A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2012. március 9.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ELLA VALLEY VINEYARDS közösségi ábrás védjegy bejelentése – Az ELLE korábbi nemzeti és közösségi védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélye – A megjelölések közötti kapcsolat – Jóhírnév – A megjelölések hasonlóságának hiánya – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése”
A T‑32/10. sz. ügyben,
az Ella Valley Vineyards (Adulam) Ltd (székhelye: Jeruzsálem [Izrael], képviselik: C. de Haas és O. Vanner ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtt:
az Hachette Filipacchi Presse (HFP) (székhelye: Levallois‑Perret [Franciaország], képviseli: C. Moyou Joly ügyvéd),
az OHIM első fellebbezési tanácsának 2009. november 11‑i, az Hachette Filipacchi Presse (HFP) és az Ella Valley Vineyards (Adulam) Ltd közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott határozata (R 1293/2008‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona (előadó) és S. Frimodt Nielsen bírák,
hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető‑helyettes,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. január 22‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2010. május 21‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2010. május 19‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 19‑én benyújtott válaszra,
a 2012. január 13‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2005. március 4‑én a felperes, az Ella Valley Vineyards (Adulam) Ltd a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „Borok”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. szeptember 12‑i 37/2005. számában hirdették meg.
5 2005. december 12‑én a beavatkozó, az Hachette Filipacchi Presse (HFP) a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban szereplő áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás az alábbi ábrás megjelölésnek megfelelő két korábbi védjegyen alapult:
7 A két szóban forgó védjegy egyrészt a 2003. október 30‑án bejelentett és a 3475365. számon 2005. október 11‑én többek között a 16. osztályba tartozó és többek között a „Folyóiratok” és „Könyvek” leírásnak megfelelő áruk tekintetében lajstromozott védjegy, másrészt az 1989. június 27‑én bejelentett és az 1538354. számon 1999. június 27‑én többek között a 16. osztályba tartozó és többek között a „Folyóiratok” és „Könyvek” leírásnak megfelelő áruk tekintetében lajstromozott védjegy volt.
8 A felszólalás alátámasztásául a felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okokra hivatkozott.
9 2008. július 8‑án a felszólalási osztály a felszólalást elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések nem kellően hasonlók ahhoz, hogy fennálljon annak a veszélye, hogy a közönség a védjegyeket egymáshoz képzeletben társítsa, vagy azokat egymással kapcsolatba hozza, ami kizárja a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazását.
10 2008. szeptember 8‑án a beavatkozó a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
11 2009. november 11‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alapján a fellebbezésnek helyt adott, és hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát.
12 A fellebbezési tanács megállapította mindenekelőtt, hogy a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóságra tekintettel az érintett vásárlóközönség kapcsolatba hozhatja egymással az említett megjelöléseket. A fellebbezési tanács szerint a bejelentett védjegy az „ella” domináns szóelemből áll, amely vizuális szinten, különleges írásmódját is ideértve, hasonlóságot mutat a korábbi megjelölésekkel. A bejelentett védjegy többi eleme nem megkülönböztetésre alkalmas, mivel azok szokásosan használatosak a borok területén. Továbbá a bejelentett védjegy „ella” és „valley” eleme fogalmi szinten nem ugyanolyan jelentőséggel bír. Az érintett közönség az „ella” szót nem a „valley” szóhoz kapcsolódó földrajzi jelzésként, hanem keresztnévként vagy nőnemű névmásként érzékeli. A fellebbezési tanács megállapította továbbá, hogy a korábbi védjegyek jóhírneve a magazinok tekintetében megállapítást nyert az Európai Unió területén.
