A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2023. november 23.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – 2001/29/EK irányelv – A 2. cikk e) pontja – Műsorsugárzó szervezetek – A műsorok rögzítésének többszörözésére vonatkozó jog – Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja – A magáncélú másolatra vonatkozó kivétel – Méltányos díjazás – A műsorsugárzó szervezeteket ért hátrány – Egyenlő bánásmód – A műsorsugárzó szervezeteket a méltányos díjazáshoz való jogból kizáró nemzeti szabályozás”
A C‑260/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Erfurt (erfurti regionális bíróság, Németország) a Bírósághoz 2022. április 19‑én érkezett, 2022. március 31‑i határozatával terjesztett elő
a Seven.One Entertainment Group GmbH
és
a Corint Media GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, T. von Danwitz, P. G. Xuereb, A. Kumin és I. Ziemele (előadó) bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: K. Hötzel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. március 29‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Seven.One Entertainment Group GmbH képviseletében C. Masch és W. Raitz von Frentz Rechtsanwälte,
– a Corint Media GmbH képviseletében O. Fiss és M. von Albrecht Rechtsanwälte,
– a német kormány képviseletében J. Möller, J. Heitz és M. Hellmann, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Guizzi avvocato dello Stato,
– az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, F. Koppensteiner és G. Kunnert, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. von Rintelen és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. július 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.) 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Seven.One Entertainment Group GmbH (a továbbiakban: Seven.One), egy műsorsugárzó szervezet, és a Corint Media GmbH, egy közös jogkezelő szervezet között a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti „méltányos díjazás” megfizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2001/29 irányelv (4), (9), (31), (35) és (38) preambulumbekezdései az alábbiakat mondják ki:
„(4) A szerzői jog és a szomszédos jogok szabályozási kereteinek harmonizálása a jogbiztonság növekedése, illetve a szellemi tulajdon magas szintű védelme révén jelentős erőforrásokat mozgósít az alkotó és újító tevékenységek – egyebek között a hálózati infrastruktúra – fejlesztésére, hozzájárulva ezáltal az európai ipar fejlődéséhez és fokozódó versenyképességéhez, mind a tartalomszolgáltatás és az információtechnológia területén, mind általában az ipari és kulturális szektorban. Ez elősegíti a munkahelyek megőrzését, továbbá hozzájárul a munkahelyteremtéshez.
[…]
(9) A szerzői jog és szomszédos jogok harmonizációjának a magas szintű védelemből kell kiindulnia, tekintve hogy ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz. Az általuk nyújtott védelem hozzájárul az alkotó tevékenység fenntartásához és fejlődéséhez a szerzők, az előadóművészek, az előállítók és a fogyasztók, valamint a kultúra, az ipar és a nagyközönség érdekében. A szellemi tulajdon ennek megfelelően a tulajdon részeként nyert elismerést.
[…]
(31) Megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak különböző csoportjainak, valamint a jogosultak és a védelemben részesülő művek és teljesítmények felhasználói csoportjainak [helyesen: a védelem alatt álló teljesítmények felhasználóinak] jogai és érdekei között. A jogok tekintetében a tagállamok által megállapított kivételeket és korlátozásokat az új elektronikus környezet fényében felül kell vizsgálni. Az egyes engedélyköteles cselekményekre vonatkozó kivételek és korlátozások terén fennálló különbségek közvetlen negatív hatást gyakorolnak a belső piac működésére a szerzői jog és szomszédos jogok terén. Ezek a különbségek a művek határokon átnyúló felhasználása, illetve a határokon átnyúló tevékenységek továbbfejlődésének következtében még erőteljesebbé válhatnak. A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében ezeket a kivételeket és korlátozásokat egységesebben kell meghatározni. A harmonizáció mértékét az határozza meg, hogy az adott kivételek és korlátozások hogyan hatnak a belső piac zavartalan működésére.
