A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2021. szeptember 1.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A ne bis in idem elve – Szankciók halmozása – A rendőrség által kiszabott szankció jellege – A nemzeti jog alkalmazása – Az uniós joghoz való kapcsolódás hiánya – A Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya”
A C‑131/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2021. március 2‑án érkezett, 2021. február 10‑i határozatával terjesztett elő a
KI
ellen folytatott büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: N. Piçarra tanácselnök, M. Vilaras, a negyedik tanács elnöke (előadó), és S. Rodin bíró,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 50. cikkének az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikkével, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának e cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a KI ellen lopás minősített esetének vétsége miatt indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
A magyar jog
3 A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 4. §‑ának (5) bekezdése értelmében azzal szemben, akinek a felelősségét a bíróság szabálysértési eljárásban hozott határozatával állapította meg, azonos tényállás mellett büntetőeljárás – a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényben (a továbbiakban: Szabs. tv.) meghatározott perújítási eljárás lefolytatása előtt – nem indítható.
4 A Szabs. tv. 1. §‑a (1) bekezdésének, 99. §‑ának és 177. §‑ának együttes olvasatából kitűnik, hogy az ötvenezer forintot (HUF) (hozzávetőleg 144,42 euró) meg nem haladó értékre elkövetett lopás esetén helyszíni bírság szabható ki.
5 E törvény 12. §‑a szerint
„A pénzbírságot meg nem fizetése esetén a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át. E törvény eltérő rendelkezése hiányában az átváltoztatás során ötezer forintonként [(HUF) (hozzávetőleg 14,42 euró)] egy napi szabálysértési elzárást kell számítani.”
6 A Szabs. tv. 99. §‑ának (3) bekezdése előírja, hogy az eljárás alá vont személy a helyszíni bírság kiszabását – a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás után – aláírásával igazoltan tudomásul veszi, a helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak. E § (5) bekezdése értelmében, ha az elkövető a megadott határidőn belül nem fizeti meg a helyszíni bírságot, a meg nem fizetett helyszíni bírság végrehajtására a 12. §‑ban foglaltak az irányadók.
7 A Szabs. tv. 105. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az érdemi határozattal szemben az eljárás alá vont személy és képviselője kifogást nyújthat be. E törvény 106. §‑ának (2) bekezdése értelmében e kifogást elbírálásra megküldik az illetékes járásbíróságnak.
8 A Szabs. tv. 127. §‑a (1) bekezdésének e) pontja előírja, hogy a bíróság jogerős végzésével elbírált cselekmény esetén perújításnak van helye, ha az elkövető által elkövetett bűncselekményt e törvény szerinti eljárásban, szabálysértésként bírálták el. E cikk (3) bekezdése értelmében azonban nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerőre emelkedését követően egy év eltelt.
9 Végül a Szabs. tv. 138. §‑ának (2) bekezdése előírja, hogy a helyszíni bírság a tudomásulvétele napján jogerős.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10 A kérdést előterjesztő bíróság előtt a Budapesti Ügyészség (Magyarország) vádat emelt KI‑vel szemben az élelmiszerboltokban elkövetett többrendbeli lopás miatt, amely cselekmények között szerepel a 2018. január 24‑én Budapesten 5519 HUF (hozzávetőleg 15 euró) értékben elkövetett élelmiszerlopás.
11 E lopás miatt vele szemben rendőri intézkedésre került sor, és a rendőrség KI‑vel szemben szabálysértési eljárás keretében helyszíni bírságot szabott ki, amely jogerőssé vált, mivel KI a bírság megfizetését vállalta, és azt az aláírásával igazolta. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) a 2019. január 11‑i végzésében a helyszíni bírságot 10 nap elzárásra változtatta át, mivel azt KI a megadott határidőn belül nem fizette meg.
12 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a magyar jog szerint, amennyiben a rendőrség helyszíni bírságot szab ki, és a helyszíni bírságot kiszabó határozatot az elkövető elfogadja, e határozat valamely bíróság közreműködése nélkül jogerőssé válik. Az említett határozat azonban res iudicatát nem eredményez, mivel azt nem bíróság hozta. Így az ügyészség vád tárgyává teheti a korábban helyszíni bírság kiszabásával már szankcionált szabálysértési cselekményt is.
13 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak e gyakorlatnak a ne bis in idem elvével való összeegyeztethetőségét illetően, különösen abban az esetben, ha úgy tekintendő, hogy a helyszíni bírság büntető, nem pedig közigazgatási jellegű szankció.
14 E körülmények között határozott úgy a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e a [Charta] 50. cikkének – az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, 1950. évi európai egyezmény […] 7. kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikk[ének], valamint az EJEB vonatkozó ítélkezési gyakorlat[ának] fényében értelmezett – rendelkezésével azon büntetőeljárás lefolytatása, amelynek tárgya részben egy olyan tényállás, amely miatt a vádlottal szemben szabálysértési eljárásban már jogerősen helyszíni bírságot szabtak ki, amely bírság – annak meg nem fizetése folytán – bíróság által hozott határozatban elzárásra került átváltoztatásra[?]”
A Bíróság hatásköréről
15 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
16 A jelen ügyben alkalmazni kell ezt a rendelkezést.
17 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e a Charta 50. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy büntetőeljárás indítható olyan cselekmények miatt, amelyek kapcsán az elkövetővel szemben szabálysértési eljárásban már jogerőssé vált rendőrségi határozattal helyszíni bírságot szabtak ki, amely bírság – annak meg nem fizetése folytán – bíróság által hozott határozatban elzárásra került átváltoztatásra.
18 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság csak az Európai Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül értelmezheti az uniós jogot (2010. október 5‑i McB. ítélet, C‑400/10 PPU, EU:C:2010:582, 51. pont; 2020. február 13‑i MAK TURS végzés, C‑376/19, nem tették közzé, EU:C:2020:99, 15. pont).
19 E tekintetben a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság szigorúan tiszteletben tartsa az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmát érintő és az eljárási szabályzat 94. cikkében kifejezetten meghatározott követelményeket (2020. február 13‑i MAK TURS végzés, C‑376/19, nem tették közzé, EU:C:2020:99, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 Így többek között elengedhetetlen, amint azt az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontja kimondja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmazza azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít (2020. február 13‑i MАK TURS végzés, C‑376/19, nem tették közzé, EU:C:2020:99, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében említett egyetlen uniós jogi rendelkezés a Charta 50. cikke.
22 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése – a Charta 51. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlóan – pontosítja, hogy a Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit (2020. február 13‑i MАK TURS végzés, C‑376/19, nem tették közzé, EU:C:2020:99, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (2013. február 26‑i Åkerberg Fransson ítélet, C‑617/10, EU:C:2013:105, 22. pont; 2020. február 13‑i MAK TURS végzés, C‑376/19, nem tették közzé, EU:C:2020:99, 22. pont).
24 Márpedig meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyetlen olyan elemet sem tartalmaz, amely alapján megállapítható lenne, hogy az alapeljárás a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintené. E kérelem ugyanis egyáltalán nem állapítja meg, hogy az alapeljárás a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozással kapcsolatos.
25 Következésképpen az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Budai Központi Kerületi Bíróság 2021. február 10‑i határozatával előterjesztett kérdés megválaszolására.
A költségekről
26 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) 2021. február 10‑i határozatával előterjesztett kérdés megválaszolására.
Aláírások