13 Ezt követően a fellebbezési tanács megállapította, hogy az Elle magazinhoz, amely nagy presztízsnek örvend a közönség körében, a francia életmód eleganciájának különleges imázsa társul, amely nem korlátozódik a divatra, hanem kiterjed a gasztronómiára is. Márpedig a gasztronómiával és a borokkal foglalkozó kiadványok között van kapcsolat. Ezen túl az Elle magazin a gasztronómiáról és borról szóló tematikus magazinokat, mint amilyen az Elle À TABLE magazin, valamint receptfüzeteket is megjelentet. Ezenkívül egyrészt közvetlenül az Elle magazin védnöksége alatt is készül bor (Cuvée ELLE), másrészt rendszeresen javasol olvasóinak minőségük folytán kiválasztott borokat. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a közönségnek olyan márkanév alatt kínálnak borokat eladásra, amelynek domináns elemét egy, az „elle” szóhoz igen hasonló és azonos betűtípussal írt szó alkotja, annak a komoly veszélyével jár, hogy a felperes jogosulatlanul kihasználja a korábbi védjegyek jóhírnevét. Az uniós borfogyasztó ugyanis ismeri az Elle magazint, és azzal kapcsolatba hozhatja a felperes borait.
A felek kérelmei
14 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
15 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
16 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.
Indokolás
17 Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Azt állítja, hogy a jelen esetben az ítélkezési gyakorlat által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy a közönség a bejelentett védjegyet a korábbi védjegyekkel kapcsolatba hozza, nem teljesülnek. Így először is a szóban forgó megjelölések nem mutatnak különösebb hasonlóságot; másodsorban a szóban forgó áruk különbözőek, harmadsorban pedig a korábbi védjegyek mindössze korlátozott jóhírnévnek örvendenek. Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a bejelentett védjegy semmiképpen sem használja ki tisztességtelenül a korábbi védjegyek jóhírnevét.
18 Márpedig a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből az következik, hogy annak alkalmazása a következő három feltételhez kötött: először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalásban hivatkozott korábbi védjegy jóhírneve, és harmadszor azon veszély fennállása, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. E három feltétel kumulatív jellegű, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (lásd a Törvényszék T‑586/10. sz., Aktieselskabet af 21. november 2001 kontra OHIM – Parfums Givenchy [only givenchy] ügyben 2011. december 8‑án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
19 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett sérelmek – amennyiben megvalósulnak – az ütköző védjegyek bizonyos mértékű hasonlóságának következményei, amely miatt az érintett vásárlóközönség rokonítja egymással a védjegyeket, vagyis kapcsolatba hozza, azonban nem téveszti össze őket egymással (a Törvényszék T‑438/07. sz., Spa Monopole kontra OHIM – De Francesco Import [SpagO] ügyben 2009. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑4115. o.] 15. pontja; lásd továbbá analógia útján a Bíróság C‑252/07. sz. Intel Corporation ügyben 2008. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑8823. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
20 Az ütköző védjegyek közötti ilyen kapcsolatnak az érintett közönség tudatában való fennállását átfogóan, az eset összes releváns tényezőjét figyelembe véve kell mérlegelni (lásd analógia útján a fenti 19. pontban hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 A Bíróság pontosan meghatározta, hogy mely tényezők lehetnek relevánsak az ütköző védjegyek közötti, említett kapcsolat fennállásának átfogó mérlegelése során. Így e tényezők közül a Bíróság először is megemlítette az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértékét; másodszor azon áruk vagy szolgáltatások természetét, amelyek vonatkozásában az ütköző védjegyeket lajstromozták, beleértve ezen áruk vagy szolgáltatások, valamint az érintett vásárlóközönség hasonlóságának vagy különbözőségének mértékét; harmadszor a korábbi védjegy jóhírnevének erősségét; negyedszer a korábbi védjegy benne rejlő vagy a használattal megszerzett megkülönböztető képességének mértékét; ötödször az összetéveszthetőségnek a vásárlóközönség képzetében való fennállását (a fenti 19. pontban hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 42. pontja).
22 A megtámadott határozat jogszerűségét e megfontolások tükrében kell megvizsgálni.
Az érintett közönségről
23 Az érintett közönséggel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ütköző védjegyek közötti kapcsolat, amelytől a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében felsorolt visszaélésszerű magatartások megvalósulása függ, azt feltételezi, hogy az említett védjegyekkel megjelölt áruk és szolgáltatások által érintett vásárlóközönségek azonosak, vagy bizonyos mértékben „átfedik egymást” (a fenti 19. pontban hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 46–49. pontja).
