AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. május 25.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A SPA‑FINDERS közösségi szóvédjegy bejelentése – Korábbi SPA és LES THERMES DE SPA nemzeti szóvédjegyek – A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése”
A T‑67/04. sz. ügyben,
a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV (székhelye: Spa [Belgium], képviselik: L. de Brouwer, E. Cornu, E. De Gryse és D. Moreau ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Spa‑Finders Travel Arrangements Ltd (székhelye: New York, New York [Egyesült Államok]),
az OHIM első fellebbezési tanácsának 2003. december 10‑i (R 131/2003‑1. sz. ügy) a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV és a Spa‑Finders Travel Arrangements Ltd közötti felszólalási eljárás ügyében hozott határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, N. J. Forwood és S. Papasavvas bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. február 12‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. május 26‑án benyújtott válaszbeadványára,
a 2005. január 18‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
Az eljárás előzményei
1 1996. október 14‑én a Spa‑Finders Travel Arrangements Ltd társaság a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a SPA‑FINDERS szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16. és 39. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással:
– 16. osztály: „nyomdaipari termékek, ezek között katalógusok, magazinok és szórólapok;
– 39. osztály: „utazási irodai szolgáltatások”.
4 A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 1998. január 19‑i, 5/1998. számában hirdették meg.
5 1998. április 17‑én a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV, (a továbbiakban: Spa Monopole vagy felperes) felszólalt a bejelentett megjelölés lajstromozásával szemben.
6 Felszólalását az alább felsorolt módon lajstromozott SPA és LES THERMES DE SPA korábbi védjegyekre alapozta:
– 389 230 bejegyzési számon SPA védjegy a Benelux államokban a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában: „ásvány- és szódavizek és egyéb alkoholszegény italok; szörpök és italok előállítására szolgáló egyéb készítmények”;
– 372 307 bejegyzési számon SPA védjegy a Benelux államokban a 3. osztályba tartozó áruk vonatkozásában: „fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok; tisztító-, fényesítő-, súroló-, és csiszolószerek; szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”;
– 54 721 bejegyzési számon SPA védjegy Németországaban a 3. osztályba tartozó fent említett áruk, valamint a 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában: „szállodai szolgáltatások; közfürdők; uszoda- és szaunaszolgáltatás; konferencia- és kiállításszervezés; szobafoglalás”;
– 501 661 bejegyzési számon LES THERMES DE SPA a Benelux államokban a 3. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.
7 A felperes felszólalását egy nem lajstromozott megjelölésre, nevezetesen az SA Spa Monopole, compagnie fermière de Spa, rövidítve „SA Spa Monopole NV”, az ásványvíz-kereskedelemben, valamint termálintézetekkel kapcsolatban használt cégnévre és kereskedelmi megjelölésre is alapozta.
8 Felszólalása alátámasztására a felperes a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdésére hivatkozott. A felszólalást a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áruval és szolgáltatással kapcsolatban tette.
9 2002. november 28‑i határozatával a felszólalási osztály elutasította a felszólalást, mivel úgy ítélte meg, nem nyert bizonyítást, hogy a SPA‑FINDERS közösségi védjegy használata a korábbi SPA védjegyek jó hírnevét tisztességtelenül kihasználná, vagy sértené ezek megkülönböztető képességét.
10 2003. január 28‑án a 40/94 rendelet 57–59. cikke alapján a felperes e határozat ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM‑nál.
11 2003. december 10‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést. A fellebbezési tanács elismerte a szóban forgó védjegyek hasonló jellegét és a SPA védjegy Belgiumban és a Benelux államok területén ásványvizek tekintetében szerzett jó hírnevének mértékét. Ugyanakkor a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy nem állapítható meg, hogy a SPA‑FINDERS lajstromozása a 16. osztályba tartozó áruk és a 39. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában sértené a SPA védjegyet a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében.
A felek kérelmei
12 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
13 Az OHIM keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a jelen keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
14 Fellebbezése alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított jogalapra hivatkozik.
A felek érvei
Az Elsőfokú Bíróságnál előterjesztett ténybeli és jogi érvek elfogadhatóságáról
15 Elöljáróban az OHIM a felperes a Benelux államokban 466 130 számon a 42. osztályba tartozó „termállétesítményben nyújtott szolgáltatások ideértve az egészségügyi szolgáltatásokat; fürdő, zuhany, masszázs” vonatkozásában bejegyzett LES THERMES DE SPA védjeggyel kapcsolatos érveinek elfogadhatatlanságára hivatkozik. Az OHIM e vonatkozásban úgy véli, hogy – mivel a felszólalási eljárás és az OHIM fellebbezési tanácsa előtt folytatott eljárás nem érintette ezt a védjegyet – a felperes erre vonatkozó érvei elfogadhatatlanok.
16 A tárgyalás során a felperes megerősítette, hogy első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozott a Benelux államokban a 466 130 számon a 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában bejegyzett LES THERMES DE SPA védjegyre.
A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásáról
– A korábbi védjegyek jó hírnevéről
17 A felperes úgy véli, hogy a különféle SPA védjegyek a Benelux államokban igen jó hírnévnek örvendenek, elsősorban Spa város vizei kitermelése 1921 óta élvezett kizárólagos jogának, valamint annak a ténynek köszönhetően, hogy a felperes a SPA védjegy alatt ezen forrásokból származó vizet állít elő és forgalmaz. Másodsorban a SPA védjegy vezető a palackozott ásványvizek között a Benelux piacon. Harmadsorban a SPA olyan ásványvíz, amely kedvező hatással van az egészségre, ahogyan ezt a belga királyi orvosi akadémia is elismeri. Végezetül pedig a felperes bemutatja, hogy a SPA palackjai Európa számos országában és a világ többi pontján kaphatók. Egyébiránt a felperes úgy véli, hogy a jó hírnevet, amelyet a SPA védjegy élvez a Benelux államokban az ásványvizek vonatkozásában, az OHIM felszólalási tanácsa, valamint fellebbezési tanácsa is elismerte a megtámadott határozatban, illetve egy másik ügy vonatkozásában is (a második fellebbezési tanács R 168/2003‑2. sz., SA SPA Monopole, compagnie fermière de Spa/Cosmetics Ltd ügyben 2003. december 12‑én hozott határozata).
18 A felperes többek között azt állítja, hogy a LES THERMES DE SPA védjegy is jó hírnévnek örvend a Benelux államokban a 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában. A felperes Spa város és fürdői vizének gyógyító hatására hivatkozik, amelyet a 19. század óta elismernek, amióta a LES THERMES DE SPA védjegy jó hírnévre tett szert, és számos turistát és fogyasztót vonzott.
19 Az OHIM úgy véli, hogy kizárólag a 389 230 számon a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában bejegyzett SPA védjegy élvez jó hírnevet a Benelux államok területén, és ez az egyetlen védjegy, melyet a jelen kereset szempontjából tekintetbe kell venni.
– A szóban forgó védjegyek hasonlóságáról vagy azonosságáról
20 A felperes nem vitatja a SPA és SPA‑FINDERS védjegyek hasonlóságának a fellebbezési tanács által elvégzett értékelését. Úgy véli egyébiránt, hogy a LES THERMES DE SPA és SPA‑FINDERS védjegyek hasonlóak.
21 Az OHIM osztja a felperes álláspontját a SPA‑FINDERS és SPA védjegyek hasonlóságának kérdésében. Az Adidas ítélkezési gyakorlat értelmében (a Bíróság C‑408/01. sz., Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben 2003. október 23‑án hozott ítélete [EBHT 2003., I‑12 537. o.)], a továbbiakban: Adidas-ítélet) a benelux vásárlóközönség e hasonlóság folytán kapcsolatba hozhatja a megjelölést a védjeggyel. Az OHIM ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ilyesfajta kapcsolat megléte önmagában még nem veszélyezteti a korábbi védjegy jó hírnevét vagy megkülönböztető képességét, illetve nem vezet azok tisztességtelen kihasználásához.
– A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt feltétel értékelésének módszeréről
22 A felperes véleményét a Bíróságnak a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 89/104/EGK 1988. december 21‑i első tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára alapozza (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.), azt alátámasztandó, hogy lényeges, hogy a vásárlóközönség a korábbi védjegyet és a bejelentett védjegyet egymással kapcsolatba hozhassa (az Adidas ügyben hozott ítélet 38. és 39. pontja). A felperes álláspontja szerint az ilyen kapcsolat létének egyrészt az a következménye, hogy veszélyezteti a korábbi védjegy megkülönböztető képességét és jó hírnevét, másrészt lehetővé teszi, hogy a bejelentett védjegy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy jó hírnevét. A felperes hozzáteszi, hogy minél jelentősebb jó hírnévnek örvend a korábbi védjegy, annál jobban sérti egy hasonló védjegy eltérő árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó használata a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.
23 A felperes a Bíróság 1975. március 1‑ji Claeryn ügyben hozott ítéletére hivatkozik, amelynek értelmében a jó hírnévnek örvendő védjegy megkülönböztető képessége azzal mérhető, hogy képes‑e a vásárlóközönség tudatában azonnali képzettársítást teremteni azon árukkal, amelyek vonatkozásában bejegyzésre került. A felperes végül is kitart amellett, hogy a vásárlóközönség tudatában a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy között kapcsolat áll fenn, amely a korábbi védjegy jó hírnevének tisztességtelen kihasználásához vagy annak veszélyeztetéséhez vezethet. A közönség tehát úgy véli, hogy az érintett árukat és szolgáltatásokat kínáló vállalkozások között gazdasági kapcsolat áll fenn.
24 Az OHIM ezt az álláspontot elutasítja.
– A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt feltételek alkalmazásáról
25 A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt feltételek jelen ügyben történő alkalmazásával kapcsolatban a felperes mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a SPA‑FINDERS védjegy egészséggel és szépséggel kapcsolatos myomdaipari termékekre, valamint európai termállétesítményeket célzó utazási irodai szolgáltatásokra is vonatkozik. Álláspontja szerint, mivel a SPA védjegy jó hírnévnek örvend a Benelux államokban, e régió közönsége azonnal kapcsolatba hozná egymással a SPA‑FINDERS és SPA védjegy árujegyzékében szereplő ásványvizeket, valamint az ugyanezen vizet felhasználó termállétesítményeket. Ennélfogva a SPA védjegy és az utazási irodai szolgáltatásokra és nyomdaipari termékekre vonatkozó SPA‑FINDERS védjegy közötti gondolattársítás hígító hatásával sérteni fogja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét.
26 A felperes azt állítja továbbá, hogy SPA és SPA‑FINDERS védjegyek közötti gondolattársítás által a közönség azt fogja hinni, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn az ezen árukat és szolgáltatásokat kínáló vállalkozások között. Pontosabban a közönség feltételezheti, hogy a SPA‑FINDERS utazási iroda szolgáltatásait a felperes vagy az általa átengedett licencia jogosultja kínálja. Következésképpen a SPA‑FINDERS védjegy tisztességtelenül kihasználja a SPA védjegy jó hírnevét. A felperes e vonatkozásban az OHIM második fellebbezési tanácsának fent hivatkozott 2003. december 12‑i határozatát idézi (28. pont).
27 A felperes annak érdekében, hogy bizonyítsa a SPA védjegy jó hírneve sérelmének veszélyét, arra is hivatkozik, hogy a vásárlóközönség gazdasági kapcsolat létét feltételezheti a SPA és SPA‑FINDERS termékeket kínáló vállalkozások között. A veszélyeztetés abból áll, hogy a Spa Monopole nem ellenőrizheti a SPA‑FINDERS védjeggyel értékesített áruk és szolgáltatások minőségét. Érvelése alátámasztására a felperes újból az OHIM második fellebbezési tanácsának 2003. december 12‑i, fent hivatkozott ítéletére hivatkozik (28. pont).
28 Az OHIM úgy véli, hogy a felperes nem szolgáltatott semmiféle bizonyítékot, amelynek alapján a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alkalmazható lenne. Az OHIM kitart amellett, hogy a „spa” szó nem csak ásványvizekkel összefüggésben ismert: ugyanúgy felidézi Spa városát, Formula‑1 pályáját és vidékét. A „spa” szó gyakorta használatos aquaterápiás kezelések jelölésére is (hidroterápia, szaunák stb.). Az OHIM hozzáteszi, hogy a fogyasztó gondolatban a SPA‑FINDERS védjegyet olyan helyekkel fogja társítani, ahol a fürdőkhöz kapcsolódó berendezések találhatók (hidroterápia, hammamok, szaunák stb.). Az OHIM álláspontja szerint egyébként is vitathatatlan, hogy a „spa” szó használata leíró, és általános jelentésében nem utal közvetve vagy közvetlenül ásványvizekre.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
29 A 40/94 rendelet 8. cikke (5) értelmében „a (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy – közösségi védjegy esetén – a korábbi közösségi védjegy a Közösségben, – korábbi nemzeti védjegy esetén – a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét”.
