A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(teljes ülés)
2010. január 13.
F‑124/05. és F‑96/06. sz. egyesített ügyek
A és G
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Megsemmisítés iránti kereset – Okafogyottság – Felelősség megállapítása iránti kereset – Elfogadhatóság – Kiváltságok és mentességek – A bírósági eljárás alóli mentesség felfüggesztése – Az OLAF vizsgálatainak bizalmas jellege – Az IDOC vizsgálatai – Orvosi iratokhoz való hozzáférés – A személyi aktához való hozzáférés – Fegyelmi eljárás – Ésszerű határidő”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott keresetek, amelyekben az F‑124/05. sz. ügyben a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg többek között a Bizottság 2005. február 28‑i azon határozatát, amelyben elutasította a felperes ellen a 2004. január 16‑i határozattal kezdeményezett fegyelmi eljárás megszüntetése iránti 2004. október 22‑i kérelmet, másrészt kötelezze a Bizottságot kártérítés megfizetésére, az F‑96/06. sz. ügyben pedig ugyanezen felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot az általa elkövetett különböző jogsértésékért a felperes részére kártérítés megfizetésére.
Határozat: A felperes által az F‑124/05. sz., A kontra Bizottság ügyben előterjesztett keresetben foglalt kérelmekről már nem szükséges határozni. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy fizessen a felperesnek 30 000 eurót az őt ért nem vagyoni károk megtérítéseként. Az Európai Bizottság a saját költségein túlmenően köteles viselni az F‑124/05. sz., A kontra Bizottság ügyben és az F‑96/06. sz., G kontra Bizottság ügyben a felperes részéről felmerült költségek felét. A felperes viseli az F‑124/05. sz., A kontra Bizottság ügyben és az F‑96/06. sz., G kontra Bizottság ügyben felmerült költségeinek felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kártérítési kereset – A fegyelmi eljárás túlzott időtartamával okozott nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelmek
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
2. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A személyzeti szabályzat szerinti átalány‑kártérítés – Az intézmény felelősségének megállapítását megalapozó kötelezettségszegésen alapuló, kiegészítő kártérítés iránti kérelem – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – A rokkantság foka – Az orvosi bizottság általi megállapítás
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 19. cikk, (3) bekezdés)
4. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – A fegyelmi eljárás megindítását megelőző vizsgálat
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
5. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Ugyanazon jogalapokra alapított, de jogilag különböző tárgyú panaszok – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
6. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés
(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)
7. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Valamely tisztviselő vagy alkalmazott bírósági eljárás alóli mentességét felfüggesztő határozat – Bennfoglaltság
(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 12. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
8. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A betegség foglalkozási eredetének megállapítása
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
9. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Foglalkozási megbetegedés megállapítása
(Személyzeti szabályzat, 26. és 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 21. cikk)
10. Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet
(Személyzeti szabályzat, 26. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés)
11. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – A felperes által más ügyben ugyanezen igazságszolgáltatási fórumnak benyújtott keresetlevélre történő utalás – Elfogadhatatlanság – Kivételek
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)
12. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás megindítását elrendelő határozat
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
13. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás megindítása – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre
(Személyzeti szabályzat IX. melléklet)
14. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Korlátok
15. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Határidők
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
1. A fegyelmi eljárás minden tisztviselőt a szakmai jövője tekintetében bizonytalan helyzetbe hoz, amely számára szükségszerűen bizonyos szorongást és aggodalmat okoz. Amikor e bizonytalanság rendkívüli mértékben elhúzódik, a tisztviselőnek okozott szorongás és aggodalom erőssége meghaladja az indokolható mértéket. A fegyelmi eljárás túlzott időtartamát tehát úgy kell tekinteni, mint amelyből az érintettnek vélelmezhetően nem vagyoni kára származik. E tekintetben meg kell különböztetni egyrészt a bármely tisztviselőnek vagy alkalmazottnak az esetleges betegségétől függetlenül okozott nem vagyoni kárt, másrészt az azon lelki betegség esetleges előidézésével – vagy súlyosabbá tételével – okozott kárt, amely az említett eljárás túlzott hosszából ered. Ennek megfelelően az első fajta kár megtérítése iránti kérelem elfogadható, bárhogyan álljon is a tisztviselő által a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján esetlegesen indított eljárás. Ezzel szemben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tisztviselőnek a foglalkozási megbetegedéséből eredő vagyoni és nem vagyoni kára megtérítése iránt benyújtott kérelme főszabály szerint nem fogadható el, amíg a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján indított eljárás be nem fejeződik.