24 Márpedig a jelen esetben egyrészt a korábbi védjegyek által – amelyek jóhírnevére hivatkoztak – megjelölt áruk, a „folyóiratok” és „könyvek” célközönségét a nagyközönség alkotja (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑425/07. és T‑426/07. sz., Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM [100 és 300] egyesített ügyekben 2009. november 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑4275. o.] 24. pontját és a T‑200/07–T‑202/07. sz., Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM [222, 333 és 555] egyesített ügyekben 2009. november 19‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 26. pontját). E tekintetben, mivel azon két korábbi védjegy egyike, amelyekre a beavatkozó felszólalását alapította, közösségi védjegy, az érintett közönséget az Unió nagyközönsége alkotja.
25 Másrészt meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjeggyel érintett árukat, azaz a „borokat” ugyancsak az Unió nagyközönségének szánják. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, mivel a borok általában széles körű forgalmazás tárgyát képezik, a nagy áruházak élelmiszerrészlegétől a bárokig és kávézókig, mindennapi fogyasztási cikkekről van szó, amelyek tekintetében az érintett közönséget a nagy tételben vásárolt termékek átlagos európai fogyasztói alkotják, akik feltehetően szokásosan tájékozottak, ésszerűen figyelmesek és körültekintők (lásd a Törvényszék T‑458/07. sz., Dominio de la Vega kontra OHIM – Ambrosio Velasco [DOMINIO DE LA VEGA] ügyben 2009. szeptember 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. pontját és a T‑291/07. sz., Viñedos y Bodegas Príncipe Alfonso de Hohenlohe kontra OHIM – Byass [ALFONSO] ügyben 2009. szeptember 23‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 Ilyen körülmények között, mivel az ütköző megjelölésekkel megjelölt áruk érintett fogyasztóit az Unió nagyközönsége alkotja, azt a következtetést kell levonni, hogy a jelen esetben az érintett vásárlóközönségek „átfedik egymást”.
27 Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a bejelentett védjeggyel érintett áruk célközönsége az átlagosnál magasabb fokú figyelmet tanúsít, mivel különösen igényes, hiszen ezen áruk jellegzetessége, hogy „kóser” borok, nem fogadható el.
28 Ugyanis, mindenekelőtt a fenti 25. pontban hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a borok fogyasztójának a figyelme általában átlagos mértékű. Márpedig a fellebbezési tanács értékelésének megkérdőjelezéséhez nem elegendő, hogy a felperes kijelenti, hogy egy meghatározott ágazatban a fogyasztó különös figyelmet fordít a védjegyekre, hanem ezen állítását alá is kell támasztania (lásd a Törvényszék T‑118/09. sz., La Sonrisa de Carmen Bloom Clothes kontra OHIM – Heldmann [BLOOMCLOTHES] ügyben 2011. október 5‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 21. és 22. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), amit a jelen esetben ő nem tett meg jogilag megkövetelt módon.
29 Meg kell állapítani továbbá, hogy a bejelentett védjegy általában a bort jelöli, nem pedig meghatározott bortípusokat. Így az a körülmény, hogy a felperes a bejelentett védjegyet „kóser” típusú borok értékesítése során kívánja használni, ami az említett védjeggyel megjelölt áruk forgalmazása különleges módjának körébe tartozik, amely változhat az időben és ezen védjegyek jogosultjainak szándékának megfelelően, nem változtat azon az egyébiránt maga a felperes által a tárgyaláson elismert tényen, hogy a bejelentett védjegyen fennálló oltalom, amennyiben e védjegy lajstromozásra kerülne, minden borra kiterjed, így az érintett közönséget a „borok” egésze tekintetében kell meghatározni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Törvényszék T‑400/06. sz., Zero Industry kontra OHIM – zero Germany [zerorh+] ügyben 2009. szeptember 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
A korábbi védjegyek jóhírnevéről
30 A korábbi védjegyek jóhírnevével kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy nem elegendő ahhoz, hogy az érintett közönség azokkal a bejelentett védjegyet kapcsolatban hozza a borok területén. Az a körülmény, hogy az Elle magazin borokról szóló cikkeket jelentet meg vagy rovatokat vezet, nem nyújt e területen közismertséget a korábbi védjegyeknek.
