JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. június 16.(1)
C‑139/10. sz. ügy
Prism Investments BV
kontra
J. A. Van der Meer, mint az Arilco Holland B.V. felszámolóbiztosa
(A Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„44/2001/EK rendelet – Bírósági határozatok elismerése és végrehajtása – Kizáró okok – Az okiratban megállapított követelésre vonatkozó anyagi jogi kifogások”
I – Bevezetés
1. Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendeletre vonatkozik.(2) Arra a kérdésre irányul, hogy a megkeresett állam bíróságai végrehajthatóságot megállapító határozattal szembeni jogorvoslati eljárás keretében vizsgálhatják‑e az adós arra vonatkozó kifogását, miszerint a külföldi ítéletben megállapított követelést az ítélet meghozatalát követően teljesítette.
II – Jogi háttér
2. A 44/2001 rendelet III. fejezete a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozza.
3. A 38. cikk (1) bekezdése a határozatok végrehajtására vonatkozik:
„Valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították.”
4. A 41. cikk szerint – az 53. cikkben említett alaki követelmények teljesítését követően – a határozatot a kizáró okok 34. és 35. cikk szerinti felülvizsgálata nélkül nyomban végrehajthatónak kell nyilvánítani. Az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérték, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt nem tehet. A 43. cikk szerint a végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot nyújthat be.
5. A 45. cikknek a jogorvoslati eljárás a tárgya, és a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az a bíróság, amelynél a 43. vagy 44. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.
(2) A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.”
6. A 34. cikk a következőket határozza meg:
„A határozat nem ismerhető el, amennyiben
1. az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik;
2. a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;
3. összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik;
4. összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban az elismerés feltételeinek megfelel.”
7. A 35. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) A határozat nem ismerhető el továbbá, amennyiben a II. fejezet 3., 4. és 6. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes, illetve a 72. cikkben meghatározott esetben.
(2) Az előző bekezdésben említett joghatósági okok vizsgálata során a megkeresett bíróság vagy hatóság kötve van ahhoz a tényálláshoz, amelyre a származási tagállam bíróságának joghatóságát alapította.
(3) Az (1) bekezdésre is figyelemmel a származási tagállam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül. A közrendnek a 34. cikk 1. pontjában említett vizsgálata a joghatósággal kapcsolatos szabályokra nem alkalmazható.”
III – A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
8. 2006. december 5‑i ítéletével a Hof van Beroep te Brussel a Prism Investments B.V.‑t (a továbbiakban: Prism) 1 048 232,30 euró megfizetésére kötelezte az Ariolco Holland B.V.‑vel (a továbbiakban: Arilco) szemben.
9. 2007 augusztusában felszámolási eljárás indult az Arilcóval szemben, és felszámolóbiztosként J. A. van der Meer lett kijelölve. J. A. van der Meer 2007. szeptember 3‑án a Rechtbank ’s Hertogenboschtól a 44/2001 rendelet 38. cikke alapján végrehajtási záradék kiállítását kérte az ítélet hollandiai végrehajtása céljából. E kérelemnek helyt adtak.
10. A Prism ezzel szemben a 44/2001 rendelet 43. cikke értelmében jogorvoslatot kezdeményezett, és a végrehajthatóságot megállapító határozat visszavonását kérte. Indokolásul előadta, hogy a végrehajthatóvá nyilvánított ítéletből fakadó kötelezettségeit beszámítás útján már teljesítette.
11. 2008. július 22‑i határozatával a Rechtbank elutasította a Prism keresetét. Ezt azzal indokolta, hogy a rendelet 45. cikke értelmében a végrehajthatóságot megállapító határozat kizárólag az e rendelet 34. és 35. cikkében meghatározott okok egyike alapján vonható vissza. A teljesítési kifogás nem szerepel az ott felsorolt okok között, és ezért nem a végrehajthatóságot megállapító határozattal szemben indított jogorvoslati eljárásban, hanem csak a tényleges végrehajtás későbbi szakaszában lehet figyelembe venni.
12. A Prism felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Rechtbank határozatával szemben a kérdést előterjesztő bíróság, a Hoge Raad előtt. A Hoge Raad úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
Ellentétes‑e a 44/2001 rendelet 45. cikkével, ha az e rendelet 43. vagy 44. cikke alapján benyújtott jogorvoslat tárgyában dönteni hivatott bíróság a végrehajthatóságot megállapító határozatot olyan, az e rendelet 34. és 35. cikkében említettektől eltérő ok alapján utasítja el vagy vonja vissza, amelyre a végrehajthatóvá nyilvánított határozat végrehajtásával szemben hivatkoznak, és amely e határozat meghozatalát követően merült fel, mint például az az ok, miszerint a határozatnak eleget tettek?