[…]
(35) A kivételek vagy korlátozások egyes eseteiben a jogosultaknak méltányos díjazás jár, hogy ezáltal a védelemben részesülő műveik és egyéb teljesítményeik felhasználása ellenében megfelelő ellentételezésben részesüljenek. E méltányos díjazás formájának, részletszabályainak és lehetséges mértékének megállapításánál figyelembe kell venni minden egyes eset sajátos körülményeit. A körülmények értékelésénél alkalmazható szempont lehet a jogosultaknál az érintett cselekmény miatt felmerülő esetleges kár mértéke. Amennyiben a jogosultak már valamilyen formában – például egy felhasználási díj részeként – díjazásban részesültek, külön vagy további díjazás őket nem illetheti meg. A méltányos díjazás mértékének megállapításakor teljes egészében figyelembe kell venni az ezen irányelv szerinti műszaki intézkedések alkalmazásának mértékét. Olyan helyzetekben, amikor a jogosultat ért hátrány csak minimális lenne, díjfizetési kötelezettség nem keletkezhet [helyesen: Olyan helyzetekben, amikor a jogosultat ért hátrány csak minimális lenne, előírható, hogy ne keletkezzen díjfizetési kötelezettség.].
[…]
(38) A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy méltányos díjazás biztosítása fejében a hang‑, kép‑ és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés joga alól kivételt, illetve korlátozást állapítsanak meg. Ide tartozhat a jogosultakat ért hátrányok ellentételezése érdekében alkalmazott díjazási rendszer bevezetése, illetve fenntartása is. Bár az ilyen díjazási rendszerek közötti különbségek hátrányosan befolyásolják a belső piac működését, az analóg magáncélú többszörözés tekintetében valószínűleg nem gyakorolnak jelentős hatást az információs társadalom fejlődésére. A digitális magáncélú többszörözés valószínűleg jóval nagyobb mértékben terjed el, és gazdasági jelentősége is nagyobb lesz. A digitális és az analóg magáncélú többszörözés közötti különbségeket ezért kellőképpen figyelembe kell venni, és bizonyos vonatkozásokban különbséget kell tenni köztük.”
4 Ezen irányelvnek „A többszörözési jog” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
b) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
c) a hangfelvétel‑előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és a többszörözött példányai tekintetében;
e) a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”
5 Az említett irányelv „Kivételek és korlátozások” című 5. cikke, a (2) és az (5) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(2) A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:
[…]
b) bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek, amelynek meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az érintett művel vagy más védelem alatt álló teljesítménnyel kapcsolatban alkalmaztak‑e a 6. cikkben meghatározott műszaki intézkedést;
[…]
(5) Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”
A német jog
6 Az 1965. szeptember 9‑i Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte – Urheberrechtsgesetz (szerzői és szomszédos jogokról szóló törvény, BGBl. 1965 I., 1273. o.) az alapeljárás tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: UrhG) 53. §‑ának (1) bekezdése előírja:
„A természetes személyek által magáncélra, bármely típusú adathordozóra történő egyedi másolatkészítés feltétele, hogy a másolatok sem közvetve, sem közvetlenül nem szolgálnak haszonszerzési célt, és azokat nem nyilvánvalóan illegális úton készített vagy a közönség számára hozzáférhetővé tett példány alapján készítik. A másolatkészítésre jogosult személy harmadik személlyel is készíttethet másolatot, amennyiben ez ingyenesen történik, vagy amennyiben a másolatkészítést papírra vagy hasonló hordozóra, fotómechanikai vagy ehhez hasonló hatású eljárással végzik.”
7 Az UrhG 54. §‑ának (1) bekezdése szerint:
„Ha a mű jellege miatt számítani lehet az 53. § (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 60a‑60f. § alapján megengedett többszörözésre, a szerző méltányos díjazást követelhet az önmagukban vagy más eszközökkel, adathordozókkal vagy tartozékokkal együtt ilyen másolatok készítésére használt eszközök és adathordozók gyártójától.”
8 Az UrhG 87. §‑ának szövege a következő:
„(1) A műsorsugárzó szervezetek kizárólagos joggal rendelkeznek arra, hogy
[…]
2. műsorukról kép‑ és hangfelvételt vagy fényképet készítsenek, valamint a kép‑ és hangfelvételt vagy fényképet többszörözzék és terjesszék, a bérleti jog kivételével.
