TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2022. július 14.(1)
C‑392/21. sz. ügy
TJ
kontra
Inspectoratul General pentru Imigrări
(a Curtea de Apel Cluj [kolozsvári ítélőtábla, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme – A 90/270/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése – »Képernyő előtt« végzett munka – A munkavállalók szemének és látásának védelme – A »különleges korrekciós eszköz« fogalma”
I. Bevezetés
1. A 90/270/EGK irányelv(2) (a továbbiakban: a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv) – amelyet 1990‑ben fogadtak el, amikor a képernyő előtt végzett munka még nem terjedt el széles körben – megállapít bizonyos, képernyőhöz kapcsolódó munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági követelményeket. Mai szemmel nézve ugyanis az irányelv tartalmaz olyan elemeket, amelyek nyilvánvalónak, sőt múltidézőnek tűnhetnek, beleértve az írógépeknek az irányelv hatálya alóli kizárását.(3) A képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv ugyanakkor olyan jogosultságokat is biztosít, amelyek sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak akkor, amikor – mint napjainkban – a képernyő előtt végzett munka mindenütt jelen van. Ez a helyzet például az irányelv 9. cikkének (3) bekezdéséből eredő jogosultságok esetében, amelyek értelmében a számítógép‑monitor előtt végzett munka céljára „különleges korrekciós eszközt” kell biztosítani a munkavállaló részére.
2. A jelen ügy tárgyát e jog képezi. A felperes – akinek romlott a látása – a szakorvosnál tett látogatást követően új szemüveget vásárolt. A munkáltatója megtagadta az ezzel kapcsolatos kiadásainak fedezését. Ez a Curtea de Apel Cluj (kolozsvári ítélőtábla, Románia) mint kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvitához vezetett.
3. A Curtea de Apel Cluj (kolozsvári ítélőtábla) többek között bizonytalan abban, hogy a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő „különleges korrekciós eszközök” kifejezés magában foglalja‑e a szemüveget.
4. Habár első látásra jelentéktelennek tűnik e rendelkezés, annak a Bíróság általi értelmezése nem csak a felperes egészségére, hanem a számítógép‑monitor előtt dolgozni köteles valamennyi munkavállaló védelmét célzó nemzeti jogi rendszerre nézve is szélesebb körű következményekkel jár.
II. Jogi háttér
5. A képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv „A munkavállalók szemének és látásának védelme” címet viselő 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A munkavállalók megfelelő szem‑ és látásvizsgálatra jogosultak, amelyet a szükséges képesítéssel rendelkező személy végez:
– a képernyő előtt végzett munka megkezdése előtt,
– azt követően rendszeres időközönként, és
– olyan látási problémák észlelése esetén, amelyek a képernyő előtt végzett munkának tulajdoníthatók.
(2) Amennyiben az első bekezdésben említett vizsgálat eredményei szükségessé teszik, a munkavállalók szemészeti vizsgálatra jogosultak.
(3) Amennyiben az első és második bekezdésben említett vizsgálat eredményei szükségessé teszik és ha a szokásos korrekciós eszközök nem alkalmazhatók, a munkavállalókat a végzett munkának megfelelő különleges korrekciós eszközökkel kell ellátni.
(4) Az e cikk alapján megtett intézkedések nem terhelhetik a munkavállalókat járulékos költségekkel.
(5) A munkavállalók szem‑ és látásvédelme a nemzeti egészségügyi ellátó rendszer részeként is megvalósulhat.”
III. Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6. Az alapeljárás felperese a román bevándorlási főfelügyelet (a továbbiakban: főfelügyelet) alkalmazásában áll. Munkaköri feladatainak részét képezi a képernyő előtt végzett munka. A felperes azt állítja, hogy e munka és más kockázati tényezők következtében jelentősen romlott a látása, ami a szakorvos ajánlása alapján szükségessé tette a szemüvegének cseréjét.
7. A felperes előadja, hogy a nemzeti társadalombiztosítási rendszerre nem hárítható át a 2 629 román lej (RON) (az eljárás megindításának napján hozzávetőleg 543 euró) összeg, amely a különleges látáskorrekciós eszköz ellenértéknek, valamint a szemüveg, a lencsék, a szemüvegkeret és a munkaerő költségére vonatkozó pénztárblokkokon szereplő ellenértéknek felel meg. A felperes ezen összeg megtérítését kérte a főfelügyelettől mint munkáltatójától, amit azonban az megtagadott.