13. A Bíróság előtti eljárásban az Arilco felszámolóbiztosa, Belgium, Németország, Hollandia, Svédország, Csehország és az Egyesült Királyság, valamint az Európai Bizottság írásban nyilatkozott. A 2011. február 10‑én tartott tárgyaláson Hollandia, Csehország, Németország, valamint a Bizottság vett részt.
IV – Álláspont
14. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés arra irányul, hogy ellentétes‑e a 44/2001 rendelet 45. cikkével az, ha figyelembe veszik az adósnak a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban előadott anyagi jogi kifogásait. „Anyagi jogi kifogásokon” olyan kifogásokat kell érteni, amelyek az okirat kibocsátása után keletkeztek, és amelyek utólagosan megszüntetik az okiratban meghatározott követelést. Ilyen lehet például a fizetésre vagy a beszámításra vonatkozó kifogás. Így az a fél is, akivel szemben az alapeljárásban a végrehajtást kérik, azt adja elő, hogy az ítéletben megállapított fizetési kötelezettségnek időközben beszámítás útján eleget tett. A kérdést előterjesztő bíróság most azt szeretné tudni, hogy a végrehajthatóságot megállapító határozat ellen irányuló jogorvoslati eljárásban figyelembe lehet–e venni ezt a beszámítási kifogást.
15. Mielőtt belefognék a rendelet 45. cikkének értelmezésébe, először az Egyesült Királyságnak az alapeljárásban hozott határozat végrehajthatóságára vonatkozó érvével szeretnék foglalkozni.
A – A határozat végrehajthatósága a 44/2001 rendelet 38. cikke értelmében
16. Az Egyesült Királyság azon az állásponton van, hogy a végrehajtandó ítéletben megállapított követelés teljesítése megszünteti már magát a származási állambeli végrehajthatóságot, és ezért ellentétes a végrehajthatóságot megállapító határozattal is.
17. Az Egyesült Királysággal egyet kell érteni abban, hogy a határozat származási tagállamban való végrehajthatósága az említett határozat megkeresett tagállamban való végrehajtásának egyik feltételét képezi.(3) Ez már a rendelet 38. cikkéből is következik, amely szerint a valamely tagállamban hozott és „ebben az államban végrehajtható”(4) határozatot más tagállamban végre lehet hajtani. Az is helytálló, hogy nem lehet valamely ítéletnek – annak végrehajtása során – olyan jogkövetkezményeket tulajdonítani, amelyek a származási tagállamban sem fűződnek hozzá.(5)
18. Az okiratban megállapított követelés teljesítése önmagában azonban nem fosztja meg az ítéletet a végrehajthatóságától, és nem fűz hozzá a külföldön történő végrehajtása során olyan jogkövetkezményeket sem, amelyekkel a származási államban nem rendelkezik.
19. A „végrehajthatóságnak” a rendelet 38. cikkében szereplő fogalma ugyanis csupán a külföldi ítéletek alaki szempontú végrehajthatóságát takarja.(6) Hiányzik az alaki végrehajthatóság például akkor, ha a határozat ellen jogorvoslatot terjesztettek elő, illetve terjeszthetnek még elő, és a határozatot nem nyilvánították előzetesen végrehajtatóvá.(7)
20. A Bíróság az Apostolides‑ítéletben ezért úgy határozott, hogy a „végrehajthatóság” kérdése szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy milyen lehetőségei vannak a végrehajtásnak a származási államban. Ezért az a körülmény, hogy a felperesek nehézségekkel szembesülhetnek a szóban forgó ítéleteknek Ciprus északi részén történő végrehajtatását illetően, nem fosztja meg ezeket az ítéleteket végrehajthatóságuktól, és ennélfogva nem akadályozza azt, hogy a megkeresett tagállam bíróságai végrehajthatóvá nyilvánítsák ezeket az ítéleteket.(8)
21. Hasonlóképpen, a rendelet 38. cikke szerinti végrehajthatóság fennállása szempontjából az is irreleváns, hogy a követelés származási államban történő teljesítése ebben az államban akadálya lehet‑e a tényleges végrehajtásnak. Az ítélet alapjául szolgáló követelés teljesítése nem szünteti meg automatikusan a végrehajthatóságot.
