AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. június 22.
T‑340/08. P. sz. ügy
Marianne Timmer
kontra
az Európai Közösségek Számvevőszéke
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Új és lényeges tények – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑123/06. sz., Timmer kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 5‑én hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, e végzés megsemmisítésére irányuló fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Marianne Timmer maga viseli saját költségeit, valamint viseli az Európai Közösségek Számvevőszéke részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – A jogalapok és jogi érvek keresetlevélben való ismertetése – Nem kellően pontos jogalap – Elfogadhatatlanság
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, c) pont)
2. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Újbóli megnyitás – Feltétel – Új, lényeges tény
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. A Közszolgálati Törvényszék határozatával szemben az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott olyan fellebbezés, amely semmiféle konkrét érvet nem tartalmaz a hatályon kívül helyezés iránti kérelem alátámasztására, hanem csupán „az új tények iratok alapján történő vizsgálatának eredményére” utal a kártérítési kérelem alátámasztásaként, nem felel meg az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelményeknek, ezért mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.
(lásd a 24. és 25. pontot)
2. A tisztviselő jogellenes kinevezése nem érinti az általa feladatainak ellátása során teljesített cselekmények jogszerűségét. Közelebbről, a felettes jogellenes kinevezése nem teszi érvénytelenné az általa valamely tisztviselő értékelésére vonatkozóan hozott határozatokat.
A kinevezés jogellenessége tehát nem tekinthető a határidőn belül nem vitatott értékelő jelentések felülvizsgálatára irányuló kérelmet igazoló lényeges ténynek.
(lásd a 39., 41. és 42. pontot)