30 Annak megállapításához, hogy a fellebbezési tanács megsértette‑e ezt a rendelkezést, mérlegelni kell, hogy az alkalmazásához szükséges feltételek jelen ügyben teljesülnek‑e. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a korábbi védjegyek, amelyekre a felperes felszólalását alapozta, a Benelux államokban kerültek lajstromozásra, egyikük pedig nemzeti védjegy. Ennélfogva először is azt kell megvizsgálni, hogy a védjegy, amelynek lajstromozását kérték, azonos‑e ezekkel a korábbi védjegyekkel, vagy mutat‑e hasonlóságot velük, másodsorban, hogy jó hírnévnek örvend‑e a Benelux államokban, illetve az érintett tagállamban, és harmadsorban, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használata tisztességtelenül kihasználná‑e a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, vagy sértené‑e azokat. Miután ezek kumulatív feltételek, egyikük hiánya elegendő ahhoz, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése ne legyen alkalmazható.
31 Ezen túlmenően az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy – amint az a tárgyalás során is megerősítést nyert – a felperes által benyújtott felszólalás nem érintette a Benelux államokban 466 130 számon bejegyzett LES THERMES DE SPA védjegyet, és a felperes arra első ízben csupán az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozott. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozott azon tények, melyeket korábban az OHIM egyéb fórumain nem terjesztettek elő, kizárólag akkor befolyásolhatják valamely határozat jogszerűségét, ha azokat az OHIM‑nak hivatalból tekintetbe kellett volna vennie. E vonatkozásban az következik a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdéséből, amely értelmében a lajtromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett érvekhez és kérelem szerinti igényekhez kötve van, hogy figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem terjesztettek elő. Ennélfogva ezen tények nem kérdőjelezhetik meg a fellebbezési tanács határozatának jogszerűségét (az Elsőfokú Bíróság T‑115/03. sz., Samar kontra OHIM – Grotto (GAS STATION) ügyben 2004. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2939. o.] 13. pontja).
32 Ennélfogva a felperes a Benelux államokban a 466 130 számon bejegyzett LES THERMES DE SPA védjeggyel kapcsolatos érveit el kell utasítani, és a vizsgálatot a 389 230, 372 307, 54 721 számokon bejegyzett SPA védjegyre és az 501 661 számon bejegyzett LES THERMES DE SPA védjegyre kell korlátozni.
A szóban forgó védjegyek hasonlóságáról vagy azonosságáról
33 Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a felek – helyesen – egyetértenek abban, hogy a szóban forgó védjegyek hasonlóak. Ennélfogva a kereset kimenetele a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt további két feltételtől függ (lásd a fenti 30. pontot).
A korábbi védjegyek jó hírnevéről
34 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja továbbá, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében annak érdekében, hogy a jó hírnévre vonatkozó feltétel megvalósuljon, a korábbi védjegyet az azt hordozó áruk vagy szolgáltatások által érintett vásárlóközönség jelentős részének ismernie kell (a Bíróság C‑375/97. sz., General Motors ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5421. o.] 31. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑8/03. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Pucci (EMILIO PUCCI) ügyben 2004. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑4297. o.] 67. pontja).
35 Jelen ügyben vitathatatlan, hogy a Benelux államokban 389 230 számon bejegyzett védjegy jó hírneve a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában a Benelux államok területén megállapítást nyert.
36 Ezzel szemben a felperes nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely alapján a 372 307 számon bejegyzett védjegy jó hírnevének meglétére lehetne következtetni a Benelux államokban a 3. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.
