T‑392/15. sz. ügy
European Dynamics Luxemburg SA és társai
kontra
az Európai Unió Vasúti Ügynöksége
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Az Európai Unió Vasúti Ügynöksége információs rendszerének fejlesztésére irányuló külső szolgáltatásnyújtás – Valamely ajánlattevő ajánlatának rangsorolása – Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítása – Indokolási kötelezettség – Kirívóan alacsony összegű árajánlat”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2017. július 4.
1. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtásának időpontjában vizsgált érdek – Az elutasított ajánlattevőnek az ajánlatkérő által hozott, az előbbi ajánlatát elutasító határozattal szembeni keresete – Az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozás – A határozat indokainak a kereset benyújtása után, de a keresetindítási határidő lejárta előtt való közlése – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása
(EUMSZ 263. cikk)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Természetes vagy jogi személyek – Kereset, amelyből a felperesnek előnye származhat – A felperes által felhozott kifogások megalapozottságának hatása – Hiány
(EUMSZ 263. cikk)
3. Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Feltételek – Az eljárás során felmerült tényezőkre alapított jogalap
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 84. cikk, (1) bekezdés, 85. cikk, (2) és (3) bekezdés)
4. Bírósági eljárás – Bizonyítás – Bizonyító erő – Értékelési szempontok – A bizonyítékok szabad értékelésének elve és a szabad bizonyítás elve – A tisztességes eljáráshoz való joggal és a fegyveregyenlőség elvével történő összeegyeztetés
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 85. cikk)
5. Bírósági eljárás – A Törvényszék előtt folyó ügyek kezelése – Az eljárás feleinek biztosított védelem az eljárási iratok visszaélésszerű felhasználásával szemben – A szabad bizonyítás elvével való összeegyeztetés – Más ügyből származó eljárási irat felhasználása – Annak szüksége, hogy az iratot benyújtó fél megszerezze az azt a másik ügyben benyújtó fél előzetes hozzájárulását – Hiány
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 85. cikk)
6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettségnek az adott ügy körülményeire tekintettel való értékelése – A nyertes ajánlat jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek, valamint a nyertes ajánlattevő nevének írásbeli kérelemre történő közlésére vonatkozó kötelezettség
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, c) pont)
7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása keretében hozott, ajánlatot elutasító határozat – A peres eljárás során rendelkezésre bocsátott indokolási elemek figyelembevétele – Megengedhetőség – Kivételes jelleg
(EUMSZ 296. cikk)
8. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása keretében hozott, ajánlatot elutasító határozat
(EUMSZ 296. cikk; 966/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 113. cikk, (2) bekezdés; 1268/2012 bizottsági rendelet, 161. cikk, (2) bekezdés)
9. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap
(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 296. cikk)
10. Az Európai Unió közbeszerzései – Közbeszerzési eljárás útján történő szerződéskötés – Kirívóan alacsony összegű árajánlat – Az ajánlatkérő azon kötelezettsége, hogy az ajánlattevőt meghallgassa – Az ajánlat kirívóan alacsony jellegének az ajánlatkérő általi vizsgálata – Figyelembe veendő elemek
(1268/2012 bizottsági rendelet, 151. cikk, (1) bekezdés)
11. Az Európai Unió közbeszerzései – Közbeszerzési eljárás útján történő szerződéskötés – Kirívóan alacsony összegű árajánlat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Annak szüksége, hogy az ajánlatkérő arra irányuló kérelem hiányában is részletesen kifejtse okfejtését – Hiány
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 966/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 113. cikk, (2) bekezdés; 1268/2012 bizottsági rendelet, 151. cikk)
1. Az eljáráshoz fűződő érdek minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételének minősül. Ezen érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. Az ilyen érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik.
Ami az elutasított ajánlattevőnek az ajánlatkérő olyan határozata ellen irányuló keresetet illeti, amely az előbbi szerint az indokolási kötelezettség megsértésében szenved, az a tény, hogy az ajánlatkérő a kereset benyújtását követően, de a keresetindítási határidő lejártát megelőzően felvilágosításokat közölt a megtámadott határozat indokai tekintetében, nem fosztja meg a keresetet jogkövetkezményeitől. Ugyanis a vitatott határozat sérelmes volt a kereset benyújtásának időpontjában. E határozat megsemmisítése azt eredményezné, hogy az ajánlatkérő elvileg arra kényszerülne, hogy újból értékelje a felperes ajánlatát, ami számára előnnyel járhat, hiszen nem zárható ki például az sem, hogy egy új értékelés eredményeképpen a keresetben érintett részt esetleg a felperes részére ítélik oda. Egyébiránt e határozat megsemmisítése az ajánlatkérőt esetleg arra ösztönözné, hogy a jövőre nézve megfelelően módosítsa a közbeszerzési eljárásait.
(lásd 31., 34., 36., 37. pont)
2. Valamely fél eljáráshoz fűződő érdekének fennállásához az szükséges, de egyben elégséges, hogy az európai uniós bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset az eredményénél fogva alkalmas legyen arra, hogy az azt indító fél számára előnnyel járjon. A felperes eljáráshoz fűződő érdeke tehát nem függ kifogásai megalapozottságától.
