VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. február 17.(1)

C‑543/09. sz. ügy

Deutsche Telekom AG

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(A Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az elektronikus hírközlés jogi háttere – 2002/22/EK irányelv – 5. cikk – Nyilvános tudakozó‑ és telefonkönyv‑szolgáltatás nyújtása – Egyetemes szolgáltatás – 17. cikk – A nemzeti szabályozó hatóság hatásköre – 25. cikk – Előfizetői adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség –2002/58/EK irányelv – 12. cikk – Az előfizetők hozzájárulása személyes adataik nyilvános telefonkönyvbe való felvételéhez”

Tartalomjegyzék

I –BevezetésI – 4

II –Jogi háttérI – 6

A –Az uniós jogI – 6

1.ÁttekintésI – 6

2.Az irányelvekI – 7

a)Az egyetemes szolgáltatási irányelvI – 7

b)Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvI – 13

c)A 2002/77 irányelvI – 16

B –A nemzeti jogI – 16

III –A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelemI – 19

IV –A Bíróság előtti eljárásI – 23

V –A felek érveiI – 23

A –Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésrőlI – 23

B –Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésrőlI – 25

VI –Jogi értékelésI – 26

A –Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésI – 26

1.Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettség tárgyaI – 27

a)Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének szó szerinti értelmezéseI – 27

b)Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének rendszertani értelmezéseI – 27

c)Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének teleologikus értelmezéseI – 29

d)KövetkeztetésI – 32

2.Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem tartalmazza az adattovábbítási kötelezettség teljes harmonizációjátI – 32

3.A tagállamok kötelezettsége a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörének figyelembevételére vonatkozóanI – 34

a)A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvek piacánI – 36

b)A TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség mint olyan nemzeti intézkedésamely hatást gyakorol a nemzeti szabályozó hatóság hatásköréreI – 38

c)Az olyan nemzeti intézkedések irányelvvel való összeegyeztethetőségének értékeléseamelyek hatást gyakorolnak a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköréreI – 40

d)KövetkeztetésI – 47

B –Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésI – 48

VII –VégkövetkeztetésekI – 57

I –    Bevezetés

1.        Az EUMSZ 267. cikk szerinti jelen előzetes döntéshozatali eljárásban a Bundesverwaltungsgericht (a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság) az egyetemes szolgáltatásrólvalamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: egyetemes szolgáltatási irányelv)(2)valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelésérőlfeldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(3) értelmezésével kapcsolatos két kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2.        Ezekkel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozásokra (a továbbiakban: távközlési vállalkozások) vonatkozóaz egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében meghatározott azon kötelezettség feltételeiről és hatályáról kér tájékoztatástmiszerint a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálaton keresztül hozzáférhető telefonkönyvek szolgáltatói részére rendelkezésre kell bocsátani az előfizetők adatait.

3.        E kérdések a Deutsche Telekom AG (a továbbiakban: az alapügy felperese) és a Bundesnetzagentur für ElektrizitätGasTelekommunikationPost und Eisenbahnen (a továbbiakban: Bundesnetzagentur) által képviselt Németországi Szövetségi Köztársaság (a továbbiakban: az alapügy alperese) között folyamatban lévő jogvita keretében merülnek fel. E jogvita a Bundesnetzagentur egy olyan végzésének jogszerűségét érintiamellyel az az alapügy felperesét egy vitarendezési eljárás keretében arra köteleztehogy pontosan megjelölt feltételek mellett a rendelkezésére álló előfizetői adatokat – kérelemre és nyilvános telefonkönyvek szolgáltatása céljából – akkor is bocsássa rendelkezésreha az előfizetők vagy a telefonszolgáltatóik akarata szerint ezeket az adatokat csak egy vagy több meghatározott vállalkozás hozhatja nyilvánosságraés a kérelmet előterjesztő vállalkozás nem tartozik e „jogosult” vállalkozások közé.

II – Jogi háttér

A –    Az uniós jog(4)

1.      Áttekintés

4.        Az uniós jogalkotó a 80‑asévek közepétől a nemzeti távközlési piacok ellenőrzött megnyitása és liberalizálása mellett foglal állást. A 80‑as évektől 2002‑ig terjedő első szakaszban a Tanácsvalamint a Bizottság számos irányelvet fogadott el. Ennek során a Bizottság által elfogadott (liberalizációs) irányelvek a piacok megnyitására irányultak. Az Európai Parlamentés a Tanács (harmonizációs) irányelveinek(5) célja ezzel szemben azhogy előmozdítsa a távközlési ágazatban elfogadott eltérő nemzeti szabályozások egységesítését.

5.        Az elektronikus hírközlés e jogi hátterét 2002‑ben új jogi szabályozás váltotta felamely lényegében egy keretirányelvből(6)négy különös európai parlamenti és tanácsi irányelvből(7)valamint egy bizottsági (verseny)irányelvből(8) áll. A négy különös európai parlamenti és tanácsi irányelv közé tartozik az egyetemes szolgáltatási irányelvvalamint az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvamelyekre az előzetes döntéshozatal iránti kérelem vonatkozik.

2.      Az irányelvek

a)      Az egyetemes szolgáltatási irányelv

6.        Az egyetemes szolgáltatási irányelv a 98/10 irányelvet(9)valamint a 97/33 irányelv(10) egy részét váltotta fel.

7.        Az egyetemes szolgáltatási irányelv (11) preambulumbekezdése a következő:

„A telefonkönyvi információ és a tudakozószolgálat a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások tekintetében alapvető hozzáférési eszközés az egyetemes szolgáltatási kötelezettség részét képezi. A felhasználók és a fogyasztók átfogó előfizetői nyilvántartásokat és olyan tudakozószolgáltatást igényelnekamely kiterjed minden nyilvántartott telefon‑előfizetőre és annak hívószámára (beleértve a helyhez kötött és a mobilszámokat)továbbá azt igénylikhogy ez az információ kedvezményezéstől mentes módon jelenjen meg. A távközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló1997. december 15‑i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv biztosítja az előfizetőknek a magánéletük tiszteletben tartásához való jogát személyes adataik nyilvános telefonkönyvben történő feltüntetését illetően.”

8.        Az egyetemes szolgáltatási irányelv (35) preambulumbekezdése a következő:

„A tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása már nyitott a versenyre. Ennek az irányelvnek a rendelkezései kiegészítik a 97/66/EK irányelv rendelkezéseit azzalhogy az előfizetőket feljogosítják személyes adataik nyomtatott vagy elektronikus telefonkönyvben történő szerepeltetésre. Minden szolgáltatóamely előfizetőjét telefonszámmal látja elköteles a vonatkozó információt tisztességesköltségalapú és megkülönböztetéstől mentes módon rendelkezésre bocsátani.”

9.        Az egyetemes szolgáltatási irányelv „Tudakozószolgálatok és telefonkönyvek” című 5. cikke a következő:

„(1) A tagállamok biztosítjákhogy:

a)      legalább egy átfogó telefonkönyv álljon a végfelhasználók rendelkezésére a megfelelő hatóság által jóváhagyottakár nyomtatottakár elektronikusakár mindkét formábanés ennek frissítése rendszeresenlegalább évente egyszer megtörténjen;

b)       legalább egy átfogó telefonos tudakozószolgálat álljon rendelkezésére valamennyi végfelhasználónakbeleértve a nyilvános telefonállomások használóit is.

(2)      Az (1) bekezdés szerinti telefonkönyvek – a 97/66/EK irányelv 11. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel – a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások valamennyi előfizetőjét tartalmazzák.

(3)      A tagállamok biztosítjákhogy az (1) bekezdésben említett szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások a más vállalkozások által rendelkezésükre bocsátott adatok kezelése során alkalmazzák a megkülönböztetésmentesség elvét.”

10.      Az egyetemes szolgáltatásrólvalamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelvaz elektronikus hírközlésiágazatban a személyes adatok kezelésérőlfeldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) úgy módosította az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének (2) bekezdéséthogy az abban foglalta 97/66 irányelv 11. cikkére való hivatkozást az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkére való hivatkozással váltotta fel. Ez csupán pontosító jellegű módosítás. Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 19. cikkének második bekezdése szerint ugyanis a 97/66 irányelvre történő hivatkozást az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni.

11.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv„Kezelői és tudakozószolgálatok” című 25. cikke a következő:

„(1)      A tagállamok biztosítjákhogy a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások előfizetői jogosultak legyenek az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említettnyilvánosan elérhető telefonkönyvben szerepelni.

(2)      A tagállamok biztosítjákhogy mindenaz előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás teljesítsen minden olyan ésszerű kéréstamely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából a megfelelő információk egyeztetett formábantisztességestárgyilagosköltségalapú és megkülönböztetéstől mentes rendelkezésre bocsátására irányul.

(3)      A tagállamok biztosítjákhogy a nyilvános telefonhálózathoz csatlakozással rendelkezőminden végfelhasználó – az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően – hozzáférjen a kezelői szolgálatokhoz és a tudakozószolgálatokhoz.

[...]

(5)      Az (1)(2)(3) és (4) bekezdést a személyes adatok és a magánélet védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokban foglalt követelményekreés különösen a 97/66/EK irányelv 11. cikkére is figyelemmel kell alkalmazni.”

12.      A 2009/136 irányelv a következőképpen módosította az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (1)(3) és (5) bekezdését:

„(1)      A tagállamok biztosítjákhogy a nyilvánosan elérhető távbeszélő‑szolgáltatások előfizetői jogosultak legyenek az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említettnyilvánosan elérhető távbeszélő‑névsorban szerepelniés a (2) bekezdéssel összhangban elérhetővé teszik adataikat a tudakozószolgálatok és/vagy távbeszélő‑névsor szolgáltatói részére.

[…]

(3)      A tagállamok biztosítjákhogy a nyilvánosan elérhető távbeszélő‑szolgáltatásokat igénybe vevő minden végfelhasználó hozzáférhessen a tudakozószolgálatokhoz. A nemzeti szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arrahogy kötelezettségeket és feltételeket írjanak elő azon vállalkozások számáraamelyek a végfelhasználóknak a tudakozószolgálatokhoz való hozzáférését ellenőrzik a 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv) 5. cikkének rendelkezéseivel összhangban. E kötelezettségeknek és feltételeknek objektíveknekméltányosaknakmegkülönböztetéstől menteseknek és átláthatóaknak kell lenniük.

[…]

(5)      Az (1)–(4) bekezdést a személyes adatok és a magánélet védelmére vonatkozó közösségi jogi aktusokban foglalt követelményeknek megfelelően és különösen a 2002/58/EK irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 12. cikkére is figyelemmel kell alkalmazni.”

13.      A 2009/136 irányelv (38) preambulumbekezdése ezt a módosítást a következőképpen magyarázza:

„A [...] 2002/77/EK [...] irányelv 5. cikke alapján a tudakozószolgáltatásokat versenyképes piaci feltételek mellett kell nyújtaniés ez gyakran így is történik. A (mind vonalasmind mobil) végfelhasználók adatainak adatbázisokba való gyűjtését biztosító nagykereskedelmi intézkedéseknek meg kell felelniük a személyes adatok védelmére vonatkozó garanciáknakbeleértve a 2002/58/EK irányelv 12. cikkét (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv). Meg kell valósítani ezen adatok költségorientált biztosítását a szolgáltatók felélehetőséget kell biztosítani a tagállamoknakhogy átfogóösszesített információt nyújtóközpontosított mechanizmust hozzanak létre a tudakozószolgálatok számáraugyanakkor ésszerű és átlátható körülményekkel kell biztosítani a hálózati hozzáféréstannak érdekébenhogy a végfelhasználók teljes mértékben részesüljenek a verseny előnyeibőla kiskereskedelmi szabályozás e szolgáltatások tekintetében való eltörlésének és a tudakozószolgáltatások ésszerű és átlátható feltételek melletti nyújtásának végső céljával.”

b)      Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv

14.      Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv a 97/66 irányelvet(12) váltotta fel.

15.      Ezen irányelv (2) preambulumbekezdése a következő:

„Ennek az irányelvnek a célja az alapvető jogok tiszteletben tartásaés ez az irányelv figyelembe veszi különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket. Ennek az irányelvnek célja különösen az említett charta 7. és 8. cikkében megállapított jogok teljes tiszteletben tartásának biztosítása.”