8. A felperes ezt követően 2020. június 19‑én a munkáltatójával szemben keresetet indított a Tribunalul Clujnál (kolozsvári törvényszék, Románia), amely arra irányult, hogy e felet kötelezzék a kért összeg részére történő megfizetésére. A Tribunalul Cluj (kolozsvári törvényszék) ezt a kérelmet elutasította azon az alapon, hogy nem teljesültek a visszafizetés jogszabályi feltételei. A képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelvet átültető releváns jogszabály(4) ugyanis a különleges korrekciós eszközök költségének megtérítésére nem, azonban csak szükség esetén az ilyen eszközökkel való ellátáshoz biztosított jogot.
9. A felperes ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a Curtea de Apel Clujhoz (kolozsvári ítélőtábla), a jelen ügyben kérdést előterjesztő bírósághoz.
10. A Curtea de Apel Cluj (kolozsvári ítélőtábla) úgy ítéli meg, hogy a „különleges korrekciós eszközök” képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikke szerinti fogalmának értelmezése szükséges, mivel e fogalmat az irányelv nem határozza meg. Ezenfelül úgy ítéli meg, hogy az említett kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a szemüveget is, amennyiben arra szüksége az olyan munkavállalóknak, akiknek a látása a munkavégzési körülményeik következtében romlott. A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt arra keresi a választ, hogy az irányelv 9. cikkében említett „különleges korrekciós eszközök” kizárólag a munkahelyen használt eszközök‑e, vagy azok a munkahelyen kívül is használhatók.
11. Ilyen körülmények között a Curtea de Apel Cluj (kolozsvári ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1. Úgy kell‑e értelmezni [a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv] 9. cikkében szereplő »különleges korrekciós eszköz« kifejezést, hogy az nem foglalja magában a szemüveget?
2. Úgy kell‑e érteni [a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv] 9. cikkében szereplő »különleges korrekciós eszköz« kifejezést, hogy az egyedül a kizárólagosan munkahelyen/a munkaköri feladatok teljesítése során használt eszközt foglalja magában?
3. A különleges korrekciós eszközzel való ellátásnak [a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv] 9. cikkében előírt kötelezettsége kizárólag az eszköznek a munkáltató általi beszerzésére vonatkozik‑e, vagy az kiterjesztően értelmezhető, vagyis magában foglalja azt az esetet is, ha a munkáltató viseli a munkavállaló részéről az eszköz beszerzésével kapcsolatban felmerülő szükségszerű kiadásokat?
4. Összeegyeztethető‑e [a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv] 9. cikkével az, ha a munkáltató e kiadásokat a »nehéz munkakörülményekre tekintettel történő emelés« jogcímén állandó jelleggel fizetett díjazás általános emelése formájában fedezi?”
12. Írásbeli észrevételeket a főfelügyelet, az olasz és a román kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. Tárgyalás tartását nem kérték, ezért arra nem került sor.
IV. Elemzés
13. A Bíróság azt kérte, hogy indítványom kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdésre összpontosítson. A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkében használt „különleges korrekciós eszközök” kifejezést, hogy az nem foglalja magában a szemüveget.
14. E kérdés megválaszolása céljából a következőképpen járok el. Először is néhány előzetes megjegyzést teszek a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv hátterével kapcsolatban, amely tehát befolyásolja annak értelmezését (A). Másodszor, a „különleges korrekciós eszköz” fogalmának értelmezésére teszek javaslatot annak megválaszolása céljából, hogy ez a kifejezés magában foglalja‑e a szemüveget, és ha igen, milyen típusú szemüveget (B).
A. Előzetes észrevételek
15. A képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv egyike a 89/391/EGK irányelv(5) (keretirányelv) 16. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott 20(6) „származékos irányelvnek” (7).
16. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az anya formálja a gyermeke életszemléletét, a keretirányelv átfogó célja is áthatja a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelvet, beleértve a képernyő előtt történő munkavégzés konkrét területét.(8) Röviden be kell tehát mutatni a keretirányelvet.
17. A keretirányelvet az EGK‑Szerződés 118a. cikke (jelenleg EUMSZ 153. cikk) alapján fogadták el, amely a szociálpolitikai intézkedések jogalapja.(9) A Bíróság úgy ítélte meg, hogy e rendelkezés széles jogkört biztosít az Unió számára a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére irányuló intézkedések elfogadására vonatkozóan.(10)
18. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) hatálybalépésével a munkavállalók egészségét és biztonságát az uniós jogrend által elismert alapvető jogként erősítették meg. A Charta 31. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.” Érdekes megjegyezni, hogy a Chartához fűzött magyarázatok szerint a 31. cikkének (1) bekezdését a keretirányelv ihlette.(11) Ennélfogva megállapítható, hogy ez az irányelv az elfogadása óta olyan alapvető jog kifejeződése, amelyet csak a Charta kodifikált.
19. A Bíróság a fentiekkel összhangban megerősítette, hogy a keretirányelv hatályát és rendelkezéseit kiterjesztően kell értelmezni.(12) Ezzel egyidejűleg korlátozni kell a keretirányelv vagy a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére irányuló más irányelvek hatálya alóli esetleges kivételeket.(13)
20. Mivel a keretirányelvnek egyértelmű célja munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetése,(14) e cél a „származékos irányelvek” alapján kétféle intézkedéssel érhető el: olyan intézkedésekkel, amelyek megelőzik a veszélyes munkakörnyezet munkavállalók egészségét érintő kockázatát,(15) valamint azokat az intézkedéseket, amelyek célja a munkavállalók meghatározott csoportjai egészségi állapotának és biztonsági körülményeinek javítása.(16)
21. A munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatos helyzetek megelőzésére irányuló közös célkitűzés(17) tükrében kell értelmezni a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkét.(18)
B. A „különleges korrekciós eszköz” fogalmának értelmezéséről
22. A képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelvnek az irányelvet magában foglaló szabályozási keret tükrében értelmezett célkitűzései révén elismerést nyer a munkavállalók egészsége és biztonsága látási problémáik azonosítása és enyhítése révén történő védelmének szükségessége.
23. Ezen irányelv 9. cikke az említett átfogó védelmi célt a munkavállalót megillető jogokká alakítja. E jogok a diagnosztikai vizsgálatokhoz és szükség esetén különleges korrekciós eszközhöz való jogot foglalnak magukban.
24. Így a 9. cikk (1) bekezdése egyrészt rögzíti, hogy a képernyőt használó munkavállalók szem‑ és látásvizsgálatra jogosultak a képernyőn végzett munka előtt és alatt.(19) Ezt követően a 9. cikk (2) bekezdése szükség esetén szemészeti vizsgálat lehetőségét biztosítja a munkavállalók számára. A 9. cikk (3) bekezdése arra az esetre, ha e vizsgálatok bármelyikének eredményei szükségessé teszik, és ha a szokásos korrekciós eszközök nem alkalmazhatók, lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy költségmentesen különleges korrekciós eszközt kapjanak.(20)
25. A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a „különleges korrekciós eszköz” fogalma magában foglalja‑e a szemüveget is.
26. Mindenekelőtt segíthet a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv történeti értelmezése. Ahogyan arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutatott, bár ezen irányelv eredeti javaslata a „szemüveg” kifejezést használta, azt végül a tágabb értelmű „korrekciós eszköz” kifejezés váltotta fel.(21) E fogalom tehát nem pusztán a szemüvegeket foglalja magában, hanem valószínűleg más olyan eszköztípusokat (például a kék fény képernyőszűrőket) is, amelyek alkalmasak lehetnek a látási problémák orvoslására vagy a látáskárosodás megelőzésére.
27. Így, bár a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv különbséget tesz a „korrekciós eszköz” kifejezés „szokásos” és „különleges” változata között, mindkét kifejezés magában foglalja a szemüvegeket. A „különleges” korrekciós eszköz vagy – még egyszerűbben – a „különleges” szemüveg fogalmát azonban nem határozza meg, ezért azt értelmezni kell. Most erre az értelmezésre térek rá.
28. A „szokásos” és a „különleges” korrekciós eszköz közötti különbségtétel – összefüggésben a 9. cikk szerkezetével, amely kizárólag azt követően teszi lehetővé a „különleges” korrekciós eszközök rendelkezésre bocsátását, hogy azok szükségességét az (1) és (2) bekezdés szerinti vizsgálatok során megállapították olyan esetben, amelyekben a „szokásos” korrekciós eszköz nem a megfelelő megoldás az adott szükségletre – egyértelműen utal arra, hogy mely szempontok alkalmazandók annak értékelése során, milyen szemüvegek tartozhatnak a „különleges” korrekciós eszköz fogalma alá.
29. E szempontok között szerepel egyrészt az, hogy a „szokásos” korrekciós eszközök nem alkalmazhatók, másrészt pedig az, hogy a „különleges” korrekciós eszközök „a végzett munkának megfelelők”.