37 Az Elsőfokú Bíróság továbbá megállapítja, hogy az 54 721 számon bejegyzett SPA védjegy jó hírneve Németországban nem nyert megállapítást a 3. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában. E vonatkozásban a megtámadott határozat kifejezetten rámutatott, hogy a felperes semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő e védjegy e területen élvezett jó hírnevének alátámasztására. A felperes nem nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely kétségbe vonná a fellebbezési tanács értékelését. Az a tény, hogy a SPA ásványvíz palackjai Németországban kaphatók, önmagában még nem bizonyítja a SPA védjegy jó hírnevének meglétét a 3. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában.
38 Végezetül az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy egyetlen olyan bizonyíték sincs, amelyből a Benelux államokban az 501 661 számon bejegyzett védjegy jó hírnevének meglétére lehetne következtetni a 3. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Ezen a ponton a felperes kizárólag a 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatásokra vonatkozó LES THERMES DE SPA védjegy jó hírnevével kapcsolatban terjesztett elő bizonyítékot a termállétesítmények által folytatott vízhasznosítással kapcsolatban.
39 Ennélfogva a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének a jelen ügyben történő alkalmazása céljából az Elsőfokú Bíróság kizárólag a 389 230 számon a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában bejegyzett SPA védjegy Benelux államok területén meglévő jó hírnevét fogja tekintetbe venni. Következésképpen azt kell megvizsgálni, hogy a SPA‑FINDERS védjegy alapos ok nélkül történő használata tisztességtelenül kihasználná‑e a Benelux államokban a 389 230 számon a 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában bejegyzett SPA védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, illetve sértené‑e azokat.
A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználásáról vagy sérelméről
40 Az Elsőfokú Bíróság elöljáróban megállapítja, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének célja nem az, hogy kizárja a jó hírnévnek örvendő védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló valamennyi védjegy lajstromozását. E rendelkezés rendeltetése az, hogy lehetővé tegye a jó hírnévvel rendelkező nemzeti védjegy jogosultja számára, hogy felszólalhasson azon védjegyek lajstromozása ellen, amelyek a korábbi védjegy jó hírnevét vagy megkülönböztető képességét sérthetik, vagy ezen jó hírnevet vagy megkülönböztető képességet tisztességtelenül kihasználhatják. Ezen a ponton ki kell fejteni, hogy a korábbi védjegy jogosultja nem köteles bizonyítani védjegyének tényleges és aktuális veszélyeztetését. Ugyanakkor olyan bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyekből prima facie következtetni lehet a tisztességtelen kihasználás vagy sérelem nem csupán feltételezett jövőbeni veszélyére.
41 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja továbbá, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy közötti kapcsolat megléte alapvető feltétele a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának. Az e rendelkezésben említett sérelmek, amennyiben megvalósulnak, a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy bizonyos fokú hasonlóságának következményei, amely által az érintett vásárlóközönség egymással rokonítja a kettőt, vagyis kapcsolatba hozza őket egymással. Ezen kapcsolat meglétét átfogóan kell értékelni, figyelembe véve a jelen ügy szempontjából releváns valamennyi tényezőt (lásd ennek megfelelően az Adidas ügyben hozott ítélet 29. és 30. pontját). E tekintetben minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége és jó hírneve, annál könnyebben fogadható el a sérelem veszélye (a fent hivatkozott General Motors ügyben hozott ítélet 30. pontja).
42 Az Elsőfokú Bíróságnak a fenti megfontolások fényében kell megvizsgálnia, hogy a SPA‑FINDERS védjegy tisztességtelenül kihasználhatja‑e a SPA védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét, illetve ezeket sértheti‑e.
– A korábbi védjegy megkülönböztető képességének sérelméről
43 Ez a sérelem akkor valósul meg, ha a korábbi védjegy többé nem alkalmas arra, hogy azonnali képzettársítást keltsen azon árukkal, amelyekre lajstromozták és alkalmazzák (lásd ebben az értelemben Jacobs főtanácsnok Adidas-ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 2003., I‑12 540. o.] 37. pontját).