16.      Ezen irányelv (38) és (39) preambulumbekezdése a következő:

„Az elektronikus hírközlési szolgáltatások előfizetőinek névjegyzékei széles körben hozzáférhetők és nyilvánosak. A természetes személyeknek a magánéletük tiszteletben tartásához valójoga és a jogi személyeknek a jogos érdeke megkívánjahogy az előfizetők maguk dönthessék elhogy személyes adataik megjelenjenek‑e valamely előfizetői névjegyzékbenés ha igenmely adatok legyenek ezek. A nyilvános előfizetői névjegyzékek szolgáltatóinak az ilyen névjegyzékekben feltüntetendő előfizetőket tájékoztatniuk kell a névjegyzék céljairóltovábbáminden olyan felhasználás céljárólamely a nyilvános előfizetői névjegyzék elektronikus változatában – különösen a szoftverbe beépített kereső funkciók révén – lehetségesígy például a fordított keresési funkciók tekintetébenamelyek a névjegyzék felhasználója számára lehetővé teszikhogy mindössze egy telefonszám alapján megtalálja az előfizető nevét és címét.

Az a kötelezettségamelynek értelmében az előfizetőket tájékoztatni kell azoknak a nyilvános előfizetői névjegyzékeknek a rendeltetéséről/rendeltetéseirőlamelyekben az előfizetők személyes adatai szerepelni fognakaz adatot az ilyen szerepeltetés céljából gyűjtő személyt terheli. Amennyiben az adat egy vagy több harmadik személynek is továbbíthatóaz előfizetőt erről a lehetőségrőlvalamint az adatot átvevő személyérőlilletve az adat lehetséges átvevőinek kategóriáiról tájékoztatni kell. A továbbítás csak azzal a feltétellel lehetségeshogy az adat kizárólag arra a célra használható felamely célra az adatgyűjtés történt. Ha az adatot az előfizetőtől gyűjtő fél vagy bármely harmadik személyakihez az adatot továbbítottákvalamilyen további célra kívánja használni az adatotaz adatot eredetileg gyűjtő félnek vagy annak a harmadik személynekakihez az adatot továbbítottákbe kell szereznie az előfizető megújított hozzájárulását.”

17.      Ezen irányelv „Előfizetői névjegyzékek“ című 12. cikke a következő:

„(1)      A tagállamok biztosítjákhogy az előfizetők díjmentesen és az előfizetői névjegyzékbe való bekerülésük előtt tájékoztatást kapjanak azon nyomtatott vagy elektronikus előfizetői névjegyzékek céljáról vagy céljairólamelyek a nyilvánosság számára elérhetőek vagy a tudakozó szolgálaton keresztül hozzáférhetőekés amelybe az előfizetők személyes adatai bekerülhetnekvalamint minden továbbia névjegyzék elektronikus változataiba beépített kereső funkciókon alapuló felhasználási lehetőségről.

(2)      A tagállamok biztosítjákhogy az előfizetők dönthessenek arrólhogy személyes adataik bekerüljenek‑e egy nyilvános előfizetői névjegyzékbeés ha igenmely adatok kerüljenek be– olyan mértékbenamennyiben ezek az adatok a névjegyzéknek a névjegyzék szolgáltatója által meghatározott céljához szükségesek –valamint biztosítjákhogy az előfizetők az ilyen adatokat ellenőrizhessékhelyesbíthessékilletve visszavonhassák. A nyilvános előfizetői névjegyzékben való feltüntetés mellőzésetovábbá az abban szereplő személyes adatok ellenőrzésehelyesbítéseés visszavonása díjmentes.

(3)      A tagállamok előírhatjákhogy a személyek elérhetőségi adatainak név és szükség esetén más minimális azonosító adat alapján történő keresését kivévea nyilvános előfizetői névjegyzék bármilyen más célból történő felhasználásához az előfizetők kiegészítő hozzájárulására legyen szükség.

(4)      Az (1) és a (2) bekezdést azokra az előfizetőkre kell alkalmazniakik természetes személyek. A tagállamok biztosítják továbbá – a közösségi jog és az alkalmazandó nemzeti jogszabályok keretein belül –hogy a természetes személyeken kívüli előfizetők jogos érdekei a nyilvános előfizetői névjegyzékbe való felvételük tekintetében kellő védelmet élvezzenek.”

c)      A 2002/77 irányelv

18.      A 2002/77 irányelv „Tudakozó szolgáltatások” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok gondoskodnak arrólhogy területükön a tudakozó szolgáltatások – köztük a telefonkönyv‑kiadás és a tudakozószolgálatok – létesítése és nyújtása tekintetében minden kizárólagos és/vagy különleges jog megszüntetése megtörténjen.”

B –    A nemzeti jog

19.      A Telekommunikationsgesetz (a távközlésről szóló törvénya továbbiakban: TKG) „Az előfizetők adatainak szolgáltatása” című 47. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából mindena nyilvánosság számára távközlési szolgáltatást nyújtó és végfelhasználókhoz hívószámot rendelő vállalkozásnak kérésre – az alkalmazandó adatvédelmi rendelkezések figyelembevételével – más vállalkozások részére a (2) bekezdés negyedik mondata szerint rendelkezésre kell bocsátania az előfizetők adatait. Az adatokat haladéktalanul és megkülönböztetéstől mentesen kell továbbítani.

(2)      Az előfizetők adatai a 104. § szerint telefonkönyvekben nyilvánosságra hozott adatok. Ezekhez tartoznak a hívószám mellett maguk a nyilvánosságra hozandó adatokmint a néva cím és az olyan kiegészítő adatokmint a foglalkozásaz ágazata csatlakozás módja és a társfelhasználóamennyiben ezekkel az adatokkal a vállalkozás rendelkezik. Ezekhez tartozik a technika mindenkori állása szerint – az alkalmazandó adatvédelmi rendelkezések figyelembevételével – az ügyfél által engedélyezett formában előkészített minden olyan információösszeköttetéshozzárendelés és osztályozásamely ezeknek az adatoknak nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatokon keresztül és telefonkönyvekben történő nyilvánosságra hozatalához az első mondat szerint szükségesek. Az adatoknak teljesnek és tartalmilagvalamint műszakilag olyan módon előkészítettnek kell lenniükhogy a technika mindenkori állása szerint nehézségek nélkül bekerülhessenek egy ügyfélbarát módon kialakított telefonkönyvbe vagy egy tudakozószolgálat megfelelő adatbázisába.

(3)      Amennyiben a vállalkozások között vita keletkezik az (1) és (2) bekezdésekből eredőjogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatbana 133. § megfelelően irányadó.

(4)      Az előfizetők adatainak továbbításáért díjazás felszámítható; ez rendszerint a 38. § (2)–(4) bekezdése szerinti utólagos szabályozás hatálya alá tartozik. Az ilyen díjazás csak akkor tartozik a 31. § szerinti engedélyezési kötelezettség aláha a vállalkozás a végfelhasználók részére nyújtott szolgáltatások piacán jelentős piaci erővel rendelkezik.” [nem hivatalos fordítás]

20.      A TKG „Telefonkönyvek” című 104. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Az előfizetők nevecíme és olyan kiegészítő adataimint a foglalkozásaz ágazat és a csatlakozás módja szerepelhetnek nyilvános nyomtatott vagy elektronikus telefonkönyvekbenamennyiben az előfizetők ezt kérik. Ennek során az előfizetők meghatározhatjákhogy mely adataikat hozzák nyilvánosságra a telefonkönyvekben. Az előfizető kérésére társfelhasználók – egyetértésük esetén – szerepelhetnek a névjegyzékekben.” [nem hivatalos fordítás]

21.      A TKG „Tájékoztatás nyújtása” című 105. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A telefonkönyvekben szereplő hívószámokról a 104. §‑banvalamint a (2) és a (3) bekezdésben szereplő megszorítások figyelembevételével adható tájékoztatás.

(2)      Az előfizetők hívószámairól csak akkor adható telefonos tájékoztatásha az előfizetőket megfelelő módon tájékoztatták arrólhogy hívószámuk továbbítását megtagadhatjákés azok nem éltek a megtagadási jogukkal. A hívószámokat meghaladó tájékoztatás csak akkor adható a 104. § szerint nyilvánosságra hozott adatokrólha az előfizető a további tájékoztatás megadásához hozzájárult.

(3)      Olyan előfizető nevéről vagy nevéről és címérőlakinek csak a hívószáma ismertakkor adható telefonos tájékoztatásha a telefonkönyvben szereplő előfizető a szolgáltatónak a megtagadási lehetőségre vonatkozó felhívását követően nem élt a megtagadási jogával.

(4)      A (2) bekezdés első mondata vagy a (3) bekezdés szerinti megtagadást vagy a (2) bekezdés második mondata szerinti hozzájárulást haladéktalanul be kell jegyezni a szolgáltatónak és az (1) bekezdés szerinti szolgáltatónak a telefonkönyvek alapjául szolgáló adatbázisába. Ezeket más szolgáltatóknak is figyelembe kell venniükmihelyt azok ésszerűen tudomást szerezhettek arrólhogy a megtagadást vagy a hozzájárulást a szolgáltató és az (1) bekezdés szerinti szolgáltató telefonkönyveibe bejegyezték.”[nem hivatalos fordítás]

22.      A TKG „Egyéb viták a vállalkozások között” című 133. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben az e törvényből eredő kötelezettségekkel összefüggésben vagy e törvény alapján vita keletkezik nyilvános távközlési hálózatokat üzemeltető vagy a nyilvánosság számára távközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások közötta Beschlusskammer (Bundesnetzagentur) – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – a felek valamelyikének kérelmére a résztvevők meghallgatása után kötelező erejű határozatot hoz. A határozatot a vitában részes valamely fél kérelmének benyújtásától számított legfeljebb négy hónapon belül kell meghoznia.” [nem hivatalos fordítás]

III – A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem

23.      Az alapügy felperese egy távközlési vállalkozásamely analóg vagy ISDN‑telefoncsatlakozások révén hozzáférést biztosít a végfelhasználók részére a nyilvános telefonhálózathoz és annak távbeszélő‑szolgáltatásra való használatához. Hálózatüzemeltetőként telefonszámokat rendel az előfizetőihez. Az alapügy felperese ezenkívül országos telefonos és internetes tudakozószolgálatot működtet. Ezenfelül telefonkönyveket ad ki leányvállalatokon keresztül. Az ehhez szükséges adatokat az alapügy felperese előfizetői adatbázisban kezeli. Ez nemcsak a saját ügyfelek adatait tartalmazzahanem más telefonszolgáltatók előfizetőinek adatait iskülönösen olyan telefonszolgáltatókéitamelyek maguk nem adnak ki telefonkönyveketés az ügyfeleik telefonkönyvbe történő bekerüléshez való jogának teljesítése érdekében – szerződés alapján – az alapügy felperesének telefonkönyveit veszik igénybe.

24.      Az alapügy felperesének előfizetői adatbázisa egy „nyilvános” és egy „nem nyilvános” névjegyzékből áll. A „nyilvános” névjegyzék olyan adatokból államelyek esetében sem az érintett előfizetősem pedig annak telefonszolgáltatója nem ellenezte a versenytárs szolgáltatók telefonkönyveiben való nyilvánosságra hozatalt. Az alapügy felperese ezeket az adatokat más vállalkozások részére is rendelkezésre bocsátja azok telefonkönyveiben és tudakozószolgálatain keresztül történő nyilvánosságra hozatal céljából. Az alapügy felperesének szolgálatai kizárólagos jelleggel további adatokat kapnak a „nem nyilvános” névjegyzékből. Ez azokat az adatokat tartalmazzaamelyeket az érintett előfizető vagy telefonszolgáltatójának akarata szerint csak az alapügy felperese hozhat nyilvánosságraemellett pedig tartalmazza az alapügy felperesének tudakozószolgálatai által felderített adatokatvalamint a telefonkönyv‑kiadóktól beszerzett úgynevezett kiadói adatokat.

25.      Az alapügy beavatkozóia GoYellow GmbHvalamint a Telix AG(a továbbiakban: az alapügy beavatkozói) – amelyek egy internetesilletve egy telefonos tudakozószolgálatot működtetnek – azokhoz a vállalkozásokhoz tartoznakamelyek részére a nyilvános névjegyzékben szereplő előfizetői adatokat díjazás ellenében rendelkezésre bocsátották. Miután e vállalkozások és az alapügy felperese nem értettek egyet a kötelezően átadandó adatok mértékébenaz alapügy beavatkozói vitarendezési eljárást kezdeményeztek a Bundesnetzagenturnál az alapügy felperesének arra való kötelezése érdekébenhogy egyszeri alkalommal bocsássa rendelkezésükre a rendelkezésére álló teljes előfizetői adatállománytamelynek nyilvánosságra hozatalát valamely tudakozószolgálat engedélyeztemajd minden munkanapon tegye lehetővé számukra az adatok naprakésszé tételét.

26.      A Bundesnetzagentur 2006. szeptember 11‑i határozatával az alapügy felperesét azon előfizetői adatoknak az alapügy beavatkozói részére – pontosan meghatározott feltételek mellett – való rendelkezésre bocsátására is kötelezteamelyeket az előfizetők vagy a telefonszolgáltatójuk akarata szerint csak egy vagy több meghatározott vállalkozás hozhat nyilvánosságra. E döntés alapját a TKG 47. §‑a képezte. Az alapügy beavatkozóinak további kérelmét a Bundesnetzagentur elutasította. E hatóság szerint ugyanis nem állapítható meghogy az alapügy felperese a kötelezettségeit e tekintetben rendszeresen megszegte volna.

27.      Az alapügy felperese azért terjesztett elő keresetet a TKG 47. §‑a szerint rá vonatkozó adattovábbítási kötelezettség ellenmert az más távközlési vállalkozások előfizetőinek adataira (a továbbiakban: idegen adatok) vonatkozik. A Verwaltungsgericht elutasította a keresetet. A Verwaltungsgericht által elfogadhatónak nyilvánított felülvizsgálati kérelmében az alapügy felperese azzal érvel a kérdést előterjesztő bíróság előtthogy jogellenes a Bundesnetzagenturnak a TKG 47. §‑a alapján hozott határozataamennyiben az más telefonszolgáltatók előfizetőinek adataira vonatkozik. Az alapügy felperese tehát azt kérihogy a megtámadott ítélet megváltoztatásával helyezzék hatályon kívül a Bundesnetzagentur 2006. szeptember 11‑i határozatátamennyiben a rá vonatkozó kötelezettség kiterjed a nyilvánosság számára távbeszélő szolgáltatást nyújtó más szolgáltatók előfizetőinek adataira is. Az alapügy alperesevalamint az alapügy beavatkozói a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérik.

28.      A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az alapügy felperesének felülvizsgálati kérelme a nemzeti jog szerint megalapozatlan. A Bundesnetzagentur határozata ellen benyújtott kereset ugyan elfogadhatóa nemzeti jog rendelkezései szerint érdemben viszont eredménytelen. A kérdést előterjesztő bíróság számára azonban nem világoshogy összhangban áll‑e az uniós joggal az alapügy felperese számára előírta TKG 47. §‑a szerintiaz előfizetői adatok nyilvános telefonkönyvek és tudakozószolgálatok szolgáltatói részére történő továbbítására vonatkozó olyan kötelezettségamely kiterjed idegen adatokraés nem függ az előfizetőilletve a telefonszolgáltatója hozzájárulásától vagy tiltakozásának hiányától.

29.      Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárást felfüggesztetteés a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

1.      Úgy kell‑e értelmezni az egyetemes szolgáltatásrólvalamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 25. cikkének (2) bekezdéséthogy a tagállamok jogosultak arra kötelezni az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozásokathogy a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából bocsássák rendelkezésre azon előfizetők adataitakikhez e vállalkozás maga nem rendelt telefonszámokatamennyiben a vállalkozás rendelkezik ezekkel az adatokkal?

2.      Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén:

Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelésérőlfeldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 12. cikkét úgy kell‑e értelmeznihogy a fenti kötelezettség nemzeti jogalkotó általi előírása attól függhogy a másik telefonszolgáltatóilletve annak előfizetői hozzájárulnak‑e az adatok továbbításáhozvagy mindenesetre nem ellenzik azt?

IV – A Bíróság előtti eljárás

30.      A 2009. október 28‑án kelt előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2009. december 22‑én érkezett a Bíróság Hivatalához. Az írásbeli szakasz során az alapügy felpereseaz alapügy alpereseaz alapügy beavatkozóiaz Egyesült Királyság Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormányavalamint az Európai Bizottság nyújtott be észrevételeket. A 2010. december 2‑i tárgyaláson az alapügy felperesénekaz alapügy alperesénekaz alapügy beavatkozóinakaz Egyesült Királyságnakvalamint a Bizottságnak a képviselője vett részt.

V –    A felek érvei

A –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

31.      A Bizottság álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adnihogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem engedi meg a tagállamoknakhogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozásokat arra kötelezzékhogy nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából bocsássák rendelkezésre az olyan előfizetők adataitamelyekhez e vállalkozás maga nem rendelt telefonszámokatmég ha ilyen adatokkal rendelkezik is.

32.      A Bizottság szerint az a döntő szemponthogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében előírt adattovábbítási kötelezettség csak azokra a vállalkozásokra vonatkozikamelyek telefonszámokat osztanak ki. Ebből az következikhogy a továbbítási kötelezettség aláeső „megfelelő információk” csak azokat az adatokat foglalják magukbanamelyek telefonszámoknak az érintett vállalkozás általi előfizetőkhöz való rendelésével függ össze. A távközlési vállalkozás ezt meghaladó azon kötelezettségérehogy a teljes adatállományukat továbbítsákamely adatállomány más távközlési vállalkozások előfizetőire vonatkozó információkat is tartalmaze rendelkezés a szövege és a célja alapján nem terjed ki. A szabályozási kereten belül nem ismerhető fel más olyan rendelkezés semamely az ilyen szélesebb körű kötelezettség jogalapjául szolgálhatna.

33.      Az Egyesült Királyság Kormánya hasonlóképpen azzal érvelhogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének kiterjesztő értelmezése ellentétes ezen irányelv szövegévelrendszerével és céljával. Az abban előírt továbbítási kötelezettség tehát kizárólag az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások előfizetőire vonatkozó megfelelő információkra terjed ki. Ezenfelül a tagállamok nem jogosultak a távközlési vállalkozások számára ezt meghaladó adattovábbítási kötelezettséget előírni.

34.      Az alapügy felperese is azt emeli ki előszörhogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem kötelezi a tagállamokat arrahogy idegen adatok tekintetében továbbítási kötelezettséget írjanak elő. Mindazonáltal e megállapítással nincs eldöntvehogy a tagállamok az uniós jog alapján jogosultak‑e ilyen szabályozás elfogadására. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés ennek megfelelően annak tisztázására irányulhogy a 25. cikk (2) bekezdése korlátozza‑e a tagállamok azon hatásköréthogy további kötelezettségeket írjanak elő a távközlési vállalkozások számára. A Bíróság a 98/102002/19 és 2002/22 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatánakvalamint a 2002/21 és 2002/22 irányelv szövegénekcéljának és szabályozási struktúrájának különleges figyelembevételével ez utóbbi kérdésre végeredményben igenlő választ kell adni.

35.      Az alapügy alperese ezzel szemben az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének nyelvtanitörténetirendszertani és teleologikus értelmezése keretében arra a következtetésre juthogy az abban rögzített továbbítási kötelezettség elvileg kiterjedilletve kiterjedhet a jelen ügyben szóban forgó idegen adatokra is. Az olasz kormány is azt az álláspontot képviselihogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre – az egyetemes szolgáltatási irányelv szövegének és rendszerének figyelembevételével – végeredményben igenlő választ kell adni.

36.      Ugyanerre a következtetésre jutnak az alapügy beavatkozóiamelyek szerint az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmeznihogy a tagállamok kötelezhetik a vállalkozásokathogy nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatokés telefonkönyvek szolgáltatása céljából bocsássák rendelkezésre a rendelkezésükre álló összes előfizetői adatot.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

37.      A Bizottság álláspontja szerint az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkétúgy kell értelmeznihogy a nemzeti jogalkotó csak akkor írhat elő a távközlési vállalkozások számára idegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettségetamennyiben az érintett előfizetőket e továbbítási lehetőségről tájékoztatták. Amennyiben az előfizetők az ilyen továbbítást kifejezetten elleneztékez nem megengedhető. Az Egyesült Királyság Kormányának álláspontja szerint valamely előfizető adatainak egy további telefonkönyvben való minden nyilvánosságra hozatala az érintett személyek hozzájárulását feltételezi.

38.      Az alapügy alperese ezzel szemben az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének nyelvtanitörténetirendszertani és teleologikus értelmezése alapján arra a következtetésre juthogy az idegen adatok távközlési vállalkozások általi továbbításának nem feltételehogy azérintett végfelhasználóilletve a továbbításra kötelezett távközlési vállalkozás ehhez előzetesen hozzájáruljonvagy ezt ne ellenezze.

39.      Az alapügy beavatkozóinak álláspontja szerint sem illeti meg a telefonszolgáltatókat és az előfizetőiket az a joghogy megtagadják valamely telefonkönyvben nyilvánosságra hozott adataik harmadik személyek részére tudakozószolgálatok vagy telefonkönyvek szolgáltatása céljából történő továbbítását vagyhogy adataik nyilvánosságra hozatalát egy bizonyos telefonkönyvre vagy egy bizonyos tudakozószolgálatra korlátozzák.

40.      Ugyanerre a következtetésre jut az olasz kormányamelynek álláspontja szerint az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkét úgy kell értelmeznihogy az idegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség távközlési vállalkozások számára valamely tagállam által történő előírásának nem feltételehogy az előfizető az adatok továbbításához hozzájáruljonvagy azt mindenesetre ne ellenezze. Ez annyiban igazamennyiben annak a telefonkönyvnek vagy annak a tudakozószolgálatnakamelynek létrehozását tervezikugyanaz a céljamint annakamelynek tekintetében az előfizető hozzájárult ahhozhogy a saját adatai bekerüljenek a szolgáltatója által készített telefonkönyvbe.

VI – Jogi értékelés

A –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

41.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudnihogy ellentétes‑e az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozásamely szerint a távközlési vállalkozások nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából nemcsak a saját ügyfeleik adataithanem a rendelkezésükre álló idegen adatokat is rendelkezésre kell bocsátaniuk.

42.      E kérdés megválaszolásához első lépésben azt kell vizsgálni hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében meghatározotta távközlési vállalkozásokra vonatkozó adattovábbítási kötelezettség kiterjed‑e a rendelkezésükre álló idegen adatokra. Mivel e kérdésre véleményem szerint végeredményben nemleges választ kell adniezt követően második lépésben azt kell vizsgálnihogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése kimerítően szabályozza‑e a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettségétés ha nemaz elektronikus hírközlés keretszabályozásának más rendelkezései megtilthatják‑e a tagállamoknakhogy a távközlési vállalkozások számára idegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettséget írjanak elő.

1.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettség tárgya

a)      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének szó szerinti értelmezése

43.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének szövege szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kellhogy mindenaz előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozás teljesítsen minden olyan ésszerű kéréstamely a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából a „megfelelő információk” megfelelő formában történő rendelkezésre bocsátására irányul.

44.      A mondat szerkezete alapján a továbbítandó „megfelelő információk” azokra az előfizetőkre vonatkoznakamelyekhez az adattovábbításra köteles vállalkozások telefonszámokat rendelnek. „Előfizető” a 2002/21 irányelv 2. cikkének k) pontja szerint minden olyan természetesilletve jogi személyakiilletve amely a nyilvánosan elérhető elektronikus szolgáltatás nyújtójával ilyen szolgáltatások igénybevétele céljából szerződést kötött. Ennélfogva a továbbítandó „megfelelő információk” olyan természetes vagy jogi személyekre vonatkoznakakikilletve amelyek szerződést kötöttek az adattovábbításra köteles távközlési vállalkozással.

45.      A 25. cikk (2) bekezdésének szószerinti és mondatszerkezet szerinti értelmezése ennélfogva arra utalhogy a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettsége azon saját végfelhasználóik adataira vonatkozikakikhezilletve amelyekhez telefonszámokat rendeltek.

b)      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének rendszertani értelmezése

46.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdése szó szerinti értelmezésének eredményét megerősíti annak rendszertani értelmezése.

47.      Az elektronikus hírközlés keretszabályozásának összefüggésében az egyetemes szolgáltatási irányelv elsődlegesen az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások szolgáltatóivalamint a végfelhasználók közötti viszonyra vonatkozik. E szinten ezen irányelvnek három főcélkitűzése vanamelyek mindegyikét különböző fejezetben dolgozzák fel.

48.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv célja előszörhogy minden tagállamban megfizethető áron biztosítsák a végfelhasználók részére a hírközlési szolgáltatásoknak a területet lefedő minimális készletétamely megfelel bizonyos minőségi követelményeknek. Ezt az „egyetemes szolgáltatásként” meghatározott minimális készletet(13) az egyetemes szolgáltatási irányelv 2. fejezetében (3–15. cikk) szabályozzákés az magában foglalja legalább egy átfogó telefonkönyvnek és legalább egy átfogó tudakozószolgálatnak az 5. cikkben szabályozott rendelkezésre bocsátását. Az egyetemes szolgáltatási irányelv célja másodszorhogy meghatározott feltételek mellett bizonyos mértékű versenyt biztosítson azokon a kiskereskedelmi piacokonamelyeken egy jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató jelenléte következtében nincs hatékony verseny. Ezzel kapcsolatban az egyetemes szolgáltatási irányelv 3. fejezete (16–19. cikk) tartalmaz rendelkezéseket szabályozó intézkedéseknek a nemzeti szabályozó hatóságok általi alkalmazására vonatkozóan. Az egyetemes szolgáltatási irányelv harmadszor fogyasztóvédelmi elemeket tartalmaz. Ezzel kapcsolatban a 4. fejezet (20–31. cikk) számos rendelkezést tartalmaz a végfelhasználók érdekeinek és jogainak védelme érdekében.