(lásd a 147. és 149–151. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑23/05. sz., Giraudy kontra Bizottság ügyben 2007. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑121. o. és II‑A‑1‑657. o.) 197–202. pontja.
2. Azon keresetlevél, amelyben a tisztviselő az őt állítólag a foglalkozási megbetegedéséből eredő károk megtérítését kéri, és amelyet azelőtt nyújtott be, hogy a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján indult eljárás befejeződött volna, általában idő előttinek minősül, mivel a keresetindítás időpontjában nem lehet megállapítani azon kártérítés megfelelő voltát, amelyre az érdekelt a személyzeti szabályzat alapján igényt tarthatott. Ugyanis az esetek többségében a feladatellátás feltételei és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés meghatározásához, valamint az említett kár felméréséhez orvosszakértő igénybevétele szükséges, olyannyira, hogy az említett okozati összefüggés és az említett kár uniós bíróság általi megállapításának nem volna értelme, sőt lehetetlen volna a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján indított eljárás befejezése előtt.
Mindazonáltal az orvosi eljárás befejezetlenségéből nem következik automatikusan az intézmény által állítólagosan elkövetett közszolgálati kötelezettségszegés miatt indított kártérítési kérelem idő előttisége. A pergazdaságosság elvére tekintettel, amely szükségessé teszi az egyes ügyekben szóban forgó különböző tényezők mérlegelését, a bíróság figyelembe veheti többek között azt a tényt, hogy az adott ügyben nem volt szükség orvosi szakvéleményre az elszenvedett nem vagyoni kár felméréséhez.
(lásd a 153., 154., 156. és 158. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑259. o. és II‑1263. o.) 94. és 95. pontja; T‑57/99. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2008. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑2‑83. o. és II‑A‑2‑505. o.) 56. és 57. pontja.
3. A baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat 19. cikke (3) bekezdésének második albekezdését – amely előírja, hogy ha az orvosi kezelés befejezése után a rokkantság foka még nem állapítható meg véglegesen, az orvosi bizottság jelentésének meg kell határoznia azt az időpontot, amikor a biztosított ügyét legkésőbb újra meg kell vizsgálni – szükségszerűen megszorítóan kell értelmezni. Ugyanis ha az orvosi bizottságnak lehetősége volna arra, hogy több alkalommal elhalassza a biztosított ügyének újbóli megvizsgálását, bizonyos biztosítottak egész életük során nem részesülnének a személyzeti szabályzat 73. cikkében előírt összegben. Másfelől e rendelkezés kiterjesztő értelmezése sértené az említett biztosítási szabályzat 19. cikkének (3) bekezdésében meghatározott állandósulás fogalmát, amely szerint a baleset vagy foglalkozási megbetegedés következményei akkor állandósulnak, amikor e következmények stabilizálódtak, vagy nagyon lassan, illetve rendkívül csekély mértékben enyhülnek. Az állandósulás fogalma tehát nem zárja ki a beteg állapotának mindennemű javulását, hanem magában foglalja a nagyon lassú stabilizálódást vagy javulást.
(lásd a 161. pontot)
4. Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az igazgatási vizsgálat megindítását és lefolytatását illetően, feltéve hogy ésszerű gyanú merül fel fegyelmi vétség elkövetésére nézve.
(lásd a 173. és 188. pontot)
5. A tisztviselő szabadon hivatkozhat ugyanarra a jogalapra, ugyanarra az érvre vagy ugyanarra a tényre, több, jogilag eltérő tárgyú panaszának alátámasztására.
(lásd a 205. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑253/06. P. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑43. o. és II‑B‑1‑295. o.) 149. pontja.
