A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. július 2.
F‑19/08. sz. ügy
Kelly‑Marie Bennett és társai
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan időre szóló, felmondási kikötéssel ellátott szerződés – Nyílt versenyvizsgák – Elfogadhatóság – Sérelmet okozó aktus – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. és 47. cikke – Indokolási kötelezettség – Gondoskodási kötelezettség – A gondos ügyintézés elve – Jogos bizalom – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Nyelvismeretre vonatkozó követelmények – Hatáskörrel való visszaélés – A szerződések jóhiszemű teljesítésének elve”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben K‑M. Bennett és az OHIM tizenegy másik ideiglenes alkalmazottja három felperes vonatkozásában az OHIM/AD/02/07. sz., az ipari tulajdon területén AD 6 besorolási fokozatú tanácsosok tartaléklistájának létrehozására irányuló nyílt versenyvizsga vizsgakiírásának megsemmisítését, a többi felperes vonatkozásában pedig az OHIM/AST/02/07. sz., ugyanezen a területen négy AST 3 besorolási fokozatú asszisztens felvétele céljából tartaléklista létrehozására irányuló nyílt versenyvizsga vizsgakiírásának megsemmisítését (HL L 300 A., 17. és 50. o., a vizsgakiírás helyesbítése pedig HL 2008. C 67 A., 2. és 4. o.), valamint a felpereseknek okozott, fejenként 25 000 euróra becsült nem vagyoni kár megtérítését kérik.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az OHIM‑ot, hogy kártérítés címén fizessen a felpereseknek fejenként 2000 eurót. A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az OHIM viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a felperesek költségeinek egynegyed részét. A felperesek maguk viselik saját költségeik háromnegyed részét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – A versenyvizsga vizsgáira bocsátást megtagadó határozat ellen irányuló kereset – A versenyvizsga‑kiírás szabálytalanságára való hivatkozás lehetősége
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Ideiglenes alkalmazotti munkaszerződés
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek
(Személyzeti szabályzat, 27. cikk, első bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Eljárások – Kiválasztás – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre
(Személyzeti szabályzat, 27. és 29. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Határozatlan időre szóló szerződések, olyan felmondási kikötéssel ellátva, amely kizárólag akkor alkalmazható, ha az alkalmazottat nem veszik fel valamely nyílt versenyvizsga tartaléklistájára – Az említett szerződések számánál jelentősen alacsonyabb számú állás betöltésére vonatkozó versenyvizsga‑kiírás
6. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Egyenlő bánásmód
7. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – A szerződések jóhiszemű teljesítésének elve
8. Tisztviselők – Kereset – Eljárási keret – Az adminisztráció felelősségének felmerülése közszolgálati kötelességszegés miatt
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
1. Mind a közigazgatási panasznak, mind az azt követő keresetnek a felperesnek a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése és 91. cikkének (1) bekezdése értelmében sérelmet okozó aktus ellen kell irányulnia, ilyen aktusnak pedig az minősül, amelynek joghatásai a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.
A versenyvizsga‑kiírásokat illetően a felvételi eljárás sajátos jellegére tekintettel – amely egymást követő és egymáshoz szorosan kapcsolódó határozatokból álló összetett igazgatási eljárás –, a felperesnek lehetősége van arra, hogy valamely későbbi egyedi határozat – mint amilyen a versenyvizsgák vizsgáira bocsátást megtagadó határozat – ellen indított keresetben a versenyvizsga lefolytatása során történt szabálytalanságokra hivatkozzon, ideértve magának a versenyvizsga‑kiírásnak a szövegére visszavezethető szabálytalanságokat is.
(lásd a 65. és 66. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 79/74. sz., Küster kontra Parlament ügyben 1975. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 725. o.) 5–8. pontja; 64/86., 71/86–73/86. és 78/86. sz., Sergio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1399. o.) 15. pontja; C‑448/93. P. sz., Bizottság kontra Noonan ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., I‑2321. o.) 17–19. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑60/92. sz., Noonan kontra Bizottság ügyben 1993. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑911. o.) 21. pontja; T‑358/03. sz., Krahl kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑215. o. és II‑993. o.) 38. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.) 33. pontja; F‑27/06. és F‑75/06. sz., Lofaro kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. május 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑155. o. és II‑A‑1‑835. o.) 57. pontja.
2. Még az aláírt ideiglenes alkalmazotti szerződéssel szemben is lehetőség van panasz benyújtására azon az alapon, hogy sérelmet okoz az alkalmazottnak.
(lásd a 96. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑137/99. és T‑18/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑119. o. és II‑639. o.) 56. pontja; T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑2‑0000. o. és II‑A‑2‑0000. o.) 21. pontja, az ítélettel szemben C‑561/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt.
3. Tekintettel az Európai Közösségek által szervezett versenyvizsgák céljára – amely a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése szerint annak biztosítása, hogy az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők dolgozzanak az intézményeknek és az ügynökségeknek – egyáltalán nem tűnik túlzottnak a versenyvizsga‑kiírásban az oklevéllel igazolt, legalább hároméves, befejezett felsőoktatási tanulmányoknak megfelelő végzettség és legalább hároméves szakirányú szakmai tapasztalat előírása.
(lásd a 104. pontot)
4. A kinevezésre jogosult hatóság az üres állás betöltése során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeivel rendelkező pályázók felkutatása terén. E tekintetben a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „lehetőségeit” kifejezés világosan jelzi, hogy az említett hatóságnak nem abszolút kötelessége intézményen belüli versenyvizsgát szervezni, hanem csupán azt kell megvizsgálnia minden esetben, hogy az ilyen intézkedés a személyzeti szabályzat 27. cikkében szereplő előírásoknak megfelelő személy kinevezéséhez vezethet‑e. Így az adminisztráció nem köteles a megadott sorrendben követni a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében felsorolt eljárásokat, hanem dönthet úgy, hogy egyik szakaszból a másikba lép, még akkor is, ha az első szakaszt követően rendelkezésére állnak alkalmas pályázatok.
(lásd a 110. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑121/01. P. sz., O’Hannrachain kontra Parlament ügyben 2003. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑5539. o.) 14. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑97/99. és T‑99/99. sz., Chamier és O’Hannrachain kontra Parlament egyesített ügykben 2001. január 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑1. o. és II‑1. o.) 33. pontja; T‑248/02. sz., Faita kontra CES ügyben 2003. november 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑281. o. és II‑1365. o.) 45. pontja.
5. Azáltal, hogy a belső kiválasztási eljárásban sikerrel részt vevő számos alkalmazottjának határozatlan időre szóló, olyan kikötéssel ellátott szerződést ajánlott fel, amely kikötés kizárólag akkor alkalmazható, ha az alkalmazottat nem veszik fel valamely nyílt versenyvizsga tartaléklistájára, ezáltal világosan elkötelezve magát az érintettek állandó posztra való felvétele mellett, amennyiben felkerülnek valamely tartaléklistára, majd a betöltendő állások számát néhány darabra korlátozva és a – ráadásul nyílt – versenyvizsga tartaléklistájára felkerülő sikeres pályázók számát pontosan a betöltendő állások számában meghatározva, az intézmény szélsőségesen és objektív módon korlátozta az említett alkalmazottak azon lehetőségét, hogy összességükben elkerüljék a felmondási kikötés alkalmazását, ebből következően az intézmény részben lényegétől fosztotta meg az ideiglenes személyi állományával szemben vállalt szerződéses kötelezettségeit.
Mindazonáltal e megállapítás nem vonhatja maga után az említett versenyvizsga‑kiírások megsemmisítését. Annak kimondásával, hogy az alkalmassági listának lehetőleg legalább kétszer annyi nevet kell tartalmaznia, mint a betöltendő állások száma, a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének ötödik albekezdése csupán a vizsgabizottság ajánlását tartalmazza, amelynek célja a kinevezésre jogosult hatóság döntésének megkönnyítése. Másfelől az általános érvényű intézkedésnek minősülő versenyvizsga‑kiírás jogszerűsége nem függhet azon szerződéses kikötések tartalmától, amelyek a versenyvizsga pályázóit az adminisztrációhoz kötik, sem pedig az említett kikötések adminisztráció általi végrehajtásának módjától.
(lásd a 116., 117., 119. és 120. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 122/77. sz., Agneessens és társai kontra Bizottság ügyben 1978. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1978., 2085. o.) 22. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑159/95. sz., Dricot és társai kontra Bizottság ügyben 1997. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑385. o. és II‑1035. o.) 67. pontja; T‑225/95. sz., Chiou kontra Bizottság ügyben 1997. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑423. o. és II‑1135. o.) 82. pontja; T‑53/00. sz., Angioli kontra Bizottság ügyben 2003. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑13. o. és II‑73. o.) 103. pontja.
6. A szolgálati érdek indokolhatja a Közösségek meghatározott nyelveire vonatkozó ismeretek megkövetelését; a nyelvismeret felvételi eljárásban megkövetelt szintje azon szintnek felel meg, amely a szolgálati érdek valós igényeivel arányban állónak mutatkozik. Ráadásul az intézmények belső működési rendszerében a teljes nyelvi pluralizmus jelentős igazgatási nehézségeket okozna, és gazdaságilag is terhet jelentene. Az Unió intézményeinek és szerveinek belső működése objektíve igazolhatja a belső kommunikáció nyelveinek korlátozott voltát, különösen, ha az érintett szerv korlátozott forrásokkal rendelkezik.
Ennélfogva az a tény, hogy a versenyvizsga‑kiírásban a Közösségek egy vagy több nyelvét előnyben részesítik, ezáltal az e nyelvek valamelyikét legalább kielégítő szinten ismerő pályázók előnyhöz jutnak, nem minősülhet a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének, ha egyrészt e különbség az egyes pályázók egyedi körülményeiből ered, másrészt semmilyen olyan konkrét tényre nem hivatkoznak, amely megkérdőjelezné a feladatok ellátásához a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt nyelvismeret helytállóságát.
(lásd a 137., 138., 142. és 143. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság a fent hivatkozott Küster kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 16. és 20. pontja; 22/75. sz., Küster kontra Parlament ügyben 1975. október 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 1267. o.) 13. és 17. pontja; C‑160/03. sz., Spanyolország kontra Eurojust ügyben 2005. március 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑2077. o.) 47. pontja és M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa;
az Elsőfokú Bíróság T‑376/03. sz., Hendrickx kontra Tanács ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑83. o. és II‑379. o.) 26. pontja.
7. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) és az ideiglenes alkalmazottai közötti munkaviszonyra a személyzeti szabályzathoz kapcsolódó egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek vonatkoznak, még akkor is, ha e viszonyt szerződés szabályozza, így e munkaviszony közjogi jellegű. Mindazonáltal az a tény, hogy az ideiglenes alkalmazottak közösségi közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, nem zárja ki, hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződések az említett alkalmazási feltételeket kiegészítő bizonyos kikötéseinek végrehajtásakor az OHIM a szerződések jóhiszemű teljesítése elvének tiszteletben tartása mellett köteles eljárni, amely elv a legtöbb tagállam jogrendjének közös elve.
Ennélfogva az OHIM magatartásával számos ideiglenes alkalmazottban keltette stabil szakmai helyzet kellően megalapozott reményét azáltal, hogy határozatlan időre szóló, olyan kikötéssel ellátott szerződést ajánlott fel nekik, amely kikötés kizárólag akkor alkalmazható, ha az alkalmazottat nem veszik fel valamely nyílt versenyvizsga tartaléklistájára, majd a betöltendő állások számát néhány darabra korlátozta, közszolgálati kötelezettségszegést követett el, amely megalapozhatja a szerződéses felelősségét.
Az ilyen alkalmazottakat nem vagyoni kár érte még akkor is, ha sikerrel teljesítették a belső kiválasztási vizsgákat, ami lehetőséget biztosít számukra a határozatlan időre szóló szerződés megkötésére a nyílt versenyvizsgán való részvételig, amely nem vagyoni kár abból ered, hogy előmeneteli kilátásaikat illetően megtévesztve érzik magukat.
(lásd a 163–165. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 43/59., 45/59. és 48/89. sz., Von Lachmüller és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1960. július 15‑én hozott ítélete (EBHT 1960., 933. o. és 956. o.).
8. Az adminisztrációnak az ideiglenes alkalmazotti szerződésen alapuló szerződéses kötelezettségei teljesítése során elkövetett közszolgálati kötelességszegésért fennálló felelősségének megállapítása céljából az érintett alkalmazottnak a pert megelőző eljárást kell követnie, amelynek a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésén alapuló kártérítési kérelemmel kell indulnia.
Ennek hiányában a kártérítési kérelmek elfogadhatatlanok.
Mindazonáltal a jogvita tárgya és sajátosságai, amelyek magukba foglalják többek között a szerződéses kikötések, egyedi intézkedések és a vitatott versenyvizsga‑kiírás közötti viszony tisztázását, amely különösen nehézzé teszi a elfogadhatóság kérdését, nem róható fel a felperesnek, hogy panaszt nyújtott be az említett versenyvizsga‑kiírás ellen, amely panaszhoz a véleménye szerint őt ért kár megtérítése iránti kérelmet csatolt. Az e tekintetben elkövetett hiba kimenthető és ellentétes volna a gondos igazságszolgáltatás elvével a felperes arra való kötelezése, hogy újabb igazgatási és adott esetben bírósági eljárást kezdeményezzen az őt ért nem vagyoni kár megtérítése céljából.
(lásd a 167–169. pontot)