AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2012. december 5.

F‑109/12. sz. ügy

Sabine Scheidemann

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Másik intézménybe történő áthelyezés azon időszak során, amely alatt a tisztviselőt előléptették volna az eredeti intézményében – Visszamenőleges hatályú előléptetésben részesülés iránti kérelem – A hallgatólagos határozatot követően meghozott, elutasítást tartalmazó kifejezett határozat – Panaszbenyújtási határidő – Elkésettség – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben S. Scheidemann, az Európai Bizottság tisztviselője lényegében az Európai Parlament 2011. december 20‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a 2010. január 1‑jére visszamenőleges hatályú előléptetés iránti kérelmét.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők keresetei – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Eljárásgátló jelleg – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők keresetei – Előzetes közigazgatási panasz – Kérelmet elutasító, határidőn belül nem vitatott hallgatólagos határozat – Későbbi kifejezett határozat – Megerősítő aktus

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A sérelmet okozó aktus elleni panasz benyújtására nyitva álló, a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt három hónapos határidő jogvesztő jellegű, és sem a felek, sem a bíróság nem térhet el attól, mivel e határidő célja a jogi helyzetek biztonságának és világos voltának, valamint a jog egyértelműségének biztosítása. Az uniós bíróság feladata tehát, hogy a határidő betartását hivatalból ellenőrizze.

Nem befolyásolja a keresetnek a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett elfogadhatóságát az a tény, hogy az intézmény a közigazgatási panasz megválaszolásának szakaszában nem hivatkozott arra, hogy a panasz elkésett, tehát elfogadhatatlan, vagy akár kifejezetten közölte is a felperessel, hogy még kereset előterjesztésére is lehetősége van. Az ilyen körülmények ugyanis nem vezethetnek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében megállapított jogvesztő határidők rendszerétől való eltérésre, és főleg nem mentesíthetik a Közszolgálati Törvényszéket azon kötelezettsége alól, hogy a személyzeti szabályzatban szereplő határidők betartását ellenőrizze.

(lásd a 17. és 20. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑358/03. sz., Krahl kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 7‑én hozott végzésének 35. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑306/08. P. sz., Braun‑Neumann kontra Parlament ügyben 2009. január 15‑én hozott végzésének 37. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A valamely kérelmet elutasító hallgatólagos határozatot követő, ugyanolyan kérelem kifejezett elutasítása pusztán megerősítő aktus jellegét ölti, amely nem teheti lehetővé az érintett tisztviselőnek, hogy pert megelőző eljárást kezdeményezzen, mivel az elutasítás az ő szempontjából nem indít meg új panaszbenyújtási határidőt. Ezenkívül, bár a személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése értelmében a hallgatólagos határozatot követően, azonban a keresetindítási határidőn belül hozott kifejezett elutasító határozattal a határidő újrakezdődik, ez a szabály csupán a panaszt elutasító határozattal szembeni keresetindítási határidőre vonatkozik, és nem alkalmazandó a kérelmet elutasító határozattal szembeni panasz benyújtására nyitva álló határidőre. Az említett 91. cikk (3) bekezdésének második francia bekezdése ugyanis a keresetindítási határidők számításának szabályaira vonatkozó különös rendelkezés, amelyet szó szerint és szigorúan kell értelmezni.

(lásd a 18. és 19. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F–73/10. sz., Coedo Suárez kontra Tanács ügyben 2011. július 5‑én hozott végzésének 37 és 38. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.