(lásd 41. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 45. pont)
4. Az uniós bíróság számára a bizonyítékok szabad értékelésének elve azt jelenti, hogy a benyújtott bizonyítékok értékelése során az egyetlen releváns szempont azok hitelessége A bizonyítékok szabad értékelése elvének szükségszerű velejárója a szabad bizonyítás elve, amely a felek számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy az uniós bíróság elé terjesszenek minden olyan szabályos úton szerzett bizonyítékot, amelyet az álláspontjuk alátámasztásához relevánsnak tartanak. Ez a szabad bizonyítás hozzájárul annak biztosításához, hogy a felek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való joggal rendelkezzenek.
A bizonyítékok szabad értékelésének elvét és a szabad bizonyítás elvét össze kell egyeztetni az uniós jog alapvető elveivel, mint például a tisztességes eljáráshoz való jog elvével és a fegyveregyenlőség elvével. Így a bizonyítékok szabad értékelését össze kell egyeztetni azzal, hogy minden egyes félnek joga van érdekei bármiféle külső behatástól független védelmére, különösen a nyilvánossággal szemben, és joga van ahhoz, hogy védelmet élvezzen az eljárási iratai visszaélésszerű felhasználásával szemben.
(lásd 50–53. pont)
5. A szabad bizonyítás elvéből következik, hogy valamely fél a Törvényszék előtt főszabály szerint jogosult arra, hogy bizonyítékként hivatkozzon olyan iratokra, amelyeket olyan másik bírósági eljárás során mutattak be, amelyben maga is részt vett. Ha az említett fél szabályos úton jutott ezen iratokhoz, és azok nem bizalmas jellegűek, főszabály szerint nem ütközik a megfelelő igazságszolgáltatás elvébe, ha ezeket a Törvényszékhez benyújtják. Így az uniós bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban valamely fél nem kérheti az eljárási irat visszavonását, ha ezen eljárási iratot az említett fél már az ugyanazon felek közötti másik eljárásban benyújtotta.
Ezenkívül azon fél hozzájárulása, akitől az eljárási irat származik, nem képezheti az előfeltételét azon irat elfogadhatóságának, amely a Törvényszék előtti másik ügyből származik. Ha ugyanis annak megítélése során, hogy az iratot megfelelően használják‑e fel, lényeges elem lehetne azon fél hozzájárulása, akitől az irat származik, annak megkövetelése, hogy e hozzájárulást ezen irat Törvényszék előtti benyújtását megelőzően szerezzék be, különben az elfogadhatatlannak minősül, az irat kizárására hatalmazná fel azt a felet, akitől az irat származik, és ezzel megfosztaná a Törvényszéket azon lehetőségtől, hogy döntést hozzon az iratfelhasználás megfelelő jellegéről, és ezáltal teljesítse azon kötelezettségét, hogy észszerű lehetőséget kell biztosítania valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, amelyek alapján nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben, ami a fegyveregyenlőség elvének alapját képezi. Tehát a Törvényszék feladata, hogy minden egyes esetben egymással szemben mérlegelje egyrészt a szabad bizonyítás elvét, másrészt azt a védelmet, amely a bírósági eljárásban részt vevő feleket az eljárási iratok visszaélésszerű felhasználásával szemben megilleti.
(lásd 55., 56. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 72–75. pont)
7. Kizárólag rendkívüli körülmények igazolhatják azt, hogy az uniós bíróság figyelembe vegyen olyan indokolási elemeket, amelyeket az eljárás során terjesztenek elő.
Ez a helyzet az elutasított ajánlattevő által az ajánlatkérőnek az ajánlatát elutasító határozata ellen benyújtott kereset esetén, amennyiben az előbbi az ajánlatkérőnek az elutasított ajánlattevő által kifejezetten az elfogadott ajánlatok árának szokatlan jellegére vonatkozóan előterjesztett indokolás iránti kérelmére adott válaszának bevárása nélkül, és erre megfelelő határidő engedése nélkül terjeszti elő keresetét kizárólag a határozat indokolásának a különösen az e kérelemre adott válasz elmaradásából fakadó hiányára hivatkozva, annak ellenére, hogy a keresetindítási határidő e tekintetben nem képezett akadályt. Az ajánlatkérő pedig észszerű határidőn belül magyarázatot adott arra, hogy mely okok miatt nem tűntek számára a nyertes ajánlatok kirívóan alacsony összegűnek.
(lásd 74., 102. pont)
8. Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012 rendelet 113. cikkének (2) bekezdése és a költségvetési rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012 rendelet 161. cikkének (2) bekezdése az elutasított ajánlattevők tekintetében az indokolást időben két szakaszra bontja. Az ajánlatkérő először minden elutasított ajánlattevővel közli, hogy az ajánlatát elutasította, és közli ezen elutasítás indokait. Ezek az indokok lehetnek rövid, összefoglaló jellegűek, tekintettel arra a lehetőségre, amelyet ugyanezen rendelkezés az elutasított ajánlattevő számára előír, hogy részletesebb indokolást kérhet. Továbbá ugyanezen rendelkezések értelmében, ha az az elutasított ajánlattevő, aki a kizárási és kiválasztási szempontoknak megfelel, írásban tájékoztatást kér, az ajánlatkérő a lehető legrövidebb határidőn belül, de legkésőbb e kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül közli a sikeres ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevét.
Az indokolás ilyen kétszakaszos közlése nem ellentétes az indokolási kötelezettség céljával, amely egyrészt arra irányul, hogy az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, másrészről, hogy a bíróság számára lehetővé váljon felülvizsgálati jogkörének gyakorlása.
(lásd 78., 79. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 80., 106. pont)
10. Az ajánlatkérő által a kirívóan alacsony összegű árajánlatok fennállása tekintetében végzett értékelés időben két szakaszban történik. Az első szakaszban az ajánlatkérőnek azt kell értékelnie, hogy a benyújtott ajánlatok kirívóan alacsonynak tűnnek‑e. A „tűnik” ige alkalmazása a költségvetési rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012 rendelet 151. cikkének (1) bekezdésében arra utal, hogy az ajánlatkérő prima facie értékelést végez az ajánlat kirívóan alacsony jellegéről. Az említett rendelet ezért nem kötelezi az ajánlatkérőt arra, hogy hivatalból részletes elemzést végezzen minden egyes ajánlat összeállítása kapcsán annak megállapítása érdekében, hogy az nem minősül kirívóan alacsony ajánlatnak. Így az első szakaszban az ajánlatkérőnek kizárólag azt kell meghatároznia, hogy a benyújtott ajánlatokban van‑e olyan jel, amely esetleg azt a gyanút kelti, hogy ezek az ajánlatok kirívóan alacsony összegűek. Ez a helyzet áll fenn nevezetesen akkor, amikor a benyújtott ajánlatban kínált ár jelentősen alacsonyabb, mint a többi benyújtott ajánlatban kínált ár vagy a szokásos piaci ár. Ha a benyújtott ajánlatokban nincs erre utaló jel, akkor azok nem tűnnek kirívóan alacsonynak, és az ajánlatkérő folytathatja ezen ajánlat értékelését és a közbeszerzési eljárást.
Ha azonban vannak olyan jelek, amelyek esetleg azt a gyanút keltik, hogy az ajánlat kirívóan alacsony összegű lehet, az ajánlatkérőnek a második szakaszban meg kell indítania az ajánlat összeállítására vonatkozó vizsgálatot annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy ez az ajánlat nem kirívóan alacsony összegű‑e. Ha megindítja ezt a vizsgálatot, az ajánlatkérő köteles lehetőséget biztosítani az említett ajánlat benyújtójának arra, hogy kifejtse, mely indokok miatt véli úgy, hogy az ajánlata nem kirívóan alacsony összegű. Az ajánlatkérőnek ezt követően értékelnie kell a kapott magyarázatokat, és meg kell állapítania, hogy a kérdéses ajánlat kirívóan alacsony jelleget mutat‑e, és ha igen, ebben az esetben azt el kell utasítania.
(lásd 87–89. pont)
11. Azon indokolási kötelezettség terjedelmét illetően, amely az ajánlatkérőre hárul abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a nyertes ajánlat nem tűnik kirívóan alacsony összegűnek, a költségvetési rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012 rendelet 151. cikkének (1) bekezdéséből, valamint konkrétan abból a körülményből, hogy az ajánlatkérőnek az első szakaszban csak prima facie értékelést kell végeznie az ajánlat kirívóan alacsony jellegéről, az következik, hogy az ajánlatkérő indokolási kötelezettsége korlátozott terjedelmű. Ugyanis az ajánlatkérő arra kötelezése, hogy részletesen fejtse ki, hogy mely okok miatt nem tűnik számára valamely ajánlat kirívóan alacsony összegűnek, nem venné figyelembe az elemzés két szakasza között teendő különbséget, amelyet az 1268/2012 rendelet 151. cikke ír elő.
Így különösen, ha az ajánlatkérő nyertesként fogad el egy ajánlatot, nem kell az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012 rendelet 113. cikkének (2) bekezdése alapján hozzá intézett összes indokolás iránti kérelemre adott válaszában kifejezetten megjelölnie azokat az indokokat, amelyek miatt nem tűnik számára kirívóan alacsony összegűnek az általa nyertesként elfogadott ajánlat. Ha ugyanis az ajánlatkérő nyertesként fogadta el az említett ajánlatot, ebből implicit módon, de szükségszerűen következik, hogy úgy ítélte meg, hogy nincsenek arra utaló jelek, hogy az említett ajánlat kirívóan alacsony összegű. Ezeket az indokokat azonban közölni kell azon elutasított ajánlattevővel, aki ezt kifejezetten kérte.
(lásd 92., 93. pont)