31 E tekintetben a jóhírnév feltétele az, hogy a korábbi védjegyet az azzal ellátott árukon vagy szolgáltatásokon keresztül az érintett vásárlóközönség jelentős része ismerje. E feltétel vizsgálata során tekintetbe kell venni az ügy minden releváns elemét, többek között a védjegy által birtokolt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentőségét, ugyanakkor nem követelmény, hogy a korábbi védjegy az így meghatározott érintett vásárlóközönség meghatározott százalékának körében ismert legyen, és hogy a jóhírnévnek az érintett földrajzi terület egészén fenn kell állnia, amennyiben a jóhírnév az érintett terület jelentős részén fennáll (lásd analógia útján a Bíróság C‑375/97. sz. General Motors ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5421. o.] 24., 25., és 27–29. pontját, és a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatban, a Törvényszék T‑93/06. sz., Mülhens kontra OHIM – Spa Monopole [MINERAL SPA] ügyben 2008. június 19‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 33. pontját).
32 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes elismeri, hogy az Elle magazin sikere folytán a korábbi védjegyek jóhírnévnek örvendenek a folyóiratok és könyvek területén az Unióban, vagy legalábbis az Unió egy jelentős részében.
33 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból egyáltalában nem következik, hogy annak bizonyításához, hogy az érintett közönség az ütköző védjegyeket rokoníthatja egymással azáltal, hogy kapcsolatba hozza őket egymással, annak igazolására lenne szükség, hogy a korábbi védjegyek jóhírnévre tettek szert a bejelentett védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások területén. Így a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alapján a fellebbezési tanácsnak nem kellett megállapítania, hogy a korábbi védjegyek jóhírnévnek örvendenek a borok területén.
34 E tekintetben meg kell továbbá állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat ételmében kizárólag akkor van szükség a korábbi védjegy jóhírneve erősségének figyelembevételére annak meghatározása érdekében, hogy ez a jóhírnév túllép‑e az e védjeggyel érintett vásárlóközönségen, ha a korábbi védjeggyel, illetve a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk érintett közönsége eltér egymástól (a fenti 19. pontban hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 51–53. pontja). A jelen ügyben mindazonáltal, amint az a fenti 26. pontban megállapítást nyert, a korábbi védjegyekkel megjelölt áruk és a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk érintett vásárlóközönsége legalábbis részben azonos.
35 Ilyen körülmények között azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor megállapította, hogy korábbi védjegyek jóhírneve elegendő ahhoz, hogy az érintett közönség a bejelentett védjegyet azokkal kapcsolatba hozza.
Az ütköző megjelölések hasonlóságáról
36 Az ütköző megjelölések közötti azonosság vagy hasonlóság fennállására vonatkozó feltétel kapcsán a korábbi védjegyeket össze kell hasonlítani a bejelentett védjeggyel.
37 E tekintetben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a védjegyek hasonlóságára vonatkozóan a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése által előírt feltétel teljesítéséhez nem szükséges annak bizonyítása, hogy az érintett vásárlóközönség tudatában fennáll az összetévesztés veszélye a jóhírnévnek örvendő korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között. Elegendő, hogy az e védjegyek közötti hasonlóság mértéke olyan legyen, hogy az érintett vásárlóközönség azokat kapcsolatba hozhassa egymással (lásd analógia útján a Bíróság C‑408/01. sz., Adidas‑Salomon és Adidas Benelux ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑12537. o.] 27. és 31. pontját, valamint a C‑487/07. sz., L’Oréal és társai kontra Bellure és társai ügyben 2009. június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑5185. o.] 36. pontját; a Törvényszék T‑181/05. sz., Citigroup és Citibank kontra OHIM – Citi [CITI] ügyben 2008. április 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑669. o.] 64. és 65. pontját). E tekintetben, minél nagyobb a hasonlóság az ütköző védjegyek között, annál valószínűbb, hogy a bejelentett védjegy felidézi a korábbi jóhírnévvel rendelkező védjegyet az érintett vásárlóközönség képzetében (a fenti 19. pontban hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 44. pontja).
38 A szóban forgó védjegyek közötti kapcsolat fennállásának megállapítását célzó átfogó értékelésnek – az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlósága tekintetében – az ezek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit (a Törvényszék T‑137/05. sz., La Perla kontra OHIM – Worldgem Brands [NIMEI LA PERLA MODERN CLASSIC] ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 35. pontja és a T‑21/07. sz., L’Oréal kontra OHIM – Spa Monopole [SPALINE] ügyben 2009. március 25‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 18. pontja).