22. Az Egyesült Királyság Kormánya által előadottakkal ellentétben a jelen ügyben ráadásul vitatott a beszámítás révén történt teljesítés megtörténte. A felszámolóbiztos beadványában hevesen tagadja a beszámítást. Ezenkívül az állítólagos beszámítás jogi megítélése is igen összetettnek tűnik. Azt, hogy a beszámítás a követelés teljesítését eredményezi‑e, a származási állam bíróságának is tisztáznia kellene először valamilyen formában. A beszámítás ezért még a származási államban sem szünteti meg automatikusan a végrehajtandó ítélet jogi hatásait.
23. Az adós teljesítésre vonatkozó kifogásai ellenére a rendelet 38. cikke értelmében a határozat formális végrehajthatósága továbbra is fennáll.(9) Az Egyesült Királyság kifogása mögött az az aggodalom húzódik meg, hogy az adóst arra lehetne kényszeríteni, hogy másodszor is egyenlítse ki a követelést. Ezért különösen hangsúlyozni kell, hogy ha a teljesítésre vonatkozó kifogás nem fogadható el a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban, ez nem jelenti azt, hogy a védtelen adóstól többször is követelni lehet a teljesítést.
24. A jelen ügyben ugyanis nem az a kérdés, hogy a teljesítésre vonatkozó kifogás egyáltalán akadálya lehet‑e a teljesítésnek, hanem csupán az, hogy ez már a megkeresett államban a jogorvoslat ügyében eljáró bíróság által hozott, végrehajthatóságot megállapító határozat szakaszában is lehetséges‑e.
B – A vizsgálat terjedelme a jogorvoslati eljárásban, a 44/2001 rendelet 45. cikke
25. A 44/2001 rendelet 45. cikke úgy rendelkezik, hogy az a bíróság, amelynél a 43. vagy 44. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot.
26. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 44/2001 rendelet 34. és 35. cikkében meghatározott okok közül egyik sem vonatkozik az alapeljárásra. Az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérték, ugyanis csupán arra hivatkozott, hogy a végrehajtandó ítéletben megállapított követelés beszámítás következtében megszűnt.
27. Azt kell tehát tisztázni, hogy a jogorvoslat ügyében eljáró bíróság figyelembe veheti‑e ezt a kifogást.
1. Nyelvtani értelmezés
28. A 45. cikk (1) bekezdésének szövege kizárja a rendelet 34. és 35. cikkében felsorolt, elismerést kizáró okokon kívüli egyéb kifogások vizsgálatát. Úgy rendelkezik ugyanis, hogy a bíróság „kizárólag” a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján „utasíthatja” el vagy „vonhatja” vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot.(10) A teljesítésre vonatkozó kifogás itt nem szerepel.
29. A (18) preambulumbekezdés is megerősíti azt, hogy a 45. cikkben hivatkozott felsorolás kimerítő jellegű. Eszerint az a fél, akivel szemben a végrehajtást kérték, akkor nyújthat be jogorvoslatot, amennyiben úgy véli, hogy „végrehajtást kizáró ok[ok valamelyike(11)] áll fenn”. Mivel a rendelet nem a „valamely végrehajtást kizáró ok” megfogalmazást választotta, egyértelmű, hogy abból indul ki, hogy a rendelet kimerítő jelleggel szabályozza a végrehajtást kizáró okokat, és éppen a meghatározott okok egyikének kell fennállnia.
2. A Brüsszeli Egyezmény előzménynek tekinthető szabályozása
30. Azok a tagállamok, amelyek a jelen eljárásban amellett érvelnek, hogy a teljesítésre vonatkozó kifogást figyelembe lehet venni, a rendelet szabályozási előzményének tekinthető Brüsszeli Egyezményre vonatkozó két magyarázó jelentésre hivatkoznak. A szerzők ezekben a jelentésekben – jóllehet további indokolás nélkül – megjegyzik, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban a Brüsszeli Egyezmény 36. cikkében meghatározott jogorvoslati eljárást lehet arra alapítani, hogy a követelést már teljesítették.(12)
31. A rendelet előzményének tekinthető szabályozásra vonatkozó jogi álláspontra való hivatkozás azonban nem meggyőző. A Brüsszeli Egyezményhez fűzött magyarázatokra ugyanis csak annyiban lehet a 44/2001 rendelet értelmezése szempontjából hivatkozni, amennyiben a rendelet szövege és szabályozási tartalma megegyezik az egyezményével.
