A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2015. május 5.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Megerősített együttműködés végrehajtása – Egységes szabadalmi oltalom – 1260/2012/EU rendelet – Fordítási szabályok – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – EUMSZ 291. cikk – Hatáskör‑átruházás Európai Unión kívüli szervekre – EUMSZ 118. cikk második bekezdés – Jogalap – Az uniós jog autonómiájának elve”
A C‑147/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2013. március 22‑én
a Spanyol Királyság (képviselik: E. Chamizo Llatas és S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: T. Middleton, F. Florindo Gijón, M. Balta és L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Belga Királyság (képviselik: C. Pochet, J.‑C. Halleux és T. Materne, meghatalmazotti minőségben),
a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben),
a Dán Királyság (képviselik: C. Thorning és M. Wolff, meghatalmazotti minőségben),
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze, M. Möller és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben),
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, F.‑X. Bréchot, D. Colas és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),
a Luxemburgi Nagyhercegség,
Magyarország (képviselik: Fehér M. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben),
a Holland Királyság (képviselik: M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben),
a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk és C. Meyer‑Seitz, meghatalmazotti minőségben),
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik: M. Holt, meghatalmazotti minőségben, segítői: J. Stratford QC és T. Mitcheson barrister),
az Európai Parlament (képviselik: M. Gómez‑Leal, U. Rösslein és M. Dean, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Bizottság (képviselik: I. Martínez del Peral, T. van Rijn, B. Smulders és F. Bulst, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič (előadó), A. Ó Caoimh, C. Vajda és S. Rodin tanácselnökök, A. Borg Barthet, J. Malenovský, E. Levits, E. Jarašiūnas, C. G. Fernlund és J. L. da Cruz Vilaça bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 1‑jei tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2014. november 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetében a Spanyol Királyság az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésnek az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2012. december 17‑i 1260/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 361., 89. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítését kéri.
2 E rendeletet az Európai Unió Tanácsa az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10‑i 2011/167/EU tanácsi határozatot (HL L 76., 53. o., a továbbiakban: megerősített együttműködésről szóló határozat) követően fogadta el.
Jogi háttér
A nemzetközi jog
Az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény
3 Az európai szabadalmak megadásáról szóló, 1973. október 5‑i Müncheni Egyezmény jelen jogvitára alkalmazandó változatának (a továbbiakban: ESZE) „Az Európai Szabadalmi Hivatal, az európai szabadalmi bejelentés és az egyéb iratok nyelvei” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal [(a továbbiakban: ESZH)] hivatalos nyelvei: az angol, a francia és a német.
(2) Az európai szabadalmi bejelentést a hivatalos nyelvek egyikén kell benyújtani, vagy – bármely más nyelven történő benyújtás esetén – annak fordítását kell benyújtani a hivatalos nyelvek egyikén a Végrehajtási Szabályzat előírásainak megfelelően. E fordítás az [ESZH] előtt folyó eljárás során bármikor összhangba hozható az eredetileg benyújtott bejelentés szövegével. Ha az előírt fordítást nem nyújtják be kellő időben, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.
(3) Az [ESZH] előtt folyó valamennyi eljárás nyelve az [ESZH‑nak] az a hivatalos nyelve, amelyen a bejelentést, illetve a fordítást benyújtották, kivéve ha a Végrehajtási Szabályzat eltérően rendelkezik.
(4) Az olyan Szerződő Állam területén lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes, illetve jogi személyek, amelynek hivatalos nyelve nem az angol, a francia vagy a német, valamint az ilyen állam külföldi lakóhellyel rendelkező állampolgárai az olyan iratokat, amelyeket egy adott határidőn belül kell benyújtani, benyújthatják ennek az államnak bármelyik hivatalos nyelvén. Ebben az esetben azonban a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidőn belül fordítást kell benyújtani az [ESZH] hivatalos nyelveinek egyikén. Ha az európai szabadalmi bejelentés részét nem képező iratot nem az előírt nyelven nyújtják be, vagy az előírt fordítást nem nyújtják be kellő időben, azt úgy kell tekinteni, mintha az iratot nem nyújtották volna be.
(5) Az európai szabadalmi bejelentést az eljárás nyelvén kell közzétenni.
(6) Az európai szabadalom szövegét az eljárás nyelvén kell közzétenni; a szabadalom szövegének az igénypontok fordítását az [ESZH] másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell.
[...]
(8) Az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az [ESZH] mindhárom hivatalos nyelvén meg kell tenni. Kétség esetén az eljárás nyelvén tett bejegyzés a hiteles.”
4 Az ESZE „Egységes szabadalmak” című 142. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Ha a Szerződő Államok valamely csoportja különmegállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatja, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható.
(2) Ha a Szerződő Államok valamelyik csoportja élt az (1) bekezdésben adott felhatalmazással, ennek a résznek a rendelkezéseit kell alkalmazni.”
5 Az ESZE „Az [ESZH] különleges szervezeti egységei” címet viselő 143. cikke értelmében:
„(1) A Szerződő Államok csoportja az [ESZH‑t] további feladatokkal bízhatja meg.
(2) A további feladatok ellátása érdekében az [ESZH‑n] belül a csoporthoz tartozó Szerződő Államok számára különleges szervezeti egységek hozhatók létre. E különleges szervezeti egységeket az [ESZH] elnöke irányítja; a 10. cikk (2) és (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”
6 Az ESZE „Az Igazgatótanács albizottsága” című 145. cikke szerint:
„(1) A Szerződő Államok csoportja a 143. cikk (2) bekezdése alapján létrehozott különleges szervezeti egységek tevékenységének felügyelete céljából az Igazgatótanács albizottságát hozhatja létre; az [ESZH] az albizottság rendelkezésére bocsátja a feladatai ellátásához szükséges személyzetet, irodákat és felszerelést. Az [ESZH] elnöke a különleges szervezeti egységek tevékenységéért az Igazgatótanács albizottságának tartozik felelősséggel.
(2) Az albizottság összetételét, hatáskörét és feladatait a Szerződő Államok csoportja határozza meg.”
Az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló megállapodás
7 Az egységes szabadalmi bíróság létrehozásáról szóló, Brüsszelben 2013. február 19‑én aláírt megállapodás (HL C 175., 1. o., a továbbiakban: ESZB‑megállapodás) 32. cikke (1) bekezdésének i. pontja a következőképpen rendelkezik:
„A Bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az alábbiak tekintetében:
[...]
i. azon határozatokkal kapcsolatos keresetek, amelyeket az [ESZH] az [egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2012. december 17‑i] 1257/2012/EU [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [(HL L 361., 1. o.)] 9. cikkében említett feladatainak elvégzése során hozott.”
8 Az ESZB‑megállapodás 89. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„E megállapodás hatálybalépésére – a legkésőbbi időpontot véve figyelembe –, vagy 2014. január 1‑jén kerül sor, vagy a tizenharmadik – azt a három tagállamot is beleértve, amelyben a megállapodás aláírásának évét megelőző évben a legtöbb európai szabadalom volt hatályban – megerősítő vagy csatlakozási okiratnak a 84. cikkel összhangban történő letétbe helyezésétől számított negyedik hónap első napján, vagy pedig [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i] 1215/2012/EU [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [(HL L 351., 1. o.)] azon módosításainak hatálybalépésétől számított negyedik hónap első napján, amelyek a rendelet e megállapodással való viszonyát rendezik.”
Az uniós jog
Az 1257/2012 rendelet
9 Az 1257/2012 rendelet (9), (24) és (25) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(9) Az egységes hatályú európai szabadalomnak [(a továbbiakban: EHESZ)] fel kell jogosítania a jogosultat arra, hogy megakadályozza, hogy bármely harmadik fél olyan cselekményeket kövessen el, amelyek ellen a szabadalom oltalmat nyújt. Ezt az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásával kell biztosítani. Az e rendelet és [a megtámadott] rendelet […] által nem szabályozott kérdésekre az ESZE‑t, az [ESZB‑megállapodást] – ideértve annak az említett jogosultság hatályát és annak korlátozásait meghatározó rendelkezéseit –, valamint a nemzeti jogot – ideértve annak nemzetközi magánjogi rendelkezéseit – kell alkalmazni.
[...]
(24) Az [EHESZ‑ekkel] kapcsolatos bíráskodást az európai szabadalmak és az [EHESZ‑ek] egységes szabadalmi bíráskodási rendszerét felállító aktusnak kell létrehoznia és szabályoznia.
(25) Az [EHESZ‑ekkel] kapcsolatos ügyeket tárgyaló Egységes Szabadalmi Bíróság felállítása létfontosságú az ilyen szabadalmak megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében. Ezért alapvető jelentősége van annak, hogy a részt vevő tagállamok nemzeti alkotmányos és parlamenti eljárásaikkal összhangban megerősítsék az [ESZB‑]megállapodást, és megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ez a Bíróság minél hamarabb megkezdhesse működését.”
10 Az 1257/2012 rendelet 1. cikke ekként rendelkezik:
„(1) Ez a rendelet az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén a [megerősített együttműködésről szóló] határozatban foglalt felhatalmazásnak megfelelően megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtását szolgálja.
(2) Ez a rendelet az [ESZE] 142. cikke értelmében különmegállapodásnak minősül.”
11 Az említett rendelet 2. cikkének e) pontja a következőt írja elő:
„E rendelet alkalmazásában:
[...]
e) »az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartása« az európai szabadalmi nyilvántartás részét képező nyilvántartás, amelybe az egységes hatályt, illetve az [EHESZ‑ek] bármely korlátozását, hasznosításának engedélyezését, átruházását, megvonását vagy megszűnését bejegyzik”.
12 Ugyanezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„A valamennyi részt vevő tagállam tekintetében azonos igénypontokkal megadott európai szabadalom egységes hatállyal rendelkezik a részt vevő tagállamokban, ha annak egységes hatályát az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába bejegyezték.”
13 Az 1257/2012 rendeletnek az „Adminisztratív feladatok az Európai Szabadalmi Szervezet keretében” címet viselő 9. cikke szerint:
„(1) A részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke értelmében az ESZH‑t az alábbi, az ESZH belső szabályzatának megfelelően ellátandó feladatokkal bízzák meg:
a) az európai szabadalmak jogosultjai egységes hatály iránti kérelmeinek kezelése;
b) az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásának az európai szabadalmi nyilvántartásba való belefoglalása és az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásának kezelése;
c) a 8. cikkben említett engedélyezésre vonatkozó nyilatkozatoknak, a nyilatkozatok visszavonásának és az [EHESZ] jogosultja által nemzetközi szabványügyi testületekben tett engedélyezési kötelezettségvállalásoknak a fogadása és nyilvántartása;
d) [a megtámadott] rendelet 6. cikkében említett fordítások közzététele a szóban forgó cikkben említett átmeneti időszak során;
e) az [EHESZ‑ek] fenntartási díjainak beszedése és kezelése azon évet követő évek tekintetében, amely évben az Európai Szabadalmi Közlönyben meghirdetik a szabadalom megadásáról szóló értesítést; a fenntartási díjak késedelmes fizetése miatt fizetendő pótdíjak beszedése és kezelése, amennyiben a késedelmes fizetés az esedékességtől számított hat hónapon belül történik, valamint a beszedett fenntartási díjak egy részének a részt vevő tagállamok részére történő felosztása;
f) [a megtámadott] rendelet 5. cikkében említett, a fordítási költségek visszatérítésére létrehozott kompenzációs rendszer kezelése;
g) annak biztosítása, hogy az európai szabadalom jogosultjának egységes hatály iránti kérelme a szabadalom megadásáról szóló értesítésnek az Európai Szabadalmi Közlönyben történő meghirdetését követő egy hónapon belül benyújtásra kerüljön az ESZE 14. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárási nyelven; és
h) annak biztosítása, hogy az egységes hatályt feltüntessék az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásában, amennyiben egységes hatály iránti kérelmet nyújtottak be, és azt [a megtámadott] rendelet 6. cikkében meghatározott átmeneti időszak során az abban a cikkben említett fordításokkal együtt nyújtották be, valamint, hogy az ESZH‑t tájékoztassák az [EHESZ‑ek] bármely korlátozásáról, hasznosításának engedélyezéséről, átruházásáról és megvonásáról.
(2) A részt vevő tagállamok biztosítják az e rendeletnek való megfelelést az ESZE keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeik teljesítése során, és e célból együttműködnek. A részt vevő tagállamok az ESZE szerződő államaiként gondoskodnak az e cikk (1) bekezdésében említett feladatokkal kapcsolatos tevékenységek irányításáról és felügyeletéről, valamint biztosítják – e rendelet 12. cikkével összhangban – a fenntartási díjak mértékének és – e rendelet 13. cikkével összhangban – a fenntartási díjak felosztási arányának megállapítását.
Ennek érdekében létrehozzák az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa ESZE 145. cikke értelmében vett albizottságát (a továbbiakban: albizottság).
Az albizottságot a részt vevő tagállamok képviselői és a Bizottság egy megfigyelői státusú képviselője, valamint az ő helyetteseik alkotják, akik távollétükben képviselik őket. A bizottság tagjait szakértők vagy tanácsadók segíthetik.
Az albizottság határozatait a Bizottság álláspontjának kellő figyelembevételével és az ESZE 35. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szabályokkal összhangban hozza meg.
(3) A részt vevő tagállamok az ESZH által az (1) bekezdésben említett feladatok ellátása során hozott határozatokkal szemben hatékony jogvédelmet biztosítanak egy vagy több részt vevő tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságán.”
A megtámadott rendelet
14 A megtámadott rendelet (5), (6), (9) és (15) preambulumbekezdése az alábbiak szerint szól:
„(5) A[z EHESZ‑szel kapcsolatos] fordítási szabályoknak biztosítaniuk kell a jogbiztonságot, ösztönözniük kell az innovációt, így különösen kedvezniük kell a kis‑ és középvállalkozásoknak (kkv‑k). A fordítási szabályoknak könnyebb, kevésbé költséges és jogbiztonságot nyújtó hozzáférést kell biztosítaniuk az [EHESZ‑hez] és a szabadalmi rendszer egészéhez.
(6) Mivel az európai szabadalmak megadásáért az ESZH a felelős, az [EHESZ‑szel] kapcsolatos fordítási szabályoknak az ESZH jelenlegi eljárására kell épülniük. Az említett szabályoknak az eljárási költségek és a műszaki információk hozzáférhetősége tekintetében a gazdasági szereplők érdekei és a közérdek közötti szükséges egyensúly megteremtésére kell irányulniuk.
[...]