30. Az első szempontot illetően a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikke (3) bekezdése szövegének a contrario értelmezése látszólag azt támasztja alá, hogy a „szokásos” korrekciós eszközök azok, amelyeket a mindennapi életben a munkahelyen kívül hordanak és amelyek konkrétan nem kapcsolódnak a képernyő előtt végzett munkához. Ennek alapján például az éves rutin lencsecsere olyan személy esetében, aki már szemüveget visel és gyermekkora óta rövidlátó, a „rendes korrekciós eszközök” kategóriájába tartozik.
31. Az első szempont második része alapján – amely szerint a szokásos korrekciós eszközök „nem alkalmazhatók” – ahhoz, hogy valamely eszköz „különleges korrekciós eszköznek” minősüljön, túl kell lépnie azon, amit valamely szokásos korrekciós eszköz orvosolna a mindennapi életben, mivel valószínűleg a végzett munkát akadályozó látásproblémák korrekciójára áll a középpontjában. Így az orvos vagy szemész által felírt olyan lencsék, amelyek általános szemproblémák vagy látási problémák orvoslására szolgálnak, de a képernyő előtt történő munkavégzésre is alkalmasak – anélkül, hogy e munkavégzésre tekintettel lettek volna felírva – „szokásos korrekciós eszköznek” minősülnek. Ezzel szemben az úgynevezett „számítógép‑szemüveg” – amelyet kifejezetten a képernyő előtt végzett munka miatt írnak fel – „különleges korrekciós eszköznek” minősül.(22)
32. A második szempont – vagyis a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő és közvetlenül a „különleges korrekciós eszközök” kifejezés után elhelyezkedő, „a végzett munkának megfelelő” fogalom arra látszik utalni, hogy az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében elvégzett értékeléseket követően a megállapított látásprobléma korrekciója céljából „különleges korrekciós eszköz” felírása szükséges. A korrekció vagy a képernyő előtt végzett munka megkezdésének vagy folytatásának lehetővé tételéhez, vagy a látás további romlásának elkerüléséhez szükséges. Másképpen megfogalmazva, a különleges korrekciós eszközök éppen azért indokoltak, mert lehetővé teszik az adott személy számára, hogy képernyő előtt végezzen munkát. Ha a személy nem képernyő előtt végez munkát, más szemüveg lenne megfelelő.
33. A különleges korrekciós eszközre való jogosultság létrejöttéhez – az alapeljárás alperesének állításával ellentétben – nem szükséges, hogy ilyen szemüveg hiányában lehetetlenné váljon a képernyő előtti munkavégzés. Az ilyen értelmezés ellentétes lenne a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó jogszabályok megelőző és korrekciós céljával.
34. E célokkal és a munkahelyi biztonságra és egészségre vonatkozó szabályozással kapcsolatban a Bíróság által elfogadott tág értelmezéssel(23) is ellentétes lenne ahhoz ragaszkodni, hogy a különleges korrekciós eszközökre való jogosultság kizárólag akkor jön létre, ha látáskárosodást okozott a képernyő előtt végzett munka.
35. Első ránézésre ilyen okozati összefüggést sugall a 2002. október 24‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑455/00, EU:C:2002:612) 28. pontja. A Bíróság abban az ügyben megjegyezte, hogy a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti „különleges korrekciós eszközök” „fennálló károsodás korrigálására szolgálnak”. Az ítélet e pontját azonban nem lehet a szóban forgó ügy kontextusából kiragadva értelmezni. Ez az ítélet a Bizottság által pontosan a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének helytelen átültetése miatt az Olasz Köztársaság ellen indított kötelezettségszegési eljárásból ered. Az ítélet tárgyát többek között a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében a különleges korrekciós eszközök munkáltatók általi biztosítására vonatkozóan előírt feltételek Olasz Köztársaság általi pontos átültetésének állítólagos elmulasztása képezte.
