhelye: Grenzach‑Wyhlen [Németország], képviselik kezdetben: K. Nordlander és M. Abenhaïm ügyvédek, később: K. Nordlander és K. Le Croy solicitor)

felperesnek

az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik kezdetben: M. Heikkilä, W. Broere és T. Röcke, később: M. Heikkilä, W. Broere és C. Jacquet, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Dán Királyság (képviselik kezdetben: C. Thorning és M. Wolff, később: M. Wolff, J. Nymann‑Lindegren és P. Ngo, meghatalmazotti minőségben)

és

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik kezdetben: T. Henze és D. Klebs, később: D. Klebs, meghatalmazotti minőségben),

valamint

a Holland Királyság (képviselik: M. Bulterman és C. Schillemans, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az ECHA fellebbezési tanácsa 2016. december 19‑i A‑018‑2014. sz. határozatának azon részében történő részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amely részében a fellebbezési tanács részlegesen elutasította az ECHA‑nak a triklozán anyaggal (CAS 3380‑34‑5) kapcsolatban kiegészítő információk benyújtását előíró, 2014. szeptember 19‑i határozatával szemben a felperes által benyújtott fellebbezést, és amelyben a fellebbezési tanács az ezen információk benyújtásának határnapját 2018. december 26‑ban rögzítette,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, I. Labucka, S. Papasavvas, A. Dittrich (előadó) és I. Ulloa Rubio bírák,

hivatalvezető: N. Schall tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. december 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

1        A triklozán (CAS 3380‑34‑5) széles spektrumú antibakteriális szer, amelyet bizonyos típusú kozmetikai termékekben tartósítószerként történő felhasználásra hagytak jóvá. A triklozánt a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.) alapján kizárólag kozmetikai felhasználásra regisztrálták.

2        A felperes, a triklozánt gyártó BASF Grenzach GmbH ezen anyagnak az 1907/2006 rendelet 3. cikkének 7. pontja értelmében vett egyetlen regisztrálója.

3        2012‑ben a triklozánt – perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságaival, valamint az általa esetlegesen okozott endokrinzavarokkal kapcsolatos aggályok miatt – értékelés céljából felvették az 1907/2006 rendelet 44. cikke szerinti közösségi gördülő cselekvési tervbe.

4        Az 1907/2006 rendelet 45. cikkének alapján a Holland Királyság hatáskörrel rendelkező hatóságát jelölték ki arra, hogy a Dán Királyság hatáskörrel rendelkező hatóságával együttműködésben elvégezze a triklozán értékelését. E két hatóság együtt az 1907/2006 rendelet 46. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felperesnek szóló határozattervezetet dolgozott ki, amelyben kiegészítő információkat kértek a triklozánról.

5        2013. március 20‑án az 1907/2006 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének megfelelően a határozattervezetet közölték a felperessel.

6        2013. április 23‑án a felperes benyújtotta a határozattervezetre vonatkozó észrevételeit.

7        A Holland Királyság hatáskörrel rendelkező hatósága figyelembe vette a felperes észrevételeit, és az 1907/2006 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének megfelelően átdolgozta a határozattervezetet.

8        2014. március 6‑án az 1907/2006 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően a határozattervezetet átdolgozták, és a felperes észrevételeit közölték a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival és az Európai Vegyianyag‑ügynökséggel (ECHA).

9        E többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai közül négy hatóság, valamint az ECHA az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (2) bekezdésének megfelelően módosító javaslatokat nyújtott be.

10      A Holland Királyság hatáskörrel rendelkező hatósága ezen észrevételek vizsgálatát követően az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (4) bekezdése első mondatának megfelelően módosította a határozattervezetet.

11      2014. április 22‑én a módosított határozattervezetet az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (4) bekezdése második mondatának megfelelően megküldték a tagállami bizottságnak.

12      A felperes e módosító javaslatokra észrevételeket tett, amelyeket a tagállami bizottság figyelembe vett (az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (5) bekezdése).

13      2014. június 12‑én a tagállami bizottság az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (6) bekezdésének megfelelően a módosított határozattervezetre vonatkozóan egyhangú megállapodásra jutott.

14      2014. szeptember 19‑én az ECHA az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadta a triklozánról szóló SEV‑D‑2114285478‑33‑01/F határozatot (a továbbiakban: az ECHA határozata). E határozattal az ECHA kérte a felperestől többek között a következő információk benyújtását:

–        szimulációs vizsgálat a triklozán végleges lebomlására felszíni vízben (tó vagy folyó) és tengervízben, nyílt vízi vizsgálatként, vagyis csak vízben, lebegő üledékek nélkül végezve, a környezet szempontjából releváns, legfeljebb 12 °C‑os hőmérsékleten, az Európai Unió C.25. vizsgálati módszerének és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 309. sz. vizsgálati iránymutatásának megfelelően (a továbbiakban: perzisztenciavizsgálat);

–        bővített fejlődési neurotoxicitási vizsgálat az OECD 426. sz. vizsgálati iránymutatásának megfelelően, a kibővített egygenerációs reprodukciós toxicitási vizsgálat releváns elemeivel együtt, az OECD 443. sz. vizsgálati iránymutatásának megfelelően, ami patkányokon végzett vizsgálatokat jelent (a továbbiakban: patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat);

–        a halak ivari fejlődésének vizsgálata az OECD 234. sz. vizsgálati iránymutatásának megfelelően, zebradánión vagy japán rizshalon végezve (a továbbiakban: halakon végzett vizsgálat).

15      Határozatában az ECHA azt is kérte a felperestől, hogy nyújtsa be a triklozánnak bizonyos laboratóriumi állatok és az ember szív‑ és érrendszerére gyakorolt hatásaira vonatkozóan rendelkezésre álló információkat, valamint nyújtson be az „anyagok nyílt rendszerekben történő, széles körben elterjedt beltéri felhasználása” típusú környezeti kibocsátási forgatókönyvre vonatkozó pontosításokat.

16      Az ECHA határozata a kért információk benyújtására vonatkozó határidőként 2016. szeptember 26‑át határozta meg.

17      2014. december 17‑én a felperes fellebbezést nyújtott be az ECHA határozata ellen ezen ügynökség fellebbezési tanácsához az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (8) bekezdése, valamint e rendelet 91. cikkének (1) bekezdése alapján.

18      Az 1907/2006 rendelet 91. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ECHA határozata ellen előterjesztett fellebbezés felfüggesztő hatályú.

19      2015. április 2‑án az ECHA benyújtotta ellenkérelmét a fellebbezési tanácshoz.

20      2015. október 6‑án a PETA International Science Consortium Ltd számára engedélyezték, hogy a felperes kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon a fellebbezési tanács előtt.

21      2016. január 12‑én a PETA International Science Consortium benyújtotta beavatkozási beadványát a fellebbezési tanácshoz. 2016. február 22‑én az ECHA és a felperes benyújtotta az e beadványra vonatkozó észrevételeit. A felperes az észrevételeihez szakértői véleményt csatolt.

22      2016. június 9‑án a fellebbezési tanács előtt tárgyalásra került sor. E tárgyaláson az ECHA benyújtott három tanulmányt annak érdekében, hogy cáfolja a felperes által a beavatkozási beadványra tett észrevételei keretében benyújtott szakértői véleményt. A fellebbezési tanács lehetővé tette a felek számára, hogy a tárgyalást követően előadják az e véleményre és az ECHA által benyújtott három tanulmányra vonatkozó észrevételeiket.

23      2016. december 19‑én a fellebbezési tanács elfogadta az A‑018‑2014. sz. határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozattal megsemmisítette az ECHA határozatát, amennyiben az kötelezte a felperest a triklozánnak a szív‑ és érrendszerre gyakorolt hatásaira vonatkozó információk szolgáltatására (lásd a fenti 15. pontot), az ezt meghaladó részében pedig elutasította a fellebbezést. Ezenkívül a fenti 14. pontban említett információk benyújtására vonatkozó határidőként 2018. december 26‑át határozta meg.

II.    A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei

24      A Törvényszék Hivatalához 2017. február 28‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

25      A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott beadványában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben a Törvényszék elnökét lényegében arra kérte, hogy az ideiglenes intézkedések iránti kérelem elbírálásáig rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának azonnali felfüggesztését, a perzisztenciavizsgálatot, a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálatot és a halakon végzett vizsgálatot érintő részben függessze fel a megtámadott határozat végrehajtását, és következésképpen rendelje el a vizsgálati eredmények közlésére vonatkozóan előírt határidőnek a felfüggesztés időtartamára történő meghosszabbítását. A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a 2017. július 13‑i BASF Grenzach kontra ECHA végzéssel (T‑125/17 R, nem tették közzé, EU:T:2017:496) azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes nem bizonyította a sürgősséget, az ezen eljárással kapcsolatos költségekről pedig nem határozott. Az e végzés ellen előterjesztett fellebbezést a 2018. május 28‑i BASF Grenzach kontra ECHA végzéssel (C‑565/17 P(R), nem tették közzé, EU:C:2018:340) elutasították.

26      A Törvényszék Hivatalához 2017. április 18‑án benyújtott beadványában a PETA International Science Consortium kérelmezte, hogy a jelen eljárásba a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. Ezt a kérelmet a 2017. december 12‑i BASF Grenzach kontra ECHA végzéssel (T‑125/17, nem tették közzé, EU:T:2017:931) elutasították.

27      A Törvényszék Hivatalához 2017. május 16‑án, 18‑án, illetve 31‑én benyújtott beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Holland Királyság és a Dán Királyság kérelmezte, hogy a jelen eljárásba az ECHA kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A tanácselnök 2017. június 21‑i határozataival engedélyezte e tagállamok beavatkozását.

28      2017. június 1‑jén az ECHA előterjesztette az ellenkérelmet.

29      A felperes 2017. július 20‑án benyújtotta a választ.

30      2017. szeptember 7‑én az ECHA benyújtotta a viszonválaszt.

31      2017. szeptember 1‑jén a Dán Királyság és a Holland Királyság benyújtotta beavatkozási beadványát. 2017. szeptember 4‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság benyújtotta beavatkozási beadványát. 2017. október 31‑én az ECHA és a felperes benyújtotta az e beadványokra vonatkozó észrevételeit.

32      A második tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

33      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (kibővített ötödik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket tett fel az ECHA‑nak, valamint kérte az igazgatási iratanyag benyújtására. Az ECHA az előírt határidőn belül válaszolt e kérdésekre és felszólításra.

34      A Törvényszék a 2018. december 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felperes, az ECHA, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Holland Királyság szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.

35      Szóbeli előadása keretében a felperes arra alapított érvet adott elő, hogy az állatkísérletekkel járó vizsgálatok elvégzését előíró információkérések nem felelnek meg az arányosság elvének, mivel e vizsgálatok elvégzése a kozmetikai termékekről szóló, 2009. november 30‑i 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 342., 59. o.; helyesbítések: HL 2014. L 318., 34. o.; HL 2016. L 145., 49. o.) rendelkezései alapján azon termékek forgalmazásának megtiltásához vezethet, amelyekben a triklozánt felhasználják.

36      Az ECHA a tárgyaláson elállt a kereset első jogalapját illetően előadott érveinek egy részétől.

37      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben a fellebbezési tanács részben elutasította az ECHA határozata ellen előterjesztett fellebbezést, és a triklozán anyagra vonatkozó kiegészítő információk benyújtásának határidejeként 2018. december 26‑át határozta meg;

–        kötelezze az ECHA‑t és a beavatkozó feleket arra, hogy a saját költségeiken felül viseljék a felperes részéről felmerült költségeket is.

38      Az ECHA és a Holland Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

39      A Dán Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

III. A jogkérdésről

40      A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács elsősorban a felperes által az e tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében előadott azon jogalapokat vizsgálta meg, amelyek a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólításra vonatkoztak, másodsorban a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólításra vonatkozó jogalapokat, harmadsorban a halakon végzett vizsgálat elvégzésére vonatkozó jogalapokat, és negyedsorban a triklozánnak a szív‑ és érrendszerre gyakorolt hatásairól rendelkezésre álló információk benyújtására való felszólításra vonatkozó jogalapokat.

41      A jelen kereset alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

42      Az első jogalap azon alapul, hogy a fellebbezési tanács alapvető eljárásjogi követelményeket sértett meg. E jogalap két részre oszlik: az első rész azon alapul, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának nem megfelelő szintű felülvizsgálatát végezte el, a második rész pedig azon, hogy e tanács nem vizsgálta meg az ECHA iratanyagában szereplő kulcsfontosságú tudományos tanulmányokat és dokumentációkat, amelyet a felperes a részére továbbított.

43      A második jogalap azon alapul, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az állatjóllétet, és megsértette az arányosság elvét. E jogalap három részre oszlik. Az első része a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére, a második a halakon végzett vizsgálat elvégzésére, és a harmadik a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólításra vonatkozik.

44      A Törvényszék a felperes érveit a megtámadott határozatban foglalt azon megfontolások sorrendjében fogja vizsgálni, amelyekre azok vonatkoznak. Így a Törvényszék első lépésben az első jogalap és a második jogalap harmadik része keretében előadott azon érveket fogja vizsgálni, amelyek a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésnek a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkoznak. A Törvényszék második lépésben az első jogalap és a második jogalap első része keretében előadott azon érveket fogja elemezni, amelyek az említett fellebbezésnek a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkoznak. A Törvényszék harmadik lépésben az első jogalap és a második jogalap második része keretében előadott azon érveket fogja vizsgálni, amelyek e fellebbezésnek a halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkoznak.

45      A Törvényszék negyedik lépésben a felperes által az első jogalap első részében előadott, arra alapított érvet fogja elemezni, hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazott a megtámadott határozat egészében következetes szintű felülvizsgálatot. Ötödik lépésben a védelemhez való jog megsértésére alapított, a felperes által az első jogalap keretében előadott érv kerül vizsgálatra. A Törvényszék végül hatodik lépésben az 1223/2009 rendelet rendelkezéseire vonatkozó, a felperes által a tárgyaláson, szóbeli előadásában kifejtett érvet (lásd a fenti 35. pontot) fogja figyelembe venni.

A.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésnek a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkozó érvekről

46      Határozatában az ECHA felszólította a felperest a perzisztenciavizsgálat elvégzésére. Az e határozatban szereplő megállapítások szerint a triklozánra vonatkozó kiegészítő információk kérését az indokolta, hogy fennáll annak esetleges kockázata, hogy a triklozán tengeri környezetben vagy édesvízben perzisztens, e kérdést tisztázni kell, tisztázása a rendelkezésre álló információk alapján nem lehetséges, és a perzisztenciavizsgálat lehetővé teszi e tekintetben hasznos információk megszerzését.

47      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében a felperes előadta, hogy az ECHA nem volt jogosult felszólítani a perzisztenciavizsgálat elvégzésére. E tekintetben öt jogalapot adott elő, amelyek közül az első többek között az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletének megsértésén, a második e rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésén, a harmadik e rendelet 130. cikkének megsértésén, a negyedik az arányosság elvének megsértésén és az ötödik a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapult; a megtámadott határozat 28–115. pontjában kifejtett okokból valamennyi jogalapot teljes egészében elutasították.

48      A jelen kereset keretében a felperes vitatja azon megállapításokat, amelyekre a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezésnek a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítását alapította. A Törvényszék első lépésben a felperes azon érveit fogja megvizsgálni, amelyek a fellebbezési tanács azon megállapításainak megkérdőjelezésére irányulnak, amelyekre e tanács a hozzá benyújtott fellebbezés második, az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított jogalapjának elutasítását alapozta. A Törvényszék második lépésben a felperes azon érveit fogja megvizsgálni, amelyek a fellebbezési tanács azon megállapításainak megkérdőjelezésére irányulnak, amelyekre e tanács a hozzá benyújtott fellebbezés első, többek között az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletének megsértésére alapított jogalapjának elutasítását alapozta. A Törvényszék harmadik lépésben a felperes arra alapított érveit fogja megvizsgálni, hogy a kanadai hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a triklozán sem perzisztens, sem bioakkumulatív tulajdonságokkal nem rendelkezik.

1.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés második jogalapja fellebbezési tanács általi elutasításának megkérdőjelezésére irányuló érvekről

49      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés második jogalapja keretében a felperes előadta, hogy az ECHA megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát. Ebben az összefüggésben a felperes többek között arra hivatkozott, hogy az ECHA nem vette figyelembe az azt alátámasztó releváns információkat, hogy a triklozán nagy részben eliminálódik a szennyvíztisztító telepekről kilépő vízből, nem csupán a felszívódása, de a mineralizációja miatt is. Ez az anyag a vizes fázisból gyorsan eliminálódik, és azt az üledékek felszívják, ami a vízi környezetben viszonylag jelentős eliminációs potenciál mellett szól. E jogalap keretében a felperes a rendelkezésre álló adatok bizonyító erejének meghatározására alapított érveket is előadott.

50      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 57–65. pontjában megvizsgálta ezeket az érveket.

51      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 58. pontjában előzetes jelleggel kifejtette, hogy noha az ECHA az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében köteles valamennyi benyújtott, vonatkozó információt figyelembe venni, ez nem jelenti azt, hogy ez az ügynökség szükségképpen ugyanarra a következtetésre fog jutni, mint a felperes.

52      A megtámadott határozat 59–61. pontjában először is a felperes arra alapított érvét illetően, hogy az ECHA nem vette figyelembe az azt mutató információkat, hogy a triklozán nagy része eliminálódik a szennyvíztisztító telepek által felhasznált vízből, a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy noha az ECHA határozatában szereplő megállapítások szerint a triklozán nagy része eliminálódik a szennyvíztisztító telepek által felhasznált vízből, ez nem állapítható meg az anyag egésze tekintetében, mivel az bizonyos felszíni édesvizekben mindenütt jelenvalónak tűnik, és a tengeri környezetben fennálló koncentrációja is viszonylag magas marad. A fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes által előadottakkal ellentétben az ECHA figyelembe vette a vonatkozó információkat, azonban határozatában ezekből az információkból más következtetést vont le, mint amely mellett a felperes érvelt.

53      Ami másodszor a felperes arra alapított érvét illeti, hogy az ECHA nem vette figyelembe, hogy a triklozán gyorsan kötődik a lebegő üledékekhez, és következésképpen nagymértékben eliminálódik a vizes fázisból, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 62. és 63. pontjában megállapította, hogy e tekintetben a triklozán disszipációjára vonatkozó, az ECHA előtti eljárásban már előadott észrevételekről van szó, és ezen ügynökség határozatában ezekre kifejezetten és kimerítő jelleggel válaszolt. A megtámadott határozat 64. pontjában a felperes azon érvére válaszolva, amely szerint arra a kérdésre, hogy perzisztens‑e a triklozán, a rendelkezésre álló információk bizonyító erejének meghatározásával kell válaszolni, a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az 1907/2006 rendelet XI. mellékletének megfelelően a regisztrálás céljából az egységes információs követelményektől való eltérés érdekében a bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése alkalmazható. A fellebbezési tanács szerint mindazonáltal, még ha valamely anyag regisztrálása céljából ezt a megközelítést alkalmazták volna is, ezen anyag értékelése keretében kérhetők kiegészítő információk annak tisztázása érdekében, hogy vannak‑e aggályok e tekintetben, feltéve, hogy az ECHA helyesen gyakorolta a mérlegelési jogkörét, és többek között az adott anyaggal kapcsolatban benyújtott valamennyi vonatkozó információt figyelembe vette.

54      A felperes vitatja ezt az értékelést, és előadja először, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta az őt a hozzá benyújtott fellebbezések keretében terhelő feladatot, másodszor, hogy e tanács nem vette figyelembe, hogy az anyagok értékelésének összefüggésében meg kell határozni a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét, és végül harmadszor, hogy az e tanács által végzett felülvizsgálat intenzitása nem volt megfelelő.

a)      Az arra alapított érvekről, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta az őt a hozzá benyújtott fellebbezések keretében terhelő feladatot

55      Az első jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 64. pontjában figyelmen kívül hagyta a felülvizsgálati feladatát. Azt állítja, hogy e tanács arra szorítkozott, hogy az ECHA határozatának jogszerűségét a nyilvánvaló mérlegelési hibára korlátozva vizsgálja. Megtagadta különösen a felperes által hivatkozott tudományos adatok vizsgálatát és azok relevanciájának figyelembevételét. Márpedig a felperes szerint e tanácsnak magának teljes körű közigazgatási vizsgálatot kellett volna végeznie. Egy ilyen vizsgálat nem csupán az ECHA határozatának jogi szempontból történő felülvizsgálatát, hanem az e határozat alapjául szolgáló tudományos jellegű értékeléseknek a leginkább releváns adatokra – és adott esetben a jogorvoslati eljárás során közölt adatokra – tekintettel történő felülvizsgálatát is jelenti. Egyébiránt a felperes szerint a funkcionális folyamatosság elvének megfelelően e tanács, amely az ECHA valamennyi hatáskörét gyakorolhatja, valamennyi releváns jogi és ténybeli elem fényében köteles lett volna megvizsgálni, hogy a fellebbezés elbírálásának időpontjában jogszerűen hozható‑e az ECHA határozatának rendelkező részével megegyező rendelkező részt tartalmazó új határozat, vagy sem. Az ilyen vizsgálat keretében a szóban forgó tanácsot ugyanazok az anyagi jogi kötelezettségek terhelik és ugyanazon a bizonyítási teher vonatkozik rá, mint amely a vizsgálata során az ECHA‑ra vonatkozott. A fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálatnak tehát azokon az elemeken is alapulnia kellett volna, amelyeket az előtte folyamatban levő eljárásban benyújtottak.

56      Érvelésének alátámasztására a felperes előadja először is, hogy az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében a fellebbezési tanács az ECHA részét képezi. Másodszor, a belső vizsgálati mechanizmus célja az ECHA határozatai tudományos minőségének és szabályozási legitimitásának biztosítása. Harmadszor, e tanács feladata a fellebbezések lehető leghatékonyabb és legeredményesebb módon történő vizsgálata. Negyedszer, egy ilyen megközelítés lehetővé tenné e tanács számára, hogy az adott eset minden releváns körülményét a leginkább releváns tudományos adatok alapján, valamint a kiválóság, a függetlenség és az átláthatóság elvének alkalmazásával, körültekintően és pártatlanul vizsgálja meg. Ötödször, e tanács ugyanolyan vizsgálati kapacitással rendelkezik, mint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) fellebbezési tanácsa. Az ECHA fellebbezési tanácsa szervezeti és eljárási szabályzatának megállapításáról szóló, 2008. augusztus 1‑jei 771/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 206., 5. o.) 12. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében e tanács jogosult az ECHA határozatánál későbbi tudományos adatok és jogalapok figyelembevételére. Ez lehetővé teszi számára vizsgálatának kiigazítását és az adott tárgykörre vonatkozó legújabb tudományos kutatások figyelembevételét. Hatodszor, az anyagok értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatok elleni fellebbezésekre ugyanazok a szabályok irányadók, mint az ECHA más határozatai elleni fellebbezésekre. Hetedszer, az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése és a funkcionális folyamatosság elve értelmében a fellebbezési tanács az ECHA hatáskörébe tartozó valamennyi jogkört gyakorolhatja. E tanács tehát módosíthatta volna az ECHA határozatát vagy azt saját határozatával helyettesíthette volna. Nyolcadszor, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezések felfüggesztő hatályúak. Kilencedszer, a megtámadott határozatban követett megközelítés olyan hézagot hoz létre a döntéshozatali folyamatban, amelynek elkerülésére az uniós jogalkotó és az uniós bíróság törekedett.

57      Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

58      Elöljáróban, a felperes érveire való válaszolás előtt elemezni kell a fellebbezési tanács által az ECHA határozatai, és különösen az anyagok értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatok tekintetében elvégzendő felülvizsgálat terjedelmét és intenzitását.

1)      A fellebbezési tanács által elvégzendő felülvizsgálat terjedelméről és intenzitásáról

i)      A felülvizsgálat terjedelméről

59      Kiindulásként meg kell jegyezni, hogy sem az 1907/2006 rendelet, sem a 771/2008 rendelet nem rögzíti kifejezetten, hogy az ECHA‑nak a valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozata ellen a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében a fellebbezési tanács a felperes által leírt újbóli vizsgálatot, vagyis arra vonatkozó vizsgálatot végez, hogy – valamennyi releváns jogi és ténybeli elem, különösen tudományos jellegű kérdések fényében – a fellebbezés elbírálásának időpontjában jogszerűen hozható‑e az előtte vitatott határozat rendelkező részével megegyező rendelkező részt tartalmazó új határozat, vagy sem.

60      Ellenkezőleg, az 1907/2006 rendelet és a 771/2008 rendelet rendelkezéseiből kitűnik, hogy ilyen fellebbezés keretében a fellebbezési tanács annak vizsgálatára szorítkozik, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e arra, hogy alátámasszák a vitatott határozatot érintő hiba fennállását.

61      Elsősorban ugyanis meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegű.

62      Az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (4) bekezdése rögzíti, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárások szabályait az e rendelet 133. cikkének (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően az Európai Bizottság határozza meg. Következésképpen az említett tanács előtti eljárásra a 771/2008 rendeletben szereplő szabályok az irányadók.

63      A fellebbezési tanács előtti eljárásokra vonatkozó szabályokat illetően megjegyzendő különösen, hogy a 771/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontja értelmében a fellebbezési kérelemnek tartalmaznia kell a hivatkozott jogi és ténybeli érveket, valamint adott esetben a benyújtott bizonyítékok fajtáját és a bizonyítékokkal alátámasztani kívánt tények ismertetését. E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) és c) pontja értelmében az ECHA‑nak ugyanezen követelményeknek megfelelő ellenkérelmet kell benyújtania. Végül az említett rendelet „A fellebbezés vizsgálata” című 12. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az írásbeli beadvány felek közötti cseréjét követően további bizonyíték – a megfelelően igazolható késedelem esetét kivéve – nem nyújtható be, valamint, hogy az írásbeli beadványok felek közötti cseréjét követően új jogi érv nem terjeszthető elő, kivéve, ha a fellebbezési tanács úgy határoz, hogy az olyan új jogi vagy ténybeli körülményen alapul, amelyre csak az eljárás során derült fény.

64      A 771/2008 rendeletben rögzített eljárási szabályok tehát a fellebbezési tanács előtt az ECHA valamely határozatát vitató fellebbező és az ECHA mint ellenérdekű fél közötti, főszabály szerint az első beadványváltás során benyújtott jogalapokon, érveken és bizonyítékokon alapuló kontradiktórius vita szervezését írják elő. Az említett rendelet e rendelkezései olyan általános jellegű rendelkezések, amelyek a fellebbezési tanács valamennyi határozatára alkalmazandók, a fellebbezési tanács előtt megtámadott határozat jellegétől függetlenül.

65      Közbenső következtetésként meg kell tehát állapítani, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárás tárgyát a fellebbező által az említett tanácshoz benyújtott fellebbezésben előadott jogalapok határozzák meg. E fellebbezés megalapozottságának vizsgálata keretében e tanács tehát a következők vizsgálatára szorítkozik: arra, hogy a fellebbező által előadott jogalapok alá tudják‑e támasztani, hogy az előtte megtámadott határozat hibát tartalmaz, valamint a hivatalból vizsgálandó jogalapok vizsgálatára.