[…]
(4) A 10. § (1) bekezdését és az 1. rész 6. szakaszának rendelkezéseit – a 47. § (2) bekezdésének második mondata és az 54. § (1) bekezdése kivételével – értelemszerűen kell alkalmazni.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 A Corint Media egy közös jogkezelő szervezet, amely kereskedelmi televíziós és rádiós műsorszolgáltatók szerzői és szomszédos jogait kezeli. Ebben az összefüggésben az üres adathordozókra kivetett díjakból befolyó bevételeket szétosztja a műsorsugárzó szervezetek között.
10 A Seven.One egy műsorsugárzó szervezet, amely reklámbevételből finanszírozott kereskedelmi televíziós műsort szolgáltat és sugároz Németország egész területén.
11 E feleket jogkezelő szerződés köti, amely a Seven.One szerzői és szomszédos jogainak a Corint Media általi kizárólagos gyakorlását és hasznosítását szabályozza. E tekintetben a Seven.One e szerződésnek megfelelően többek között azt kérte a Corint Mediától, hogy fizessen számára díjazást az üres adathordozókra kivetett díjak címén. A Corint Media azonban nem tud eleget tenni ennek a kérésnek, mivel az UrhG 87. §‑ának (4) bekezdése kizárja a műsorsugárzó szervezetek méltányos díjazáshoz való jogát.
12 A kérdést előterjesztő bíróságban kétségek merültek fel afelől, hogy a nemzeti szabályozás összhangban áll‑e az uniós joggal. E bíróság először is megjegyzi, hogy a méltányos díjazást a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően a kizárólagos többszörözési jognak a magáncélú másolatra vonatkozó kivétel által érintett jogosultjai – köztük a műsorsugárzó szervezetek – részére kell fizetni. Márpedig e rendelkezés nem írja elő a méltányos díjazás egyes jogosultak terhére történő korlátozását. Továbbá a műsorsugárzó szervezeteknek az üres adathordozó‑díjból való, a nemzeti szabályozás által előírt kizárása ellentétes az egyenlő bánásmódnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 20. cikke szerinti elvével. Végül e kizárás korlátozhatja a Charta 11. cikkében foglalt műsorsugárzás szabadságát.
13 E körülmények között a Landgericht Erfurt (erfurti regionális bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2001/29/EK irányelvet, hogy a műsorsugárzó szervezetek az úgynevezett magáncélú másolatra vonatkozó kivétel keretében előírt, a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti méltányos díjazáshoz való jog közvetlen és eredeti jogosultjai?
2) A 2001/29/EK irányelv 2. cikkének e) pontjából eredő jogukra tekintettel kizárhatók‑e a műsorsugárzó szervezetek a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti méltányos díjazáshoz való jogból azért, mert filmelőállítóként is megilletheti őket a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti méltányos díjazáshoz való jog?
3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Annak ellenére megengedett‑e a műsorsugárzó szervezetek általános jellegű kizárása, hogy azok konkrét műsortervüktől függően részben csak igen csekély mértékben szereznek filmelőállítói jogokat (különösen a harmadik felek által felhasználni engedélyezett műsorokat nagy arányban tartalmazó televíziós műsorok esetében), részben pedig egyáltalán nem szereznek filmelőállítói jogokat (különösen a rádiós műsorszolgáltatók esetében)?”
A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről
14 A Bíróság Hivatalához 2023. július 26‑án benyújtott beadványában a Seven.One a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását kérte.
15 Kérelmének alátámasztására a Seven.One arra hivatkozott, hogy a főtanácsnok indítványa alaposabb vitát, sőt korrekciót igényel. A Seven.One többek között megjegyzi egyrészt, hogy a műsorsugárzó szervezetek – 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti ‑ műsoraik rögzítése többszörözésének engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jogát ugyanúgy kell kezelni, mint e szervezeteknek a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 28. o.) 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt, műsoraik rögzítésének engedélyezésére, illetve megtiltására vonatkozó kizárólagos jogát. Másrészt a műsorsugárzó szervezeteket a magáncélú többszörözés címén ért hátrány értékelése nem bízható a nemzeti bíróság mérlegelésére.