49.      Rendszertanilag vizsgálva a 25. cikk a 4. fejezetbenennélfogva az egyetemes szolgáltatási irányelv azon fejezetében találhatóamelynek középpontjában a végfelhasználók érdekei állnak. E körülmény alapján a 25. cikk (1) bekezdése a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások előfizetőjének jogállásából indul kiaki számára jogot kell biztosítani arrahogy egy átfogó telefonkönyvben szerepeljen. A 25. cikk (3) és (4) bekezdése is a végfelhasználók helyzetéből indul kiakik számára biztosítani kellhogy hozzáférjenek a tudakozószolgálatokhoz ((3) bekezdés)valamint a másik állam tudakozószolgálatához ((4) bekezdés).

50.      Jóllehet az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem hivatkozik közvetlenül az előfizetőkrehanem úgy tűnikhogy prima facie csupán a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettségét szabályozzaa rendszerbeli helyzetéből kitűnikhogy elsősorban e bekezdés is az előfizetőnek a vele szerződést kötő távközlési vállalkozás viszonyában fennálló jogi helyzetére vonatkozik. Ebből a szemszögből nézve a tagállamoknak az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerint biztosítaniuk kellhogy a távközlési vállalkozások kérésre a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából rendelkezésre bocsássák az előfizetőikre vonatkozó megfelelő információkat.

51.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (1) bekezdésének a 2009/136 irányelv általi módosításából is kitűnik egy fontos körülményamely megalapozza e rendszertani elemzés helyességét. A 25. cikk (1) bekezdésének új szövege a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások előfizetőjének valamely telefonkönyvben való szerepléshez való joga mellett jelenleg előírja továbbáhogy ezen előfizetők arra is jogosultakhogy a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban elérhetővé tegyék adataikat a tudakozószolgálatok és/vagy távbeszélő‑névsor szolgáltatói részére. Ezzel a távközlési vállalkozások számára az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében meghatározotta saját előfizetőik adatainak tudakozószolgálatok és/vagy telefonkönyvek szolgáltatói részére történő továbbítására vonatkozó kötelezettséget ezen előfizetők jogának formájában átfogalmaztákés így azt kifejezetten megerősítették.

c)      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének teleologikus értelmezése

52.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv preambulumbekezdései kevés tájékoztatást adnak a 25. cikk (2) bekezdésében meghatározott adattovábbítási kötelezettség céljáról. Ezzel kapcsolatban a (35) bekezdésben csupán az szerepelhogy minden szolgáltatóamely előfizetőjét telefonszámmal látja elköteles a vonatkozó információt tisztességesköltségalapú és megkülönböztetéstől mentes módon rendelkezésre bocsátani.

53.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv átfogó vizsgálatából kitűnikhogy az irányelvet elfogadó jogalkotó az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettséggel két fő célt tűzött ki.

54.      Egyrészt ezen adattovábbítási kötelezettséggel biztosítani kellhogy az 5. cikk (1) bekezdése szerint egyetemes szolgáltatásként biztosítandó minimális készlet a nyilvánosan elérhető telefonkönyvek piacán a gyakorlatban is megvalósítható legyen. Azáltalhogy a távközlési vállalkozások számára előírják azt a kötelezettségethogy kérésre továbbítsák a végfelhasználóik megfelelő adataitbiztosítjákhogy legalább egy átfogó telefonkönyv elkészíthetőlegyen(14).

55.      Másrészt az adattovábbítási kötelezettség biztosítja az előfizetőknek a jelenleg az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megállapított azon jogáthogy adataikat nyilvános tudakozószolgálatokés/vagy telefonkönyvek szolgáltatói részére továbbítsák az ezekhez szükséges adatállományok elkészítése céljából.

56.      E két fő célkitűzés megkövetelihogy a távközlési vállalkozások a saját előfizetőikre vonatkozó megfelelő információkat az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének rendelkezése szerint kérésre és nyilvánosan elérhető telefonkönyvek szolgáltatása céljából továbbítsák. Mindazonáltal e célok eléréséhez nem szükségeshogy a távközlési vállalkozásokat arra is kötelezzékhogy kérésre a rendelkezésükre álló idegen adatokat is kiadják telefonkönyvek szolgáltatása céljából.

57.      Az alapügy alperesének álláspontja szerint az irányelvet elfogadó jogalkotó szándéka az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével arra is irányulthogy működő versenyt hozzon létre a telefonkönyvek és tudakozószolgálatok szolgáltatóinak piacán. E célkitűzés megköveteli a távközlési vállalkozásokat terhelőaz egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettség olyan értelmezéséthogy e kötelezettség az e vállalkozás rendelkezésére álló idegen adatokra is vonatkozik. E területen ugyanis csak akkor érhetők el fenntarthatóversenystruktúrákha az e szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók általi adatbeszerzés egyszerűenhatékonyan és átfogóan megy végbe. Az előfizetők adatainak a különböző távközlési vállalkozásoktól történő egyedi beszerzése nem felel meg e feltételeknek.

58.      Az alapügy alperesének ezen érvelése nem tűnik meggyőzőnek.

59.      Jóllehet nem vitathatóhogy az elektronikushírközlés keretszabályozása összességében arra is irányulhogy a végfelhasználók a tudakozószolgálatok szolgáltatása piacán is teljes mértékben részesüljenek a verseny előnyeibőlez az általános célkitűzés nem igazolja az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének az alapügy alperese által javasoltértelmezését. E tekintetben ugyanis az a döntő szemponthogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem tartozik azon rendelkezések közéamelyek az elektronikus hírközlés teljes keretszabályozásának rendszerében konkrétan arra irányulnakhogy a tudakozószolgálatok piacán előmozdítsák és biztosítsák a fenntartható versenystruktúrákat.

60.      Igaz ugyanhogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti – saját előfizetőkre korlátozott – adattovábbítási kötelezettség kedvező hatást gyakorolhat a versenyre a tudakozószolgálatok szolgáltatása piacánmivel ezáltal a tudakozószolgálatok és a telefonkönyvek minden szolgáltatója részére biztosítják a lehetőségethogy átfogóadatállományt állítsanak össze. A versenyt előmozdító e funkciót azonban egy – alapvetően üdvözlendő – olyan mellékhatásnak kell tekinteniamelynek az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének teleologikus értelmezése keretében a fent említett két fő célkitűzés mögött háttérbe kell szorulnia.

61.      A fentiek alapján az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének teleologikusértelmezése is megerősítihogy csak a távközlési vállalkozások saját előfizetőnek adatai minősíthetők az e rendelkezés értelmében vett továbbítandó adatoknak.

d)      Következtetés

62.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének a szó szerintia rendszertani és teleologikus értelmezése alapján arra a következtetésre jutokhogy a távközlési vállalkozások abban meghatározott adattovábbítási kötelezettsége csak azokra az előfizetőkre vonatkozó megfelelő információkra terjed kiamelyekhez e távközlési vállalkozások telefonszámot rendeltek.

2.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem tartalmazza az adattovábbítási kötelezettség teljes harmonizációját

63.      A fenti megfontolásaimból az következikhogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerint a távközlési vállalkozásokat elvileg nem kell kötelezni a rendelkezésükre álló idegen adatok továbbítására. Annak a kérdésnek a megválaszolásáhozhogy a tagállamok számára e rendelkezés alapján tilos‑e ilyen idegen adatokra vonatkozó törvényi továbbítási kötelezettséget előírniazt kell tisztáznihogy az irányelvet elfogadó jogalkotó milyen harmonizációs szintet akart elérni az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével. Amennyiben ugyanis e rendelkezés célja a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettségének teljes harmonizációjaakkor tilos az idegen adatok továbbítására vonatkozóaz irányelv rendelkezésein túlmutató törvényi kötelezettség bevezetése vagy fenntartása.

64.      Véleményem szerint az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésének nem célja a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettségének teljes harmonizációja(15).

65.      Ahogy már kifejtettemaz egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettség egyik fő célja annak biztosításahogy az 5. cikk (1) bekezdése szerint egyetemes szolgáltatásként biztosítandó minimális készlet a nyilvános telefonkönyvek és tudakozószolgálatok piacán a gyakorlatban is létrehozható legyen.

66.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok biztosítjákhogy legalább egy átfogó telefonkönyvvalamint legalább egy átfogó telefonos tudakozószolgálat álljon a végfelhasználók rendelkezésére. E rendelkezés szövegéből közvetlenül következikhogy e tekintetben a tagállamok által betartandó minimumkövetelményről van szó. Következésképpen a tagállamok főszabály szerint jogosultak szigorúbb szabályozást elfogadni abból a célbólhogy több átfogó telefonkönyvbőlilletve telefonos tudakozószolgálatból álló készletet biztosítsanak a szóban forgó kiskereskedelmi piacokon.

67.      Különös tekintettel az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 25. cikkének (2) bekezdése közötti rendszertani összefüggésre az 5. cikk (1) bekezdésének minimumharmonizációs rendelkezésnek való minősítése szükségszerűen befolyásolja annak a kérdésnek a megválaszolásáthogy a 25. cikk (2) bekezdése teljes körűen harmonizálja‑e a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettségét.

68.      Mivel a tagállamok számára az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint megengedett az ahhoz szükséges keretfeltételek megteremtésehogy különböző szolgáltatók több átfogó telefonkönyvét és telefonos tudakozószolgálatát bocsássák a végfelhasználók rendelkezéséreaz egyetemes szolgáltatási irányelv rendszertani és teleologikus értelmezése azt eredményezihogy a tagállamok e célból elvileg túlléphetnek a 25. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseken.

69.      A távközlési vállalkozások az alapügyben szóban forgóidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettségének bevezetésével a Németországi Szövetségi Köztársaság éppen ezt a mozgásteret használta ki. E kötelezettség bevezetésével ugyanis kísérletet tett arrahogy– a telefonkönyvek német kiskereskedelmi piaca sajátosságainak figyelembevételével – olyan piaci környezetet teremtsenamely döntően előmozdítja több szolgáltató létezését a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvek piacán(16).

70.      A fenti megfontolásokra tekintettel arra a következtetésre jutokhogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése nem teljes körűen harmonizálja a távközlési vállalkozások adattovábbítási kötelezettségét.

3.      A tagállamok kötelezettsége a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörének figyelembevételére vonatkozóan

71.      A távközlési vállalkozásokat terhelőaz egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében meghatározott adattovábbítási kötelezettség minimumharmonizációs rendelkezésnek való minősítése azt jelentihogy a tagállamok elvileg jogosultak további intézkedések elfogadására. Abban az esetbenha a tagállamok kihasználják ezt a mozgásteretkötelesek az egyetemes szolgáltatási irányelvvalamint az elektronikus hírközlés keretszabályozásához tartozó más irányelvek egyéb előírásait és rendelkezéseit figyelembe venni.

72.      Ebben az összefüggésben többek között az egyetemes szolgáltatási irányelv 3. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit kell figyelembe venni. Eszerint a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a tárgyilagosságaz átláthatósága megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvétamennyiben rendelkezéseket fogadnak el az egyetemes szolgáltatás teljesítésének biztosítása érdekében. E rendelkezés szerint a tagállamok – miközben védik a közérdeket – a piac torzulásainak minimalizálására is törekednek. Mindazonáltal a jelen eljárásban nem hoztak fel olyan érveketamelyek arra engednének következtetnihogy a TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség megállapításával összefüggésben figyelmen kívül hagyták e rendelkezéseket.

73.      Mindazonáltal az idegen adatok továbbítására vonatkozó olyan kötelezettség bevezetése tekintetébenmint amelyről a TKG 47. §‑a rendelkezikaz alapügy alapjául szolgáló tényállás figyelembevételével felmerül a kérdéshogy a nemzeti jogalkotó ezen intézkedés elfogadásával – az irányelvvel ellentétesen – beavatkozott‑e abba a hatáskörbeamelyet a nemzeti szabályozó hatóság részére az elektronikus hírközlés keretszabályozása alapján a nyilvánosság számára közvetlenül elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvek kiskereskedelmi piacán biztosítani kell(17).