66      A fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegét nem teszi kétségessé az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács gyakorolhatja az Ügynökség valamennyi hatáskörét, vagy további intézkedésre az Ügynökség illetékes testületéhez utalhatja az ügyet. E rendelkezés ugyanis csak a fellebbezési tanácsot az azt követően megillető hatásköröket szabályozza, hogy e tanács megállapította valamely hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságát. Nem vonatkozik viszont az e tanács által a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságát illetően végzett felülvizsgálat terjedelmére.

67      Egyébiránt abból, hogy az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében a fellebbezési tanács az ECHA szerves részét képezi, valamint abból, hogy az ECHA által az első fokon történő határozathozatal során alapul vett rendelkezések az „Ügynökségre” hivatkoznak, nem vonható le az a következtetés, hogy e tanács köteles lenne ugyanazon eljárási szabályokat alkalmazva, ugyanazt az eljárást követni, mint az első fokon határozatot hozó ECHA.

68      Az 1907/2006 rendelet rendszeréből ugyanis kitűnik, hogy nem kell közvetlenül alkalmazni a fellebbezési tanácsra az „Ügynökségnek” szóló eljárási szabályokat, amelyek az elsőfokú határozat elfogadása során az ECHA‑ra alkalmazandóak.

69      Amint azt a valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozat elfogadására vonatkozó eljárási szabályok példája mutatja, ezen eljárási szabályoknak a fellebbezési tanácsra történő közvetlen alkalmazása az 1907/2006 rendelet által elérni kívánt célkitűzésekkel ellentétes eredményekhez vezetne.

70      Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy amennyiben a közösségi gördülő cselekvési tervbe perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságaival kapcsolatos aggályok miatt felvett valamely anyag értékelési folyamatának végrehajtására kijelölt, hatáskörrel rendelkező tagállami hatóság (a továbbiakban: kijelölt hatóság) az 1907/2006 rendelet 46. cikkének (1) bekezdése értelmében úgy ítéli meg, hogy kiegészítő információkra van szükség, az adott évben értékelendő anyagokra vonatkozó közösségi gördülő cselekvési tervnek az ECHA honlapján való nyilvánosságra hozatalától számított 12 hónapon belül határozattervezetet dolgoz ki. A határozatot ezt követően az említett rendelet 50. és 52. cikkében megállapított eljárással összhangban kell meghozni.

71      Az 1907/2006 rendelet 50. cikke a regisztrálók és a továbbfelhasználók jogait szabályozza. E cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az ECHA értesíti az érintett regisztrálókat és továbbfelhasználókat a határozattervezetről. Amennyiben az érintett regisztrálók vagy továbbfelhasználók észrevételeket kívánnak tenni, azokat a kézhezvételtől számított 30 napon belül továbbítják az ECHA‑nak. Ez utóbbi ezt követően haladéktalanul tájékoztatja a kijelölt hatóságot az észrevétel benyújtásáról. E hatóság minden beérkezett észrevételt figyelembe vesz, és ennek megfelelően módosíthatja a határozattervezetet.

72      Az 1907/2006 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a kijelölt hatóság továbbítja az ECHA és a többi tagállam illetékes hatósága részére a határozattervezetét, valamint a regisztráló vagy a továbbfelhasználó észrevételeit.

73      Az 1907/2006 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése szerint az említett rendelet 51. cikke (2)–(8) bekezdésének – a dokumentáció értékeléséről szóló határozatok meghozatalának folyamatára vonatkozó – rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatok meghozatalára.

74      Az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok a határozattervezet megküldését követő 30 napon belül javaslatokat tehetnek a határozattervezet módosítására. Amennyiben a kijelölt hatósághoz nem érkezik módosító javaslat, az említett rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (3) bekezdése értelmében az ECHA a közölt változat szerint hozza meg a határozatot.

75      Ha a kijelölt hatósághoz módosító javaslat érkezik, e hatóság az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (4) bekezdése első mondatának megfelelően módosíthatja a határozattervezetet. Az említett hatóság az ugyanezen rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (4) bekezdése második mondatának megfelelően az észrevételek benyújtására előírt harmincnapos időszak végét követő 15 napon belül a tagállami bizottság és az ECHA elé terjeszti a határozattervezetet és a javasolt módosításokat. A szóban forgó rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (5) bekezdése értelmében a kijelölt hatóság ezeket az érintett regisztrálóknak és továbbfelhasználóknak is megküldi, akik észrevételeket tehetnek. Amennyiben a tagállami bizottság az érintett rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (6) bekezdésének megfelelően a beterjesztéstől számított 60 napon belül a határozattervezetre vonatkozóan egyhangú megállapodásra jut, az ECHA ennek megfelelően hozza meg a határozatot.

76      Ezzel szemben, ha a tagállami bizottság nem jut egyhangú megállapodásra, az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (7) bekezdése értelmében a Bizottság határozattervezetet készít elő, amelyet az e rendelet 133. cikkének (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

77      Így, ha a valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozat elleni fellebbezés keretében a fellebbezési tanácsnak amiatt, hogy az „Ügynökség” részét képezi, ugyanazt azt eljárást kellene követnie, mint az első fokon eljáró ECHA‑nak, ez azt jelentené, hogy e tanács csak a tagállami bizottságon belüli, az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (6) bekezdése szerinti előzetes egyhangú megállapodás esetén hozhatna határozatot.

78      Márpedig egy ilyen megközelítés nem állna összhangban a jogalkotó azon célkitűzésével, hogy lehetővé tegye a valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatoknak a fellebbezési tanács általi felülvizsgálatát.

79      Hasonló megfontolások vonatkoznak a határozatoknak a dokumentációk értékelése során történő elfogadására irányadó eljárásra, amelynek keretében az 1907/2006 rendelet 51. cikke közvetlenül alkalmazandó.

80      Ebben az összefüggésben megjegyzendő továbbá, hogy a más ügynökségek fellebbezési tanácsai – így például az EUIPO fellebbezési tanácsa – tekintetében előírtakkal ellentétben az ECHA fellebbezési tanácsára vonatkozó szabályok nem tartalmaznak azt előíró rendelkezést, hogy a fellebbezés tárgyát képező határozatot hozó szervezeti egység előtti eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a fellebbezési eljárásokra (az EUIPO fellebbezési tanácsára vonatkozó szabályokat illetően lásd az alábbi 96. pontot).

81      Másodsorban és mindenesetre meg kell jegyezni, hogy az ECHA valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozata ellen a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés tárgya csak annak megvizsgálása lehet, hogy a fellebbező által benyújtott elemek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy e határozat hibákat tartalmaz.

82      Az ECHA‑nak valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatát ugyanis az 1907/2006 rendelet VI. címének az anyagok értékeléséről szóló 2. fejezetében található 46. cikkének (1) bekezdése alapján, valamint e rendelet 50. cikkének (1) bekezdése, 52. cikke és 51. cikkének (2)–(6) bekezdése alapján fogadják el, amelyeket ugyanezen rendelet 51. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazni kell.

83      Amint az 1907/2006 rendelet (66)–(68) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 44–48. cikkéből kitűnik, az anyagok – valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozat elfogadását is magában foglaló – értékelési folyamatának az a célja, hogy az emberi egészség vagy a környezet számára esetlegesen jelentett kockázatokra tekintettel elsőbbséginek minősített anyagokra vonatkozó alaposabb értékelés elvégzését biztosítsa. Az ilyen értékelést, amelyet a kijelölt hatóság az elővigyázatosság elvének (e rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második mondata) figyelembevételével végez el, tudományos szakértőkre kell bízni.

84      Amint az az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (2)–(8) bekezdésével összefüggésben értelmezett 46. cikkének (1) bekezdéséből és 52. cikkéből következik, a kiegészítő információk kéréséről szóló határozat elfogadási eljárása a kijelölt hatóság által készített tervezet alapján indul, amennyiben e hatóság úgy ítéli meg, hogy kiegészítő információkra van szükség. A fenti 75. pontban kifejtetteknek megfelelően, e javaslat az e rendelet – ugyanezen rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (3) vagy (6) bekezdése szerinti megállapodás esetén az ECHA határozatához vezet, azaz akkor, ha a tagállamok vagy az ECHA nem tesz észrevételt a határozatra vonatkozó javaslatra, vagy ha tett ilyen észrevételt, a tagállami bizottságon belüli egyhangú megállapodás esetén.

85      Egy ilyen határozatot tehát bizonytalan helyzetben, valamely tagállam kijelölt hatósága és a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tudományos szakértőinek tudományos értékelései alapján dolgoznak ki. Márpedig meg kell állapítani, hogy sem az 1907/2006 rendelet, sem a 771/2008 rendelet rendelkezéseiből nem tűnik ki, hogy e tudományos értékelést a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárás keretében meg kell ismételni. Épp ellenkezőleg, amint azt a Törvényszék a fenti 68–79. pontban kifejtette, a kiegészítő információk kéréséről szóló határozatok elfogadására irányadó eljárási rendelkezések rendszeréből kitűnik, hogy az 1907/2006 rendelet 46. és 50–52. cikkét a fellebbezési tanács előtti eljárásra nem kell közvetlenül alkalmazni.

86      Következésképpen az ECHA valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozata ellen a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés tárgya csak annak megvizsgálása lehet, hogy a fellebbező által benyújtott elemek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy e határozat hibákat tartalmaz. Ennélfogva egy ilyen fellebbezés keretében a fellebbező nem szorítkozhat annak előadására, hogy az említett határozat alapjául szolgáló értékelésnek más eredményhez kellett volna vezetnie, hanem a szóban forgó határozat alapjául szolgáló tudományos értékelést érintő hibák fennállásának bizonyítására irányuló érveket kell előadnia.

ii)    A felülvizsgálat intenzitásáról

87      Ami a fellebbezési tanács által elvégzett felülvizsgálat intenzitását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat kétségkívül korlátozott, amikor igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékeléséről van szó. Az ilyen értékelések esetén ugyanis az uniós bíróság annak vizsgálatára szorítkozik, hogy ezek az értékelések nem voltak‑e nyilvánvalóan hibásak, nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy határozat szerzője nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörét (lásd: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88      Ez az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal nem alkalmazandó az ECHA fellebbezési tanácsa által végzett felülvizsgálatra. E tekintetben e szerv tagjait illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 771/2008 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az ECHA fellebbezési tanácsa tagjainak képesítésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2007. október 23‑i 1238/2007/EK bizottsági rendeletnek (HL 2007. L 280., 10. o.) megfelelően a fellebbezési tanács legalább egy tagjának jogi képesítéssel és legalább egy tagjának szakmai képesítéssel kell rendelkeznie. Ezen utóbbi rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint a szakmai képesítésű tagok egyetemi végzettséggel vagy ezzel egyenértékű képesítéssel rendelkeznek, és jelentős szakmai tapasztalatot szereztek a vegyi anyagok emberi egészséget vagy környezetet érintő veszélyértékelése, expozíció értékelése vagy kockázatkezelése terén, vagy hasonló területeken. E rendelkezésekből azt a következtetést kell levonni, hogy a jogalkotó az ECHA fellebbezési tanácsát fel kívánta ruházni az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy e tanács maga el tudjon végezni igen összetett, tudományos jellegű ténybeli elemekre vonatkozó értékeléseket.

89      Ennélfogva az ECHA határozatában szereplő tudományos jellegű értékelések fellebbezési tanács általi felülvizsgálata nem korlátozódik a nyilvánvaló hibák fennállásának ellenőrzésére. Ellenkezőleg, e tanácsnak e tekintetben – a tagjainak jogi és tudományos ismereteire támaszkodva – meg kell vizsgálnia, hogy a fellebbező által előadott érvek alá tudják‑e támasztani, hogy az ECHA említett határozatának alapjául szolgáló megfontolások hibákat tartalmaznak.

2)      A felperes által előadott érvekről

90      A felperes által előadott érveket a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat terjedelmére és intenzitására vonatkozó fenti megfontolások figyelembevételével kell megvizsgálni.

91      Elsősorban a felperes előadja, hogy az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése értelmében a fellebbezési tanács és az első fokon eljáró ECHA között az EUIPO fellebbezési tanácsai és az e Hivatal szervezeti egységei között fennállóhoz hasonló funkcionális folyamatosság áll fenn, és e funkcionális folyamatosság miatt az ECHA fellebbezési tanácsa az ECHA valamely határozata ellen hozzá benyújtott fellebbezés keretében köteles az előtte megtámadott határozatban tárgyalt minden – többek között tudományos – kérdés teljes körű felülvizsgálatának elvégzésére.

92      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, amint azt a Törvényszék a fenti 60–80. pontban kifejtette, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata keretében nem kell közvetlenül alkalmazni az első fokon eljáró ECHA határozatának elfogadására irányadó szabályokat. Ellenkezőleg, a fellebbezési tanács az 1907/2006 és a 771/2008 rendelet által rögzített, a kifejezetten az e tanács előtti eljárásra vonatkozóan előírt eljárási szabályokat alkalmazza, tehát kontradiktórius eljárás keretében csupán azt vizsgálja meg, hogy az említett határozat tartalmaz‑e hibát. Mindenesetre, amint azt a Törvényszék a fenti 81–86. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács legalábbis az ECHA valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozata elleni fellebbezés keretében ilyen vizsgálatra szorítkozik.

93      Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 66. pontban szerepel – az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése kizárólag a fellebbezési tanácsot valamely hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának megállapítását követően megillető hatásköröket szabályozza, az e tanács által a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságára vonatkozóan végzett felülvizsgálat terjedelmét azonban nem.

94      Harmadszor, ami a felperesnek az EUIPO fellebbezési tanácsaira vonatkozó ítélkezési gyakorlatra alapított érveit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy kétségtelen, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az EUIPO fellebbezési tanácsának az előtte benyújtott fellebbezés vonatkozásában el kell végeznie az első fokon döntő fórum által elbírált kérelem vagy jogvita alapos, új és teljes vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 57. pont). Az EUIPO fellebbezési tanácsa tehát nem szorítkozhat annak felülvizsgálatára, hogy a fellebbező által előadott érvekre tekintettel az EUIPO első fokon döntő fórumának határozata tartalmaz‑e hibát, hanem feladatát annak vizsgálata képezi, hogy a fellebbezés elbírálásának időpontjában jogszerűen hozható‑e a hozzá benyújtott fellebbezés tárgyát képező határozat rendelkező részével megegyező rendelkező részt tartalmazó új határozat, vagy sem. Ennélfogva a fellebbezési tanács által az előtte megtámadott határozat tekintetében lefolytatandó vizsgálat terjedelmét főszabály szerint nem határozzák meg a fellebbező által hivatkozott jogalapok (2003. szeptember 23‑i Henkel kontra OHIM – LHS [UK] [KLEENCARE] ítélet, T‑308/01, EU:T:2003:241, 26. és 29. pont; 2005. március 16‑i L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ítélet, T‑112/03, EU:T:2005:102, 36. pont).

95      A felperes által előadottakkal ellentétben azonban ez az ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható az ECHA fellebbezési tanácsára. Az EUIPO fellebbezési tanácsai által végzett vizsgálat jellege és terjedelme ugyanis szorosan összefügg e tanácsok jogszabályi és szabályozási hátterével, amely jelentősen különbözik az ECHA fellebbezési tanácsának e hátterétől.

96      Ebben az összefüggésben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2017. L 154., 1. o.) kialakított rendszer szerkezete szerint az EUIPO szervezeti egységei és osztályai előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárásokra. Ez a helyzet a 2017/1001 rendelet IX. fejezetének 1. szakaszában rögzített általános rendelkezések, és különösen e rendelet 95. cikke esetében, amely előírja, hogy az EUIPO – a viszonylagos kizáró okokkal összefüggő eljárások és az 59. cikk szerinti törlési eljárások kivételével – a tényeket hivatalból vizsgálja. Hasonlóképpen megjegyzendő, hogy az európai uniós védjegyről szóló (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) 48. cikke úgy rendelkezik, hogy eltérő rendelkezés hiányában a fellebbezési eljárásban értelemszerűen alkalmazni kell az EUIPO azon munkatársának vagy szervezeti egységének eljárására vonatkozó előírásokat, aki vagy amely a fellebbezéssel érintett határozatot hozta.

97      Ezzel szemben, ami az ECHA‑t illeti, nem csupán arra kell emlékeztetni, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 68–79. pontban kifejtette – az ezen ügynökség által első fokon hozott határozatok elfogadási eljárására irányadó rendelkezések nem alkalmazandóak a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárásra, hanem azt is meg kell jegyezni, hogy az említett tanácsra alkalmazandó szabályok nem tartalmaznak a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 48. cikkéhez hasonló olyan rendelkezést, amely előírná, hogy az első fokon eljáró ECHA valamely határozatának elfogadására irányadó eljárási szabályokat értelemszerűen alkalmazni kellene a fellebbezési tanács előtti eljárásokra is.

98      Továbbá igaz, hogy az EUIPO fellebbezési tanácsaira vonatkozó, a fenti 94. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat többek között a 2017/1001 rendelet 71. cikke (1) bekezdésének második mondatán alapul, amely szerint e tanács eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis ez a rendelkezés nem csupán az EUIPO fellebbezési tanácsa határozatának lehetséges tartalmára utal, hanem a felülvizsgálat terjedelmére is, amelyet e tanácsnak a fellebbezés tárgyát képező határozat tekintetében el kell végeznie (2003. szeptember 23‑i KLEENCARE ítélet, T‑308/01, EU:T:2003:241, 24. pont).

99      Mindazonáltal a felperes által előadottakkal ellentétben pusztán az a körülmény, hogy a 2017/1001 rendelet 71. cikke (1) bekezdése második mondatának szövege hasonló az 1907/2006 rendelet 93. cikke (3) bekezdésének szövegéhez, nem teszi lehetővé ezen ítélkezési gyakorlatnak az ECHA fellebbezési tanácsára történő alkalmazását.

100    Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a 2017/1001 rendelet 71. cikke (1) bekezdésének második mondatát megelőzi egy első mondat, amelyből kitűnik, hogy az EUIPO fellebbezési tanácsa az e bekezdés második mondatában előírt jogköröket „a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően” gyakorolja. E rendelet 71. cikke (1) bekezdésének a szövege tehát arra vonatkozik, hogy mely jogkörökkel rendelkezik e tanács a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának megállapítását követően.

101    Ugyanakkor a 2017/1001 rendelet 71. cikke (1) bekezdésének szabályozási összefüggésből kitűnik, hogy az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás keretében alkalmazni kell az EUIPO szervezeti egységei és osztályai előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseket (lásd a fenti 96. pontot), és hogy e tanács ily módon köteles vizsgálni, hogy a fellebbezés elbírálásának időpontjában jogszerűen hozható‑e a hozzá benyújtott fellebbezés tárgyát képező határozat rendelkező részével megegyező rendelkező részt tartalmazó új határozat, vagy sem. Ennélfogva a fenti 98. pontban említett ítélkezési gyakorlatot a 2017/1001 rendelet 71. cikke (1) bekezdésének szabályozási összefüggésére tekintettel kell értelmezni. Ebből az ítélkezési gyakorlatból tehát nem lehet levezetni azt, hogy az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdését, amely más szabályozási összefüggésbe illeszkedik, úgy kell értelmezni, hogy az önmagában meghatározza az ECHA fellebbezési tanácsa által a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata keretében végzendő felülvizsgálat terjedelmét.

102    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az EUIPO feladatainak és az e Hivatal által hozott határozatoknak a jellege nem hasonlítható össze az ECHA feladatainak és határozatainak jellegével. Amint az a 2017/1001 rendelet (27) preambulumbekezdéséből következik, az EUIPO feladata, hogy megtegye a védjegyjogi szabályok végrehajtásához minden védjegy esetében szükséges uniós szintű közigazgatási intézkedéseket. Amint az e rendelet (40) és (41) preambulumbekezdéséből levezethető, ezek a végrehajtási intézkedések különösen azt jelentik, hogy az EUIPO határoz az európai uniós védjegybejelentésekről, valamint a harmadik felek által az ilyen lajstromozással szembeni felszólalás vagy a lajstromozás megszüntetése érdekében kezdeményezett eljárásokról. Ami az ECHA‑t illeti, az 1907/2006 rendelet (15) preambulumbekezdése szerint az ECHA feladata az, hogy központosított módon biztosítsa az emberi egészség és a környezet vegyi anyagok gyártásával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelmének e rendelettel létrehozott rendszere technikai, közigazgatási és tudományos szempontjainak hatékony kezelését. E rendelet (16)–(21) preambulumbekezdéséből következik különösen, hogy e rendszer egyik központi, az ECHA által megvalósítandó tengelye a vegyi anyagok gyártóit és importőreit terhelő azon kötelezettség, hogy az ezen anyagok jelentette veszélyekre vonatkozó összes rendelkezésre álló és lényeges információt rendelkezésre bocsássák, valamint hogy előmozdítsák a megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket. E kötelezettségek keretébe illeszkednek az ECHA által elfogadott, kiegészítő információk kéréséről szóló határozatok.

103    E különbségekre tekintettel az ilyen határozatokkal szembeni megfelelő jogvédelmet nem feltétlenül biztosítaná, ha az e határozatoknak az ECHA fellebbezési tanácsa általi felülvizsgálatára az EUIPO fellebbezési tanácsai által végzett felülvizsgálatra vonatkozó követelményeket alkalmaznák. Amint az a 2017/1001 rendelet (42) preambulumbekezdéséből ugyanis levezethető, az EUIPO által elbírálandó kérelmek és jogviták hatékony és eredményes kezelésének biztosítása érdekében indokolt lehet úgy tekinteni, hogy e Hivatal fellebbezési tanácsainak feladata, hogy – e tekintetben az EUIPO elsőfokú fórumának helyébe lépve – e kérelmeket és jogvitákat érdemben felülvizsgálják. Ezzel szemben, amikor egy közigazgatási határozat – az ECHA 1907/2006 rendeletnek az e rendelet 51. cikke (2)–(8) bekezdésével összefüggésben értelmezett 46. cikkének (1) bekezdésén és 52. cikkén alapuló határozatához hasonlóan – magánszemélyek számára kötelezettségeket állapít meg, e magánszemélyeknek az említett határozattal szembeni jogvédelme nem indokolja a fórum helyébe lépést, hanem csupán azt követeli meg, hogy a fellebbezési tanács vizsgálja felül, hogy tartalmaz‑e hibát a szóban forgó határozat.

104    Másodsorban el kell utasítani a felperes arra alapított érvét, hogy az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében a fellebbezési tanács az ECHA szerves részét képezi. Amint azt a Törvényszék a fenti 59–86. pontban kifejtette ugyanis, önmagában az a körülmény, hogy e tanács az ECHA szerve, és nem az ezen Ügynökségtől elkülönülő szerv, az e szerv hatáskörét meghatározó rendelkezésektől és a rá alkalmazandó eljárási szabályoktól, a felülvizsgálata alá tartozó határozatok jellegétől és e szerv jogvédelmi célkitűzéseitől függetlenül nem határozhatja meg az e tanács által végzendő felülvizsgálat jellegét és terjedelmét.

105    Harmadsorban a felperes arra alapított érveit kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács rendelkezik olyan vizsgálati kapacitással, amely lehetővé teszi számára az első fokon eljáró ECHA által vizsgált kérdések ténybeli és jogi felülvizsgálatán alapuló határozat meghozatalát.

106    Először is, el kell utasítani a felperes arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács ugyanolyan vizsgálati kapacitással rendelkezik, mint az első fokon eljáró ECHA. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy – amint az a fenti 59–86. pontból következik – az említett tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére, valamint arra tekintettel, hogy az e tanácshoz benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata keretében nem alkalmazandók az első fokon eljáró ECHA‑ra vonatkozó eljárási szabályok, nem tekinthető úgy, hogy e tanács ugyanolyan vizsgálati kapacitással rendelkezik, mint az első fokon eljáró ECHA.

107    Másodszor, a felperes előadja, hogy a 771/2008 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése – amely lehetővé teszi a fellebbezési tanács számára, hogy olyan elemeket vegyen figyelembe, amelyeket először a fellebbezési eljárás során nyújtottak be – megerősíti, hogy e tanács köteles arra, hogy ő maga végezze el a kiegészítő információkérést alátámasztó tudományos értékelések felülvizsgálatát.

108    A 771/2008 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének ezen értelmezése azonban nem meggyőző.

109    Egyrészről a 771/2008 rendelet 12. cikkének (1) bekezdését e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összefüggésben kell értelmezni. E rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében a benyújtott bizonyítékok fajtáját és a bizonyítékokkal alátámasztani kívánt tényeket főszabály szerint már a fellebbezési kérelemnek tartalmaznia kell. Amint az a szóban forgó rendelet 6. cikke (1) bekezdése f) pontjának és 12. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, a felek főszabály szerint az írásbeli beadványok cseréjét követően nem nyújthatnak be további bizonyítékokat. Ez alól kivételt képez az az eset, ha a bizonyíték benyújtása során bekövetkezett késedelem megfelelően igazolható. E rendelet 12. cikkének (1) bekezdése tehát csak azt szabályozza, hogy a fellebbezési tanács előtti kontradiktórius eljárás keretében mely esetben lehet ezen eljárás későbbi szakaszában még olyan további bizonyítékot benyújtani, amely nem szerepelt már a fellebbezési kérelemben.

110    Másrészről rögzíteni kell, hogy a 771/2008 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése nem tekinthető ahhoz hasonló szabálynak, mint amely az EUIPO‑ra vonatkozóan a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdésében szerepel, amely szerint e „Hivatal figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő”.

111    A 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése ugyanis azon eljárási szabályok között szerepel, amelyek nem csak az EUIPO első fokon döntő fórumára, hanem e Hivatal fellebbezési tanácsára is alkalmazandók. Ezzel szemben a 771/2008 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése nem vonatkozik a fellebbezési tanács előtti eljárásra, és csupán azt pontosítja, hogy a fellebbezési kérelemben nem szereplő bizonyíték milyen esetben tekinthető még elfogadhatónak.

112    Következésképpen – tekintettel a 771/2008 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének szövegére, valamint e rendelkezés kontextusára –, a felperes által előadottakkal ellentétben nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében köteles arra, hogy elvégezze a kiegészítő információkérést alátámasztó tudományos értékelések felülvizsgálatát.

113    A fellebbezőnek a 771/2008 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésére alapított érvét tehát szintén el kell utasítani.

114    Harmadszor, megjegyzendő, hogy a felperes által képviselt azon megközelítés, amely szerint a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében e tanácsnak saját vizsgálatot kell lefolytatnia, mindenesetre nem áll összhangban az 1907/2006 rendelet rendelkezéseivel és e rendeletnek az anyagok értékelésére vonatkozó rendelkezései révén elérni kívánt célkitűzéseivel.

115    Amint az ugyanis a fenti 81–86. pontból következik, a kiegészítő információk kéréséről szóló határozatot a szóban forgó anyag jelentette kockázatokkal kapcsolatos bizonytalanság jellemezte helyzetben fogadják el, a valamely tagállam kijelölt hatósága által készített tervezet alapján. Amint azt a Törvényszék a fenti 70–76. pontban kifejtette, az 1907/2006 rendeletnek az ECHA ilyen határozata elfogadási eljárására irányadó szabályai fontos szerepet ruháznak a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaira. E szabályok célja, hogy bevonják a tagállami szakértőket a határozat meghozatalába annak érdekében, hogy az anyag értékelése során felmerülő különböző tudományos kérdéseket illetően tagállami szinten rendelkezésre álló szakértelemre támaszkodjanak. Egyébiránt, amint az a szóban forgó rendelkezésekből és az említett rendelet (67) preambulumbekezdéséből kitűnik, az anyagok és a dokumentációk értékelésére vonatkozóan előírt eljárás azon az elven alapul, amely szerint a tagállami bizottság keretén belüli, a határozattervezetekre vonatkozó egyhangú megállapodásnak (vagy a tagállamok és az ECHA közötti megállapodásnak) olyan hatékony rendszer alapját kell szolgálnia, amely tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét. Ebben az összefüggésben célszerű emlékeztetni arra, hogy e rendelet – a dokumentációk értékelése során hozott határozatokra közvetlenül, és az anyagok értékelése során hozott határozatokra ugyanezen rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (7) bekezdése értelmében ilyen megállapodás hiányában a valamely dokumentáció vagy anyag értékelése során hozott határozat nem fogadható el az ECHA szintjén, hanem azt a Bizottságnak kell elfogadnia.

116    Márpedig a felperes által képviselt megközelítés – amely azzal járna, hogy maga a fellebbezési tanács saját vizsgálat lefolytatása útján végezze el a kiegészítő információkérés alapjául szolgáló tudományos értékelések vizsgálatát – nem veszi kellőképpen figyelembe ezen eljárás célkitűzéseit. Ezzel szemben megfelel ezeknek a célkitűzéseknek a fellebbezési tanács által követett megközelítés, amely abban áll, hogy e tanács a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata során annak felülvizsgálatára szorítkozzon, hogy a fellebbező által előadott érvekre tekintettel az előtte megtámadott határozat alapjául szolgáló megfontolások nem hibásak‑e.

117    Ezt a következtetést nem teszi kétségessé az, hogy amennyiben a 771/2008 rendeletben előírt kontradiktórius eljárásban a fellebbező által előadott jogalapok vizsgálata azt mutatja, hogy az ECHA valamely határozata hibát tartalmaz, az 1907/2006 rendelet 93. cikke (3) bekezdésének megfelelően a fellebbezési tanács feladata annak eldöntése, hogy az ügyet visszautalja ezen Ügynökség hatáskörrel rendelkező testülete elé, vagy ő maga hoz végleges határozatot.

118    Az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése ugyanis mérlegelési jogkört biztosít a fellebbezési tanácsnak abban az esetben, ha a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozott. E jogkör gyakorlása során e tanácsnak meg kell vizsgálnia, hogy a fellebbezés vizsgálata nyomán rendelkezésére álló elemek lehetővé teszik‑e számára saját határozatának meghozatalát. Egyébiránt figyelembe kell vennie az első fokon eljáró ECHA határozatának elfogadására előírt eljárásra irányadó szabályokat. Noha ez az eljárás jelentős szerepet biztosít bizonyos szereplőknek – ahogy a dokumentációk és az anyagok értékelése során történő határozathozatalra vonatkozóan előírt eljárás a tagállamok és a tagállami bizottság számára –, a fellebbezési tanácsnak meg kell vizsgálnia, hogy a végleges határozatnak az e tanács szintjén történő elfogadása megfelel‑e az említett rendelet célkitűzéseinek, vagy az első fokon eljáró ECHA előtti eljárásra irányadó szabályok és az ezek által elérni kívánt célkitűzések tiszteletben tartása megköveteli‑e, hogy az ügyet visszautalja ezen ügynökség hatáskörrel rendelkező testülete elé.

119    A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a felperesnek a fellebbezési tanács vizsgálati kapacitására alapított érveit.

120    Negyedsorban, a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács gyakorlatából kitűnik, hogy e tanács az első fokon eljáró ECHA funkcionális meghosszabbításának tekinti magát. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a fenti 59–86. pontban kifejtett megfontolások közvetlenül az 1907/2006 és a 771/2008 rendelet releváns rendelkezésein alapulnak, azokat az említett tanács gyakorlata tehát nem teheti kétségessé.

121    Ötödsorban, a felperes előadja, hogy az 1907/2006 és a 771/2008 rendelet azonos szabályokat ír elő az ECHA‑nak az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdésében említett valamennyi határozata elleni fellebbezésre vonatkozóan. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 59. pontban kifejtette – a fent említett rendeletek egyetlen rendelkezése sem ír elő arra vonatkozó kötelezettséget a fellebbezési tanács számára, hogy az ECHA valamely határozatának újbóli vizsgálatát végezze el. Mindenesetre – a fenti 81–86. pontban kifejtett okokból – ilyen kötelezettség nem áll fenn a valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatok esetében.

122    Hatodsorban, a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés célja nem az, hogy az ECHA határozatára vonatkozóan az uniós bíróságok által végzettel azonos, korlátozott jogszerűségi felülvizsgálatot végezzen el.

123    Ezt az érvet szintén el kell utasítani mint irrelevánst.

124    Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 87–89. pontban az igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékelése tekintetében kifejtette, a fellebbezési tanács által elvégzett felülvizsgálat intenzitása meghaladja az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat intenzitását.

125    Hetedsorban, a felperes előadja, hogy az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés – az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti fellebbezésekhez hasonlóan – felfüggesztő hatályú.

126    Márpedig a fenti 59–86. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel pusztán az a körülmény, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa előtti fellebbezés felfüggesztő hatályú, nem vonhatja maga után azt, hogy a fellebbezési tanácsnak magának el kell végeznie a kiegészítő információkérést indokoló tudományos és technikai jellegű ténybeli elemekre vonatkozó értékelés újbóli vizsgálatát.

127    Épp ellenkezőleg, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés felfüggesztő hatálya e megközelítés ellen szól.

128    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelettel elérni kívánt egyik célkitűzés az emberi egészségre vagy a környezetre káros hatással levő anyagok gyártásának és felhasználásának a kizárása vagy korlátozása. Egy anyag értékelése ezért annak megállapítására irányul, hogy ezen anyag perzisztens, bioakkumulatív vagy mérgező‑e, illetve nagyon perzisztens vagy nagyon bioakkumulatív‑e. Az ECHA kiegészítő információk kéréséről szóló határozatai tehát ezen értékelés elvégzéséhez szükségesek.

129    Márpedig ha – amint azt a felperes állítja – a fellebbezési tanácsnak magának szisztematikusan el kellene végeznie a kiegészítő információkérést indokoló tudományos és technikai jellegű ténybeli elemekre vonatkozó értékelés újbóli vizsgálatát, fennállna annak a veszélye, hogy az e tanács előtti eljárás időtartama meghosszabbodik, ami késleltethetné a kiegészítő információkat tartalmazó tanulmányok elkészítését, amelyek pedig szükségesek a szóban forgó anyag értékelésének elvégzéséhez.

130    E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a felperesnek a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés felfüggesztő hatályára alapított érvét is.

131    Ennélfogva el kell utasítani a felperes valamennyi, annak alátámasztására irányuló érvét, hogy a megtámadott határozat 64. pontjában a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta az őt az ECHA valamely határozata ellen hozzá benyújtott fellebbezés keretében terhelő feladatot.

b)      Az arra alapított érvekről, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét

132    A második jogalap harmadik része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 64. pontjában megsértette az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletét. E pontban a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy valamely anyag értékelése keretében nem kell meghatározni a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét. A felperes szerint ezt a megközelítést az anyagok regisztrálása és értékelése keretében egyaránt alkalmazni kell. A felperes szerint a fellebbezési tanácsnak ezért a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás előtt meg kellett volna vizsgálnia, hogy a rendelkezésre álló információk bizonyító erejének meghatározása lehetővé teszi‑e következtetések levonását a triklozán perzisztens jellegének kockázatára vonatkozóan. Kiegészítő vizsgálat végzését csak abban az esetben lehetett volna kérni, ha ez a megközelítés nem vezetett volna kielégítő eredményre. Márpedig a fellebbezési tanács nem végezte el ennek vizsgálatát. Ezenkívül az említett melléklet nem jelzi, hogy a rendelkezésre álló információk bizonyító erejének meghatározása kizárólag a regisztrálók feladata lenne.

133    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

134    Első lépésben el kell utasítani a felperes által előadott érveket, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak magának újbóli vizsgálatot kellett volna végeznie oly módon, hogy ő maga határozza meg a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét. Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 55–131. pontban már kifejtette, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében e tanács annak vizsgálatára szorítkozik, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e arra, hogy alátámasszák az e tanács előtt megtámadott határozatot érintő hiba fennállását.

135    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatára vonatkozóan elvégzett felülvizsgálat során hibát követett el.

136    E tekintetben elsősorban meg kell jegyezni, hogy önmagában véve nem téves a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 64. pontjának első mondatában szereplő azon megfontolása, amely szerint az 1907/2006 rendelet XI. melléklete alapján lehet alkalmazni a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítést az anyagok regisztrálása keretében érvényesülő egységes információs követelmények módosítása érdekében. Amint az ugyanis e melléklet 1.2. pontjából kitűnik, valamely anyag regisztrálása keretében, amennyiben e megközelítés lehetővé teszi egy adott veszélyes tulajdonság meglétének vagy hiányának bizonyítását, az adott tulajdonságra gerinces állatokon további vizsgálatot elvégezni nem szabad, a gerinces állatokat nem igénylő pedig vizsgálatok elhagyhatók.

137    Másodsorban, amennyiben a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács megsértette az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletét, megjegyzendő, hogy e melléklet második bekezdése csupán azt rögzíti, hogy a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező, valamint nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok azonosításánál a bizonyítékok súlyának meghatározásán alapuló szakértői értékelést kell végezni. Ezzel szemben nem hivatkozik kifejezetten az anyagok értékelésének szakaszára. Ennélfogva a felperesnek az e melléklet megsértésére alapított érveit el kell utasítani.

138    Harmadsorban, meg kell vizsgálni a felperes arra alapított érveit, hogy amennyiben a rendelkezésre álló információk bizonyító erején alapuló megközelítést alkalmaztak volna, értékelni lehetett volna, hogy a triklozán perzisztens‑e, ennek következtében ellentétes az arányosság elvével, hogy az ECHA kiegészítő információkat kérjen.

139    E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 64. pontjának második mondatában a fellebbezési tanács gondot fordított annak kifejtésére, hogy valamely anyag értékelése keretében az ECHA jogosult az adott anyag regisztrálása keretében megkövetelt információkon túlterjedő kiegészítő információkat kérni, amennyiben az anyaggal kapcsolatban benyújtott valamennyi vonatkozó információ figyelembevételét követően megállapítja, hogy a szóban forgó anyag értékelésének lefolytatásához kiegészítő információkra van szükség. A fellebbezési tanács e mondatban tehát emlékeztetett arra, hogy az ECHA‑nak a kiegészítő információk kérése előtt a rendelkezésére álló valamennyi releváns információt figyelembe kell vennie.

140    Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 59–86. pontban már kifejtette – a fellebbezési tanács előtti eljárás esetében kontradiktórius eljárásról van szó, az e tanács által végzett felülvizsgálat terjedelmét tehát korlátozzák a fellebbező által előadott érvek. Ennélfogva, feltéve, hogy egy anyag értékelésének szakaszában az ECHA köteles lett volna figyelembe venni a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét, a fellebbezőnek az említett eljárás során ki kellett volna fejtenie, hogy e megközelítés alkalmazása mely okokból tette volna lehetővé a perzisztencia kockázatának fennállására vagy fennállásának hiányára vonatkozó következtetés levonását.

141    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés második jogalapja keretében a felperes azonban nem adott elő az ECHA‑nak a kiegészítő információk szükségességére vonatkozó következtetését alátámasztó megfontolásait érintő hibák fennállásának bizonyítására irányuló részletes érveket. Az említett jogalap elsődlegesen az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésén alapult, amely mondat szerint valamely anyag értékelése során figyelembe kell venni többek között az adott anyaggal kapcsolatban benyújtott valamennyi vonatkozó információt. Márpedig – amint azt a Törvényszék a fenti 52. pontban kifejtette – a megtámadott határozat 59–61. pontjában a fellebbezési tanács válaszolt erre az elsődleges érvre. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács megállapította, hogy az ECHA figyelembe vette a szóban forgó információkat, azonban azokból más következtetést vont le, mint a felperes.

142    Kétségtelen, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés második jogalapja keretében a felperes arra alapított érvet is előadott, hogy amennyiben az ECHA meghatározta volna a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét, nem vonhatta volna le azt a következtetést, hogy szükséges a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás. Ebben az összefüggésben mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy amint azt az említett tanács a megtámadott határozat 57–63. pontjában kifejtette, az ECHA a határozatában részletesen kifejtette, hogy mely okokból tekinti úgy, hogy a felperes által hivatkozott információk alapján nem lehet megállapítani, hogy nem áll fenn a perzisztencia kockázata. Márpedig megállapítandó, hogy az említett fellebbezés keretében a felperes nem adott elő az említett határozatban kifejtett indokok megkérdőjelezésére irányuló érveket, hanem csupán arra hivatkozott, hogy meg kellett volna határozni a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét.

143    A felperes által a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében előadott érvekre tekintettel – függetlenül attól, hogy valamely anyag értékelése keretében fennáll‑e a rendelkezésre álló információk bizonyító erején alapuló megközelítés alkalmazására vonatkozó kötelezettség – mindenesetre nem róható az említett tanács terhére, hogy a megtámadott határozat 64. pontjában csupán emlékeztetett arra, hogy a kiegészítő információk kéréséről szóló határozat elfogadása előtt az ECHA‑nak figyelembe kell vennie minden rendelkezésére álló releváns információt.

144    Negyedsorban el kell utasítani a felperes arra alapított érvét, hogy nem az ő feladata annak bizonyítása, hogy – –tekintettel a rendelkezésre álló információkra – a kiegészítő információk kérése nem szükséges. Egyrészről ugyanis a megtámadott határozat 64. pontjából egyáltalán nem tűnik ki, hogy a fellebbezési tanács úgy tekintette volna, hogy az ECHA határozatának elfogadásához vezető eljárás során a regisztrálónak kellene bizonyítania az információkérés szükségességét. Másrészről és mindenesetre meg kell állapítani, hogy az ECHA határozatának 5. oldalán található III. I.1 pont második bekezdéséből kitűnik, hogy az ECHA meghatározta a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét annak vizsgálata során, hogy szükség van‑e a triklozán perzisztens jellegére vonatkozó kiegészítő információkra.

145    Következésképpen el kell utasítani a felperes arra alapított érvelését, hogy a megtámadott határozat 64. pontjában a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét.

c)      A fellebbezési tanács által elvégzett felülvizsgálat intenzitásának nem elégséges voltára alapított érvekről

146    Az első jogalap első része keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 64. pontjában a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor a tudományos véleménykülönbségeket illetően az ECHA‑ra hagyatkozott, amennyiben ez utóbbi megfelelően gyakorolta a mérlegelési jogkörét. Az említett pontban a fellebbezési tanács csupán az ECHA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta.

147    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

148    Először is, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna annak vizsgálatára, hogy az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát, hanem neki magának meg kellett volna vizsgálnia, hogy el kell‑e fogadni a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítást, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban említettekkel azonos okok miatt kell elutasítani.

149    Másodszor, amennyiben ez az érv annak alátámasztására irányul, hogy a megtámadott határozat 64. pontjának második mondatában a fellebbezési tanács indokolatlanul korlátozta az ECHA határozatában szereplő tudományos megfontolások tekintetében általa végzett felülvizsgálat intenzitását, az érvet szintén el kell utasítani.

150    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében a felperes arra alapított érvet is előadott, hogy amennyiben az ECHA a rendelkezésre álló információk bizonyító erejének meghatározásán alapuló megközelítést követett volna, nem vonhatta volna le azt a következtetést, hogy szükséges a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás.

151    A megtámadott határozat 64. pontjának második mondatában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy valamely anyag értékelése keretében kérhetők kiegészítő információk az esetleges aggályok tisztázása érdekében, feltéve, hogy az ECHA megfelelően gyakorolta mérlegelési jogkörét és többek között az adott anyaggal kapcsolatban benyújtott valamennyi vonatkozó információt figyelembe vette. Márpedig ebből a mondatból nem vonható le az a következtetés, hogy a fellebbezési tanács azzal az indokkal utasította el a felperes érvét, hogy ez az érv nem bizonyíthatja az ECHA határozatában szereplő nyilvánvaló hiba fennállását. Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 140–143. pontban kifejtette, e tanács az említett mondatban azzal az indokkal nem vizsgálta tovább a felperes ezen érvét, hogy az nem elég részletes. E körülmények között ebből a mondatból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat intenzitásának nem megfelelő korlátozása vezetett a felperes egy érvének elutasításához.

152    Ennélfogva nem lehet helyt adni az arra alapított érveknek, hogy a megtámadott határozat 64. pontjában a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor a tudományos véleménykülönbségeket illetően az ECHA‑ra hagyatkozott, és amikor a nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányának vizsgálatára szorítkozott. Következésképpen el kell utasítani az összes olyan érvet, amely azon megfontolások megkérdőjelezésére irányul, amelyekre a fellebbezési tanács az ECHA határozata elleni fellebbezés második jogalapjának elutasítását alapította.

2.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja fellebbezési tanács általi elutasításának megkérdőjelezésére irányuló érvekről

153    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja keretében a felperes többek között az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete preambuluma negyedik bekezdésének megsértésére hivatkozik, amely bekezdés szerint a valamely anyag perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságainak, valamint a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív tulajdonságainak értékeléséhez használt információknak releváns körülmények között kapott adatokon kell alapulniuk.

154    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40–51. pontjában megvizsgálta és elutasította ezeket az érveket. Az említett határozat 41. pontjában e tanács kifejtette, hogy a felperes érveire tekintettel meg kell vizsgálnia, hogy az ECHA határozatában leírt vizsgálati körülmények, azaz az a követelmény, amely szerint a vizsgálatot nyílt vízben, további lebegő üledékek nélkül kell elvégezni, az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete preambuluma negyedik bekezdésének értelmében vett releváns körülményeknek minősülnek‑e. A megtámadott határozat 42–45. pontjában a fellebbezési tanács jelezte, hogy az ECHA határozatában szereplő megállapítások szerint a triklozán jelen van bizonyos édesvizekben és nyílt tengervizekben, amelyek nem tartalmaznak nagy mennyiségű lebegő szemcsés anyagot, amelyhez a triklozán könnyen kötődik, a triklozán az ilyen vizekben potenciálisan perzisztens, és a vízi és üledékrendszerekben végzett vizsgálatok eredményei nem teszik lehetővé a triklozán nyílt vizekben fennálló felezési idejére vonatkozó következtetések levonását. E határozat 46. pontjában e tanács felidézte a felperes arra alapított érvét, hogy a környezetbe történő triklozánkibocsátás legfontosabb forrása a szennyvíztisztító telepek kilépő termékeinek a felszíni vizekbe történő közvetlen kibocsátása, amely kilépő termékekben magas lehet a szilárd anyagok és üledékek szintje. A fellebbezési tanács kifejtette továbbá, hogy ezen okból a felperes úgy véli, hogy a nyílt vízben, további lebegő üledékek nélkül végzett vizsgálatra nem az említett melléklet preambulumának negyedik bekezdése értelmében vett releváns körülmények között kerülne sor. Az említett határozat 47–50. pontjában a fellebbezési tanács válaszolt erre az érvre. Először emlékeztetett a perzisztencia fogalmára és arra, hogy e melléklet 1.1.1. pontja értelmében egy anyag perzisztens jellege többek között a nyílt vízben történő lebomlásától függ. Másodszor megállapította, hogy még ha e pontban az szerepel is, hogy a vizsgálatokat releváns körülmények között kell végezni, ez nem jelenti azt, hogy az anyag környezetben történő szétterjedésének leggyakoribb eseteire kellene szorítkozni. A fellebbezési tanács pontosította, hogy a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólításnak nem az volt a célja, hogy értékelje a triklozán viselkedését jelentős arányban lebegő szilárd anyagot vagy üledéket tartalmazó vízben, hanem az ugyanezen melléklet 1.1.1. pontjában említett különleges környezetekben – többek között nagy mennyiségű megkötött maradványt nem tartalmazó édesvízben vagy tengervízben – jellemző viselkedését. E határozat 51. pontjában e tanács arra a következtetésre jutott, hogy az ECHA határozata elleni fellebbezés első jogalapját e megfontolásokra tekintettel el kell utasítani.

155    A felperes azt állítja, hogy e megfontolások tévesek. A felperes a második jogalap arányosság elvének megsértésére alapított harmadik része keretében azt állítja, hogy a perzisztenciavizsgálat nyílt vízben történő elvégzésének – az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete preambulumának negyedik bekezdésével ellentétes – megkövetelésével az ECHA és a fellebbezési tanács nem a környezet szempontjából releváns körülményeket tükröző adatokat vett figyelembe. Az információkérés célja a környezeti kockázatok megállapítását és a megfelelő kockázatkezelési intézkedések meghatározását lehetővé tevő adatok szerzése. Ezzel szemben ebben az összefüggésben nem releváns egy anyag lebomlása lehetőségét befolyásoló valamely belső tulajdonságának elvont meghatározása. A környezetbe történő triklozánkibocsátás legfontosabb forrása a szennyvíztisztító telepek kilépő termékeinek a felszíni vizekbe történő közvetlen kibocsátása, amely kilépő termékekben magas lehet a szilárd anyagok és üledékek szintje. Ezen okból a nyílt vízben, további lebegő üledékek nélkül végzett vizsgálatra nem az említett melléklet preambulumának negyedik bekezdése értelmében vett releváns körülmények között kerülne sor.

156    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

157    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy az ECHA határozatának újbóli vizsgálata keretében a fellebbezési tanácsnak magának alkalmaznia kellett volna az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete preambulumának negyedik bekezdését, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

158    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során tévesen ítélte meg az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete preambuluma negyedik bekezdésének hatályát.

159    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az az 1907/2006 rendelet II. melléklete 12.2. pontjának első mondatából kitűnik, valamely anyag perzisztenciája és lebonthatósága az anyag azon képessége, hogy a környezetben lebomlik biodegradáción vagy olyan más folyamatokon keresztül, mint például az oxidáció vagy a hidrolízis.

160    Az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletének 1.1.1. pontja szerint egy anyag akkor felel meg a perzisztencia kritériumának, ha:

a)      felezési ideje tengervízben 60 napnál hosszabb;

b)      felezési ideje édesvízben vagy torkolati vízben 40 napnál hosszabb;

c)      felezési ideje tengeri üledékben 180 napnál hosszabb;

d)      felezési ideje édesvízi vagy torkolati vízi üledékben 120 napnál hosszabb;

e)      felezési ideje a talajban 120 napnál hosszabb.

161    Ebből következik, hogy egy anyagot akkor kell perzisztensnek tekinteni, ha felezési ideje az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletének 1.1.1. pontjában említett öt környezeti közeg valamelyikében meghaladja az e pontban megjelölt időtartamot. Amint az e rendelkezés a) és b) alpontjából kitűnik, e közegek között szerepel az édesvíz és a nyílt tengervíz.

162    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra is, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy az ECHA határozatában szereplő és a felperes által nem vitatott megállapítások szerint a triklozán jelen van a bizonyos édesvizekben és nyílt tengervizekben, és hogy e közegek nem tartalmaznak nagy mennyiségű lebegő szemcsés anyagot, amelyhez a triklozán könnyen kötődik.

163    E körülmények között a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40–51. pontjában nem követett el hibát, amikor úgy vélte, hogy a triklozánnak az édesvízben és a nyílt tengervízben jellemző viselkedésére vonatkozó perzisztenciavizsgálatra az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete preambuluma negyedik bekezdésének értelmében vett releváns körülmények között kerülne sor.

164    Mivel ugyanis valamely anyagot akkor kell perzisztensnek tekinteni, ha felezési ideje az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletének 1.1.1. pontjában említett öt környezeti közeg valamelyikében meghaladja a megjelölt időtartamot (lásd a fenti 160. pontot), a triklozán perzisztens jellegének vizsgálata nem korlátozódhat arra a közegre, amelyben a kibocsátásának nagy részére sor kerül, amennyiben vannak arra utaló információk, hogy a triklozán más releváns közegekben is megtalálható, így például édesvízben és nyílt tengervízben. Ennélfogva a fellebbezési tanács megalapozottan utasította el az arra alapított érvet, hogy nem felel meg az említett melléklet preambuluma negyedik bekezdésének az a követelmény, amely szerint a perzisztenciavizsgálatot nyílt vízben kell elvégezni.

165    Következésképpen el kell utasítani a felperes valamennyi azon érvét, amelyek az ECHA határozata elleni fellebbezés első jogalapja fellebbezési tanács általi elutasításának megkérdőjelezésére irányulnak.

3.      A kanadai hatóságok következtetéseire alapított érvekről

166    A második jogalap harmadik része keretében a felperes azt állítja, hogy az ECHA és a fellebbezési tanács nem vett figyelembe a triklozán perzisztens jellegére vonatkozó bizonyítékokat. A rendelkezésre álló információk alapján a kanadai hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a triklozán sem perzisztens, sem bioakkumulatív tulajdonságokkal nem rendelkezik. Egyrészről az ECHA és a kanadai hatóságok által a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok azonosításához használt kritériumok hasonlóak, mivel a környezetnek az ilyen anyagok káros hatásaival szembeni védelmére irányuló ugyanazon célkitűzést követik. Másrészről a kanadai hatóságok által használt módszer hasonlít a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítéshez.

167    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

168    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak az ECHA határozatának újbóli vizsgálata keretében – amelyet a hozzá benyújtott fellebbezés keretében el kellett végeznie – figyelembe kellett volna vennie a kanadai hatóságok következtetéseit, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

169    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperesnek a kanadai hatóságok következtetéseire alapított érveit, amennyiben ezen érvek annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

170    Elsősorban, amennyiben érveivel a felperes azt szándékozik bizonyítani, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania, hogy az ECHA megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát, illetve hogy – a kanadai hatóságok következtetéseire tekintettel – az ECHA nem követelhette a perzisztenciavizsgálat elvégzését, ezeket az érveket el kell utasítani. Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 59–86. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat terjedelme a felperes által előadott jogalapoktól függ. Márpedig meg kell állapítani, hogy az e tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja keretében a felperes nem adott elő a kanadai hatóságok következtetéseire alapított jogalapot.

171    Másodsorban, amennyiben a felperes érveivel arra szándékozik hivatkozni, hogy a kanadai hatóságok következtetései azt bizonyítják, hogy a fellebbezési tanács megfontolásai hibásak, megjegyzendő, hogy a felperes csupán e következtetések létezésére hivatkozik, azonban nem fejti ki, hogy e következtetések mely okokból lennének alkalmasak e tanács – az 1907/2006 rendeletben foglalt szabályokon alapuló – megfontolásai jogszerűségének megkérdőjelezésére. Ennélfogva ezeket az érveket mint nem kellően részleteseket kell elutasítani.

172    Ennek következtében a felperesnek a kanadai hatóságok következtetéseire alapított érveit, és következésképpen a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésnek a perzisztenciavizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkozó érvek összességét is el kell utasítani.

B.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésnek a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkozó érvekről

173    Határozatában az ECHA kérte a felperest a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére. Az e határozatban szereplő megfontolások szerint a triklozánra vonatkozó kiegészítő információk kérését az indokolta, hogy aggályok állnak fenn annak esetleges kockázatával kapcsolatban, hogy a triklozán neurotoxikus és reprodukciót károsító hatású, és ezen aggályok eloszlatása vagy megerősítése a rendelkezésre álló információk alapján nem lehetséges.