16 E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és az eljárási szabályzat nem teszi lehetővé az ezen alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltek számára, hogy a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (2022. június 9‑i Préfet du Gers és Institut national de la statistique et des études économiques ítélet, C‑673/20, EU:C:2022:449, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Másrészt az EUMSZ 252. cikk második bekezdése szerint a főtanácsnok teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjeszt elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. Nem a bíráknak vagy a feleknek szánt véleményről van tehát szó, amely valamely, Bíróságon kívüli hatóságtól származik, hanem maga az intézmény egy tagjának egyedi, indokolással ellátott és nyilvánosan kifejtett véleményéről. Ilyen körülmények között a főtanácsnok indítványát a felek nem vitathatják. Egyébiránt a Bíróságot nem köti sem ezen indítvány, sem pedig a főtanácsnok ezen indítvány alapjául szolgáló indokolása. Következésképpen az, ha az érdekelt fél nem ért egyet a főtanácsnok indítványával, bármilyen kérdéseket is vizsgáljon a főtanácsnok az indítványában, önmagában nem indokolhatja a szóbeli szakasz újbóli megnyitását (2022. június 9‑i Préfet du Gers és Institut national de la statistique et des études économiques ítélet, C‑673/20, EU:C:2022:449, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Mindazonáltal az eljárási szabályzat 83. cikke értelmében a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kell eldönteni, amelyet az érdekeltek nem vitattak meg.
19 A jelen ügyben azonban a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információval rendelkezik. Egyébiránt a Bíróság megjegyzi, hogy a Seven.One által az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelmének alátámasztására előadott körülmények nem minősülnek olyan új tényeknek, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy befolyásolják az általa ily módon meghozandó határozatot.
20 E körülmények között nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
21 Együttesen vizsgálandó kérdéseivel az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja az e rendelkezésben előírt méltányos díjazáshoz való jogból azokat a műsorsugárzó szervezeteket, amelyek műsorainak rögzítését természetes személyek magáncélra és nem kereskedelmi célokra többszörözték.
22 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, továbbá annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az említett rendelkezés részét képezi, valamint adott esetben annak keletkezését (2019. december 19‑i Nederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet, C‑263/18, EU:C:2019:1111, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Először is a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok az ezen irányelv 2. cikkében szabályozott kizárólagos többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg bármely hordozóra természetes személyek által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek.
24 E tekintetben e 2. cikk e) pontjából kifejezetten kitűnik, hogy a műsorsugárzó szervezetek, az e cikk a)–d) pontjában említett más jogosultakhoz hasonlóan, kizárólagos joggal rendelkeznek a „közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésé[re], illetve megtiltásá[ra]” műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.
25 Így a 2001/29 irányelv 2. cikke e) pontjának és 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának együttes olvasatából az következik, hogy a kizárólagos többszörözési jog jogosultjainak minősülő műsorsugárzó szervezetek számára főszabály szerint el kell ismerni a méltányos díjazáshoz való jogot azokban a tagállamokban, amelyek bevezették a magáncélú másolatokra vonatkozó kivételt, amennyiben a műsoraik rögzítésének többszörözését természetes személyek magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló célból végzik.
26 Ezt a szó szerinti értelmezést megerősíti másodsorban a szövegkörnyezet, amelybe e rendelkezések illeszkednek, valamint a 2001/29 irányelv keletkezéstörténete is.
27 Így egyrészt rá kell mutatni arra, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikke, amely az a)–e) pontjában meghatározza a jogosultak különböző csoportjainak kizárólagos többszörözési jogát, nem valósít meg eltérő bánásmódot a jogosultak e csoportjai között. E tekintetben a 2001/29 irányelv alapjául szolgáló, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 1997. december 10‑i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(97) 628 végleges) indokolásából az is kitűnik, hogy az ezen irányelv 2. cikkében elfogadott megoldás biztosítja, hogy a szerzők, előadóművészek, hangfelvétel‑ és filmelőállítók, valamint műsorsugárzó szervezetek ugyanolyan szintű védelemben részesüljenek műveik és más, jogi védelem alatt álló teljesítmények vonatkozásában a többszörözési jog által védett cselekmények tekintetében.
28 Másrészt a 2001/29 irányelv (35) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy bizonyos kivételek esetén a jogosultak méltányos díjazást kell kapjanak annak érdekében, hogy műveik és egyéb teljesítményeik felhasználása ellenében megfelelő ellentételezésben részesüljenek. Egyébiránt a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b pontjában foglalt kivétel bevezetésének ezen irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerint az a feltétele, hogy kizárólag olyan különös esetekben alkalmazzák, amelyek nem sérelmesek a mű rendes felhasználására, és nem károsítják indokolatlanul a jogosult jogos érdekeit.