74.      E kérdés megválaszolása érdekében először a nemzeti szabályozó hatóságok e kiskereskedelmi piaccal kapcsolatos feladatait és hatáskörét fogom ismertetniés azt fogom kifejtenihogy milyen hatást gyakorol e hatáskörre az idegen adatok továbbítására vonatkozó olyan törvényi kötelezettségmint amelyről a TKG 47. §‑a rendelkezik. Ezután azzal a kérdéssel foglalkozomhogy a tagállamok milyen feltételek mellett avatkozhatnak be a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébeés hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség elfogadásával megsértette‑e az ebben az összefüggésben tiszteletben tartandó uniós jogi rendelkezéseket.

a)      A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvek piacán

75.      A nemzeti szabályozó hatóságok feladataival és hatásköreivel kapcsolatban az elektronikus hírközlés keretszabályozásával összefüggésben a Bíróság a Bizottság kontra Németország ügyben 2009. december 3‑án hozott ítéletében(18) kiemeltehogy a keretirányelv az elektronikus hírközlési szolgáltatásokraaz elektronikus hírközlő hálózatokraa kapcsolódó eszközökre és a kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás harmonizált keretét hozza létreés ennek során megállapítja a nemzeti szabályozó hatóságok feladatait.

76.      Ebben az összefüggésben a nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatását a keretirányelv értelmében vett „kapcsolódó szolgáltatásnak” kell minősíteni(19)amelynek szabályozása a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelváltal megállapított hatáskörükben eljáró nemzeti szabályozó hatóságok feladata.

77.      A nemzeti szabályozó hatóságoknak a tudakozószolgálatok és telefonkönyvek kiskereskedelmi piacára vonatkozó szabályozó intézkedések alkalmazásával kapcsolatos hatáskörét lényegében az egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikke állapítja meg(20).

78.      A 17. cikk (1) bekezdése szerint valamely nemzeti szabályozó hatóság azokra a vállalkozásokraamelyek egy – a keretirányelv 15. cikke szerint megállapított – kiskereskedelmi piacon a keretirányelv 14. cikkével összhangban jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősülnekmegfelelő szabályozási kötelezettségeket róamennyiben – a keretirányelv 16. cikke szerint elvégzett – piacelemzés eredményeképpen megállapítjahogy e piac ténylegesen nem versenyképesés arra a következtetésre juthogy a 2002/19/EK irányelv alapján előírt kötelezettségek nem eredményeznék a 2002/21/EK irányelv 8. cikkében meghatározott célok megvalósulását.

79.      Az egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikkének (2) bekezdése ebben az összefüggésben többek között úgy rendelkezikhogy az e cikk (1) bekezdése alapján megállapított kötelezettségeknek az azonosított probléma jellegéhez kell igazodniukés a keretirányelv 8. cikkében meghatározott célok tükrében arányosnak és indokoltnak kell lenniük.

80.      E megfontolásokból kitűnikhogy azok a nemzeti szabályozó hatóságokamelyek – a vonatkozó irányelvi rendelkezések tiszteletben tartásával – megállapítottákhogy a telefonkönyvek és a telefonos tudakozószolgálatok valamely kiskereskedelmi piaca ténylegesen nem versenyképesmegfelelő szabályozási kötelezettségeket rónak azokra a vállalkozásokraamelyek e piacon jelentős piaci erővel rendelkeznekilletve a megfelelőszabályozási kötelezettségek kirovására lehetőséggel kell rendelkezniük.

b)      A TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség mint olyan nemzeti intézkedésamely hatást gyakorol a nemzeti szabályozóhatóság hatáskörére

81.      Véleményem szerint nem vitatható eredményesenhogy az idegen adatok továbbítására vonatkozó olyan törvényi kötelezettség előírásamint amelyről a TKG 47. §‑a rendelkezikhatást gyakorol a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörére.

82.      Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság a TKG 47. §‑a keletkezéstörténeténekvalamint rendszerbeli helyzetének elemzése keretében rámutat arrahogy a jogalkotó az idegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség létrehozásakor felismerhetően az alapügy felperesének mint egy vertikálisan integrált vállalkozásnak a modelljét tartotta szem előttamely a saját ügyfelei részére történő hívószámkiadás révén maga hoz létre adatokatezenfelül telefonkönyveket ad kivalamint tudakozószolgálatokat működtet(21).

83.      A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a TKG 47. §‑ának célja ezenfelül olyan értelmezést követel megmiszerint az abban rögzített adattovábbítási kötelezettségnek nem csak az a rendeltetésehogy eleget tegyen az egyetemes szolgáltatás biztosításával kapcsolatos minimális követelményeknek. A jogalkotó indokait úgy kell értelmeznihogy a TKG 47. §‑a szerinti kiadási kötelezettség révén lehetővé kell tenni a tudakozószolgálatok és telefonkönyvek több hálózatra és szolgáltatásra kiterjedő készletét. Ez arra irányulhogy az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó rendelkezések célján felül megvalósuljanak a TKG 2. §‑a (2) bekezdésének szabályozási célkitűzései is(22). E célkitűzések közé tartozik a tisztességes verseny biztosítása és a tartós versenyre ösztönző távközlési piac előmozdítása a távközlési szolgáltatások és hálózatokvalamint a hozzájuk kapcsolódó erőforrások és szolgáltatások területéna falvak és a városok területén egyaránt(23).

84.      A TKG 47. §‑ának teleologikus értelmezése keretében a kérdést előterjesztő bíróság e körülmény alapján arra a következtetésre juthogy a TKG 47. §‑a szerinti adattovábbítási kötelezettség az aktív verseny előmozdításának eszközeés ezáltal túlmutat a visszaélések ellenérzésének puszta eszközén. A jogalkotónak az volt a céljahogy a versenykorlátozó nehézségeket ne csak a feltétlenül szükséges mértékben küszöbölje kihanem amennyire csak lehetséges(24).

85.      A kérdést előterjesztő bíróság fenti megfontolásai alapján minden további nélkül nyilvánvalóhogy a TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség a telefonkönyvek és a tudakozószolgálatok kiskereskedelmi piacán történő olyan strukturális beavatkozásként értékelendőamelynek céljahogy működőképes versenystruktúrákat teremtsen. Amennyiben ezt a célt elérikaz egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikkében megállapította nemzeti szabályozó hatóságok e piacon alkalmazandó esetleges későbbi intézkedésére vonatkozó feltételek már nem következhetnek be. E feltételek közé tartozik ugyanis többek között a hatékony verseny hiánya az érintett kiskereskedelmi piacon(25). Ebben az értelemben a német jogalkotó az idegen adatok továbbítására vonatkozó törvényi kötelezettség elfogadásával tevékenyen beavatkozott a nemzeti szabályozó hatóság hatáskörébe.

c)      Az olyan nemzeti intézkedések irányelvvel való összeegyeztethetőségének értékeléseamelyek hatást gyakorolnak a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörére

86.      A fenti fejtegetéseim alapján abból kell kiindulnihogy az idegen adatok továbbítására vonatkozó olyan kötelezettség elfogadásamint amelyről a TKG 47. §‑a rendelkezikhatást gyakorol a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörére.

87.      Jóllehet elvileg nem zárható kihogy valamely nemzeti jogalkotó nemzeti szabályozó hatóságként eljárhasson(26)az iratok között nincs arra vonatkozó utaláshogy a német jogalkotó a TKG 47. §‑ának elfogadása során nemzeti szabályozó hatóságként járt volna el.

88.      Ennélfogva a következőkben azt kell tisztáznihogy a nemzeti jogalkotó az elektronikus hírközlés közös keretszabályozása alapján beavatkozhat‑e jogszabályok elfogadásával a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébeés ha igenmilyen feltételek mellett.

89.      Véleményem szerint a Bíróság e területen már meghozott ítéleteit úgy kell értelmeznihogy a tagállamok nem jogosultak közvetlenül azt a hatáskört gyakorolni vagy korlátozniamelyet a szabályozó hatóságok részére az elektronikus hírközlés közös keretszabályozásához tartozó irányelvek szerint biztosítani kell. Ez azonban nem foglalja magában azthogy a tagállamok a nekik fenntartott hatáskört már akkor sem gyakorolhatjákha az e hatáskör gyakorlása során elfogadott nemzeti intézkedések közvetve érinthetik a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörét(27).

90.      A Bizottság kontra Németország ügyben 2009. december 3‑án hozott ítélet(28) példája annakhogy az elektronikus hírközlés keretszabályozásához tartozó irányelvek nem engedik meg a tagállamok közvetlen beavatkozását a nemzeti szabályozó hatóságok részére biztosítandó hatáskörbe. Ebben a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bíróságnak egy olyan nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségéről kellett döntenieamellyel bizonyos piacokat főszabály szerint mentesítettek a nemzeti szabályozó hatóságok általi szabályozás alólés a nemzeti szabályozó hatóságok mérlegelési jogkörét a részükre fenntartott szabályozási lehetőségek e piacokon történő gyakorlása során korlátozták. Mivel e szabályozás végső soron azt eredményeztehogy a nemzeti szabályozó hatóságok részére a 2002/192002/21 és 2002/22 irányelv szerint biztosítandó hatáskört az irányelvekkel ellentétesen korlátoztáka Bíróság megállapította ezen irányelvek releváns rendelkezéseinek megsértését.

91.      Végső soron a Bizottság kontra Belgium ügyben 2010. október 6‑án hozott ítéletet(29) is úgy kell értelmeznihogy nem megengedett a tagállamoknak a nemzeti szabályozó hatóságok részére biztosítandó hatáskörbe való közvetlen beavatkozása. Ebben a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bíróságnak egy olyan törvényi rendelkezés irányelvvel való összeegyeztethetőségéről kellett döntenieamelyben többek között azt rögzítettékhogy minden olyan veszteséges helyzetetamely valamely vállalkozásnál egy bizonyos egyetemes szolgáltatás teljesítése következtében keletkezettaz egyetemes szolgáltatási irányelv 12. cikkének értelmében vett „indokolatlan tehernek” kell minősíteniés az következésképpen megalapozza azegyetemes szolgáltatásra kötelezett érintett vállalkozás kompenzációra való jogosultságát. E szabályozás mindenekelőtt azért volt problematikusmivel az egyetemes szolgáltatási irányelv 12. és 13. cikke az egyetemes szolgáltatásra kötelezett vállalkozás „indokolatlan terhének” kiszámításával és finanszírozásával összefüggésben kiterjedt hatáskört biztosít a nemzeti szabályozó hatóságok részére.

92.      A szóban forgó nemzeti rendelkezésekárnyalt elemzése alapján a Bíróság először kiemeltehogy az irányelvet elfogadó jogalkotó az egyetemes szolgáltatási irányelv 12. cikkében nem kívánta rögzíteni azokat a feltételeketamelyek alkalmazásával a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell ítélniükhogy a szolgáltatásnyújtás méltánytalan terhet jelenthet‑e. Ennélfogva a nemzeti jogalkotó jogosult azokat a feltételeket rögzíteniamelyek alapján a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell állapítaniukhogy egy konkrét teher az egyetemes szolgáltatási irányelv 12. cikke értelmében méltánytalan‑e(30). E feltételeknek azonban egyrészt meg kell felelniük az egyetemes szolgáltatási irányelv kötelező erejű rendelkezéseinek(31). Másrészt a nemzeti jogalkotó nem mehet el odáighogy a kompenzációra jogosító méltánytalan terhet a nemzeti szabályozó hatóság helyett és az egyetemes szolgáltatási irányelvben rögzített módozatok figyelembevétele nélkül átalányban megállapítsa(32). Mivel a belga jogalkotónem tartotta tiszteletben e rendelkezéseketa Bíróság végső soron megállapította az egyetemes szolgáltatási irányelv megsértését.

93.      Jóllehet a Bíróság ebben az ítéletben az egyetemes szolgáltatási irányelvvel alapvetően összeegyeztethetőnek minősítette azthogy a nemzeti jogalkotó előírja a nemzeti szabályozó hatóságok számára az egyetemes szolgáltatási irányelv 12. cikkének értelmében vett „indokolatlan teher” megállapítására vonatkozó feltételekete tekintetben abból az alapvető megállapításból indult kihogy a tagállamok ezzel az őket az egyetemes szolgáltatási irányelv alapján megillető hatáskörben járnak el. E körülmény alapján a Bizottságkontra Belgium ügyben hozott ítélet végeredményben megerősítihogy a nemzeti jogalkotó a számára az egyetemes szolgáltatási irányelv 12. cikke szerinti „indokolatlan teher” fogalmának konkretizálása tekintetében fenntartott hatáskört az ezen irányelvben rögzített korlátok figyelembevételével gyakorolhatjaanélkül azonbanhogy ennek során közvetlenül a nemzeti szabályozó hatóság hatáskörében járna el. Mivel a belga jogalkotó e rendelkezéseket nem tartotta tiszteletbena Bíróság következetesen megállapította az irányelv megsértését.

94.      Ebben az összefüggésben a tagállamoknak a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ezenfelül arra kell ügyelniükhogy a nemzeti szabályozó hatóságok szervezési és működési szempontból képesek legyenek a számukra a keretirányelvben és az egyetemes szolgáltatási irányelvben előírt feladatokat teljesíteni(33).

