A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2018. március 13.(*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – K ábrás védjegy – A korábbi K benelux ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”
A T‑824/16. sz. ügyben,
a Kiosked Oy Ab (székhelye: Espoo [Finnország], képviseli: L. Laaksonen ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: M. Fischer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a De Vlaamse Radio‑ en Televisieomroeporganisatie (VRT) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: P.‑Y. Thoumsin és E. Van Melkebeke ügyvédek),
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a VRT és a Kiosked közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. szeptember 19‑én hozott határozata (R 279/2016‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, A. Dittrich (előadó) és P. G. Xuereb bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. november 21‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2017. február 16‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2017. február 10‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő három hetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2012. február 27‑én a felperes, a Kiosked Oy Ab, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodájánál lajstromoztatta az Európai Uniót megjelölő, 1112969. sz. nemzetközi védjegyet.
2 Az Európai Uniót megjelölő, 1112969. sz. nemzetközi védjegyet az alábbi ábrás megjelölés tekintetében lajstromozták:
3 A megjelölést a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 9., 35. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták, az alábbi leírásnak megfelelően:
– 9. osztály: „Tudományos célra szolgáló, tengerészeti, földmérő, fényképészeti, mozgóképi, optikai, súlymérő, egyéb mérő‑, jelző‑, ellenőrző (felügyeleti), életmentő és oktatóberendezések és felszerelések; elektromos energia vezetésére, kapcsolására, átalakítására, tárolására, szabályozására vagy ellenőrzésére szolgáló készülékek és berendezések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók; hanglemezek; CD‑k (kompakt lemezek), DVD‑k és egyéb, digitális rögzítésű média; szerkezetek érmebedobással működő készülékekhez; regiszteres pénztárgépek; számológépek, adatfeldolgozó berendezések, számítógépek; számítógépes szoftverek; tűzoltó készülékek”;
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”;
– 42. osztály: „Tudományos és műszaki szolgáltatások, valamint az idetartozó tervezői és kutatói tevékenység; ipari elemző és kutató szolgáltatások; számítástechnikai hardver‑ és szoftvertervezés és ‑fejlesztés”.
4 Az Európai Uniót megjelölő, 1112969. sz. nemzetközi védjegy lajstromozásáról 2012. május 3‑án értesítették az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát (EUIPO), az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján. A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2012. május 7‑i 2012/085. számában hirdették meg. 2013. február 7‑én a beavatkozó fél, a De Vlaamse Radio‑ en Televisieomroeporganisatie (VRT), felszólalást nyújtott be a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, az annak árujegyzékébe tartozó összes áru és szolgáltatás tekintetében.
5 A felszólalás négy korábbi védjegyen alapult, többek között a Benelux Védjegyhivatalnál (OBPI) 2010. augusztus 10‑én 882400. számon lajstromozott ábrás védjegyen, amelynek ábrája a következő:
6 A 882400. sz. korábbi benelux védjegyet a 9., 14., 16., 18., 24., 25., 28., 35., 38. és 41–43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében lajstromozták, amelyek többek között magukban foglalták az alábbi árukat és szolgáltatásokat:
– 9. osztály: „Fényképészeti, mozgóképi, optikai és jelzőeszközök és felszerelések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók; hang‑és videofelvételek rögzítésére szolgáló adathordozó lemezek; videószalagok, CD‑k, CD‑I‑k, CD‑ROM‑ok és DVD‑k; mágneses vagy kódolt klubkártyák és tagkártyák; video‑, audio és informatikai eszközök; kizárólag televízió‑készülékeken való használatra szánt elekronikus játékok”;
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”;
– 41. osztály: „Nevelés; oktatás; szakmai képzés és tanfolyamok szervezése”;
– 42. osztály: „Számítógép‑programozás; mozgóképet nem tartalmazó weboldalak tervezése és fejlesztése; szoftvertervezés és ‑fejlesztés multimédia applikációk számára”.
7 A három másik korábbi védjegy, amelyen a felszólalás alapult, a következő volt:
– az OBPI‑nél a 9., 14., 16., 18., 24., 25., 28., 35., 38. és 41–43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében 2010. augusztus 10‑én 882402. számon lajstromozott, alábbi ábrás védjegy:
– az OBPI‑nél a 9., 14., 16., 18., 24., 25., 28., 35., 38. és 41–43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében 2006. június 7‑én 796522. számon lajstromozott, alábbi ábrás védjegy:
– az OBPI‑nél a 9., 14., 16., 18., 24., 25., 28., 35., 38. és 41–43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében 2006. június 7‑én 796523. számon lajstromozott, alábbi ábrás védjegy:
8 A felszólalás alátámasztásaként a felszólaló a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkozott. A felszólalás a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások egészére kiterjedt, és a korábbi védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások egészén alapult.
9 2015. december 10‑i határozatával a felszólalási osztály a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján részben helyt adott a felszólalásnak, többek között az alábbi szolgáltatásokat illetően:
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”;
– 42. osztály: „Szoftvertervezés és ‑fejlesztés”.
10 2016. február 9‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
11 2016. szeptember 19‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO fellebbezési tanácsa a fenti 9. pontban említett szolgáltatásokat illetően elutasította a fellebbezést.
12 Figyelembe véve egyrészről a vizuális hasonlóság átlagosnál alacsonyabb fokát, a védjegyek hangzásbeli téren való összevetésének lehetetlenségét és a fogalmi összehasonlítás eredményének „semleges” mivoltát, másrészről tekintettel arra a körülményre, hogy a 882400. sz. korábbi benelux védjegy önmagában vett megkülönböztető képessége szerinte „szokványosnak”, azaz „legfeljebb átlagosnak” tekinthető, a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy között fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség a 35. és a 42. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében, amelyeket azonosaknak minősített.
13 Egyébiránt a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy szintén összetéveszthetőség áll fenn a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy – amely védjegyek azonosnak minősíthetők – árujegyzékének 9. osztályába tartozó áruk között.
A felek kereseti kérelmei
14 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács elutasította a fellebbezését a 35. osztályba tartozó „reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák” megnevezésű szolgáltatások és a 42. osztályba tartozó, „számítástechnikai hardver‑ és szoftvertervezés és ‑fejlesztés” megnevezésű szolgáltatások tekintetében;
– tegye lehetővé a bejelentett védjegy lajstromozását e szolgáltatások tekintetében;
– a beavatkozó felet kötelezze az ő részéről a felszólalási eljárással kapcsolatban felmerült valamennyi költség viselésére, ideértve a jogi képviselet díjait is, az általa a 207/2009 rendelet 85. cikkében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 109. cikkében) meghatározott határidőn belül benyújtásra kerülő részletes költségjegyzéknek megfelelően, illetve ilyen jegyzék benyújtásának hiányában az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően;
– a beavatkozó felet kötelezze az ő részéről a jelen eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére, a 207/2009 rendelet 85. cikkének megfelelően.
15 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
16 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze az ő részéről a felszólalási eljárással, valamint a jelen eljárással kapcsolatban felmerült költségek egészének viselésére, ideértve a bíróság előtti jogi képviselet díjait is, az általa a 207/2009 rendelet 85. cikkében meghatározott határidőn belül benyújtásra kerülő részletes költségjegyzéknek megfelelően, illetve ilyen részletes költségjegyzék benyújtásának hiányában a releváns jogszabályoknak megfelelően.
17 A beavatkozó fél válaszbeadványa 37. pontja második albekezdésének szövege a következő:
„Ezen okokra tekintettel a keresetet el kell utasítani, és a beavatkozó fél által előterjesztett felszólalásnak teljes egészében helyt kell adni. Ezenfelül a 207/2009 rendelet 85. cikkének megfelelően a felperest kell a beavatkozó fél részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére kötelezni.”
A jogkérdésről
A beavatkozó fél kérelmeiről
18 A beavatkozó fél a kereset elutasítását és a felperesnek egyes költségek viselésére való kötelezését kérte.
19 Első ránézésre azonban nem egyértelmű, hogy a fenti 17. pontban említett, „a beavatkozó fél által előterjesztett felszólalásnak teljes egészében helyt kell adni” szövegezésű tagmondatot kereseti kérelemnek kell‑e tekinteni. Még ha vélelmeznénk is, hogy az említett tagmondat kereseti kérelemnek tekinthető, azt akkor is elfogadhatatlannak kellene nyilvánítani.
20 Ugyanis az említett tagmondat olyan kereseti kérelmet képezne, amellyel a beavatkozó fél azt kérné, hogy a Törvényszék adjon helyt e fél azon felszólalásának, amelyre eredetileg a felszólalási osztály előtt hivatkozott, vagy legalábbis, hogy állítsa vissza ez utóbbi osztály határozatát. Márpedig, amint az az ítélkezési gyakorlatból következik, az ilyen kereseti kérelmet, legalábbis abban a részében, amelyben az a keresetlevélben nem említett valamely pontot illetően kéri a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, csatlakozó keresetként kell elemezni (lásd ebben az értelemben: 2017. október 6‑i NRJ Group kontra EUIPO – Sky International [SKY ENERGY] ítélet, T‑184/16, nem tették közzé, EU:T:2017:703, 31. pont).
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 182. cikkének (1) és (2) bekezdéséből az következik, hogy a csatlakozó keresetet ugyanazon a határidőn belül kell benyújtani, mint a válaszbeadványt, és azt a válaszbeadványtól eltérő, külön iratban kell benyújtani. Márpedig, még ha vélelmeznénk is, hogy az említett tagmondat kereseti kérelmet képez, azt nem külön iratban nyújtották be, és így nem felel meg az eljárási szabályzat 182. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett követelményeknek. Következésképpen, az ilyen kereseti kérelmet, mint elfogadhatatlant, el kellene utasítani (lásd ebben az értelemben: 2017. október 6‑i SKY ENERGY ítélet, T‑184/16, nem tették közzé, EU:T:2017:703, 32. pont).
A jogvita tárgyáról
22 A felszólalási osztály által hozott határozat, illetve a fellebbezési tanács által hozott határozat eltérő rendelkező részére figyelemmel, mivel a beavatkozó fél a válaszbeadványában a felszólalás alapját képező áruk és szolgáltatások egészére hivatkozik, miközben a felperes a kereseti kérelmeiben csak a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások egy részét említi, elöljáróban pontosítani kell, hogy melyek a jelen jogvita tárgyát képező áruk és szolgáltatások.
23 Amint az a felperes első kereseti kérelméből és a keresetlevélben szereplő pontosításokból következik, a felperes a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését csak az alábbi szolgáltatások tekintetében kéri:
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”;
– 42. osztály: „Számítástechnikai hardver‑ és szoftvertervezés és ‑fejlesztés”.
24 A felperes kereseti kérelmeiben tett korlátozásra tekintettel, ez utóbbi egyetlen jogalapja kizárólag a fenti 23. pontban említett szolgáltatások szempontjából vizsgálható.
25 Ugyanakkor a beavatkozó fél esetleges csatlakozó keresetének elfogadhatatlanságára tekintettel (lásd a fenti 18–21. pontot), a beavatkozó félnek a fenti 23. pontban említett szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásokra vonatkozó érveit, amelyek nem képezik részét a jelen ügyben a keresetnek, nem szükséges vizsgálni.
A felperes által a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, egyetlen jogalapról
26 A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel – tévesen – azt állapította meg, hogy a szóban forgó szolgáltatásokat illetően összetéveszthetőség áll fenn a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy között. Különösen a fellebbezési tanácsnak az érintett vásárlóközönség összetételével és figyelmi szintjével, a védjegyek vizuális hasonlóságának fokával és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy önmagában vett megkülönböztető képességével kapcsolatban tett értékelő megállapításait vitatja. Ily módon a felperes véleménye szerint lényegében nem áll fenn összetéveszthetőség az ütköző védjegyek között a szóban forgó szolgáltatásokat illetően.
27 A beavatkozó fél lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak azt kellett volna megállapítania, hogy az ütköző megjelölések között a bejelentett védjegy árujegyékébe tartozó összes szolgáltatás tekintetében fennáll az összetéveszthetőség. A szóban forgó szolgáltatásokat szerinte ugyanis az átlagos figyelmi szinttel rendelkező nagyközönségnek szánják, az ütköző védjegyek azonosak vagy legalábbis igen nagy mértékben hasonlóak. Ráadásul a 882400. sz. korábbi benelux védjegy megkülönböztető képessége szerinte átlagos.
28 Az EUIPO lényegében úgy véli, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg az összetéveszthetőség fennállását.
29 Először is, meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 151. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 189. cikkének (1) bekezdése) értelmében az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásnak – a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó, 1989. június 27‑én, Madridban elfogadott Jegyzőkönyv (HL 2003. L 296., 22. o.) 3. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott napjától – ugyanazok a joghatásai, mint az európai uniós védjegybejelentésnek. A 207/2009 rendelet 156. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 196. cikkének (1) bekezdése) úgy rendelkezik, hogy az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozással szemben – a meghirdetett európai uniós védjegybejelentésekkel azonos módon – felszólalásnak van helye.
30 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a bejelentett védjegy nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjegyekkel jelölt áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni, az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlók legyenek, és hogy az általuk jelölt áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. Ezek kumulatív feltételek (lásd: 2009. január 22‑i Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ítélet, T‑316/07, EU:T:2009:14, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Az érintett vásárlóközönségről és az általa tanúsított figyelem szintjéről
33 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett árukategória átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Azt is számításba kell venni, hogy az átlagos fogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑i Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A megtámadott határozat 15. pontjából lényegében arra lehet következtetni, hogy a fellebbezési tanács szerint, tekintettel arra a tényre, hogy a 882400. sz. korábbi benelux védjegy a Benelux tagállamokban található OBPI‑nál lajstromozott védjegy, ezért a jelen esetben az összetéveszthetőség értékelése szempontjából releváns terület Belgium, Hollandia és Luxemburg területe. Mivel ezen értékelés nem szenved hibában, így azt helyben kell hagyni.
35 Ami az érintett vásárlóközönséget illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 44. pontjában úgy vélte, hogy „az ütköző áruk és szolgáltatások egy része a nagyközönséget, más része pedig a szakmai közönséget célozza”.
36 A felperes azt állítja, hogy a szóban forgó szolgáltatásokat a szakmai közönség részére szánják. Különösen ez az eset áll fenn a reklámozással kapcsolatos szolgáltatásokat illetően, hiszen ez utóbbi szolgáltatásokat azért találták ki, hogy valamely árut vagy szolgáltatást reklámozzanak. Egyetlen fogyasztónak sincs szüksége arra, hogy reklámozással kapcsolatos szolgáltatásokat vegyen igénybe.
37 Amint arra a fenti 27. pontban már rámutattunk, a beavatkozó fél úgy véli, hogy a szóban forgó szolgáltatásokat a nagyközönségnek szánják.
38 Az ítélkezési gyakorlat szerint az érintett vásárlóközönség mind a korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatásokat, mind a bejelentett védjeggyel jelölt szolgáltatásokat igénybe veheti (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Apple Computer kontra OHIM – TKS‑Teknosoft [QUARTZ] ítélet, T‑328/05, nem tették közzé, EU:T:2008:238, 23. pont; 2010. szeptember 30‑i PVS kontra OHIM – MeDiTA Medizinische Kurierdienst [medidata] ítélet, T‑270/09, nem tették közzé, EU:T:2010:419, 28. pont).
39 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó szolgáltatásokat túlnyomórészt a szakmai közönség, és nem a nagyközönség veszi igénybe, amit egyébként maga az EUIPO is elismer. Különösen ez az eset a felperes által említett, 35. osztályba tartozó „reklámozással” kapcsolatos szolgáltatásokat illetően (lásd a fenti 36. pontot).
40 A megtámadott határozat 44. pontjában a fellebbezési tanács azt is hangsúlyozta, hogy az érintett vásárlóközönség figyelmi szintje az átlagostól a magasig terjed.
41 A felperes szerint a jelen esetben az érintett vásárlóközönség, amely szakemberekből áll, magas figyelmi szintet tanúsít.
42 A beavatkozó fél véleménye szerint átlagos figyelmi szintet kell megállapítani.
43 A jelen ügyben, figyelemmel arra a tényre, amint azt a fenti 39. pontban kiemeltük, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó szolgáltatásokat illetően szakemberekből áll, magas figyelmi szinttel kell számolni.
A szolgáltatások összehasonlításáról
44 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 39. pontjában a felszólalási osztály azon megállapításával értett egyet, miszerint a fenti 23. pontban szereplő szolgáltatások a korábbi védjegyek árujegyzékébe tartozó szolgáltatások némelyikével azonosak voltak.
45 A felperes szerint a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy bizonyos mértékben hasonló árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, de ez utóbbi védjegy oltalma nem terjed ki a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó összes árura és szolgáltatásra. Ily módon a „kérdéses szolgáltatásokat” szerinte „hasonlóknak kell tekinteni”.
46 A beavatkozó fél azon a véleményen van, hogy a korábbi védjegyek árujegyzékébe tartozó szolgáltatások többsége megegyezik, vagy legalábbis igen hasonló a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatásokkal.
47 E tekintetben megjegyzendő, hogy a felperes általa felhozott jogalap alátámasztásaként hivatkozott, 35. osztályba tartozó szolgáltatások megtalálhatók mind a bejelentett védjegy, mind a 882400. sz. korábbi benelux védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások között. Tehát a leírásaik azonos módon vannak megfogalmazva.
48 Ami a 42. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, pontosítani kell, hogy a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó, „szoftvertervezésre és ‑fejlesztésre” vonatkozó szolgáltatások beletartoznak a 882400. sz. korábbi benelux védjegy árujegyzékébe tartozó, „számítógép‑programozásra” vonatkozó szolgáltatások szélesebb kategóriájába. Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a 42. osztályba tartozó e szolgáltatások között azonosság áll fenn.
49 E körülményekre tekintettel helyben kell hagyni a fellebbezési tanács azon értékelését, amely azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy árujegyzékébe tartozó szolgáltatások között azonosság áll fenn (lásd a fenti 44. pontot).
A megjelölések összehasonlításáról
50 Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli, illetve fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. A védjegyeknek a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az átlagos fogyasztó által történő észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EBHT, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
– A vizuális hasonlóságról
51 A fellebbezési tanács vizuális szempontból összehasonlította a bejelentett védjegyet a 882400. sz. korábbi benelux védjeggyel.
52 E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 20. pontjában úgy vélte, hogy az ütköző megjelölések, amelyek közül mindkettő „tisztán ábrás” védjegy (lásd a megtámadott határozat 18., 19. és 21. pontját), az átlagosnál kisebb mértékben hasonlóak. Közelebbről, e megjelölésekben közös a fekete hátterű fehér ábrás elem, mindkét megjelölés egy‑egy eltérő formájú vertikális elemből áll, amely a jobb oldalon egy‑egy eltérő formájú elemet tartalmaz, mely utóbbi a bejelentett védjegyben a vertikális elemhez kapcsolódik, a 882400. sz. korábbi benelux védjegyben pedig önmagában áll.
53 Másodlagosan, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség, alaposabb vizsgálatot követően, némi képzelőerővel e két védjegyben egy olyan formát ismerhet fel, amely a nagy „K” betűhöz hasonlít.
54 Ami a felperest illeti, ő azt állítja, hogy nem áll fenn semmiféle vizuális hasonlóság a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy között, viszont elismeri, hogy e megjelölések grafikai ábrázolása a nagy „K” betűre emlékeztet.
55 Abból az előfeltevésből kiindulva, hogy a szóban forgó megjelölések egy fekete‑fehérben ábrázolt nagy „K” betűből állnak, a beavatkozó fél arra hivatkozik, hogy a bejelentett védjegyet és a 882400. sz. korábbi benelux védjegyet vizuális szempontból azonosaknak kell tekinteni. Mindenesetre, még ha az e védjegyek között fennálló eltérések szerinte nem is tekinthetők csupán „jelentéktelen” eltéréseknek, azt kell megállapítani, hogy azok nagymértékben hasonlóak.
56 Ezen érvek megválaszolása céljából emlékeztetni kel arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában (2010. május 11‑i Wessang kontra OHIM – Greinwald [star foods] ítélet, T‑492/08, nem tették közzé, EU:T:2010:186, 41. pont).
57 A hasonlóság fogalmával ellentétben, az azonosság fogalma főszabály szerint azt jelenti, hogy a két összehasonlított elem minden szempontból megegyezik egymással. Mindenesetre, tekintettel egyrészt arra, hogy az azonosság észlelését az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó figyelembevételével kell értékelni, másrészt arra, hogy az azonosság észlelése nem az összehasonlított elemek összes jellemzőjének közvetlen összevetésének eredménye, az átlagos fogyasztó szemével nézve észrevehetetlen, jelentéktelen eltérések megléte nem zárja ki az összehasonlítandó megjelölések közötti azonosság fennállását. Ily módon az ítélkezési gyakorlat szerint valamely megjelölés akkor azonos egy védjeggyel, ha módosítás vagy hozzáadás nélkül tartalmazza a védjegyet alkotó valamennyi elemet, vagy ha egészében tekintve olyan jelentéktelen eltéréseket rejt magában, amelyek elkerülhetik az átlagos fogyasztó figyelmét (lásd analógia útján, ebben az értelemben: 2003. március 20‑i LTJ Diffusion ítélet, C‑291/00, EU:C:2003:169, 50–54. pont).
58 A jelen esetben a bejelentett védjegy egy olyan elemből áll, amely egy fehér színű, vastagon szedett, olyan nagy „K” betű megjelenítéseként fogható fel, amelynek a szélei részben le vannak kerekítve. E betű egy szélesebb, fekete színű négyszögletű ábrás elem közepén helyezkedik el, amelynek két felső sarka és jobb alsó sarka szintén le van kerekítve. Ami a 882400. sz. korábbi benelux védjegyet illeti, az úgy fogható fel, mint egy fehér színű, nagy „K” betű megjelenítése, amelynek minden egyes alkotóvonala – vagyis a vertikális vonal és a vertikális vonaltól jobbra elhelyezkedő, átlósan konvergáló vonalak – le van kerekítve. E betű fekete háttérben helyezkedik el, amely körbeveszi a kontúrját, anélkül hogy pontosan leírható geometriai formát alkotna.
59 Kétségtelen, hogy amennyiben azokat egy nagy „K” betűként fogjuk fel, a két ütköző megjelölés egy azonos elemet tartalmaz. Ráadásul e megjelölések azonos színűek, vagyis fekete‑fehérek. Ugyanakkor a két védjegyen belül a nagy „K” betű grafikai ábrázolása nem egyezik meg. A bejelentett védjegyben ugyanis a vertikális vonal és a jobbra szétnyíló két átlós vonal, amely a nagy „K” betű jellemzői, szorosan összeérnek. A 882400. sz. korábbi benelux védjegyben a nagy „K”betű baloldali részét képező vertikális vonal kicsit távolabb helyezkedik el az e betű jobb oldalán elhelyezkedő átlós vonalaktól. Ami a nagy „K” betűt alkotó vonalak lekerekített formáját illeti, azok eltérőek. A bejelentett védjegy ábráján látható nagy „K” betű szélei csak részben vannak lekerekítve, míg a 882400. sz. korábbi benelux védjegy ábráján látható nagy „K” betű szélei mindenhol le vannak kerekítve. Ily módon, amint az a fenti 58. pontban tett megállapításokból is következik, a két védjegy fekete hátterének formája szintén eltérő. A bejelentett védjegy háttere ugyanis némileg egy amulettre hasonlít, amelynek a közepén egy nagy „K” betű található, míg a 882400. sz. korábbi benelux védjegy hátterének nincs pontosan meghatározható geometriai formája.
60 Ezen eltérések nem annyira jelentéktelenek, hogy a szakemberek – akiknek a figyelmi szintje magas – számára észrevétlenek maradnának.
61 E körülményekre figyelemmel, tekintetbe véve a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy által keltett összbenyomást, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy e két védjegy között azonosság állna fenn.
62 Tekintettel az előzőekben említettekre, szintén nem tekinthető úgy, ellentétben a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 20. és 23. pontjában megállapítottakkal, hogy a vizuális hasonlóság foka alacsonyabb lenne az átlagosnál. Valójában a vizuális hasonlóság fokát legalább átlagosnak kell tekinteni.
– A hangzásbeli hasonlóságról
63 A megtámadott határozat 21. pontjában a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy a bejelentett és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy hangzásbeli összehasonlítása nem lehetséges. E tekintetben a fellebbezési tanács abból az előfeltevésből indult ki, hogy e védjegyek tisztán ábrás védjegyek. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy mindkét védjegy ugyanúgy ejthető ki, mint a „k” betű. A beavatkozó fél szerint e védjegyek hangzásbeli téren azonosak.
64 A jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy amennyiben az érintett vásárlóközönség meg is tudja különböztetni a bejelentett védjegyben, illetve a 882400. sz. korábbi benelux védjegyben szereplő „k” betűt, e két védjegy akkor is azonos módon ejthető ki. Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy ellentétben a fellebbezési tanács által e kérdést illetően tett megállapításokkal, az ütköző védjegyek hangzásbeli téren azonosak.
– A fogalmi hasonlóságról
65 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy fogalmi téren sem a bejelentett védjegy, sem a 882400. sz. korábbi benelux védjegy nem közvetít üzenetet. Ennélfogva e két védjegy fogalmi összehasonlítása „semleges” eredményre vezet. A felperes szerint e védjegyeknek nincs fogalmi jelentéstartalma. A beavatkozó azt állítja, hogy a „k” betűre való utalás e megjelöléseket fogalmi szempontból azonossá teszi.
66 Ami két olyan védjegy fogalmi összehasonlítását illeti, amely egy és ugyanazon betűből áll, azt kell megállapítani, hogy egy betű grafikai ábrázolása alkalmas arra, hogy az érintett vásárlóközönség képzetében egy teljesen eltérő egységet, nevezetesen egy meghatározott fonémát idézzen fel. Ilyen értelemben a betű egy fogalomra utal vissza.
67 Ebből következik, hogy akkor is fennállhat fogalmi azonosság a megjelölések között, ha azok az ábécé azonos betűjére utalnak vissza (lásd ebben az értelemben: 2011. május 10‑i Emram kontra OHIM – Guccio Gucci [G] ítélet,T‑187/10, nem tették közzé, EU:T:2011:202, 60. és 61. pont; 2011. november 10‑i Esprit International kontra OHIM – Marc O’Polo International (Egy zseben lévő betű ábrázolása) ítélet, T‑22/10, nem tették közzé, EU:T:2011:651, 99. pont; 2012. május 8‑i Mizuno kontra OHIM – Golfino [G] ítélet, T‑101/11, nem tették közzé, EU:T:2012:223, 56. pont).
68 A jelen ügyben, mivel a „k” betű mind a bejelentett védjegyben, mind a 882400. sz. korábbi benelux védjegyben szerepel, azt kell megállapítani, hogy a megjelölések között fogalmi azonosság áll fenn.
Az összetéveszthetőség átfogó értékeléséről
69 Emlékeztetni kell arra, hogy az átfogó értékelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét, és különösen a védjegyek, illetve a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlóságát. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (2016. szeptember 28‑i The Art Company B & S kontra EUIPO – G‑Star Raw [THE ART OF RAW] ítélet, T‑593/15, nem tették közzé, EU:T:2016:572, 37. pont).
70 A fenti megállapításokból az következik, hogy egyrészt a bejelentett védjegy, másrészt a 882400. sz. korábbi benelux védjegy által keltett összbenyomás két olyan védjegy által keltett összbenyomás, amely vizuális téren átlagos mértékben hasonló (lásd a fenti 62. pontot), hangzásbeli és fogalmi téren viszont azonos (lásd a fenti 64. és 68. pontot).
71 Figyelemmel ezen elemekre, és mivel a szóban forgó szolgáltatások azonosak (lásd a fenti 47. és 48. pontot), azt a következtetést kell levonni, hogy az érintett vásárlóközönség – nevezetesen a szakemberek – képzetében fennáll az összetéveszthetőség a két ütköző védjegy között, annak ellenére, hogy e közönség magas szintű figyelmet tanúsít.
72 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az érintett vásárlóközönség figyelmének szintje kétségkívül egyik figyelembeveendő elemét képezi a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség értékelésének. Ugyanakkor nem lehet azt állítani, hogy vannak olyan esetek, amikor az érintett vásárlóközönség által tanúsított figyelmi szintre tekintettel mindennemű összetéveszthetőség, és ennélfogva e rendelkezés mindennemű alkalmazása eleve kizárható (2013. november 21‑i Equinix [Germany] kontra OHIM – Acotel [ancotel.] ítélet, T‑443/12, nem tették közzé, EU:T:2013:605, 52. és 53. pont).
73 Ezenfelül pontosítani kell, hogy az a figyelmi szint is kérdéses lehet, amelyet az érintett vásárlóközönség a szóban forgó áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának vizsgálatakor tanúsít. Az a tény, hogy a szóban forgó közönség nagyobb figyelmet szentel az általa beszerezni vagy igénybe venni kívánt áru vagy a szolgáltatás gyártója, illetve nyújtója beazonosításának, nem jelenti azt, hogy a legapróbb részleteiben fogja vizsgálni azt a védjegyet, amellyel találkozik, vagy hogy azt alaposan összeveti majd valamely másik védjeggyel. Ugyanis még egy magas figyelmi szinttel rendelkező közönség esetén sem kétséges, hogy tagjainak, akiknek csak ritkán van lehetőségük a különféle védjegyeket egymással közvetlenül összehasonlítani, az emlékezetükben őrzött, nem teljesen tökéletes képre kell hagyatkozniuk (lásd ebben az értelemben: 2013. november 21‑i „ancotel.” ítélet, T‑443/12, nem tették közzé, EU:T:2013:605, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 A jelen esetben a bejelentett védjegy és a 882400. sz. korábbi benelux védjegy csupán vizuális téren nem azonosak. Ugyanis eltérések vannak e védjegyek ábrás elemei között. E tekintetben mindenesetre nem zárható ki, hogy az érintett vásárlóközönség tagjainak jelentős része az emlékezetében a korábbi védjegyről csupán egy nem teljesen tökéletes képet őriz. E körülményekre tekintettel, figyelemmel a megjelölések hangzásbeli és fogalmi azonosságára, lehetséges, hogy amikor az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjeggyel találkozik, azt a korábbi említett védjegy egy aktualizált és modernizált változataként fogja fel, semmint egy olyan eltérő védjegyként, amelynek eltérő a kereskedelmi származása. Ebből következik, hogy a két ütköző védjegy ábrás elemei közötti eltérések, vizuális téren, nem elegendők az összetéveszthetőség fennállásának kizárásához.
75 A fenti 71. pontban levont következtetést nem dönthetik meg a felperes egyéb érvei sem.
76 A felperes azt állítja, hogy a 882400. sz. korábbi benelux védjegy csupán enyhe önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik, és ennek következtében enyhébb oltalom illeti meg. Ez szerinte annál is inkább így van, mivel e védjegy egy meglehetősen közönséges és szokványos megjelölésből áll, nevezetesen a nagy „K” betűből, vagyis egy olyan formából, amely úgy fogható fel, mint a nagy „K” betű, fekete háttérrel körbevéve. Márpedig általában az ábécé valamely önmagában álló betűje a megjelölésen belül egy enyhe önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkező elem, hiszen nem kelti fel a fogyasztók figyelmét, és leleményesnek sem tekinthető. A felperes azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az egyetlen betűből álló védjegyeket enyhe megkülönböztető képességgel rendelkezőknek kell tekinteni, amely képesség nem erősödik fel attól, hogy e betűnek valamely adott ágazatban nincs általános jelentése. Szerinte a korábbi védjegy megalkotását jellemző kismértékű leleményesség nem növeli annak megkülönböztető képességét. Ezenfelül a betűk tekintetében a fekete kontúrok használata meglehetősen szokványos az ábrás védjegyek esetében.
77 A megtámadott határozat 45. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 882400. sz. korábbi benelux védjegy esetében, a jelen eljárás tárgyát képező, 35. és a 42. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében vett jelentéstartalom hiányában, a védjegy önmagában vett megkülönböztető képessége „szokványos”. A megtámadott határozat 47. pontjából lényegében az következik, hogy a fellebbezési tanács álláspontja szerint a „szokványos” szó, ebben a kontextusban, egyenértékű a „legfeljebb átlagos” fordulattal.
78 A beavatkozó fél szerint azt a következtetést kell levonni, hogy a 882400. sz. korábbi benelux védjegy önmagában vett megkülönböztető képessége átlagos.
79 Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél figyelembe vehető releváns tényezők között szerepel még a korábbi védjegy megkülönböztető képessége is (2016. szeptember 28‑i THE ART OF RAW ítélet, T‑593/15, nem tették közzé, EU:T:2016:572, 39. pont). Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy valamely korábbi védjegy az átlagosnál alacsonyabb mértékű önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik, ezen esetlegesen enyhe megkülönböztető képesség nem képezi akadályát az összetéveszthetőség fennállása megállapításának (lásd ebben az értelemben: 2006. április 27‑i L’Oréal kontra OHIM végzés, C‑235/05 P, nem tették közzé, EU:C:2006:271, 42–45. pont).
80 Ráadásul, emlékeztetni kell arra, hogy valamely védjegy vagy annak valamely alkotóeleme megkülönböztető képességének értékelése érdekében meg kell vizsgálni e védjegy vagy ezen elem arra való kisebb vagy nagyobb alkalmasságát, hogy hozzájárul‑e azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak mint adott vállalkozástól származóknak és így más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztethetőknek az azonosításához, amelyek vonatkozásában a védjegyet lajstromozták. Ezen értékelésnél többek között figyelembe kell venni a szóban forgó védjegy vagy elem önmagában rejlő jellemzőit, arra a kérdésre figyelemmel, hogy azok nem leíró jellegűek‑e azon árukat és szolgáltatásokat illetően, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 22‑i Sun Cali kontra EUIPO – Abercrombie & Fitch Europe [SUN CALI] ítélet,T‑512/15, EU:T:2016:527, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
81 E tekintetben, anélkül hogy el kellene bírálni azt a kérdést, hogy úgy kell‑e tekinteni, és ha igen, milyen feltételek mellett, hogy az ábécé valamely betűje általában véve rendelkezik önmagában vett megkülönböztető képességgel, a jelen ügyben elegendő a következőket kiemelni.
82 A nagy „K” betű fehér vonalainak lekerekített végei nem tekinthetők banálisnak vagy szokványosnak. Ehhez hozzáadódik még az a tény, hogy a vertikális fehér vonal és a csúcsos zárójelre hasonlító elem egymástól el van választva. Márpedig a nagy „K” betű szokásos grafikai ábrázolásakor általában nem ez az eset. Ráadásul, még ha el is ismerjük, hogy az ábrás védjegyeknél a betűk esetében a fekete kontúrok használata meglehetősen szokványos, emlékeztetni kell a 882400. sz. korábbi benelux védjegynél használt fekete háttér formájára. E tekintetben ugyanis nem egy szokványos geometriai elemről, hanem egy szokatlan grafikai ábrázolásról van szó. Végül, amint arra a beavatkozó fél a megjelölések vizuális hasonlóságát illetően hivatkozott, a 882400. sz. korábbi benelux védjegy dinamikus és játékos benyomást kelt. Ezen elemek amellett szólnak, hogy e védjegy átlagos önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik.
83 E körülményekre tekintettel a fellebbezési tanács által a 882400. sz. korábbi benelux védjegy megkülönböztető képességét illetően a megtámadott határozat 45. és 47. pontjában adott értékelés (lásd a fenti 77. pontot) megalapozottnak tűnik, miközben a felperesnek a fenti 76. pontban említett érveinek összességükben nem lehet helyt adni.
84 Mindenesetre, még egy gyenge megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye, különösen a megjelölések és az áruk vagy szolgáltatások hasonlósága miatt (2005. március 16‑i L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ítélet, T‑112/03, EU:T:2005:102, 61. pont; 2007. december 13‑i Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 70. pont).
85 Következésképpen, a fenti megállapítások összességére tekintettel, a felperes által keresetének alátámasztásaként hivatkozott egyetlen jogalapot, mint megalapozatlant, valamint ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy a kereseti kérelem arra irányuló második részének elfogadhatóságáról határozni kellene, hogy a Törvényszék tegye lehetővé a bejelentett védjegy lajstromozását a fenti 23. pontban említett szolgáltatások tekintetében.
A költségekről
86 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
87 A jelen ügyben az EUIPO és a beavatkozó fél kérte a felperesnek a jelen eljárás költségeinek viselésére való kötelezését.
88 A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint az EUIPO és a beavatkozó fél részéről a jelen eljárással kapcsolatban felmerült költségeknek a viselésére.
89 A fentiekben foglaltakon túl a beavatkozó fél azt kérte, hogy a Törvényszék a felperest kötelezze az EUIPO előtti felszólalási eljárásban felmerült költségeinek viselésére.
90 E tekintetben elegendő kiemelni, hogy mivel a jelen ítélet elutasítja a megtámadott határozattal szemben előterjesztett keresetet, a felszólalási eljárásban felmerült költségek viselését illetően továbbra is a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontja az irányadó.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Kiosked Oy Ab a saját költségein felül viseli az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a De Vlaamse Radio‑ en Televisieomroeporganisatie (VRT) részéről felmerült költségeket is.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. március 13‑i nyilvános ülésen.
Aláírások