29 Ebből következik, hogy e rendelkezések – hacsak nem fosztjuk meg őket mindennemű hatékony érvényesülésüktől – előírják azon tagállam számára, amely bevezetett magáncélú másolatra vonatkozó kivételt, hogy a hatásköre keretein belül biztosítsa e díjazás hatékony beszedését, amelynek célja a sérelmet szenvedő szerzők számára ellentételezést nyújtani, különösen ha e sérelem e tagállam területén éri őket (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 8‑i Ametic ítélet, C‑263/21, EU:C:2022:644, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Harmadszor, ezt az értelmezést erősítik meg a szóban forgó rendelkezések által követett célok is.
31 Egyfelől a 2001/29 irányelv (4) és (9) preambulumbekezdése kimondja, hogy ezen irányelv célja a szellemi tulajdon magas szintű védelmének biztosítása, amely jelentős beruházásokat ösztönöz az alkotó és újító tevékenységek, egyebek mellett a hálózati infrastruktúra terén, és hozzájárul ezáltal az európai ipar fejlődéséhez és fokozódó versenyképességéhez, valamint hogy a szerzői jog és szomszédos jogok harmonizációjának a magas szintű védelemből kell kiindulnia, tekintve hogy ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz.
32 Másfelől különösen ami az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja által követett célkitűzést illeti, az irányelv (35) és (38) preambulumbekezdéséből kiderül, e rendelkezés az európai uniós jogalkotó azon szándékára utal, amellyel olyan sajátos kompenzációs rendszert szeretett volna bevezetni, amelynek alkalmazását a jogosultakat érő azon hátrány hozza működésbe, amely főszabály szerint az ő részükre történő „rekompenzáció” vagy „ellentételezés” megfizetésének kötelezettségét keletkezteti (2022. március 24‑i Austro‑Mechana ítélet, C‑433/20, EU:C:2022:217, 37. pont; 2022. szeptember 8‑i Ametic ítélet, C‑263/21, EU:C:2022:644, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 A Bíróság azt is kimondta, hogy a magáncélú másolat természetes személy általi készítését olyan cselekménynek kell tekinteni, amely hátrányt okozhat az érintett jogosultnak, amennyiben azt e jogosult előzetes engedélye nélkül végzi (2017. november 29‑i VCAST‑ítélet, C‑265/16, EU:C:2017:913, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjában említett műsorszolgáltatók számára, főszabály szerint, az e 2. cikkben kifejezetten említett más jogosultakhoz hasonlóan, azon tagállamokban, amelyek bevezették a magáncélú másolatra vonatkozó kivételt, el kell ismerni az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt méltányos díjazáshoz való jogot.
35 Mivel a 2001/29 irányelv rendelkezései nem szabályozzák részletesebben a méltányos díjazás rendszerének különböző elemeit, a tagállamok széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azok meghatározására. A tagállamok feladata különösen azon személyek meghatározása, akik e díjazást kötelesek megfizetni, valamint az említett díjazás formájának, részletszabályainak és mértékének rögzítése (lásd ebben az értelemben: 2022. március 24‑i Austro‑Mechana ítélet, C‑433/20, EU:C:2022:217, 41. pont; 2022. szeptember 8‑i Ametic ítélet, C‑263/21, EU:C:2022:644, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Az ilyen méltányos díjazás formájának, részletszabályainak és lehetséges mértékének meghatározása során a tagállamok feladata, hogy – amint az a 2001/29 irányelv (35) preambulumbekezdéséből kitűnik – figyelembe vegyék az egyes esetek sajátos körülményeit, és különösen a jogosultak által a szóban forgó cselekmény miatt elszenvedett esetleges hátrányokat. E preambulumbekezdés pontosítja, hogy az olyan helyzetekben, amikor a jogosultat ért hátrány csak minimális lenne, előírható, hogy ne keletkezzen díjfizetési kötelezettség.