95.      A nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe való közvetlen beavatkozás tilalma azonban nem jelenti azthogy a tagállamok egyáltalán nem fogadhatnak el olyan intézkedéseketamelyek alkalmasak arrahogy befolyásolják a szabályozó hatóságok munkájátvalamint azok hatáskörének az általuk ellenőrizendő piacokon való gyakorlását. Sokkal inkább abból kell kiindulnihogy a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörét csupán közvetve érintő nemzeti intézkedések megengedhetők. Az elektronikus hírközlés közös keretszabályozásának rendszerébenvalamint az uniós jog és a nemzeti jog közötti kapcsolatban ugyanis a tagállamok és a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre több területen érintkezik egymással(34)így a tagállamoknak a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe való közvetett beavatkozása az elektronikus hírközlés közös keretszabályozása összefüggésében nemcsak megengedetthanem az ilyen beavatkozást kifejezetten előírják.

96.      Ezt az elemzést megerősíti a Telekomunikacja Polska ügyben hozott ítélet(35). Ebben az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletben a Bíróságnak arról kellett dönteniehogy ellentétes‑e az elektronikus hírközlés közös keretszabályozásához tartozó irányelvekkel az olyan nemzeti törvényi szabályozásmiszerint tilos a nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatás nyújtásáról szóló szerződés megkötését – beleértve a nyilvános távközlési hálózathoz való csatlakozás szolgáltatását – valamely más szolgáltatásról szóló szerződésnek az előfizető általi megkötéséhez kapcsolni. Különösen az volt kérdéseshogy ezáltal meg nem engedett módon beavatkoztak‑e a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe. E nemzeti szabályozással ugyanis a távközlési vállalkozások bizonyos gyakorlatáttiltották megjóllehet – a keretirányelv 15f. cikkében és az egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikkében foglalt összes feltétel fennállása esetén – a nemzeti szabályozó hatóság is hozhatott volna szabályozó intézkedéseket e gyakorlattal szemben.

97.      A Bíróság álláspontja szerint a kérdéses nemzeti intézkedés nem minősült a nemzeti szabályozó hatóságok részére biztosítandó hatáskörökbe valóaz irányelvekkel ellentétes beavatkozásnak. Ezzel kapcsolatban egyrészt megállapítottahogy nem állt fenn e nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe való közvetlen beavatkozás(36). Másrészt kiemeltehogy a szóban forgó nemzeti intézkedés a fogyasztók magasabb szintű védelmére irányul a távközlési szolgáltatókkal fennálló jogviszonyaik területénmiközben a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelv nem írja elő a fogyasztóvédelemre vonatkozó feltételek teljes harmonizációját(37).

98.      A nemzeti szabályozó hatóságok részére biztosítandó hatáskörbe való közvetett nemzeti beavatkozás uniós joggal való összeegyeztethetőségének további bizonyítéka található a – többek között az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkét módosító – 2009/136 irányelv preambulumbekezdéseiben. A tudakozószolgáltatások nyújtásával kapcsolatban a (38) preambulumbekezdés kifejezetten utal arrahogy meg kell valósítani a (mind vonalasmind mobil) végfelhasználók adatainak költségorientált biztosítását a szolgáltatók felélehetőséget kell biztosítani a tagállamoknakhogy átfogóösszesített információt nyújtóközpontosított mechanizmust hozzanak létre a tudakozószolgálatok számáraugyanakkor ésszerű és átlátható körülményekkel kell biztosítani a hálózati hozzáféréstannak érdekébenhogy a végfelhasználók teljes mértékben részesüljenek a verseny előnyeibőla kiskereskedelmi szabályozás e szolgáltatások tekintetében való eltörlésének és a tudakozószolgáltatások ésszerű és átlátható feltételek melletti nyújtásának végső céljával.

99.      Ebben a (38) preambulumbekezdésben tehát a jogalkotó azon álláspontja jut egyértelműen kifejezésrehogy a tagállamok az egyetemes szolgáltatási irányelv hatálya alatt nemzeti intézkedéseket fogadhatnak el annak érdekébenhogy az ügyfelek adatainak tudakozószolgálatok szolgáltatói részére valórendelkezésre bocsátása egyszerűbbé váljonhogy ezáltal közvetve lehetővé tegyék a kiskereskedelmi szabályozás e szolgáltatások tekintetében való eltörlését.

100. A fenti megfontolások alapján arra a következtetése jutokhogy az elektronikus hírközlés közös keretszabályozásához tartozó irányelvek tiltják a tagállamoknak a nemzeti szabályozó hatóságok részére biztosítandó hatáskörbe való közvetlen beavatkozását. Ezzel szemben a tagállamoknak a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe való közvetett beavatkozása megengedett.

101. E rendelkezések alapján az alapügyben szóban forgóa TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettségnek az egyetemes szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kérdésre adandó válasz végeredményben attól függhogy ezenidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség nemzeti jogalkotó általi elfogadását a nemzeti szabályozó hatóságok részére biztosítandó hatáskörbe való közvetlen beavatkozásként kell‑e értékelni. Ez másfelől a TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség célkitűzésétőlvalamint annak a telefonkönyvek és a telefonos tudakozószolgálatok nemzeti kiskereskedelmi piacával összefüggésben való kialakításától függ.

102. Amennyiben a német jogalkotó a TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozókötelezettséggel a telefonkönyvek és a telefonos tudakozószolgálatok kiskereskedelmi piacán működő egy vagy több vállalkozás ellen hozott intézkedéstmivel e piacon nem volt hatékony versenyés e vállalkozások jelentős piaci erővel rendelkeztekezáltal pedig más szolgáltatók piacra lépése megnehezítettéke nemzeti intézkedést a nemzeti szabályozó hatóság hatáskörébe való közvetlen és ennélfogva nem megengedett beavatkozásnak kell minősíteni. Ebben az esetben a német jogalkotó a szóban forgóidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség elfogadásával ugyanis közvetlenül azt a hatáskört gyakorolta volnaamely az egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikke szerint – az abban előírt feltételek betartása mellett – a nemzeti szabályozó hatóságot illeti meg.

103. Amennyiben a Szövetségi Köztársaság a TKG 47. §‑a szerinti adattovábbítási kötelezettség megállapításával ezzel szemben objektív módon és általánosságban csupán keretfeltételeket állapított meg az ügyfelek adatainak telefonkönyvek és telefonos tudakozószolgálatok szolgáltatói részére való rendelkezésre bocsátásának további egyszerűsítése érdekébena nemzeti szabályozó hatóság hatáskörébe való közvetett és ennélfogva megengedett beavatkozás áll fenn.

104. A TKG 47. §‑a szerintiidegen adatok továbbítására vonatkozó kötelezettség célkitűzésének megállapításavalamint annak a telefonkönyvek és a telefonos tudakozószolgálatok nemzeti kiskereskedelmi piacával összefüggésben való kialakítására vonatkozó értékelés ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

d)      Következtetés

105. A fenti megfontolások alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adnihogy nem ellentétes az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozásmint a TKG 47. §‑aamely szerint az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások kötelesek nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából azon előfizetők rendelkezésükre álló adatait rendelkezésre bocsátaniakikhez e vállalkozás maga nem rendelt telefonszámokat.

106. Az ilyen szabályozás valamely nemzeti jogalkotó általi elfogadása azonban a nemzeti szabályozóhatóságok részére az egyetemes szolgáltatási irányelv szerint biztosítandó hatáskörbe valóaz irányelvvel ellentétes beavatkozásnak minősülamennyiben e kötelezettséget kifejezetten a telefonkönyvek és a telefonos tudakozószolgálatok kiskereskedelmi piacán működő egy vagy több vállalkozásra tekintettel fogadták elazzal az indokkalhogy e vállalkozás vagy vállalkozások jelentős piaci erővel rendelkeznekaminek következtében megnehezítik más szolgáltatók piacra lépésétés e piacon nincs hatékony verseny. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapításahogy a nemzeti szabályozás ilyen célkitűzésselés ilyen jellemzőkkel rendelkezik‑e.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

107. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság egy nemzeti szabályozásnak az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkével való összeegyeztethetőségére vonatkozóan tesz fel kérdéstamennyiben e nemzeti szabályozás szerint azoknak a távközlési vállalkozásoknakamelyektől nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából más távközlési vállalkozások előfizetői rendelkezésükre álló adatainak továbbítását kérikezeket az adatokat akkor is ki kell adniukha az érintett előfizetőilletve az előfizetőkhöz telefonszámot rendelő távközlési vállalkozás az ilyen továbbításhoz nem járult hozzásőt azt még ellenezte is.

108. Ezzel a kérdést előterjesztő bíróság először is azt szeretné megtudnihogy az előfizetőket az elektronikus hírközlés keretszabályozása alapján megilleti‑e az egyetértési vagy a megtagadási jog személyes adataik nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából való továbbítása tekintetében. A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést teszi fel továbbáhogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások megtilthatják‑e ezen előfizetői adatoknak a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvekbe való felvétele céljából történő továbbítását.

109. Ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megválaszolásának kiindulópontja az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkének (2) bekezdése. E rendelkezés szerint a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyveknek– az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel – tartalmazniuk kell a nyilvánosan elérhető távbeszélő‑szolgáltatások valamennyi előfizetőjét(38).

110. Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkére való e hivatkozás megerősítihogy a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvek létrehozásának adatvédelmi vonatkozásait elsődlegesen ezen irányelvnem pedig a 95/46 „általános” adatvédelmi irányelv(39) alapján kell megítélni. A 95/46 „általános” adatvédelmi irányelvhez képest ugyanis az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvet lex specialisnak kell tekinteniamely az általa kifejezetten szabályozott területeken elsőbbséget élvez az általános adatvédelmi irányelvvel szemben(40).

111. Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok biztosítjákhogy az előfizetők díjmentesen és az előfizetői névjegyzékbe való bekerülésük előtt tájékoztatást kapjanak azon nyomtatott vagy elektronikus előfizetői névjegyzékek céljáról vagy céljairólamelyek a nyilvánosság számára elérhetőek vagy a tudakozó szolgálaton keresztül hozzáférhetőekés amelybe az előfizetők személyes adatai bekerülhetnekvalamint minden továbbia névjegyzék elektronikus változataiba beépített kereső funkciókon alapuló felhasználási lehetőségről.

112. Ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok biztosítjákhogy az előfizetők dönthessenek arrólhogy személyes adataik bekerüljenek‑e egy nyilvános előfizetői névjegyzékbeés ha igenmely adatok kerüljenek be – olyan mértékbenamennyiben ezek az adatok a névjegyzéknek a névjegyzék szolgáltatója által meghatározott céljához szükségesek –valamint biztosítjákhogy az előfizetők az ilyen adatokat ellenőrizhessékhelyesbíthessékilletve visszavonhassák. A nyilvános előfizetői névjegyzékben való feltüntetés mellőzésetovábbá az abban szereplő személyes adatok ellenőrzésehelyesbítése és visszavonása díjmentes.

113. A 12. cikk (4) bekezdése szerint az (1) és a (2) bekezdést azokra az előfizetőkre kell alkalmazniakik természetes személyek. E rendelkezés szerint a tagállamok biztosítják továbbá – az uniós jog és az alkalmazandó nemzeti jogszabályok keretein belül –hogy a természetes személyeken kívüli előfizetők jogos érdekei a nyilvános előfizetői névjegyzékbe való felvételük tekintetében kellő védelmet élvezzenek.

114. Az egyetemes szolgáltatási irányelv az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekből ennélfogva egyrészt kitűnikhogy azok az előfizetőkakik természetes személyekmaguk dönthetnek az adataik valamely nyilvános előfizetői névjegyzékbe való felvételéről. Ennek érdekében az előfizetőket először tájékoztatni kell az érintett névjegyzék céljárólvalamint a rendelkezésre álló kereső funkciókról. Ezen adatoknak a nyilvános előfizetői névjegyzékbe való felvételét követően az előfizetők ezenfelül szabadon dönthetnek adataik visszavonásáról.

115. Az egyetemes szolgáltatási irányelv az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (2) bekezdéséből másrészt egyértelműen kitűnikhogy az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások ebben az összefüggésben nem befolyásolhatják azt a döntésthogy az előfizetőik személyes adatai bekerüljenek‑e a nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvekbeés ha igenmilyen mértékben.

116. Mindazonáltal e vállalkozások azonban elvileg kötelesek az előfizetőik – adataiknak nyilvánosan elérhető telefonkönyvekben történő nyilvánosságra hozatala tárgyában hozott – döntéseit tiszteletben tartani. Az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikke és 25. cikke közötti rendszerszerű összefüggés különös figyelembevételével ugyanis abból kell kiindulnihogy a távközlési vállalkozások az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettségével összefüggésben is figyelemmel kell lenni az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkében foglalt adatvédelmi rendelkezésekreamit az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (5) bekezdése kifejezetten megerősít(41). Ugyanennek a szabálynak kell érvényesülnie az idegen adatok továbbítására vonatkozóa TKG 47. §‑ában előírtakhoz hasonló olyan nemzeti kötelezettség tekintetében isamely túlmutat az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében megállapított adattovábbítási kötelezettségen. Ugyanis e továbbítási kötelezettség is az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikke értelmében vett átfogó tudakozószolgálatok és telefonkönyvek létrehozását szolgáljakövetkezésképpen pedig azt az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének rendelkezései szerint kell megítélni.