(9) Kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén a jogvitában eljáró bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a feltételezett bitorló jóhiszeműen járhatott el azt megelőzően, hogy a fordítást a saját nyelvén megkapta, és esetleg nem volt tudomása arról, vagy nem volt elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy szabadalombitorlást követ el. A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak egyedileg kell megvizsgálnia az adott üggyel kapcsolatos körülményeket, és figyelembe kell vennie többek között, hogy a feltételezett bitorló csak helyi szinten tevékenykedő kkv‑e, továbbá figyelembe kell vennie az ESZH előtti eljárás nyelvét és az átmeneti időszak alatt az egységes hatály iránti kérelemhez mellékelt fordítást.
[...]
(15) Ez a rendelet nem érinti az EUMSZ 342. [cikknek] megfelelően kidolgozott, az Európai Unió intézményeinek nyelveire vonatkozó szabályokat és az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendeletet [(HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.)]. Ez a rendelet az ESZH nyelvi rezsimjén alapul, és nem tekinthető úgy, hogy különleges nyelvi rezsimet hoz létre az Unió számára, továbbá hogy alapot szolgáltat arra, hogy az Unió bármely későbbi jogi aktusában korlátozott nyelvi rezsimet alkalmazzanak.”
15 A megtámadott rendelet 2. cikkének b) pontja „az eljárás nyelvét” e rendelet alkalmazásában úgy határozza meg, mint „az ESZH előtti eljárás során használt nyelv az [ESZE] 14. cikkének (3) bekezdésében meghatározottak szerint”.
16 A megtámadott rendelet 3–7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„3. cikk
Az [EHESZ‑szel] kapcsolatos fordítási szabályok
(1) E rendelet 4. és 6. cikkének sérelme nélkül, nincs szükség további fordításra, amennyiben az egységes hatállyal rendelkező európai szabadalom leírását az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban közzétették.
(2) Az 1257/2012/EU rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelmet az eljárás nyelvén kell benyújtani.
4. cikk
Fordítás jogvita esetén
(1) Egy [EHESZ] feltételezett bitorlásával kapcsolatos jogvita esetén a szabadalom jogosultja a feltételezett szabadalombitorló kérésére és választásának megfelelően rendelkezésre bocsátja az [EHESZ] teljes fordítását annak a részt vevő tagállamnak valamely hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorlásra sor került, vagy annak a tagállamnak valamely hivatalos nyelvén, amelyben a feltételezett szabadalombitorló lakóhelye vagy székhelye található.
(2) Egy [EHESZ‑szel] kapcsolatos jogvita esetén a szabadalom jogosultja a per során az [EHESZ‑ekkel] kapcsolatos jogviták elbírálására a részt vevő tagállamokban hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság felhívására az érintett bíróság eljárásának nyelvén is rendelkezésre bocsátja a szabadalom teljes fordítását.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti fordítások költségei a szabadalom jogosultját terhelik.
(4) Kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén a jogvitában eljáró bíróság – különösen akkor, ha a feltételezett bitorló kkv, természetes személy vagy nonprofit szervezet, egyetem vagy közfinanszírozású kutatóhely – értékeli és figyelembe veszi, hogy azt megelőzően, hogy az (1) bekezdésben említett fordítást megkapta, a feltételezett bitorlónak esetleg nem volt tudomása arról, illetve nem volt elvárható, hogy tudomása legyen arról, hogy bitorolja [az EHESZ‑t].
5. cikk
A kompenzációs rendszer kezelése
(1) Tekintve, hogy az ESZE 14. cikke (2) bekezdésének értelmében az európai szabadalmi bejelentések tetszőleges nyelven nyújthatók be, az 1257/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke alapján azzal a feladattal bízzák meg az ESZH‑t, hogy kezelje a valamennyi fordítási költségnek egy bizonyos összeghatárig történő megtérítésére létrehozott kompenzációs rendszert, amely azon bejelentők számára áll nyitva, akik a szabadalmi bejelentést az Unió valamely olyan hivatalos nyelvén nyújtják be az ESZH‑hoz, amely nyelv nem tartozik az ESZH hivatalos nyelvei közé.
(2) Az (1) bekezdésben említett kompenzációs rendszert az 1257/2012/EU rendelet 11. cikkében említett díjakból kell fedezni, és abból kizárólag olyan kkv‑k, természetes személyek, nonprofit szervezetek, egyetemek és közfinanszírozású kutatóhelyek részesülhetnek, akik vagy amelyek lakóhelye vagy üzleti tevékenységének fő helye valamely tagállamban található.
6. cikk
Átmeneti intézkedések
(1) Az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjával kezdődő átmeneti időszak alatt az 1257/2012/EU rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni:
a) ha az eljárás nyelve a francia vagy a német, az európai szabadalom szövegének teljes angol nyelvű fordítása; vagy
b) ha az eljárás nyelve az angol, az európai szabadalom szövegének teljes fordítása az Unió bármely más hivatalos nyelvére.
(2) Az 1257/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban a részt vevő tagállamok az ESZE 143. cikke alapján azzal a feladattal bízzák meg az ESZH‑t, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett fordításokat az 1257/2012/EU rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelem benyújtása időpontját követően a lehető legrövidebb időn belül tegye közzé. Ezeknek a fordításoknak a szövege joghatással nem rendelkezik, és kizárólag tájékoztatási célokat szolgál.
(3) Az e rendelet alkalmazásának kezdetétől számított hatodik év leteltével, és azt követően kétévente egy független szakértői bizottság elvégzi annak tárgyilagos értékelését, hogy az Unió összes hivatalos nyelvén rendelkezésre áll‑e a szabadalmi bejelentéseknek és szabadalmaknak az ESZH által kifejlesztett eszközzel készített, jó minőségű gépi fordítása. A szakértői bizottságot a részt vevő tagállamok az Európai Szabadalmi Szervezet keretében hozzák létre, és az az ESZH képviselőiből, valamint az európai szabadalmi rendszer felhasználóit képviselő nem kormányzati szervezetek képviselőiből áll, akiket az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa az ESZE 30. cikke (3) bekezdésének megfelelően megfigyelőként hív meg.
(4) A Bizottság az e cikk (3) bekezdésében említett első értékelés alapján, és azt követően kétévente, a későbbi értékelések alapján jelentést nyújt be a Tanácsnak, és adott esetben javaslatot tesz az átmeneti időszak lezárására.
(5) Ha az átmeneti időszakot nem zárják le a Bizottság javaslata alapján, az az e rendelet alkalmazásának kezdőnapját követő 12 év elteltével automatikusan véget ér.
7. cikk
Hatálybalépés
(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
(2) Ezt a rendeletet 2014. január 1‑jétől vagy – amennyiben ez utóbbi a későbbi időpont – az [ESZB‑]megállapodás hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.”
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
17 A Bíróság Hivatalához 2013. március 22‑én érkezett keresetlevelével a Spanyol Királyság benyújtotta a jelen keresetet.
18 A Bíróság elnöke 2013. szeptember 12‑i határozataival a Bíróság eljárási szabályzata 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően megengedte a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, az Európai Parlament és az Európai Bizottság beavatkozását a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében.
19 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– másodlagosan, semmisítse meg az említett rendelet 4., 5. cikkét, 6. cikkének (2) bekezdését és 7. cikkének (2) bekezdését; és
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
20 Az összes beavatkozó által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet, és
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
A keresetről
21 Keresete alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság öt jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak: a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése; a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7) rögzített elvek megsértése annyiban, amennyiben az ESZH‑ra az EHESZ‑szel kapcsolatos adminisztratív feladatokat ruháztak; a jogalap hiánya; a jogbiztonság elvének megsértése és az uniós jog autonómiája elvének megsértése.
Az első, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
22 A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával a Tanács megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUSZ 2. cikkben szereplő elvét, amennyiben az EHESZ vonatkozásában olyan nyelvhasználati rendet alakított ki, amely sérti azon személyek jogait, akiknek a nyelve nem az ESZH valamelyik hivatalos nyelve. Az említett szabályozás egyenlőtlen bánásmódot hoz létre, egyrészt azon uniós polgárok és vállalkozások között, akiknek vagy amelyeknek megvannak az eszközeik arra, hogy bizonyos szintű szakértelemmel rendelkezve megértsék az e nyelveken készített dokumentumokat, másrészt pedig azon uniós polgárok és vállalkozások között, akik vagy amelyek nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, és a dokumentumokat saját költségükre le kell fordíttatniuk. Az Unió összes hivatalos nyelvének használatát érintő minden korlátozást megfelelően indokolni kell, az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett.
23 Először is a közösség számára jogokat biztosító dokumentumok fordításaihoz való hozzáférés nincs biztosítva. Ez abból ered, hogy az EHESZ leírását az eljárás nyelvén teszik közzé, és annak az igénypontok fordítását az ESZH másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell, más fordítás lehetősége nélkül, ami hátrányos megkülönböztetést eredményez, és sérti a jogbiztonság elvét. A megtámadott rendelet még azt a nyelvet sem jelöli meg, amelyen az EHESZ‑t megadják, és azt sem, hogy ezt közzéteszik‑e. Az, hogy a Tanács az ESZH rendszerére támaszkodik az EHESZ nyelvi szabályozásának kialakítása érdekében, nem biztosítja annak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét.
24 Másodszor a megtámadott rendelet aránytalan, és az nem igazolható közérdekű indokokkal. Mindenekelőtt nem kötelező fordítás rendelkezésre bocsátása – legalább az igénypontok esetében –, ami jelentős jogbizonytalanságot eredményez, és negatív hatásokat gyakorolhat a versenyre. Ráadásul az EHESZ fontos szellemi tulajdonjogi jogcím a belső piac szempontjából. Végül e rendelet nem ír elő olyan átmeneti szabályozást, amely biztosítja a szabadalmakról való megfelelő tudomásszerzést. E tekintetben sem a gépi fordítások fejlődése, sem az a kötelezettség nem tekinthető elégséges intézkedésnek, amely szerint jogvita esetén teljes fordítást kell rendelkezésre bocsátani.
25 Ebből következik, hogy az Unió hivatalos nyelvei közötti egyenlőség elve alóli kivétel bevezetését más szempontokkal kellett volna igazolni, mint a megtámadott rendelet (5) és (6) preambulumbekezdésében hivatkozott, tisztán gazdasági jellegű kritériumok.
26 A Tanács először is azt válaszolja, hogy a Szerződésekből nem vezethető le olyan elv, amely szerint az Unió valamennyi hivatalos nyelvét minden körülmények között egyenlően kell kezelni, amit egyébként az EUMSZ 118. cikk második bekezdése is alátámaszt, amely rendelkezésnek nem lenne értelme, ha csak egy lehetséges nyelvhasználati rend létezne, amely az Unió valamennyi hivatalos nyelvére kiterjed.
27 Másodszor a jelenlegi rendszerben minden természetes vagy jogi személy bármilyen nyelven bejelenthet európai szabadalmat, azzal a feltétellel azonban, hogy két hónapon belül benyújtja az ESZH három hivatalos nyelvének egyikén készült fordítást, amely nyelv azután az eljárás nyelve lesz, az igénypontokat pedig az ESZH két másik hivatalos nyelvén is közzéteszik. Így a bejelentést csak akkor fordítják le és teszik közzé spanyol nyelven, ha a szabadalom hatályosítását a Spanyol Királyság vonatkozásában is kérték.
28 Harmadszor a spanyol nyelvű közzététel hiánya csak korlátozott hatással jár. Először is a megtámadott rendelet költségkompenzációs rendszert tartalmaz. Másodsorban a szabadalmakat rendszerint olyan szabadalmi ügyvivők kezelik, akik ismernek más uniós nyelveket. Harmadsorban a spanyol nyelvű tudományos információkhoz való hozzáférésre gyakorolt hatás korlátozott. Negyedsorban az európai szabadalmi bejelentéseknek ténylegesen csak egy kis részét fordítják le spanyol nyelvre. Ötödsorban e rendelet jó minőségű, az Unió valamennyi nyelvére történő gépi fordítási rendszer kialakítását írja elő. Végül hatodsorban az említett rendelet 4. cikke a kis‑ és középvállalkozások, a természetes személyek, a nonprofit szervezetek, az egyetemek és a közfinanszírozású kutatóhelyek esetleges felelősségének korlátozását írja elő.
29 Negyedszer az EHESZ‑szel összefüggésben használt nyelvek számának korlátozása jogszerű, az EHESZ ésszerű költségéhez kapcsolódó célt követ.
30 A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel. Hangsúlyozzák, hogy a különböző gazdasági szereplők közötti egyensúlyra törekvés különösen nehéznek bizonyult, mivel az egységes szabadalomra vonatkozó minden korábbi terv azon bukott meg, hogy a tagállamok különböző állásponton voltak a nyelvhasználati renddel kapcsolatban.
A Bíróság álláspontja
31 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az Unióban való nyelvhasználatra a Szerződésekben való hivatkozások nem tekinthetők az uniós jog azon általános elvének megnyilvánulásaként, amelynek értelmében az uniós polgárok érdekeit érintő valamennyi aktust minden körülmények között le kellene fordítani a saját nyelvükre (Kik kontra OHIM ítélet, C‑361/01 P, EU:C:2003:434, 82. pont; Polska Telefonia Cyfrowa ítélet, C‑410/09, EU:C:2011:294, 38. pont).
32 A jelen esetben nem vitatható, hogy a megtámadott rendelet különbözőképpen kezeli az Unió hivatalos nyelveit. Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, amely az EHESZ‑szel kapcsolatos fordítási szabályokat határozza meg, a szabadalom leírásának az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban való közzétételére utal. E rendelkezés és az ESZE 14. cikkének (1) bekezdése alapján az európai szabadalom szövegét az eljárás nyelvén kell közzétenni, amely nyelvnek az ESZH egyik hivatalos nyelvének, vagyis az angol, francia vagy német nyelvnek kell lennie, és a szabadalom szövegének az igénypontok fordítását az ESZH másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell. Amennyiben az ESZE e rendelkezéseiben foglalt követelmények teljesülnek, semmilyen más fordítás nem szükséges az érintett európai szabadalom egységes hatályának elismeréséhez.
33 Amennyiben lehet jogszerű közérdekű célra hivatkozni, és annak valóságát bizonyítani, emlékeztetni kell arra, hogy a nyelven alapuló eltérő bánásmódnak az arányosság elvét is tiszteletben kell tartania, vagyis alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt cél megvalósítására, továbbá nem lépheti túl az ahhoz szükséges mértéket (lásd: Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑566/10 P, EU:C:2012:752, 93. pont).
34 Ami először is a Tanács által követett célt illeti, a megtámadott rendelet (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy annak célja az 1257/2012 rendelettel létrehozott, EHESZ‑re vonatkozó egységes és egyszerű fordítási rezsim megalkotása. A megtámadott rendelet (4) és (5) preambulumbekezdése szerint a megerősített együttműködésről szóló határozat értelmében az EHESZ‑szel kapcsolatos fordítási szabályoknak egyszerűeknek és költséghatékonyaknak kell lenniük. E szabályoknak egyébiránt biztosítaniuk kell a jogbiztonságot, ösztönözniük kell az innovációt, így különösen kedvezniük kell a kis‑ és középvállalkozásoknak, ugyanígy könnyebb, kevésbé költséges és jogbiztonságot nyújtó hozzáférést kell biztosítaniuk az EHESZ‑hez és a szabadalmi rendszer egészéhez. Ebből következik, hogy a megtámadott rendelet célja a szabadalom által biztosított oltalomhoz való hozzáférés megkönnyítése többek között a kis‑ és középvállalkozások számára.
35 Az ilyen cél jogszerűsége nem vitatható. A feltaláló számára abban az időpontban nyitva álló lehetőségek között, amikor találmányát szabadalom megszerzésével oltalomban kívánja részesíteni, szerepel a kívánt oltalom területi hatályának az egyes lehetőségek előnyeinek és hátrányainak átfogó vizsgálata alapján történő kiválasztása, amely magában foglalja többek között a különböző államokra kiterjedő oltalomhoz fűződő kereskedelmi érdek és a szabadalom ezen államokban való megadásához kapcsolódó, a fordítási költségeket is magában foglaló teljes költség viszonyára vonatkozó bonyolult gazdasági elemzést (lásd ebben az értelemben: BASF‑ítélet, C‑44/98, EU:C:1999:440, 18. pont).
36 Márpedig az ESZE‑ből következő európai szabadalmi oltalmi rendszer jelenleg nagyon bonyolult és költséges azon bejelentő számára, aki a találmányára az összes tagállam területére kiterjedő szabadalommal kíván oltalmat kapni. A szabadalom által az Unióban biztosított oltalom akadályát képezik e bonyolultság és azon költségek, amelyek többek között az ESZH által megadott európai szabadalom jogosultjának azon kötelezettségéből erednek, hogy e szabadalom valamely tagállam területén való hatályosítása érdekében annak fordítását e tagállam hivatalos nyelvén benyújtsa.
37 Egyébiránt nem kétséges, hogy a szabadalmi oltalom ESZE‑ből következő jelenlegi rendszerének szabályai kedvezőtlen hatással vannak az uniós vállalkozások, főként a kis‑ és középvállalkozások innovációs és versenyképességére, amelyek nem képesek az egész Unióra kiterjedő szabadalommal oltalmazott új technológiákat kifejleszteni anélkül, hogy bonyolult és költséges eljárásokat kellene követniük, miközben a megtámadott rendeletben létrehozott nyelvhasználati rend alkalmas arra, hogy könnyebben, kevésbé költséges és fokozottabb jogbiztonságot nyújtó módon biztosítson hozzáférést az EHESZ‑hez és a szabadalmi rendszer egészéhez.
38 Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendeletben létrehozott szabályozás alkalmas‑e azon jogszerű cél megvalósítására, hogy megkönnyítse a szabadalom által biztosított oltalomhoz való hozzáférést.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet célja meghatározni azon európai szabadalmakkal kapcsolatos fordítási szabályokat, amelyeknek az 1257/2012 rendelet egységes hatályt biztosít. Mivel az ESZH felelős az európai szabadalmak megadásáért, a megtámadott rendelet az ESZH‑nál alkalmazandó fordítási szabályokon alapul, amelyek a német, angol és francia nyelvek használatát írják elő, az említett rendelet azonban nem követeli meg az európai szabadalom szövegének vagy legalábbis az igénypontoknak valamennyi azon tagállam hivatalos nyelvére való lefordítását, ahol az EHESZ hatállyal fog rendelkezni, ahogy az az európai szabadalom esetében szükséges. Következésképpen a megtámadott rendeletben létrehozott szabályozás ténylegesen lehetővé teszi a szabadalom által biztosított oltalomhoz való hozzáférés megkönnyítését azzal, hogy csökkenti a fordítási követelményekkel kapcsolatos költségeket.
40 Harmadszor meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott rendeletben létrehozott szabályozás nem lépi‑e túl a kitűzött jogszerű cél megvalósításához szükséges mértéket.
41 E tekintetben a Bíróság a Kik kontra OHIM ítélet (C‑361/01 P, EU:C:2003:434) 92. pontjában hangsúlyozta a szükséges egyensúlyt, amelyet fenn kell tartani egyrészt a gazdasági szereplőknek és a közösségnek az eljárási költségekkel kapcsolatos érdekei, másrészt a szellemi tulajdonjogi jogcímek kérelmezőinek és más gazdasági szereplőknek a jogokat biztosító dokumentumok fordításaihoz való hozzáféréshez fűződő, vagy a több gazdasági szereplő részvételével lefolytatott eljárásokkal kapcsolatos érdekei között is.
42 Ami elsőként a gazdasági szereplőknek és a közösségnek az európai szabadalom egységes hatályának elismerésére irányuló eljárás költségeivel kapcsolatos érdekei közötti egyensúly fenntartását illeti, meg kell állapítani, hogy bár az Unió elkötelezett a többnyelvűség védelme mellett, amelynek jelentőségére emlékeztet az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke, a jelen ítélet 36. pontja kimondta, hogy az összes tagállam területére kiterjedő európai szabadalom megadásához kapcsolódó magas költségek a szabadalom által az Unióban biztosított oltalom akadályát képezik, így elengedhetetlen volt, hogy az EHESZ‑szel kapcsolatos fordítási szabályok költséghatékonyak legyenek.
43 Másodikként ki kell emelni, hogy a Tanács több mechanizmus bevezetését is előirányozta az EHESZ bejelentőinek és a más gazdasági szereplőknek a jogokat biztosító dokumentumok fordításaihoz való hozzáféréshez fűződő, vagy a több gazdasági szereplő részvételével lefolytatott eljárásokkal kapcsolatos érdekei közötti szükséges egyensúly biztosítása érdekében.
44 Következésképpen mindenekelőtt az EHESZ‑hez való hozzáférés megkönnyítése és különösen annak lehetővé tétele érdekében, hogy a kérelmezők az ESZH‑hoz az Unió bármely nyelvén benyújthassák kérelmeiket, a megtámadott rendelet 5. cikke a fordítási költségnek egy bizonyos összeghatárig történő megtérítésére kompenzációs rendszert hoz létre, amely azon bejelentők, nevezetesen a kis‑ és középvállalkozások számára áll nyitva, akik a szabadalmi bejelentést az Unió valamely olyan hivatalos nyelvén nyújtják be az ESZH‑hoz, amely nyelv nem tartozik az ESZH hivatalos nyelvei közé.
45 Ezután az azon vállalkozásokat érintő hátrányok csökkentése érdekében, amelyeknek nincsenek eszközeik arra, hogy bizonyos szintű szakértelemmel rendelkezve megértsék a német, angol vagy francia nyelveken készített dokumentumokat, a Tanács a megtámadott rendelet 6. cikkében legfeljebb tizenkét éves átmeneti időszakot biztosított addig, amíg jó minőségi gépi fordítás az unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető nem lesz. Ezen átmeneti időszak alatt minden egységes hatály iránti kérelemhez mellékelni kell a szabadalom szövegének teljes angol nyelvű fordítását, ha az eljárás nyelve a francia vagy a német; vagy ha az eljárás nyelve az angol, a szabadalom szövegének teljes fordítását az Unió bármely más hivatalos nyelvére.
46 Végül azon vállalkozások védelme érdekében, amelyeknek nincsenek eszközeik arra, hogy bizonyos szintű szakértelemmel rendelkezve megértsék az ESZH valamelyik hivatalos nyelvét, a Tanács a megtámadott rendelet 4. cikkébe jogvita esetén alkalmazandó rendelkezéseket foglalt, amelyek arra irányulnak egyrészt, hogy lehetővé tegyék e gazdasági szereplőknek, hogy ha szabadalombitorlás gyanúja merül fel velük szemben, az e cikkben foglalt feltételek mellett megkapják az EHESZ teljes fordítását, másrészt hogy kártérítési követeléssel kapcsolatos jogvita esetén az azt elbíráló bíróság értékelje és vegye figyelembe a feltételezett bitorló jóhiszeműségét.
47 E tényezőkre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet fenntartja a szóban forgó különböző érdekek közötti szükséges egyensúlyt, és ezért nem lépi túl a kitűzött jogszerű cél megvalósításához szükséges mértéket. Következésképpen, ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 61–74. pontjában lényegében megállapította, az EHESZ‑szel kapcsolatos fordítási szabályok megalkotása keretében a Tanács azon döntése, hogy az Unió hivatalos nyelveit eltérő bánásmódban részesíti, és a német, angol és francia nyelvre korlátozza a nyelvhasználatot, megfelel az e rendelet által követett jogszerű célnak és arányos azzal.
48 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A második, a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7) rögzített elvek megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
49 A Spanyol Királyság előadja, hogy a Tanács azáltal, hogy a megtámadott rendelet 5. cikkében és 6. cikkének (2) bekezdésében a ESZH‑ra bízta a fordítási költség megtérítésére létrehozott kompenzációs rendszer kezelését, illetve az átmeneti intézkedések keretében a fordítások közzétételét, megsértette a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7) rögzített, a Romano‑ítéletben (98/80, EU:C:1981:104) és a Tralli kontra EKB ítéletben (C‑301/02 P, EU:C:2005:306) megerősített elveket.
50 Először is sem az 1257/2012 rendelet preambuluma, sem pedig a megtámadott rendelet preambuluma nem tartalmazza e hatáskör‑átruházás objektív igazolását.
51 Másodszor a Meroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) kiderül, hogy az átruházás csak olyan egyértelműen körülhatárolt végrehajtási hatáskörökre irányulhat, amelyek tekintetében nincs mérlegelési mozgástér, és amelyek gyakorlása ezért szigorúan ellenőrizhető a hatáskört átruházó hatóság által meghatározott objektív kritériumok alapján. Márpedig a jelen ügyben nem ez helyzet.
52 Elsőként a megtámadott rendelet 5. cikke a kompenzációs rendszer kezelését az ESZH‑ra bízza, amely mérlegelési jogkörben dönthet a fordítási költségek visszatérítéséhez való, e rendszer által biztosított jog végrehajtásáról. Ezenkívül, jóllehet a Spanyol Királyság szerint az 1257/2012 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy hatékony bírói jogvédelmet biztosítsanak az e rendelkezés (1) bekezdésében foglalt feladatok ellátása során az ESZH által hozott határozatokkal szemben, és jóllehet e hatáskört kizárólagosan az ESZB‑megállapodás 32. cikke (1) bekezdésének i. pontja értelmében vett egységes szabadalmi bíróságra ruházták, az Európai Szabadalmi Szervezet a bírósági joghatóság alóli és végrehajtás alóli mentesség kiváltságában részesül, így az ESZH aktusait nem lehet bármely bíróság előtt megtámadni.
53 Másodikként a megtámadott rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a fordítások közzétételével kapcsolatos feladat olyan tevékenység, amely tekintetében nincs mérlegelési mozgástér. Az azonban nem lehet bírósági felülvizsgálat tárgya.
54 A Tanács mindenekelőtt rámutat, hogy a Spanyol Királyság nem vitatja, hogy az ESZH közbeiktatásával a részt vevő tagállamokat terheli a kompenzációs rendszer kezelése és a fordítások közzétételének feladata. Márpedig az uniós jog végrehajtása elsődlegesen a tagállamok feladata, a kompenzációs rendszerrel és a fordítások közzétételével kapcsolatos feladatok tekintetében pedig az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése értelmében vett egységes végrehajtási feltételek nem szükségesek. A Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7), a Romano‑ítéletben (98/80, EU:C:1981:104) és a Tralli kontra EKB ítéletben (C‑301/02 P, EU:C:2005:306) rögzített elvek nem relevánsak. Mindenesetre ezeket az elveket nem sértették meg.
55 A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel.
A Bíróság álláspontja
56 Először is meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság beadványaiból kitűnik, hogy e tagállam szerint nem teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé tennék a megtámadott rendelet 5. cikkében és 6. cikkének (2) bekezdésében a Tanács által végrehajtott állítólagos hatáskör‑átruházást, ami a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7) rögzített elvék megsértését eredményezi.
57 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke és 6. cikkének (2) bekezdése az 1257/2012 rendelet 9. cikke alapján arra hívja fel a résztvevő tagállamokat, hogy az általuk meghatározott feladatokat az ESZE 143. cikke alapján az ESZH‑ra bízzák.
58 Ahogy az az 1257/2012 rendelet 1. cikkének (2) bekezdéséből kiderül, ez a rendelet az ESZE 142. cikke értelmében különmegállapodásnak minősül, így az ilyen megállapodásra alkalmazandók ezen egyezmény különmegállapodásokra vonatkozó kilencedik részének rendelkezései, amelyek között szerepel az egyezmény 142–149. cikke.
59 Az ESZE 143. és 145. cikke értelmében, a részt vevő államoknak az ESZE kilencedik részének rendelkezéseit alkalmazó csoportja feladatokkal bízhatja meg az ESZH‑t.
60 Az említett rendelkezések végrehajtása céljából rendelkezik úgy az 1257/2012 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének d) és f) pontja, hogy a részt vevő tagállamok az ESZH‑t megbízzák egyrészt a megtámadott rendelet 6. cikkében említett fordításoknak az ugyanezen cikkben említett átmeneti időszak során való közzétételével, másrészt pedig az e rendelet 5. cikkében említett, a fordítási költségek visszatérítésére létrehozott kompenzációs rendszer kezelését magában foglaló feladatokkal.
61 Márpedig e feladatok elválaszthatatlanul kapcsolódnak az 1257/2012 rendeletben létrehozott egységes szabadalmi oltalom végrehajtásához, amely szabadalommal kapcsolatos fordítási szabályokat a megtámadott rendelet rögzíti.
62 Meg kell tehát állapítani, hogy az ESZH további feladatokkal való megbízása az ezen egyezmény 142. cikke értelmében vett különmegállapodásnak a részt vevő tagállamok mint az ESZE szerződő felei általi megkötéséből ered.
63 Mivel – ellentétben azzal, amit a Spanyol Királyság állít – a Tanács nem ruházott a részt vevő tagállamokra vagy az ESZH‑ra olyan végrehajtási hatásköröket, amelyek az uniós jog értelmében kizárólag őt illetik meg, a Bíróság által a Meroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7) rögzített elvek nem alkalmazhatók.
64 Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.
A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a megtámadott rendelet 4. cikkének nincs jogalapja
A felek érvei
65 A Spanyol Királyság előadja, hogy a 4. cikk megtámadott rendeletbe való beiktatása érdekében igénybe vett jogalap téves, mivel e rendelkezés nem egy európai oltalmi jogcím „nyelvhasználati rendjére” vonatkozik, az EUMSZ 118. cikk második bekezdésének megfelelően, hanem egyes, bírósági eljárással összefüggő eljárási garanciákat tartalmaz, amelyek nem alapulhatnak az EUM‑Szerződés e rendelkezésén.
66 A Tanács azt állítja, hogy a megtámadott rendelet valóban nyelvhasználati rendet állapít meg, mivel meghatározza az EHESZ egységes hatályának megadását és bejegyzését követően megkövetelhető fordításokat. Következésképpen e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése az EHESZ nyelvhasználati rendjét állapítja meg, és az egységes hatály bejegyzését követő helyzet tekintetében rögzíti, hogy nincs szükség további fordításra, amennyiben az európai szabadalom leírását az ESZE‑vel összhangban közzétették. Az említett rendelet 4. cikke joghézagot tölt be, ugyanis az ESZE által előírt nyelvhasználati rend nem határoz meg nyelvi előírásokat jogvita esetén. Ezenkívül, mivel az uniós jog nem harmonizálta a tagállamok eljárási szabályait, gondoskodni kell arról, hogy a feltételezett szabadalombitorlót mindig megillesse a jog, hogy megkapja az érintett EHESZ teljes fordítását.
67 A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel.
A Bíróság álláspontja
68 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ilyen elemnek számít többek között az aktus célja és tartalma (Bizottság kontra Tanács ítélet C‑377/12, EU:C:2014:1903, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Egyesült Királyság kontra Tanács ítélet, C‑81/13, EU:C:2014:2449, 35. pont).
69 A jelen esetben a megtámadott rendelet célját illetően meg kell állapítani, hogy e rendelet a címe és az 1. cikke értelmében az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködést hajtja végre az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében. Ahogy az a megtámadott rendelet (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, a megtámadott rendelet célja az EHESZ‑ekre vonatkozó egységes és egyszerű fordítási rend megalkotása.
70 Ami a megtámadott rendelet tartalmát illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, a jogvita esetén való fordításra és az átmenti intézkedésekre vonatkozó cikkek sérelme nélkül, nincs szükség további fordításra, amennyiben az egységes hatállyal rendelkező európai szabadalom leírását az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban közzétették. Ezen utolsó rendelkezés szerint az európai szabadalom szövegét az eljárás nyelvén kell közzétenni, és annak az igénypontok fordítását az ESZH másik két hivatalos nyelvén is tartalmaznia kell.
71 A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a megtámadott rendelet az EUMSZ 118. cikk második bekezdésének megfelelően megállapítja az EHESZ‑re vonatkozó nyelvhasználati rendet, amelyet az ESZE 14. cikkének (6) bekezdésére való utalással határoz meg.
72 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 118. cikk második bekezdése az európai oltalmi jogcímre vonatkozó nyelvhasználati rend meghatározása kapcsán nem zárja ki az azon szervezet nyelvhasználati rendjére való utalást, amelyhez az a szerv tartozik , amelyre az egységes hatállyal rendelkező oltalmi jogcím megadását fogják bízni. Nem releváns egyébiránt az, hogy a megtámadott rendelet nem kimerítően határozza meg az EHESZ‑re alkalmazandó nyelvhasználati rendet. Az EUMSZ 118. cikk második bekezdése ugyanis nem követeli meg, hogy a Tanács az e cikk első bekezdése alapján létrehozott szellemi tulajdonjogi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati rendet teljes egészében harmonizálja.
73 Ami a megtámadott rendelet 4. cikkét illeti, meg kell állapítani, hogy az közvetlenül az EHESZ‑re vonatkozó nyelvhasználati rendet érinti, mivel a jogviták sajátos összefüggésében határozza meg az EHESZ‑szel kapcsolatos különös fordítási szabályokat. Mivel ugyanis az EHESZ‑re vonatkozó nyelvhasználati rendet a megtámadott rendelet rendelkezéseinek összessége határozza meg, pontosabban a különböző helyzetekre vonatkozó 3., 4. és 6. cikk, e rendelet 4. cikke a jogalap szempontjából nem választható el a rendelet többi rendelkezésétől.
74 A fenti megfontolásokra tekintettel el kell tehát utasítani a Spanyol Királyság azon érvét, miszerint az EUMSZ 118. cikk második bekezdése nem lehet a megtámadott rendelet 4. cikkének jogalapja.
75 Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.
A negyedik, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
76 A Spanyol Királyság azzal érvel, hogy a Tanács megsértette a jogbiztonság elvét. Mindenekelőtt a megtámadott rendelet korlátozza a gazdasági szereplők információhoz való jutásának lehetőségeit, mivel az EHESZ szövegét csak az eljárás nyelvén teszik közzé, kizárva az ESZH többi hivatalos nyelvét. Ezt követően, e rendelet nem jelöli meg az EHESZ megadásának részletes, többek között a nyelvhasználatra vonatkozó szabályait. Ezenkívül a kompenzációs rendszer kezelésével összefüggésben nem jelöli meg sem a költségek felső határát, sem megállapításuk módját. Egyebekben az említett rendelet 4. cikkének rendelkezései nem elegendőek ahhoz, hogy kiküszöböljék az EHESZ‑re vonatkozó információk hiányát. Az EHESZ‑nek a jogvita esetén biztosított fordítása ugyanis nem rendelkezik jogi erővel, és e rendelkezés nem ír elő konkrét következményeket arra az esetre, amikor a szabadalombitorló jóhiszeműen járt el. Végül a gépi fordítási eszköz nem létezett a megtámadott rendelet elfogadásának időpontjában, és nincs arra biztosíték, hogy az működőképes olyan területen, ahol a fordítás pontossága elsőrangú kérdés.
77 A Tanács úgy véli, hogy a Spanyol Királyság állításai sértik a közvetett igazgatás és a szubszidiaritás elveit, amelyeken az uniós jog alapul. A megtámadott rendelet a tagállamokra hagyja az olyan elemek konkrét szabályozását, mint a kompenzációs rendszer vagy a gépi fordítások. A jogbiztonság elve nem kívánja meg azt, hogy valamennyi szabályt a legkisebb részletekig rögzítsék az alaprendeletben, mivel bizonyos szabályokat megállapíthatnak a tagállamok, illetve azokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy végrehajtási aktusokban is lehet rögzíteni. Egyebekben a megtámadott rendelet 4. cikkének (4) bekezdése a lényeges elemeket, valamint a nemzeti bíróság általi alkalmazásukkal kapcsolatos szempontokat állapítja meg.
78 A beavatkozók egyetértenek a Tanács érveivel
A Bíróság álláspontja
79 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek annak érdekében, hogy az érintettek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodhassanak (lásd France Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑81/10 P, EU:C:2011:811, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; LVK – 56 ítélet, C‑643/11, EU:C:2013:55, 51. pont).
80 Először a Spanyol Királyság azon érve, amely szerint a megtámadott rendelet korlátozza a gazdasági szereplők információhoz való jutásának lehetőségeit, az említett rendeletben létrehozott nyelvhasználati rendet vitatja annyiban, amennyiben az nem írja elő az EHESZ valamennyi uniós hivatalos nyelvre való lefordítását. Márpedig az ilyen érvelést a jelen bíróság az első jogalap keretében elutasította.
81 Másodszor azon érvet illetően, miszerint a megtámadott rendelet nem tartalmazza az egységes hatály megadására vonatkozó, többek között nyelvhasználati szabályokat, az e rendelet és az 1257/2012 rendelet releváns rendelkezéseinek együttes értelmezése kizárja a jogbiztonság elvének bármely sérelmét.
82 A megtámadott rendelet 3. cikkének (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy az 1257/2012/EU rendelet 9. cikkében említett, egységes hatály iránti kérelmet az eljárás nyelvén kell benyújtani. E tekintetben az eljárás nyelvét a megtámadott rendelet 2. cikkének b) pontja akként határozza meg, hogy az az ESZH előtti eljárásnak az ESZE 14. cikkének (3) bekezdése értelmében vett nyelve.
83 Az 1257/2012 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az egységes hatályt be kell jegyezni az egységes szabadalmi oltalom nyilvántartásába, mivel e rendelet 2. cikkének e) pontja alapján az ilyen nyilvántartás az ESZH által kezelt európai szabadalmi nyilvántartás részét képezi. Márpedig az ESZE 14. cikkének (8) bekezdése szerint az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket az ESZH három hivatalos nyelvén kell megtenni.
84 Harmadszor ami a költségek felső határának vagy e felső határ meghatározási módjának állítólagos hiányát illeti, elegendő azt megállapítani – miként azt lényegében a főtanácsnok az indítványa 110. és 111. pontjában megállapította –, hogy az 1257/2012 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a részt vevő tagállamok az ESZE szerződő államaiként gondoskodnak az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett feladatokkal kapcsolatos tevékenységek irányításáról és felügyeletéről, valamint ennek érdekében létrehozzák az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa ESZE 145. cikke értelmében vett albizottságát, így az albizottság keretében a részt vevő tagállamok feladatkörébe tartozik, hogy döntsenek a költségek felső határáról vagy e felső határ meghatározási módjáról. Ennélfogva e tekintetben a jogbiztonság elvének semmilyen megsértését sem lehet megállapítani.
85 Negyedszer az a körülmény, hogy a szabadalom csupán a megadása nyelvén vált ki joghatásokat, a fordítása – amelyet a megtámadott rendelet 4. cikke szerint jogvita esetén kell biztosítani – azonban nem, nem hoz létre jogbizonytalanságot, mivel a szóban forgó gazdasági szereplők egyértelműen megállapíthatják a hiteles nyelvet az EHESZ által biztosított oltalom terjedelmének értékelése céljából.
86 Ötödször nem sérti a jogbiztonság elvét az sem, hogy nincs meghatározva annak az esetnek a konkrét következménye, amikor a szabadalombitorló jóhiszeműen járt el. Épp ellenkezőleg, ahogy az a megtámadott rendelet (9) preambulumbekezdéséből kitűnik, e körülmény lehetővé teszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak, hogy egyedileg megvizsgálja többek között, hogy a feltételezett bitorló csak helyi szinten tevékenykedő kis‑ és középvállalkozás‑e, továbbá figyelembe kell vennie az ESZH előtti eljárás nyelvét és az átmeneti időszak alatt az egységes hatály iránti kérelemhez mellékelt fordítást.
87 Hatodszor, ami a Spanyol Királyság azon állítását illeti, hogy a megtámadott rendelet elfogadásakor még nem működő gépi fordítási rendszer megfelelő működésére nincs biztosíték, meg kell állapítani, hogy az valójában az uniós jogalkotó azon döntését vitatja, hogy tizenkét éves átmeneti időszakot biztosított a nyelvhasználati rend azon részére, amely a szabadalmi bejelentések és a szabadalom szövegének valamennyi uniós nyelvre történő gépi fordításához kapcsolódik. Márpedig jóllehet igaz, hogy az említett, az átmeneti időszak végén működőképes rendszer megfelelő működésének biztosítéka hiányzik, ez nem alapozza meg a megtámadott rendelet jogbiztonság elvének megsértése miatti megsemmisítését, mivel ilyen biztosíték nem adható. Következésképpen a Spanyol Királyság érvét, mint hatástalant el kell utasítani.
88 Ilyen körülmények között nem állapítható meg a jogbiztonság elvének megsértése.
89 A negyedik jogalapot tehát el kell utasítani.
Az ötödik, az uniós jog autonómiája elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
90 A Spanyol Királyság előadja, hogy a megtámadott rendelet 7. cikke ellentétes az uniós jog autonómiájának elvével, mivel különbséget tesz egyrészt az említett rendelet hatálybalépése, másrészt pedig annak 2014. január 1‑jei alkalmazása között, jelezve, hogy ezt az időpontot elhalasztják, amennyiben az ESZB‑megállapodás a 89. cikke (1) bekezdésének megfelelően addigra nem lép hatályba. A jelen ügyben az ESZB‑megállapodás felei számára biztosítottak hatáskört egy uniós norma hatálybalépési időpontjának meghatározására, következésképpen uniós hatáskör gyakorlására. A Spanyol Királyság hozzáteszi, hogy a Tanácsnak a jogalkotási gyakorlatra vonatkozó példái nem relevánsak.
91 A Tanács előadja, hogy az 1257/2012 rendelet (9), (24) és (25) preambulumbekezdésének együttes értelmezéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotónak az EHESZ megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében meghozott politikai döntése az volt, hogy az EHESZ‑t független bírósági szerv működéséhez kapcsolta, amelyet már az első EHESZ megadása előtt létre kell hozni. E tekintetben semmilyen jogi akadálya nincs annak, hogy kapcsolatot alakítsanak ki az EHESZ és az Egységes Szabadalmi Bíróság között, amit az 1257/2012 rendelet (24) és (25) preambulumbekezdése megfelelően megindokol. Egyébként a jogalkotási gyakorlatban több példa is van az uniós aktus alkalmazhatósága és egy ezen aktustól független esemény közötti kapcsolatra.
92 A beavatkozók egyetértenek a Tanács észrevételeivel.
A Bíróság álláspontja
93 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet 7. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a rendeletet „2014. január 1‑jétől vagy – amennyiben ez utóbbi a későbbi időpont – az [ESZB‑]megállapodás hatálybalépésének napjától kell alkalmazni”.
94 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében valamely rendeletnek az EUMSZ 288. cikk második bekezdése szerinti közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy a hatálybalépéséhez és a jogalanyok javára vagy hátrányára való alkalmazásához nincs szükség a nemzeti jogba átültető intézkedésekre, kivéve ha a szóban forgó rendelet a tagállamokra bízza, hogy maguk hozzák meg az ahhoz szükséges jogszabályi, rendeleti, közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket, hogy az említett rendelet rendelkezései alkalmazhatók legyenek (lásd: Bussone‑ítélet, 31/78, EU:C:1978:217, 32. pont; ANAFE‑ítélet, C‑606/10, EU:C:2012:348, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 A jelen esetben ez az eset áll elő, mivel az uniós jogalkotó annak érdekében, hogy a megtámadott rendelet rendelkezései alkalmazhatók legyenek, maga hagyta a tagállamokra egyrészről több intézkedésnek az ESZE által rögzített jogi keretben történő elfogadását, másrészről pedig az egységes szabadalmi bíróság felállítását, mely utóbbi, ahogyan az említett rendelet (24) és (25) preambulumbekezdésében is szerepel, létfontosságú az ilyen szabadalmak megfelelő működése, az ítélkezési gyakorlat következetessége és az ebből fakadó jogbiztonság, valamint a szabadalom jogosultjai számára a költséghatékonyság biztosítása érdekében.
96 Az eddigi megfontolásokból az következik, hogy az ötödik jogalapot el kell utasítani.
97 A fenti megállapítások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében, valamint a Spanyol Királyság által a megtámadott rendelet részleges megsemmisítése iránt másodlagosan előterjesztett kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
98 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Spanyol Királyság pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell e tagállamot a saját költségein felül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.
99 Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik költségeiket.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a keresetet elutasítja.
2) A Spanyol Királyság a saját költségein felül viseli az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.
3) A Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, az Európai Parlament és az Európai Bizottság viseli a saját költségeit.
Aláírások