6. A kártérítési keresetek keretében a felperesnek kell bizonyítania, hogy az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei teljesülnek. E szabály alól létezik azonban kivétel abban az esetben, ha a kárt okozó tényt több különböző tényező okozhatta, és a közösségi intézmény nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a kárt okozó tény mely tényezőnek az eredménye, annak ellenére, hogy az intézmény volt leginkább abban a helyzetben, hogy e tekintetben bizonyítékot szolgáltasson, és így a fennmaradó bizonytalanságot az intézmény terhére kell figyelembe venni.
(lásd a 213. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑48/05. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑1585. o.) 182. és 183. pontja.
7. Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12. cikkében előírt, bírósági eljárás alóli mentesség védelmet nyújt a tisztviselők és alkalmazottak számára a hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében a tagállami hatóságok eljárásával szemben. A tisztviselő vagy alkalmazott mentességét felfüggesztő határozat módosítja e személy jogi helyzetét, pusztán azáltal, hogy ezt a védelmet felfüggeszti, mivel személyes jogállását újra a tagállamok általános jogának rendeli alá, és ezáltal – anélkül, hogy bármilyen köztes jogszabály szükséges lenne – alkalmazhatóvá teszi velük szemben az e jog által előírt intézkedéseket, többek között a fogva tartást és a bírósági eljárás megindítását.
A nemzeti hatóságok arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy a mentesség felfüggesztése után folytatják vagy megszüntetik a tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben indult büntetőeljárást, nem befolyásolja ez utóbbi jogi helyzetének közvetlen érintettségét, mivel a mentességet felfüggesztő határozat joghatásai a tisztviselői vagy alkalmazotti mivolta alapján őt megillető védelem megszüntetésére korlátozódnak, és nem tesznek szükségessé semmilyen kiegészítő végrehajtási intézkedést.
Következésképpen az intézménynek a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott bírósági eljárás alóli mentessége felfüggesztéséről szóló határozata a tisztviselőnek vagy egyéb alkalmazottnak okozó aktusnak minősül.
(lásd a 231–233. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑345/05. sz., Mote kontra Parlament ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑2849. o.) 34. és 35. pontja.
8. A személyzeti szabályzat 73. cikke alapján folytatott igazgatási vizsgálat célja az összes olyan tényező objektív módon történő feltárása, amely alátámaszthatja az érintett tisztviselő betegségének foglalkozási eredetét, valamint azon körülmények feltárása, melyek között e betegség bekövetkezett. Olyan esetben, amikor az érintett tisztviselő munkakörülményei állnak a betegség foglalkozási eredetére vonatkozó feltételezések középpontjában, a vizsgálatnak ki kell terjednie mind az érdekelt munkakörülményeinek objektív és részletes elemzésére, mind az érintett betegségére mint olyanra.
(lásd a 263. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑48/01. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 2004. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑51. o. és II‑197. o.) 129. pontja.
9. A személyzeti szabályzat 26. cikke előírja, hogy minden egyes tisztviselő számára személyi aktát kell létrehozni, amely tartalmazza a tisztviselő hivatali státuszára vonatkozó összes iratot, valamint az alkalmasságára, teljesítményére és magatartására vonatkozó összes értékelést, továbbá a tisztviselő ezen iratokkal kapcsolatban tett valamennyi észrevételét. Az intézmény valamely tisztviselővel szemben nem hivatkozhat és nem is utalhat olyan iratokra, amelyeket vele az aktájához való csatolás előtt nem közöltek. E rendelkezések célja a tisztviselő védelemhez való jogának biztosítása.
Ami a betegség foglalkozási eredetének elismerésére vonatkozó eljárásban az orvosi iratokhoz való hozzáférést illeti, a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat olyan különleges eljárást hozott létre, amely előírja a teljes orvosi jelentés – amelyen a kinevezésre jogosult hatóság által meghozni kívánt határozat alapszik – továbbítását a tisztviselő választása szerinti orvosnak, ha az kéri, a biztosítási szabályzat 21. cikkében említett határozattervezet közlését követően, valamint orvosi bizottság összehívását, amelyben a tisztviselő választása szerinti orvos is részt vesz.