174    Az ECHA határozata ellen a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében a felperes azt állította, hogy nem kellett volna kérni e vizsgálat elvégzését. E tekintetben négy jogalapot adott elő, azaz az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított hatodik jogalapot, az említett rendelet 25. cikkének megsértésére alapított hetedik jogalapot, az arányosság elvének megsértésére alapított nyolcadik jogalapot, és az e rendelet 130. cikkének megsértésére alapított kilencedik jogalapot.

175    A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megvizsgálta ezeket az érveket. E tanács vizsgált elfogadhatósági kérdéseket (117–131. pont). Megfogalmazott néhány előzetes észrevételt (132–136. pont). Megvizsgálta és elutasította a hetedik és nyolcadik jogalapot (137–168. pont), a hatodik jogalapot (169–203. pont) és a kilencedik jogalapot (204–220. pont).

176    A jelen kereset keretében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat e részeiben kifejtett bizonyos megfontolásai tévesek. A Törvényszék első lépésben azokat az érveket fogja elemezni, amelyek az ECHA határozata elleni fellebbezés 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított hatodik jogalapjának elutasítására vonatkoznak. Második lépésben a Törvényszék e fellebbezésnek az említett rendelet 25. cikkének, illetve az arányosság elvének megsértésére alapított hetedik és nyolcadik jogalapjának elutasítására vonatkozó érveket fogja megvizsgálni. Harmadik lépésben a Törvényszék a fellebbezési tanács elfogadhatósági kérdésekre vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érveket fogja értékelni. Negyedik lépésben az e tanács előzetes észrevételeinek megkérdőjelezésére irányuló érvek elemzésére kerül sor.

1.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapja fellebbezési tanács általi elutasításának megkérdőjelezésére irányuló érvekről

177    Az ECHA határozata elleni fellebbezés hatodik jogalapja az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésén alapult. E jogalap két részre oszlott. Az első részt, amely a neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás egészében való megkérdőjelezésére irányult, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 186–199. pontjában vizsgálta meg és utasította el. A konkrétabban bizonyos kiegészítő elemek, azaz az egygenerációs reprodukciós toxicitási vizsgálat rendelkezésre bocsátására vonatkozó követelmény megkérdőjelezésére irányuló második részt az említett tanács az említett határozat 200–203. pontjában vizsgálta meg és utasította el.

178    A felperes véleménye szerint a fellebbezési tanács az ECHA határozata elleni fellebbezés hatodik jogalapja két részének vizsgálata során hibákat követett el.

a)      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapja első része fellebbezési tanács általi elutasításának alapjául szolgáló megfontolások megkérdőjelezésére irányuló érvekről

179    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapjának első része az ECHA‑nak az OECD TG 426. sz. módszere szerinti neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítást indokoló megfontolásaira vonatkozott. A jogalap e része keretében a felperes többek között az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére hivatkozott, azon az alapon, hogy nem vettek figyelembe minden, a triklozánra vonatkozó releváns információt. E jogalap több kifogást foglalt magában. Az első kifogás azon alapult, hogy a patkányokon végzett vizsgálatok nem relevánsak, a második azon, hogy a triklozán által az emberi pajzsmirigyműködésre gyakorolt hatásokat illetően nem vették figyelembe az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányt, valamint a Witorsch‑jelentést.

180    A megtámadott határozat 187–199. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta az ECHA határozata elleni fellebbezés hatodik jogalapjának első részét.

181    Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 187. pontjában kifejtette, hogy a patkányokon végzett vizsgálatok relevanciájának hiányára alapított első kifogás, valamint a hatodik jogalap keretében előadott bizonyos érvek megegyeznek, és azokat a hatodik jogalap vizsgálata keretében fogja figyelembe venni.

182    A megtámadott határozat 188–193. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta és elutasította az az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányra, valamint a Witorsch‑jelentésre vonatkozó, a felperes által a második kifogás keretében kifejtett érveket.

183    A jelen kereset keretében a felperes egyrészről a fellebbezési tanács az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányra vonatkozó megfontolásainak, és másrészről a Witorsch‑jelentésre vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érveket ad elő.

1)      A fellebbezési tanácsnak az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányra vonatkozó megfontolásaival kapcsolatos érvekről

184    A megtámadott határozat 188. pontjában a fellebbezési tanács elutasította a felperes arra alapított érvét, hogy az ECHA határozatának elfogadása során nem vették figyelembe az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányt, amelyek a felperes szerint azt bizonyítják, hogy a triklozán a releváns dózisokban nincs hatással az emberekre. E tekintetben a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy e tanulmányok szerepeltek az ECHA határozatához mellékelt és a – határozatban foglaltak szerint figyelembe vett – tanulmányokat tartalmazó szakirodalom‑jegyzékben. A megtámadott határozat 135. pontjában kifejtett észrevételeire hivatkozással a fellebbezési tanács jelezte, hogy e körülmények között úgy kell tekinteni, hogy e tanulmányokat az ECHA határozatának elfogadása során figyelembe vették. A megtámadott határozat 135. pontjában a fellebbezési tanács ugyanis kifejtette többek között, hogy az ECHA indokolási kötelezettsége alapján nem köteles arra, hogy valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozatban az összes meglévő vagy benyújtott tanulmányban szereplő minden kérdést tárgyaljon, és ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az ECHA figyelembe vette a határozatához mellékelt szakirodalom‑jegyzékben említett tanulmányokat.

185    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 135. és 188. pontjában kifejtett megfontolásai tévesek. A felperes szerint e tanács nem szorítkozhatott volna annak megjegyzésére, hogy az ECHA határozatához mellékelt szakirodalom‑jegyzék a triklozánnak való humán expozícióra vonatkozó adatokat szolgáltató tudományos tanulmányokat tartalmaz. A felperes előadja, hogy e tanács nem szorítkozhatott volna annak feltételezésére, hogy az e tanulmányokban szereplő adatokat figyelembe vették, és ezen egyetlen indokra támaszkodva nem utasíthatta volna el azon érvét sem, amely szerint a triklozán a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálatban megkövetelt dózisokban nem gyakorol hatást az emberi egészségre.

186    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezt az érvet.

187    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna annak vizsgálatára, hogy az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát, hanem neki magának meg kellett volna vizsgálnia, hogy az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányban szereplő információkra tekintettel kérni kell‑e a felperestől a patkányokon végzett neurotoxicitási vizsgálat elvégzését, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

188    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatára vonatkozóan elvégzett felülvizsgálat során hibát követett el.

189    Először is el kell utasítani a felperes arra alapított érvét, hogy a megtámadott határozat 188. pontjában a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna vizsgálnia azon érvét, amely szerint a triklozán a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálatban megkövetelt dózisokban nem gyakorol hatást az emberi egészségre. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy amint az a megtámadott határozat 187. pontjából egyértelműen kitűnik (lásd a fenti 181. pontot), a fellebbezési tanács ez utóbbi érvet a fellebbezés hatodik jogalapjának vizsgálata keretében vizsgálta meg, mivel ez az érv és a hatodik jogalap keretében előadott érvek megegyeztek.

190    Másodszor, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát. A felperes szerint e tanács a megtámadott határozat 188. pontjában nem szorítkozhatott volna annak megjegyzésére, hogy az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmány szerepel az ECHA határozatához mellékelt szakirodalom‑jegyzékben.

191    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében a fellebbezési tanács feladata annak vizsgálata, hogy az ECHA határozatának elfogadásához vezető eljárás során figyelembe vettek‑e minden releváns, a triklozánra vonatkozóan benyújtott információt.

192    Egyrészről meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 135. pontjában a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor úgy vélte, hogy az ECHA nem sértette meg az indokolási kötelezettséget azzal, hogy határozatában nem tárgyalt valamennyi meglévő vagy benyújtott tanulmányban szereplő minden pontot. Ami mindenesetre az Allmyr‑ és a Cullinan‑tanulmányt illeti, meg kell állapítani, hogy az ECHA a határozatának 20. oldalán ezeket figyelembe vette.

193    Másrészről megjegyzendő, hogy a felperes által a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított kifogás alátámasztására előadott érvek nem voltak kellően részletesek. A felperes ugyanis az arra alapított kifogás alátámasztására, hogy az ECHA határozatának elfogadásához vezető eljárásban nem vették figyelembe az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányt, annak előadására szorítkozott, hogy ha e tanulmányokat figyelembe vették volna, nem jutottak volna arra a következtetésre, hogy kiegészítő információkra van szükség azon kockázatot illetően, hogy a triklozán neurotoxikus‑e. Márpedig, amint azt a fellebbezési tanács más összefüggésben, a megtámadott határozat 61. pontjában már jelezte, pusztán az, hogy az ECHA más következtetésre jutott, mint a felperes, nem alkalmas annak alátámasztására, hogy bizonyos tanulmányok tartalmát nem vették figyelembe. Ez ugyanis abból is következhet, hogy az ECHA ugyanazon információk alapján más következtetésre jutott, mint a felperes. E körülmények között nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy a megtámadott határozat 188. pontjában annak megjegyzésére szorítkozott, hogy az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmány szerepel az ECHA határozatához mellékelt szakirodalom‑jegyzékben.

194    Ennélfogva el kell utasítani az arra alapított kifogást, hogy a fellebbezési tanács megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát azzal, hogy nem válaszolt megfelelő módon az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányra vonatkozó érvekre.

195    Következésképpen teljes egészében el kell utasítani az Allmyr‑, a Cullinan‑ és a Koeppe‑tanulmányra alapított, annak bizonyítására irányuló érveket, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 135. és 188. pontjában hibát követett el.

2)      A fellebbezési tanácsnak a Witorsch‑jelentésre vonatkozó megfontolásaival kapcsolatos érvekről

196    A megtámadott határozat 189–191. pontjában a fellebbezési tanács állást foglalt a felperes arra alapított érveiről, hogy az ECHA határozatának elfogadásához vezető eljárás során nem vették figyelembe a Witorsch‑jelentést. E pontokban a fellebbezési tanács lényegében három megfontolásra támaszkodott. Elsősorban, a megtámadott határozat 190. pontjában arra a megfontolásra támaszkodott, hogy az említett jelentést nem nyújtották be a hozzá előterjesztett fellebbezés keretében, és ezért nem tudta értékelni annak relevanciáját. Másodsorban, a megtámadott határozat 189. és 191. pontjának első mondatában arra a megfontolásra támaszkodott, hogy a szóban forgó jelentés a triklozán értékelése során nem állt rendelkezésre, tehát nem róható az ECHA terhére, hogy azt nem vette figyelembe. Harmadsorban, a megtámadott határozat 191. pontjának második, harmadik és negyedik mondatában megjegyezte, hogy a felperes nem állítja, hogy e jelentés alkalmas lenne arra, hogy eloszlassa az ECHA által azonosított aggályokat.

197    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a Witorsch‑jelentésre vonatkozó megfontolásai hibákat tartalmaznak. Téves a fellebbezési tanács azon megfontolása, hogy e jelentést sem a fellebbezési kérelemben, sem azt követően nem nyújtotta be bizonyítékként. Ezt a jelentést egy tudományos folyóiratban már közzétették, és az releváns volt. A kanadai hatóságok közvetlenül ugyanerre a jelentésre támaszkodtak annak megállapításához, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a triklozán nem azonosítható az emberi egészséggel kapcsolatos aggályokra okot adó anyagként. A fellebbezési tanács azzal, hogy e jelentést nem vette figyelembe, ezért megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát.

198    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna annak vizsgálatára, hogy az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát, hanem újból meg kellett volna vizsgálnia e határozatot, aminek keretében figyelembe kellett volna venni a Witorsch‑jelentést, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

199    Ami az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított érvet illeti, rögzíteni kell, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében nem köteles elvégezni a szóban forgó anyag újbóli értékelését, e rendelkezés tehát a fellebbezési tanácsra közvetlenül nem alkalmazandó. Ezzel szemben a fellebbezési tanács által az első fokon eljáró ECHA határozatai felett gyakorolt felülvizsgálat keretében – amennyiben a felperes az e rendelkezés megsértésére alapított érvet adott elő –, e tanács feladata annak vizsgálata, hogy az előtte megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás során tiszteletben tartották‑e ezt a rendelkezést.

200    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

201    Elsősorban, amennyiben a felperes érveivel azt állítja, hogy az ECHA határozatának elfogadásához vezető eljárás során megsértették az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát, mivel nem vették figyelembe a Witorsch‑jelentést, ezt az érvet el kell utasítani. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 189. és 191. pontjának első mondatában megjegyezte, ez a jelentés ezen eljárás során nem állt rendelkezésre. Ennélfogva – amint azt e tanács helytállóan megállapította – e tekintetben kizárt az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának bármely megsértése.

202    Másodsorban, amennyiben a felperes érveivel azt állítja, hogy az ECHA határozatának felülvizsgálata keretében a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a Witorsch‑jelentést, emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 771/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontjából és 12. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a felperes feladata volt, hogy e jelentést az e tanács előtti kontradiktórius eljárás során benyújtsa. Márpedig – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 190. pontjában megállapította – a felperes ezt nem tette meg.

203    Ezenkívül nem teheti kétségessé a fellebbezési tanács e jelentéssel kapcsolatos érveket illően tett megfontolásainak megalapozottságát pusztán az a körülmény, hogy a kanadai hatóságok a Witorsch‑jelentésre támaszkodtak annak megállapításához, hogy a patkányokra vonatkozó rendelkezésre álló adatok alapján a triklozán nem azonosítható az emberi egészséggel kapcsolatos aggályokra okot adó anyagként.

204    E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesnek a Witorsch‑jelentésre alapított érvei nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 189–191. pontjában hibát követett el.

205    Következésképpen a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapja első része fellebbezési tanács általi elutasításának alapjául szolgáló megfontolások megkérdőjelezésére irányuló valamennyi érvet el kell utasítani.

b)      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapja második része fellebbezési tanács általi elutasításának alapjául szolgáló megfontolások megkérdőjelezésére irányuló érvekről

206    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapjának második része keretében a felperes azon megfontolásokra vonatkozó érveket ad elő, amelyekre az ECHA a patkányokon végzett, az OECD 443. sz. iránymutatása szerinti egygenerációs reprodukciós toxicitási vizsgálatból származó releváns elemekkel bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítást alapította. Ebben az összefüggésben a felperes egyrészről azt állította, hogy az ECHA határozatát az 1907/2006 rendelet 47. cikkének megsértésével fogadták el, mivel nem vették figyelembe a Ciba‑Geigy‑ (1983), a Ciba‑Geigy‑ (1986) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1994). Ezen állítás alátámasztására a felperes előadta, hogy téves a kijelölt hatóságnak az említett határozatban szereplő azon megállapítása, amely szerint a regisztrálási dokumentáció nem tartalmaz a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket. Az említett tanulmányok tartalmaztak ilyen eredményeket. A felperes másrészről azt állította, hogy nem határozták meg a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét.

207    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 201–203. pontjában megvizsgálta és elutasította ezeket az érveket.

208    A megtámadott határozat 201. pontjának második mondatában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az említett határozat szakirodalom‑jegyzéke említi a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986). E pont harmadik mondatában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1994) a felperes a hozzá benyújtott fellebbezés alátámasztására kifejtett érveiben „futólag” említette, azonban e tanulmány nem szerepel az anyag értékelési eljárása során benyújtott tanulmányok listájában, amely e határozat mellékletét képezi. E pont negyedik és ötödik mondatában e tanács megállapította, hogy e tanulmányok közül egyet sem nyújtottak be a fellebbezési eljárás során. Ennélfogva számára lehetetlen meghatározni, hogy e tanulmányok az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának értelmében relevánsak‑e a triklozán értékelése szempontjából.

209    A megtámadott határozat 202. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta az arra alapított érvet, hogy nem határozták meg a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét. Elsősorban, e pont első mondatában a fellebbezési tanács az említett határozat 64. pontjában kifejtett megfontolásaira hivatkozással emlékeztetett arra, hogy az ECHA nem köteles a rendelkezésre álló információk tekintetében a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítést követni ahhoz, hogy valamely anyag értékelése keretében az anyag valamely konkrét jellemzőjére vonatkozó következtetést vonjon le. E tanács szerint a releváns kérdés ehelyett az, hogy az ECHA minden vonatkozó információt figyelembe vett‑e. Másodsorban, e pont második, harmadik és negyedik mondatában e tanács jelezte, hogy amennyiben a felperes előadott a rendelkezésre álló információkra vonatkozó észrevételeket, ezeket az ECHA határozata elutasította. Egyebekben e tanács szerint nem várható el az ECHA‑tól, hogy olyan kifogásokat utasítson el, amelyeket a felperes kifejezetten nem hozott fel.

210    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai közül bizonyos megállapítások tévesek.

211    Elsősorban az első jogalap második része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986), amelyek először, alátámasztották azon érvét, amely szerint a potenciális reprodukciós toxicitási kockázat nem igazolhatja a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítást, másodszor, a reproduktív szervek súlyára és a patkányok hisztopatológiájára vonatkozó hisztopatológiai elemzéseket tartalmaztak, és harmadszor, szerepeltek az anyag értékelési dokumentációjában és azokra a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezési kérelemben hivatkozott.

212    Ebben az összefüggésben a felperes azt is előadja, hogy téves a fellebbezési tanács azon megfontolása, amely szerint – mivel a felperes nem nyújtotta be újból a tanulmányokat a fellebbezési kérelem mellékleteként – a fellebbezési tanács nem tudta megállapítani, hogy azok hasznosak‑e a triklozánnak az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében vett értékeléséhez. A felperes szerint e tanács könnyen hozzáférhetett volna e tanulmányokhoz, amelyek az egységes nemzetközi kémiai információs adatbázison keresztül elérhetőek, és amelyeket az ECHA határozatának 3. melléklete említett. A felperes szerint e tanács a 771/2008 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése alapján kérhette volna e dokumentumok benyújtását is. Következésképpen a fellebbezési tanács azzal, hogy megtagadta a szóban forgó tanulmányok relevanciájának vizsgálatát, jelentős tudományos bizonyítékokat vetett el jogellenesen, és nem vett figyelembe minden vonatkozó információt.

213    Másodsorban, a második jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta, hogy az anyagok értékelése során alkalmazni kell a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítést, és az lehetővé teszi az ECHA számára, hogy az összes releváns elem figyelembevételével gyakorolja az összetett tudományos és technikai értékelések tekintetében fennálló mérlegelési jogkörét.

214    Harmadsorban, az első jogalap második része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács elferdítette a fellebbezési kérelem tartalmát. A felperes szerint e tanács megállapította, hogy a felperes nem terjesztett elő a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározására vonatkozó érvet, noha a fellebbezési kérelemben ő kifejtett ilyen érvet. E tanács többek között figyelmen kívül hagyta a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986) tartalmát.

215    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

216    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna annak vizsgálatára, hogy az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát, hanem a Ciba‑Geigy‑tanulmányok tartalmának figyelembevételével neki magának meg kellett volna vizsgálnia, hogy kérni kell‑e a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzését, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani. Ebben az összefüggésben a fenti 199. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani az arra alapított érveket is, hogy az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondata közvetlenül alkalmazandó lenne a fellebbezési tanácsra.

217    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

218    Ebben az összefüggésben különbséget kell tenni egyrészről azon érvek között, amelyek szerint a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania, hogy az ECHA határozatát az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésével fogadták el, és másrészről az arra alapított érvek között, hogy e tanács nem utasíthatta volna el a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározására alapított érveket.

1)      Azokról az érvekről, amelyek szerint a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértését

219    A felperes előadja, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania, hogy az ECHA megsértette az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatát.

220    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy egy arra alapított érv esetén, hogy az ECHA határozatát az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésével fogadták el, mivel nem vették figyelembe a Ciba‑Geigy tanulmányokat, a fellebbezési tanácsnak meg kellett vizsgálnia, hogy a triklozánra vonatkozó releváns információkról van‑e szó, amelyeket e rendelkezés értelmében benyújtottak, és hogy ezeket az említett határozat elfogadásához vezető eljárás során figyelembe vették‑e.

221    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban a felperes csak a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1986) vonatkozó érveket adott elő. A felperes által beadványaiban használt „Ciba‑Geigy‑tanulmányok” megjelölés ugyanis a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) foglalja magában, a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1994) azonban nem. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Törvényszék előtt előadott érvek nem vonatkoznak a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1994).

222    Kétségtelen, hogy a tárgyaláson tett észrevételeiben a felperes jelezte, hogy írásbeli észrevételei a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1994) is vonatkoznak. Márpedig az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Mivel a felperes nem hivatkozik ilyen körülmények fennállására, a tárgyaláson tett észrevételeit mint elkésetteket kell elutasítani.

223    A fellebbezési tanács mindenesetre megalapozottan utasította el az arra alapított érvet, hogy az ECHA határozatát az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésével fogadták el amiatt, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1994) nem vették figyelembe. A megtámadott határozat 201. pontjának harmadik mondata szerint ugyanis – és ezt a felperes nem vitatja – az említett tanulmányt az értékelési eljárás során nem nyújtották be. Következésképpen e tanulmány tekintetében nem róható az ECHA terhére a fent említett rendelkezés megsértése.

224    Másodsorban meg kell vizsgálni a felperes arra alapított érveit, hogy a fellebbezési tanácsnak a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986) tekintetében meg kellett volna állapítania az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértését.

225    Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 201. pontjában kifejtette – a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986) szerepelt az ECHA határozatához mellékelt szakirodalom‑jegyzékben.

226    E körülmények között a fellebbezési tanács előtti kontradiktórius eljárás keretében a felperes feladata volt, hogy annak alátámasztására alkalmas érveket adjon elő, hogy az ECHA határozatához mellékelt szakirodalom‑jegyzékben való említésük ellenére a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) az e határozat elfogadásához vezető eljárásban nem vették figyelembe.

227    Amint azt a Törvényszék a fenti 190–194. pontban kifejtette, pusztán az, hogy az ECHA a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésének szükségességét illetően más következtetésre jutott, mint a felperes, nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) nem vették figyelembe.

228    A felperes ugyanakkor a fellebbezési tanács előtt azt is előadta, hogy a kijelölt hatóság – ECHA határozatának 15. oldalán összefoglalt – azon megállapításának, amely szerint a regisztrálási dokumentáció nem tartalmaz a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket, ellentmond a Ciba‑Geigy (1983) és a Ciba‑Geigy (1986) tanulmány, amelyek – a felperes véleménye szerint – tartalmaznak ilyen eredményeket. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az ECHA határozatának tartalmára tekintettel ez az érv alkalmas‑e arra, hogy kétségeket támasszon e tanulmányok figyelembevételét illetően.

229    E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy amint az a fellebbezési kérelem N. mellékletének 8. és 19. oldalából kitűnik, az ECHA határozattervezetére vonatkozó módosító javaslatokra tett észrevételei (lásd a fenti 12. pontot) keretében a felperes megjegyezte, hogy a technikai regisztrálási dokumentációban szereplő tanulmányok a heréket és a reproduktív szerveket illetően semmilyen változást nem tártak fel sem hisztopatológiai szempontból, sem a súlyt illetően. Ebben az összefüggésben a felperes különösen a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1986) hivatkozott. E melléklet 8. oldalán a felperes konkrétan a 18. és a 19. sz. tanulmányra hivatkozik, e melléklet 19. oldalán pedig szerepel, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmányról (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányról (1986) van szó.

230    Meg kell jegyezni továbbá, hogy az ECHA határozatának 26. és 27. oldalán összefoglalták a felperes határozattervezetre vonatkozó észrevételeit, és e határozat 27. oldalán szó szerint megismétlik a fenti 229. pontban említett észrevételt. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni azt is, hogy az említett határozat 3. mellékletéből kitűnik, hogy ez az észrevétel különösen a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1986) vonatkozott.

231    Végül meg kell állapítani, hogy az ECHA határozatának 27. és 28. oldalán az ECHA megvizsgálta, hogy többek között a Ciba‑Geigy‑tanulmányban (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányban (1986) szereplő információk alapján kizárható‑e a triklozán esetleges reprodukciós toxicitási kockázata. Az említett oldalakon – pontosabban a kijelölt hatóság válaszainak 2. oldalán – ugyanis kifejtik többek között, hogy a regisztrálók már korábban megfogalmaztak a triklozánra vonatkozóan végzett bizonyos vizsgálatokban a reprodukcióra gyakorolt hatás hiányával kapcsolatos észrevételeket, valamint hogy a kijelölt hatóság már korábban jelezte, hogy e vizsgálatokban a triklozán adagolására nem a reprodukciós rendszer fejlődése szempontjából kritikus prenatális és posztnatális időszakokban került sor, és hogy következésképpen e vizsgálatok nem szolgálnak elegendő információval ahhoz, hogy lehetővé tegyék a reprodukcióra gyakorolt hatások hiányának biztos módon történő értékelését. A Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) illetően – amely esetében szubkrónikus vizsgálatról van szó – az említett határozat 28. oldalán azt is jelzik, hogy egy kétgenerációs vizsgálat hozzáadott értékének utólagos elemzése során megállapították, hogy az, hogy egy szubkrónikus vizsgálatban a reprodukcióra gyakorolt semmilyen hatást nem figyeltek meg, nem zárja ki, hogy az anyag a reprodukcióra gyakorolt hatásokkal járjon.

232    E körülményekre tekintettel a kijelölt hatóság – ECHA határozatának 15. oldalán szereplő – azon megállapítására való hivatkozás, amely szerint a felperes regisztrálási dokumentációja nem tartalmazott a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket, önmagában nem alkalmas annak alátámasztására, hogy az említett határozat elfogadásához vezető eljárás során a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) nem vették figyelembe.

233    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésben a felperes nem adott elő az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondata Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) figyelembevételének elmulasztásából adódó megsértésének alátámasztására alkalmas érveket. Ilyen körülmények között nem róható az említett tanács terhére, hogy nem állapította meg, hogy a megtámadott határozat megsértette az említett rendelkezést.

234    Ebben az összefüggésben pontosítani kell, hogy e következtetést nem kérdőjelezheti meg a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 201. pontja negyedik mondatában megfogalmazott azon megfontolását érintő esetleges hiba, amely szerint a fellebbezési tanács megalapozottan utasíthatta el az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított érvet is azon az alapon, hogy a felperes az előtte folyamatban levő eljárásban nem nyújtotta be a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986). Amint azt a Törvényszék ugyanis a fenti 219–233. pontban kifejtette, még ha e megfontolás téves lenne is, megállapítható, hogy a felperes által előadott érvek nem alkalmasak az említett rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított érv e tanács általi elutasításának megkérdőjelezésére. A felperes ugyanis nem adott elő annak alátámasztására alkalmas érvet, hogy az említett tanulmányokat nem vették figyelembe.

2)      A fellebbezési tanács rendelkezésre álló információk bizonyító erejének meghatározásával kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érvekről

235    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a rendelkezésre álló információk bizonyító erejére vonatkozó megfontolásai hibákat tartalmaznak.

236    Elsősorban, a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 202. pontjában a fellebbezési tanács annak megállapításával, hogy az ECHA nem köteles a rendelkezésre álló információk tekintetében a bizonyítékok súlyán alapuló megközelítést követni ahhoz, hogy valamely anyag értékelése keretében az anyag valamely konkrét jellemzőjére vonatkozó következtetést vonjon le, figyelmen kívül hagyta, hogy a bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése az anyagok értékelésének összefüggésében is alkalmazandó.

237    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 136. és 137. pontban kifejtette – kétségtelen, hogy egyrészről az 1907/2006 rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjából kitűnik, hogy valamely anyag regisztrálása keretében, amennyiben a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározásán alapuló megközelítés lehetővé teszi egy adott veszélyes tulajdonság meglétének vagy hiányának bizonyítását, az adott tulajdonságra gerinces állatokon további vizsgálatot elvégezni nem szabad, a gerinces állatokat nem igénylő pedig vizsgálatok elhagyhatók, és másrészről az említett rendelet XIII. mellékletének második bekezdéséből kitűnik, hogy a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező, valamint nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok azonosításánál a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározásán alapuló szakértői értékelést kell végezni. E rendelkezésekből mindazonáltal nem tűnik ki kifejezetten, hogy a bizonyítékok súlyát az anyagok értékelése keretében is meg kell határozni.

238    Másodszor, feltéve hogy valamely anyag értékelése keretében az ECHA az arányosság elvére tekintettel nem jogosult kiegészítő információkat kérni egy anyag jelentette esetleges kockázat fennállását illetően, amennyiben a rendelkezésre álló információk bizonyító ereje lehetővé teszi az e kockázat fennállására vagy hiányára vonatkozó következtetés levonását, a fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére (lásd a fenti 59–86. pontot) tekintettel mindazonáltal a fellebbezési tanács előtt fellebbezést előterjesztő fellebbező feladata azon indokok kifejtése, amelyek miatt az ECHA határozatában szereplő megfontolások tévesek.

239    Márpedig a megtámadott határozat 202. pontjának második mondatában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a hozzá benyújtott fellebbezés hatodik jogalapjának második része keretében a felperes nem adott elő az ECHA azon következtetésének megkérdőjelezésére irányuló részletes érveket, amely szerint a rendelkezésre álló információk nem voltak elegendőek a triklozánnak a reprodukciós toxicitás esetleges kockázata tekintetében történő értékeléséhez.

240    Amennyiben a felperes érvei e megállapítás vitatására irányulnak, elegendő emlékeztetni arra, hogy amint azt a Törvényszék a fenti 231. pontban kifejtette, az ECHA határozatának 27. és 28. oldalán szerepelt, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmányban (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányban (1986) a triklozán adagolására nem a reprodukciós rendszer fejlődése szempontjából kritikus prenatális és posztnatális időszakokban került sor, és hogy emiatt az e tanulmányok által szolgáltatott információk nem elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a reprodukcióra gyakorolt hatások hiányának biztos módon történő értékelését. A Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) illetően – amelynek esetében szubkrónikus vizsgálatról van szó – jelezték, hogy egy kétgenerációs vizsgálat hozzáadott értékének utólagos elemzése során megállapították, hogy az, hogy egy szubkrónikus vizsgálatban a reprodukcióra gyakorolt semmilyen hatást nem figyeltek meg, nem zárja ki, hogy az anyag a reprodukcióra gyakorolt hatásokkal járjon.

241    Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hatodik jogalapjának második része keretében a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) illetően a felperes csupán azt állította, hogy a rendelkezésre álló információk tekintetében a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározása lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a triklozán reprodukciós toxicitását illetően semmilyen esetleges kockázat nem áll fenn. A felperes tehát pusztán e tanulmányok létezésére hivatkozott, azonban nem adott elő az ECHA határozatában szereplő azon indok megkérdőjelezésére alkalmas érveket, amely miatt az e tanulmányokban szereplő információkat nem lehetett elégségesnek tekinteni.

242    E körülmények között nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy úgy vélte, nem kellően részletesek a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) illetően a felperes által előadott érvek.

243    A Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1994) illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint a fenti 222. pontban kifejtetteknek megfelelően – a Törvényszék előtti írásbeli észrevételeiben a felperes nem adott elő az e tanulmányra vonatkozó érveket, és hogy az először a tárgyaláson megfogalmazott szóbeli észrevételeit mint elfogadhatatlanokat kell elutasítani. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes a fellebbezési tanács előtt nem adott elő az e tanulmányra vonatkozó részletes érveket. A teljesség kedvéért emlékeztetni kell arra, hogy az ECHA‑hoz ezt a tanulmányt nem nyújtották be.

244    Következésképpen el kell utasítani az arra alapított érveket, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét.

245    Másodsorban, arra az esetre, ha a felperes érveivel azt szándékozik előadni, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania a kijelölt hatóság által tett, az ECHA határozatának 15. oldalán szereplő azon megállapítás téves jellegét, amely szerint a regisztrálási dokumentáció nem tartalmazott a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket, ezeket az érveket szintén el kell utasítani.

246    Kétségtelen, hogy abban az esetben, ha – a kijelölt hatóság által megállapítottakkal ellentétben – a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986) tartalmazna a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket, téves lett volna e hatóságnak az ECHA határozata 15. oldalán összefoglalt azon megállapítása, hogy a felperes regisztrálási dokumentációja nem tartalmaz a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket.

247    Az ECHA határozatának 27. és 28. oldalán kifejtett indokokra (lásd a fenti 231. pontot) tekintettel mindazonáltal, amelyek szerint a Ciba‑Geigy‑tanulmányban (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányban (1986) a triklozán adagolására nem a reprodukciós rendszer fejlődése szempontjából kritikus prenatális és posztnatális időszakokban került sor, és hogy emiatt az e tanulmányok által szolgáltatott információk nem elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a reprodukcióra gyakorolt hatások hiányának biztos módon történő értékelését, ezek az eredmények nem lettek volna elegendőek azon lehetőség kizárásához, hogy a triklozán reprodukciót károsító hatásokkal jár.

248    E körülmények között a kijelölt hatóság – ECHA határozatának 15. oldalán szereplő – megállapítását érintő esetleges hiba nem lett volna alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az ECHA‑nak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére felszólító határozatát.

249    Ebből következik, hogy az ECHA határozata elleni fellebbezés hatodik jogalapja második része fellebbezési tanács általi elutasításának alapjául szolgáló megfontolások megkérdőjelezésére irányuló valamennyi érvet, következésképpen pedig az említett jogalap fellebbezési tanács általi elutasításának alapjául szolgáló megfontolások megkérdőjelezésére irányuló valamennyi érvet el kell utasítani.

2.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hetedik és nyolcadik jogalapja fellebbezési tanács általi elutasításának megkérdőjelezésére irányuló érvekről

250    A megtámadott határozat 137–168. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperes által a közigazgatási jogorvoslat hetedik és nyolcadik jogalapja keretében kifejtett, az 1907/2006 rendelet 25. cikkének megsértésére és az arányosság elvének megsértésére alapított érveket. E jogalapok keretében a felperes lényegében azt állította, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem azonosítható annak esetleges kockázata, hogy a triklozán neurotoxikus vagy reprodukciót károsító hatásokkal járna. A felperes többek között előadta, hogy az ilyen kockázat hiányára vonatkozó következtetéseket már a meglévő adatokból le lehet vonni. Azt is jelezte, hogy a patkány és az ember közötti különbségek miatt a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat alapján nem lehet az emberre vonatkozó következtetéseket levonni.

251    A megtámadott határozat 149. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a hozzá benyújtott fellebbezésben a felperes csak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges és megfelelő jellegének megkérdőjelezésére irányuló érveket adott elő, és kifejtette, hogy ezen elemek vizsgálatára fog szorítkozni. Az említett határozat 150–160. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta és elutasította a felperesnek az említett felszólítás szükséges jellegének megkérdőjelezésére irányuló érveit. E határozat 161–168. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta és elutasította a felperesnek az említett felszólítás megfelelő jellegének megkérdőjelezésére irányuló érveit.

252    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai tévesek. Első lépésben a Törvényszék az említett tanácsnak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegére vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érveket fogja megvizsgálni. Második lépésben a Törvényszék a fellebbezési tanács e felszólítás megfelelő jellegére vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érveket fogja megvizsgálni.

a)      A fellebbezési tanács patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegére vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érvekről

253    A megtámadott határozat 150. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy ahhoz, hogy az ECHA alá tudja támasztani valamely anyag értékelése keretében a kiegészítő információk kérésének szükségességét, képesnek kell lennie arra, hogy bizonyítsa az emberi egészség és a környezet szempontjából fennálló esetleges kockázat fennállását, e kockázat tisztázásának szükségességét, és annak reális lehetőségét, hogy a kért információk lehetővé fogják tenni jobb kockázatkezelési intézkedések meghozatalát.

254    A megtámadott határozat 151. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes arra hivatkozott, hogy az ECHA nem bizonyította, hogy kockázat áll fenn, amelyet tisztázni kell, mivel a rendelkezésre álló információk bizonyító ereje nem elegendő az embernél mutatkozó endokrinzavarok kockázatának azonosításához.

255    A megtámadott határozat 152. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy noha az 1907/2006 rendelet XI. mellékletének megfelelően az információs követelményeknek a regisztrálás szükségleteihez való hozzáigazítása érdekében a bizonyítékok súlyán alapuló megközelítést alkalmazták, az ECHA nem köteles ilyen megközelítést követni valamely anyag értékelése keretében, feltéve hogy az említett ügynökség megfelelően gyakorolta mérlegelési jogkörét, különösen az esetleges kockázat fennállásának bizonyítása során. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács hivatkozott az említett határozat 64. pontjában kifejtett megfontolásokra.

256    A megtámadott határozat 153. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy az ECHA határozatában a triklozánt illetően két esetleges kockázatot azonosított, azaz elsősorban a reprodukciót károsító hatások esetleges kockázatát, és másodsorban a neurotoxikus hatások esetleges kockázatát.

257    A megtámadott határozat 154. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a felperes a fellebbezési kérelemben nem adott elő a reprodukciót károsító hatások kockázatával kapcsolatos aggály indokának megkérdőjelezésére alkalmas részletes érveket.

258    A megtámadott határozat 155–158. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette azon okokat, amelyek miatt – a felperes által előadott érvek ellenére – az ECHA megalapozottan vonhatta le azt a következtetést, hogy a triklozán az embernél többek között a tiroxint gátló hatással rendelkezhet, ami az utódoknál káros neurológiai hatásokhoz vezet.

259    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai tévesek. Első lépésben kifejezetten az említett tanács triklozán jelentette neurotoxicitási kockázattal kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érveket ad elő, második lépésben pedig kifejezetten e tanácsnak az ezen anyag jelentette reprodukciós toxicitás esetleges kockázatával kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érveket. Harmadik lépésben a kanadai hatóságok triklozánra vonatkozó következtetéseire alapított érveket ad elő. Negyedik lépésben azt állítja, hogy a megtámadott határozat 152. pontjában a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta azt, hogy az anyagok értékelése keretében meg kell határozni a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét. Ötödik lépésben azt állítja, hogy e tanács mindössze a nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát ellenőrizte.

1)      A kifejezetten a fellebbezési tanácsnak a triklozán jelentette esetleges neurotoxicitási kockázattal kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érvekről

260    A megtámadott határozat 153. és 155–158. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperes annak alátámasztására irányuló érveit, hogy az ECHA nem bizonyította a triklozán esetleges neurotoxicitási kockázatának fennállását. Az említett határozat 153. pontjában e tanács megjegyezte, hogy az ECHA határozatában nagy mennyiségű információra, többek között patkányokon és embereken végzett in vitro és in vivo vizsgálatokra hivatkozott. Az ECHA ezen információk alapján vonta le azt a következtetést, hogy a szóban forgó anyag az embernél többek között a tiroxint gátló hatással rendelkezhet, ami az utódoknál kedvezőtlen neurológiai hatásokhoz vezet. E határozat 155–158. pontjában e tanács megvizsgálta és elutasította a felperesnek a triklozán esetleges neurotoxicitási kockázatán alapuló megfontolások megkérdőjelezésére irányuló érveit. Ebben az összefüggésben megállapította, hogy a felperes lényegében annak jelzésére szorítkozott, hogy nem ért egyet az ECHA által a rendelkezésre álló adatokból levont következtetésekkel, ami tudományos véleménykülönbségnek felel meg, és az ugyanezen határozat 134. pontjában kifejtett megfontolásokra hivatkozással emlékeztetett arra, hogy az ilyen érvek nem alkalmasak a megtámadott határozatot érintő hiba fennállásának bizonyítására. A fellebbezési tanács elutasított egy, az Axelstad‑tanulmányra (2013) alapított érvet is, megjegyezve többek között, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az ECHA megfontolásai tévesek, hanem mindössze annyit adott elő, hogy nem ért egyet az említett ügynökség által a meglévő adatoknak tulajdonított értelmezéssel. Ezek az érvek nem kérdőjelezhetik meg a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás jogszerűségét. Ami a felperes arra alapított érveit illeti, hogy a patkány és az ember közötti különbségekre tekintettel az ECHA a patkányokra vonatkozó tanulmányok eredményei alapján nem állapíthatta volna meg a triklozán esetleges neurotoxicitási kockázatának fennállását, a fellebbezési tanács jelezte, hogy ezeket az érveket a szóban forgó határozat 163–165. pontjában – ahol e tanács az ECHA‑nak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelelő jellegére vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érveket vizsgálta – kifejtett megfontolások alapján el kell utasítani.

261    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai közül bizonyos megfontolások tévesek.

262    Elsősorban az első jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács nem végezte el a felperes által hivatkozott tudományos tanulmányok megfelelő vizsgálatát. A felperes szerint az ECHA és az e tanács közötti funkcionális folyamatosságra tekintettel ez utóbbinak el kellett volna végeznie az ECHA határozatának újbóli vizsgálatát, amely magában foglalta volna az említett határozatban szereplő tudományos értékelések vizsgálatát. Ellenkező esetben a fellebbezési tanács hézagot teremtene a felpereshez hasonló regisztrálóknak biztosított eljárásjogi védelemben.

263    Másodsorban, a második jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 156. pontjában indokolatlanul fordította meg a bizonyítási terhet. A felperes szerint az ECHA és az említett tanács feladata annak bizonyítása, hogy tisztázást igénylő kockázat áll fenn, és hogy a kiegészítő információk beszerzése reálisan javíthatja a kockázatkezelési intézkedéseket. Márpedig ezt sem az ECHA, sem a fellebbezési tanács nem bizonyította. Ennélfogva a felperes szerint e tanács az említett pontban nem állapíthatta volna meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az ECHA téves következtetésekre jutott.

264    Harmadsorban, az első jogalap második része keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 134., 155. és 156. pontjában a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna arra a megfontolásra, hogy a tudományos véleménykülönbség nem jelent jogsértést. Azzal, hogy így járt el, az említett tanács nem vette figyelembe a közte és az ECHA között fennálló funkcionális folyamatosságot és nem megfelelő szintű felülvizsgálatot alkalmazott.

265    Negyedsorban, az első jogalap második része és a második jogalap második része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács nem tudta megmagyarázni, hogy a hivatkozott bizonyítékok, azaz a patkányokra vonatkozó meglévő tanulmányok mennyiben támaszthatják alá az ECHA által azokból levont következtetéseket. Először is, nem elegendő az említett tanácsnak a megtámadott határozat 153. pontjában kifejtett azon megfontolása, amely szerint az ECHA számos tanulmányt megvizsgált. Egy adott hipotézis megerősítése vagy cáfolása céljából az egyes bizonyítékoknak tulajdonított súly szempontjából olyan tényezők relevánsak, mint az adatok minősége, az eredmények koherenciája, a hatások jellege és súlyossága, valamint az információk relevanciája. Másodszor, az említett határozat ellentmondást tartalmaz és nem koherens bizonyítékokra támaszkodik, mivel az embernél fennálló esetleges neurotoxicitási kockázatot illetően e tanács kizárólag patkányokon végzett vizsgálatokból származó adatokra támaszkodott. Harmadszor, az ECHA és e tanács nem vett figyelembe az emberre és más fajokra vonatkozó olyan tanulmányokat, amelyek a neurotoxikus hatások és az endokrinzavarokat okozó hatások hiányát mutatják. A felperes szerint, ha a fellebbezési tanács ezeket figyelembe vette volna, arra a következtetésre jutott volna, hogy a triklozánt illetően a fajok között mutatkozó különbségekre tekintettel az adatok extrapolálása nem lehetséges. Negyedszer, e tanács nem vette figyelembe a felperes Witorsch‑jelentésre alapított érveit, amelyek a neurotoxikus hatások és az endokrinzavarokat okozó hatások hiányát mutatják. E jelentés összegyűjti a releváns bizonyítékokat, azokat részletesen leírja, továbbá megbízható, koherens és átlátható módon fejti ki, hogy hogyan használták fel a bizonyítékokat a végleges következtetés levonásához.

266    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

267    Első lépésben el kell utasítani a felperes érveit, amennyiben azok azon alapulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak magának el kellett volna végeznie a releváns információk értékelését annak eldöntése érdekében, hogy fennáll‑e annak esetleges kockázata, hogy a triklozán neurotoxikus. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy amint azt a Törvényszék a fenti 55–131. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében csak azt vizsgálja, hogy a felperes által előadott érvekre tekintettel az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát.

268    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

269    Elsősorban, amennyiben a felperes az érveivel azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna állapítania, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az ECHA nem állapíthatta meg megalapozottan, hogy a triklozán neurotoxikus, ezeket az érveket el kell utasítani.

270    A fenti 269. pontban említett állítás ugyanis azon a téves előfeltételezésen alapul, amely szerint ahhoz, hogy az ECHA annak tisztázására irányuló kiegészítő információkat kérhessen, hogy a triklozán neurotoxikus hatásokkal jár‑e, bizonyítania kellett volna, hogy ez az anyag neurotoxikus.

271    Márpedig az 1907/2006 rendelettel kialakított rendszer szerint, ha az emberi egészséget és a környezetet érintő, egy adott anyag jelentette esetleges kockázatokkal kapcsolatos aggályok állnak fenn, és azokat a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet megcáfolni vagy megerősíteni, ezen anyag értékelése során határozat hozható az e kockázat tisztázását lehetővé tevő kiegészítő információk kérése érdekében.

272    Az 1907/2006 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis e rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása. Ezenkívül e rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második mondatából kitűnik, hogy a rendelet rendelkezései az elővigyázatosság elvén alapulnak. Amint az az említett rendelet (66) preambulumbekezdéséből kitűnik, az anyagok értékelése keretében az ECHA jogosult arra, hogy további tájékoztatást kérjen egy anyagról, amennyiben az anyag feltételezhetően kockázatot jelent az emberi egészség vagy a környezet számára.

273    Annak alátámasztása érdekében, hogy a patkányokon végzett neurotoxicitási vizsgálat szükséges, az ECHA tehát nem volt köteles bizonyítani, hogy a rendelkezésére álló információk alapján a triklozánt neurotoxikusnak kell tekinteni. Elegendő volt, ha az ECHA bizonyítja, hogy a neurotoxicitás esetleges kockázata áll fenn.

274    Másodsorban, a felperes arra alapított érvét kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 156. pontjában indokolatlanul fordította meg a bizonyítási terhet.

275    Egyrészről, amennyiben a fenti 274. pontban említett érv a bizonyítási tehernek a fellebbezési tanács előtti eljárásban történő megosztására vonatkozik, megjegyzendő, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozat 156. pontjának negyedik mondatában úgy ítélte meg, hogy a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az ECHA következtetései hibásak. A bizonyítási teher e megosztása ugyanis az említett tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegéből következik. Ennélfogva a felperes érvét el kell utasítani, amennyiben az a bizonyítási tehernek az említett eljárás során történő megosztására vonatkozik.

276    Másrészről, amennyiben a fenti 274. pontban említett érv a bizonyítási tehernek az ECHA előtti eljárás során történő megosztására vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy valamely kérelem szükségességének alátámasztása érdekében az ECHA‑nak kell bizonyítania, hogy a szóban forgó anyag esetleges kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre nézve, hogy e kockázat tisztázása szükséges, és hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy a kért információk lehetővé teszik jobb kockázatkezelési intézkedések meghozatalát.

277    Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a bizonyítási teherre vonatkozó, az ECHA előtti eljárásban alkalmazandó szabályokat. Az említett tanácsnak a megtámadott határozat 156. pontja negyedik mondatában szereplő megfontolása ugyanis kizárólag a bizonyítási tehernek az e tanács előtti eljárásban való megosztására vonatkozik. Ezzel szemben, amint az az említett határozat 150. pontjából kitűnik, az ECHA előtti eljárást illetően a fellebbezési tanács a fenti 276. pontban felidézett szabálynak megfelelő megközelítést követett.

278    E megfontolásokra tekintettel a fenti 274. pontban említett érvet el kell utasítani.

279    Harmadsorban, a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 134., 155. és 156. pontjában a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna arra a megfontolásra, hogy a tudományos véleménykülönbség nem jelent jogsértést. E tanács nem korlátozhatta volna az általa végzett felülvizsgálatot az ECHA mérlegelési jogköre miatt.

280    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére tekintettel ezen eljárás keretében a fellebbezőnek az ECHA megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló részletes érveket kell előadnia. Ennek következtében, ha az ECHA határozatának elfogadásához vezető eljárás során a fellebbező arra alapított érveket ad elő, hogy a rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé az emberi egészséget vagy a környezetet érintő esetleges kockázat fennállásának megállapítását, vagy pedig arra alapított érveket, hogy bizonyos rendelkezésre álló információk lehetővé teszik valamely anyagnak az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt káros hatásai hiányának bizonyítását, és az ECHA ezt követően határozatában megvizsgálja és elutasítja ezeket az érveket, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében a fellebbező feladata, hogy annak bizonyítására irányuló részletes érveket adjon elő, hogy az ECHA által alapul vett megfontolások tévesek. Ebben az esetben nem tekinthető kellően részletesnek a fellebbezőnek által a fellebbezési tanács előtt előadott egyik olyan érv sem, amely csupán az ECHA által figyelembe vett tanulmányok létezésére hivatkozik, azonban nem fejti ki, hogy az ECHA megfontolásai állítólag mely okokból tévesek.

281    A fentiekre figyelemmel kell megvizsgálni a felperes azon érveit, amelyek a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 134., 155. és 156. pontjában szereplő megfontolásaira vonatkoznak.

282    Egyrészről a megtámadott határozat 155. pontjában a fellebbezési tanács lényegében megjegyezte, hogy a felperesnek a rendelkezésre álló információkból levonandó következtetésekre vonatkozó érvei annak megállapítására szorítkoznak, hogy a felperes nem ért egyet az ECHA által levont következtetésekkel. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács hivatkozott az említett határozat 134. pontjának negyedik mondatára, ahol kifejtette, hogy nem elegendő az e következtetést érintő hiba fennállásának bizonyításához az, hogy a felperes nem ért egyet az ECHA egy tudományos jellegű következtetésével.

283    Másrészről a megtámadott határozat 156. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a fellebbezésben a felperes arra hivatkozott, hogy az Axelstad‑tanulmány (2013) szerint nem valószínű, hogy a triklozán releváns káros hatásokkal járna. E tekintetben e tanács emlékeztetett arra, hogy e tanulmányban azt is jelezték, hogy szükség lehet a triklozán mint potenciálisan neurotoxikus anyag későbbi értékelésére. E tanács arra is emlékeztetett, hogy az ECHA azt állította, hogy a szóban forgó tanulmány nem teszi lehetővé az azzal kapcsolatos aggályok kizárását, hogy a triklozán az anya tiroxinszintjének csökkentése révén hatással lehet az utódok agyának fejlődésére. Ezzel összefüggésben e tanács megjegyezte, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az ECHA e következtetése téves lenne, hanem csupán jelezte, hogy nem ért egyet a rendelkezésre álló információk ECHA által megfogalmazott értelmezésével. Ezért a fellebbezési tanács ismét hivatkozott az említett határozat 134. pontjának negyedik mondatára, ahol kifejtette, hogy nem elegendő az e következtetést érintő hiba fennállásának bizonyításához az, hogy a felperes nem ért egyet az ECHA egy tudományos jellegű következtetésével.

284    Márpedig a fenti 280. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy – a megtámadott határozat 155. és 156. pontjában kifejtett okok miatt – nem kellően részletesként utasította el azokat az érveket, amelyekben a felperes mindössze annyit jelzett, hogy nem ért egyet az ECHA következtetésével.

285    Ezzel összefüggésben megjegyzendő továbbá, hogy a megtámadott határozat 155. és 156. pontjában a fellebbezési tanács a felperes érveit azzal az indokkal utasította el, hogy azok nem kellően részletesek, illetve, hogy azok megalapozatlanok. Ezeket az érveket viszont nem amiatt utasították el, hogy azok nem alkalmasak az ECHA megfontolásait érintő nyilvánvaló hiba fennállásának bizonyítására. Ennélfogva – a felperes által előadottakkal ellentétben – e pontokból nem vonható le az a következtetés, hogy e tanács a felülvizsgálatának intenzitását az ECHA mérlegelési jogköre miatt korlátozta volna.

286    Következésképpen a megtámadott határozat 134., 155. és 156. pontjára vonatkozó érvet szintén el kell utasítani.

287    Negyedsorban, ami a felperes Witorsch‑jelentésre alapított érveit illeti, először is meg kell jegyezni, hogy amennyiben a felperes e jelentésre az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatának megsértésére alapított hatodik jogalap keretében hivatkozott, érvelését a fenti 200–205. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani. Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hetedik és nyolcadik, az 1907/2006 rendelet 25. cikkének megsértésére és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapja keretében a felperes nem hivatkozott erre a jelentésre. Az említett tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére tekintettel tehát nem róható e tanács terhére, hogy a szóban forgó jelentést e jogalapok vizsgálata során nem vette figyelembe. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy az említett fellebbezés keretében a felperes nem fejtette ki részletesen azon indokokat, amelyek miatt véleménye szerint e jelentés tartalmára tekintettel az ECHA határozatában szereplő megfontolásokat tévesnek kellene tekinteni. Harmadszor, amennyiben a felperes azzal szándékozik érvelni, hogy e jelentés tartalmára tekintettel a fellebbezési tanács megfontolásait tévesnek kell tekinteni, elegendő megjegyezni, hogy a felperes nem fejtette ki részletesen azon indokokat, amelyek miatt e tartalomra tekintettel a fellebbezési tanács megfontolásait tévesnek kellene tekinteni. Következésképpen az érintett jelentésre alapított érvek összességét el kell utasítani.

288    Ötödsorban, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a triklozánnak az egyrészről a patkányra és másrészről az emberre gyakorolt hatásai közötti különbségeket, és hogy a megtámadott határozatban szereplő megfontolások ellentmondásosak, mivel az embert érintő esetleges neurotoxicitási kockázat azonosítása érdekében e tanács kizárólag patkányokon folytatott vizsgálatokból származó adatokra támaszkodott, meg kell állapítani, hogy ezek az érvek az említett határozatnak a – triklozánnak a patkányra és az emberre gyakorolt hatásai közötti különbségekre alapított érvekkel foglalkozó – 157. pontjára vonatkoznak. Márpedig meg kell állapítani, hogy e pontban a fellebbezési tanács az e határozat 163–165. pontjában kifejtett megfontolásaira hivatkozott. A felperes érveit a Törvényszék tehát az e tanács e megfontolásaira vonatkozó érvek vizsgálata keretében fogja figyelembe venni (lásd az alábbi 365–383. pontot).

289    Hatodsorban, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 153. pontjában a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna annak megállapítására, hogy az ECHA számos tanulmányt megvizsgált, hanem neki magának meg kellett volna vizsgálnia, hogy a rendelkezésre álló információk alapján kizárhatta volna‑e az esetleges neurotoxicitási kockázat fennállását, emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 59–86. pontban kifejtette, – a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében a felperes által előadott jogalapok vizsgálatára szorítkozik. Ennélfogva nem róható e tanács terhére, hogy az említett határozat 153. pontjában megállapította, hogy az ECHA számos tanulmányt megvizsgált, és az sem, hogy e határozat 154–159. pontjában a felperes által a közigazgatási jogorvoslat keretében előadott érvek vizsgálatára szorítkozott.

290    E megfontolásokra tekintettel a kifejezetten a fellebbezési tanácsnak a triklozán jelentette esetleges neurotoxicitási kockázattal kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érveket el kell utasítani, a triklozánnak az egyrészről a patkányra és másrészről az emberre gyakorolt hatásai közötti különbségekre alapított érvek kivételével, amelyeket a Törvényszék az alábbi 339–386. pontban fog megvizsgálni.

2)      A kifejezetten a fellebbezési tanácsnak a triklozán jelentette esetleges reprodukciós toxicitási kockázattal kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érvekről

291    A megtámadott határozat 154. pontjában a felperes annak alátámasztására irányuló érvei vizsgálata keretében, hogy a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás nem volt szükséges, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy ezek az érvek nem kellően részletesek.

292    A felperes azzal érvel, hogy ez a megfontolás téves. Első lépésben azt állítja, hogy a fellebbezési tanács elferdítette az általa a fellebbezési kérelemben előadott érveket. Második lépésben azt állítja, hogy a meglévő tanulmányokra tekintettel e tanácsnak meg kellett volna állapítania a triklozánhoz kapcsolódó reprodukciós toxicitási kockázat hiányát.

i)      A felperes érveinek elferdítésére alapított érvekről

293    Az első jogalap második része és a második jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 154. pontjában a fellebbezési tanács elferdítette az általa a fellebbezési kérelemben előadott érveket. A felperes szerint e tanács megállapította, hogy a közigazgatási fellebbezés hetedik és nyolcadik jogalapja keretében a felperes nem adott elő olyan érvet, amely a triklozán jelentette esetleges reprodukciós toxicitási kockázatra tekintettel alkalmas lenne a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzése szükségességének megkérdőjelezésére. A felperes ugyanakkor azt állítja, hogy a fellebbezési kérelemben az ECHA azon következtetésének megkérdőjelezésére irányuló érveket adott elő, amely szerint a triklozán esetleges reprodukciós toxicitási kockázatot jelent. A felperes jelzi, hogy előadta, hogy téves az ECHA határozatában szereplő azon megállapítás, hogy a regisztrálási dokumentációja nem tartalmazott a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket, mivel véleménye szerint a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986) tartalmazott ilyen információkat.

294    Az ECHA vitatja ezeket az érveket.

295    Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az ECHA határozata elleni fellebbezésben a felperes a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálatra vonatkozó érveket fejtett ki (a fellebbezési kérelem 47–106. pontja). A felperes által ebben az összefüggésben kifejtett érvelés bevezetésből (az említett kérelem 48–51. pontja) és három részből állt, amelyek közül az első kifejezetten a triklozán neurotoxicitásával kapcsolatos aggályra (e kérelem 52–85. pontja), a második pedig kifejezetten ezen anyag reprodukciós toxicitásával kapcsolatos aggályra (e kérelem 86–97. pontja) vonatkozott. A harmadik rész az 1907/2006 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének és az arányosság elvének megsértésén alapult (a szóban forgó kérelem 98–106. pontja).

296    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy kétségtelen, hogy a fellebbezési kérelem azon részében, amely kifejezetten az arányosság elvének megsértésével foglalkozik, vagyis e kérelem 98–106. pontjában a felperes nem fejtett ki az ECHA‑nak a triklozán jelentette esetleges reprodukciós toxicitási kockázatra tekintettel a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükségességével kapcsolatos megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló részletes érvelést.

297    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a fellebbezési kérelem 106. pontjában a felperes jelezte, hogy az e vizsgálat elvégzésére való felszólítás „a fentiekben kifejtett okokból” nem volt szükséges. Az ECHA által előadottakkal ellentétben az említett pontra való e hivatkozásból és annak kontextusából kellően egyértelműen kitűnik, hogy az említett pontban a felperes az említett kérelem 86–97. pontjában kifejtett, a triklozán jelentette esetleges reprodukciós toxicitási kockázatra vonatkozó érveire hivatkozik. Márpedig ebben az összefüggésben a felperes előadta többek között, hogy téves az ECHA határozatában szereplő azon megállapítás, hogy a regisztrálási dokumentáció nem tartalmazott a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket.

298    Ennélfogva a felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy a fellebbezési kérelem 106. pontjában, az 1907/2006 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének és az az arányosság elvének megsértésére alapított résszel összefüggésben az ECHA azon következtetésének megkérdőjelezésére alapított érvet adott elő, amely szerint a triklozán esetleges reprodukciós toxicitási kockázatot jelent, azaz az arra alapított érvet, hogy – az e határozatban szereplő megállapítással ellentétben – a regisztrálási dokumentáció tartalmazott a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket.

299    Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni azt is, hogy a hetedik és a nyolcadik jogalapra adott válaszában a fellebbezési tanács erre az érvre nem válaszolt kifejezetten.

300    Ugyanakkor, mivel a felperes a fellebbezési kérelem 86–97. pontjában, tehát a hatodik jogalap második része keretében fejtette ki az azon megállapítás téves voltára alapított érvet, amely szerint a regisztrálási dokumentáció nem tartalmazott a hím reproduktív szervek súlyára vagy morfológiájára vonatkozó eredményeket, meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács e rész vizsgálatával összefüggésben válaszolt‑e arra.

301    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Törvényszék a fenti 238–242. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács a hozzá előterjesztett fellebbezés hatodik jogalapja második részének vizsgálata során nemcsak az 1907/2006 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértésére alapított érveket vizsgálta, hanem a megtámadott határozat 202. pontjában megvizsgálta az arra alapított érvet is, amely szerint a rendelkezésre álló információk bizonyító erejének meghatározása lehetővé tette volna a triklozán esetleges reprodukciós toxicitási kockázata fennállásának kizárását. Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 238–242. pontban kifejtette, az említett határozat 202. pontjában a fellebbezési tanács lényegében arra a megállapításra támaszkodott, amely szerint a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányt (1986) illetően az ECHA határozatában szereplő megfontolások megmagyarázzák, hogy ezek a tanulmányok mely okokból nem szolgálnak elegendő információval ahhoz, hogy lehetővé tegyék a reprodukcióra gyakorolt hatások hiányának biztos módon történő értékelését, továbbá arra a megállapításra, amely szerint a felperes nem adott elő az e megfontolások megkérdőjelezésére irányuló részletes érveket.

302    A fellebbezési tanács e válaszának figyelembevételével kell értelmezni e tanácsnak a megtámadott határozat 154. pontjában szereplő azon megfontolását, amely szerint a közigazgatási fellebbezés hetedik és nyolcadik jogalapja keretében a felperes nem adott elő a triklozán jelentette esetleges reprodukciós toxicitási kockázatra tekintettel a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzése szükségességének megkérdőjelezésére irányuló érvet.

303    Márpedig – amint azt a Törvényszék a fentiekben kifejtette – a fellebbezési tanács a felperes által a hatodik jogalap második része keretében előadott érvre e jogalap vizsgálata keretében már válaszolt. Nem róható tehát a fellebbezési tanács terhére, hogy nem vizsgálta meg újból ezt az érvet a nyolcadik jogalap vizsgálata során, ahol a felperes mindössze visszautalt erre az érvre.

304    Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 154. pontjában nem ferdítette el a felperes érveit.

305    Mindenesetre, még annak feltételezése esetén is, hogy a megtámadott határozat 154. pontjában a fellebbezési tanács elferdítette a felperes érveit, egy ilyen hiba nem vezethet az említett határozat megsemmisítéséhez. Azok az okok ugyanis, amelyek miatt az ECHA úgy tekintette, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986) nem szolgál elegendő információval ahhoz, hogy lehetővé tegye a reprodukcióra gyakorolt hatások hiányának biztos módon történő értékelését, önmagukban indokolják azt a következtetést, amely szerint e tanulmányok tartalma nem zárja ki, hogy kérjék a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzését, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezési kérelemben pedig a felperes nem adott elő az e megfontolások megkérdőjelezésére irányuló érveket.

306    Ennélfogva el kell utasítani az arra alapított érvet, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 154. pontjában elferdítette a felperes által a fellebbezési kérelemben előadott érveket.

ii)    A triklozán reprodukciót károsító hatásainak hiányát megerősítő tanulmányok létezésére alapított érvekről

307    A második jogalap első része keretében a felperes azt állítja, hogy a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmány (1986), valamint a Witorsch‑jelentés megerősíti, hogy a triklozán nem jár a reprodukciót károsító hatással. A felperes azt állítja, hogy az ECHA‑nak és a fellebbezési tanácsnak meg kellett volna határoznia a bizonyítékok bizonyító erejét. A felperes szerint az ECHA és az említett tanács elismerte, hogy előfordulhatott, hogy a vizsgált minták dioxinokkal szennyezettek, amely körülmény okozhatta a megfigyelt eredményeket.

308    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

309    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak a releváns információk újból történő értékelése útján meg kellett volna vizsgálnia, hogy kell‑e kérni a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzését, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

310    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

311    Ebben az összefüggésben elsősorban el kell utasítani a felperesnek a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1983) és a Ciba‑Geigy‑tanulmányra (1986) alapított érveit. Amint azt a Törvényszék a fenti 305. pontban kifejtette, határozatában az ECHA kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt szerinte az említett tanulmányok nem szolgálnak elegendő információval ahhoz, hogy lehetővé tegyék a reprodukcióra gyakorolt hatások hiányának biztos módon történő értékelését, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésében pedig a felperes nem adott elő e megfontolások megkérdőjelezésére alkalmas érveket.

312    Másodsorban, ami azokat az érveket illeti, amelyek szerint a fellebbezési tanács nem vette megfelelően figyelembe a Witorsch‑jelentést, ezeket a fenti 287. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

313    Harmadsorban, ami az arra alapított érvet illeti, hogy előfordulhatott, hogy a vizsgált minták dioxinokkal szennyezettek, amely körülmény okozhatta a megfigyelt eredményeket, egyrészről meg kell jegyezni, hogy a felperes nem adott elő erre vonatkozó érvet a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés hetedik és nyolcadik jogalapja keretében. Másrészről és mindenesetre meg kell jegyezni, hogy mivel a felperes e fellebbezés hatodik jogalapjának első része keretében adott elő erre vonatkozó érveket, e tanács azokra a megtámadott határozat 197. pontjában válaszolt. Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes a jelen keresetben nem adott elő az e válasz megkérdőjelezésére irányuló részletes érveket.

314    Ennélfogva el kell utasítani a triklozán reprodukciót károsító hatásai hiányát megerősítő tanulmányok létezésére alapított érveket, és következésképpen a kifejezetten a fellebbezési tanácsnak a triklozán jelentette esetleges reprodukciós toxicitási kockázattal kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érvek összességét is.

3)      A kanadai hatóságok által elvégzett értékelésre alapított érvekről

315    A második jogalap első része keretében a felperes azt állítja, hogy a kanadai hatóságok a bizonyítékok súlyán alapuló megközelítés alapján, további vizsgálatok kérése nélkül arra a következtetésre jutottak, hogy a triklozán nem rendelkezik neurotoxikus vagy reprodukciót károsító hatásokkal. Az említett hatóságok többek között a patkányon végzett vizsgálatok eredményei emberre történő extrapolációjának relevanciájával kapcsolatos kétségeket fogalmaztak meg. Ebben az összefüggésben a felperes hivatkozik e hatóságok egy 2016. november 26‑i jelentésére.

316    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

317    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak a saját értékelése során a kanadai hatóságok értékelését figyelembe véve saját magának el kellett volna döntenie, hogy kérni kell‑e a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzését, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

318    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

319    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 150–160. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperes annak alátámasztására irányuló érveit, hogy az ECHA nem állapíthatta volna meg, hogy a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges.

320    Egyrészről, amennyiben érveivel a felperes azt állítja, hogy vizsgálata keretében a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a kanadai hatóságok jelentését, emlékeztetni kell arra, hogy az említett tanács előtti eljárás kontradiktórius jellege miatt a felperes feladata volt, hogy e jelentést az említett eljárás során benyújtsa. Márpedig a felperes nem állítja, hogy azt ezen eljárás során benyújtotta volna. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó jelentést 2016. november 26‑án tették közzé, vagyis az e tanács előtt 2016. június 9‑én tartott tárgyalást (lásd a fenti 22. pontot) követően, és a felperes nem állította, hogy e jelentést a tárgyalást követően benyújtotta volna e tanácsnak.

321    Másrészről, amennyiben a felperes érveivel azt kívánja előadni, hogy a kanadai hatóságok értékelése azt bizonyítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 150–160. pontjában szereplő megfontolásai hibásak, megjegyzendő, hogy a felperes csupán ezen értékelés létezésére hivatkozik, azonban nem fejti ki, hogy e következtetések mely okokból lennének alkalmasak e tanács – az 1907/2006 rendeletben foglalt szabályokon alapuló – megfontolásai jogszerűségének megkérdőjelezésére. Ennélfogva a felperesnek az említett értékelésre alapított érveit mint nem kellően részleteseket kell elutasítani.

322    Következésképpen a kanadai hatóságok értékelésére alapított érveket is el kell utasítani.

4)      Az arra alapított érvekről, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta, hogy a bizonyítékok bizonyító erejét meg kell határozni az anyagok értékelése keretében

323    A második jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 152. pontjában a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta, hogy az anyagok értékelése keretében alkalmazni kell a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározásán alapuló megközelítést, az tehát lehetővé teszi számára, hogy az összes releváns elem figyelembevételével gyakorolja az összetett tudományos és technikai értékelések tekintetében fennálló mérlegelési jogkörét.

324    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

325    Első lépésben el kell utasítani a felperes által előadott érveket, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak magának újbóli vizsgálatot kellett volna végeznie oly módon, hogy ő maga meghatározza a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét. Amint azt a Törvényszék a fenti 55–131. pontban kifejtette ugyanis, a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében e tanács csak azt vizsgálja, hogy a felperes által előadott érvekre tekintettel az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát.

326    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

327    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 136. és 137. pontban kifejtette – kétségtelen, hogy egyrészről az 1907/2006 rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjából kitűnik, hogy valamely anyag regisztrálása keretében, amennyiben a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározásán alapuló megközelítés lehetővé teszi egy adott veszélyes tulajdonság meglétének vagy hiányának bizonyítását, az adott tulajdonságra gerinces állatokon további vizsgálatot elvégezni nem szabad, a gerinces állatokat nem igénylő pedig vizsgálatok elhagyhatók, valamint hogy másrészről az említett rendelet XIII. mellékletének második bekezdéséből kitűnik, hogy a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező, valamint nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok azonosításánál a bizonyítékok bizonyító erejének meghatározásán alapuló szakértői értékelést kell végezni. E rendelkezésekből mindazonáltal nem tűnik ki kifejezetten, hogy a bizonyítékok bizonyító erejét meg kell határozni az anyagok értékelése keretében.

328    Másodszor, feltéve, hogy valamely anyag értékelése keretében az ECHA az arányosság elvére tekintettel nem jogosult kiegészítő információkat kérni az adott anyag jelentette esetleges kockázat fennállását illetően, amennyiben a rendelkezésre álló információk bizonyító ereje lehetővé teszi az e kockázat fennállására vagy hiányára vonatkozó következtetés levonását, a fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére (lásd a fenti 59–86. pontot) tekintettel mindazonáltal a felperes feladata azon indokok kifejtése, amelyek miatt úgy véli, hogy az ECHA határozatában szereplő megfontolások tévesek.

329    Márpedig meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 150–160. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperesnek a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegének megkérdőjelezésére irányuló bizonyos érveit, a felperes által a jelen kereset keretében előadott, a fenti 260–322. pontban megvizsgált érvek pedig nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a fellebbezési tanács nem vett figyelembe a felperes által az e tanácshoz benyújtott fellebbezésben előadott valamely részletes érvet.

330    Következésképpen a felperes ezen érvét el kell utasítani.

5)      Az arra alapított érvről, hogy a fellebbezési tanács csak a nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta

331    Az első jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 152. pontjában a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor a tudományos véleménykülönbségeket illetően az ECHA‑ra hagyatkozott, amennyiben ez utóbbi megfelelően gyakorolta a mérlegelési jogkörét. Az említett pontban e tanács csupán az ECHA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta.

332    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

333    E tekintetben meg kell állapítani, hogy sem a megtámadott határozat 152. pontjából, sem e határozat azon részének más pontjaiból, ahol a fellebbezési tanács a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükségességét vizsgálta, nem tűnik ki, hogy e tanács csak az ECHA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta volna.

334    Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 323–330. pontban kifejtette, a megtámadott határozat 152. pontjában a fellebbezési tanács lényegében csupán emlékeztetett arra, hogy a hozzá benyújtott fellebbezés keretében a felperes feladata annak bizonyítása, hogy téves az ECHA‑nak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegére vonatkozó következtetése. Egyébiránt – amint azt a Törvényszék a fenti 279–285. pontban kifejtette – az említett határozat 155. és 156. pontjában a fellebbezési tanács lényegében azt fejtette ki, hogy nem kellően részletes a felperes azon érve, amellyel csupán az ECHA által levont következtetésekkel való egyet nem értését fejezi ki.

335    Ezzel szemben – a felperes által előadottakkal ellentétben – a megtámadott határozat 152., 155. és 156. pontjában a fellebbezési tanács nem azért utasította el a felperes által előadott érveket, mert azok nem voltak alkalmasak arra, hogy alátámasszák az ECHA következtetéseit érintő lényeges hiba fennállását.

336    Ebből következik, hogy ezt az érvet is el kell utasítani, csakúgy, mint a fellebbezési tanácsnak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegének megkérdőjelezésére irányuló érvek összességét, a triklozánt illetően a fajok között fennálló különbségekre alapított érvektől eltekintve, amelyeket a Törvényszék az alábbi 339–386. pontban fog megvizsgálni.

b)      A fellebbezési tanács patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelelő jellegére vonatkozó megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érvekről

337    A megtámadott határozat 161–167. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperes azon érveit, amelyek az ECHA azon megállapításának megkérdőjelezésére irányultak, amely szerint a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás hasznos információkkal szolgál a triklozánnak az emberre gyakorolt hatásait illetően. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács állást foglalt a felperesnek a patkányokon végzett vizsgálatok eredményeinek – a patkány és az ember közötti különbségre tekintettel – az emberre történő extrapolációját kritizáló érveiről. Ezen érvekkel a felperes nem csupán az említett vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelelő jellegét, hanem e felszólítás szükséges jellegét is kétségbe vonta. Az említett határozat 167. pontjában e tanács megállapította, hogy el kell utasítani az arányosság elvének megsértésére alapított hatodik jogalapot. E határozat 168. pontjában megállapította, hogy mivel az említett felszólítás szükséges jellegének megkérdőjelezésére irányuló érvek összességét el kell utasítani, és mivel a megvizsgált és elutasított érveken kívül sem a felperes, sem a PETA International Science Consortium nem adta elő, hogy létezne alternatívája a gerinces állatokon végzett vizsgálatoknak, az 1907/2006 rendelet 25. cikkének megsértésére alapított hetedik jogalapot szintén el kell utasítani.

338    A felperes e megfontolások vitatására irányuló érveket ad elő. Első lépésként a felperes azon érveit kell megvizsgálni, amelyek a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 162–167. pontjában kifejtett megfontolásaira vonatkoznak. Második lépésként a Törvényszék az arra alapított érveket fogja megvizsgálni, hogy e tanács e határozat 168. pontjában nem vizsgálta, hogy léteznek‑e kevésbé kényszerítő erejű intézkedések.

1)      A fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 161–167. pontjában kifejtett megfontolásaira vonatkozó érvekről

339    A megtámadott határozat 161. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a patkány és az ember közötti különbségekre alapított érveivel a felperes a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelelő jellegét szándékozik megkérdőjelezni. E határozat 162. pontjának második mondatában e tanács úgy vélte, hogy a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy téves az ECHA‑nak az e felszólítás megfelelő jellegére vonatkozó következtetése.

340    A megtámadott határozat 163–166. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta és elutasította a felperes arra alapított érveit, hogy a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás a patkány és az ember közötti különbségek miatt nem volt megfelelő, mivel e különbségek kizárják a patkányokon végzett vizsgálatok eredményeinek az emberre történő extrapolációját. Az említett pontokban a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a felperes által előadott érvek nem alkalmasak az ECHA azon megfontolásainak megkérdőjelezésére, amelyek szerint egyrészről a patkány és az ember közötti különbségek ellenére a patkányokon végzett vizsgálatok alapján lehetséges az embert érintő esetleges neurotoxicitási kockázat azonosítása, másrészről pedig, hogy a patkányokon végzett vizsgálat hasznos információkkal szolgál a triklozán emberre gyakorolt hatásairól.

341    Ebben az összefüggésben a megtámadott határozat 163. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy határozatában az ECHA azonosította a patkányokra vonatkozó eredmények emberre történő extrapolációjával kapcsolatos problémákat, tehát figyelembe vette a felperes által felvetett problémákat. E tanács azt is kifejtette, hogy az ECHA megvizsgálta a felperes által e tekintetben előadott érveket, és megindokolta a patkányokon végzett vizsgálatok relevanciáját.

342    A megtámadott határozat 164. pontjában a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy az ECHA határozatából és az e tanács előtt előadott érvekből kitűnik, hogy az ez utóbbi határozat elfogadásához vezető eljárás során az ECHA körültekintően figyelembe vette a patkány és az ember közötti különbségeket. E tanács szerint a felperes érvei az említett eljárás során már felhozott és tárgyalt érvek megismétlésének minősülnek, és csupán azt állítják, hogy eltérő tudományos álláspontok léteznek, azokat tehát el kell utasítani. Ebben az összefüggésben e tanács a megtámadott határozat 134. pontjában kifejtett megfontolásaira hivatkozott, amelyek szerint az, hogy a felperes egy konkrét kérdésben nem osztja az ECHA álláspontját, önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy ez az ügynökség a mérlegelési jogkörét tévesen gyakorolta volna. E tanács szerint nem alkalmas tehát a megtámadott határozat jogszerűségének megkérdőjelezésére pusztán az, hogy a felperes az ECHA‑tól eltérő tudományos álláspontot képvisel.

343    A megtámadott határozat 165. pontjában a fellebbezési tanács elismerte a gerinces állatokon végzett – egy adott anyagnak az emberre gyakorolt hatásaira vonatkozó megbízható információkat szolgáltató – toxicitási vizsgálatok megvalósításával kapcsolatos problémákat. Egy adott faj eredményeinek egy másik fajra történő extrapolációja összetett művelet. Ugyanakkor az említett tanács szerint ebben a szakaszban az ECHA határozatában előírt vizsgálati módszerek megfeleltek a technika állásának. A patkány és az ember triklozánnak történő expozícióra való reakciójában mutatkozó eltérések fennállása tehát nem elegendő annak bizonyításához, hogy a kért vizsgálat nem szolgált volna hasznos információkkal ezen anyagnak az annak kitett emberekre gyakorolt hatásairól. E tanács véleménye szerint a felperes egyébiránt nem javasolt megfelelő alternatívát a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat helyett.

344    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 166. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által előadott érveket el kell utasítani.

345    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 134. és 162–166. pontjában szereplő megfontolásai tévesek.

346    Elsősorban, a második jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 162–165. pontjában indokolatlanul fordította meg a bizonyítási terhet.

347    Másodsorban, az első jogalap első és második részében a felperes előadja, hogy téves a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 134. és 164. pontjában kifejtett megállapítása, amely azon a megfontoláson alapul, hogy a tudományos álláspontok közötti eltérés nem jelent jogsértést. A felperes szerint az ECHA és az említett tanács között fennálló funkcionális folyamatosságra tekintettel ez utóbbi nem szorítkozhatott volna a jogszerűség vizsgálatára, és nem hagyatkozhatott volna az ECHA‑ra a tudományos véleménykülönbségeket illetően, amennyiben ez utóbbi megfelelően gyakorolta a mérlegelési jogkörét. E tanács szerepe pontosan abban áll, hogy körültekintően megvizsgálja a különböző tudományos álláspontokat, annak megállapítása érdekében, hogy az ECHA álláspontja a releváns bizonyítékokra figyelemmel indokolt volt‑e. A felperes szerint e tanács tehát nem szorítkozhatott volna arra, hogy megjegyezze, az ECHA körültekintően megvizsgálta a felperes érvét, és nem utasíthatta volna ezt az érvet azzal az indokkal, hogy az tudományos véleménykülönbségen alapul. A felperes szerint épp ellenkezőleg, e tanácsnak el kellett volna végeznie az ECHA határozatának újbóli vizsgálatát, amely magában foglalta volna az említett határozatban szereplő tudományos értékelések vizsgálatát. Ellenkező esetben a fellebbezési tanács a felpereshez hasonló regisztrálóknak biztosított eljárásjogi védelemben fennálló hézagot teremtene.

348    Harmadsorban a második jogalap első részében a felperes előadja, hogy a patkányokon végzett vizsgálatok eredményeinek az emberre történő átültetése tekintetében nincs semmilyen bizonyosság, mivel különbségek vannak a triklozánnak az egyrészről a patkánynál, és másrészről az embernél fennálló hatásmódja között. Jelentős különbségek vannak a patkány, illetve az ember endokrin rendszere között, tehát maguk a hatásmódok között is, amelyek révén a triklozán neurotoxikus hatásokat fejt ki. Az ember és a patkány között érzékelhető különbségek vannak a pajzsmirigy működését illetően, és e különbségek nagymértékben befolyásolják a patkányokon végzett vizsgálatokból az emberi egészséget érintő esetleges kockázat fennállásának értékelése terén levonandó következtetéseket. Nem meggyőző, valamint ellentmondásos a fellebbezési tanács arra alapított megfontolása, hogy az ember és a patkány között a triklozánnal szembeni érzékenységet illetően fennálló különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek. A minőségi különbségek magára a módra vonatkoznak, ahogy a triklozán káros hatásokat gyakorol az emberre, illetve a patkányra. Ez a megállapítás a fellebbezési tanács előtt előadott tudományos érvek meg nem értését mutatja. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a felperesnek a fenti 265. pontban összefoglalt érveit is, amennyiben azok az ember és a patkány között fennálló különbségekre vonatkoznak.

349    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

350    Első lépésben el kell utasítani a felperes érveit, amennyiben azok azon alapulnak, hogy a fellebbezési tanácsnak magának el kellett volna végeznie a releváns információk értékelését, és el kellett volna döntenie, hogy a triklozán esetleges neurotoxicitási vagy reprodukciós toxicitási kockázatot jelent‑e. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy amint azt a Törvényszék a fenti 55–131. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegű, ez a tanács a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata keretében tehát csak azt vizsgálja, hogy a felperes által előadott érvek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy az ECHA határozata hibát tartalmaz.

