A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2014. szeptember 3.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése – »Edam Holland« – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑112/11. sz. ügyben,
a Schutzgemeinschaft Milch und Milcherzeugnisse eV (székhelye: Berlin [Németország], képviselik: M. Loschelder és V. Schoene ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: G. von Rintelen és M. Vollkommer, később: G. von Rintelen és F. Jimeno Fernández, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels, J. Langer, M. Noort, B. Koopman és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben)
és
a Nederlandse Zuivelorganisatie (székhelye: Zoetermeer [Hollandia], képviselik: P. van Ginneken, F. Gerritzen és C. van Veen ügyvédek)
beavatkozók,
az egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről [Edam Holland (OFJ)] szóló, 2010. december 2‑i 1121/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 317., 14. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az Európai Közösségek Bizottsága 2008. március 1‑jén a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint bejegyzés iránti kérelmet tett közzé (összefoglaló: HL C 57., 39. o.). E bejegyzés iránti kérelem, amelyet a Nederlandse Zuivelorganisatie (a továbbiakban: NZO) terjesztett elő és a Holland Királyság nyújtott be a Bizottsághoz, az „edam holland” oltalom alatt álló földrajzi jelzés (a továbbiakban: OFJ) bejegyzésére vonatkozott.
2 2008. június 26‑án a felperes, a Schutzgemeinschaft Milch und Milcherzeugnisse eV a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 93., 12. o.) 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően kifogást tartalmazó nyilatkozatot nyújtott be a szóban forgó OFJ bejegyzése ellen a német hatóságokhoz.
3 E kifogást tartalmazó nyilatkozatban a felperes az edami sajt termelőinek és forgalmazóinak azon szakmai csoportosulásaként jelölte meg magát, amelynek tagjainak minősülő vállalkozások 2007‑ben 141 385 tonna edamit forgalmaztak (94 361 tonna a saját termelésükből származott). A kifogást tartalmazó nyilatkozat alátámasztása érdekében többek között kifejtette, hogy az „edam holland” elnevezés kifejezett pontosítás hiányában történő bejegyzése veszélyeztetné az „edam” szokásos elnevezés használatát.
4 2008. július 18‑án a Németországi Szövetségi Köztársaság kifogást tartalmazó nyilatkozatot nyújtott be a Bizottsághoz a szóban forgó OFJ bejegyzése ellen. A felperes 2008. június 26‑i kifogást tartalmazó nyilatkozatát (a fenti 2. pont) csatolták a Németországi Szövetségi Köztársaság kifogást tartalmazó nyilatkozatához.
5 2008. október 21‑én a Bizottság tájékoztatta a Holland Királyságot, hogy úgy ítélte meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott kifogás elfogadható. Emellett felhívta a Holland Királyságot és a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy az 510/2006 rendelet 7. cikkének (5) bekezdése szerinti megállapodás létrejötte érdekében folytassák le a szükséges konzultációkat.
6 2009. május 29‑én a Holland Királyság közölte a Bizottsággal, hogy többek között a Németországi Szövetségi Köztársasággal nem jött létre megállapodás.
7 2010. december 2‑án a Bizottság elfogadta az egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről [Edam Holland (OFJ)] szóló, 2010. december 2‑i 1121/2010/EU bizottsági rendeletet (HL L 317., 14. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet). A szóban forgó OFJ termékleírása többek között tartalmazza, hogy az „edam holland” sajt Hollandiában készül, holland tejgazdaságokból származó tehéntejből (a termékleírás 4.2. pontja).
Eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 23‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
9 A 2011. április 19‑i határozattal a jelen ügyet a Törvényszék első tanácsának osztották ki.
10 A Törvényszék első tanácsa elnökének 2011. november 8‑i végzésével megengedte a Holland Királyság és az NZO beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.
11 A 2013. január 31‑i határozattal az ügyet új előadó bírónak osztották ki.
12 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
13 Pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2013. november 15‑én felhívta a feleket, hogy néhány kérdésre írásban válaszoljanak. A felekhez intézett kérdés – különösen a keresetnek a felperes eljáráshoz fűződő érdekére tekintettel történő – elfogadhatóságára vonatkozó feltételre irányult. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság, a Holland Királyság és az NZO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
16 A Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében a Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. A határozathozatalra az ugyanezen eljárási szabályzat 114. cikkének 3. és 4. §‑a szerinti feltételek mellett kerül sor.
17 A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy nem szükséges az eljárás folytatása.
18 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy mivel a felperes egy egyesület, főszabály szerint csak akkor indíthat elfogadható megsemmisítés iránti keresetet, ha bizonyos – különösen eljárásjogi jellegű – különleges körülményekre hivatkozhat, vagy ha az általa képviselt tagok, vagy közülük néhány olyan helyzetben van, hogy elfogadható keresetet nyújthatna be (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑2169. o.] 50. pontját; a Törvényszék T‑78/98. sz., Unione provinciale degli agricoltori di Firenze és társai kontra Bizottság ügyben 1999. április 29‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1377. o.] 36. pontját, valamint a T‑366/08. sz., Federcoopesca és társai kontra Bizottság ügyben 2012. február 14‑én hozott végzésének 34. pontját).
19 A Bizottság, a Holland Királyság és az NZO úgy ítélik meg, hogy a kereset a felperes vagy tagjai eljáráshoz fűződő érdekének vagy kereshetőségi jogának hiánya miatt elfogadhatatlan.
20 A felperes azt állítja, hogy a kereset elfogadható. Először is rámutat arra, hogy – a megtámadott rendelet ezzel kapcsolatos egyértelmű pontosítása hiányában – a szóban forgó OFJ számára biztosított oltalom az oltalom alatt álló elnevezést alkotó két elemre vonatkozik, és ezek közé tartozik az „edam” kifejezés. A felperes tagjainak kereskedelmi tevékenységei ezért veszélyben vannak. Másodsorban a megtámadott rendelet azon kockázattal jár, hogy egyes olyan, az „edam” kifejezést tartalmazó csomagolások, amelyek a Holland Királyságra utaló ábrázolást alkalmaznak, az 510/2006 rendeletbe ütközőnek tekinthetők. Harmadsorban a felperes kifejti, hogy a tejágazatban működő vállalkozások a holland edami gyártásához már nem értékesíthetik a Németországban termelt tejet. A felperes tagjai gazdasági tevékenységeinek akadályozásáról van szó ebben az esetben. Negyedsorban a felperes arra alapított saját érdekére hivatkozik, hogy a Bizottság a jelen ügyben elutasította a kifogását. Ötödsorban, a pervezető intézkedésre adott válaszában a felperes azt állítja, hogy rendelkezik eljáráshoz fűződő érdekkel, mivel a megtámadott rendelet azon kockázatnak teszi ki a tagjait, hogy az „edam” kifejezés használata miatt eljárást indítnak ellenük, és mivel azok a termelők, amelyek a szóban forgó OFJ‑re vonatkozó minőségigazoló címke használatára jogosultak, a tagjaihoz képest versenyelőnnyel rendelkeznek.
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Az érdeknek létre kellett jönnie és fenn is kell állnia, és azt a kereset benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (a Törvényszék T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 25. pontja, valamint a T‑136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4063. o.] 34. pontja).
22 Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus önmagában jogi következményekkel járhat, vagy más megfogalmazás szerint, a kereset alkalmas arra, hogy eredményeképpen az azt előterjesztő fél előnyhöz jusson (lásd a Törvényszék T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3253. o.] 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
23 Ezenfelül a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik (a Bíróság második tanácsának elnöke által a C‑206/89. R. sz., S. kontra Bizottság ügyben 1989. július 31‑én hozott végzés [EBHT 1989., 2841. o.] 8. pontja; a Törvényszék T‑167/01. sz., Schmitz‑Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ügyben 2003. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2003., II‑1873. o.] 58. pontja és T‑413/12. sz., Post Invest Europe kontra Bizottság ügyben 2013. május 15‑én hozott végzésének 23. pontja).
24 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, többek között azt kívánja meg, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére.
25 Ami először is a felperes által hivatkozott azon körülményt illeti, hogy a tagjainak tevékenységét veszélyeztetné, ha az „edam” kifejezést a továbbiakban nem lehetne szabadon használni, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet 1. cikke előírja:
„Az e rendelet I. mellékletében szereplő elnevezés bejegyezésre kerül.
Az első bekezdés ellenére az »Edam« elnevezés az uniós jogrendben alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett továbbra is használható az Unió területén.”
26 A megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdése kifejti, hogy „[a]z 510/2006[…] rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az »Edam« kifejezés az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett továbbra is használható”.
27 Az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése, amelyre a megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdése hivatkozik, úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben valamely bejegyzett elnevezés egy mezőgazdasági termék nevét vagy élelmiszer szokásosnak minősülő elnevezését foglalja magában, ezen szokásos elnevezés használata a hozzá tartozó mezőgazdasági terméken vagy élelmiszeren nem minősül ellentétesnek az [első albekezdés] a) vagy b) [pontjával]”.
28 Végül a szóban forgó OFJ termékleírása összefoglalójának 4.8 pontja, amely a megtámadott rendelet mellékletében szerepel, rámutat arra, hogy többek között az „edam holland” elnevezés használatával egyértelművé kell tenni a fogyasztók számára, hogy az edam holland más, mint „a többi edami sajt”.
29 Az előzőekből következően a megtámadott rendelet egyértelműen előírja, hogy az „edam” elnevezés az Európai Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett továbbra is használható többek között a sajtok forgalmazására.
30 Ezért a megtámadott rendelet esetleges megsemmisítése semmilyen előnnyel nem járna a felperes tagjai számára e tekintetben (lásd ebben az értelemben egy másik OFJ‑vel kapcsolatban a fenti 18. pontban hivatkozott Unione provinciale degli agricoltori di Firenze és társai kontra Bizottság ügyben hozott végzés 33. pontját). Még mindig használhatják az „edam” elnevezést, és továbbra is minden esetben be kell tartaniuk az Unió jogrendjében alkalmazandó elveket és szabályokat.
31 Továbbá, mivel a megtámadott rendelet előírja, hogy az „edam” kifejezés továbbra is használható a sajtok forgalmazására, az említett rendelet nem érinti közvetlenül a felperes tagjainak jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben egy másik OFJ‑vel kapcsolatban a Bíróság C‑343/07. sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑5491. o.] 41–45. pontját).
32 Ami a felperes által a pervezető intézkedésekre válaszul hivatkozott azon körülményt illeti, hogy a megtámadott rendelet azon kockázatnak teszi ki a tagjait, hogy az „edam” kifejezés használata miatt eljárást indítanak ellenük, emlékeztetni kell arra, hogy a felperes, annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (lásd a Törvényszék T‑189/08. sz., Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2010. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1039. o.] 84. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 Ennek keretében az eljáráshoz fűződő érdek következhet azon valós kockázat fennállásából, hogy bírósági eljárások befolyásolhatják a felperes jogi helyzetét, vagy abból, hogy bírósági eljárások kockázata jött létre és áll fenn a kereset uniós bírósághoz való benyújtásának időpontjában (lásd a Törvényszék T‑309/04., T‑317/04., T‑329/04. és T‑336/04. sz., TV 2/Danmark és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2935. o.] 79. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 A jelen ügyben elegendő azt megjegyezni, hogy a felperes e tekintetben egyszerű állításokat tesz, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a hivatkozott kockázat valós, vagy pedig létrejött és fennáll a kereset benyújtásának időpontjában. Ezért ezt az érvet el kellett utasítani.
35 Másodsorban, ami azon körülményt illeti, hogy a megtámadott rendelet azon kockázathoz vezet, hogy egyes olyan, az „edam” kifejezést tartalmazó csomagolások, amelyek a Holland Királyságra utaló ábrázolást alkalmaznak, az 510/2006 rendeletbe ütközőnek tekinthetők, a felperes e tekintetben szintén egyszerű állításokat tesz, amelyek nem bizonyítják, hogy a hivatkozott kockázat valós, vagy pedig létrejött és fennáll a kereset benyújtásának időpontjában.
36 Az uniós jog továbbá nem teszi lehetővé, hogy valamely élelmiszer címkézése alkalmas legyen arra, hogy a fogyasztót megtévessze, különösen ezen élelmiszer származása vagy eredete tekintetében (lásd e tekintetben az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.] 16. cikkében megállapított általános elvet, lásd továbbá közelebbről az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.] 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját).
37 A felperes a pervezető intézkedésekre adott válaszában egyébként elismerte, hogy a fenti 36. pontban szereplő rendelkezések „annak megakadályozására [irányulnak, hogy] a fogyasztót az „Edam” kifejezés [Hollandiára] való hivatkozásokkal történő alkalmazásával megtévesszék”.
38 Ebből következik, hogy a megtámadott rendelet megsemmisítése e tekintetben semmilyen előnnyel nem járna a felperes tagjai számára, mivel e megsemmisítés nem mentesítene az uniós jog alapján fennálló azon kötelezettség alól, hogy a fogyasztót ne tévesszék meg az élelmiszerek származása vagy eredete tekintetében (egy már meglévő jogi kötelezettséggel kapcsolatban lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑212/02. sz., Commune de Champagne és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2007. július 3‑án hozott végzésének [EBHT 2007., II‑2017. o.] 132. pontját).
39 Harmadsorban, ami azon felhozott érvet illeti, miszerint a felperes tagjainak gazdasági tevékenységeit akadályozná, ha a tejágazatban működő vállalkozások a holland edami gyártásához már nem értékesíthetnék a Németországban termelt tejet, ezen érv alá nem támasztott egyszerű állításokon alapul. Konkrétan, a felperes, amelyhez a pervezető intézkedések keretében kérdést intéztek erre vonatkozóan, lényegében elismerte, hogy még ha ténylegesen Hollandiában érékesítették is a tagjai a tejet, nem lehet pontosan meghatározni, hogy azt mire használták fel. Az ezzel kapcsolatban felhozott érvnek tehát nincs ténybeli alapja.
40 Ami a felperes azon, a pervezető intézkedésekre adott válaszában szereplő kérelmét illeti, amelynek értelmében a Bizottságot és a beavatkozó feleket kellene kötelezni annak bizonyítására, hogy a Hollandiában értékesített német tejet nem edami gyártására használták fel, e kérelmet el kell utasítani, mivel a felperesnek magának kell bizonyítania az eljáráshoz fűződő érdekét.
41 Mindenesetre a felperes létesítő okiratának 2. cikke értelmében annak célja, hogy a tagjainak minősülő tej‑ és tejtermék‑feldolgozó vállalkozások érdekében többek között az uniós szabályok szerinti eredetmegjelölések bejegyzésével szemben emelt kifogásokkal kapcsolatos peres és nem peres eljárásokat folytasson és támogasson. A felperes működési szabályzatának 3. pontja, amelyet az említett létesítő okiratot követően fogadtak el, kifejti, hogy a felperes „csak akkor avatkozik be, ha tagjai bejegyzés iránti, vagy a bejegyzés elutasítása/megtagadása iránti kérelmet terjesztenek elő”. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes tagjai, amelyek a közvetítésével bejegyzés elutasítása vagy megtagadása iránti kérelmet terjesztettek elő, edamit előállító vagy forgalmazó vállalkozások, amint az a német hatósághoz benyújtott, kifogást tartalmazó nyilatkozatból és keresetének a Törvényszék előtt a felperes által történő ismertetéséből kiderül. Azok a tejtermelők, amelyek a felperesnek esetlegesen tagjai, nem kifogásolták e tekintetben a szóban forgó OFJ bejegyzését. Ebből következően a felperes semmiképpen nem léphet fel a Törvényszék előtt azon tagjai érdekeinek képviseletében, amelyek nem nyújtottak be kérelmet a szóban forgó OFJ bejegyzésének elutasítása vagy megtagadása iránt.
42 Negyedsorban, ami a felperes által felhozott azon érvet illeti, miszerint kifogásának a Bizottság általi elutasítása folytán saját érdekkel rendelkezik, ezen érv téves feltevésen alapul. Konkrétan, az ügy iratanyagába felvett iratokból egyértelműen kiderül, hogy kizárólag a Németországi Szövetségi Köztársaság – és nem a felperes – tekintetében ismerte el a Bizottság, hogy elfogadható kifogást nyújtott be (a megtámadott rendelet (2) preambulumbekezdése). A felperes a kereset keretében nem cáfolta ezt a következtetést. Egyebekben kizárólag a Németországi Szövetségi Köztársaságot – és nem a felperest – hívta fel a Bizottság, hogy az 510/2006 rendelet 7. cikkének (5) bekezdése szerinti megállapodás létrejötte érdekében folytassa le a szükséges konzultációkat. A felperes tekintetében tehát nem ismerte el a Bizottság, hogy az említett cikk értelmében vett „érdekelt fél” lenne. A felperes a kereset keretében nem cáfolta ezt a következtetést. Ezen megállapításokra tekintettel a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság a jelen ügyben elutasította a kifogását. Mindezenfelül meg kell jegyezni, hogy az 510/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a jogos érdekkel rendelkező és valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy kifogást emelhet a javasolt bejegyzés ellen azáltal, hogy kellően indokolt nyilatkozatot nyújt be az említett tagállamhoz olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi az említett cikk (1) bekezdésnek megfelelő kifogás benyújtását. Az 510/2006 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése pedig többek között előírja, hogy „bármely tagállam” kifogással élhet a javasolt bejegyzés ellen a Bizottsághoz benyújtott, kellően indokolt nyilatkozat útján. Ebből következik, hogy – lényegében a felperesnek az írásbeli beadványaiban szereplő állításával szemben – a jogos érdekkel rendelkező és valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyeknek nincs lehetőségük arra, hogy közvetlenül a Bizottsághoz nyújtsanak be kifogást (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑35/06. sz., Honig‑Verband kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott végzésének [EBHT 2007., II‑2865. o.] 51. pontját).
43 Ötödsorban, ami a felperes által a pervezető intézkedésekre adott válaszában felhozott azon tényt illeti, hogy azok a termelők, amelyek a szóban forgó OFJ‑re vonatkozó minőségigazoló címke használatára jogosultak, versenyelőnnyel rendelkeznek a tagjaikhoz képest, a felperes e helyütt megint egy alá nem támasztott, egyszerű állítást tesz. Konkrétan, a felperes egyetlen olyan bizonyítékot sem nyújtott be, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a tagjainak a termékei valóban versenyhelyzetben vannak azokkal a termékekkel, amelyek rendelkezhetnek a szóban forgó OFJ‑vel, vagy hogy a felperes által versengőnek tekintett termékek a fent említett címke elhelyezése miatt mindenképpen versenyelőnnyel rendelkeznek.
44 Egyébként az 510/2006 rendeletből nem vezethető le, hogy annak célja az lenne, hogy versenyelőnyt biztosítson azon termelők javára, amelyek rendelkezhetnek OFJ‑vel. Konkrétan, az 510/2006 rendeletnek többek között csak az a célja, hogy „egyenlő versenyfeltételeket” biztosítson az eredetmegjelöléssel ellátott termékek termelői között (az említett rendelet (6) preambulumbekezdése). Ezért részletesebb bizonyítékok hiányában a felperes által felhozott érvet el kell utasítani.
45 Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendelet nem arra irányul, hogy egy olyan jogot vonjon vissza, amelynek a felperes tagjai a jogosultjai, hanem arra, hogy egy új jogot biztosítson valamennyi olyan gazdasági szereplő – ideértve a felperes tagjait is – számára, amelyek termékei megfelelnek az említett rendeletben szereplő termékleírásnak. Ezért a felperes által hivatkozott körülmény puszta ténykörülménynek minősül, amelyből nem lehet a megtámadott rendelet által a felperes tagjainak jogi helyzetére gyakorolt bármilyen kedvezőtlen hatás fennállására következtetni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑13/12. sz., Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ügyben 2013. október 15‑én hozott végzésének fellebbezett 38. és 39. pontját).
46 Továbbá a felperes által felhozott körülmény különleges körülmények hiányában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az említett tagok közvetlen érintettségére vonatkozó feltétel teljesül (lásd ebben az értelemben a Bíróság 10/68. és 18/68. sz., Eridania és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1969. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1969., 459. o.] 7. pontját; a Törvényszék T‑189/97. sz., Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben 1998. február 18‑án hozott végzésének [EBHT 1998., II‑335. o.] 48. pontját, valamint T‑343/10. sz., Etimine és Etiproducts kontra ECHA ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott végzésének [EBHT 2011., II‑6611. o.] 41. pontját). Ezért a felperes által felhozott különleges körülmények hiányában a szóban forgó érv alapján nem tekinthető úgy, hogy a felperes tagjait közvetlenül érinti a megtámadott rendelet.
47 Mindezek összességére tekintettel a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
48 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
49 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdésével összhangban a Holland Királyság maga viseli saját költségeit. Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik bekezdése alapján az NZO maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Schutzgemeinschaft Milch und Milcherzeugnisse eV viseli a saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Holland Királyság és a Nederlandse Zuivelorganisatie viseli a saját költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2014. szeptember 3‑án.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |