A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2013. március 11.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Nyelvi képzési szolgáltatások – Ajánlattevő ajánlatának elutasítása – Végrehajtás felfüggesztése és ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Esély elvesztése – Súlyos és helyrehozhatatlan kár hiánya – A sürgősség hiánya”
A T‑4/13. R. sz. ügyben,
a Communicaid Group Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: C. Brennan solicitor, F. Randolph QC és M. Gray barrister)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: S. Delaude és S. Lejeune, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P. Wytinck ügyvéd)
alperes ellen
egyrészt a felperes által az Európai Unió Brüsszelben (Belgium) található intézményei, szervei, és ügynökségei személyzetének nyelvi képzésére irányuló közbeszerzési eljárás keretében több rész tekintetében benyújtott ajánlatokat elutasító bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztésére, másrészt annak megtiltására irányuló kérelme tárgyában, hogy a Bizottság megkösse a győztes ajánlattevővel az említett részekre vonatkozó szerződéseket,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei, eljárás és a felek kereseti kérelmei
1 A felperes, a Communicaid Group Ltd angol jog szerinti társaság, amely már több éve nyelvi képzési szolgáltatásokat nyújt az Európai Unió több intézménye, szerve és ügynöksége számára (tanárok és nyelvoktatási dokumentumok rendelkezésre bocsátása), amit jelenleg egy 2013 júliusáig érvényes keretszerződés alapján végez.
2 2012. március 6‑án közzétett hirdetményében az Európai Bizottság megindította az Unió Brüsszelben (Belgium) található intézményei, szervei, és ügynökségei személyzetének nyelvi képzésére vonatkozó keretszerződésekre irányuló közbeszerzési eljárást (hivatkozási szám: HR/R3/PR/2012/002). A szerződés több részből állt, az ajánlattevők egy vagy több részre nyújthattak be ajánlatot. Az 1–9. rész a becsült volument óraszámban vagy licencszámban megadva tartalmazta, míg a 10. rész az online nyelvtanfolyamokra („e‑learning”) vonatkozott. A hirdetmény előírta, hogy minden egyes tételre maximum 3 vállalattal vagy csoportosulással kötnek egy többoldalú folyamatos keretszerződést, maximum 4 évre.
3 A szóban forgó közbeszerzési szerződésre a meghívásos eljárás szabályai vonatkoztak, és a szerződést a dokumentációban meghatározott szempontok szerint gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat alapján kellett odaítélni, mivel a cél azon pályázók kiválasztása volt, akik megkapják a dokumentációt, és akiket ajánlattételre hívnak fel. Az ajánlat benyújtását megelőzően az ajánlattevőknek – a hirdetménynek, valamint az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet 4. kötet 145. o.; helyesbítés HL 2005. L 345., 35. o.) 136. cikke (2) bekezdésének értelmében – meg kellett felelniük a gazdasági és pénzügyi alkalmasság tekintetében előírt követelményeknek az eljárásból való kizárás terhe mellett.
4 2012. május 30‑án a felperest levélben szólították fel ajánlata benyújtására az 1., 2., 4., 5., 7., 8., 9. és 10. rész tekintetében. A levélre adott válaszként a felperes külön ajánlatot nyújtott be az egyes részekre, a 10. rész kivételével. Ezt követően 2012. október 30‑án a Bizottság külön levelekben hét, azon egyes részeknek megfelelő határozatot küldött a felperesnek, amelynek tekintetében ez utóbbi ajánlatot nyújtott be, és amelyekből az következett, hogy a felperes – az 5. rész kivételével, amelynek tekintetében neki ítélték oda a szerződést – valamennyi rész vonatkozásában második lett a CLL‑Allingua ajánlattevő után, amelynek tehát a szóban forgó hat részt odaítélték (a továbbiakban: megtámadott határozatok).
5 A megtámadott határozatok kézhezvételét követően a felperes a Bizottságtól egyfelől tájékoztatást kért a CLL‑Allingua ajánlatának jellemzőiről és előnyeiről, valamint saját ajánlata értékeléséről, másfelől pedig a CLL‑Allingua által az árra vonatkozóan adott válaszok részletes ismertetését kérte. Ezenfelül bizonyos nehézségekre hivatkozott. E tekintetben különösen azt állította, hogy a Bizottság egyik korábbi tisztviselője – aki a vitatott közbeszerzés hirdetményének közzétételét megelőző hónapokban a humánerőforrás‑osztályon dolgozott, és az értékelő bizottságok tagja volt a Luxembourgban (Luxemburg) található uniós intézményeket érintő nyelvi képzési szolgáltatásokra vonatkozó hasonló közbeszerzési eljárások keretében – már a CLL‑Allingua alkalmazásában állt, miután szerepet vállalt ez utóbbi ajánlatainak elkészítésében. E körülményekre figyelemmel a felperes magyarázatot kért a Bizottságtól e személynek a közbeszerzési eljárásban való részvétele vonatkozásában a Bizottságnál való munkaviszonya megszűnése előtti, illetve az azt követő időszak tekintetében. Válaszában a Bizottság közölte, hogy a szóban forgó személy a közbeszerzési felhívást megelőzően elhagyta a humánerőforrás‑osztályt, és nem törekedett a vele való kapcsolatfelvételre, ily módon nem állt fenn összeférhetetlenség.
6 A felperes ezenkívül kétségbe vonta a CLL‑Allingua gazdasági és pénzügyi alkalmasságát a szóban forgó szerződés teljesítése tekintetében. Mivel rendszeresen jelentékeny pénzügyi veszteségeket szenvedett, a nyertes ajánlattevő nem felel meg a hirdetmény eredeti követelményeinek. Végül az értékelő bizottság által kidolgozott értékelési módszerre és pontozási táblázatra figyelemmel egyértelmű, hogy a megtámadott határozat több nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz a benyújtott ajánlatok minőségi értékelésének alapjául szolgáló kritériumok mindegyike tekintetében.
7 Mivel a Bizottság válaszát nem találta kielégítőnek, a felperes a Törvényszék hivatalához 2013. január 9‑én érkezett keresetlevelében a megtámadott határozatok megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be. Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első az átláthatóság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint az egyenlő bánásmód elvének a Bizottság fent említett egykori tisztviselője által játszott szerep (lásd fentebb, 5. pont) tekintetében történő megsértésén, a második az ajánlattevők gazdasági és pénzügyi alkalmasságának megfelelő jellegére vonatkozó szabályoknak a CLL‑Allingua tekintetében történő figyelmen kívül hagyásán (lásd fentebb, 6. pont) és a harmadik az értékelő bizottság által elkövetett több értékelési hiba fennállásán (lásd fentebb, 6. pont) alapult.
8 A Törvényszék hivatalához 2013. január 10‑én érkezett külön beadványában a felperes benyújtotta a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– függessze fel a megtámadott határozatok végrehajtását addig, amíg a Törvényszék határozatot hoz az alapkereset tárgyában;
– tiltsa meg a Bizottságnak, hogy megkösse a CLL‑Allinguával az 1., 2., 4., 7., 8. és 9. részre vonatkozó szerződéseket, illetve e szerződések teljesítését, amennyiben ezeket már megkötötték.
9 A Törvényszék hivatalánál 2013. február 1‑jén benyújtott, az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó írásbeli észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
10 A Bizottság elsősorban azt állítja, hogy a vitatott közbeszerzési eljárás eredményeként kötendő szerződések 2012 decemberében létrejöttek a nyertes ajánlattevőkkel, a felperessel megkötött, az 5. részre vonatkozó szerződést is beleértve.
11 2013. február 8‑i beadványában a felperes állást foglalt a Bizottság észrevételei vonatkozásában, amely utóbbi 2013. február 15‑i beadványában válaszolt.
A jogkérdésről
12 Egyrészt az EUMSZ 278. cikk és az EUMSZ 279. cikk, másrészt az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – amennyiben úgy ítéli meg, hogy a körülmények megkívánják – elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, vagy előírhatja a szükséges ideiglenes intézkedéseket. Mindazonáltal az EUMSZ 278. cikk lefekteti a kereset nem felfüggesztő jellegének elvét, mivel az Unió intézményei, szervei és szervezetei által elfogadott aktusok jogszerűségét vélelmezni kell. Tehát az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak kivételes esetben rendelheti el egy ilyen aktus végrehajtásának felfüggesztését, vagy rendelhet el ideiglenes intézkedéseket (lásd ebben az értelemben Törvényszék elnöke T‑396/09. R. sz., Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht kontra Bizottság ügyben 2009. december 17‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
13 A Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §‑a kimondja, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Ekképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és az ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy azokat a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatásukat az érdemi döntés előtt kifejtsék. E feltételek konjunktívak, vagyis ha azok egyike nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (a Bíróság elnöke C‑268/96. P. (R.) sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑4971. o.] 30. pontja).
14 Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a konkrét ügy sajátosságainak figyelembevételével szabadon határozza meg a különböző feltételek vizsgálatának módját és sorrendjét, mivel nincsen olyan uniós szabály, amely előre lefektetett vizsgálati módszert szabna meg az ideiglenes intézkedés szükségességének értékelésére (a Bíróság elnöke C‑149/95. P. (R). sz., Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben 1995. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 1995., I‑2165. o.] 23. pontja, és a Bíróság elnöke C‑459/06. P. (R.) sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2007. április 3‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegelheti (a Bíróság elnöke C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Bizottság ügyben 2001. február 23‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja).