A tisztviselő jogainak tiszteletben tartása ugyanis megköveteli, hogy lehetővé tegyék számára az orvosi iratokhoz való hozzáférést. A tisztviselő számára fennálló e lehetőséget azonban össze kell egyeztetni az orvosi titoktartással, amely az orvosra hagyja annak eldöntését, hogy van‑e lehetőség közölni az általa kezelt vagy megvizsgált személlyel azon betegség jellegét, amelyben az esetleg szenved. Az orvosi iratokhoz való közvetett, a tisztviselő által kijelölt és az ő bizalmát élvező orvos közvetítésével történő hozzáférés előírásával a biztosítási szabályzat összhangba hozza a tisztviselő jogait az orvosi titoktartás követelményével.
A tisztviselő jogainak tiszteletben tartása nem csupán az orvosi iratokhoz való hozzáférés biztosítását követeli meg, hanem a személyzeti szabályzat 73. cikke értelmében hozandó határozat alapjául szolgáló ténymegállapításokhoz való hozzáférést is. A munkavégzés során történt balesettel kapcsolatos ténymegállapításokra vonatkozó olyan iratokat tehát, amelyek a munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés létének elismerésére vonatkozó eljárás alapjául szolgálhatnak, szintén orvosi iratoknak kell tekinteni.
Elengedhetetlen, hogy a teljes orvosi jelentés, amelynek a választása szerinti orvos részére történő továbbítását a tisztviselő kérheti, és amelyet a biztosítási szabályzatban említett orvosi bizottságnak meg kell küldeni, tartalmazza az igazgatási vizsgálatról készült esetleges jelentést is. Így a tisztviselő, ha ezt kérte, állást foglalhat a vizsgálati jelentésben szereplő ténymegállapításokra vonatkozóan a bizalmát élvező orvos közvetítésével, és megfontolhatja annak lehetőségét, hogy az orvosi bizottságtól véleményt kérjen.
Emellett bizonyos iratok orvosi jellege nem akadálya annak, hogy azok adott esetben a tisztviselő hivatali státuszát is érinthetik. Ilyen esetben ezen iratoknak szerepelniük kell az érdekelt személyi aktájában.
Így egyrészt az intézmény által kijelölt orvos vagy orvosi bizottság által a betegség foglalkozási eredetének megítélésekor alapul vett akta orvosi jellegű, ennélfogva ahhoz kizárólag közvetetten, a tisztviselő választása szerinti orvos révén lehet hozzáférni, másrészt az olyan igazgatási jellegű tényeket, amelyek ezen aktában szerepelhetnek, és befolyásolhatják a tisztviselő hivatali státuszát, fel kell tüntetni a személyi aktában, ahol azokhoz a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében a tisztviselő közvetlenül hozzáférhet.
Tehát az intézmény által kijelölt orvos vagy orvosi bizottság elé tárt összes irat a biztosítási szabályzatban előírt rendszerhez tartozik. Ezen iratok némelyikének a tisztviselő személyi aktájához csatolása vagy a tisztviselő számára az ezek megismerésének lehetősége így csupán akkor kötelező, ha azokat a tisztviselő értékelésekor vagy hivatali státuszának adminisztráció általi megváltoztatása során felhasználták.
(lásd a 275–282. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 88/71. sz., Brasseur kontra Parlament ügyben 1972. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1972., 499. o.) 11. pontja; 140/86. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 1987. október 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 3939. o.) 7., 9., 10. és 11. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 12. és 13. pontja; C‑283/90 P. sz., Vidrányi kontra Bizottság ügyben 1991. október 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑4339. o.) 20–22., 24. és 25. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑154/89. sz., Vidrányi kontra Bizottság ügyben 1990. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑445. o.) 33–36. pontja; a fent hivatkozott Vainker kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 136. és 137. pontja.