39 A két védjegy közötti hasonlóság értékelése továbbá nem korlátozódhat arra, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóeleme kerüljön figyelembevételre és a másik védjeggyel való összehasonlításra. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a szóban forgó védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ami azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények között ne lehetne domináns a védjegy valamely alkotóeleme vagy alkotóelemei (lásd analógia útján a Törvényszék T‑412/08. sz., Trubion Pharmaceuticals kontra OHIM – Merck [TRUBION] ügyben 2009. december 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
40 Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévedett‑e, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a szóban forgó megjelölések kellően hasonlók ahhoz, hogy az érintett közönség a szóban forgó védjegyeket kapcsolatba hozza egymással.
41 A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megállapította mindenekelőtt, hogy a bejelentett védjegy domináns elemét, azon tény folytán, hogy e szó nagyméretű nagybetűkkel van szedve, továbbá a többi szó- és ábrás elem csekély megkülönböztető képessége folytán, az „ella” szó alkotja. Ezen előfeltevésből kiindulva a fellebbezési tanács ezt követően azt a következtetést vonta le, hogy az érintett közönség a szóban forgó védjegyeket kapcsolatba hozhatja egymással a bejelentett védjegy „ella” domináns eleme és az ELLE korábbi védjegyeket alkotó egyetlen megjelölés hasonlósága folytán.
42 A jelen esetben, amint az a fenti 2. pontból következik, a bejelentett védjegyet egy vékony fehér szegélyű fekete téglalap alkotja, amely borospalackcímkét jelenít meg. Az „ella” és „valley” szavak fehér nagybetűvel vannak a téglalap belsejébe írva. A „vineyards” szó a téglalap alatt szerepel fekete nagybetűkkel szedve.
43 Márpedig, noha, amint azt a fellebbezési tanács megjegyezte, a bejelentett védjegyben az „ella” szó nagyobb méretű a „valley” szónál, és felette helyezkedik el, hangsúlyozni kell, hogy a bejelentett védjegy elrendezésénél fogva e két szó nem észlelhető külön‑külön. Meg kell állapítani ugyanis, hogy az „ella” és a „valley” szó is a fekete téglalapon belül található, és azonos betűtípussal és színnel vannak szedve. Az érintett közönség e két szót, fekete téglalapon belüli szomszédos elhelyezkedésük, valamint azonos színük és betűtípusuk folytán, méretbeli különbségük ellenére „ella valley” kifejezésként, elválaszthatatlan egészként fogja érzékelni. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit (lásd a Bíróság C‑532/10. P. sz., Adp Gauselmann GmbH kontra OHIM ügyben 2011. június 29‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
44 E megfontolások a borászat területén még lényegesebbek. E területen gyakori ugyanis, hogy a fogyasztó az áru vásárlása során olyan címkékkel szembesül, amelyen egy, a völgy jelentésű „valley‑hez” kapcsolódó szót tartalmazó kifejezés szerepel. Egyébként meg kell állapítani, hogy e körülményt maga a fellebbezési tanács is megerősítette, amikor a megtámadott határozat 16., illetve 19. pontjában számos így képzett, borokra vonatkozó eredetmegjelölést említett, például: „Napa Valley”, „Sonoma Valley” vagy „Barrosa Valley”. Márpedig e számos eredetmegjelölés jól mutatja, hogy az ilyen megnevezések megszokottak a borászati ágazatban.
45 E megfontolásokból az következik, hogy az összességében vett „ella valley” kifejezés olvasatán az érintett fogyasztó hajlamos azt akként értelmezni, mint amely egy, a bor származását jelölő földrajzi névre utal. E tekintetben meg kell állapítani azt is, hogy noha a borok fogyasztója átlagos mértékű figyelmet tanúsít, amint az a fenti 25. és 28. pontban megállapítást nyert, a borok származása, ezen áruk vásárlása során, ritkán közömbös a számára. Következésképpen az említett fogyasztó általában fordít bizonyos figyelmet az általa megvásárolt bor eredetmegjelölésére.