15 Az iratok tartalmát figyelembe véve az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy elég információval rendelkezik ahhoz, hogy anélkül határozzon a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, hogy előzetesen meg kellene hallgatnia a felek szóbeli magyarázatait.
16 A jelen ügy körülményeire figyelemmel először is azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősség feltétele teljesül‑e.
17 A felperes azt állítja, hogy számára fennáll annak a tényleges és közvetlen kockázata, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenved a kért ideiglenes intézkedések hiányában. Véleménye szerint ugyanis nagyon valószínű, hogy a CLL‑Allinguával kötött, a vitatott részekre vonatkozó szerződéseket az érdemi ítélet kihirdetése előtt teljesítik. Ezenfelül nagyon valószínűtlen, hogy a Bizottság új közbeszerzési eljárást hirdet meg abban az esetben, ha a megtámadott határozatokat megsemmisítik, így a felperes által elszenvedett kár ezen az úton nem állítható helyre. A felperes a Törvényszék elnöke T‑114/06. R. sz., Globe kontra Bizottság ügyben 2006. július 20‑án hozott végzésére (EBHT 2006., II‑2627. o.; 117. pont) hivatkozva azt állítja, hogy nagyon nehéz, sőt egyenesen lehetetlen számszerűsíteni a szóban forgó szerződés odaítélésének esélyeit, és a megkövetelt pontossággal meghatározni a veszteségéből eredő kárt.
18 Azon elmaradt hasznot illetően, amelyet a megtámadott határozatok okán szenvedett el, a felperes arra hivatkozik, hogy az általa az Unió intézményeivel, szerveivel és ügynökségeivel kötött szerződések már hosszú ideje forgalmának [bizalmas](1) %‑át tették ki, és ily módon olyan fontos tényezőnek minősülnek, amelyek lehetővé teszik csoportja általános költségeinek fedezését. Ha a szóban forgó közbeszerzéseket neki ítélték volna oda, az ennek következtében megkötött szerződések teljesítése csoportja forgalmának [bizalmas] %‑át tette volna ki. A megtámadott határozatoknak az a közvetlen következménye, hogy csoportjának tervezett nyeresége az elkövetkezendő három évben [bizalmas] euróról [bizalmas] euróra csökken, ami a nyereségesség tekintetében [bizalmas] %‑os zuhanást jelent, valamint mintegy [bizalmas] eurós körülbelüli átlagos éves nyereséget évente ([bizalmas] osztva 3‑mal), amely láthatóan nem elégséges ahhoz, hogy [bizalmas].
19 A felperes azt állítja, hogy [bizalmas]
20 A felperes attól is tart, hogy hírneve súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenved. Az Unió Brüsszelben található intézményei, szervei és ügynökségei személyzete számára nyújtott nyelvi képzési szolgáltatásokra vonatkozó keretszerződések a legfontosabb és a legnagyobb presztízsű szerződéseknek minősülnek az ilyen jellegű szerződések között európai szinten. Más közbeszerzési eljárásokra történő felkészülése során a felperes gyakran hivatkozik az uniós intézmények számára nyújtott nyelvi képzések keretében szerzett tapasztalataira és szakértelmére, mivel csoportja már hosszú évek óta nyújt minőségi nyelvi képzési szolgáltatásokat hasonló szerződések keretében. Végül a felperes állítása szerint a CLL‑Allinguához viszonyítva hátrányosabb versenyhelyzetben található, mivel ez utóbbi nyerte el a szóban forgó szerződéseket, és erre versenycélokból is hivatkozhat, jóllehet komoly indokok szólnak amellett, hogy e szerződéseket nem neki kellett volna odaítélni.
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét az alapján kell értékelni, hogy szükséges‑e ideiglenes intézkedés elrendelése a kérelmezőt fenyegető súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében (a Bíróság elnöke C‑213/91. R. sz., Abertal és társai ügyben 1991. október 18‑án hozott végzésének [EBHT 1991., I‑5109. o.] 18. pontja, a Törvényszék elnöke T‑195/01. R. és T‑207/01. R. sz., Government of Gibraltar kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. december 19‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑3915. o.] 95. pontja, valamint a T‑181/02. R. sz., Neue Erba Lautex kontra Bizottság ügyben 2002. december 3‑án hozott végzésének [EBHT 2002., II‑5081. o.] 82. pontja). Mindazonáltal nem elegendő arra hivatkozni, hogy annak az aktusnak a végrehajtása, amelynek felfüggesztését kérték, közvetlenül bekövetkezik, hanem a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy nem várhat az ügy érdemben való eldöntéséig, mert különben ilyen kárt szenvedne (a Törvényszék elnöke T‑34/02. R. sz., B kontra Bizottság ügyben 2002. június 25‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑2803. o.] 85. pontja). Jóllehet a kár közvetlenségét nem kell teljes bizonyossággal megállapítani, bekövetkeztének megfelelő valószínűséggel előreláthatónak kell lennie (a Bíróság elnöke C‑335/99. P. (R). sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 1999. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 1999., I‑8705. o.] 67. pontja, valamint a fent hivatkozott Neue Erba Lautex kontra Bizottság ügyben hozott végzés 83. pontja).
22 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a vagyoni kár csak kivételes körülmények között tekinthető helyrehozhatatlannak vagy akár nehezen helyrehozhatónak, amennyiben az általában utólagos pénzügyi ellentételezés tárgyát képezheti. Az ilyen esetben a kért ideiglenes intézkedés csak akkor indokolt, amennyiben kitűnik, hogy ilyen intézkedés hiányában a felperes olyan helyzetbe kerülne, amely az alapeljárást lezáró ítélet meghozatala előtt veszélyeztetheti pénzügyi létét, vagy piaci részesedései helyrehozhatatlanul és jelentős mértékben módosulnának, különösen vállalkozásának mérete tekintetében (a Törvényszék elnöke T‑95/09. R. sz., United Phosporus kontra Bizottság ügyben 2009. április 28‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 33–35. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A jelen ügyben hivatkozott pénzügyi kárt illetően a felperes, bár felhozza a CCL‑Allinguához viszonyítottan hátrányos helyzetét, amelybe azon okból került, hogy ez utóbbinak ítélték oda a szóban forgó szerződéseket, nem hivatkozik piaci részesedéseinek elvesztésére a nyelvi képzések szolgáltatásának ágazatában. Mindenesetre a felperes semmiféle számszerűsített adatot nem nyújtott be e tekintetben, és nem is bizonyította, hogy az állítása szerint elveszített piaci részesedés számottevő részének visszaszerzésében szerkezeti vagy jogi természetű akadályok gátolják (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑60/08. P. (R). sz., Cheminova és társai kontra Bizottság ügyben 2009. március 24‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 64. pontját). Az e tekintetben esetlegesen elszenvedett kárt tehát nem lehet helyrehozhatatlannak minősíteni.
24 Mivel a felperes azt állítja, hogy ideiglenes intézkedés iránti kérelmének elutasítása esetén olyan helyzetbe kerülne, [bizalmas], emlékeztetni kell arra, hogy annak értékelése tekintetében, hogy a hivatkozott kár súlyos és helyrehozhatatlan jellegű, tehát – kivételes jelleggel – igazolja a kérelmezett ideiglenes intézkedések elrendelését, az ideiglenes intézkedésekről határozó bírónak konkrét és pontos adatokra van szüksége, amelyeket olyan részletes dokumentumok támasztanak alá, amelyek bizonyítják a felperes pénzügyi helyzetét, és lehetővé teszik azon pontos következmények értékelését, amelyek a kérelmezett intézkedések hiányából nagy valószínűséggel erednének. A felperes ennek megfelelően köteles az azokat igazoló iratokkal együtt olyan információkat szolgáltatni, amelyekből megállapítható pénzügyi helyzetének valósághű összképe (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑410/09. R. sz., Almamet kontra Bizottság ügyben 2010 május 7‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 32., 57. és 61. pontját, amely végzést fellebbezés alapján a Bíróság elnöke C‑373/10. P. (R). sz., Almamet kontra Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 24. pontja erősített meg).
25 Ezt a valósághű összképet egyébiránt az ideiglenes intézkedés iránti kérelem szövegében kell bemutatni. Az ilyen kérelemnek ugyanis kellőképpen egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy önmagában lehetővé tegye az alperes számára észrevételei megtételét és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára a kérelemről való döntéshozatalt, adott esetben a kérelem alátámasztására szolgáló egyéb információk nélkül is: a kérelem alapjául szolgáló lényeges ténybeli és jogi körülményeknek összefüggően és érthetően ki kell tűnniük az ideiglenes intézkedés iránti kérelem szövegéből (lásd a Törvényszék elnöke T‑299/10. R. sz., Babcock Noell kontra Entreprise commune Fusion for Energy ügyben 2010. augusztus 31‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 17. pontját; lásd hasonlóképpen a Bíróság elnöke C‑113/09. R. sz., Ziegler kontra Bizottság ügyben 2010. április 30‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 13. pontját). Ráadásul az ezen valósághű összképet alátámasztó adatokat részletes, a felperestől független külső szakértő által hitelesített dokumentumokkal kell alátámasztani, amelyek lehetővé teszik ezen adatok valóságosságának értékelését (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑241/00. R. sz., Le Canne kontra Bizottság ügyben 2001. január 15‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑37. o.] 35. pontját, T‑420/05. R. II. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2006. október 13‑án hozott végzésének [EBHT 2006., II‑4085. o.] 83. pontját és T‑435/09. R. sz., GL2006 Europe kontra Bizottság ügyben 2010. március 15‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 34. pontját).
26 Nem vitatott, hogy a felperes a jelen ügyben számos adatot szolgáltatott forgalma csökkenése és elmaradt haszna mértékének bizonyítása céljából a szóban forgó szerződések elveszítése esetén. Mindazonáltal az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében elmulasztotta a vállalkozása felépítésére vonatkozó teljes körű információk szolgáltatását. Ily módon nem pontosította, hogy milyen hatással van pénzügyi helyzetére az a körülmény – amelyet a Bizottság is hangsúlyozott, és a felperes nem vitatott –, hogy szinte kizárólag külső nyelvtanárokat, és nem határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalókat alkalmaz. Márpedig az ilyen felépítés első látásra láthatóan lehetővé teszi a felperes számára, hogy anélkül alkalmazkodjon a megrendelések csökkenéséhez, hogy jelentős fix költségeket kelljen vállalnia, mivel egyszerűen lemondhat a külső személyzet szolgáltatásairól a kevesebb tevékenység által jellemzett időszakokban. Következésképpen a szóban forgó szerződések elveszítése nem különösebben okozhat számára olyan személyzeti költségeket, amelyek pénzügyi túlélését veszélyeztetik. Mindenesetre a felperesnek el kellett volna magyaráznia független és külső szakértő által hitelesített számviteli dokumentumokkal alátámasztva, hogy vállalkozása felépítésének ellenére miért [bizalmas].
27 Ezenfelül a felperes kifejezetten elismeri, hogy [bizalmas].
28 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a hivatkozott kárt állítólag egy közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló ajánlattételi eljárás következtében szenvedné el. Márpedig az ilyen eljárás célja az, hogy lehetővé tegye az érintett hatóság számára, hogy több, egymással versenyző ajánlat közül válassza ki azt, amelyik számára a leginkább megfelel az előre meghatározott kiválasztási feltételeknek, és az említett hatóság e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az ilyen eljárásban részt vevő vállalkozás számára következésképpen nincs feltétlen garancia arra, hogy a szerződést neki ítélik oda, ellenben figyelembe kell vennie azt, hogy azt esetleg más ajánlattevő nyeri el. E körülményekre figyelemmel, a szóban forgó vállalkozás tekintetében az ajánlatának elutasításából eredő kedvezőtlen pénzügyi következmények főszabály szerint a szokásos üzleti kockázat körébe tartoznak, amellyel valamennyi, a piacon jelen lévő vállalkozásnak szembe kell néznie (lásd a Törvényszék elnöke T‑637/11. R. sz., Euris Consult kontra Parlament ügyben 2012. január 25‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 Ebből következik, hogy egy közbeszerződési szerződés elnyerésére és annak teljesítésére vonatkozó esély elvesztése a szóban forgó közbeszerzési eljárásból való kizárás velejárója, és önmagában nem minősül súlyos kárnak, annál is kevésbé, mivel még a nyertes ajánlattevőnek is számolnia kell azzal, hogy az ajánlatkérő az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet 4. kötet 74. o.; helyesbítés HL 2007. L 18. o.) 101. cikke első bekezdésének értelmében a szerződés aláírása előtt elállhat a beszerzéstől vagy törölheti az odaítélési eljárást anélkül, hogy ezen ajánlattevő főszabály szerint bármiféle ellentételezésre tarthatna igényt (a fent hivatkozott Euris Consult kontra Parlement ügyben hozott végzés 20. pontja). Azt megelőzően ugyanis, hogy aláírná a szerződést az ajánlattevővel, az ajánlatkérő nem vállal kötelezettséget, és így közérdekű feladata keretében szabadon elállhat a beszerzéstől vagy törölheti az odaítélési eljárást az említett ajánlattevő kártalanítása nélkül (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑383/06. és T‑71/07. sz., Icuna.Com kontra Parlament ügyben 2008. május 14‑én hozott végzésének [EBHT 2008., II‑727. o.] 59. pontját), feltéve hogy nem keltették az ajánlattevőben azt a meggyőződést, hogy ő nyeri el a szerződést, és nem biztatták visszafordíthatatlan beruházások előzetes elvégzésére (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑203/96. sz., Embassy Limousines & Services kontra Parlament ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑4239. o.] 76. és 80. pontját).
30 Az 1605/2002 rendelet 101. cikkének első bekezdése tehát azt is kizárja, hogy maga a kiválasztott ajánlattevő kötelezhesse az ajánlatkérőt a vonatkozó szerződés megkötésére arra hivatkozva, hogy pénzügyi kiegyensúlyozottsága, azaz gazdasági túlélése a neki odaítélt szerződés teljesítésétől függ. Márpedig ezen, a nyertes vállalkozás – amely a szerződés odaítélése ellenére számíthat arra, hogy ezt azonnal és ellentételezés nélkül elveszítheti – jogi és gazdasági helyzetét érintő bizonytalanság azon tényezők közé tartozik, amelyeket az ideiglenes intézkedésekről határozó bírónak figyelembe kell vennie az olyan ajánlattevő által benyújtott, ideiglenes intézkedés iránti kérelem értékelése során, akinek ajánlatát elutasították: éppen úgy, mint a kiválasztott ajánlattevő esetében, az a puszta tény tehát, hogy az ajánlat elutasítása akár súlyosan kedvezőtlen pénzügyi következményekkel járhat az elutasított ajánlattevő tekintetében, önmagában nem indokolja az általa kérelmezett ideiglenes intézkedéseket.
31 Egyébiránt a 2342/2002 rendelet 136. cikke értelmében az ajánlatkérő kizárólag abban az esetben fogadhatja el valamely vállalkozás ajánlatát, ha az a szóban forgó szerződés odaítélését megelőzően igazolja a szerződés megfelelő teljesítésére vonatkozó pénzügyi és gazdasági alkalmasságát. Még azt elfogadva is, hogy a felperes a jelen ügyben megfelel e kritériumnak, nem tűnik túlzottan meggyőzőnek, hogy önmagában a szóban forgó szerződés elvesztése olyan súlyos kihatással van gazdasági és pénzügyi kiegyensúlyozottságára – miközben szinte kizárólag külső nyelvtanárokat alkalmaz –, hogy [bizalmas], annál is kevésbé, hogy e szerződés 5. részét neki ítélték oda, továbbra is több, az Unió szervezeteivel, például [bizalmas] vagy [bizalmas] kötött nyelvi képzési szerződés jogosultja, és szerződéses kapcsolatban áll elsősorban Londonban (Egyesült Királyság), [bizalmas] (Egyesült Királyság) és Párizsban (Franciaország) letelepedett, nem intézményi ügyfelekkel.
32 Ebből következik, hogy a felperes nem bizonyította a jog által megkövetelt módon, hogy a kérelmezett ideiglenes intézkedések hiányában olyan helyzetben lesz, amely magát a létét veszélyeztetheti.
33 Ami azt a kérdést illeti, hogy a felperes által hivatkozott vagyoni kár képezheti‑e utólagos pénzügyi ellentételezés tárgyát, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amennyiben az uniós bíróság az elmaradt haszon okán elszenvedett kárnak tulajdonított gazdasági érték alapján kártérítést és kamatokat ítél meg, e kártérítés főszabály szerint alkalmas arra, hogy kielégítse azon egyéni kár teljes megtérítésének az ítélkezési gyakorlat által kimondott követelményét, amelyet az érintett fél ténylegesen elszenvedett azon egyedi jogellenes aktusok tényéből eredően, amelyeknek alanya volt (a Bíróság C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑833. o.] 76. pontja, valamint a T‑41/08. R. sz., Vakakis kontra Bizottság ügyben 2008. április 25‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 66. pontja).
34 Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a felperes pernyertes lesz az alapeljárásban, gazdasági értéket lehet tulajdonítani az azon okból elszenvedett kárnak, hogy elveszítette esélyét a szóban forgó közbeszerzési eljárás megnyerésére, ami lehetővé teszi számára, hogy elérje az általa ténylegesen elszenvedett pénzügyi kár teljes megtérítését. Következésképpen a felperes azon érvelésének, miszerint kára azon okból helyrehozhatatlan, hogy nem lehetséges számszerűsíteni a szerződés odaítélésére vonatkozó esélyének elveszítését, nem lehet helyt adni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke fent hivatkozott Vakakis kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 67. és 68. pontját, valamint T‑202/08. R. sz., CLL Centres de langues kontra Bizottság ügyben 2008. július 15‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 79. és 80. pontját).
35 A fent hivatkozott Globe kontra Bizottság ügyben hozott végzést tehát (117. és 127. pont), amelyre a felperes hivatkozik, mellőzni kell az újabb ítélkezési gyakorlat javára, amennyiben ebben a végzésben az került megállapításra, hogy egy közbeszerzési szerződés odaítélése esélye elveszítésének számszerűsítése nehéz, sőt lehetetlen, és ily módon az említett esély elveszítését helyrehozhatatlan kárnak lehet minősíteni.
36 Ebből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a hivatkozott kárt nagyon nehéz számszerűsíteni.
37 A felperes azt sem bizonyította, hogy akadályoztatva lenne abban, hogy kompenzációban részesüljön egy esetleges kártérítési keresete útján (a Törvényszék elnöke T‑303/04. R. sz., European Dynamics kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑3889. o.] 72. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanis, amennyiben e kár nem lenne megtéríthető az alapítélet végrehajtásával, alkalmas lenne arra, hogy az EUMSZ 268. cikkben és az EUMSZ 340. cikkben előírt keresetek útján térítsék meg (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑369/03. R. sz., Arizona Chemical és társai kontra Bizottság ügyben 2004. január 16‑án hozott végzésének [EBHT 2004., II‑205. o.] 75. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), azt értve ez alatt, hogy a kártérítési kereset benyújtásának puszta lehetősége elegendő az ilyen kár főszabály szerint megtéríthető jellegének alátámasztására, a szóban forgó jogvita kimeneteléhez kapcsolódó bizonytalanság ellenére is (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑404/01. P. (R). sz., Bizottság kontra Euroalliages és társai ügyben 2001. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑10367. o.] 70–75. pontját, valamint a Törvényszék elnöke T‑132/01. R. sz., Euroalliages és társai kontra Bizottság ügyben 2002. február 27‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑777. o.] 52. pontját).
38 Következésképpen a felperes által felhozott érvelés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a hivatkozott kár helyrehozhatatlan.
39 Ebből következik, hogy a felperes nem bizonyította a sürgősséget a hivatkozott pénzügyi kár tekintetében.
40 Mivel a felperes hírnevének sérelmére is hivatkozik, e tekintetben elegendő annak megállapítása, hogy a nyilvános ajánlattételben való részvétel rendkívül kompetitív jellege miatt valamennyi résztvevő számára tartalmaz kockázatot, és egy ajánlattevőnek az ajánlattétel szabályainak megfelelő kizárása önmagában nem sérelmes. Amennyiben valamely vállalkozást jogellenesen zártak ki a közbeszerzési eljárásból, még kevesebb indok van annak feltételezésére, hogy az komolyan és helyrehozhatatlanul veszélyezteti hírnevét, mivel egyrészt a kizárás nincs összefüggésben hozzáértésével, másrészt az ezt követő megsemmisítő ítélet elvileg lehetővé teszi az esetlegesen sértett hírnév helyreállítását (lásd a Törvényszék elnöke T‑511/08. R. sz., Unity OSG FZE kontra tanács ügyben 2009. január 23‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
41 A jelen ügyben azt, hogy a közbeszerzési szerződés elveszítése csekély jelentőségű következményekkel jár a kizárt ajánlattevő hírneve tekintetében, az a körülmény igazolja, hogy 2004 óta a CLL Centres de langues társaság és a felperes már több, az Unió személyzetének nyelvi képzésére vonatkozó közbeszerzési eljárásban vett részt, és felváltva ítélték oda számukra a közbeszerzési szerződéseket, illetve megosztották maguk között az említett szerződések részeit anélkül, hogy az egyik vagy a másik sikertelensége olyannyira veszélyeztette volna hírnevét, hogy elveszítette volna a következő közbeszerzési szerződést. A felperes hírnevének megsértésére alapított érvelés tehát nem felel meg a sürgősség feltételeinek.
42 Hasonló a helyzet az arra alapított érvelést illetően is, hogy a megtámadott határozatok magakadályozzák a felperest abban, hogy a gazdasági verseny keretében a szóban forgó szerződés teljesítése során szerzett tapasztalatra és szakértelemre hivatkozzon, míg a szerződést elnyerő CLL‑Allingua hivatkozhat erre. Elegendő ugyanis arra emlékeztetni, hogy a felperesnek ítélték oda a szóban forgó szerződés 5. részét, ezenfelül több, az Unió szervezeteivel, például [bizalmas] vagy [bizalmas] kötött nyelvi képzési közbeszerzés nyertese. Következésképpen a felperes, távol attól, hogy teljességgel kizárták volna a szóban forgó gazdasági ágazatból, hivatkozhat az e szerződések során szerzett tapasztalatára és szakértelmére. Mindenesetre, tekintettel arra, hogy a felperes által hivatkozott egyik kár sem felel meg a sürgősség feltételeinek, az ilyen, valamely közbeszerzési szerződés egyes részeire korlátozódó versenyelőny elvesztése önmagában nem minősíthető a kérelmezett ideiglenes intézkedések elrendelését igazoló súlyos és helyrehozhatatlan kárnak.
43 A felperesnek tehát nem sikerült bizonyítania a sürgősséget a hivatkozott nem vagyoni kárt illetően sem.
44 A fentiek összességéből az következik, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel a jelen ügyben nem teljesül.
45 Másodlagosan meg kell jegyezni, hogy még azt feltételezve is, hogy – különösen a közbeszerzési szerződésekkel összefüggő ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos eljárásokban – a sürgősséget megalapozza annak mindent megelőző szükségessége, hogy a lehető leggyorsabban lehessen orvosolni azt, ami első látásra nyilvánvaló és rendkívül súlyos jogsértésnek, következésképpen különösen komoly fumus boni iurisnak tűnik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ausztria kontra Tanács ügyben hozott végzés 110. pontját), az ügy irataiból nem állapítható meg első látásra, hogy a megtámadott határozatok ilyen mértékben jogsértőek.
46 Az átláthatóság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elveinek megsértésére alapított jogalapot illetően (lásd fentebb, 5. és 7. pont) – ami első látásra az egyetlen, ami e tekintetben számításba vehető – az ilyen súlyos és nyilvánvaló jogsértést esetleg akkor lehetett volna megállapítani, ha a felperes azt állította volna bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a CLL‑Allingua számára a Bizottság egyik tisztviselője segítségével ítélték oda a szóban forgó szerződést, aki mint a vitatott közbeszerzési eljárás tekintetében felállított értékelő bizottság aktív tagja meghatározó befolyást gyakorolt ezen ajánlattevő kiválasztására, vagy aki, mielőtt kilépett volna a Bizottságtól, és mielőtt a CLL‑Allingua alkalmazta volna, maga készítette elő a vitatott közbeszerzési eljárást, új munkaadójának ily módon bennfentesként a felpereshez viszonyítva meghatározó előnyt biztosítva.
47 Mindazonáltal a felperes erre vonatkozó állításai sokkal homályosabbak, mivel annak állítására szorítkoznak, hogy a szóban forgó egykori tisztviselő a Bizottság humánerőforrás‑osztályán dolgozott a vitatott hirdetmény közzétételét megelőzően, és részt vett hasonló, az uniós intézmények számára nyújtandó nyelvi képzési szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárások értékelő bizottságaiban. Jóllehet a felperes egyes alkalmazottainak tanúvallomásaira is hivatkozik, amelyek szerint a Bizottság említett egykori tisztviselője a velük folytatott beszélgetések során kiemelte a vitatott közbeszerzési eljárás előkészítésében játszott fontos szerepét és a CLL‑Allinguával fenntartott viszonyát, a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárás szempontjából elegendő annak megállapítása, hogy e tanúvallomások önmagukban nem alkalmasak a súlyos és nyilvánvaló jogsértés megállapítására. Egyfelől ugyanis ezek értékét csökkenti az, hogy a felperes alkalmazottainak nyilvánvalóan érdekük fűződik ahhoz, hogy a szóban forgó szerződést a felperesnek ítéljék oda, és következésképpen ahhoz, hogy sikerrel járjon az ideiglenes intézkedésről határozó bíró előtt. Másfelől az ügy irataiból az tűnik ki, hogy a szóban forgó egykori tisztviselő azért lépett kapcsolatba a felperessel, hogy alkalmazásába kerüljön, ami arra ösztönözhette, hogy eltúlozza fontosságát a kívánt munkahely megszerzése érdekében, ily módon az általa e körülmények között tett megállapítások tartalmát óvatosan kell kezelni.
48 Végül, mivel a felperes a kérelmezett ideiglenes intézkedések elrendelését a teljes és hatékony bírói jogvédelem általános elvére hivatkozva igényli, meg kell állapítani, hogy az alapügyben benyújtott keresetlevelében nem kért gyorsított eljárást az eljárási szabályzat 76a. cikke alapján. Mivel lemondott arról a lehetőségről, hogy ügyét gyorsítottan kezeljék az alapeljárásban, tehát arról, hogy gyors bírói jogvédelemben részesüljön, a felperes nem hivatkozhat hasznosan arra, hogy ideiglenes intézkedés iránti kérelmének elutasítása, mint olyan, az ilyen jogvédelemhez való joga megsértésének minősülne.
49 A fenti indokok összessége alapján az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2) A költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2013. március 11.