10. Már magának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendeletnek a címéből is az következik – amely rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése lehetővé teszi az intézmények számára az olyan dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását, amelynek közzététele sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét –, hogy annak hatálya a Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozik. Márpedig a hivatali státuszát érintő irat közlését kérő tisztviselő vagy alkalmazott jogai nem azonosak a nyilvánosság azon tagjának jogaival, aki valamely intézmény irataihoz való hozzáférést kér. A tisztviselő vagy alkalmazott jogai ugyanis a személyzeti szabályzat 26. cikkének különös rendelkezéseiből erednek, amelyek sajátos kötelezettséget írnak elő az intézmények számára annak érdekében, hogy biztosítsák az érdekelt védelemhez való jogát. A tisztviselőket tehát a személyzeti szabályzat 26. cikkén alapuló alanyi jog illeti meg. Emellett a tisztviselő kérelme adott esetben a különleges iratokhoz – mint például az orvosi iratokhoz – való hozzáférést rendező különös közszolgálati jogi rendelkezések hatálya alá is tartozhat. Tehát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében említett kivétel nem akadálya a személyzeti szabályzat 26. cikke alkalmazásának.
(lásd a 289. és 291–296. pontot)
11. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának célja az, hogy lehetővé tegye a bíróság számára, hogy kellő pontossággal megfogalmazott jogalapokról határozzon. E rendelkezés azonban nem értelmezhető úgy, mint amely a felek számára túlzott alaki követelményeket írna elő, amely csupán nehézkessé tenné a bírósági eljárást.
Tehát az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel elfogadhatónak lehet minősíteni a Közszolgálati Törvényszéknek benyújtott keresetlevélben szereplő azon jogalapot, amely az ugyanazon felperes által a szintén a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett más keresetben előadott jogalapok összességére utal, ha a két egymáshoz kapcsolódó ügyet egyesítették, mivel ezen utalásnak az a célja, hogy a felperesnek ne kelljen hosszadalmas fejtegetéseket megismételnie, és több száz oldalnyi mellékletet ismételten benyújtania.
(lásd a 314–318. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑318/01. sz., Othman kontra Tanács és Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑1627. o.) 57. pontja.
12. Tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat jogszerűségét a meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni, a fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozat meghozatalát követően, az említett eljárás keretében végzett vizsgálat során feltárt esetleges tényállási elemek nem befolyásolhatják az említett határozat jogszerűségét, mivel a vizsgálat célja éppen annak megállapítása, hogy a kezdeti gyanú megalapozott volt‑e. Egyébiránt a fegyelmi eljárás tárgyára és céljára tekintettel, nem szükséges, hogy az érdekeltnek felrótt tények megállapítást nyerjenek ahhoz, hogy a fegyelmi eljárást jogszerűen meg lehessen indítani. A fegyelmi eljárás célja pontosan az, hogy fényt derítsen az érdekeltnek felrótt tényekre.
(lásd a 351. és 360. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 15/76. és 16/76. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1979. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 321. o.) 7. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Giraudy kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 145. pontja.
13. Az a körülmény, hogy a fegyelmi eljárást anélkül zárták le, hogy bármiféle fegyelmi büntetést szabtak volna ki a tisztviselőre, nem akadálya annak, hogy a bíróság gyakorolja az érdekelttel szembeni fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozat jogszerűsége feletti felügyeleti jogát. Ugyanis önkényességhez vezethetne, ha elfogadnánk, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak abszolút és korlátlan joga van valamely tisztviselővel szemben fegyelmi eljárás megindítására, majd annak büntetés nélküli lezárására, anélkül hogy az említett tisztviselőnek lehetősége volna megfelelő időpontban vitatni az eljárást megindító határozatot amiatt, hogy nincs büntetés, amely miatt esetleg keresetet indíthatna. Léteznie kell tehát olyan jogi korlátnak, amely határt szab a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogkörének, amikor az fegyelmi eljárás megindításáról határoz. E korlátra a bíróság felülvizsgálatának ki kell terjednie.
Ezenfelül fennmaradna az önkény veszélye, ha elfogadnánk, hogy a tisztviselővel szembeni fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozat jogellenessége kizárólag a hatáskörrel való visszaélés esetére korlátozódik. A kinevezésre jogosult hatóság jogszerűtlenül gyakorolja hatáskörét nemcsak akkor, amikor hatáskörével visszaél, hanem akkor is, ha nem állnak rendelkezésre kellően pontos és releváns tényezők, amelyek arra mutatnak, hogy az érdekelt fegyelmi vétséget követett el.
Tekintettel a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörre és az annak szabandó korlátokra, a bírósági felülvizsgálatnak az adminisztráció által a fegyelmi eljárás megindításakor figyelembe vett tényezők tárgyi valószerűségének, nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának és a joggal való visszaélés hiányának megvizsgálására kell korlátozódnia.
(lásd a 352–354. és 365–367. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑97. o. és II‑289. o.) 125. pontja; T‑203/98. sz., Tzikis kontra Bizottság ügyben 2000. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑91. o. és II‑393. o.) 50. pontja; fent hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 352. pontja.
14. Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti azon egyensúlyt tükrözi, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban. E kötelezettség magában foglalja azt is, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselő helyzetére vonatkozó döntés meghozatalakor vegye számításba a döntést befolyásoló körülmények összességét, és ne csupán a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő érdekeire is legyen tekintettel.
A gondoskodási kötelezettség követelményei nem értelmezhetők úgy, mint amelyek akadályát képezik annak, hogy a kinevezésre jogosult hatóság fegyelmi eljárást indítson és folytasson a tisztviselővel szemben. Az ilyen határozatot ugyanis mindenekelőtt az intézmény ahhoz fűződő érdekében hozzák, hogy amennyiben a tisztviselő esetleg megsérti személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségeit, azt megállapítsák, és szükség esetén szankcionálják. Az intézménynek nem lehet felróni a gondoskodási kötelezettsége bárminemű megsértését csupán amiatt, hogy fegyelmi eljárást kezdeményezett a tisztviselővel szemben.
(lásd a 376–378. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑133/89. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1990. június 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑245. o.) 27. pontja; T‑112/96. és T‑115/96. sz., Séché kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑115. o. és II‑623. o.) 147. pontja.
15. A gondos ügyintézés elvéből következik, hogy a fegyelmi hatóságnak körültekintően kell lefolytatnia a fegyelmi eljárást, és úgy kell eljárnia, hogy minden további jogi aktus az előzőhöz képest ésszerű határidőn belül meghozzon. A körültekintésnek és az ésszerű határidő betartásának e kötelezettsége a fegyelmi eljárás megindítására is érvényes, különösen akkor és olyan időponttól, amikor az adminisztráció tudomást szerzett azokról a tényekről és cselekményekről, amelyek a tisztviselő személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségei megsértésének minősülhetnek.
A fegyelmi eljárás ésszerű időtartama következhet mind az előzetes igazgatási vizsgálat alakulásából, mind a fegyelmi eljárásból magából. A fegyelmi eljárás időtartama ésszerűségének megállapításához figyelembe veendő időszak nem csupán azon időszakot foglalja magában, amely az említett eljárás megindításakor kezdődik. Azt a kérdést, hogy a megindított vizsgálatot kellő körültekintéssel végezték‑e, befolyásolja az a körülmény, hogy többé‑kevésbé hosszú idő telt‑e el a vélt fegyelmi vétség elkövetése és a fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozat meghozatala között.
Az eljárás időtartamának ésszerűségét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell értékelni, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára, valamint a felperes és a hatáskörrel rendelkező hatóságok magatartására. Egyik egyedi tényező sem meghatározó. Azokat külön‑külön kell megvizsgálni, majd együttes hatásukat értékelni. A kinevezésre jogosult hatóságnak betudható késés bizonyos példái önmagukban vizsgálva esetleg nem tűnnek ésszerűtlennek, azonban együttvéve azok lehetnek. A gondos eljárás követelménye azonban nem megy túl azon követelményeken, amelyek a gondos ügyintézés elvével összeegyeztethetők.
Ha a kinevezésre jogosult hatóság által hozott határozatok miatt az eljárás meghaladja azon időtartamot, amely rendes körülmények között ésszerűnek tekinthető, a hatóságra hárul a határidő túllépést igazoló körülmények fennállásának bizonyítása.
(lásd a 390–395. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewerbe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8417. o.) 29. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 207/81. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben 1983. május 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1359. o.) 26. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑307/01. sz., François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑1669. o.) 47. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑40/05. sz., Andreasen kontra Bizottság ügyben 2007. november 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑337. o. és II‑A‑1‑1859. o.) 194. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (az ítélettel szemben T‑17/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Törvényszék előtt).