46 Egyébiránt meg kell azt is állapítani, hogy a felperes rámutatott a Törvényszék előtt, hogy az „ella valley” kifejezés angolul az izraeli „Elah völgyére”utal – amely a Bibliában is említést nyer, mint az a hely, ahol Dávid legyőzte Góliátot –, ahol a felperes által a bejelentett védjegy alatt forgalmazott bort termelik. Márpedig, attól a kérdéstől függetlenül, hogy ez a körülmény járhat‑e azzal a következménnyel, hogy a bejelentett védjegy kizárólag leíró jellegű megjelölésekből áll – lévén, hogy e kérdés a jelen ügynek nem tárgya –, meg kell állapítani mindazonáltal, hogy az, hogy az „ella valley” egy olyan völgyre utal, amely ténylegesen létezik, azon megállapítást támasztja alá, hogy e kifejezés földrajzi névnek tekinthető. E vonatkozásban, amint azt a felek a tárgyaláson elismerték, úgy az „ella”, mint az „elah” szó csupán közelítő átírása egy héber szónak, ami magyarázattal szolgál az e két szó írásmódja közötti eltérésre.
47 A fenti megfontolások fényében azt a következtetést kell levonni, hogy a jelen esetben, a fellebbezési tanács álláspontjával ellentétben, az érintett közönség az „ella valley” kifejezést egészében fogja érzékelni, anélkül hogy az azt alkotó szóelemekre bontaná, következésképpen azt a bor származását jelölő földrajzi névre való utalásként fogja érteni.
48 Ami a „vineyards” szót illeti, nem vitatott, hogy ez a szó, mivel a „szőlőhegy” fogalmára utal, a bejelentett védjegy által megjelölt áru származására utal, legalábbis az Unió angol nyelvű fogyasztói számára, tehát csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik. Továbbá, e szót, tekintettel kisebb méretére és a bejelentett megjelölésen belüli elhelyezkedésére, a fogyasztó nem érzékelheti olyan elemként, amely a szóban forgó áru kereskedelmi származását jelzi, ami nem jelenti szükségképpen azt, hogy e szót a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban elhanyagolhatónak kellene tekinteni.
49 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy domináns elemét összességében véve az „ella valley” kifejezés, nem pedig, amint azt a fellebbezési tanács megállapította, kizárólag az „ella” elem alkotja. Következésképpen a szóban forgó védjegyek közötti kapcsolat fennállásának megállapítását célzó átfogó értékelést a jelen esetben – az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – a korábbi védjegyek, és azon bejelentett védjegy között kell elvégezni, amelynek domináns elemét az „ella valley” kifejezés alkotja, anélkül hogy a fennmaradó rész elhanyagolható lenne.
50 Márpedig ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy vizuális szinten a szóban forgó megjelölések mindössze csekély mértékű hasonlóságot mutatnak. Ugyanis ha igaz is, hogy a bejelentett védjegy első három betűje azonos a korábbi védjegyek első három betűjével, e körülmény nem elegendő a szóban forgó megjelölések között fennálló számos különbség ellensúlyozására. Így, míg a korábbi védjegyek egy négybetűs szóból állnak, a bejelentett védjegy domináns eleme kettő, összesen tíz, két sorban megjelenített betűt tartalmazó szóból áll. Ezen túl azt is meg kell állapítani, hogy az „ella valley” kifejezés első szava nem azonos a korábbi védjegyek „elle” szavával, és attól utolsó betűjében tér el. A „vineyards” szóelem és a bejelentett védjegy ábrás elemei vizuális téren olyan elemeket adnak hozzá, amelyek alkalmasak arra, hogy a szóban forgó megjelöléseket megkülönböztessék, ha csekély mértékben is.
51 E tekintetben, ha igaz is, amint azt a fellebbezési tanács megállapította, és amint azt az OHIM és a beavatkozó kiemelte, hogy a korábbi védjegyekben és a bejelentett védjegyben használt betűtípus azonos, mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy e betűtípus meglehetősen megszokott és azt gyakorta használják. Következésképpen az ütköző megjelölések szóelemei tekintetében használt betűtípus a jelen esetben nem tekinthető olyan elemnek, amely egyensúlyozhatná a szóban forgó védjegyek között meglévő számos megkülönböztető elemet.