32. A 45. cikk (1) bekezdésének első mondatát illetően ez nincsen így. A Brüsszeli Egyezményben a végrehajthatóságot megállapító határozattal szembeni jogorvoslati eljárást a 36. cikk szabályozta. Ez a rendelkezés a jogorvoslati eljárás vizsgálati terjedelmére vonatkozóan nem tartalmaz a rendelet 45. cikkében található „kizárólag” szóhoz hasonló megfogalmazást. A rendelettől eltérően a Brüsszeli Egyezmény már a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás első szakaszában előírta a végrehajtást kizáró okok bíróság általi vizsgálatát. Csak itt találkozunk a vizsgálat terjedelmének a mostani 45. cikkhez hasonló korlátozásával.(13) A jogorvoslati eljárás tekintetében azonban a Brüsszeli Egyezmény nem rendelkezik a vizsgálat tárgyáról és terjedelméről.
33. A vonatkozó rendelkezések szövegétől eltekintve is különbözik a rendelet az egyezménytől a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás tekintetében. A 44/2001 rendeletben megtestesülő új szabályozás központi célja a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás gyorsítása és formalizása volt.(14)
34. Jelentősen átalakították mind a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásra, mind az elismerést kizáró okokra vonatkozó rendelkezéseket.(15) A döntő változás abban mutatkozik meg, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás első szakaszában a bíróság már nem vizsgálja a kizáró okokat. A rendelet csak a jogorvoslati eljárás keretében teszi lehetővé a kizáró okok vizsgálatát. Ezek a változtatások jelentősen hozzájárultak a rendeletben foglalt végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás megszilárdításához és felgyorsításához.
35. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Brüsszeli Egyezményre vonatkozóan készült magyarázó jelentések egyik szerzője a 44/2001 rendelethez fűzött kommentárjában a Brüsszeli Egyezményben képviselt felfogástól eltérően ahhoz az állásponthoz csatlakozik, amely szerint a rendelet 43. és azt követő cikkei szerinti eljárásban nem lehet anyagi jogi kifogásokat elfogadni, viszont az adós jogi védelme a tényleges végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás keretében is biztosítható.(16)
36. Az egyezmény és a rendelet közötti, imént kifejtett különbségek alapján is megállapítható, hogy nem lehet a Bíróság által a Coursier‑ügyben hozott – elsősorban az Egyesült Királyság Kormánya által hivatkozott – ítéletből(17) a jelen jogvitára vonatkozó következtetéseket levonni.
37. Ez a jogvita arra a kérdésre irányult, hogy egy másik tagállamban hozott, fizetésre kötelező ítélet végrehajthatóságát megállapító határozat esetében figyelembe lehet‑e venni egy csődeljárásban meghozott ítéletet. Az adott ügyben egy Franciaországban hozott, fizetésre kötelező ítélet luxemburgi végrehajtásáról volt szó. A francia ítélet meghozatalát követően Franciaországban született egy ítélet, amely elegendő vagyon hiányában megszüntette az adóssal szemben indított csődeljárást. A francia jog szerint ez azt eredményezte, hogy a fizetésre kötelező ítéletet nem lehetett végrehajtani Franciaországban.
38. Felmerült ezért az a kérdés, hogy figyelembe kell‑e venni a luxemburgi végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban azt a tényt, hogy a franciaországi csődeljárásban hozott ítélet miatt Franciaországban nem lehetséges a végrehajtás. A Bíróság azt állapította meg, hogy itt arról van szó, hogy figyelembe lehet‑e venni egy külföldi csődeljárásban hozott ítélet hatásait, vagyis olyan kérdésről, amelyet kifejezetten kizártak a Brüsszeli Egyezmény hatálya alól. Ennélfogva a megkeresett állam bíróságának kell a Brüsszeli Egyezmény 36. cikke szerinti jogorvoslati eljárás keretében saját joga, és így különösen a nemzetközi magánjog alapján meghatároznia, hogy az ítélet milyen jogi hatásokat vált ki a megkeresett államban.(18)
39. Nem szabad ezt a megállapítást látatlanban átültetni a szóban forgó ügyre. Igaz, hogy a Bíróság a Coursier‑ítélet bevezető megjegyzéseiben a tartozás kiegyenlítését is egy külföldi ítélet végrehajthatatlanságával összefüggésben említi.(19) A konkrét ügy azonban ‑ mint már említettem, és ahogyan a svéd kormány jogosan hangsúlyozza – egy speciális területre, a csődjogra vonatkozik. Nem lehet ezért azt feltételezni, hogy a Bíróság a tartozás kiegyenlítésére vonatkozó mellékes megjegyzésével véglegesen el akarta dönteni a teljesítési kifogás kérdését. Ez az ítélkezési gyakorlat ezért nem csak a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet közötti, ismertetett különbségek miatt nem ültethető át a szóban forgó ügyre.
