A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke által az F-95/10. sz., Bömcke kontra EBB ügyben 2011. március 17-én hozott végzés ellen az EBB személyzeti képviselőinek testülete és társai által 2011. április 12-én benyújtott fellebbezés

(T-213/11. P(I). sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbezők: az Európai Beruházási Bank személyzeti képviselőinek testülete (Luxembourg, Luxemburg), Marie-Christel Heger (Luxembourg), Jean-Pierre Bodson (Luxembourg), Evangelos Kourgias (Senningerberg, Luxemburg), Manuel Sutil (Nondkeil, Franciaország) és Patrick Vanhoudt (Gonderange, Luxemburg) (képviselők: G. J. Wilson, A. Senes és B. Entringer ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Eberhard Bömcke (Athus, Belgium) és az Európai Beruházási Bank

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Törvényszék:

-    változtassa meg a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke által 2011. március 17-én hozott végzést;

nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak a Közszolgálati Törvényszék elnökéhez és tagjaihoz 2011. január 12-én benyújtott beavatkozási kérelmet, és nyilvánítsa a fellebbezőt az Eberhard BÖMCKE és az Európai Beruházási Bank között folyamatban lévő eljárásban részt vevő félnek, tekintettel a kérelmező arra irányuló közvetlen érdekére, hogy az eljárásban részt vegyen, az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke eljárási szabályzatának 109. és az azt követő cikkeinek megfelelően.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke a 2011. március 17-i végzésével késedelem miatt mint elfogadhatatlant elutasította az F-95/10. sz., Bömcke kontra EBB ügyben egyrészről az Európai Beruházási Bank személyzeti képviselőinek testülete által, másrészről pedig Heger, Bodson, Kourgias, Sutil és Vanhoudt által benyújtott beavatkozási kérelmet.

Keresetük alátámasztására a fellebbezők három jogalapra hivatkoznak.

1.    Az első jogalap a beavatkozási kérelem benyújtása határidejének téves kiszámításán alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 109. cikkében előírt négyhetes határidőt és az említett szabályzat 100. cikkének 3. §-ában a távolságra tekintettel előírt tíznapos átalány-határidőt különálló és független határidőknek kell tekinteni, ily módon az említett szabályzat 100. cikkének 2. §-a szerinti azon szabályt, miszerint ha a határidő utolsó napja szombatra, vasárnapra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő az azt követő első munkanapon jár le, a távolságra tekintettel előírt határidő hozzáadását megelőzően a négyhetes határidőre kell alkalmazni, nem pedig a teljes, azaz a távolságra tekintettel előírt határidőt is magában foglaló határidőre.

2.    A második jogalap a Törvényszék T-85/97. sz., Horeca-Wallonie kontra Bizottság ügyben 1997. november 20-án hozott végzésének téves alkalmazásán alapul, mivel e végzés a jelen jogvita tárgyát képező esettől eltérő esetre vonatkozik.

3.    A harmadik jogalap a beavatkozást kérelmezők alapvető jogainak megsértésén alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának elnöke általi értelmezés a jogorvoslati jogra nézve nagyon hátrányos.

____________