37 Az állandó ítélkezési gyakorlatból tehát az következik, hogy a méltányos díjazásnak, valamint ebből eredően az alapjául szolgáló rendszernek és e díjazás mértékének a magáncélú másolatok készítése folytán a jogosultakat ért hátrányhoz kell kötődnie. Ugyanis minden olyan méltányos díjazás, amely nem kapcsolódik a jogosultaknak az ilyen másolatkészítéssel okozott hátrányhoz, nem egyeztethető össze a 2001/29 irányelv (31) preambulumbekezdésében kimondott azon követelménnyel, amely szerint megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak és a védelem alatt álló teljesítmények felhasználói között (2013. július 11‑i Amazon.com International Sales és társai ítélet, C‑521/11, EU:C:2013:515, 62. pont; 2022. március 24‑i Austro‑Mechana ítélet, C‑433/20, EU:C:2022:217, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy hasonlóan ahhoz, ahogyan a tagállamok számára fennáll a lehetőség arra, hogy rendelkezzenek vagy ne rendelkezzenek a 2001/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő egyik vagy másik kivételről, amelyek között szerepel a magáncélú másolatra vonatkozó kivétel is, e tagállamok – ahogyan azt az említett irányelv (35) preambulumbekezdése megerősíti – az általuk szabadon alkalmazott kivételek hatálya alá eső bizonyos esetekben választásuk szerint rendelkezhetnek a méltányos díjazás fizetése alóli mentességről abban az esetben, ha a jogosultaknak okozott hátrány minimális (2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet, C‑463/12, EU:C:2015:144, 59. és 60. pont).
39 A kár meghatározását illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kétségtelenül kitűnik, hogy azon küszöbérték meghatározásának, amelyen belül e hátrány e preambulumbekezdés értelmében véve minimálisnak minősíthető, a tagállamok mérlegelési mozgásterének körébe kell tartoznia (2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet, C‑463/12, EU:C:2015:144, 61. pont).
40 Ugyanakkor az is szükséges, hogy e küszöbérték alkalmazása során a tagállamok tiszteletben tartsák az egyenlő bánásmód elvét, amely a Charta 20. cikkében említett uniós jogi alapelv (2015. március 5‑i Copydan Båndkopi ítélet, C‑463/12, EU:C:2015:144, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A jelen esetben először is meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok is tette indítványának 30. pontjában, hogy nem releváns az a német kormány által az összes műsorsugárzó szervezet méltányos díjazáshoz való jog alóli kizárásának igazolása érdekében hivatkozott körülmény, hogy közülük bizonyos szervezetek, amelyek filmelőállítók is, e címen már részesülnek méltányos díjazásban.
42 Egyrészt ugyanis e különböző jogosultak kizárólagos többszörözési jogának tárgya nem azonos. Míg a 2001/29 irányelv 2. cikkének d) pontja a filmek első rögzítése előállítóinak kizárólagos jogot biztosít filmjeik eredeti és többszörözött példányai többszörözésének engedélyezésére, és védi ezen előállítók szervezeti és gazdasági teljesítményét, ezen irányelv 2. cikkének e) pontja a műsorsugárzó szervezetek számára biztosít kizárólagos jogot az általuk sugárzott műsorok rögzítéseinek többszörözésére, és védi a műsorban megnyilvánuló technikai teljesítményt. Ebből következik, hogy az e jogosultaknak a magáncélú másolat címén okozott hátrányok sem esnek egybe.
43 Másrészt, amint az az iratokból kitűnik, a műsorsugárzó szervezetek filmelőállítói minősége eltérő intenzitású lehet attól függően, hogy maguk állítják elő műsoraikat, saját anyagi és személyzeti erőforrásaikkal, hogy szerződéses partnerek megrendelésére gyártott műsorokat sugároznak, vagy hogy harmadik személyek által készített, felhasználási engedély tárgyát képező műsorokat sugároznak.
44 Másodszor, amint arra a jelen ítélet 37. és 40. pontja emlékeztet, a méltányos díjazás alapjául szolgáló rendszernek, és e díjazás mértékének a magáncélú másolatok készítése folytán a jogosultakat ért hátrányhoz kell kötődnie, és tiszteletben kell tartania a Charta 20. cikkében rögzített egyenlő bánásmód elvét.