3. Teleológiai értelmezés
40. A 45. cikk értelmezése szempontjából a szövegén kívül ezért csak a 44/2001 rendelet szerinti végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás értelmének és céljának lehet döntő jelentősége.
41. A rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamokból származó határozatok – azok elismerése és gyors és egyszerű végrehajtása céljából – korlátozás nélküli kézbesítésének az alaki követelmények egyszerűsítésével történő biztosítására irányul.(20) Ez különösen a (2), (6), (16) és (17) preambulumbekezdésben jut kifejezésre. Az igazságszolgáltatás iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom azt indokolja, hogy a tagállamokban hozott határozatokat főszabály szerint automatikusan, bármilyen külön eljárás nélkül elismerjék.(21)
42. Ugyancsak a kölcsönös bizalom elve alapján – ahogyan a rendelet (17) preambulumbekezdéséből is kitűnik – az egyik tagállamban hozott határozat más tagállamban történő végrehajtására szolgáló eljárásnak hatékonynak és gyorsnak kell lennie. E célból a határozat végrehajthatóságát megállapító nyilatkozatot az eljárás első szakaszában a rendelkezésre bocsátott iratok tisztán formai ellenőrzését követően gyakorlatilag automatikusan ki kell bocsátani, anélkül hogy a bíróság lehetőséget kapna arra, hogy hivatalból a végrehajtást e rendelet alapján kizáró okot vizsgáljon. A kizáró okok vizsgálatára csak a jogorvoslati eljárásban kerülhet sor.
43. Az eljárás gyorsítására irányuló szándék a 45. cikk (2) bekezdésének második mondatában is kifejezésre jut. E rendelkezés szerint a jogorvoslat ügyében eljáró bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.
44. Ebben az összefüggésben a végrehajthatóságot megállapító határozat 45. cikk szerinti elutasítása vagy visszavonása kivételnek tekinthető, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint megszorítóan kell értelmezni.(22)
45. Másrészt az ítéletek „gyors és egyszerű elismerés[ének] és végrehajtás[ának]”(23) célja két alapelv figyelembevételét követeli meg: egyfelől a végrehajthatóságot megállapító határozat gyors és egyszerű végrehajtását, másfelől pedig azt, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás az egész Unióban egységes legyen.
46. Ezekkel az alapelvekkel nem egyeztethető össze az, hogy a teljesítési kifogást a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban figyelembe vegyék.
47. Az anyagi jogi kifogásoknak a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban történő figyelembevétele ugyanis felduzzasztaná, megbonyolítaná és elhúzná ezt az eljárást. A jelen ügy jól szemlélteti ezt. Az adós által a végrehajthatóságot megállapító határozattal szemben emelt kifogás arra vonatkozik, hogy az okiratban meghatározott követelést beszámítás útján állítólag teljesítették. Amint az a beadványából kitűnik, a felszámolóbiztos a beszámítást tényekkel alátámasztva vitatja. A beszámítási feltételek fennállását következésképpen nem lehet majd egyszerűen és gyorsan megállapítani. Szükség lehet a beszámítandó követelésre vonatkozó tények átfogó vizsgálatára. Ezen túlmenően a holland bíróságnak esetleg még szakértői véleményt is be kell szereznie arról, hogy a belga jog szerint melyek a beszámítás feltételei és következményei.
48. A tényállás tisztázása – amely a teljesítési kifogás vizsgálata esetén gyakran szükséges – nem illeszkedik továbbá a rendelet 45. cikke szerinti jogorvoslati eljárás kereteibe. Ez nem utolsósorban abból is látszik, hogy a rendelet szerint joghatósággal rendelkező bíróságok főszabály szerint felsőbb bíróságok(24), Németországban például az Oberlandesgerichtek. Ha a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban el lehetne fogadni anyagi jogi kifogásokat, akkor a felsőbb bíróságok ezekről első fokon döntenének. Ez nemcsak ellentétes a rendszerrel, de a feleket is megfosztaná egy tényeket vizsgáló bírósági fórumtól.
49. A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás hatékonyságára irányuló ezen érvelést a ‑ különösen a német kormány által előadott ‑ pergazdaságosságra történő hivatkozás sem tudja megrendíteni.
50. Ez a kifogás arra irányul, hogy a felek tekintetében nem kellene két eljárást lefolytatni, ha lehetővé válna számukra, hogy már a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás keretében, és nem csak a tényleges végrehajtás ezt követő szakaszában hivatkozhassanak anyagi jogi kifogásokra.
51. Első látásra elfogadhatónak tűnik ez az érvelés. Közelebbről szemlélve azonban kiderül, hogy ez eleve csak arra az esetre vonatkozik, amikor az adós a jogorvoslati eljárásban a rendelet 34. és 35. cikke szerinti elismerést kizáró okra, valamint egy anyagi jogi kifogásra is hivatkozik. Csak ebben az esetben kell – amennyiben az anyagi jogi kifogásokat nem lehet a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban figyelembe venni – először a végrehajthatóságot megállapító határozatra vonatkozó jogorvoslati eljárást, majd ezután a végrehajtás keretében egy másik eljárást lefolytatni. Rendkívül ritkán fordul azonban elő az, hogy az adós egyszerre hivatkozik a rendelet 34. és 35. cikkében szereplő kizáró okok egyikére és egy teljesítési kifogásra is.
52. Ha az a személy, akivel szemben a végrehajtást kérik, csak teljesítési kifogást emel – mint például a szóban forgó ügyben, amelyben az adós nem hivatkozik még ezenkívül a rendelet 34. és 35. cikkében szereplő kizáró okok valamelyikére is –, és ezt a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban elfogadhatatlannak nyilvánítják, akkor is csak egy eljárásra kerül sor. Ha ezt a kifogást nem lehet figyelembe venni a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban, az adósnak nem kell jogorvoslatot benyújtania, hanem a kifogását egyedül és kizárólag a végrehajtás keretében kell érvényesítenie. Nem kerül tehát sor két eljárás lefolytatására.
53. Annak elfogadása, hogy a végrehajthatóságot megállapító határozatra vonatkozó kizáró okok felsorolása – amint ezt a rendelkezés szövege is megerősíti – kimerítő jellegű, azt is biztosítja, hogy az eljárás az egész Unióban egységes legyen. Nem történhet meg az, hogy az egyik tagállamban figyelembe lehet venni anyagi jogi kifogásokat, más tagállamokban pedig nem. Az ilyen különbözőség ellentétes lenne azzal a követelménnyel, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás az egész Unióban egységesen kerüljön kialakításra. Ez az egységes eljárás viszont fontos abból a szempontból, hogy a határozatok külföldi végrehajtása egyszerű és kiszámítható legyen.
54. Ahogyan azt a Bizottság meggyőzően ismertette, a rendelet éppen a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás egyszerűsítésével és megszilárdításával kívánja a megkeresett államban a külföldi okiratokat, amilyen gyorsan csak lehet, a belföldi okiratokkal egyenértékűvé tenni.(25) A gyors és formalizált végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás után a külföldi és a belföldi okiratokat ugyanolyan bánásmódban részesítik. A belga kormány is jogosan emelte ki, hogy a rendelet keretében a külföldi és a belföldi okiratokat a legmesszebbmenőkig össze kell hangolni egymással. Nem kerülhet tehát sor hátrányos megkülönböztetésre a tisztán nemzeti jellegű tényállásokhoz képest. Tisztán nemzeti jellegű tényállás esetén azonban az adóst a teljesítési kifogásával úgyszintén a tényleges végrehajtási eljárásba utalják.