52 Hangzás szintjén a szóban forgó védjegyek ugyancsak különbségeket mutatnak, amelyek túlmutatnak a hasonló elemeken. Meg kell állapítani ugyanis, hogy az – egy négybetűs szóból álló – korábbi védjegyek és az összesen tízbetűs domináns szóelemből és egy kilencbetűs szóból álló bejelentett védjegy közötti hosszúságbeli különbség olyan hangzás‑ és ritmusbeli különbséghez vezet, amelyet nem ellensúlyozhat a korábbi védjegyeket alkotó szóelem első három betűjének és bejelentett védjegy domináns elemét alkotó első szónak az azonossága.
53 A szóban forgó megjelölések fogalmi szinten sem mutatnak kellő mértékű hasonlóságot ahhoz, hogy az érintett közönség a szóban forgó védjegyeket kapcsolatba hozhassa egymással. Ugyanis, amint az a fenti 43–47. pontban bemutatott megfontolásokból következik, a bejelentett védjegy alkalmas arra, hogy az érintett közönség tudatában az e védjegy alatt forgalmazott bor származásához kapcsolódó földrajzi nevet idézze fel, míg a korábbi védjegyekről ez nem mondható el. Így, még ha nem is kizárt, hogy tekintettel a korábbi védjegyek jóhírnevére, az „elle” az Unió közönségének egy része számára az ELLE magazint idézi fel, az nem változtat azon a megállapításon, hogy a szóban forgó megjelölések fogalmi szinten nem mutatnak hasonlóságot.
54 Ami az ütköző megjelölések hasonlóságát illeti, ugyancsak meg kell állapítani, hogy ami a nemzeti bíróságoknak a beavatkozó által az „elle” és „ella” szavak között fennálló hasonlóságra vonatkozó elmélet alátámasztása céljából benyújtott határozatait illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem akadályozza semmi abban, hogy az uniós jog értelmezése során a nemzeti ítélkezési gyakorlatból merítsen (lásd a Törvényszék T‑499/09. sz., Evonik Industries kontra OHIM [bíborszínű, lekerekített sarkú négyszög] ügyben 2011. július 13‑án hozott ítéletének 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), ez nem köti ugyanakkor az uniós bíróságot, a közösségi védjegyszabályozás ugyanis autonóm rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől (a Törvényszék T‑32/00. sz., Messe München kontra OHIM [electronica] ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3829. o.] 47. pontja és a T‑97/05. sz., Rossi kontra OHIM – Marcorossi [MARCOROSSI] ügyben 2006. július 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 53. pontja).
55 E megfontolások összességéből az következik, hogy a fellebbezési tanács megállapításával ellentétben a jelen ügy tárgyát képező megjelölések nem kellően hasonlók ahhoz, hogy az érintett közönség a bejelentett védjegyet gondolatban a korábbi védjegyekhez társíthassa.
56 Így a szóban forgó védjegyek közötti kapcsolat az érintett közönség tudatában való fennállásának megállapítását célzó, a fenti 19–21. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt átfogó értékelésnek arra a következtetésre kell vezetnie, hogy tekintettel a szóban forgó megjelölések között fennálló különbségekre, és a korábbi védjegyek jóhírneve ellenére, a jelen esetben nem áll fenn annak a veszélye, hogy a közönség az ütköző megjelöléseket ilyen kapcsolatba hozza egymással.
57 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának egyik feltétele, nevezetesen az ütköző védjegyek hasonlósága, amelynek folytán az érintett közönség az említett védjegyeket kapcsolatba hozza egymással, nem teljesül.
58 Ilyen körülmények között, tekintve, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának feltételei kumulatív jellegűek, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (lásd a fenti 18. pontot), a keresetnek helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne vizsgálni az azon veszély fennállására vonatkozó feltételt, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélkül történő használata tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.
A költségekről
59 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
60 Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Mivel a beavatkozó pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2009. november 11‑én hozott határozatát (R 1293/2008‑1. sz. ügy).
2) A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi saját költségein túl az Ella Valley Vineyards (Adulam) Ltd költségeinek viselésére.
3) Az Hachette Filipacchi Presse (HFP) maga viseli saját költségeit.
Azizi | Cremona | Frimodt Nielsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. március 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások