Language of document : ECLI:EU:T:2022:509

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)

2022. szeptember 7.(*)

„Energia – A villamos energia belső piaca – (EU) 2019/942 rendelet– Az ACER fellebbezési tanácsának határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel meg nem támadható aktus – Elfogadhatatlanság – Az ACER hatásköre – A 713/2009/EK rendelet 8. cikke – A 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése – Az (EU) 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdése – Alkalmazandó jog – (EU) 2019/943 rendelet”

A T‑631/19. sz. ügyben,

a Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen (BNetzA) (székhelye: Bonn [Németország], képviselik: H. Haller, N. Gremminger, L. Reiser, V. Vacha és C. Dietz‑Polte ügyvédek)

felperes

az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) (képviselik: P. Martinet és E. Tremmel, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),

tagjai: V. Tomljenović, elnök, V. Kreuschitz, F. Schalin, P. Škvařilová‑Pelzl (előadó) és I. Nõmm bírák,

hivatalvezető: S. Jund tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen:

–        a Törvényszék Hivatalához 2019. szeptember 21‑én benyújtott keresetlevélre,

–        a Törvényszék Hivatalához 2019. december 16‑án, 2020. január 30‑án, illetve 2020. április 14‑én benyújtott ellenkérelemre, válaszra és viszonválaszra,

–        tekintettel a Törvényszék által a második tanácsa javaslatára hozott határozatra, miszerint az ügyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 28. cikke alapján kibővített ítélkező testület elé utalja,

–        tekintettel a Törvényszék (kibővített második tanács) által az előadó bíró javaslatára hozott határozatra, miszerint az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intéz a felekhez, amelyekre a felek az előírt határidőn belül válaszoltak,

–        tekintettel a Törvényszék elnökének azon határozatára, hogy a kibővített második tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt az ítélkező testület kiegészítése érdekében másik bírót jelöl ki,

tekintettel a 2021. november 17‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen (BNetzA) egyrészt az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének (ACER) a Core kapacitásszámítási régió átvitelirendszer‑üzemeltetőinek a másnapi és a napon belüli kapacitás regionális közös számítási módszertanára vonatkozó javaslatáról szóló, 2019. február 21‑i 02/2019. sz. határozata (a továbbiakban: eredeti határozat) részleges megsemmisítését, másrészt pedig az ACER fellebbezési tanácsának a felperes eredeti határozattal szembeni fellebbezését elutasító, 2019. július 11‑i A‑003‑2019 határozata (a továbbiakban: a fellebbezési tanács határozata) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

2        A kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2015. július 24‑i (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet (HL 2015. L 197., 24. o.; helyesbítés: HL 2020. L 296., 8. o.) számos követelményt fogalmaz meg a másnapi és a napon belüli piacok tekintetében az övezetközi kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozóan. E követelmények a 2015/1222 rendelet II. címe 1. fejezetének „Kapacitásszámítási módszertanok” című 3. szakasza rendelkezéseinek megfelelően magukban foglalják többek között minden kapacitásszámítási régióban egy közös összehangolt kapacitásszámítási módszertan (a továbbiakban: CCM) meghatározását is. Az említett rendelet e szakasza tartalmazza a 20–26. cikket, és a 20. cikk rögzíti „[a]z áramlásalapú kapacitásszámítási módszertan bevezetés[ére]” vonatkozó szabályokat.

3        A 2015/1222 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének és 20. cikke (2) bekezdésének megfelelően az egyes kapacitásszámítási régiók átvitelirendszer‑üzemeltetői kötelesek a régiójukban CCM‑re vonatkozó javaslatot elfogadni és azt jóváhagyásra beterjeszteni az érintett nemzeti szabályozó hatóságoknak.

4        A 2015/1222 rendelet 9. cikke (10) és (12) bekezdésének megfelelően az érintett nemzeti szabályozó hatóságok ezt követően megkísérelnek megállapodásra jutni és döntést hozni az átvitelirendszer‑üzemeltetők CCM‑re vonatkozó javaslatáról vagy annak ez utóbbiak által az említett hatóságok kérelmére módosított változatáról. A 2015/1222 rendelet 9. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében, amennyiben az érintett nemzeti szabályozó hatóságok nem tudtak megállapodásra jutni, az ACER hoz határozatot az átvitelirendszer‑üzemeltetők CCM‑re vonatkozó javaslatáról vagy annak módosított változatáról az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 158., 22. o.) 6. cikke (10) bekezdésének, korábban az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 1. o.) 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

5        A jelen ügyben 2017. szeptember 15‑én a (Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Németországot, Franciaországot, Horvátországot, Luxemburgot, Magyarországot, Hollandiát, Ausztriát, Lengyelországot, Romániát, Szlovéniát és Szlovákiát magában foglaló) Core kapacitásszámítási régió átvitelirendszer‑üzemeltetői a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (7) bekezdése és 20. cikkének (2) bekezdése alapján jóváhagyásra benyújtottak az ugyanezen rendeletnek megfelelően készített két javaslatot, amelyek a másnapi, illetve a napon belüli CCM regionális tervezetére vonatkoztak.

6        2018. március 9‑én a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdése alapján két módosításkérést adtak ki, amelyek a másnapi, illetve a napon belüli CCM‑re vonatkozó javaslatot érintették.

7        2018. június 4‑én az átvitelirendszer‑üzemeltetők a 2015/1222 rendelet 9. cikke (12) bekezdése első mondatának megfelelően benyújtották a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságaihoz a két, a másnapi, illetve a napon belüli CCM‑re vonatkozó javaslat módosított változatát (a továbbiakban együtt: a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslat). Az említett nemzeti szabályozó hatóságok közül az utolsó 2018. június 19‑én kapta meg azokat.

8        2018. július 20‑i és augusztus 21‑i levelével a Core kapacitásszámítási régió energiaszabályozói regionális fórumának (a továbbiakban: CERRF) elnöksége lényegében az említett régió valamennyi nemzeti szabályozó hatósága nevében arról tájékoztatta az ACER‑t, hogy a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdése értelmében nem tudtak egyhangú megállapodásra jutni sem a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslat jóváhagyását illetően, sem a tekintetben, hogy kérjék az ACER‑től a döntéshozatalra rendelkezésükre álló, az említett javaslatok utolsó benyújtásától számított kéthónapos határidő meghosszabbítását, vagy azt, hogy az ACER maga határozzon a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslatról.

9        2018. szeptember 18‑én a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai megküldték az ACER‑nek a „Core [kapacitásszámítási régió] összes nemzeti szabályozó hatóságának a Core [kapacitásszámítási régió] átvitelirendszer‑üzemeltetőinek a [CCM‑re vonatkozó két módosított javaslat] regionális tervezetéről szóló nem hivatalos dokumentumát” (a továbbiakban: 2018. szeptember 18‑i dokumentum), annak érdekében, hogy a CERRF elnökének a fenti 8. pontban említett közlésével összhangban tájékoztassák az ACER‑t az egyező, illetve eltérő álláspontjaikról. E tekintetben többek között jelezték, hogy a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslat nem veszi figyelembe a nemzeti szabályozó hatóságok valamennyi módosítás iránti kérését, továbbá hogy az említett javaslatok nem kellően részletesek, illetve nem állnak teljes mértékben összhangban a 2015/1222 rendelettel, és nem tartalmaznak világos, átlátható és harmonizált meghatározásokat, valamint meghatározott és igazolt küszöbértékeket és értékeket. Hozzátették, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslatban szereplő 29 külön pontból 19‑et jóváhagytak, aminek figyelembevételét az ACER‑nek javasolják, miközben 10 pont nem került jóváhagyásra.

10      A 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdése értelmében a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságainak a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslattal kapcsolatos megállapodásának hiányában az ACER a 713/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően köteles volt az említett javaslatokról határozni.

11      A CCM‑re vonatkozó két módosított javaslatról tartott nyilvános konzultációt követően, valamint valamennyi érintett nemzeti szabályozó hatósággal és átvitelirendszer‑üzemeltetővel való együttműködést követően az ACER a 2015/1222 rendelet 9. cikke (12) bekezdésének rendelkezései alapján meghozta az eredeti határozatot. Az említett határozattal elfogadta a Core kapacitásszámítási régió – ugyanezen határozat I. és II. mellékletében szereplő – másnapi és napon belüli CCM‑jét.

12      2019. április 23‑án a felperes a 713/2009 rendelet 19. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az ACER fellebbezési tanácsához (a továbbiakban: fellebbezési tanács) az eredeti határozattal szemben.

13      A fellebbezési tanács határozatával az eredeti határozattal szemben benyújtott fellebbezést mint megalapozatlant elutasította.

 A felek kérelmei

14      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen semmisítse meg az eredeti határozat alábbiakban felsorolt rendelkezéseit, valamint a fellebbezési tanács azokhoz kapcsolódóan hozott határozatát:

–        az eredeti határozat I. melléklete 5. cikkének (5)–(9) bekezdését;

–        az eredeti határozat I. melléklete 10. cikke (4) bekezdésének második tagmondatát és 10. cikkének (5) bekezdését;

–        az eredeti határozat I. melléklete 16. cikke (2) bekezdésének második mondatát és 16. cikke (3) bekezdése d) pontjának vii. alpontját;

–        az eredeti határozat II. melléklete 5. cikkének (5)–(9) bekezdését;

–        az eredeti határozat II. melléklete 17. cikke (3) bekezdése d) pontjának vii. alpontját;

–        az eredeti határozat I. és II. mellékletének valamennyi rendelkezése, amely kifejezetten a fent megjelölt rendelkezésekre hivatkozik;

–        másodlagosan, teljes egészében semmisítse meg az eredeti határozatot és a fellebbezési tanács határozatát;

–        kötelezze az ACER‑t a költségek viselésére.

15      Az ACER azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        teljes egészében utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

16      Az ACER azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint részben elfogadhatatlant utasítsa el, amennyiben az az eredeti határozat ellen irányul.

17      Először is lényegében azt állítja, hogy tekintettel a fellebbezési tanácsnak az ACER által hozott eredeti határozathoz hasonló határozatok vizsgálatára vonatkozó hatáskörére, valamint a felpereshez hasonló rendes felperesekre alkalmazandó, a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítésére vonatkozó szabályra, kizárólag a fellebbezési tanács határozata képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát. Másodszor, mindenesetre mivel az eredeti határozattal szemben az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyitva álló két hónapos határidő a jelen kereset benyújtásának időpontjában már lejárt, e kereset elkésett, következésképpen pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

18      A felperes vitatja az ACER érveit. Először is arra hivatkozik, hogy a hatékony bírói jogvédelem követelménye azt jelenti, hogy mind a fellebbezési tanács határozata, mind pedig az eredeti határozat bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. Másodszor a felperes vitatja, hogy lejárt volna az eredeti határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset benyújtására nyitva álló határidő, mivel köteles volt kimeríteni a fellebbezési tanács előtti belső jogorvoslati eljárást azelőtt, hogy az Európai Unió bíróságai előtt keresetet indíthatott volna.

19      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 14. pontból kitűnik – a felperes megsemmisítés iránti kérelmei mind az eredeti határozat, mind pedig a fellebbezési tanács határozata ellen irányulnak.

20      Ezt követően, először is, meg kell jegyezni, hogy a felperes mint a Németországi Szövetségi Köztársaság nemzeti szabályozó hatósága az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett jogi személy. Márpedig a jogi személyek által benyújtott kereseteket illetően az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése pontosítja, hogy „[a]z Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet”.

21      Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (lásd: 2015. március 26‑i Bizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C‑596/13 P, EU:C:2015:203, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      A jelen ügyben az energiaágazatban hatáskörrel rendelkező uniós szervet illetően a 713/2009 rendelet helyébe lépő 2019/942 rendeletre kell hivatkozni, amely a 47. cikkének megfelelően 2019. július 4‑én, vagyis a jelen kereset 2019. szeptember 21‑én történt benyújtását megelőzően, az eredeti határozat 2019. február 21‑i elfogadása és a fellebbezési tanács határozatának 2019. július 11‑i elfogadása közötti közbenső időszakban lépett hatályba. E rendelet meghatározza többek között az ACER belső működési és eljárási szabályait.

23      Márpedig, mivel a 2019/942 rendelet nem tartalmaz a fenti 21. pontban említett átmeneti jogszabályi rendelkezéstől való eltérést, úgy tekintendő, hogy a jelen kereset benyújtásának időpontjában, amikor annak elfogadhatóságát meg kell ítélni (lásd ebben az értelemben: 2016. június 22‑i Whirlpool Europe kontra Bizottság ítélet, T‑118/13, EU:T:2016:365, 49. pont; 2019. november 21‑i ZW kontra EBB ítélet, T‑727/18, nem tették közzé, EU:T:2019:809, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az arra alkalmazandó és elfogadhatóságát meghatározó eljárási szabályokat az említett rendeletben előírt szabályok jelentik.

24      Harmadszor, ami az eredeti határozattal, valamint a fellebbezési tanács határozatával szembeni megsemmisítés iránti kereset Európai Unió Bíróságához történő benyújtásának feltételeit illeti, a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 28. cikkének (1) bekezdéséből és 29. cikkéből kitűnik, hogy azok a természetes és jogi személyek, akik vagy amelyek az ACER olyan határozatát kívánják vitatni, amelynek ők a címzettjei, vagy amely őket közvetlenül és egyénileg érinti, a fellebbezési tanácshoz fordulhatnak, és amennyiben e lehetőség nyitva áll számukra, úgy a Törvényszék előtt csak az említett tanács határozatát vitathatják.

25      Végül a 2019/942 rendelet 29. cikke pontosítja, hogy „[a]z ACER e rendelet értelmében hozott határozatának érvénytelenítésére irányuló [helyesen: megsemmisítése iránti] keresetet […] a[z Európai Unió] Bíróság[á]hoz csak a[z e rendelet] 28. cikk[é]ben említett fellebbezési eljárás kimerítése után lehet benyújtani”.

26      A 2019/942 rendeletnek a (34) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 28. cikke (1) bekezdése és 29. cikke határozza meg azokat a megsemmisítés iránti keresetekre vonatkozó, az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdésében említett külön feltételeket, amelyeket az uniós jogalkotó az ACER‑t létrehozó jogalkotási aktusban, vagyis a 2019/942 rendeletben elfogadott. Következésképpen a 2019/942 rendelet 28. cikkében említett belső jogorvoslati eljárás – ugyanezen rendelet 29. cikkében kifejezetten hivatkozott – kimerítése természetének az felel meg, hogy az uniós bíróság – amennyiben szükséges – csak a belső jogorvoslati eljárás végeredményének ellenőrzése céljából, vagyis az e belső jogorvoslati lehetőség kimerítését követően hozott határozat, azaz a fellebbezési tanács határozatának vizsgálata érdekében jár el (lásd analógia útján: 2016. január 28‑i Heli‑Flight kontra EASA ítélet, C‑61/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:59, 81. és 82. pont).

27      Így az ACER által hozott határozat megsemmisítése iránti kereset az e határozattal szembeni belső jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén csak annyiban tekinthető elfogadhatónak, amennyiben a fellebbezési tanács e belső jogorvoslati kérelmet elutasító (lásd analógia útján: 2016. január 28‑i Heli‑Flight kontra EASA ítélet, C‑61/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:59, 84. pont) vagy adott esetben az eredeti határozatot helybenhagyó határozata ellen irányul. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az eredeti határozat hibáira alapított azon jogalapokat és érveket, amelyek nem értelmezhetők úgy, hogy a fellebbezési tanács határozata ellen is irányulnak, mint hatástalanokat el kell utasítani, mivel az uniós bíróság kizárólag ez utóbbi határozat jogszerűségéről dönt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. december 11‑i Heli‑Flight kontra EASA ítélet, T‑102/13, EU:T:2014:1064, 32. pont).

28      A jelen ügyben a felperes a keresetlevél 84. pontjában jelezte, hogy a jelen kereset az eredeti határozat ellen irányul, a fellebbezési tanács határozatát követően fennálló formájában. Ily módon, amennyiben ez utóbbi határozat az eredeti határozatban elfogadott indokokon alapul, sőt az említett indokokat akár hallgatólagosan, akár kifejezetten megerősíti, az említett keresetnek az ugyanezen indokok ellen irányuló valamennyi jogalapját és érvét teljes mértékben hatásosnak kell tekinteni a fellebbezési tanács határozata jogszerűségének felülvizsgálata, és ennélfogva az ez utóbbi határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem alátámasztása céljára, mivel kizárólag az említett kérelem elfogadható. Ezzel szemben az eredeti határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

29      A jelen kereset alátámasztására a felperes lényegében hat jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 2015/1222 rendelet 9. cikke (7) és (12) bekezdésének megsértésén alapul, mivel az ACER túllépte hatáskörének korlátait. A második jogalap lényegében az alkalmazandó jog meghatározását érintő téves jogalkalmazáson alapul, mivel a fellebbezési tanácsnak el kellett volna fogadnia, hogy az eredeti határozat jogszerűségét a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 158., 54. o.) 14–16. cikkére tekintettel felülvizsgálja. A harmadik jogalap a 2019/943 rendelet többszöri megsértésén alapul. A negyedik jogalap a 2015/1222 rendelet megsértésén alapul. Az ötödik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. A hatodik jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén alapul.

 Az első, a 2015/1222 rendelet 9. cikke (7) és (12) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról, mivel az ACER túllépte hatáskörének korlátait

30      A felperes azt állítja, hogy az ACER az eredeti határozat elfogadásával túllépte hatáskörének korlátait. E tekintetben először is azt állítja, hogy a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (7) és (12) bekezdése szerint az ACER hatásköre alárendelt és másodlagos hatáskörnek minősül, mivel az ACER csak akkor és annyiban rendelkezik hatáskörrel, ha és amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok nem jutnak megállapodásra a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslatról való döntéshozatalt illetően. A felperes hangsúlyozza, hogy a 2015/1222 rendelet 9. cikke (12) bekezdésének más nyelvi változatai, így például az angol változat, nyitottabban kerültek megfogalmazásra, mint az ACER által hivatkozott német változat. Másodszor, a felperes szerint a szabályozás célja a közös CCM‑ek elérése, ami nem jelenti azt, hogy az ACER figyelmen kívül hagyhatja az elért részleges megállapodásokat és a nemzeti szabályozó hatóságok szintjén megfogalmazott követelményeket. Így az ACER‑nek figyelembe kell vennie a nemzeti szabályozó hatóságok közötti esetleges részleges megállapodásokat, és csak azon fennmaradó pontokról kell határoznia, amelyeket illetően az utóbbiak között nézeteltérés áll fenn. Harmadszor a felperes kifejti, hogy a 2018. július 20‑i levélben a nemzeti szabályozó hatóságok formálisan tájékoztatták az ACER‑t arról, hogy nem jutottak teljes megállapodásra a CCM‑re vonatkozó két módosított javaslat bizonyos kulcsfontosságú elemeiről, és hogy később további pontosításokkal szolgálnak az ACER számára a köztük e kulcsfontosságú elemekkel és bizonyos más kérdésekkel kapcsolatban folytatott megbeszélésekről, amit ezt követően a 2018. szeptember 18‑i dokumentumban meg is tettek. Következésképpen abban az időpontban, amikor az ACER az említett levelet megkapta, már ismerte a nemzeti szabályozó hatóságok valamennyi álláspontját, és csak az utóbbiak által a 2018. szeptember 18‑i dokumentumban konkrétan megjelölt tíz pontot terjesztették elé annak érdekében, hogy azokról határozzon. Az ACER tehát az eredeti határozatban tévesen határozott olyan pontokról is, amelyeket nem terjesztettek elé határozathozatalra, amint az a 2018. szeptember 18‑i dokumentumból kitűnik. Negyedszer, a felperes hangsúlyozza, hogy az eredeti határozat sérti a szubszidiaritás elvét, amely szerint általában valamennyi uniós intézménynek a rá ruházott hatáskörök keretében, visszafogottságot tanúsítva kell eljárnia, és közelebbről, hogy az ACER nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzeti szabályozó hatóságok szintjén elért részleges megállapodásokat és megfogalmazott követelményeket.

31      Az ACER vitatja a felperes érveit, és az első jogalap elutasítását kéri. Álláspontja szerint a fellebbezési tanács határozatában helyesen állapította meg, hogy az ACER hatáskörrel rendelkezik az eredeti határozat elfogadására, és így hatáskörének keretein belül járt el.

32      A jelen ügyben a kereset elfogadhatósága és az alátámasztására felhozott jogalapok hasznossága fenti 28. pontban történt megállapításának megfelelően meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor határozatában elmulasztotta megállapítani, hogy az eredeti határozat elfogadásával az ACER túllépte hatáskörének korlátait, amint arra a felperes az előtte benyújtott fellebbezés alátámasztása érdekében hivatkozott.

33      E tekintetben az uniós intézmények, szervek és hivatalok hatáskörére irányadó szabályokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a valamely jogi aktus jogi alapját képező és az uniós intézményt az adott jogi aktus meghozatalára jogosító rendelkezésnek a jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályosnak kell lennie (lásd: 2015. március 26‑i Bizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C‑596/13 P, EU:C:2015:203, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. február 3‑i Cantiere navale De Poli kontra Bizottság ítélet, T‑584/08, EU:T:2011:26, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      A fellebbezési tanács határozata elfogadásának időpontjában, amely határozat az egyetlen olyan jogi aktus, amelynek jogszerűségét a felperes a jelen kereset keretében vitathatja (lásd a fenti 28. pontot), vagyis 2019. július 11‑én a 2019/942 rendelet már hatályos és alkalmazandó volt, és a korábban alkalmazandó 713/2009 rendelet helyébe lépett (lásd a fenti 22. pontot). Ezenkívül a 2015/1222 rendelet a 84. cikkének megfelelően 2015. augusztus 14., vagyis az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2015. július 25‑én történt kihirdetését követő huszadik nap óta szintén hatályos és alkalmazandó volt. Márpedig a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése – korábban a 713/2009 rendelet 8. cikke – és a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdése feljogosította az ACER‑t arra, hogy döntsön vagy egyedi határozatot hozzon a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozó olyan szabályozási kérdéseket vagy problémákat illetően, amelyek hatással vannak a határokon átnyúló kereskedelemre vagy a határokon átnyúló rendszerbiztonságra, mint például az egyes kapacitásszámítási régiók másnapi és napon belüli CCM‑jének elfogadása, amennyiben a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok a számukra megállapított határidőn belül nem jutottak megállapodásra, vagy ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok erre vonatkozó közös kérelmet intéznek hozzá. A fellebbezési tanács határozata meghozatalának napján csak e rendelkezések szolgálhattak jogalapként az említett határozathoz.

35      Így a jelen jogalap vizsgálata a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdésének, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikke (12) bekezdésének az értelmezését teszi szükségessé annak ellenőrzése érdekében, hogy e rendelkezések megalapozhatták‑e az ACER arra vonatkozó hatáskörét, hogy véglegesen elfogadja a Core kapacitásszámítási régió – fellebbezési tanács határozatának I. és II. mellékletében szereplő – másnapi és napon belüli CCM‑jét.

36      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az uniós jogi rendelkezések értelmezéséhez nemcsak azok kifejezéseit, hanem a szövegkörnyezetüket, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek azok a részét képezik (lásd: 2018. július 11‑i COBRA ítélet, C‑192/17, EU:C:2018:554, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. január 28‑i Bizottság kontra Olaszország [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑122/18, EU:C:2020:41, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      A jelen ügyben a Core kapacitásszámítási régió átvitelirendszer‑üzemeltetői – amint arra a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése és (7) bekezdésének a) pontja, valamint 20. cikkének (2) bekezdése alapján kötelesek voltak – jóváhagyás céljából benyújtották az említett kapacitásszámítási régió valamennyi nemzeti szabályozó hatóságához az ugyanezen kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jére vonatkozó javaslatot. A 2015/1222 rendelet 9. cikkének (10) bekezdése szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak e javaslatokról az utolsó érintett nemzeti szabályozó hatósághoz történő beérkezésüktől számított hat hónapon belül kellett döntést hozniuk. Mindazonáltal, mivel az említett nemzeti szabályozó hatóságok az érintett CCM‑re vonatkozó javaslatok módosítása iránti kéréseket bocsátottak ki, amelyeket követően az átvitelirendszer‑üzemeltetők jóváhagyásra benyújtották hozzájuk a másnapi, illetve a napon belüli CCM‑re vonatkozó két módosított javaslatot, az említett rendelet 9. cikkének (12) bekezdése értelmében az említett módosított javaslatok benyújtását követően további két hónapos határidő állt rendelkezésükre arra, hogy azokról döntsenek. Márpedig nem vitatott, hogy a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai az ily módon számukra előírt határidőn belül nem tudtak megállapodásra jutni ezen módosított javaslatokról, amiről a CERRF elnökségének 2018. július 20‑i és augusztus 21‑i levelében tájékoztatták az ACER‑t.

38      Így, amint azt az ACER helyesen állítja, az ACER arra vonatkozó hatásköre, hogy döntsön vagy végleges határozatot hozzon a másnapi, illetve a napon belüli CCM‑re vonatkozó két módosított javaslatról, a jelen ügyben a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdésében és a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdésében hivatkozott azon körülményen alapult, hogy a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai az említett javaslatokról az erre előírt két hónapos határidőn belül nem tudtak megállapodásra jutni.

39      Márpedig először is a 2019/942 rendelet 6. cikkéből, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkéből, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkéből nem tűnik ki, hogy az ilyen hatáskör gyakorlása keretében és a 2019/942 rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján az ACER‑t terhelő azon kötelezettségen túl, hogy az érintett nemzeti szabályozó hatóságokkal és átvitelirendszer‑üzemeltetőkkel a határozata előkészítésének szakaszában konzultáljon, az ACER‑t kötötték volna az ez utóbbiak által megküldött észrevételek. Közelebbről, az említett rendelkezésekből nem tűnik ki, hogy az ACER hatásköre kizárólag azokra az aspektusokra korlátozódna, amelyekkel kapcsolatban a nemzeti szabályozó hatóságoknak nem sikerült megállapodásra jutniuk. Épp ellenkezőleg, a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (12) bekezdése az eredetileg a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozó, majd az utóbbiak közötti megállapodás hiányában az ACER hatáskörébe kerülő „szabályozási kérdéseket” vagy „[problémát]” ilyen különbségtétel nélkül, elválaszthatatlan egészként fogja fel, amelynek tárgyában összességében az egyes nemzeti szabályozó hatóságok, majd pedig az ACER jár el. A 2019/942 rendelet 6. cikkét, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkét, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkét megfogalmazására tekintettel tehát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok a számukra erre előírt határidőn belül nem tudnak megállapodásra jutni az eléjük terjesztett szabályozási kérdés valamennyi aspektusáról, az ACER jogosult arra, hogy maga döntsön vagy határozzon e kérdésről, anélkül hogy hatásköre kizárólag azokra a konkrét kérdésekre vagy aspektusokra korlátozódna, amelyeket illetően a nemzeti szabályozó hatóságok között nézeteltérés alakult ki.

40      Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes azon érve, amely szerint a 2015/1222 rendelet 9. cikke (12) bekezdése angol változatának szövege, amely úgy rendelkezik, hogy az ACER jogosult határozni az átvitelirendszer‑üzemeltetők javaslatairól, „[w]here the competent regulatory authorities have not been able to reach an agreement” (amennyiben a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok nem tudtak megállapodásra jutni), alátámaszthatja azt, hogy az ACER hatásköre a szóban forgó szabályozási kérdés azon aspektusaira korlátozódik, amelyekről a nemzeti szabályozó hatóságok nem tudtak megállapodásra jutni.

41      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit ugyanis egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változat figyelembevételével (lásd: 2018. június 6‑i Tarragó da Silveira ítélet, C‑250/17, EU:C:2018:398, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az egyes nyelvi változatok közötti eltérés esetén az uniós jog valamely rendelkezését azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2016. július 7‑i Ambisig ítélet, C‑46/15, EU:C:2016:530, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az angol nyelvi változat fenti 40. pontban idézett szövege nem fogalmaz meg olyan szabályt, amely lényegesen eltérne attól, amely más nyelvi változatokból, így például a cseh, a német vagy a francia változatból következik, amelyek szerint „[p]okud příslušné regulační orgány nedokážou […] dosáhnout dohody”, „[f]alls es den Regulierungsbehörden nicht gelingt, […] eine Einigung […] zu erzielen” vagy „[l]orsque les autorités de régulation compétentes ne sont pas parvenues à un accord”. Márpedig ezen egyéb nyelvi változatok megfogalmazása megerősíti e rendelkezésnek a fenti 39. pontban megjelölt értelmezését.

43      Másodszor, a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdésének, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikke (12) bekezdésének e szó szerinti értelmezését megerősíti azon szabályozásnak – az előkészítő munkálataiból kitűnő – összefüggése és célkitűzései, amelynek e rendelkezések a részét képezik.

44      E tekintetben a 713/2009 rendelet alapjául szolgáló, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2007) 530 végleges) indokolásából kitűnik, hogy az abban szereplő rendelkezések többek között azon a megállapításon alapultak, amely szerint „[h]abár a belső energiapiac számottevően fejlődött, a határokon átnyúló kérdések vonatkozásában jelenleg szabályozási hézag áll fenn”, és hogy „[a]z […] [a] megközelítés, amely a gyakorlatban rendszerint azt jelenti, hogy egy megállapodás megszületéséhez 27 szabályozó hatóság és több mint 30 rendszerüzemeltető egyetértése szükséges, nem eléggé eredményes”, és „nem eredményezett a nehéz kérdésekben valódi döntéseket, amelyeket most szükséges meghozni”. Ezen okokból az a döntés született, hogy létrehozzák „[a]z [ü]gynökség[et, amely] európai szinten kiegészítené a nemzeti szabályozó hatóságok által nemzeti szinten ellátott szabályozási feladatokat”, többek között az „egyedi határozathozatali hatáskörrel” való felruházásnak köszönhetően. Az említett hatáskörrel „sajátos határokon átnyúló kérdések intézése végett” ruházták fel az ACER‑t, különösen az „olyan infrastruktúra szabályozási rendszere tekintetében, amely két vagy több tagállamot köt össze”, amint az végül a 713/2009 rendelet 8. cikkében előírásra került.

45      Ezenkívül a 2019/942 rendelet alapjául szolgáló, az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2016) 863 final) indokolásából kitűnik, hogy az abban szereplő rendelkezéseknek többek között lehetővé kell tenniük „[a] szabályozói felügyelet hozzáigazítás[át] a regionális piacokhoz”. Közelebbről, az e piacokon újonnan kialakult viszonyokra tekintettel már nem tűnt megfelelőnek, hogy „az összes fő szabályozói döntést nemzeti szabályozó szervek hozzák meg, még akkor is, amikor közös regionális megoldásra lenne szükség” és hogy „[a] szabályozói felügyelet […] továbbra is széttagolt, ami egymásnak ellentmondó határozatok elfogadásához és indokolatlan időbeli csúszásokhoz vezethet”. Ezen indokok miatt úgy tekintették, hogy „[h]a az ACER nagyobb jogosultságot kapna a koordinált regionális döntést kívánó, határokon átnyúló kérdések rendezésében, gyorsabbá és hatékonyabbá válhatna a több országot érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal”, megjegyezve, hogy „[a] szóban forgó kérdésekről az ACER keretében többségi szavazással döntő nemzeti szabályozó szervek továbbra is teljes jogú résztvevői maradnának a folyamatnak”. A szubszidiaritás elvének megfelelőnek tekintették, hogy „némileg bővül[jen]ek a hatáskörei” az ACER‑nek „azokon a területeken […], amelyeken a széttagolt nemzeti döntéshozatal a határokon átnyúló kérdésekben belső piaci problémákat vagy ellentmondásokat eredményezne”. Ezenkívül ezt az arányosság elvével összhangban állónak ítélték, mivel „[a]z ACER feladatköre bővülni fog, különösen az energiarendszer regionális üzemeltetésével kapcsolatban, de a nemzeti szabályozó [hatóságok] energiapiaci szabályozásban betöltött központi szerepe megmarad”. E keretben a rendeletjavaslat az „[I.] fejezet[ében] […] az ACER számára meghatároz néhány olyan új feladatot, melyek a kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltetők felügyeletét érintik, valamint a termelési kapacitások megfelelőségével és a kockázatokra való felkészültséggel kapcsolatos módszerek és javaslatok jóváhagyására vonatkoznak”. Az ACER ezen új feladatait többek között a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése rögzíti.

46      E rendeletjavaslatok indokolásából az uniós jogalkotó arra vonatkozó egyértelmű szándéka következik, hogy a határokon átnyúló kérdésekre vonatkozó nehéz, de elengedhetetlen döntések meghozatalát hatékonyabbá és gyorsabbá tegye, mégpedig az ACER egyedi határozathozatali hatáskörének megerősítése révén, ami összeegyeztethető a nemzeti szabályozó hatóságok energiapiaci szabályozásban betöltött központi szerepének fenntartásával.

47      Ez megfelel a 713/2009 és a 2019/942 rendelet által követett bizonyos célkitűzéseknek is. Amint arra ugyanis a 2019/942 rendelet (10) preambulumbekezdése, korábban a 713/2009 rendelet (5) preambulumbekezdése emlékeztet, a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük, és az Unió energiapolitikai célkitűzései elérése érdekében fel kell számolniuk a villamos energia és a földgáz határokon keresztül történő kereskedelme útjában álló akadályokat, és egy független központi szerv, vagyis az ACER került létrehozásra a szabályozási hézag uniós szintű megszüntetése, valamint a villamos energia és a földgáz belső piacának hatékony működéséhez történő hozzájárulás érdekében. Ily módon, amint az a 2019/942 rendelet (11) preambulumbekezdésében, korábban a 713/2009 rendelet (6) preambulumbekezdésében szerepel, az ACER‑nek biztosítania kell, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a szabályozási feladataikat kellően összehangoltan lássák el, és hogy a feladatok ellátására szükség esetén uniós szinten kerüljön sor. Így, amint azt a 2019/942 rendelet (33) és (34) preambulumbekezdése, korábban a 713/2009 rendelet (18) és (19) preambulumbekezdése pontosítja, az ACER saját hatáskörökkel rendelkezik annak érdekében, hogy szabályozási feladatait hatékonyan, átláthatóan, észszerűen és mindenekelőtt a villamosenergia‑ és gáztermelőktől, valamint az átvitelirendszer‑üzemeltetőktől és a fogyasztóktól függetlenül végezhesse. E hatásköröket az e határozatok energiára vonatkozó uniós joggal való összhangjára ügyelve kell gyakorolnia, az ACER részét képező, azonban azon belül független fellebbezési tanács, valamint az Európai Unió Bírósága ellenőrzése alatt.

48      Ebből következik, hogy az ACER többek között saját szabályozási és határozathozatali hatáskörrel rendelkezik, amelyet teljes mértékben függetlenül és saját felelősségére gyakorol annak érdekében, hogy helyettesíthesse a nemzeti szabályozó hatóságokat abban az esetben, ha önkéntes együttműködésük nem teszi lehetővé a szabályozási hatáskörükbe tartozó kérdésekre vagy sajátos problémákra vonatkozó egyedi határozatok meghozatalát. Amint az a 2019/942 rendelet (11) és (45) preambulumbekezdésében szerepel, és korábban a 713/2009 rendelet (6) és (29) preambulumbekezdésében szerepelt, az ACER ily módon csak akkor és annyiban rendelkezik hatáskörrel arra, hogy – teljes mértékben függetlenül és saját felelősségére – a villamos energia és a földgáz belső piacának hatékony működése szempontjából fontos szabályozási kérdésekben vagy problémákat illetően döntsön, ha és amennyiben az EUSZ 5. cikkben kifejtett szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően az Unió által elérni kívánt célkitűzéseket nem lehetett kielégítően megvalósítani az érintett tagállamok együttműködése révén, mivel a nemzeti szabályozó hatóságaik nem tudtak átfogó megállapodásra jutni az eredetileg az ő hatáskörükbe tartozó szabályozási kérdésekben vagy problémákat illetően.

49      Így a 2019/942 rendelet 6. cikkének, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkének alapjául szolgáló rendszer logikája az, hogy amennyiben a tagállamok szintjén a nemzeti szabályozó hatóságoknak nem sikerült a számukra erre vonatkozóan előírt határidőn belül egyedi határozatot hozni a hatáskörükbe tartozó olyan szabályozási kérdésekben vagy problémákat illetően, amelyek a villamos energia belső piacának hatékony működése szempontjából fontosak, mint például a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében és (7) bekezdésének a) pontjában, valamint 20. cikkének (2) bekezdésében előírt regionális CCM‑ek kidolgozása, az e határozat elfogadására vonatkozó hatáskör átszáll az ACER‑re, anélkül, hogy elő lenne írva, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok e hatáskör egy részét, például bizonyos szabályozási kérdéseket vagy a szóban forgó probléma bizonyos aspektusait illetően, amelyekről megállapodásra jutottak, nemzeti szinten megtarthatják.

50      Egyébiránt, mivel az ACER a hatáskörét teljes mértékben függetlenül és saját felelősségére gyakorolja, a fellebbezési tanács határozatának 157. pontjában helyesen állapítja meg, hogy az ACER‑t nem köti az hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok által bizonyos szabályozási kérdéseket vagy az eléjük terjesztett problémák bizonyos olyan aspektusait illetően kialakított álláspont, amelyekkel kapcsolatban megállapodásra jutottak, különösen amikor úgy ítéli meg, hogy ez az álláspont nem összeegyeztethető az energiára vonatkozó uniós joggal. Végeredményben a fellebbezési tanács ezen értékelését a jelen kereset keretében a felperes sem vitatja.

51      Ezenkívül, mivel az ACER‑t annak érdekében ruházták fel saját határozathozatali hatáskörrel, hogy lehetővé tegyék számára szabályozási feladatainak hatékony ellátását, a 2019/942 rendelet 6. cikkét, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkét, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok feljogosítják az ACER‑t arra, hogy az átvitelirendszer‑üzemeltetők javaslatait a jóváhagyást megelőzően módosítsa annak érdekében, hogy biztosítsa azoknak az energiára vonatkozó uniós joggal való összeegyeztethetőségét. E hatáskör elengedhetetlen ahhoz, hogy az ACER hatékonyan tudja ellátni szabályozási feladatait, mivel – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 150. pontjában helyesen hangsúlyozta – a 2019/942 rendeletnek, korábban a 713/2009 rendeletnek, valamint a 2015/1222 rendeletnek egyetlen rendelkezése sem írja elő – hasonlóan a 2015/1222 rendeletnek a nemzeti szabályozó hatóságokra vonatkozó 9. cikke (12) bekezdésének első és második mondatához –, hogy az ACER a jóváhagyást megelőzően kérhetné az átvitelirendszer‑üzemeltetőktől a javaslatuk módosítását. Ez utóbbi rendelkezések ugyanis csak a különböző nemzeti szabályozó hatóságok közötti, a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (10) bekezdése szerinti koordinációs és együttműködési eljárás keretében alkalmazandók a közöttük létrejövő megállapodás elősegítése érdekében, az ilyen megállapodás hiányában az ACER‑t megillető, ugyanezen rendelet 9. cikke (12) bekezdésének harmadik mondata szerinti saját határozathozatali hatáskörrel összefüggésben azonban nem.

52      Végül meg kell állapítani, hogy a 2019/942 rendeletben, korábban a 713/2009 rendeletben az ACER‑re ruházott saját határozathozatali hatáskörök összeegyeztetésre kerültek az energiapiaci szabályozás területén a nemzeti szabályozó hatóságok számára elismert központi szerep fenntartásával, mivel az említett rendelet 24. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, korábban a 713/2009 rendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján az ACER a határozatait – az igazgatója révén – csak a szabályozók tanácsa kedvező véleményének beszerzését követően fogadja el, amely tanácsban az Európai Bizottság mellett valamennyi nemzeti szabályozó hatóság képviselteti magát, a tanács minden tagja egy szavazattal rendelkezik, és a tanács kétharmados többséggel dönt, amint azt ugyanezen rendelet 21. cikke és 22. cikkének (1) bekezdése előírja, és korábban a 713/2009 rendeletet 14. cikke előírta.

53      Így a 2019/942 rendelet 6. cikkének, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkének célja, valamint az összefüggés, amelybe e rendelkezések illeszkednek, megerősíti, hogy amennyiben a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok a számukra erre megállapított határidőn belül nem tudnak megállapodásra jutni az eléjük terjesztett szabályozási kérdés valamennyi aspektusáról, az ACER jogosult arra, hogy maga döntsön vagy határozzon erről a kérdésről, azon központi szerep sérelme nélkül, amely a nemzeti szabályozó hatóságokat a szabályozók tanácsának kedvező véleményén keresztül továbbra is megilleti, és anélkül, hogy hatásköre azokra a konkrét aspektusokra korlátozódna, amelyeket illetően a nemzeti szabályozó hatóságok között nézeteltérés alakult ki.

54      Harmadszor, a 2019/942 rendelet 6. cikkének, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének, valamint a 2015/1222 rendelet 9. cikkének ezen értelmezése nem kérdőjelezhető meg a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel.

55      Elsősorban a 2015/1222 rendelet 9. cikkének (1) bekezdéséből és (7) bekezdésének a) pontjából, valamint 20. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy minden egyes regionális CCM‑et elválaszthatatlan szabályösszességnek kell tekinteni, amelynek a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok általi egységes jóváhagyás tárgyát kell képeznie. A fellebbezési tanács tehát határozatának 156. pontjában helyesen hangsúlyozta, hogy „nem lehet az említett CCM‑ek egy adott ([a nemzeti szabályozó hatóságok közötti] nézeteltérés tárgyát képező) aspektusáról dönteni anélkül, hogy ne módosítanák [ugyanezen CCM‑ek] egy másik ([az említett nemzeti szabályozó hatóságok közötti] egyetértés tárgyát képező) aspektusát, tekintettel a különböző [érintett] szempontok közötti potenciális kölcsönhatásokra és keresztkölcsönhatásokra”. Végezetül a felperes a jelen kereset keretében nem vitatta a fellebbezési tanács ezen értékelését, és a fortiori nem is bizonyította, hogy a jelen ügyben azon szabályozási kérdések vagy a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jével kapcsolatos azon aspektusok, amelyeket illetően az említett kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai megállapodásra tudtak jutni, amint azt a 2018. szeptember 18‑i dokumentum tanúsítja, elválaszthatóak lettek volna más kérdésektől vagy az e CCM‑ekben tárgyalt más aspektusoktól.

56      Másodsorban, és amennyiben a felperes e tekintetben a 2018. szeptember 18‑i dokumentum tartalmára hivatkozik, meg kell jegyezni, hogy az a nemzeti szabályozó hatóságok által kibocsátott olyan dokumentum, amely jogilag nem kötelező az ACER számára, és amely nem befolyásolhatja a 2019/942 rendelet 6. cikke, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikke, vagy a 2015/1222 rendelet 9. cikke hatályának, sem pedig az ACER azokból eredő hatáskörének vagy feladatainak meghatározását. Mindenesetre e dokumentum tartalma nem támasztja alá a felperes azon állítását, amely szerint a 2018. szeptember 18‑i dokumentum konkrétan megkülönböztette azon szabályozási kérdéseket vagy a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jével kapcsolatos azon aspektusokat, amelyeket illetően az említett kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságainak sikerült megállapodásra jutniuk, illetve azokat, amelyeket illetően a megállapított határidőn belül nem jutottak megállapodásra, és amelyek mint ilyenek az ACER hatáskörébe kerültek.

57      A 2018. szeptember 18‑i dokumentumban ugyanis a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai pusztán informálisan megállapították, hogy az átvitelirendszer‑üzemeltetők ugyanezen kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jére vonatkozó javaslatai nem feleltek meg a 2015/1222 rendelet valamennyi követelményének, „messze nem végrehajthatóak”, és ezért azokat a jelenlegi állapot szerint nem hagyhatják jóvá. Ezenfelül rámutattak, hogy az említett javaslatok nem világos, átlátható és pontos fogalommeghatározásokon, valamint pontosan meghatározott és igazolt küszöbértékeken és értékeken alapultak. Ezek az észrevételek azt tanúsítják, hogy a Core kapacitásszámítási régió átvitelirendszer‑üzemeltetői másnapi és napon belüli CCM‑re vonatkozó javaslatai hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok általi jóváhagyásának hiánya a jelen ügyben nem abból eredt, hogy ez utóbbiak között nézeteltérés állt fenn bizonyos kérdéseket vagy az említett CCM‑ek bizonyos pontos és konkrét aspektusait illetően, hanem inkább abból, hogy az átvitelirendszer‑üzemeltetők által e hatóságokhoz benyújtott javaslatok 2015/1222 rendeletnek való megfelelésével kapcsolatos komoly általános problémát azonosítottak.

58      Egyébiránt és mindenesetre a 2018. szeptember 18‑i dokumentumból kitűnik, hogy abban a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai nem azt állapították meg, hogy bizonyos szabályozási kérdéseket, illetve az említett kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jének bizonyos pontos és konkrét aspektusait illetően nézeteltérés áll fenn közöttük, hanem azt, hogy e kérdésekről vagy aspektusokról nem lehetett teljes megállapodásra jutni. Az említett dokumentumban ugyanis bizonyos kérdéseket feltüntettek mind azon pontok között, amelyeket illetően egyetértés volt, mind pedig azok között, amelyek kapcsán nézeteltérés állt fenn. Ez volt a helyzet többek között a kapacitásszámításhoz használt kritikus hálózati elemek és kiesések kiválasztásának módszertana, a hosszú távon felosztott kapacitások integrálása vagy a kapacitás validálási módszertana esetében. Így, még ha feltételezzük is, hogy bizonyos szabályozási kérdések vagy az említett kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jével kapcsolatos bizonyos pontos és konkrét aspektusok elválaszthatóak voltak a más aspektusoktól, megállapítható, hogy azon kérdések esetében, amelyeket illetően a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai között egyetértés vagy nézeteltérés állt fenn, a jelen ügyben nem pontosan körülhatárolt szabályozási kérdésekről vagy az említett CCM‑ek pontosan körülhatárolt aspektusairól volt szó.

59      Végül a 2018. szeptember 18‑i dokumentum tartalmából kitűnik, hogy a Core kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai azt várták az ACER‑től, hogy hatáskörének gyakorlása során ellenőrizze és biztosítsa, hogy a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑je tartalmazza a belső és az ajánlattételi övezetek közötti kereskedelem közötti indokolatlan megkülönböztetés elkerüléséhez szükséges szabályokat, amint azt a 2015/1222 rendelet 21. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja megkövetelte, ami olyan szabályozási kérdést jelentett, amelyről nem tudtak teljes megállapodásra jutni. Márpedig az ilyen célkitűzés követése magában foglalhatta a kapacitásszámításra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát és adott esetben módosítását, annak érdekében, hogy biztosítsák azok összhangját a kifejezetten a belső és az ajánlattételi övezetek közötti kereskedelem közötti megkülönböztetés elkerülésére irányuló szabályokkal. Mindemellett az ügy irataiból kitűnik, hogy a jelen ügyben ez volt a helyzet, mivel az eredeti határozat I. és II. mellékletének a felperes által vitatott rendelkezéseit annak érdekében fogadták el, hogy biztosítsák a belső és az ajánlattételi övezetek közötti kereskedelem közötti megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartását. Ez ismét azt mutatja, hogy a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jének azon pontjai esetében, amelyeket illetően az említett régió nemzeti szabályozó hatóságai között egyértés vagy nézeteltérés állt fenn, nem feltétlenül pontosan körülhatárolt szabályozási kérdésekről vagy az említett CCM‑ek pontosan körülhatárolt aspektusairól volt szó.

60      Harmadsorban és végül, ami a felperesnek a szubszidiaritás elvének megsértésére alapított kifogását illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes annak alátámasztására nem fejt ki egyetlen olyan részletes érvet sem, amely alkalmas lenne ezen elv megsértésének bizonyítására. A jelen ügyben az eredeti határozatot és a fellebbezési tanács határozatát a 713/2009 rendeletben és a 2015/1222 rendeletben előírt eljárások szerint fogadták el, amelyek az EUSZ 5. cikkben foglalt hatáskör‑átruházás, szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően – amint arra jelenleg a 2019/942 rendelet (29) preambulumbekezdése emlékeztet – azt írják elő, hogy az ACER csak egyértelműen meghatározott körülmények között, az alapításának céljaihoz szorosan kapcsolódó kérdésekben rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az eredetileg a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozó szabályozási kérdésekre vagy problémákra vonatkozóan egyedi határozatokat hozzon (lásd a fenti 37. és 48. pontot). Ezek az eljárások különösen azt biztosítják, hogy az ACER a nemzeti szabályozó hatóságokhoz képest csak másodlagos jelleggel járjon el, amennyiben ez utóbbiak a villamos energia belső piacának hatékony működése szempontjából fontos szabályozási kérdéseket vagy problémákat illetően nem tudtak megállapodásra jutni (lásd a fenti 48. pontot). Mindenesetre meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 52. és 53. pontban már kifejtésre került – a 2019/942 rendeletben, korábban a 713/2009 rendeletben az ACER‑re ruházott saját határozathozatali hatáskörök összeegyeztetésre kerültek a nemzeti szabályozó hatóságok központi szerepének – a szabályozók tanácsa kedvező véleményén keresztül történő – fenntartásával. Ennélfogva a felperes szubszidiaritás elvének megsértésére alapított kifogását el kell utasítani.

61      A fenti értékelések összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor határozatában nem állapította meg, hogy az eredeti határozat elfogadásával az ACER túllépte a hatáskörének korlátait, amikor a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jének azon pontjairól határozott, amelyekről az említett kapacitásszámítási régió nemzeti szabályozó hatóságai a 2018. szeptember 18‑i dokumentum szerint megállapodásra jutottak.

62      Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második, arra alapított jogalapról, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot az alkalmazandó jog meghatározását illetően, mivel el kellett volna fogadnia, hogy az eredeti határozat jogszerűségét a 2019/943 rendelet 14–16. cikkére tekintettel felülvizsgálja

63      A második jogalap azon alapul, hogy a fellebbezési tanács a határozatában tévesen alkalmazta a jogot, mivel lényegében nem vizsgálta felül az eredeti határozat jogszerűségét a 2019/943 rendelet 14–16. cikkére tekintettel, amely cikkeket az ACER‑nek magának kellett volna figyelembe vennie ez utóbbi határozatban.

64      Elsősorban a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács lényegében nem alkalmazta a 2019/943 rendelet 14–16. cikkét, noha ezek a cikkek a határozata elfogadásának időpontjában hatályban voltak. Emlékeztet arra, hogy valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az említett jogi aktus elfogadásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell vizsgálni. Márpedig egyrészt arra hivatkozik, hogy a 2019/943 rendelet 2019. július 4‑én, vagyis az eredeti határozat elfogadását követően, de a fellebbezési tanács határozatának elfogadása előtt lépett hatályba. Másrészt a jelen kereset a fellebbezési tanács határozatával helybenhagyott eredeti határozat, azaz lényegében két olyan határozat ellen irányul, amelyek egyetlen jogi egységet alkotnak. Következésképpen a fellebbezési tanácsnak alkalmaznia kellett volna a 2019/943 rendeletet, annál is inkább, mivel a határozatában elvégezte az ügy új és teljes vizsgálatát, ami lehetővé tette volna számára, hogy figyelembe vegye az időközben bekövetkezett új jogi fejleményeket, például a 2019/943 rendelet 14–16. cikkének hatálybalépését.

65      Másodsorban, a felperes először is azt kifogásolja, hogy az ACER az eredeti határozatban megsértette az uniós intézmények közötti lojális együttműködés elvét. E tekintetben azt állítja, hogy az eredeti határozat elfogadásának időpontjában az ACER már pontosan ismerte a 2019/943 rendelet 14–16. cikkében foglalt meghatározó követelményeket. Mindenekelőtt ugyanis ez utóbbi határozatot a jogalkotási eljárás előrehaladott szakaszában hozták meg, az említett rendelet fent említett cikkeinek meghatározását és az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament valamennyi illetékes bizottsága általi elfogadását követően. A sajtó továbbá már részletes beszámolókat tett közzé az új 2019/943 rendeletről. Ezenkívül a felperes jelzi, hogy 2019. február 4‑i elektronikus levelében felhívta az ACER figyelmét a 2019/943 rendelet 14–16. cikkében megfogalmazott követelményekre, valamint a Core kapacitásszámítási régió ACER által elfogadni tervezett másnapi és napon belüli CCM‑je említett követelményeknek való megfelelésével kapcsolatos kétségeire. Végül a felperes rámutat, hogy noha az eredeti határozatban az új 2019/943 rendelet rendelkezéseire való több hivatkozás is szerepelt, e hivatkozások olyan aspektusokra vonatkoztak, amelyek az ACER álláspontját támasztották alá, ami a jövőbeli uniós jog önkényes és szelektív figyelembevételét, következésképpen pedig a lojális együttműködés elvének megsértését jelenti.

66      Másodszor, a felperes azt rója fel az ACER‑nek, hogy az eredeti határozatban megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét. Azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat (1997. január 22‑i Opel Austria kontra Tanács ítélet, T‑115/94, EU:T:1997:3) szerint a jogbiztonság elve bizonyos korlátok között megkövetelheti a jövőbeli jogi aktusok figyelembevételét is, különösen, ha az ilyen jogi aktus előrelátható, kellően meghatározott, és összeegyeztethetetlen az elfogadandó szabályozással.

67      Harmadszor, a felperes mint hatástalant elutasítja az ACER‑nek a visszaható hatály tilalma elvének esetleges megsértésére alapított érvelését. Álláspontja szerint egyrészt különbséget kell tenni a jövőbeli uniós jog végrehajtása és az uniós intézmények arra vonatkozó kötelezettsége között, hogy határozataikban figyelembe vegyék a jog előrelátható jövőbeli fejlődését, másrészt pedig tartózkodni kell olyan intézkedések elfogadásától, amelyek ellentétesek a jövőbeli magasabb szintű jogi aktusokkal.

68      Az ACER vitatja a felperes érveit, és a második jogalap elutasítását kéri. Elsősorban azt állítja, hogy az eredeti határozat vizsgálata során a fellebbezési tanácsnak azt kellett ellenőriznie, hogy az ACER e határozatban követett‑e el hibát az alkalmazandó jog meghatározása során. E tekintetben azt állítja, hogy határozatait az elfogadásuk időpontjában fennálló ténybeli helyzet és jogi rendelkezések alapján kell meghoznia. Márpedig az eredeti határozat elfogadásának időpontjában a 2019/943 rendelet és különösen annak 14–16. cikke még nem volt hatályban, és azokat az uniós jogalkotó még nem is hagyta jóvá véglegesen. Következésképpen az ACER helyesen járt el, amikor az eredeti határozatot nem a 2019/943 rendeletre és különösen az említett rendelet 14–16. cikkére alapította, következésképpen a fellebbezési tanács nem végezte el az említett határozat ugyanezen cikkekre tekintettel történő vizsgálatát, amelyekre a felperes a hozzá benyújtott fellebbezés keretében hivatkozott. Az ACER vitatja a felperesnek a fellebbezési tanács által az eredeti határozatot illetően végzett felülvizsgálat önálló jellegével kapcsolatos érveit is. A 2019/942 rendelet 28. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően ugyanis a fellebbezési tanács nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az eredeti határozatot a saját határozatával helyettesítse, sem arra, hogy ő maga döntse el az ügyet. Ami a felperes azon érvét illeti, amelyet az eredeti határozat elfogadását követően bekövetkező új jogi fejleményeknek a fellebbezési tanács határozatában történő figyelembevételére alapított, ez nem jelenti azt, hogy az említett tanács köteles lenne megvizsgálni az eredeti határozatnak a 2019/943 rendelet egyes, e határozat elfogadását követően hatályba lépett rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét.

69      Másodsorban, az ACER először is arra hivatkozik, hogy az eredeti határozat elfogadásának időpontjában a 2019/943 rendeletre vonatkozó jogalkotási eljárás még folyamatban volt, és e rendelet nem képezte a hatályos jogrend részét, így nem tudhatta, hogy e rendeletet konkrétan elfogadják‑e, a fortiori, hogy milyen tartalommal és pontosan mely időpontban fogadják el. Az ACER szerint nem volt sem nyilvánvaló, sem előre látható, hogy az eredeti határozat összeegyeztethetetlen lehet a 2019/943 rendelet később elfogadott egyes rendelkezéseivel. Következésképpen az ACER az eredeti határozatot nem alapíthatta az említett rendelkezésekre. Ezenkívül az ACER szerint irreleváns egyrészt az, hogy az eredeti határozat elfogadásának időpontjában ismerte‑e a jogalkotási javaslatokat, vagy sem, másrészt pedig az, hogy ez utóbbi határozatban hivatkozott az új rendeletre irányuló javaslatra.

70      Másodszor, az ACER azt állítja, hogy az 1997. január 22‑i Opel Austria kontra Tanács ítélet (T‑115/94, EU:T:1997:3) alapjául szolgáló ügytől eltérően a jelen ügyben az eredeti határozat elfogadásakor a 2019/943 rendeletet még nem fogadták el, így nem volt biztos sem a pontos tartalma, sem a hatálybalépésének időpontja. Következésképpen a fellebbezési tanács a határozatában helyesen állapította meg, hogy az 1997. január 22‑i Opel Austria kontra Tanács ítéletben (T‑115/94, EU:T:1997:3) alkalmazott megoldás nem ültethető át a jelen ügyre.

71      Harmadszor, a jelen ügyben nem sértették meg a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, mivel az eredeti határozat az elfogadásának időpontjában egyértelmű rendelkezéseket tartalmazott, amelyek alkalmazása az érdekeltek számára előre látható volt.

72      Negyedszer, az ACER hangsúlyozza, hogy a lojális együttműködés, az intézményi egyensúly, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve nem teszi lehetővé számára, hogy figyelmen kívül hagyja a hatályos jogot, és egyszerű jogalkotási javaslatok alapján hozzon határozatot.

73      A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes az általa a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében arra hivatkozott, hogy eltérések vagy inkoherencia áll fenn a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli, az ACER által az eredeti határozatban jóváhagyott CCM‑je, valamint a 2019/943 rendelet 14–16. cikke értelmében az ilyen CCM‑ek elfogadására irányadó követelmények között.

74      Határozatában a fellebbezési tanács azzal az indokkal utasította el a felperes által előtte felhozott kifogásokat, hogy a 2019/943 rendelet 14–16. cikke nem releváns az ACER által elfogadott eredeti határozat jogszerűségének felülvizsgálata szempontjából, mivel e rendelet az említett határozat elfogadásának időpontjában még nem volt alkalmazandó.

75      Mivel a felperes a második jogalap alátámasztása érdekében kifejezetten a 2019/943 rendelet releváns rendelkezéseinek megsértésére hivatkozott, az említett jogalap vizsgálata keretében meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor határozatában a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli, az ACER által az eredeti határozatban jóváhagyott CCM‑jének jogszerűségét nem vizsgálta felül a 2019/943 rendelet 14–16. cikke értelmében az ilyen CCM‑ek elfogadására irányadó követelményekre tekintettel.

76      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészről a 2019/943 rendelet az (1) preambulumbekezdése szerint – a 70. cikkének megfelelően – a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13 i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 15. o.) átdolgozását valósítja meg. Másrészről a 2019/943 rendelet célja – a (4) preambulumbekezdésének megfelelően – olyan szabályok megállapítása, amelyek a villamos energia belső piacának működését hivatottak biztosítani.

77      Pontosabban a 2019/943 rendelet 14–16. cikke az említett rendelet „Hálózati hozzáférés és a szűk keresztmetszetek kezelése” című III. fejezetének „Kapacitásfelosztás” című 1. szakaszához tartozik. E cikkek „[a]z ajánlattételi övezetek felülvizsgálat[ára]” (14. cikk), a „[c]selekvési tervekre” (15. cikk), illetve „[a] kapacitásfelosztás és a szűk keresztmetszet kezelésének általános elveire” (16. cikk) vonatkoznak. Az említett cikkek tehát a határokon átnyúló villamosenergia‑kereskedelem másnapi és napon belüli piacán történő kapacitásfelosztást, és így másnapi és a napon belüli CCM elfogadása céljából figyelembe veendő követelményeket szabályozzák. Következésképpen e cikkek főszabály szerint az e CCM‑ek elfogadására irányadó anyagi jogi szabályokat tartalmaznak.

78      Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy valamely új jogszabály azon jogi aktusnak a hatálybalépésétől alkalmazandó, amely e jogszabályt tartalmazza, és bár az nem vonatkozik a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett és véglegesen kialakult jogi helyzetekre, azt alkalmazni kell az ilyen helyzetek jövőbeli hatásaira, valamint az új jogi helyzetekre. Ez csak abban az esetben van másképpen – a jogi aktusok visszaható hatályának a tilalmára vonatkozó elv sérelme nélkül –, ha az új szabályhoz olyan különleges rendelkezések kapcsolódnak, amelyek a szabály időbeli alkalmazásának feltételeit külön meghatározzák (lásd: 2020. május 14‑i Azienda Municipale Ambiente ítélet, C‑15/19, EU:C:2020:371, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. június 15‑i Facebook Ireland és társai ítélet, C‑645/19, EU:C:2021:483, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2015. szeptember 3‑i A2A ítélet, C‑89/14, EU:C:2015:537, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      Márpedig a 2019/943 rendeletet 2019. június 5‑én fogadták el, és mivel a kihirdetésére 2019. június 14‑én került sor, a 71. cikke (1) bekezdésének megfelelően 2019. július 4‑én, vagyis az eredeti határozat 2019. február 21‑i elfogadását követően és a fellebbezési tanács határozatának 2019. július 11‑i elfogadását megelőzően lépett hatályba. Hozzá kell tenni, hogy a 2019/943 rendelet 71. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a rendelet 2020. január 1‑jétől történő alkalmazásának – az említett rendelet 71. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből következő – általános elve alóli kivételként e rendelet 14. és 15. cikkét ugyanezen rendelet hatálybalépésének napjától, vagyis 2019. július 4‑től kell alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a 2019/943 rendelet 16. cikkére kifejezetten az ugyanezen rendelet 14. cikke (7) bekezdésének és 15. cikke (2) bekezdésének a végrehajtása érdekében. A fentiekből következik, hogy az eredeti határozat elfogadásának időpontjában a 2019/943 rendelet 14–16. cikke még nem volt hatályban és nem is volt alkalmazandó, a fellebbezési tanács határozata elfogadásának időpontjában – a 16. cikket illetően kétségkívül bizonyos korlátozásokkal – azonban igen.

80      A jelen ügyben a szóban forgó jogi helyzet a másnapi és a napon belüli CCM ACER általi végleges elfogadásának felel meg, amely CCM‑ek jogszerűségét a jelen jogvita keretében vitatják.

81      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikke (5) bekezdésének eljárási rendelkezései, amelyek a jelen ügyben a fenti 21. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alkalmazandóak voltak, arra biztosítottak hatáskört a fellebbezési tanácsnak, hogy helybenhagyja az eredeti határozatot, vagy azt egyet nem értés esetén az ACER elé utalja. E rendelkezések módosítást iktattak be a 713/2009 rendelet 19. cikke (5) bekezdésének korábban hatályos rendelkezéseihez képest, amelyek arra jogosították fel a fellebbezési tanácsot, hogy vagy gyakorolja az ACER valamennyi hatáskörét, vagy az ACER arra hatáskörrel rendelkező testületéhez utalja az ügyet. A 2019/942 rendeletből eredő eljárási szabályozás szerint a fellebbezési tanács – a korábbiaktól eltérően – maga már nem módosíthatja az általa vizsgált eredeti határozatot. Ez azonban nem változtat az említett határozat tekintetében általa gyakorolt felülvizsgálat hatályán és terjedelmén.

82      Meg kell állapítani ugyanis, hogy a 2019/942 rendeletben meghatározott eljárások szerint a fellebbezési tanács által hozott határozatok az ACER által eredetileg hozott határozatok helyébe lépnek, éppúgy, mint a korábban alkalmazandó eljárási szabályozás szerint (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. január 28‑i Heli‑Flight kontra EASA ítélet, C‑61/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:59, 84. pont). Abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – az ACER‑nek a másnapi vagy napon belüli CCM‑re vonatkozó határozata elleni fellebbezést nyújtanak be a fellebbezési tanácshoz, a fellebbezési tanácsnak az e határozatot helybenhagyó határozata határozza meg véglegesen az ACER e módszerre vonatkozó álláspontját, a szóban forgó ténybeli és jogi helyzetnek az említett tanács általi, a határozathozatal időpontjában alkalmazandó jogra tekintettel történő teljes körű vizsgálatát követően.

83      A fenti értékelésekből következik, hogy azon CCM‑eket, amelyek jogszerűségét a jelen jogvita keretében vitatják, az ACER abban az időpontban fogadta el véglegesen, amikor a fellebbezési tanács meghozta a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli, az ACER által az eredeti határozatban jóváhagyott CCM‑jének jogszerűségét megerősítő határozatát, vagyis 2019. július 11‑én.

84      Ebből következik, hogy a 2019/943 rendelet 14–16. cikkének hatálybalépése és alkalmazása időpontjában, azaz 2019. július 4‑én az ACER még nem fogadta el véglegesen a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jét. Ennélfogva ebben az időpontban a jelen ügyben szóban forgó, a fenti 80. pontban meghatározott helyzetet jövőbeli, tehát új jogi helyzetként kellett elemezni, vagy legalábbis a fenti 78. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a korábbi szabályok hatálya alatt keletkezett, azonban véglegesen még nem kialakult helyzetként, és az e cikkek által megállapított és azokkal egyidejűleg hatályba lépő új anyagi jogi szabályokat arra azonnal alkalmazni kellett.

85      Következésképpen abban az időpontban, amikor a fellebbezési tanács meghozta határozatát, meg kellett vizsgálnia, hogy a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli, az ACER által az eredeti határozatban jóváhagyott CCM‑je jogszerűen megerősíthető‑e az ilyen CCM‑ek elfogadására irányadó, a 2019/943 rendelet 14–16. cikkéből eredő új szabályokra tekintettel, amennyiben e szabályok már alkalmazandók voltak (lásd a fenti 79. pontot).

86      Bármely más megoldás paradox helyzetet eredményezhetne, amelyben az ACER, adott esetben a fellebbezési tanács útján, olyan módszereket vezethetne be a jogrendbe, amelyek végleges elfogadásuk időpontjában egyrészt már nem alkalmazandó szabályozáson alapulnak, és másrészt nem felelnek meg az időközben alkalmazandóvá vált új szabályozásnak.

87      A fenti értékelések összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács határozatában tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg, hogy a másnapi és napon belüli, az ACER által az eredeti határozatban jóváhagyott CCM megfelelt‑e a 2019/943 rendelet – felperes által az említett tanács előtti fellebbezésében kifejezetten hivatkozott – 14–16. cikkében foglalt követelményeknek, amennyiben e cikkek alkalmazandóak voltak. Kizárólag az e kérdésre adott válasz tehette lehetővé a fellebbezési tanács számára, hogy a 2019/943 rendelet 14–16. cikkéből eredő, alkalmazandó új anyagi jogi szabályokra tekintettel úgy határozzon, hogy a Core kapacitásszámítási régió másnapi és napon belüli CCM‑jének elfogadását az ACER elé utalja annak érdekében, hogy az ACER azokat összhangba hozza az említett szabályokkal, vagy az eredeti határozat helyébe lépő határozattal megerősítse az ACER által jóváhagyott CCM‑ek ugyanezen szabályokra tekintettel fennálló jogszerűségét.

88      Helyt kell tehát adni a második jogalapnak, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács a határozatában tévesen alkalmazta a jogot a szóban forgó helyzetre alkalmazandó jog meghatározását illetően, ami hatással lehetett e határozat megalapozottságára.

89      Következésképpen, és anélkül, hogy a felperes által hivatkozott többi jogalapot és kifogást vizsgálni kellene, a fellebbezési tanács határozatát meg kell semmisíteni.

 A költségekről

90      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

91      Az ACER‑t, mivel kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) fellebbezési tanácsának 2019. július 11i A0032019 határozatát megsemmisíti.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében mint elfogadhatatlant elutasítja.

3)      A Törvényszék az ACERt kötelezi a költségek viselésére.

Tomljenović

Kreuschitz

Schalin

Škvařilová‑Pelzl

 

      Nõmm

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. szeptember 7‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.