A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2024. május 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 45. cikk – Munkavállalók szabad mozgása – Egyenlő bánásmód – Szociális kedvezmények – 492/2011/EU rendelet – A 7. cikk (2) bekezdése – Családi támogatás – Bírósági határozattal nála elhelyezett gyermek felügyeletét ellátó munkavállaló – Belföldi lakóhellyel rendelkező és belföldi lakóhellyel nem rendelkező munkavállaló – Eltérő bánásmód – Igazolás hiánya”
A C‑27/23. sz. [Hocinx](1) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg) a Bírósághoz 2023. január 23‑án érkezett, 2023. január 19‑i határozatával terjesztett elő az
FV
és
a Caisse pour l’avenir des enfants
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a harmadik tanács bírájaként eljárva, N. Piçarra, N. Jääskinen (előadó) és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– FV képviseletében J.‑M. Bauler avocat,
– a Caisse pour l’avenir des enfants képviseletében A. Rodesch és B. Rodesch avocats,
– az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche‑Duvieusart és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2024. január 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 45. cikknek, a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.) 7. cikke (2) bekezdésének, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 67. cikkének, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 60. cikkének az értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az FV, határ menti ingázó munkavállaló és a Caisse pour l’avenir des enfants (gyermekek jövőjéért alap, Luxemburg; a továbbiakban: CAE) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy az utóbbi megtagadta a családi támogatások azon gyermeknek való nyújtását, akit bírósági határozattal FV otthonában helyeztek el.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az (EU) 2019/1111 rendelet
3 A házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló, 2019. június 25‑i (EU) 2019/1111 tanácsi rendelet (HL 2019. L 178., 1. o.) 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban ez a rendelet alkalmazandó „egy gyermek intézményi vagy nevelőszülői gondozásba helyezése ügyében”.
4 A 2019/1111 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás előírása nélkül el kell ismerni”.
A 492/2011 rendelet
5 A 492/2011 rendelet 7. cikke a következőket írja elő:
„(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól [helyesen: munkavállalóktól] eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.
(2) Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.
[…]”
A 883/2004 rendelet
6 A 883/2004 rendelet (8) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„Az egyenlő bánásmód elve különösen azoknak a munkavállalók szempontjából fontos, akik nem a munkavállalás helye szerinti tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, beleértve a határ menti munkavállalókat”.
7 E rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
f) »határ menti munkavállaló«: a tagállamban munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet végző személy, akinek a lakóhelye egy másik tagállamban található, ahová rendszerint naponta vagy hetente legalább egyszer visszatér;
[…]
z) »családi ellátás«: minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az I. mellékletben említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével”.
8 Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése így szól:
„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre [helyesen: a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre] – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.”
9 Ugyanezen rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni:
[…]
j) családi ellátások,”
10 A 883/2004 rendelet „Egyenlő bánásmód” című 4. cikke előírja:
„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait.”
A 2004/38 irányelv
11 Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.) 2. cikke így szól:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
1. »uniós polgár«: egy tagállam állampolgárságával rendelkező bármely személy;
2. »családtag«:
a) a házastárs;
b) az uniós polgár élettársa, akivel egy tagállam jogszabályai alapján létrejött regisztrált élettársi kapcsolatban él, ha a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekintik, és a fogadó tagállam vonatkozó jogszabályaiban megállapított feltételekkel összhangban;
c) az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa egyenes ági leszármazottai, akik 21. életévüket nem töltötték be vagy eltartottak;
d) az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa eltartott egyenes ági felmenői.
[…].”
A luxemburgi jog
12 A releváns rendelkezéseket a code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv; a továbbiakban: törvénykönyv) 269. és 270. cikkének a társadalombiztosítási törvénykönyv és a jövedelemadóról szóló, 1967. december 4‑i módosított törvény módosításáról, valamint a gyermekek után járó visszatérítésekről szóló, 2007. december 21‑i módosított törvény hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. július 23‑i törvény hatálybalépésének időpontjától, 2016. augusztus 1‑jétől hatályos változata (Mémorial, A 2016., 2348. o.; a továbbiakban: törvénykönyv) képezi.
13 A törvénykönyv 269. cikkének „A jogosultság feltételei” című (1) bekezdése így rendelkezik:
„Ez a rendelkezés bevezeti a gyermekek jövőjét szolgáló támogatást (a továbbiakban: »családi támogatás«).
Családi támogatásra jogosult:
a) a ténylegesen és folyamatosan Luxemburgban tartózkodó és ott bejelentett lakóhellyel rendelkező gyermek;
b) a luxemburgi jogszabályok és az uniós rendeletek hatálya alá tartozó, vagy a Luxemburg által a szociális biztonság tárgyában aláírt és a családi támogatásoknak a foglalkoztatás helye szerinti ország jogszabályainak megfelelő folyósítását előíró két‑ vagy többoldalú aktus hatálya alá tartozó bármely személynek a 270. cikkben meghatározott családtagja. A családtagoknak a szóban forgó rendeletekben vagy aktusokban említett érintett országok egyikében kell lakóhellyel rendelkezniük.”
14 E törvénykönyv 270. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A 269. cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában valamely személy házasságon belül és házasságon kívül született, valamint örökbe fogadott gyermekei e személy családtagjának minősülnek, és családi támogatásra jogosultak.”
15 Az említett törvénykönyv 273. cikkének (4) bekezdése a belföldön lakóhellyel rendelkező gyermekek tekintetében pontosítja:
„A gyermek bírósági határozat alapján történő elhelyezése esetén a családi támogatást annak a természetes vagy jogi személynek kell folyósítani, aki a gyermek felügyeletével rendelkezik, és akinél a gyermek törvényes lakóhelye, tényleges és folyamatos tartózkodási helye van.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
16 FV, aki Luxemburgban dolgozik, és Belgiumban rendelkezik lakóhellyel, határ menti ingázó munkavállalói jogállással rendelkezik, és ily módon a családi támogatások tekintetében a luxemburgi rendszer hatálya alá tartozik. 2005. december 26. óta a gyermek FW egy belga bírósági határozat alapján FV otthonában van elhelyezve.
17 A CAE irányítóbizottsága 2017. február 7‑i határozatával 2016. augusztus 1‑jére visszamenő hatállyal megvonta FV‑től a gyermek FW után kapott családi támogatást azzal az indokkal, hogy mivel a gyermek nem áll vele egyenes ági rokoni kapcsolatban, nem minősül a törvénykönyv 270. cikke értelmében vett „családtagnak”.
18 A Conseil arbitral de la sécurité sociale (társadalombiztosítási választottbírósági tanács, Luxemburg) megváltoztatta e határozatot, és az ügyet további eljárásra visszautalta a CAE elé.
19 2022. január 27‑én a Conseil supérieur de la sécurité sociale (legfelsőbb társadalombiztosítási tanács) viszont – megváltoztatás útján – hatályában fenntartotta a CAE 2017. február 7‑i határozatát. FV felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Cour de cassation (semmítőszék, Luxemburg), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
20 E bíróság kifejti, hogy az alkalmazandó nemzeti jog szerint a belföldön lakóhellyel rendelkező gyermek minden esetben közvetlenül jogosult a családi ellátásokra. Ezzel szemben a belföldön lakóhellyel nem rendelkező gyermekeket másodlagos jogszabályok alapján, a határ menti ingázó munkavállalók „családtagjaként” illeti meg ez a jogosultság, amely körbe az ilyen munkavállaló otthonában bírósági határozattal elhelyezett gyermek nem tartozik bele.
21 Az említett bíróság a 2020. április 2‑i Caisse pour l’avenir des enfants (A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítéletre (C‑802/18, EU:C:2020:269) hivatkozva arra keres választ, hogy ez az eltérő bánásmód összeegyeztethető‑e az uniós joggal. Ezen ítéletből ugyanis az következik, hogy a „határ menti ingázó munkavállaló gyermeke” kifejezés alatt – amely gyermek közvetve szociális kedvezményekre jogosult – az érintett munkavállaló házastársával vagy bejegyzett élettársával rokoni kapcsolatban álló gyermeket is érteni kell.
22 E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Az EUMSZ 45. cikk és a [492/2011] rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, valamint a [883/2004] rendelet 67. cikke és a [987/2009] rendelet 60. cikke által biztosított egyenlő bánásmód elvével ellentétesek‑e valamely tagállam azon rendelkezései, amelyek alapján a határ menti ingázók nem részesülhetnek az e tagállamban munkavállalóként végzett tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett gyermekek után, holott minden olyan gyermek, akit bírósági határozattal helyeztek el, és aki az említett tagállamban lakóhellyel rendelkezik, jogosult e támogatásra, amelyet a gyermek felügyeletét ellátó azon természetes vagy jogi személynek folyósítanak, akinél a gyermek törvényes lakóhelye van, és akinél tényleges és folyamatos tartózkodási hellyel rendelkezik? A feltett kérdésre adandó választ befolyásolja‑e az a tény, hogy a határ menti ingázó gondoskodik e gyermek eltartásáról?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
23 A kérdést előterjesztő bíróság egyetlen kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállalók nem részesülhetnek az e tagállamban végzett munkavállalói tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, holott minden olyan gyermek, akit bírósági határozattal helyeztek el, és aki az említett tagállamban lakóhellyel rendelkezik, jogosult e támogatásra, amelyet a gyermek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személynek folyósítanak, továbbá arra, hogy az e kérdésre adandó válaszra befolyással van‑e az a körülmény, hogy a határ menti ingázó munkavállaló gondoskodik a gyermek eltartásáról.
24 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a jelen ügy tárgyát kizárólag az a kérdés képezi, hogy valamely tagállam alkalmazhat‑e a különböző feltételeket az alapügyben szereplő családi támogatáshoz hasonló támogatás nyújtását illetően a területükön lakóhellyel rendelkező és nem rendelkező munkavállalókkal szemben.
25 E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem értelmezhető a 883/2004 rendelet 67. cikke és a 987/2009 rendelet 60. cikke fényében, mivel e rendelkezések nem magának a munkavállalónak a helyzetére, hanem e munkavállaló másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagjainak a helyzetére vonatkoznak.
26 E pontosítást követően emlékeztetni kell arra, hogy ami az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdését illeti, e rendelkezés kimondja, hogy a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka‑ és foglalkoztatási feltételek tekintetében. A 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése pedig az egyenlő bánásmód ekként kimondott szabályának különös kifejeződése a szociális kedvezmények nyújtásának sajátos területén, és e rendelkezés kimondja, hogy valamely tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalók más olyan tagállamok területén, amelyeknek nem állampolgárai, ugyanazokat a szociális és adókedvezményeket élvezik, mint a belföldi munkavállalók (lásd ebben az értelemben: 2020. október 6‑i Jobcenter Krefeld ítélet, C‑181/19, EU:C:2020:794, 44. és 78. pont; 2023. december 21‑i Chief Appeals Officer és társai ítélet, C‑488/21, EU:C:2023:1013, 49. pont).
27 A Bíróságnak továbbá már alkalma volt kimondani egyrészt azt, hogy mivel az alapügyben szereplő családi támogatás a határ menti ingázó munkavállaló foglalkoztatottként folytatott tevékenységétől függ, e támogatás a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szociális kedvezménynek minősül. Másrészt e támogatás a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett családi ellátások körébe tartozó szociális biztonsági ellátásnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑i Caisse pour l’avenir des enfants [A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet (C‑802/18, EU:C:2020:269, 31. és 40. pont).
28 Márpedig a Bíróság több ízben is kimondta, hogy az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében és az 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő egyenlő bánásmód elve nem csupán az állampolgárságon alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetés valamennyi leplezett formáját is, amelyek más megkülönböztető ismérvek alkalmazásával valójában ugyanahhoz az eredményhez vezetnek (2020. április 2‑i Caisse pour l’avenir des enfants [A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet (C‑802/18, EU:C:2020:269, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ezen elvvel kapcsolatban, amelyen a munkavállalók szabad mozgása alapul, a Bíróság már kimondta, hogy különösen a valamely tagállam területén foglalkoztatott valamennyi személlyel szembeni egyenlő bánásmód lehető leghatékonyabb biztosítása érdekében – a 883/2004 rendelet (8) preambulumbekezdésére figyelemmel értelmezett 4. cikke értelmében – a valamely tagállamban munkavállalóként tevékenységet folytató személy főszabály szerint e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, és e rendelkezésnek megfelelően ott ugyanazon ellátásokban kell részesülnie, mint ugyanezen állam állampolgárainak (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet, C‑328/20, EU:C:2022:468, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Márpedig, amint az a jelen ítélet 26. pontjában felidézésre kerül, a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése az egyenlő bánásmód ugyanezen elvét fejezi ki annak előírásával, hogy valamely tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalók ugyanazokat a szociális és adókedvezményeket élvezik, mint a belföldi illetőségű munkavállalók.
31 Mivel a határ menti ingázó munkavállalók hozzájárulnak a fogadó tagállam szociálpolitikájának finanszírozásához, az ebben az államban az általuk végzett keresőtevékenység után fizetett pénzügyi és szociális hozzájárulás révén, annak előnyeit ugyanolyan feltételek mellett kell élvezniük, mint a belföldi munkavállalóknak (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑542/09, EU:C:2012:346, 66. pont; 2022. június 16‑i Bizottság kontra Ausztria [A családi ellátások indexálása] ítélet, C‑328/20, EU:C:2022:468, 109. pont; 2023. december 21‑i Chief Appeals Officer és társai ítélet, C‑488/21, EU:C:2023:1013, 71. pont).
32 A jelen ügyben az alkalmazandó nemzeti szabályozás értelmében a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállalók nem a lakóhellyel rendelkező munkavállalókkal azonos feltételek mellett részesülnek az alapügyben szereplő családi támogatásban az ilyen munkavállalók otthonában elhelyezett gyermekek után, mivel a lakóhellyel munkavállalótól eltérően a határ menti ingázó munkavállalót nem illeti meg ez az ellátás az otthonában elhelyezett, felügyelete alá tartozó gyermek után.
33 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik ugyanis, hogy a törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint minden olyan gyermek, aki ténylegesen és folyamatosan Luxemburgban tartózkodik, és ott rendelkezik törvényes lakóhellyel, családi támogatásra jogosult. A bírósági határozattal elhelyezett gyermekek tekintetében e törvénykönyv 273. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy bírósági határozat alapján történő elhelyezés esetén a családi támogatást annak a természetes vagy jogi személynek kell folyósítani, aki a gyermek felügyeletével rendelkezik, és akinél a gyermek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye van.
34 Ezzel szemben a törvénykönyv 269. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 270. cikke értelmében a határ menti ingázó munkavállaló kizárólag azon gyermekek után jogosult családi támogatásra, akik e rendelkezés értelmében e munkavállaló családtagjainak minősülnek, vagyis a házasságban és a házasságon kívül született, valamint az örökbefogadott gyermekek után.
35 E körülmények között egy olyan gyermek, akit egy, szabad mozgáshoz való jogát gyakorló munkavállaló otthonában helyeztek el, és akinek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye e munkavállalónál van, nem kaphat az e határ menti ingázó munkavállaló számára „szociális előnynek” minősülő családi támogatást, miközben ilyen támogatást igényelhetnek azok a gyermekek, akinek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye a fogadó tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalóknál van. Az ilyen eltérő bánásmód, amely főként a más tagállami állampolgárokat érintheti hátrányosan, mivel a leggyakrabban azok nem rendelkeznek belföldön lakóhellyel, akik nem az adott tagállam állampolgárai, állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
36 Az a körülmény, hogy az elhelyező határozat az érintett munkavállaló fogadó tagállamától eltérő tagállam bíróságától származik, nem lehet befolyással e megállapításra.
37 Az illetékes luxemburgi hatóságok ugyanis kötelesek elismerni valamely más tagállam elhelyező végzését, és azt jogilag egyenértékűként kell kezelniük a vonatkozó nemzeti határozattal. Ez következik a 2019/1111 rendelet 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának és 30. cikke (1) pontjának együttes olvasatából. E rendelkezések megfelelnek az e törvénykönyvet módosító 2016. július 21‑i törvény hatálybalépésének időpontjában hatályos, majd a 2019/1111 rendelet által hatályon kívül helyezett, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítések: HL 2013. L 82., 63. o.; HL 2018. L 33., 5. o.) 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában és 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt, lényegében azonos rendelkezéseknek.
38 Ahhoz, hogy a jelen ítélet 35. pontjában említett közvetett hátrányos megkülönböztetés igazolt legyen, alkalmasnak kell lennie valamely jogszerű cél elérésének biztosítására, és nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet C‑542/09, EU:C:2012:346, 55. és 73. pont; 2020. április 2‑i Caisse pour l’avenir des enfants [Határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet, C‑802/18, EU:C:2020:269, 56. és 58. pont). A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal nem tett megállapítást egyetlen olyan jogszerű célról sem, amely igazolhatna egy ilyen közvetett hátrányos megkülönböztetést.
39 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan tagállami rendelkezések, amelyek értelmében a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállalók, a belföldön lakóhellyel rendelkező munkavállalókkal ellentétben, nem részesülhetnek olyan szociális kedvezményben, mint amilyen az alapügyben szereplő családi ellátás, az otthonukban bírósági határozattal elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, akiknek törvényes lakóhelye, valamint tényleges és folyamatos tartózkodási helye náluk van.
40 Végül, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az a körülmény, hogy a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállaló gondoskodik az otthonában elhelyezett, felügyelete alatt álló gyermek eltartásáról, befolyásolja‑e az előterjesztett kérdésre adandó választ, elegendő annyit megjegyezni, hogy az ilyen körülmény, a határ menti ingázó munkavállalók tekintetében gyakorolt egyenlő bánásmód megsértésének terhe mellett, a családi támogatás ilyen munkavállalónak történő nyújtása keretében kizárólag akkor vehető figyelembe, ha az alkalmazandó nemzeti jogszabályok e támogatás nyújtásához ezt a feltételt írják elő az olyan, belföldön lakóhellyel rendelkező munkavállaló számára, aki egy nála elhelyezett gyermek felügyeletét gyakorolja.
41 A fenti indokok alapján az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállalók nem részesülhetnek az e tagállamban végzett munkavállalói tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, holott minden olyan gyermek, akit bírósági határozattal helyeztek el, és aki az említett tagállamban lakóhellyel rendelkezik, jogosult e támogatásra, amelyet a gyermek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személynek folyósítanak. Az a körülmény, hogy a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállaló gondoskodik a nála elhelyezett gyermek eltartásáról, a családi támogatás ezen munkavállalónak egy, az otthonában elhelyezett gyermek után történő nyújtása keretében kizárólag akkor vehető figyelembe, ha az alkalmazandó nemzeti jogszabályok e támogatás nyújtásához ezt a feltételt írják elő az olyan, belföldön lakóhellyel rendelkező munkavállaló számára, aki egy, az otthonában elhelyezett gyermek felügyeletét gyakorolja.
A költségekről
42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az EUMSZ 45. cikket és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállalók nem részesülhetnek az e tagállamban végzett munkavállalói tevékenységükhöz kapcsolódó családi támogatásban a náluk bírósági határozattal elhelyezett és a felügyeletük alatt álló gyermekek után, holott minden olyan gyermek, akit bírósági határozattal helyeztek el, és aki az említett tagállamban lakóhellyel rendelkezik, jogosult e támogatásra, amelyet a gyermek felügyeletét ellátó természetes vagy jogi személynek folyósítanak. Az a körülmény, hogy a belföldön lakóhellyel nem rendelkező munkavállaló gondoskodik a nála elhelyezett gyermek eltartásáról, a családi támogatás ezen munkavállalónak egy, az otthonában elhelyezett gyermek után történő nyújtása keretében kizárólag akkor vehető figyelembe, ha az alkalmazandó nemzeti jogszabályok e támogatás nyújtásához ezt a feltételt írják elő az olyan, belföldön lakóhellyel rendelkező munkavállaló számára, aki egy, az otthonában elhelyezett gyermek felügyeletét gyakorolja.
Aláírások