AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(negyedik tanács)
2007. március 15.
T‑430/03. sz. ügy
Iosif Dascalu
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Kinevezés – A besorolási fokozatba és fizetési fokozatba sorolás felülvizsgálata – A Bíróság ítélkezési gyakorlatának alkalmazása – A személyzeti szabályzat 5. cikke, 31. cikkének (2) bekezdése, 32. cikkének második bekezdése, 45. és 62. cikke”
Tárgy: Egyrészt a felperes besorolási fokozatba sorolásának módosításáról szóló 2002. december 23‑i és 2003. április 14‑i bizottsági határozatok azon részének megsemmisítése iránti kereset, amelyben azok a felperest kinevezésének időpontjában az A6 besorolási fokozat első fizetési fokozatába sorolják, és amelyben pénzügyi hatásaik kezdő időpontját 1995. október 5‑ében határozzák meg, továbbá amelyben a felperes előmenetelét nem állapították meg újra a besorolási fokozatának megfelelően, illetve szükség esetén a felperes által benyújtott panaszok elutasításáról szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelem, másrészt az e határozatokkal okozott kár megtérítése iránti kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a 2003. április 14‑i bizottsági határozatot megsemmisíti annyiban, amennyiben az a határozat pénzügyi hatásainak kezdő időpontját 1995. október 5‑ében határozza meg. A Bizottság köteles elvégezni a felperes és azon tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, akiket 1993. április 16‑a óta A5, majd 1998. január 16‑a óta A4 besorolási fokozatba léptettek elő. E vizsgálatot követően – amennyiben a Bizottságnak nincs lehetősége a felperest az indokoltnak tűnő besorolási fokozatba előléptetni – a felek kötelesek megegyezésre törekedni a megfelelő kártérítés összegéről, adott esetben figyelembe véve a felperes által ellentételezési jelleggel előadott, kártérítés iránti kérelmet is. A felek jelen ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül kötelesek tájékoztatni az Elsőfokú Bíróságot az általuk esetlegesen megkötött egyezség tartalmáról, amelynek hiányában kötelesek az Elsőfokú Bíróságot tájékoztatni a keletkezett kárra vonatkozó összegszerű kérelmeikről. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés és 32. cikk, második bekezdés)
2. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba soroló határozat
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés és 90. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba soroló határozat
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés és 32. cikk, második bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Egyenlő bánásmód – Fizetési fokozatba való besorolás
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (3) bekezdés, 31. cikk, (2) bekezdés és 32. cikk, második bekezdés)
5. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés, 45. cikk, (1) bekezdés és 62. cikk, első bekezdés)
6. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Közszolgálati kötelességszegés
1. Tekintettel az előmeneteli rendszer magasabb besorolási fokozatába való besoroláshoz megállapított szempontok és a fizetési fokozat meghatározásának szempontjai közötti – különösen a megszerzett szakmai tapasztalat időtartamát illetően fennálló – részleges átfedésre, az arra irányuló kérelem, hogy a kinevezésre jogosult hatóság vizsgálja meg a tisztviselő esetleges különleges végzettségét abból a célból, hogy az előmenetel magasabb besorolási osztályába való besorolás érdekében felülvizsgálja a kinevezése időpontjában elvégzett besorolási osztályba való besorolását, szükségszerűen együtt jár az eredeti besorolási határozatban az említett tisztviselőre nézve meghatározott fizetési fokozat felülvizsgálata iránti kérelemmel.
(lásd a 40. pontot)
2. A besorolási fokozatba és a fizetési fokozatba besoroló határozatot illetően az indokolás a panaszt elbíráló határozatban is megfelelően megadható, és elegendő, ha az indokolás tartalmazza a személyzeti szabályzat által a besorolási eljárás jogszerűségéhez előírt jogszabályi feltételek összessége teljesítésének ismertetését és az érintett tisztviselőre vonatkozó határozatot igazoló egyedi és releváns indokot. Amennyiben ez az indokolás elégtelennek bizonyul, az eljárás során is szolgáltathatók kiegészítő adatok.
(lásd a 48. és 51. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑316/97. P. sz., Parlament kontra Gaspari ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑7597. o.) 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑25/92. sz., Vela Palacios kontra CES ügyben 1993. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑201. o.) 26. pontja; T‑16/94. sz., Benecos kontra Bizottság ügyben 1995. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑103. o. és II‑335. o.) 36. pontja; T‑37/94. sz., Benecos kontra Bizottság ügyben 1996. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑461. o. és II‑1301. o.) 46. pontja; T‑71/96. sz., Berlingieri Vinzek kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑339. o. és II‑921. o.) 79. pontja; T‑86/98. sz., Gouloussis kontra Bizottság ügyben 2000. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑5. o. és II‑23. o.) 79. pontja; T‑133/02. sz., Chawdhry kontra Bizottság ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑329. o. és II‑1617. o.) 121. pontja; T‑55/03. sz., Brendel kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑311. o. és II‑1437. o.) 120. pontja; T‑284/03. sz., Aycinena kontra Bizottság ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑29. o. és II‑125. o.) 33. pontja; T‑145/04. sz., Righini kontra Bizottság ügyben 2005. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑349. o. és II‑1547. o.) 55. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 31. cikke és 32. cikkének második bekezdése által meghatározott keretben a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tisztviselőként felvett személy korábbi szakmai tapasztalatának értékelése tekintetében mind annak jellegét és időtartamát, mind a szakmai tapasztalat és a betöltendő állás követelményei között fennálló többé vagy kevésbé szoros viszonyt illetően. Ebből következően az előmenetel magasabb besorolási fokozatába kinevezett tisztviselő fizetési fokozatba való besorolásáról szóló határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság az említett hatóság értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével.
Következésképpen, ha ez a hatóság figyelembe vette az újonnan felvett tisztviselő végzettségét és különleges szakmai tapasztalatát annak érdekében, hogy már a felvételekor az előmeneteli rendszer magasabb besorolási fokozatába nevezze ki, ez a hatóság úgy tekintheti, hogy az említett tisztviselő nem jogosult e besorolási fokozat fizetési fokozatában eltöltött szolgálati idő beszámítására, mivel a végzettségét és szakmai tapasztalatát a besorolási fokozatba történő kinevezése során már figyelembe vették.
(lásd a 77. és 79. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 314/86. és 315/86. sz., De Szy‑Tarisse és Feyaerts kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 6013. o.) 26. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑2/90. sz., Ferreira de Freitas kontra Bizottság ügyben 1991. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑103. o.) 56. pontja; a fent hivatkozott Aycinena kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja.
4. Mivel az előmenetelük során magasabb besorolási fokozatba felvett tisztviselők és a saját kategóriájukon belül a kezdő besorolási fokozatba felvett tisztviselők nincsenek azonos ténybeli és jogi helyzetben, nem értékelhető az említett tisztviselők közötti egyenlőtlen bánásmódként az a körülmény, hogy az előmeneteli rendszer alacsonyabb besorolási fokozatába felvett tisztviselők esetében beszámítható a fizetési fokozatban eltöltött szolgálati idő, míg a magasabb besorolási fokozatba kinevezett tisztviselők vonatkozásában ez pontosan a besorolási fokozatuk miatt kizárt.
(lásd a 90. pontot)
5. A kinevezésre jogosult hatóság azáltal, hogy valamely tisztviselő felvétele során a besorolási fokozatának felülvizsgálata alkalmával különbséget tett a besorolásnak a tisztviselő kinevezése időpontjában bekövetkező módosítása és az errről szóló határozat pénzügyi hatásainak beállása között, amelynek kezdetét későbbi időpontban határoztak meg, e hatóság a két időpont közötti időszakra nézve önkényesen korlátozza az érintett díjazáshoz való jogát, amely a személyzeti szabályzatban biztosított alanyi jog, és amelyet az említett személyzeti szabályzat 62. cikke első bekezdésének értelmében csak kifejezett rendelkezések korlátozhatnak.
Ezenkívül ezzel a megkülönböztetéssel az említett hatóság figyelmen kívül hagyja a tisztviselő kinevezésének időpontjában elvégzett eredeti besorolás felülvizsgálatára irányuló átsorolás iránti kérelem és az előléptetés közötti különbséget, amely utóbbi a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tisztviselőt az előmenetele során a besorolási osztályának magasabb besorolási fokozatába helyezi.
Ebben a vonatkozásban nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az eredeti besorolási határozatot nem támadták meg a keresetindítási határidőn belül, mivel a C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben hozott ítélet végrehajtásaként hozott, a kinevezés időpontjától magasabb besorolási fokozatba való átsorolásról szóló határozatnak az összes következményével együtt az eredeti besorolási határozat helyébe kell lépnie.
(lásd a 98., 102., 103., 105., 106. és 108. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑65. o.) 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑214/00. sz., X kontra Bizottság ügyben 2001. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑143. o. és II‑663. o.) 29. pontja.
6. A felelősséget megalapozó közszolgálati kötelezettségszegésnek minősül az a tény, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselőt az előléptetése előtt többször kizárja az érdemek összehasonlító vizsgálatából, amely tisztviselő felvételekor csak késedelmesen – a C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben hozott ítélet végrehajtásaként – vizsgálta felül a besorolási fokozatba való besorolását, mivel ezáltal megfosztotta az érdekeltet annak az esélyétől, hogy pályázatát az érintett előléptetési időszakokban figyelembe vegyék.
Azonban e kötelezettségszegés ellenére a felelősség csak akkor áll be ténylegesen, ha megállapítják a hivatkozott kár tényleges bekövetkezését és mértékét. Ez utóbbi megállapításához a jelen esetben előzetesen el kell végezni az érdemek összehasonlító vizsgálatát a felperes és azon előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők között, amelyből a felperest jogellenesen kizárták, ami lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a felperest ténylegesen kimaradt‑e egy olyan előléptetésből, amelyre jogszerű igénye volt, és ebben az esetben számszerűsíteni kell a kárt.
(lásd a 128., 129. és 136–139. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑99/95. sz., Stott kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑2227. o.) 72. pontja.