Language of document :

2010. szeptember 8-án benyújtott kereset - Sanitec Europe kontra Bizottság

(T-381/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Sanitec Europe Oy (Helszinki, Finnország) (képviselők: J. Killick Barrister, I. Reynolds Solicitor, P. Lindfelt és K. Struckmann ügyvédek)

Alperes: az Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék teljes körűen vagy részben semmisítse meg a COMP/39092 - fürdőszoba felszerelések ügyben 2010. június 23-án hozott C (2010) 4185 végleges bizottsági határozatot;

a Törvényszék állapítsa meg, hogy a felperest nem terheli felelősség a csaptelepekre vonatkozó versenyellenes magatartás tekintetében, és amennyiben szükséges, semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben ezt a felperes (illetve leányvállalatai) terhére rója;

továbbá, illetve másodlagosan: a Törvényszék csökkentse a bírság összegét;

a Törvényszék a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére; és

a Törvényszék rendeljen el bármely más, az ügy körülményeire tekintettel megfelelő intézkedést.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a fürdőszoba-felszerelések belga, német, francia, olasz, holland és osztrák piacára kiterjedő, eladási árak összehangolása és bizalmas kereskedelmi információk cseréje céljából vállalkozások között létrejött megállapodásra vonatkozó, 2010. június 23-i C (2010) 4185 végleges (COMP/39092 - fürdőszoba-felszerelések ügy) bizottsági határozatot, valamint másodlagosan azt kéri, hogy csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét.

Keresete alátámasztására a felperes a következő jogalapokat hozza fel:

Először is a Bizottság nem értékelte és nem tárta fel az állítólagos jogsértések gazdasági összefüggéseit, ezáltal nem bizonyította a jog által megkívánt módon azok versenyellenes célját. A Bizottságnak nem volt jogi felhatalmazása arra, hogy azt feltételezze (vagy akár megállapítsa), hogy (i) a nem versenytársak között és (ii) nem piaci szereplők által fizetett gazdasági árról szóló megbeszéléseknek versenyellenes célja volt.

Másodszor: tekintettel az első jogalapra és arra, hogy sem a felperes, sem pedig a leányvállalatai nem gyártanak csaptelepet, a Bizottság tévedett, amikor a felperessel szemben csaptelepekre vonatkozó jogsértést rótt fel.

Ezenkívül a Bizottság nem bizonyította a jog által megkívánt módon az állítólagos jogsértés fennállását, különösen azért, mert a bizonyítékokat tévesen ítélte meg Franciaország és Olaszország tekintetében, valamint Németországban a Keramag Keramische Werke Aktiengesellschaft vonatkozásában, amelyért a felperest tette felelőssé.

Negyedszer a Bizottság nem igazolta, hogy érdeke fűződik olyan hollandiai jogsértés megállapításához, amely már elévült.

Továbbá a Bizottság (i) nem megfelelően fejtette ki állításait a kifogásközlésben, valamint (ii) nem vett figyelembe és nem tárt fel releváns és esetleges mentesítő bizonyítékokat. Ezek az eljárási hibák jóvátehetetlen módon sértették a védelemhez való jogát.

Járulékos jogalapként a felperes előadja, hogy nem kötelezhető közvetlenül és személyesen 9 873 060 EUR összegű bírság megfizetésére. Magát a felperest nem találták vétkesnek semmilyen jogsértő magatartás miatt. Ő csak anyavállalatként felelős, és ekként nem felelhet közvetlenül és személyesen a bírságért. Ezenkívül a közvetlen és személyes felelősség lehetősége nem szerepelt a kifogásközlésben, ami olyan eljárási szabálytalanság, amely indokolja a megsemmisítést.

Másfelől téves az a megállapítás, hogy a felperes a leányvállalatával, a Keramag Keramische Werke AG-val együttesen felel utóbbi cselekményeiért. A felperes nem rendelkezett a Keramag Keramische Werke AG valamennyi részvényével a vonatkozó időszakban, és nem állt módjában, hogy irányító befolyást gyakoroljon felette, és nem is tette ezt.

Ugyanakkor a vizsgálati eljárás ebben az ügyben szelektív és önkényes volt a tekintetben, hogy egyáltalán nem vontak vizsgálat alá több olyan vállalkozást sem, amelyek állítólag részt vettek a feltételezett jogsértő találkozókon illetve megbeszéléseken.

Végül a bírság összege indokolatlanul és aránytalanul magas különös tekintettel a piacra való bevezetés és a piaci hatások hiányára. Ezért a felperes arra kéri a Törvényszéket, hogy az EUMSZ 261. cikkben foglalt teljes körű mérlegelési jogkörében eljárva csökkentse a bírságot.

____________