117. E megfontolásokból kitűnikhogy annak a távközlési vállalkozásnakamelytől az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésénekilletve a TKG 47. §‑ának rendelkezései szerint a rendelkezésére álló előfizetői adatok kiadását kérik ezen adatok nyilvánosan elérhető telefonkönyvben történő nyilvánosságra hozatala céljábólmindig figyelembe kell vennie az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkében foglalt adatvédelmi rendelkezéseket. Eszerint e távközlési vállalkozások csak akkor teljesíthetik az adattovábbításra vonatkozó kéréstamennyiben rendelkezésre áll az érintett előfizetőnek az adatai e nyilvános telefonkönyvben történő nyilvánosságra hozatalához adott hozzájárulása.

118. Az alapügy alapjául szolgáló tényállásra figyelemmel ebben az összefüggésben különösen azt kell tisztáznihogy az előfizetők a személyes adataik nyilvánosan elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvekbe való felvételéhez adott hozzájárulásukat korlátozhatják‑e egy bizonyos telefonkönyv‑szolgáltatóravagy adataik egy konkrét nyilvános telefonkönyvbe való felvételéhez adott hozzájárulásuknak bizonyos feltételek mellett ki kell‑e terjednie azonos típusú más telefonkönyvekre is.

119. E tekintetben az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv nem tesz lehetővé egyértelmű következtetéseket. Ezen irányelv (38) és (39) preambulumbekezdése azonban egyértelmű utalásokat tartalmaz azon döntési lehetőség korlátaival kapcsolatbanamelyet az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikke szerint a nyilvánosságra hozatal médiumának megválasztása tekintetében kell biztosítani azon előfizetők részéreakik szeretnék adataikat valamely nyilvánosan elérhető telefonkönyvben szerepeltetni.

120. A (38) preambulumbekezdés azt a megállapítást tartalmazzahogy az előfizetők maguk dönthetik elhogy személyes adataik megjelenjenek‑e valamely előfizetői névjegyzékben. A (39) preambulumbekezdésben kifejtikhogy azoknak a vállalkozásoknakamelyek előfizetői adatokat gyűjtenek egy nyilvánosan elérhető előfizetői névjegyzékben történő nyilvánosságra hozatal céljábóltájékoztatniuk kell az előfizetőket a névjegyzékek rendeltetésérőlilletve rendeltetéseiről. Ezen előfizetői adatok harmadik személyek részére történő továbbítása e preambulumbekezdés szerint csak akkor lehetségesha az előfizetőt erről a lehetőségrőlvalamint az adatot átvevő személyérőlilletve az adat lehetséges átvevőinek kategóriáiról tájékoztattákés az adatot kizárólag arra a célra használjákamely célra az adatgyűjtés történt. Ha az adatot az előfizetőtől gyűjtő fél vagy bármely harmadik személyakihez az adatot továbbítottákvalamilyen további célra kívánja használnie preambulumbekezdés szerint be kell szerezni az előfizető megújított hozzájárulását.

121. E preambulumbekezdések mondanivalójának lényegehogy az előfizetőket megilleti a döntési joghogy adataikat nyilvánosságra hozzák‑e valamely nyilvános előfizetői névjegyzékbenés hogy az előfizetőket előzetesen tájékoztatni kell e névjegyzék rendeltetésérőlilletve rendeltetéseiről. Ha az ilyen névjegyzékek szolgáltatóiilletve az ezen adatokat gyűjtő fél a gyűjtött adatokat ugyanabból a célbólamely célra az adatgyűjtés történtharmadik személy részére továbbíthatjákaz előfizetőket tájékoztatni kell e továbbítási lehetőségrőlaz adatot átvevő személyérőlilletve az adat átvevőinek kategóriáiról. Az előfizetőnek az ilyen továbbítással szembeni megtagadási jogát e helyen nem említik. További hozzájárulást csak akkor kell beszerezniha az adatokat más célra továbbítják.

122. E preambulumbekezdésekből ennélfogva kitűnikhogy az irányelvet elfogadó jogalkotó akarata szerint alapvetően az előfizető feladata az arról való döntéshogy adatai bizonyos célból bekerüljenek‑e valamely nyilvános telefonkönyvbe. Ebben az összefüggésben azonban a hozzájárulás elsődlegesen az adatok nyilvános telefonkönyvben való nyilvánosságra hozatalának céljáranem pedig e telefonkönyv szolgáltatójára vonatkozik. Ez megmagyarázzahogy az előfizetőt – a (39) preambulumbekezdés szövege szerint – miért csupán arról kell tájékoztatniha adatait azonos célú felhasználásra harmadik személynek továbbítjákés további hozzájárulást csak akkor kell beszerezniha az adatot átvevő személy ezeket az adatokat más célra szeretné felhasználni.

123. Az e preambulumbekezdésben kifejezésre juttatott elvek ennélfogva arra utalnakhogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkét úgy kell értelmeznihogy az előfizetőket főszabály szerint megilleti ugyan a döntési joghogy személyes adataik bekerüljenek‑e valamely nyilvános telefonkönyvbee hozzájárulás nem korlátozható önkényesen egy bizonyos szolgáltatóra. Ennélfogvaha a nyilvános telefonkönyvek piacán több hasonló szolgáltató működikés e telefonkönyvek rendeltetése azonosvalamint hasonló kereső funkciókkal rendelkeznekakkor az előfizetők nem jogosultak a nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulásukat önkényesen e szolgáltatók egyikére korlátozni.

124. Az ilyen értelmezést alátámasztja az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének az elektronikus hírközlés keretszabályozása átfogó összefüggésében való rendszertani‑teleologikus értelmezése.

125. Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének célja a természetes személyek magánéleténekvalamint a jogi személyek jogos érdekeinek védelme adataik nyilvános telefonkönyvekben való nyilvánosságra hozatala során. E célt összhangba kell hozni a legalább egy átfogó telefonkönyv és legalább egy átfogó telefonos tudakozószolgálat szolgáltatására vonatkozóaz egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkében megállapított feladattalvalamint a távközlési vállalkozások részére ezzel kapcsolatban előírtezen irányelv 25. cikkének (2) bekezdése szerinti adattovábbítási kötelezettséggel.

126. Súlyosan veszélyeztetnéaz egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikkében rögzítettlegalább egya nyilvánosság számára elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető átfogó telefonkönyv‑szolgáltatásra vonatkozó célkitűzéstha az előfizetők részére az adataik nyilvánosságra hozatala tekintetében biztosítandó döntési jog olyan terjedelmű volnahogy az előfizetők hozzájárulhatnának az adataiknak egy bizonyos szolgáltató nyilvános telefonkönyvében történő nyilvánosságra hozataláhozugyanakkor megtilthatnák a valamely hasonló versenytárs azonos rendeltetésűhasonló keresőfunkciókkal rendelkező telefonkönyvében történő nyilvánosságra hozatalt. Amennyiben egy bizonyos tagállamban a nyilvános telefonkönyvek piacán több szolgáltató működikés az előfizetők– e telefonkönyvek rendeltetése azonosságának és szolgáltatóik hasonlóságának figyelmen kívül hagyásával – szabadon dönthetnének a csak egyetlen telefonkönyvben történő nyilvánosságra hozatalróle szolgáltatók egyike sem lenne képes átfogó telefonkönyv‑szolgáltatást biztosítani.

127. E megfontolások alapján arra a következtetésre jutokhogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni hogy az előfizetők a személyes adataik egy bizonyos szolgáltató nyilvánosan elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvébe való felvételéhez adott hozzájárulásának ki kell terjednie ezen adatok hasonló szolgáltatók azonos rendeltetésű és hasonló kereső funkciókkal rendelkező telefonkönyveibe való felvételére isamennyiben az előfizetőket e szolgáltatók létezéséről és adataik e további telefonkönyvekben történő nyilvánosságra hozatalának lehetőségéről tájékozatták.

128. Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének ezen értelmezése egyébként összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 8. cikkében rögzített elvekkelamelyek konkretizálását ezen irányelvnek elő kell segítenie(42). Ahogy ugyanis a Bíróság legutóbb még a Volker és Markus Schecke egyesített ügyekben hozott ítéletben(43) megerősítetteaz Alapjogi Charta 8. cikkének (1) bekezdésében megállapította személyes adatok védelméhez való alapjogamely szoros összefüggésben áll a Charta 7. cikkében rögzített a magánélet tiszteletben tartásához való alapjoggalnem abszolút jog. E jogot sokkal inkább a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni és következésképpen értelmezni is.

129. Összefoglalásképpen ennélfogva arra a következtetésre jutokhogy azoknak a távközlési vállalkozásoknakamelyektől az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésénekilletve a TKG 47. §‑ának rendelkezései szerint a rendelkezésükre álló előfizetői adatok kiadását kérikfigyelembe kell venniük az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkének adatvédelmi rendelkezéseit. Eszerint az előfizetőket megilleti a döntési joghogy adataik bekerüljenek‑e valamely nyilvánosan elérhető vagy tudakozószolgálatokon keresztül hozzáférhető telefonkönyvbe. Mindazonáltalha valamely előfizető adatainak ilyen nyilvános telefonkönyvben történő nyilvánosságra hozatala mellett döntaz elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikke szerint nem illeti meg az egyetértésiilletve a megtagadási jog ezen adatok azonos rendeltetésű és hasonló kereső funkciókkal rendelkező nyilvános telefonkönyvek vagy telefonos tudakozószolgálatok hasonló szolgáltatói részére történő továbbítása tekintetébenamennyiben e továbbítási lehetőségrőlvalamint az adatok átvevőjéről vagy a lehetséges átvevők kategóriáiról tájékoztatták(44)és amennyiben ezeket az adatokat az átvevő nem használja más célokramint amely célokra az előfizető a nyilvánosságra hozatalhoz hozzájárult.

130. A fentiek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adnihogy az olyan nemzeti szabályozásamely szerint az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások kötelesek kérésre az olyan előfizetők adataitakikhez e vállalkozás maga nem rendelt telefonszámokatnyilvános tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából rendelkezésre bocsátaniösszeegyeztethető az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 12. cikkévelamennyiben biztosítjákhogy az előfizetőket mind az adatok nyilvánosan elérhető telefonkönyvek szolgáltatói részére való továbbítására vonatkozó e kötelezettségrőlmind az ilyen telefonkönyvek szolgáltatóinak körérőlvalamint a telefonkönyvek tartalmárólrendeltetéséről és kereső funkcióiról tájékoztattákés az előfizetők adataiknak az érintett telefonkönyvekben történő nyilvánosságra hozatalához hozzájárultak. Amennyiben az ilyen nyilvánosan elérhető telefonkönyvek piacán több hasonló szolgáltató működikvalamint e telefonkönyvek rendeltetése azonosés hasonló kereső funkcióval rendelkeznekaz előfizetők nem jogosultak a nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulásukat önkényesen e szolgáltatók egyikére korlátozni.

VII – Végkövetkeztetések

131. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnakhogy a Bundesverwaltungsgericht előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire a következőképpen válaszoljon:

1)         Nem ellentétes az egyetemes szolgáltatásrólvalamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozásmint a Telekommunikationsgesetz 47. §‑aamely szerint az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások kötelesek nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából azon előfizetők rendelkezésükre álló adatait rendelkezésre bocsátaniakikhez e vállalkozás maga nem rendelt telefonszámokat.

Az ilyen szabályozás valamely nemzeti jogalkotó általi elfogadása azonban a nemzeti szabályozó hatóságok részére a 2002/22 irányelv szerint biztosítandó hatáskörbe valóaz irányelvvel ellentétes beavatkozásnak minősülamennyiben e kötelezettséget kifejezetten a telefonkönyvek és a telefonos tudakozószolgálatok kiskereskedelmi piacán működő egy vagy több vállalkozásra tekintettel fogadták elazzal az indokkalhogy e vállalkozás vagy vállalkozások jelentős piaci erővel rendelkeznekaminek következtében megnehezítik más szolgáltatók piacra lépésétés e piacon nincs hatékony verseny. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapításahogy a nemzeti szabályozás ilyen célkitűzésselés ilyen jellemzőkkel rendelkezik‑e.

2)         Az olyan nemzeti szabályozásamely szerint az előfizetőkhöz telefonszámokat rendelő vállalkozások kötelesek kérésre az olyan előfizetők adataitakikhez e vállalkozás maga nem rendelt telefonszámokatnyilvános tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása céljából rendelkezésre bocsátaniösszeegyeztethető az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelésérőlfeldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkévelamennyiben biztosítjákhogy az előfizetőket mind az adatok nyilvánosan elérhető telefonkönyvek szolgáltatói részére való továbbítására vonatkozó e kötelezettségrőlmind az ilyen telefonkönyvek szolgáltatóinak körérőlvalamint a telefonkönyvek tartalmárólrendeltetéséről és kereső funkcióiról tájékoztattákés az előfizetők adataiknak az érintett telefonkönyvekben történő nyilvánosságra hozatalához hozzájárultak. Amennyiben az ilyen nyilvánosan elérhető telefonkönyvek piacán több hasonló szolgáltató működikvalamint e telefonkönyvek rendeltetése azonosés hasonló kereső funkcióval rendelkeznekaz előfizetők nem jogosultak a nyilvánosságra hozatalhoz adott hozzájárulásukat önkényesen e szolgáltatók egyikére korlátozni.

1 – Az indítvány eredeti nyelv: német. Az eljárás nyelve: német.

2 – HL L 108.51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet29. kötet367. o.

3 – HL L 201.37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet29. kötet514. o.

4 – Az EUSZ‑ben és az EUMSZ‑ben alkalmazott megjelölésekhez kapcsolódva az „uniós jog” fogalmát a közösségi jogra és az uniós jogra vonatkozó átfogó fogalomként használom. Amennyiben a következőkben elsődleges jogi rendelkezésekről van szóa ratione temporis érvényes rendelkezéseket ismertetem.

5 – Így például: az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló1997. június 30‑i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 199.32. o.)a távközlési ágazatban a személyes adatok kezelésérőlfeldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló1997. december 15‑i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 24.1. o.)a nyílt hálózatellátás (ONP) beszédalapú telefóniára történő alkalmazásárólvalamint a távközlési egyetemes szolgáltatás versenykörnyezetben történőbevezetéséről szóló1998. február 26‑i 98/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 101.24. o.).

6 – Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL L 108.33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet29. kötet349. o.).

7 – Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésrőlvalamint azok összekapcsolásáról szóló 2002. március 7‑i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hozzáférési irányelv) (HL L 108.7. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet29. kötet323. o.)az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló2002. március 7‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv) (HL L 108.21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet29. kötet337. o.)a 2. lábjegyzetben hivatkozott egyetemes szolgáltatási irányelva 3. lábjegyzetben hivatkozott elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv.

8 – Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló2002. szeptember 16‑i 2002/77/EK bizottsági irányelv (HL L 249.21. o.magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet2. kötet178. o).

9 – Hivatkozás az 5. lábjegyzetben.

10 – Hivatkozás az 5. lábjegyzetben.

11 – HL L 337.11. o. A 2009/136 irányelv 5. cikke szerint ez az irányelv az Európai UnióHivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ennélfogva az 2009. december 19‑én lépett hatályba. 4. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelvet 2011. május 25‑ig kell a tagállamoknak átültetniük.

12 – Hivatkozás az 5. lábjegyzetben.

13 – Lásd erről az „egyetemes szolgáltatás” fogalmának meghatározását a 2002/21 irányelv 2. cikkének j) pontjában.

14 – E célkitűzés a 98/10 irányelv 6. cikkének (3) bekezdését megelőző rendelkezésben különösen egyértelműen kifejezésre jut. Ebben kiemeltékhogy a távközlési vállalkozások e rendelkezésben rögzített adattovábbítási kötelezettsége többek között annak biztosítását szolgáljahogy átfogótelefonkönyvek készülhessenek. Lásd erről a C‑109/03. sz. KPN Telecom ügyben 2004. november 25‑én hozott ítélet (EBHT 2004.I‑11273. o.) 20. pontját.

15 – A 98/10 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt előzményi rendelkezéssel kapcsolatban a Bíróság a 14. lábjegyzetben hivatkozott KPN Telecom ügyben hozott ítélet 35. pontjában már megállapítottahogy az irányelvet elfogadó jogalkotó nem törekedett az abban meghatározott továbbítandó adatok teljes harmonizációjáraígy a tagállamok hatáskörébe tartozikhogy nemzeti szinten kiegészítő adatokat továbbítandóként határozzanak meg. A C‑522/08. sz. Telekomunikacja Polska ügyben 2010. március 11‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 29. pontjában a Bíróság ezenfelül általánosságban megállapítottahogy a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelv nem írja elő a fogyasztóvédelemre vonatkozó feltételek teljes harmonizációját.

16 – Lásd a jelen indítvány 83. és azt követő pontját.

17 – A tárgyaláson az alapügy felperese azt is előadtahogy az idegen adatok továbbítására vonatkozó olyan kötelezettségmint amelyről a TKG 47. §‑a rendelkezikaz Alapjogi Chartában jelenleg kifejezetten rögzítetta vállalkozás szabadságához és a tulajdonhoz való alapvető jog nem megengedett megsértésének minősül. Az ügy irataiban szereplő információk alapján azonban ezen alapvető jogok nem megengedett megsértése nem igazolható. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 23. és azt követő pontjában ezenfelül kifejezetten kiemeltehogy az alapügy felperesének a német alkotmány 14. cikke (1) bekezdése12. cikke (1) bekezdése és 2. cikke (1) bekezdése szerintialapvető jogként biztosított szabadságjogait nem sérti aránytalanul a rendelkezésére álló valamennyi adat továbbítására vonatkozó kötelezettségmég ha más szolgáltatók előfizetőire vonatkozó idegen adatokról van is szó. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ugyanígy nem áll fenn a német alkotmány 3. cikkének (1) bekezdése szerinti egyenlő bánásmód elvének megsértése.

18 – A C-424/07. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2009.I‑11431. o.) 53. pontja.

19 – Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelvaz elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésrőlvalamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról szóló2009. november 25‑i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 337.37. o.) módosított keretirányelv 2. cikkének ea) pontja szerint „kapcsolódó szolgáltatások”azok az elektronikus hírközlő hálózathozilletve elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatásokamelyek lehetővé teszik és/vagy támogatják az adott hálózat és/vagy szolgáltatás útján történő szolgáltatásnyújtástvagy erre alkalmasak. E rendelkezés szerint ide tartozik például az azonosításia helymeghatározási és a jelenlét‑ellenőrző szolgáltatás. Ezt a jogi meghatározást a 2009/140 irányelv vezette beamelynek célja a (12) preambulumbekezdése szerint többek között azhogy az értelmezési bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében elősegítse egyes fogalommeghatározások egyértelművé tételét.

20 – A 2002/22 irányelv eredeti változatának 18. cikke a nemzeti szabályozó hatóságoknak a bérelt vonalak minimális készletével kapcsolatos szabályozási feladatait határozta meg. A 19. cikk a végfelhasználó szabad közvetítőválasztásának és közvetítő‑előválasztásának megvalósítását szolgáló rendelkezéseket tartalmazott. E két rendelkezést a 2009/136 irányelv hatályon kívül helyezte. E módosítás hátterének magyarázatával kapcsolatban lásd a 2009/136 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdését.

21 – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 16. pontja.

22 – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 15. pontja.

23 – A TKG 2. §‑a (2) bekezdésének 2. pontjaamelyre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 19. pontjában kifejezetten hivatkozik.

24 – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 22. pontja.

25 – Lásd erről az egyetemes szolgáltatási irányelv 17. cikkének (5) bekezdését.

26 – A C‑389/08. sz.Base és társai ügyben 2010. október 6‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 30. pontja.

27 – Lásd erről Cruz Villalón főtanácsnoknak a 26. lábjegyzetben hivatkozott C‑389/08. sz. ügyben 2010. június 22‑én ismertetett indítványa 46. pontját isamelyben hasonlóképpen azzal érvelnekhogy lehetséges ugyanhogy a jogalkotó olyan döntéseket hozamelyek közvetlenül a nemzeti szabályozó hatóságok feladatkörébe tartoznakilyen döntéseket azonban csak akkor hozhatha ezáltal nem tulajdonít magának nemzeti szabályozó hatóság minőségetés amennyiben nem korlátozza és nem szünteti meg a nemzeti szabályozó hatóság számára az irányelvek által kifejezetten előírt feladatköröket.

28 – Hivatkozás a 18. lábjegyzetben.

29 – A C‑222/08. sz.Bizottság kontra Belgium ügyben 2010. október 6‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

30 – Uo.44. és azt követő pontvalamint 55. és azt követő pont.

31 – Uo.84. pont.

32 – Uo.57. és azt követő pontok.

33 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott Base és társai ügyben hozott ítélet 27. és azt követő pontjai.

34 – A tagállamok és a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörének e párhuzamos fennállása az egyetemes szolgáltatási irányelv több rendelkezésében megtalálhatóígy például a 2009/136 irányelvvel módosított 25. cikk (3) bekezdésében.

35 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott Telekomunikacja Polska ügyben hozott ítélet.

36 – Uo.28. pont.

37 – Uo.29. pont. Ezzel kapcsolatban a Bíróság az egyetemes szolgáltatási irányelv 20. cikkének (1) bekezdésére utaltamely szerint a (2)a (3) és a (4) bekezdést a fogyasztóvédelemre vonatkozó közösségi szabályokkülönösen a távollévők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 144.19. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet3. kötet319. o.) és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvvalamint a közösségi jognak megfelelő nemzeti szabályok sérelme nélkül kell alkalmazni. Az egyetemes szolgáltatási irányelvnek a 2009/136 irányelvvel való módosítása keretében e rendelkezést törölték a 20. cikkből. Ehelyett az egyetemes szolgáltatási irányelv 1. cikkébe beillesztettek egy új (4) bekezdéstamely szerint ezen irányelvnek a végfelhasználói jogokra vonatkozó rendelkezéseit a fogyasztóvédelemre vonatkozó közösségi szabályokkülönösen a 93/13 irányelv és a 97/7 irányelvvalamint a közösségi jognak megfelelő nemzeti szabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.

38 – Az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikke (2) bekezdésének eredeti változata a 97/66 irányelv 11. cikkére való utalást tartalmaz. Ezt az irányelvet az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 19. cikkének első bekezdése 2003. október 31‑i hatállyal hatályon kívül helyezte. Az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 19. cikkének második bekezdése szerint a 97/66 irányelvre történő hivatkozást az ezen irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni. A 2009/136 irányelvvel az egyetemes szolgáltatási irányelv 5. cikke (2) bekezdésének szövegét ezen új jogi helyzethez igazították.

39 – A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281.31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet15. kötet355. o.).

40 – Ez közvetlenül következik az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdésébőlvalamint ezen irányelv (10) preambulumbekezdéséből.

41 – Lásd ebben az összefüggésben az egyetemes szolgáltatási irányelv a 2009/136 irányelvvel módosított 20. cikke (1) bekezdésének c) pontját isamely szerint a távközlési vállalkozások és előfizetőik között kötendő írásbeli szerződésnek tartalmaznia kell az előfizető arra vonatkozó kifejezett választási lehetőségéthogy személyes adatait közzé kívánja‑e tenni távbeszélő‑névsorbanés ha igenmely adatait. Ugyanebben az értelemben az egyetemes szolgáltatási irányelvnek a 2009/136 irányelvvel módosított 21. cikke (3) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kellhogy a nemzeti szabályozó hatóságok képesek legyenek e távközlési vállalkozásokat arra köteleznihogy tájékoztassák az előfizetőket azon jogukrólmiszerint ők dönthetnek arrólhogy személyes adataik bekerüljenek‑e távbeszélő‑névsorbavagy semvalamint az érintett adatok jellegéről.

42 – Lásd erről az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv (2) preambulumbekezdését.

43 – A C‑92/09. és 93/09. sz.Volker és Markus Schecke egyesített ügyekben 2010. november 9‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 47. és azt követő pontja.

44 – Mivel azok a távközlési vállalkozásokamelyek az egyetemes szolgáltatási irányelv 25. cikke (2) bekezdésénekilletve a TKG 47. §‑ának rendelkezései szerint az előfizetői adatoknak a nyilvános telefonkönyvek szolgáltatói részére történő kiadására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartoznake kötelezettséget csak az érintett előfizetők egyetértésével teljesíthetike vállalkozások főszabály szerint kötelesek az előfizetőket az adatokilletve az idegen adatok továbbítására vonatkozó e kötelezettségről tájékoztatniés ebben az összefüggésben megállapítanihogy az előfizetők hozzájárulnak‑e adataiknak valamely nyilvánosan elérhető telefonkönyvben történő nyilvánosságra hozatala céljából történő továbbításához; lásd az egyetemes szolgáltatási irányelv 2009/136 irányelvvel módosított 20. cikke (1) bekezdésének c) pontját.