36. A Bíróság a 28. pontban válaszolt az olasz kormány azon érvére, amely szerint az olasz nemzeti jognak a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkét átültető rendelkezéseit az egyéni védőfelszerelésekre vonatkozó, az egyéni védőfelszerelések munkáltató általi nyújtásának feltételeit meghatározó rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni. Úgy tűnik, hogy a „kár” kifejezés használata abból ered, hogy a Bíróság az említett pontban összehasonlította a különleges korrekciós eszközöket és az egyéni védőfelszereléseket, valamint az utóbbi által megelőzni kívánt kárt. Ezt támasztja alá a szóban forgó ítélet 29. pontja, amelyben a Bíróság ismét hangsúlyozza a különleges korrekciós eszközök és az egyéni védőfelszerelések közötti különbséget, valamint az utóbbi által megelőzni kívánt kockázatokat,(24) annak érdekében, hogy cáfolja azok olasz kormány általi összevegyítését. Az említett ítélet 28. pontját tehát ebből a szempontból kell vizsgálni.
37. Még ha a szóban forgó ítéletben a Bíróság be is vezette a „kár” fogalmát (amelyet a maga a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv használ), nem pontosította, hogy a képernyő előtt végzett munkának milyen kárt kellett volna okoznia. Épp ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a Bíróság általános jelleggel azt állítja, hogy a szóban forgó korrekciós eszközöknek a „fennálló” károsodást kell korrigálniuk. Ténylegesen fenn kell tehát állnia (a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv által használt kifejezéssel élve) látásproblémának ahhoz, hogy– akár a képernyő előtti munkavégzés lehetővé tétele, akár a további látáskárosodás megelőzése céljából – felmerüljön a különleges korrekciós eszközökre való jogosultság. Mindazonáltal nem szükséges, hogy a látásproblémát a képernyő előtt végzett munka okozza.
38. Úgy tűnik, hogy a 9. cikk rendszere is azt sugallja, hogy a látásproblémáknak nem kell a képernyő előtt végzett munkából erednie ahhoz, hogy létrejöjjön a különleges korrekciós eszközhöz való jogosultság. Míg az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének harmadik franciabekezdése kifejezetten megemlíti, hogy a képernyő előtt végzett munka által esetlegesen okozott látásproblémák indokolják a szemészeti vizsgálat megkezdését, és adott esetben az irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében vett különleges korrekciós eszköz biztosításához vezethetnek; ugyanez a vizsgálat a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikke (1) bekezdésének első és második franciabekezdése értelmében a képernyő előtt végzett munka megkezdése előtt vagy azt követően rendszeres időközönként is kezdeményezhető.(25)
39. E franciabekezdések egyike sem utal arra, hogy okozati összefüggés állna fenn az esetleges látásproblémák és a képernyő előtt végzett munka között. Azonban a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikke (1) bekezdésének mindhárom franciabekezdése a különleges korrekciós eszközöknek az irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján történő biztosítását eredményezheti, feltéve hogy ugyanezen cikk értelmében megállapítható a „végzett munkával” való kapcsolat.
40. A fenti két szempontra tekintettel vonatkozik‑e az alperes 9. cikk (3) bekezdésén alapuló kötelezettsége a felperes által a jelen ügyben beszerzett szemüvegre?
41. Habár végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata e kérdésnek a vizsgálata, úgy vélem, hogy arra igenlő választ kell adni.
42. Először is, a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az alapeljárás felperese jelentős mértékű látásromlása miatt szakorvos tanácsát kérte. Úgy tűnik, ez megfelel a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt vagylagos feltételeknek. Másodszor, e konzultáció során a szakorvos azt tanácsolta a felperesnek, hogy cserélje le a szemüvegét. Harmadszor, az ilyen szemüvegcseréből az következik, hogy az alapeljárás felperese által használt, már meglévő szemüveg – különösen távollátása és öregszeműsége miatt – már nem volt megfelelő a látásának a képernyő előtt végzett munkához szükséges korrekciójára.
43. A fentiek tükrében úgy tűnik, a képernyő előtt végzett munkáról szóló irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettség logikáját kell alkalmazni: az alperesnek olyan szemüveget kell a felperes részére biztosítania, amely korrigálja a megromlott látását, és továbbra is lehetővé teszi számára a képernyő előtti munkavégzést.
V. Végkövetkeztetés
44. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság a Curtea de Apel Cluj (kolozsvári ítélőtábla, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést a következőképpen válaszolja meg:
A képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló 1990. május 29‑i 90/270/EGK tanácsi irányelv (a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében vett ötödik egyedi irányelv) 9. cikkében használt „különleges korrekciós eszközök” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a szemüveget, feltéve hogy annak célja meghatározott látásproblémáknak a képernyő előtti munkavégzés érdekében történő korrigálása.
A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a jelen ügyben szóban forgó szemüvegek megfelelnek‑e ezeknek a követelményeknek.