44 Jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a felperes nem terjeszt elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a SPA‑FINDERS védjegy használata által fennáll a SPA védjegy megkülönböztető képessége sérelmének veszélye. Ugyanakkor a felperes kitart amellett, hogy a vásárlóközönség azonnal kapcsolatba fogja hozni a SPA védjegyet és a SPA‑FINDERS védjegyet. A felperes ezen kapcsolatból arra következtet, hogy fennáll a megkülönböztető képesség sérelmének veszélye. Ugyanakkor, ahogyan azt a felperes elismerte a tárgyalás során, az ilyen kapcsolat megléte nem elégséges annak bizonyítására, hogy a megkülönböztető képesség sérelmének veszélye fennáll. Az Elsőfokú Bíróság továbbá megállapítja, hogy mivel a „spa” szót gyakran használják például a Belga Spa város vagy a belga Spa‑Francorchamps autópálya vagy még általánosabban hidroterápiás célra használt helyiségek, pl. hammamok vagy szaunák megjelölésére, a SPA védjegy megkülönböztető képessége sérelmének veszélye korlátozottnak tűnik.
45 Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a SPA‑FINDERS védjegy használata alkalmas a SPA védjegy megkülönböztető képességének veszélyeztetésére.
– A korábbi védjegy jó hírnevének sérelméről
46 Ez a sérelem akkor valósul meg, ha az árukat, amelyek vonatkozásában a bejelentett védjegyet használják, a vásárlóközönség úgy érzékeli, hogy ezáltal a korábbi védjegy vonzereje csökken (lásd ebben az értelemben Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott Adidas-ügyre vonatkozó indítványának 38. pontját).
47 Jelen ügyben a felperes nem terjesztett elő egyetlen bizonyítékot sem az OHIM fórumai előtt vagy akár az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás folyamán, amelyekből megállapítható lenne, hogy a SPA‑FINDERS védjegy lajstromozása alkalmas a SPA védjegy jó hírnevének veszélyeztetésére.
48 E tekintetben, ahogyan azt az OHIM helyesen jegyzi meg, nem áll fönn semmiféle ellentét a SPA és SPA‑FINDERS áruk és szolgáltatások között, amely a SPA ásványvizek jó hírnevének veszélyeztetéséhez vezethetne. Az Elsőfokú Bíróság ugyancsak megállapítja, hogy nem valószínű, hogy a SPA‑FINDERS védjegy rontaná a SPA védjegy által keltett képet.
49 Az OHIM második fellebbezési tanácsának fent hivatkozott, 2003. december 12‑i határozatából eredő érv nem mond ellent ennek a következtetésnek, mivel ezen határozatának 28. pontjában az OHIM fellebbezési tanácsa úgy ítélte meg, hogy az érintett áruk hasonlósága miatt fennáll a jó hírnév sérelmének, illetve tisztességtelen kihasználásának veszélye. Jelen ügyben ugyanakkor a SPA és SPA‑FINDERS védjegyek egészen különböző árukat jelölnek: egyrészt ásványvizeket, másrészt nyomdaipari termékeket és utazási irodai szolgáltatásokat. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint ennélfogva nem valószínű, hogy a SPA‑FINDERS védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások, még ha rosszabb minőségűek is, csökkentenék a SPA védjegy vonzerejét.
50 Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a SPA‑FINDERS védjegy használata alkalmas a SPA védjegy jó hírnevének megsértésére.
– A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználásáról
51 A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználását úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja egy megbecsülésnek örvendő védjegy nyilvánvalóan élősködő módon történő kizsákmányolását, valamint a jó hírnevének kihasználására irányuló kísérletet (lásd ebben az értelemben Jacobs főtanácsnok fent hivatkozott, Adidas-ügyre vonatkozó indítványának 39. pontját).
52 Jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy egyetlen bizonyítékból sem megállapítható, hogy a SPA‑FINDERS védjegy lehetővé tenné jogosultja számára, hogy tisztességtelenül kihasználja a SPA védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. Egyetlen bizonyíték sem támasztja alá ugyanis a SPA védjegy kizsákmányolásának és az ezen való élősködésnek a veszélyét vagy a jó hírnevének kihasználására irányuló kísérletet.
53 Ennélfogva nem bizonyított, hogy a bejelentett védjegy alkalmas lenne a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználására vagy azok veszélyeztetésére. Következésképpen az Elsőfokú Bíróságnak nem kell kimondania, hogy fennáll a bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használatának veszélye.
54 Miután a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának egyik feltétele nem teljesül, az ezen rendelkezés megsértéséből eredő jogi érv nem megalapozott. Ennélfogva a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
55 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. május 25‑i nyilvános ülésen