55. Ebben az összefüggésben meg kell említeni a német kormánynak a tárgyaláson elhangzott egyik kérdésre adott válaszát. A német jog szerint az ítéletek nem automatikusan végrehajthatóak, hanem a végrehajtásukhoz egy „klauzula” előzetes kibocsátása szükséges, amellyel megállapítják a végrehajthatóságot. Ha ezt a záradékot az ítéletek határokon átnyúló végrehajtása esetén a végrehajthatóságot megállapító határozat ellenpárjának tekintjük, akkor felmerül az a kérdés, hogy a két tényállást ugyanúgy kezelték‑e. A német kormány elismerte, hogy ebből a szempontból a német jogban megtörténhet a nemzeti és a határokon átnyúló tényállások eltérő bánásmódban részesítése. A záradék kibocsátására irányuló német eljárásban ugyanis a teljesítési kifogást nem lehet figyelembe venni, azt csak a tényleges végrehajtás keretében lehet előterjeszteni. A külföldi ítéletek végrehajtásakor a német jog ezzel szemben megengedi a teljesítési kifogás figyelembevételét a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban.
56. A pergazdaságosságra vonatkozó érvelés – amint azt a fentiekben ismertettem – nem indokolja ezt az eltérő bánásmódot. Így az egyenlő bánásmód elve is azt követeli meg, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás keretében csak a rendeletben kifejezetten meghatározott kizáró okokat vegyék figyelembe, és az egyéb kifogásokat – csakúgy, mint a nemzeti ítéletek végrehajtásakor – a tényleges végrehajtás körébe utalják.
4. Az adós nem vitatott kifogásainak sajátos esete – Az anyagi jogi kifogások érvényesítésére vonatkozóan joghatósággal rendelkező bíróságok
57. A szóban forgó alapeljárásban a felek között vita tárgyát képezi, hogy az okiratban meghatározott követelést beszámítás útján teljesítették‑e. Sok minden szól amellett, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban történő figyelembevétel elutasításának szabálya alól kivételt tegyünk az olyan tényállások esetében, amelyekben a teljesítés nem vitatott a felek között, vagy jogerős megállapítást nyert, mivel a nem vitatott teljesítési kifogás nem eredményezi az eljárás elhúzódását.(26) Mivel azonban ez a kérdés nem tárgya a jelen eljárásnak, erről nem kell véglegesen dönteni.
58. Ugyanígy nem tárgya a jelen eljárásnak az a kérdés, hogy melyik tagállamban kell teljesítési kifogást emelnie annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték. Csupán arról a kérdésről van szó, hogy a kifogást a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás keretében nyújthatja‑e be. A jelen eljárás valamennyi résztvevője minden további nélkül abból indult ki, hogy a teljesítésre vonatkozó kifogást ‑ ha nem a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban, akkor a tényleges végrehajtási eljárásban ‑ a megkeresett államban kell benyújtani. Egyes jogtudományi művek szerzőiben azonban az is felmerült, hogy ebben az esetben kizárólag a származási állam bíróságainak kellene joghatósággal rendelkezniük.(27) Erre a kérdésre a 44/2001 rendelet 22. cikkének 5. pontjában kereshető a válasz, amely „a határozat végrehajtását érintő eljárásban” a megkeresett állam kizárólagos joghatóságát állapítja meg.
59. Mivel azonban a kérdést előterjesztő bíróság erre vonatkozóan nem tett fel kérdést, és így ez a kérdés nem képezte az eljárás tárgyát, a jelen eljárás nem ad lehetőséget arra, hogy végleges döntés szülessen erről a problémáról. Amennyiben a Bíróság mégis határozni szeretne erről a kérdésről, véleményem szerint újból meg kellene nyitnia a szóbeli szakaszt és lehetőséget kellene biztosítania a feleknek észrevételeik megtételére.
60. Összefoglalva még egyszer meg kell ismételni, hogy a 44/2001 rendelet 43. és azt követő cikkeiben meghatározott jogorvoslati eljárásban az olyan anyagi jogi kifogások figyelembevétele, amelyek a végrehajtandó ítélet kibocsátása után keletkeztek, és amelyek magára az okiratban meghatározott követelésre vonatkoznak, túlságosan elnyújtaná és felduzzasztaná az eljárást, amely nem egyeztethető össze a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás rendelet szerinti koncepciójával. Az ilyen anyagi jogi kifogások figyelembevétele ezért ellentétes a 44/2001 rendelet 45. cikke (1) bekezdésének első mondatával.
V – Végkövetkeztetések
61. A fenti megállapításokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a következőképpen válaszolja meg:
A joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 45. cikkével ellentétes, ha a rendelet 43. vagy 44. cikke szerinti jogorvoslat ügyében eljáró bíróság az adós ‑ felek között vitatott ‑ azon kifogását vizsgálja, amely szerint a végrehajtandó határozatban megállapított kötelezettségnek az ítélet kibocsátását követően eleget tett.