45 Ebben az összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy az említett elv megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható. Az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és észszerű megfontolásokon alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt, jogszerű céllal, illetve arányos az érintett bánásmód által elérni kívánt céllal (2008. december 16‑i Huber ítélet, C‑524/06, EU:C:2008:724, 75. pont; 2023. május 4‑i Glavna direktsia „Pozharna bezopasnost i zashtita na naselenieto” [Éjszakai munka] ítélet), C‑529/21–C‑536/21 és C‑732/21–C‑738/21, EU:C:2023:374, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 E tekintetben, figyelemmel a jelen ítélet 23–34. pontjában szereplő megfontolásokra, meg kell állapítani, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének d) pontjában említett műsorsugárzó szervezetek az e cikkben említett más jogosultakkal összehasonlítható helyzetben vannak, mivel e jogosultak mindegyike számára biztosított az e rendelkezésben meghatározott kizárólagos többszörözési jog.
47 Az e műsorsugárzó szervezetek és más jogosultak közötti eltérő bánásmódnak tehát objektív és észszerű kritériumon kell alapulnia, és arányosnak kell lennie az érintett bánásmód által elérni kívánt céllal.
48 E tekintetben a jogosultak műsorsugárzó szervezetekből álló csoportja által a műsoraik rögzítésének magáncélú másolása miatt elszenvedett hátrány hiánya vagy „minimális” mértéke – a jelen ítélet 36. és 37. pontjában felidézett megfontolásokra tekintettel – ilyen objektív és észszerű kritériumnak minősül, amely nem haladja meg a jogosultak és a védelem alatt álló teljesítmények felhasználói közötti megfelelő egyensúly fenntartásához szükséges mértéket.
49 Mindazonáltal, figyelemmel a jelen ítélet 38. és 39. pontjában szereplő megfontolásokra, a nemzeti bíróság feladata egyrészt, hogy objektív kritériumok alapján meggyőződjön arról, hogy a műsorsugárzó szervezeteket, a jogosultak 2001/29 irányelv 2. cikkében említett egyéb kategóriáitól eltérően, csak „minimálisnak” minősíthető hátrány érje műsoraik rögzítésének engedély nélküli többszörözése címén. Másrészt meg kell vizsgálnia, objektív kritériumok alapján szintén, hogy a műsorsugárzó szervezetek által alkotott jogosulti kategórián belül e szervezetek mindegyike összehasonlítható helyzetben van‑e, különösen az általuk elszenvedett hátrány tekintetében, ami igazolja, hogy e szervezetek összessége ki van zárva a méltányos díjazáshoz való jog alól.
50 Ugyanis csak ezzel a kettős feltétellel lehet úgy tekinteni, hogy a nemzeti szabályozás, amely az összes említett szervezetet kizárja a méltányos díjazás joga aló, megfelel a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményeknek.
51 E tekintetben az írásbeli észrevételeket előterjesztő érdekelt felek nem értenek egyet sem a műsorsugárzó szervezetek által műsoraik rögzítésének magáncélú másolása miatt elszenvedett hátrány jellegét és mértékét illetően, sem pedig azon helyzetek összehasonlíthatóságát illetően, amelyekben e szervezetek vannak, aszerint, hogy részesülnek‑e állami finanszírozásban, vagy sem.
52 Amint arra a főtanácsnok indítványának 26. pontjában lényegében rámutatott, a műsorsugárzó szervezeteket esetlegesen ért hátrány fennállásának és mértékének, valamint azon helyzetek összehasonlíthatóságának vizsgálata, amelyekben a műsorsugárzó szervezetek esetlegesen különböző kategóriái vannak, ténybeli értékelésnek minősül, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie.
53 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja az e rendelkezésben előírt méltányos díjazáshoz való jogból azokat a műsorsugárzó szervezeteket, amelyek műsorainak rögzítését természetes személyek magáncélra és nem kereskedelmi célokra többszörözték, amennyiben e szervezetek „minimálisnak” nem minősíthető, esetleges hátrányt szenvednek el.
A költségekről
54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja az e rendelkezésben előírt méltányos díjazáshoz való jogból azokat a műsorsugárzó szervezeteket, amelyek műsorainak rögzítését természetes személyek magáncélra és nem kereskedelmi célokra többszörözték, amennyiben e szervezetek „minimálisnak” nem minősíthető, esetleges hátrányt szenvednek el.
Aláírások