A Tribunal de première instance de Liège (Belgium) által 2022. december 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Casino de Spa SA és társai

(C-741/22. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de première instance de Liège

Az alapeljárás felei

Felperesek: Casino de Spa SA és társai

Alperes: État belge (SPF Finances)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112 tanácsi irányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontját és a semlegesség elvét, hogy azokkal ellentétes az, ha valamely tagállam – feltéve, hogy hasonló szolgáltatásokról van szó – eltérően kezeli a Loterie nationale közintézmény által kínált online sorsolásos játékokat, amelyek mentesek a hozzáadottérték-adó alól, és a magánjogi gazdasági szereplők által kínált egyéb online szerencsejátékokat, amelyek a hozzáadottérték-adó hatálya alá tartoznak?

Az előző kérdésre adott válasz keretében annak meghatározása céljából, hogy két hasonló, egymással versenyző kategóriáról van-e szó, amelyeket a hozzáadottérték-adó szempontjából ugyanolyan elbánásban kell részesíteni, vagy eltérő kategóriákról van szó, ami eltérő elbánást tesz lehetővé, a nemzeti bíróságnak kizárólag azt kell-e figyelembe vennie, hogy a két szerencsejáték-forma az átlagos fogyasztó szemszögéből egymással versenyez-e abban az értelemben, hogy a szolgáltatásnyújtások hasonlóak, amennyiben a felhasználásuk alapján való összehasonlításuk azt mutatja, hogy azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, és a fogyasztók azonos igényeinek kielégítésére szolgálnak, valamint amennyiben a fennálló különbségek nem befolyásolják jelentősen az átlagos fogyasztó arra irányuló döntését, hogy az említett szolgáltatások közül melyiket vegye igénybe (helyettesítési kritérium), vagy más kritériumokat is figyelembe kell vennie, így például a tagállam arra vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy bizonyos játékkategóriákat mentesítsen a héa alól, míg másokat annak hatálya alá vonjon, a sorsolásos játékoknak a szerencsejátékok héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett külön kategóriájához tartozását, a Loterie nationale-ra és az egyéb szerencsejátékokra alkalmazandó eltérő jogi kereteket, az eltérő felügyeleti hatóságokat, vagy a Loterie nationale-ra alkalmazandó jogszabály által követett társadalmi és a játékosok védelmére irányuló célkitűzéseket?

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvét, az EUMSZ 267. cikkel, a héairányelv rendelkezéseivel és adott esetben a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben, hogy az lehetővé teszi valamely tagállam alkotmánybírósága számára, hogy az – saját kezdeményezésére és az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalás nélkül – egy belső jogi rendelkezés – a jelen esetben a loi spéciale du 6 janvier 1989 sur la Cour constitutionnelle (az alkotmánybíróságról szóló, 1989. január 6-i különleges törvény) 8. cikke – alapján a múltra nézve fenntartsa a hozzáadottérték-adóra vonatkozó olyan nemzeti rendelkezések joghatásait, amelyeket a nemzeti alkotmánnyal ellentétesnek ítélt és emiatt megsemmisített, és amelyeknek az uniós joggal összeegyeztethetetlen jellegére szintén hivatkoztak a nemzeti bíróság előtti megsemmisítés iránti kereset alátámasztása érdekében, e kifogást ezen bíróság azonban nem vizsgálta, és általános jelleggel a „már megfizetett adók visszatérítésével kapcsolatban felmerülő költségvetési és igazgatási nehézségekre” támaszkodott, ily módon teljesen megfosztva a héaalanyokat az uniós jog megsértésével beszedett héa visszatérítéséhez való jogtól?

Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén ugyanezek a rendelkezések és elvek, különösen a 2008. április 10-i Marks & Spencer ítélet (C-309/06) fényében értelmezve, amelynek értelmében a közösségi jog általános elvei, ideértve az adósemlegesség elvét is, jogot biztosítanak a termékértékesítéseket vagy szolgáltatásnyújtásokat végző gazdasági szereplő számára az e termékértékesítések, illetve szolgáltatásnyújtások után tévesen kivetett összegek visszaigénylésére (2008. április 10-i Marks & Spencer ítélet, C-309/06), arra kötelezik-e az érintett tagállamot, hogy térítse vissza az adóalanyok részére az uniós jog megsértésével beszedett héát, amennyiben az uniós jog e megsértése – mint a jelen ügyben – utólag a Bíróság egy ítéletéből következne, amelyben a Bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre válaszul kimondja egyrészről a megsemmisített nemzeti rendelkezéseknek a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112 tanácsi irányelvvel való összeegyeztethetetlenségét, másrészről pedig a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) azon határozatának az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét, amellyel az a múltra nézve fenntartotta az általa megsemmisített rendelkezések joghatásait?

A sorsolásos játékok üzemeltetőinek kedvező szelektív előnyt és így a belga állam által vagy a belga állam forrásaiból nyújtott, bizonyos vállalkozások előnyben részesítése révén a versenyt torzító vagy a verseny torzításával fenyegető, az EUMSZ 107. cikk értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatást teremt-e a loi-programme du 1er juillet 2016 (2016. július 1-jei programtörvény) 29., 30., 31., 32., 33. és 34. cikkével – amely cikkeket a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) 2018. március 22-i 34/2018. sz. ítélete megsemmisítette, azonban azok joghatásait a 2016. július 1. és 201[8]. május 21. közötti időszak tekintetében már megfizetett adók esetében ezen időpontot követően fenntartotta – bevezetett, az ezen – akár online, akár hagyományos – sorsolásos játékok, illetve más online szerencsejátékok és fogadások közötti eltérő bánásmód?

Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén lehetővé teszi-e a tagállamokat terhelő, többek között a 2006. október 5-i Transalpine Ölleitung in Österreich ítéletből (C-368/04) következő azon kötelezettség, hogy biztosítsák az érintett támogatás jogellenes végrehajtásával érintett jogalanyok jogainak védelmét, valamint a lojális együttműködés elve és a közösségi jog általános elvei, ideértve az adósemlegesség elvét is, amelyek jogot biztosítanak a termékértékesítéseket vagy szolgáltatásnyújtásokat végző gazdasági szereplő számára az e termékértékesítések, illetve szolgáltatásnyújtások után tévesen kivetett összegek visszaigénylésére (2008. április 10-i Marks & Spencer ítélet, C-309/06) azon adóalanyok számára, amelyek a jogellenes állami támogatás alapján héát számláztak, hogy az elszenvedett kár megtérítése formájában visszatéríttessék a megfizetett adónak megfelelő összeget?

____________