351    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

352    Elsősorban a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 162. pontjának második mondatában és 165. pontjában indokolatlanul fordította meg a bizonyítási terhet.

353    Egyrészről, amennyiben a fenti 352. pontban említett érv a bizonyítási tehernek a fellebbezési tanács előtti eljárásban történő megosztására vonatkozik, megjegyzendő, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozat 162. pontjának második mondatában és 165. pontjának harmadik mondatában megállapította, hogy a felperes feladata annak bizonyítása, hogy az ECHA következtetései hibásak. A bizonyítási teher e megosztása ugyanis az említett tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegéből következik. Ennélfogva a felperes érvét el kell utasítani, amennyiben az a bizonyítási tehernek az említett eljárás során történő megosztására vonatkozik.

354    Másrészről, amennyiben a fenti 352. pontban említett érv a bizonyítási tehernek az ECHA előtti eljárás során történő megosztására vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelelő jellegének alátámasztása érdekében az ECHA feladata volt annak bizonyítása, hogy e vizsgálat hasznos információkkal szolgálna a triklozánnak az emberre gyakorolt hatásairól.

355    Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a bizonyítási teher megosztására vonatkozó, az ECHA előtti eljárásban alkalmazandó szabályokat. Az említett tanácsnak a megtámadott határozat 162. pontjának a második mondatában és 165. pontjának a harmadik mondatában szereplő megállapítása ugyanis kizárólag a bizonyítási teher e tanács előtti eljárásban való megosztására vonatkozik.

356    E megfontolásokra tekintettel a fenti 352. pontban említett érvet el kell utasítani.

357    Másodsorban, a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 134. és 164. pontjában a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna arra a megfontolásra, hogy a tudományos véleménykülönbség nem jelent jogsértést. E tanács nem korlátozhatta volna az általa végzett felülvizsgálatot az ECHA mérlegelési jogkörére tekintettel.

358    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 134. és 164. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a felperesnek az ECHA azon következtetése téves jellegének alátámasztására irányuló érveit, amely szerint a patkány és az ember közötti különbségek ellenére a patkányokon végzett vizsgálatok – így például a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat – eredményeit lehetséges az emberre extrapolálni.

359    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére tekintettel ezen eljárás keretében a felperesnek az ECHA megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló részletes érveket kell előadnia. Ennélfogva, amennyiben határozatában az ECHA kifejtette, hogy mely okokból véli úgy, hogy a patkány és az ember közötti különbségek ellenére a patkányokon végzett vizsgálatok eredményeit lehetséges az emberre extrapolálni, a felperes feladata volt, hogy olyan részletes érveket adjon elő, amelyek az ECHA által alapul vett megfontolások téves voltának bizonyítására irányulnak.

360    A fentiekre figyelemmel kell megvizsgálni a felperes azon érveit, amelyek a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 134. és 164. pontjában szereplő megfontolásaira vonatkoznak.

361    A megtámadott határozat 164. pontjának második mondatában a fellebbezési tanács lényegében megjegyezte, hogy a felperesnek a patkány és az ember közötti különbségekre alapított érvei annak megállapítására szorítkoznak, hogy a felperes nem ért egyet az ECHA által levont következtetésekkel. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács hivatkozott az említett határozat 134. pontjának negyedik mondatára, ahol kifejtette, hogy az a körülmény, hogy a felperes nem ért egyet az ECHA egy tudományos jellegű következtetésével, nem elegendő az e következtetést érintő hiba fennállásának bizonyításához.

362    Márpedig a fenti 359. pontban kifejtettekre tekintettel nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy a megtámadott határozat 164. pontjában nem kellően részletesként elutasította a felperes azon érveit, amelyekben a felperes az említett tanács következtetésével való egyet nem értés jelzésére szorítkozott.

363    Ebben az összefüggésben megjegyzendő továbbá, hogy a megtámadott határozat 134. és 164. pontjában a fellebbezési tanács a felperes érveit azzal az indokkal utasította el, hogy azok nem kellően részletesek. E tanács a felperes által előadott érveket viszont nem amiatt utasította el, hogy azok nem alkalmasak az ECHA megfontolásait érintő nyilvánvaló hiba bizonyítására. Ennélfogva – a felperes által előadottakkal ellentétben – e pontokból nem vonható le az a következtetés, hogy e tanács a felülvizsgálatának intenzitását azzal az indokkal korlátozta volna, hogy az ECHA mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

364    Következésképpen a felperesnek a fellebbezési tanács azon megfontolására vonatkozó érveit, amelyek szerint a tudományos véleménykülönbség nem jelent jogsértést, szintén el kell utasítani.

365    Harmadsorban, a felperes azon érveit kell megvizsgálni, amelyek a fellebbezési tanácsnak a patkány és az ember közötti különbségekre vonatkozó megfontolásai megkérdőjelezésére irányulnak.

366    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 163. pontjában a fellebbezési tanács jelezte, hogy az ECHA elismerte, hogy vannak problémák a patkányokon végzett vizsgálatokból szerzett releváns információknak az emberre történő extrapolációját illetően. E tanács azt is kifejtette, hogy az ECHA megvizsgálta a felperes által e tekintetben előadott érveket, és megindokolta a patkányokon végzett vizsgálatok relevanciáját. Ebben az összefüggésben e tanács e pont ötödik mondatában példaként egyrészről megjegyezte, hogy a vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az a mechanizmus, amelyen keresztül a triklozán károsítja a pajzsmirigyet, az ember esetében is releváns lehet. Másrészről e pont hatodik mondatában megjegyezte, hogy határozatában az ECHA megállapította, hogy a patkány és az ember közötti különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek.

367    A felperes azt állítja, hogy téves a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 163. pontjának hatodik mondatában szereplő megállapítása, amely szerint a patkány és az ember közötti különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek.

368    E tekintetben meg kell állapítani, hogy noha a felperes megalapozottan állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 163. pontjában szereplő megfontolása hibás, e hiba nem vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez.

369    A megtámadott határozat 163. pontjának hatodik mondatában a fellebbezési tanács az ECHA határozatának tartalmára hivatkozik. Meg kell azonban állapítani, hogy ez az ügynökség határozatában nem támaszkodott arra a megfontolásra, amely szerint a patkány és az ember közötti különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek. E határozat 19. oldalán az ECHA ugyanis jelezte, hogy mivel nem nyert bizonyítást, hogy a patkány nem megfelelő modell amiatt, hogy az ember és a patkány között a T4 pajzsmirigyhormon ürülésére gyakorolt kémiai hatásokkal szembeni érzékenység terén fennálló különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek, a T4 csökkenését illetően patkánynál szerzett eredmények nem hagyhatók figyelmen kívül, és azokat az emberi egészséget érintő kockázatok kezelése szempontjából relevánsnak kell tekinteni.

370    Következésképpen a megtámadott határozat 163. pontjának hatodik mondatában a fellebbezési tanács nem megfelelő módon idézte fel az ECHA határozatának tartalmát. Az ezen ügynökség által tett megfontolások ugyanis azon a megfontoláson alapultak, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a patkány és az ember között a T4 pajzsmirigyhormon csökkenése terén mutatkozó különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek. Ezzel szemben a megtámadott határozatban e tanács az ezzel ellentétes megállapításra támaszkodott, amely szerint e különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek.

371    A fellebbezési tanács által elkövetett, a megtámadott határozat 163. pontjának hatodik mondatában szereplő hiba ugyanakkor nem vezethet az említett határozat megsemmisítéséhez.

372    Ebben az összefüggésben ugyanis meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 163. pontjában a fellebbezési tanács nem csupán a hatodik mondatban szereplő téves megállapításra támaszkodott, amely szerint a patkány és az ember közötti különbségek inkább minőségi, mint mennyiségi jellegűek. E pont ötödik mondatában ugyanis e tanács az ECHA azon megállapítását is figyelembe vette, amely szerint a mechanizmus, amelyen keresztül a triklozán csökkenti a vérben a hormonok szintjét, olyan mechanizmus, amely az ember esetében is releváns lehet.

373    E tekintetben az ECHA a határozatának 18. oldalán kifejtette, hogy a triklozán az állatokon végzett több vizsgálat szerint hatással van a T4 pajzsmirigyhormon rendszerére, és hogy az ezen állatokon végzett vizsgálatok és az emberre vonatkozó megfigyelések szerint e hormon szintjének csökkenése káros hatással lehet a magzat agyi fejlődésére. E vizsgálatok szerint csökkent intelligenciahányadost és késleltetetten fejlődő szellemi képességeket lehetett megfigyelni azoknál a gyermekeknél, amelyek anyjának a terhesség alatt alacsony volt a T4 szintje. E határozat 19. oldalán az ECHA kifejtette, hogy a patkány és az ember közötti különbségek ellenére a triklozán a T4 pajzsmirigyhormon kiürülését okozhatja az embernél.

374    E megfontolásokat illetően a felperes mindössze arra hivatkozik, hogy a patkányokon végzett vizsgálatok eredményeinek az emberre történő átültetése tekintetében nincs semmilyen bizonyosság, mivel különbségek vannak a triklozánnak az egyrészről a patkánynál, és másrészről az embernél fennálló hatásmódja között. Jelentős különbségek vannak a patkány, illetve az ember endokrin rendszere között, tehát maguk a hatásmódok között is, amelyek révén a triklozán neurotoxikus hatásokat fejt ki. Az ember és a patkány között érzékelhető különbségek vannak a pajzsmirigy működését illetően, és e különbségek nagymértékben befolyásolják a patkányokon végzett vizsgálatokból az emberi egészséget érintő esetleges kockázat fennállásának értékelése terén levonandó következtetéseket.

375    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az a kérdés, hogy a patkány és az ember közötti különbségekre tekintettel a patkányokon végzett vizsgálatokból extrapolálhatók‑e releváns információk az emberre, igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékelését feltételezi, amelyek tekintetében az ECHA széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Következésképpen e tekintetben a Törvényszék általi felülvizsgálat korlátozott (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Azt kell tehát vizsgálni, hogy a felperes érvei alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács az ilyen értékeléseket illetően nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést követett el, illetve hogy nyilvánvalóan túllépte mérlegelési jogkörének korlátait.

376    E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy még ha az 1907/2006 rendelet, amennyiben lehetséges, el is akarja kerülni az állatkísérleteket, különösen a gerinces állatokon végzett kísérleteket, elismeri, hogy a gerinces állatokon történő kísérletezés a vegyi anyagok tulajdonságainak értékelését lehetővé tevő módszer. Ennélfogva önmagában véve az, hogy különbségek vannak a patkány és az ember között, nem alkalmas a fellebbezési tanács által elkövetett nyilvánvaló hiba fennállásának bizonyítására. Különbségek ugyanis mindig is lesznek az ember és a gerinces állatok között. Az ezen állatokon végzett vizsgálatok eredményei ember szempontjából fennálló relevanciájának megkérdőjelezésére tehát csak a vizsgálatra való felszólítás tárgyát képező gerinces állatok és az ember közötti különbségek alkalmasak, és ezek tehetik kétségessé a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás arányos jellegét.

377    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a felperes nem ad elő olyan érvet, amely alkalmas a fellebbezési tanács azon megfontolásának megkérdőjelezésére, amely szerint az embernél azzal azonos mechanizmust figyeltek meg, amelyen keresztül a triklozán a patkányok vérében csökkenti a T4 pajzsmirigyhormon szintjét, vagy azt a megállapítást, amely szerint, ha ilyen csökkenésre a terhesség alatt kerül sor, fennáll a kockázata, hogy ez hatással lehet a magzat agyi fejlődésére.

378    Egyébiránt a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésében a felperes nem adott elő az ECHA határozatának 19. oldalán szereplő, azon feltételezésekre vonatkozó megfontolások megkérdőjelezésére alkalmas érvet, amelyek szerint a triklozán az embernél a T4 pajzsmirigyhormon kiürülésének fokozásához vezethet.

379    Végül, amint azt a Dán Királyság a tárgyaláson kifejtette, a patkány és az ember endokrin rendszere közötti különbségek jól ismertek, ami lehetővé teszi, hogy azokat a patkányokon végzett vizsgálatokból származó releváns információknak az emberre történő extrapolációja során figyelembe vegyék.

380    E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által előadott érvek nem alkalmasak arra, hogy kétségessé tegyék a fellebbezési tanács azon következtetésének hihetőségét, amely szerint a patkányokon végzett vizsgálatok eredményei nem tekinthetők irrelevánsnak az emberre nézve, annak ellenére, hogy a T4 pajzsmirigyhormon koncentrációjának a patkánynál mutatkozó csökkenése alapján nem lehet az embernél a T4 koncentrációra gyakorolt azonos hatásra számítani.

381    Ennélfogva a felperes érveit el kell utasítani, amennyiben azok a megtámadott határozat 163. pontjának ötödik mondatában szereplő azon megfontolás megkérdőjelezésére irányulnak, amely szerint az a mechanizmus, amelyen keresztül a triklozán csökkenti a vérben a hormonok szintjét, olyan mechanizmus, amely az ember esetében is releváns lehet.

382    Ebből következik, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 163. pontjának hatodik mondatában szereplő megfontolását érintő hiba nem alkalmas e tanács azon következtetésének kétségessé tételére, amely szerint az ECHA megalapozottan állapíthatta meg, hogy a patkány és az ember közötti különbségek ellenére a patkányokon végzett vizsgálatok eredményeit lehetséges az emberre extrapolálni.

383    E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a felperes arra alapított érvét is, hogy a fellebbezési tanács érvelése ellentmondásos amiatt, hogy az a patkány és az ember közötti különbségek ellenére a patkányokon végzett vizsgálatokból származó adatokon alapul.

384    Következésképpen el kell utasítani a felperesnek az ember és a patkány közötti különbségekre alapított valamennyi érvét, így mind a fellebbezési tanácsnak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegével (lásd a fenti 288. pontot), mind annak megfelelő jellegével kapcsolatos megfontolásaira vonatkozó érveket.

385    Negyedsorban, amennyiben a felperes a Witorsch‑jelentésre hivatkozik, ezt az érvet a fenti 287. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

386    Ennélfogva el kell utasítani a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 161–167. pontjában kifejtett megfontolásaira vonatkozó érveket, valamint az e tanács patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegével kapcsolatos megfontolásainak megkérdőjelezésére irányuló érveket.

2)      Az arra alapított érvekről, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg, hogy léteznek‑e kevésbé kényszerítő erejű intézkedések

387    A megtámadott határozat 168. pontjában a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy mivel a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegének megkérdőjelezésére irányuló érvek összességét el kell utasítani, és mivel a megvizsgált és elutasított érveken kívül sem a felperes, sem a PETA International Science Consortium nem hivatkozott arra, hogy létezne alternatívája a gerinces állatokon végzett kísérleteknek, a hozzá benyújtott fellebbezésnek az 1907/2006 rendelet 25. cikkének megsértésére alapított hetedik jogalapját szintén el kell utasítani.

388    A második jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai tévesek. A felperes szerint az ECHA nem bizonyította, hogy létezne alternatív megoldás a gerinces állatokon végzett kísérletekhez képest. A fellebbezési tanács megtagadta annak vizsgálatát, hogy léteznek‑e kevésbé kényszerítő erejű eszközök. A felperes szerint, noha a fellebbezési tanács ugyanazokkal a hatáskörökkel rendelkezik, mint az ECHA, nem végzett teljes arányossági vizsgálatot, és nem vizsgálta meg, hogy léteznek‑e a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálatnál kevésbé kényszerítő erejű eszközök a triklozán jelentette esetleges neurotoxicitási és reprodukciós toxicitási kockázatok tisztázására. Ez a tanács tehát megsértette az 1907/2006 rendelet 25. cikkének (1) bekezdését. Egyébiránt a felperes véleménye szerint e tanács meghatározhatta volna a rendelkezésre álló információk bizonyító erejét a felperes által szolgáltatott tanulmányok, többek között a Witorsch‑jelentés alapján ahelyett, hogy az – emberre nézve nem releváns – patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzését kérte volna.

389    Az ECHA vitatja ezeket az érveket.

390    Első lépésben, amennyiben a felperes érveivel azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna az ECHA határozatának ellenőrzésére, hanem neki magának újból meg kellett volna vizsgálnia, hogy léteznek‑e kevésbé kényszerítő erejű intézkedések, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

391    Második lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el, előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében az állatkísérletek elkerülése érdekében e rendelet céljából csak akkor folytathatók kísérletek gerinces állatokon, ha a szükséges ismeretek másképp nem szerezhetők meg.

392    Elsősorban, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a patkányokon végzett vizsgálatok az emberre nézve nem relevánsak, meg kell jegyezni, hogy a felperes a fenti 339–384. pontban már megvizsgált és elutasított érveken kívül nem hoz fel más érvet.

393    Másodsorban, amennyiben a felperes a Witorsch‑jelentésre hivatkozik, ezt az érvet a fenti 287. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

394    E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a felperes arra alapított érveit, hogy a fellebbezési tanács megsértette az 1907/2006 rendelet 25. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy nem vizsgálta meg, léteznek‑e kevésbé kényszerítő erejű intézkedések.

395    Ebből következik, hogy el kell utasítani a felperes azon érveinek összességét, amelyek a fellebbezési tanácsnak a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges és megfelelő jellegére vonatkozó megfontolásai megkérdőjelezésére irányulnak.

3.      Az E. Mihaich szakértői véleményének elfogadhatatlanként történő elutasítására vonatkozó érvekből

396    A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács megvizsgált elfogadhatósági kérdéseket (117–131. pont). Többek között határozott a felperes által benyújtott egyes bizonyítékok elfogadhatóságáról (122–131. pont). Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes által a PETA International Science Consortium beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételei keretében benyújtott Mihaich‑jelentés nem elfogadható (125–130. pont). E tekintetben jelezte, hogy a felperes ezt a jelentést nem nyújtotta be a fellebbezési kérelemmel (125. pont). Kifejtette, hogy a 771/2008 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően az írásbeli beadvány felek közötti cseréjét követően további bizonyíték nem nyújtható be, kivéve, ha a fellebbezési tanács úgy határoz, hogy a bizonyíték benyújtása során bekövetkezett késedelem megfelelően igazolható (126. pont). A fellebbezési tanács megjegyezte, hogy mivel e jelentés 2015‑ből származik, tehát a fellebbezési kérelemnél későbbi, az e dokumentum benyújtása során bekövetkezett késedelem főszabály szerint adott esetben igazolható lehet, és pontosította, hogy a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő lejártát követően valamely anyagra vonatkozóan végzett kísérleti vizsgálat benyújtása során bekövetkezett késedelem igazolható, amennyiben e vizsgálat eredményei a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő lejártakor rendelkezésre nem álló új tényeknek minősülhetnek (127. pont). Kifejtette, hogy e jelentés nem kísérleti vizsgálat, hanem szakértői vélemény, amely a triklozán endokrin károsító tulajdonságaira vonatkozó meglévő kísérleti vizsgálatokon alapul, és elismerte, hogy a szóban forgó „jelentésben” használt módszertan új volt, azonban az annak alapjául szolgáló adatok nem voltak azok, hanem azok az ECHA határozata elfogadásának időpontjában már léteztek és az ECHA rendelkezésére álltak (128. pont). A fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó jelentés szakértői véleménynek minősül, amelyet a 771/2008 rendelet 6. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően a fellebbezési kérelem keretében kellett volna benyújtani, semmi nem akadályozta, hogy a fellebbező egy ilyen szakértői vélemény elkészítésére megfelelő időben, vagyis a közigazgatási fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő lejárta előtt megbízást adjon, és ennélfogva az, hogy a szóban forgó szakértő korábban még nem készítette el véleményét, nem igazolhatja az e jelentés benyújtása során bekövetkezett késedelmet (129. pont).

397    Az első jogalap második része keretében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai tévesek.

398    Elsősorban, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 771/2008 rendelet 12. cikkének (1) bekezdését és e rendelet 8. cikke (4) bekezdésének f) pontját. A Mihaich‑jelentés benyújtása során bekövetkezett késedelem e rendelkezések értelmében igazolható. A felperes szerint e tanácsnak a vizsgálata során a legújabb tudományos bizonyítékokat kell figyelembe vennie. Egyébiránt ez a tanács nem vette figyelembe, hogy a PETA International Science Consortium nem tudta a beavatkozási beadványához csatolni e teljes jelentést, mivel a jelentés akkor még nem állt rendelkezésre. E dokumentumot a felperes sem tudta fellebbezési kérelmének mellékleteként benyújtani. Egyebekben a fent említett rendelkezések közül az előbbiek nem tesznek különbséget a különböző típusú bizonyítékok között és nem akadályozzák bizonyos típusú bizonyítékok késedelmes benyújtását. E jelentés nem egyszerű szakértői vélemény, hanem azt tudományos tanulmánynak kell tekinteni. A triklozánnak az endokrinzavarok terén betöltött állítólagos szerepére vonatkozó szisztematikus és validált megközelítésen alapul. E. Mihaich szakértői véleménye nem csupán összegyűjti a releváns bizonyítékokat, hanem azokat részletesen le is írja, továbbá megbízható, következetes és átlátható módon elmagyarázza, hogy hogyan használták fel a bizonyítékokat a végleges következtetés levonásához.

399    Másodsorban, a felperes előadja, hogy a Mihaich‑jelentés figyelembevétele módosíthatta volna az eljárás kimenetelét. A felperes szerint, ha a fellebbezési tanács e jelentést figyelembe vette volna, arra a következtetésre jutott volna, hogy a triklozánnak a különböző fajokra gyakorolt különböző hatásaira tekintettel a patkányra vonatkozó adatok emberre történő extrapolálása nem lehetséges. E jelentés következtetései megerősítik, hogy a triklozánnak nincsenek negatív hatásai.

400    Az ECHA vitatja ezeket az érveket.

401    Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jelen összefüggésben három dokumentumot kell megkülönböztetni:

–        a 2017. január 27‑én egy tudományos folyóiratban közzétett Mihaich‑jelentést;

–        a Mihaich‑jelentést egy tudományos konferencián bemutató posztert, amelyet a PETA International Science Consortium nyújtott be a fellebbezési tanács előtti beavatkozási beadványa keretében 2016. január 12‑én;

–        az E. Mihaich által a felperes kérésére készített szakértői véleményt, amelyet harmadik felek nem ellenőriztek, és amelyet a felperes 2016. február 22‑én nyújtott be az ECHA‑hoz a fellebbezési tanács előtti beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei keretében.

402    A fellebbezési tanács által a (2016. december 19‑i) megtámadott határozat 125–130. pontjában elfogadhatatlanként elutasított dokumentum E. Mihaich szakértői véleménye, amelyet a felperes a fellebbezési tanács előtti beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei keretében nyújtott be, és nem a Mihaich‑jelentés, amelyet csak 2017. január 27‑én, a megtámadott határozat elfogadását követően tettek közzé.

403    Elsősorban, el kell utasítani a felperes arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy a szóban forgó véleményt mint elfogadhatatlant elutasította, megsértette a 771/2008 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének f) pontját. E rendelkezés ugyanis a beavatkozási kérelmekre vonatkozik. Márpedig a megtámadott határozat 125–130. pontja nem az említett tanács előtti beavatkozási kérelemre, hanem egy, a felperes által benyújtott dokumentumra vonatkozik.

404    Másodsorban, a 771/2008 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint az ECHA fellebbezési tanácsa előtti fellebbezési eljárás felei az írásbeli beadvány cseréjét követően további bizonyítékot nem nyújthatnak be, kivéve ha a fellebbezési tanács úgy határoz, hogy a bizonyíték benyújtása során bekövetkezett késedelem megfelelően igazolható.

405    Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügy körülményei között a fellebbezési tanácsnak úgy kellett volna‑e tekintenie, hogy a szóban forgó vélemény benyújtása során bekövetkezett késedelem megfelelően igazolható.

406    Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy a felperes kifejtette, hogy mely okokból nyújtotta be a szóban forgó véleményt a fellebbezési tanács előtti beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei keretében. Amint az ugyanis a felperes beadványaiból kitűnik, a felperes – miután tudomást szerzett arról, hogy a Mihaich‑jelentés megfelelő időben nem fog rendelkezésre állni – felvette a kapcsolatot E. Mihaich‑csal és kérte, hogy készítsen véleményt a megjelenés előtt álló jelentés kéziratának tervezete alapján. A felperes ezt követően az említett észrevételek keretében benyújtotta ezt a véleményt.

407    A felperes által előadottakkal ellentétben nem tekinthető úgy, hogy e körülmények igazolják a szóban forgó vélemény késedelmes benyújtását. Amint azt ugyanis a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 129. pontjában helytállóan kifejtette, e vélemény szakértőtől származik, aki a rendelkezésre álló információkból az ezen információk bizonyító erejének meghatározása alapján levonandó következtetéseket elemzi. Márpedig, mivel ez az elemzés az ECHA által ugyanazon információk alapján levont következtetések megkérdőjelezésére irányul, olyan elemzésről van szó, amelyet a fellebbezési kérelemmel egyidejűleg be lehetett volna nyújtani. Semmi nem akadályozta ugyanis, hogy a felperes megfelelő időben megbízást adjon ilyen vélemény elkészítésére. Az a körülmény tehát, hogy E. Mihaich a fellebbezési kérelem benyújtásának időpontjában formálisan még nem készítette el a szóban forgó véleményt, nem igazolja az e vélemény benyújtása során bekövetkezett késedelmet.

408    Ennélfogva a 771/2008 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított érvet is el kell utasítani.

409    E megfontolásokra tekintettel a szóban forgó véleményre alapított érveket szintén el kell utasítani.

4.      A fellebbezési tanács előzetes észrevételeinek megkérdőjelezésére irányuló érvekről

410    Az első jogalap első része keretében a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 134. pontjában nem megfelelő szintű felülvizsgálatot alkalmazott. A felperes szerint e tanács a tudományos véleménykülönbségeket illetően az ECHA‑ra hagyatkozott és csupán az ECHA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta.

411    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

412    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 134. pontja a megtámadott határozat azon részében található, amelyben a fellebbezési tanács előzetes észrevételeket fogalmazott meg. E pontban e tanács tehát nem vizsgálta meg és nem is utasította el a felperes ECHA határozatának megkérdőjelezésére irányuló érveit.

413    Igaz, hogy később a fellebbezési tanács a felperes érveinek elemzése során a megtámadott határozat 156., 157. és 164. pontjában hivatkozott e határozat 134. pontjára. Emlékeztetni kell arra is, hogy az e határozat 156., 157. és 164. pontjában kifejtett indokokat a felperes a jelen keresetben vitatta. Ugyanakkor – amint azt a Törvényszék a fenti 279–285., 331–336. és 363. pontban kifejtette – a fellebbezési tanács az említett határozat 156., 157. és 164. pontjában csupán azt állapította meg, hogy a felperes érveit el kell utasítani, mivel azok nem kellően részletesek. Ebből tehát nem lehet azt a következtetést levonni, hogy e tanács csak az ECHA által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta.

414    Ebből következik, hogy az arra alapított érvet is el kell utasítani, hogy a fellebbezési tanács csak a nyilvánvaló mérlegelési hibák hiányát vizsgálta. Amennyiben a megtámadott határozat 232. pontjában a halakon végzett vizsgálatra vonatkozó tizedik jogalap vizsgálata során e tanács az említett határozat 134. pontjára is hivatkozott, ezt a Törvényszék az alábbi 451. pontban fogja figyelembe venni.

415    Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érveinek összességét, amelyek a fellebbezési tanács azon megfontolásainak megkérdőjelezésére irányulnak, amelyekre e tanács a közigazgatási fellebbezésnek a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat elvégzésére való felszólításra vonatkozó részében történő elutasítását alapította.

C.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésnek a halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólítás tekintetében történő elutasítására vonatkozó érvekről

416    Határozatában az ECHA kérte a felperest a halakon végzett vizsgálat lefolytatására. A közigazgatási fellebbezés keretében a felperes előadta, hogy ez az ügynökség nem volt jogosult e vizsgálat elvégzésének kérésére. E fellebbezés tizedik jogalapja keretében a felperes azt állította, hogy e felszólítás nem felel meg sem az 1907/2006 rendelet 25. cikkének, sem az arányosság elvének. Egy ilyen vizsgálat elvégzése nem volt szükséges, mivel a rendelkezésre álló információk az általános toxicitást nem okozó koncentrációk esetén a halakra gyakorolt káros endokrin hatások hiányát mutatták. Ebben az összefüggésben a felperes előadta, hogy a BASF‑ és a Foran‑vizsgálat eredményeiből következik, hogy a triklozán nem elég erős ahhoz, hogy in vivo ilyen hatásokat váltson ki, és ennélfogva nem szükséges állatokat feláldozni azért, hogy nem releváns adatokat lehessen szerezni.

417    A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megvizsgálta és elutasította ezeket az érveket. Mindenekelőtt az említett határozat 101. pontjára hivatkozással emlékeztetett arra, hogy ahhoz, hogy az ECHA alá tudja támasztani valamely anyag értékelése keretében a kiegészítő információk kérésének szükségességét, bizonyítania kell az emberi egészség és a környezet szempontjából fennálló esetleges kockázat fennállását, azt, hogy e kockázatot tisztázni kell, valamint azt, hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy a kért információk a kockázatkezelési intézkedések javításához fognak vezetni (225. pont). Ezt követően megjegyezte, hogy a felperes lényegében azt állította, hogy az ECHA nem bizonyította az emberi egészség és a környezet szempontjából fennálló esetleges kockázatot, és hogy az esetleges kockázat hiányának alátámasztása érdekében a felperes a triklozán regisztrálási dokumentációjában szereplő több tanulmányra támaszkodott (226. pont). Ezenkívül kifejtette, hogy amint az e határozat 44. pontjából kitűnik, a triklozánnak való jelentős környezeti expozíció áll fenn, továbbá hogy határozatában az ECHA egyértelműen azonosított a halakra gyakorolt esetleges káros hatásokat (227. és 228. pont). A fellebbezési tanács szerint az ECHA határozata tehát egyértelműen a halak endokrin rendszerét érintő káros hatások esetleges kockázatát azonosította, amely azzal a következménnyel járhat, hogy a triklozán különös aggodalomra okot adó anyagnak minősül, és amely olyan jelentőségű, hogy szükség van annak tisztázására. E tanács végül megvizsgálta a felperesnek a BASF‑ és a Foran‑tanulmányra alapított érveit (229–232. pont). Egyrészről kifejtette, hogy amennyiben érveivel a felperes azt kívánta előadni, hogy az ECHA nem vette figyelembe a BASF‑ és a Foran‑tanulmányt, ezeket az érveket el kell utasítani, mivel az ECHA a határozatában kifejtette, hogy mely okokból tekintette úgy, hogy az e tanulmányokban szereplő információk nem elegendőek a triklozán halak ivari fejlődésére gyakorolt hatásainak értékeléséhez. Másrészről emlékeztetett arra, hogy amennyiben a felperes érveivel az ECHA értékelésével való egyet nem értését szándékozta kifejezni, ezeket az érveket szintén el kell utasítani. E tanács szerint, amint azt e határozat 134. pontjában már kifejtette, a tudományos álláspontok közötti puszta eltérés nem kérdőjelezheti meg az ECHA határozatának jogszerűségét.

418    E megfontolások alapján a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy mind a felperes 1907/2006 rendelet 25. cikkének megsértésére alapított érvét, mind az arányosság elvének megsértésére alapított érvét el kell utasítani.

419    A felperes azt állítja, hogy e megfontolások tévesek.

420    Elsősorban, a második jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 229–231. pontjában a fellebbezési tanács hibát követett el azzal, hogy nem gyakorolta valójában a mérlegelési jogkörét és a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján nem állapította meg, hogy fennáll‑e esetleges kockázat, amely igazolhatja kiegészítő vizsgálatok elvégzését. A felperes azt állítja, hogy számos olyan tudományos adatot és tanulmányt csatolt fellebbezési kérelméhez, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy mennyire kevéssé valószínű, hogy a triklozán az ECHA által állított káros hatásokat gyakorolná a halak termékenységére. E tanács csupán átvett egy teljes szakaszt az ECHA határozatából, a felperes érveit a megalapozottság vizsgálata nélkül utasította el, és nem gyakorolta valójában a mérlegelési jogkörét, amely a helyzet összes releváns elemének és körülményének figyelembevételét jelentette volna.

421    Másodsorban, a második jogalap második része keretében a felperes előadja, hogy az ECHA és a fellebbezési tanács megfordította a bizonyítási terhet, ami nem felel meg az alkalmazandó szabályoknak, továbbá hogy az ECHA és a fellebbezési tanács megsértette az 1907/2006 rendelet 25. cikkének (1) bekezdését. A felperes szerint nem az ő feladata a triklozánnal kapcsolatos aggályok hiányának bizonyítása. Ehelyett az ECHA‑nak kellett volna bizonyítania, hogy a halaknál az endokrinzavarok esetleges kockázata áll fenn.

422    Harmadsorban, a második jogalap második része keretében a felperes azt állítja, hogy az ECHA és a fellebbezési tanács megfontolásai nem elegendőek a halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólítás szükséges jellegének alátámasztására. Jelzi, hogy e megfontolások szerint a triklozán és az azonosított káros hatások közötti kapcsolat nem „teljesen meggyőző”. A tanulmányok egyike sem bizonyította az állítólag azonosított kockázatot. Egyébiránt az esetleges kockázat fennállásának megállapításához meg kell határozni a vonatkozó veszélyt és az e veszélynek való expozíciót. Márpedig a megtámadott határozat 227. pontjában e tanács a kockázatra és az expozícióra vonatkozó különböző bizonyítékok ismertetésére szorítkozott, a kettő közötti kapcsolat bizonyítása nélkül. E tanács többek között nem vizsgálta meg, hogy a rendelkezésre álló tanulmányokban használt koncentrációs szintek megfelelnek‑e azon szinteknek, amelyek valós körülmények között fennállhatnak.

423    Negyedsorban, az első jogalap első és második része keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 232. pontjában a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna arra a megállapításra, amely szerint a tudományos véleménykülönbség önmagában nem elegendő az említett határozat jogszerűségének megkérdőjelezéséhez. A felperes szerint e tanács szerepe pontosan abban áll, hogy körültekintően megvizsgálja a különböző tudományos álláspontokat, annak megállapítása érdekében, hogy a releváns bizonyítékokra figyelemmel indokolt volt‑e az ECHA álláspontja. A felperes azt állítja, hogy e tanács megtagadta az általa előterjesztett bizonyítékok vizsgálatát.

424    Ötödsorban, az első jogalap második része keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 231. pontjában a fellebbezési tanács nem szorítkozhatott volna annak megállapítására, hogy az ECHA figyelembe vette a BASF‑ és a Foran‑tanulmányt. A felperes jelzi, hogy a fellebbezési kérelemben kifejtette, hogy az általa benyújtott BASF tanulmány esetében 3. szintű vizsgálatról van szó. A felperes szerint széles körben elfogadott, hogy amennyiben az ilyen vizsgálatok eredménye negatív, nincs szükség az elemzett hatásokra vonatkozó kiegészítő vizsgálat elvégzésére. A fellebbezési tanács tehát nem hagyhatta volna figyelmen kívül ezt a tanulmányt.

425    Hatodsorban, a második jogalap második része keretében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie E. Mihaich szakértői véleményét is, amelyet a felperes az e tanács előtti beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei keretében nyújtott be.

426    Hetedsorban, a második jogalap második része keretében a felperes előadja, hogy számos olyan tudományos adatot és tanulmányt csatolt fellebbezési kérelméhez, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy mennyire kevéssé valószínű, hogy a triklozán az ECHA által állított káros hatásokat gyakorolná a halak termékenységére.

427    Az ECHA és a beavatkozó felek vitatják ezeket az érveket.

428    Első lépésben, amennyiben a felperes érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata során nem szorítkozhatott volna annak vizsgálatára, hogy az ECHA határozata tartalmaz‑e hibát, hanem neki magának meg kellett volna vizsgálnia, hogy kérni kell‑e a halakon végzett vizsgálat lefolytatását, ezeket az érveket a fenti 55–131. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

429    Második lépésben meg kell vizsgálni a felperes érveit, amennyiben azok annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az ECHA határozatának felülvizsgálata során hibát követett el.

430    Elsősorban, a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 231. pontjában indokolatlanul fordította meg a bizonyítási terhet. Az 1907/2006 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alapján nem a felperes feladata volt a triklozánnal kapcsolatos aggályok hiányának bizonyítása, hanem az ECHA feladata volt annak alátámasztása, hogy a halaknál az endokrinzavarok esetleges kockázata áll fenn.

431    Egyrészről, amennyiben a fenti 430. pontban említett érv a bizonyítási tehernek a fellebbezési tanács előtti eljárásban történő megosztására vonatkozik, megjegyzendő, hogy e tanács nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozat 232. és 233. pontjában úgy ítélte meg, hogy a felperes feladata annak bizonyítása, hogy az ECHA következtetései hibásak. A bizonyítási teher e megosztása ugyanis az e tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegéből következik. Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani, amennyiben az a bizonyítási tehernek az említett eljárás során történő megosztására vonatkozik.

432    Másrészről, amennyiben a fenti 430. pontban említett érv a bizonyítási tehernek az ECHA előtti eljárás során történő megosztására vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy a kiegészítő információkérés szükségességének alátámasztása érdekében az ECHA‑nak bizonyítania kell, hogy a szóban forgó anyag esetleges kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre nézve, hogy e kockázat tisztázása szükséges, és hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy a kért információk lehetővé teszik jobb kockázatkezelési intézkedések meghozatalát.

433    Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a bizonyítási teher megosztására vonatkozó, az ECHA előtti eljárásban alkalmazandó szabályokat. Amint az ugyanis a megtámadott határozat 225., 227. és 228. pontjából kitűnik, az ECHA előtti eljárást illetően e tanács a fenti 432. pontban felidézett elvnek megfelelő megközelítést követett.

434    E megfontolásokra tekintettel a fenti 430. pontban említett érvet el kell utasítani.

435    Másodsorban, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács átvett egy teljes szakaszt az ECHA határozatából, elegendő megállapítani, hogy semmi nem akadályozza, hogy az ECHA valamely határozata elleni fellebbezés keretében az e tanács által elvégzendő felülvizsgálat során e tanács felidézze azokat a megfontolásokat, amelyeken e határozat alapul, és vizsgálja, hogy a felperes által az e tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében előadott érvek alkalmasak‑e az e megfontolásokat érintő hiba fennállásának bizonyítására. Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.

436    Harmadsorban, a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács nem utasíthatta volna el az annak alátámasztására irányuló érveit, hogy az ECHA nem bizonyította a halak ivari fejlődését érintő esetleges kockázatot.

437    Először is, a felperes előadja, hogy – a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 227. pontjában megállapítottakkal ellentétben – azok az elemek, amelyekre az ECHA határozatában támaszkodott, nem elegendőek e kockázat fennállásának bizonyításához.

438    Amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 102. pontjában emlékeztetett, az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt káros hatások esetleges kockázatának fennállása egyrészről ezen anyag káros tulajdonságaitól, és másrészről az ezen anyagnak való expozíciótól függ.

439    A megtámadott határozat 227. és 228. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az ECHA megfontolásai szerint egyrészről vannak arra utaló jelek, hogy a triklozán káros hatásokkal járhat a halakra nézve, és másrészről a triklozánnak való jelentős környezeti expozíció áll fenn.

440    A fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor úgy vélte, hogy ezek az elemek lehetővé teszik az ECHA számára a környezetre gyakorolt, tisztázást igénylő esetleges kockázat fennállásának alátámasztását, tehát igazolják a halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólítást.

441    Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 269–273. pontban kifejtette, az ilyen esetleges kockázat fennállásának alátámasztásához az ECHA nem köteles megállapítani, hogy a rendelkezésére álló információk alapján a triklozánt veszélyes tulajdonságokkal ténylegesen rendelkező anyagnak kell tekinteni. Ennélfogva – a felperes által állítottakkal ellentétben – ahhoz, hogy kiegészítő információk kéréséről szóló határozatot fogadjon el, az ECHA‑nak nem kell megállapítania a triklozán és az azonosított káros hatások közötti meggyőző kapcsolat fennállását. A kiegészítő információkérés igazolása érdekében az ECHA‑nak csak azt kell alátámasztania, hogy fennáll az ilyen kapcsolat létezésének esetleges kockázata.

442    Ami a felperes arra alapított érvét illeti, hogy ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg, hogy a rendelkezésre álló tanulmányokban használt koncentrációs szintek megfelelnek‑e azon szinteknek, amelyek valós körülmények között észszerűen fennállhatnak, emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében csak azt vizsgálja, hogy a felperes által előadott érvek alkalmasak‑e arra, hogy alátámasszák az előtte megtámadott határozatot érintő hiba fennállását. Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbezési kérelem tizedik jogalapja keretében a felperes nem adott elő ilyen érvet. Nem róható tehát e tanács terhére, hogy azt nem vizsgálta meg.

443    A fentiekből következik, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 227. pontjában szereplő megfontolásaira vonatkozó érveket el kell utasítani.

444    Másodszor, a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 232. pontjában a fellebbezési tanács nem támaszkodhatott volna arra a megfontolásra, amely szerint a tudományos véleménykülönbség önmagában nem elegendő az ECHA határozata jogszerűségének megkérdőjelezéséhez. Ebben az összefüggésben a BASF‑tanulmányt illetően előadja, hogy e tanulmány esetében harmadik szintű vizsgálatról volt szó, és hogy széles körben elfogadott, hogy amennyiben egy ilyen vizsgálat eredménye negatív, nincs szükség az elemzett hatásokra vonatkozó kiegészítő vizsgálat elvégzésére.

445    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 232. pontja e határozat azon részében található, ahol a fellebbezési tanács a felperes arra alapított érveit vizsgálta meg, hogy a BASF‑ és a Foran‑tanulmány lehetővé teszi a halak ivari fejlődését érintő esetleges kockázat hiányának alátámasztását. E határozat 229–231. pontjában e tanács megállapította, hogy az ECHA figyelembe vette az említett tanulmányokat. A fellebbezési tanács ebben az összefüggésben megjegyezte, hogy határozatában az ECHA kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt az e tanulmányokban szereplő információk nem teszik lehetővé a halak ivari fejlődését érintő esetleges kockázat kizárását. A megtámadott határozat 232. pontjában e tanács állást foglalt arról, hogy a felperes e tanulmányokra alapított érvei alkalmasak‑e az ECHA megfontolásainak megkérdőjelezésére.

446    Amint az a megtámadott határozat 229. pontjából kitűnik, a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az ECHA határozatában megvizsgálta és elutasította a felperes arra alapított érvét, hogy a BASF‑tanulmány esetében harmadik szintű vizsgálatról van szó, és hogy széles körben elfogadott, hogy amennyiben egy ilyen vizsgálat eredménye negatív, nincs szükség az elemzett hatásokra vonatkozó kiegészítő vizsgálat elvégzésére. E tekintetben e tanács kifejtette többek között, hogy BASF‑tanulmányhoz hasonló típusú vizsgálatok nem használhatók végleges vizsgálatként, és hogy statisztikai szempontból nem megfelelő alapokról volt szó.

447    Másfelől a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 230. pontjában megvizsgálta és elutasította a felperesnek a Foran‑tanulmányra alapított érveit.

448    A fellebbezési tanács előtti eljárás kontradiktórius jellegére tekintettel, mivel részletes indokok támasztották alá, hogy a BASF‑ és a Foran‑tanulmány mely okokból nem elegendő a halak ivari fejlődésére gyakorolt esetleges kockázat fennállásának kizárására, a felperes nem szorítkozhatott volna annak állítására, hogy e tanulmányok léteznek, és hogy azok az ECHA által levonttól eltérő következtetést indokolnak. Egy ilyen érvelés ugyanis önmagában nem alkalmas az ECHA megfontolásait érintő hiba fennállásának bizonyítására.

449    Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésben a felperes csupán azt állította, hogy a BASF‑ és a Foran‑tanulmányban szereplő információkra tekintettel az ECHA‑nak meg kellett volna állapítania a triklozánhoz kapcsolódó, a halak ivari fejlődését érintő esetleges kockázat hiányát. Ezzel szemben a felperes nem fejtette ki, hogy mely okokból kell hibásnak tekinteni az ECHA részletes megfontolásait, amelyek szerint az e tanulmányokban szereplő információk nem elegendőek. E körülmények között a felperesnek az említett fellebbezésben felhozott, a BASF‑ és a Foran‑tanulmányra vonatkozó érvei nem tekinthetők kellően részletesnek.

450    E körülmények között nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy a megtámadott határozat 134. pontjának negyedik és ötödik mondatában kifejtett megfontolásaira hivatkozással e határozat 232. pontjában csupán emlékeztetett arra, hogy egy eltérő tudományos álláspont puszta létezése önmagában nem elegendő az ECHA határozatát érintő hiba fennállásának bizonyításához.

451    Ebben az összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy így járt el, arra szorítkozott, hogy a felperes érveit mint nem kellően részleteseket utasítsa el. A megtámadott határozat 232. pontjából és a megtámadott határozat 134. pontjára való hivatkozásból ezzel szemben nem vezethető le, hogy e tanács a felülvizsgálatának intenzitását az ECHA által elkövetett nyilvánvaló hibák fennállásának vizsgálatára korlátozta volna.

452    Ennélfogva a megtámadott határozat 232. pontjára vonatkozó és a BASF‑ és a Foran‑tanulmányra alapított érveket szintén el kell utasítani, csakúgy, mint következésképpen az arra alapított valamennyi érvet, hogy a fellebbezési tanács nem utasíthatta volna el a felperes annak alátámasztására irányuló érveit, hogy az ECHA nem bizonyította a halak ivari fejlődését érintő esetleges kockázatot.

453    Negyedsorban, amennyiben a második jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie E. Mihaich szakértői véleményét is, amelyet a felperes az e tanács előtti beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei keretében nyújtott be, ezt az érvet el kell utasítani ugyanazon okok miatt, mint amelyek a fenti 396–409. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell Kedves [helyesen: fáradt] elnek.

454    Ötödsorban, a második jogalap második része keretében a felperes előadja, hogy számos olyan tudományos adatot és tanulmányt csatolt a fellebbezési kérelemhez, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy mennyire kevéssé valószínű, hogy a triklozán az ECHA által állított káros hatásokat gyakorolná a halak termékenységére.

455    Egyrészről, amennyiben a felperes érve a BASF‑ és a Foran‑tanulmányra, valamint E. Mihaich szakértői véleményére vonatkozik, amelyet a felperes az e tanács előtti beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételei keretében nyújtott be, ezt az érvet a fenti 430–453. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

456    Másrészről, amennyiben a felperes érve a fenti 455. pontban említettektől eltérő tanulmányokra vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 59–86. pontban kifejtette – a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében főszabály szerint a fellebbező által előadott jogalapok vizsgálatára szorítkozik.

457    Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés tizedik jogalapja keretében a felperes nem adott elő annak alátámasztására alkalmas részletes érvelést, hogy az ECHA határozatában szereplő megfontolások hibákat tartalmaznak, hanem csupán előadta, hogy véleménye szerint a rendelkezésre álló tanulmányokból levonható az a következtetés, hogy a triklozán nem jelent esetleges kockázatot a halak ivari fejlődésére nézve.

458    E körülmények között nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy a megtámadott határozat 232. pontjában csupán emlékeztetett arra, hogy egy eltérő tudományos álláspont puszta létezése önmagában nem elegendő az ECHA határozatát érintő hiba fennállásának bizonyításához.

459    A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani azon érvek összességét, amelyek a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólításra vonatkozó jogalapjának elutasítására vonatkoznak.

D.      A fellebbezési tanács következetlen megközelítésére alapított érvről

460    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazott a megtámadott határozat egészében következetes szintű felülvizsgálatot. E határozat 241. pontjában e tanács a kardiotoxicitásra vonatkozó dokumentáció szükséges jellegének részletekbe menő vizsgálatát végezte el. Ebben az összefüggésben e tanács saját maga elvégezte az ECHA által az esetleges kockázat fennállásának alátámasztása érdekében hivatkozott tanulmány tudományos relevanciájának és megbízhatóságának vizsgálatát. E tanács tehát nem következetes módon gyakorolta mérlegelési jogkörét.

461    Az ECHA vitatja ezeket az érveket.

462    E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 46–459. pontban kifejtette – a felperes által a Törvényszékhez benyújtott keresetben előadott érvek nem világítottak rá a fellebbezési tanács olyan hibájára, amely indokolná a megtámadott határozat megsemmisítését annak a perzisztenciavizsgálat, a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat és a halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólításra vonatkozó részében. Amennyiben a felperes érveivel az említett határozat 241. pontjában elkövetett hiba fennállására hivatkozik, elegendő megjegyezni, hogy e pont e határozat olyan részében szerepel, ahol a fellebbezési tanács azokat a megfontolásokat fejtette ki, amelyek arra indították, hogy megsemmisítse az ECHA határozatát abban a részében, amelyben az arra kötelezte a felperest, hogy nyújtson be a triklozánnak a szív‑ és érrendszerre gyakorolt hatásaira vonatkozó információkat. Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes nem kéri a szóban forgó határozat e részének megsemmisítését.

463    Másodsorban és mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes által előadottakkal ellentétben a fellebbezési tanács az általa végzett felülvizsgálat keretében nem alkalmazott következetlen megközelítést.

464    Meg kell állapítani ugyanis, hogy – amint az a megtámadott határozat 235–238. és 241. pontjából kitűnik – a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésben a felperes arra alapított részletes érveket adott elő, hogy az ECHA nem bizonyította a triklozán által a szív‑ és érrendszerre gyakorolt hatások esetleges kockázatának fennállását, abból adódóan, hogy csupán egy tanulmányra támaszkodott, amely az emberre nézve nem releváns, mivel a triklozánt mesterségesen magas dózisokban és olyan expozíciós úton adagolták, amely az ember triklozánnak való expozíciója szempontjából nem releváns.

465    A megtámadott határozat 241. és 242. pontjában a fellebbezési tanács tehát csupán megvizsgálta a felperes részletes érveit és helyt adott azoknak.

466    A felperes által előadottakkal ellentétben az, hogy a fellebbezési tanács a felperes más érveit azzal az indokkal utasította el, hogy azok nem kellően részletesek, tehát nem alkalmasak az ECHA határozata jogszerűségének megkérdőjelezésére, nem tekinthető ellentmondásosnak.

467    Következésképpen a felperesnek a fellebbezési tanács következetlen megközelítésére alapított érvelését el kell utasítani.

E.      A védelemhez való jog megsértésére alapított érvekről

468    A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy főbb érveit és a tudományos bizonyítékokat a megalapozottságuk vizsgálata nélkül utasította el, megsértette a felperes védelemhez való jogát.

469    Ezt az érvet el kell utasítani.

470    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy mindenkinek, akivel szemben az érdekeit érzékenyen érintő határozat hozható, lehetősége legyen hatékonyan kifejteni álláspontját az ellene felhozott azon körülményekkel kapcsolatban, amelyekre az említett határozatot alapították (2009. december 10‑i Cofac kontra Bizottság ítélet, T‑159/07, nem tették közzé, EU:T:2009:490, 33. pont).

471    Márpedig – a felperes által előadottakkal ellentétben – az a puszta tény, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés keretében nem vizsgálta meg saját maga, hogy a perzisztenciavizsgálat, a patkányokon végzett, bővített neurotoxicitási vizsgálat és a halakon végzett vizsgálat elvégzésére való felszólítások szükségesek voltak‑e, hanem – megalapozottan – annak ellenőrzésére szorítkozott, hogy a felperes által előadott érvek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy az ECHA határozata hibát tartalmaz, semmilyen módon nem akadályozta a felperest abban, hogy az említett határozat elemeivel kapcsolatban hatékonyan kifejtse álláspontját.

472    Ennélfogva a felperesnek a védelemhez való joga megsértésére alapított érvét szintén el kell utasítani.

F.      Az 1223/2009 rendelet rendelkezéseire vonatkozó érvről

473    A tárgyaláson a felperes arra alapított érvet adott elő, hogy az információkérések nem feleltek meg az arányosság elvének amiatt, hogy az állatkísérleteket magukban foglaló vizsgálatok elvégzése az 1223/2009 rendelet rendelkezései alapján a forgalmazásra vonatkozó tilalomhoz vezethet (lásd a fenti 35. pontot).

474    Amennyiben a felperes érveivel az 1223/2009 rendelet rendelkezései figyelembevételének hiányára alapított jogalapra kíván hivatkozni, úgy ezeket az érveket mint elfogadhatatlanokat kell elutasítani. Az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Márpedig egyrészről meg kell jegyezni, hogy e tekintetben új jogalapról van szó. A felperes által előadottakkal ellentétben e jogalap tehát nem kapcsolható az arányosság elvének megsértésére vonatkozó érvekhez, amelyeket a felperes az eljárás írásbeli szakaszában fejtett ki. Másrészről meg kell állapítani, hogy semmi nem akadályozta, hogy a felperes ezt a jogalapot az írásbeli szakaszban kifejtse.

475    Ezeket az érveket mindenesetre mint megalapozatlanokat kell elutasítani. Amint azt a Törvényszék a fenti 59–86. pontban kifejtette ugyanis, a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat terjedelme a felperes által e tanács előtt hivatkozott jogalapoktól függ. Márpedig az említett tanács előtti eljárásban a felperes nem adott elő az 1223/2009 rendeletre vonatkozó érveket.

476    Ebből következik, hogy az 1223/2009 rendelet rendelkezéseire alapított érvet is el kell utasítani.

477    A fenti megfontolásokra tekintettel a keresetet el kell utasítani.

IV.    A költségekről

478    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell az ECHA költségeinek viselésére.

479    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

480    Egyébiránt el kell utasítani a felperes arra vonatkozó kérelmét, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában kötelezze az eljárásba beavatkozó tagállamokat a felperesnél felmerült költségek viselésére. E rendelkezés értelmében a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha a Törvényszék megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek. Márpedig a felperes által előadottakkal ellentétben az eljárásba beavatkozó tagállamok magatartása nem indokolja, hogy azokat kötelezzék a felperes költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A BASF Grenzach GmbH maga viseli a saját költségeit, valamint az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségeket, beleértve az ideiglenes intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárás keretében felmerült költségeket.

3)      A Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

Gratsias Labucka Papasavvas

Dittrich       Ulloa Rubio

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. szeptember 20‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: angol.