A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2023. november 23.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Vámunió – 952/2013/EU rendelet – A 42. cikk (1) bekezdése – A tagállamok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írjanak elő – A behozott áruk származási országának helytelen bejelentése – A vámhiány 50%‑ának megfelelő vámigazgatási bírság kiszabását előíró nemzeti szabályozás – Az arányosság elve”
A C‑653/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2022. október 18‑án érkezett, 2022. október 10‑i határozatával terjesztett elő
a J. P. Mali Kerékpárgyártó és Forgalmazó Kft.
és
a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök (előadó), O. Spineanu‑Matei, J.‑C. Bonichot, S. Rodin és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében Bottka V. és F. Moro, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.) 42. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a J. P. Mali Kerékpárgyártó és Forgalmazó Kft. (a továbbiakban: J. P. Mali) és a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (Magyarország) (a továbbiakban: fellebbviteli igazgatóság) között, a behozott áruk származási országának helytelen bejelentése miatt a J. P. Malival szemben kiszabott vámigazgatási bírság tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 952/2013 rendelet (9) és (38) preambulumbekezdése kimondja:
„(9) Az [Európai] Unió vámunión alapul. Indokolt – mind az Unión belüli gazdálkodók, mind az uniós vámhatóságok érdekében – a jelenlegi vámjogszabályoknak egy vámkódexben történő egybegyűjtése. A belső piac koncepciójára alapozva az említett vámkódexnek tartalmaznia kell azokat az általános szabályokat és eljárásokat, amelyek biztosítják az Unió és az Unió vámterületén kívüli országok vagy területek közötti áruforgalommal kapcsolatban uniós szinten bevezetett vámtarifa és egyéb közös szakpolitikai intézkedések végrehajtását [...].
[...]
(38) Indokolt, hogy az érintett személy jóhiszeműségét figyelembe vegyék azokban az esetekben, amikor a vámtartozás a vámjogszabályok be nem tartása révén keletkezett, és a minimálisra kell csökkenteni az adós hanyagságának hatását.”
4 E rendelet „Információnyújtás a vámhatóságok számára” címet viselő 15. cikke a következőket írja elő:
„(1) A vámalakiságok elvégzésében vagy a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személyek kötelesek a vámhatóságok kérésére, az előírt határidőn belül a megfelelő formában a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani a szükséges okmányokat és információkat, valamint megadni részükre a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget.
(2) A vámáru‑nyilatkozat [...] benyújtásával az érintett személy felelősséggel tartozik a következőkért:
a) az árunyilatkozatban [...] megadott információ pontossága és teljessége;
b) az árunyilatkozatot [...] alátámasztó okmányok hitelessége, pontossága és érvényessége;
[…]
Amikor […] az érintett személy vámjogi képviselője nyújtja be az árunyilatkozatot […], a vámjogi képviselőre is vonatkoznak a jelen bekezdés első albekezdésében megállapított kötelezettségek.”
5 Az említett rendelet „Szankciók alkalmazása” címet viselő 42. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„Minden tagállamnak rendelkeznie kell a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.”
6 Ugyanezen rendeletnek a „Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás” címet viselő 79. cikke kimondja:
„(1) Behozatalivám‑köteles áruk esetében behozatalivám‑tartozás keletkezik az alábbiak bármelyikének be nem tartása esetén:
a) az egyik olyan kötelezettség, amelyet a vámjogszabályok a nem uniós áruknak az Unió vámterületére való bejuttatásával [...] kapcsolatban állapítanak meg,
[...]
(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben az adós a következők bármelyike:
a) az a személy, akinek az érintett kötelezettségeket teljesítenie kellett;
[...]”
7 A 952/2013 rendelet „Megszűnés” címet viselő 124. cikke előírja:
„(1) A vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám összegének az adós igazságszolgáltatási szerv által megállapított fizetésképtelensége miatti behajthatatlanságára vonatkozó, hatályos rendelkezések sérelme nélkül, a behozatalivám‑ vagy kivitelivám‑tartozás valamely következő módon szűnik meg:
[...]
b) a behozatali vagy kiviteli vám összegének megfizetésével;
[...]
h) ha a vámtartozás a 79. vagy a 82. cikk alapján keletkezett, és a következő feltételek teljesülnek:
i. a mulasztás, amely vámtartozás keletkezéséhez vezetett, nem volt jelentős hatással az átmeneti megőrzés vagy az érintett vámeljárás helyes lefolytatására, és nem valósított meg megtévesztési kísérletet;
ii. minden, az áruk helyzetének rendezéséhez szükséges alakiságot ezt követően elvégeznek;
[...]
k) ha a (6) bekezdéstől függően a vámtartozás a 79. cikk alapján keletkezett, és a vámhatóságok számára kielégítő bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy az árukat nem használták fel vagy fogyasztották el, és az Unió vámterületéről kiszállították azokat.
[...]
(6) Az (1) bekezdés k) pontjában említett esetben a vámtartozás nem szűnik meg a megtévesztést megkísérlő személlyel vagy személyekkel szemben.
[...]”
A magyar jog
8 Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvénynek az alapeljárás tárgyát képező közigazgatási határozat elfogadása időpontjában hatályos változata (a továbbiakban: Vámtörvény) szerinti 2. §‑ának 6. pontja a következőképpen határozta meg a „vámhiány” fogalmát:
„a keletkezett vámok és egyéb terhek és az annál kisebb összegben közölt vámok és egyéb terhek különbözete, továbbá a keletkezett, de nem közölt vámok és egyéb terhek összege, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás esetét; [...]”
9 E fogalommeghatározás 2022. július 28‑i hatállyal a következőképpen módosult:
„a keletkezett vámok és egyéb terhek és az annál kisebb összegben közölt vámok és egyéb terhek különbözete, továbbá a keletkezett, de nem közölt vámok és egyéb terhek összege, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás esetét azzal, hogy [...] nem minősül [...] vámhiánynak a [952/2013 rendelet] 124. cikk (1) bekezdés h) vagy k) pontja alapján megszűnt vámtartozás, és a vámfelügyelettel, vámigazgatási üggyel összefüggő jogsértés miatt keletkezett 10 euró alatti vámtartozás.”
10 A Vámtörvény 84. §‑a értelmében:
„(1) Az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki [...]
a) árunyilatkozat‑adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával [...]
[...] összefüggő jogsértés esetén.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
a) a nyilatkozattevő a vám‑árunyilatkozat [...] benyújtásakor nem biztosítja
aa) az árunyilatkozatban, [...] megadott információ pontosságát és teljességét [...]
[...]
(8) Ha az (1) bekezdés szerinti jogsértések vagy ezekkel összefüggő mulasztás eredményeként vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként – a (12) és (13) bekezdésben, a 85. § (1), (3) és (4) bekezdésében és a 86. §‑ban meghatározott kivétellel – a vámhiány összegének 50%‑át kell megállapítani.
[...]
(10) Ha az (1) bekezdés szerinti jogsértések vagy ezekkel összefüggő mulasztás eredményeként nem keletkezik vámhiány, vámigazgatási bírságként – a (12) és (13) bekezdésben, a 85. § (1), (3) és (4) bekezdésében és a 86. §‑ban meghatározott kivétellel –
a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében 100 000 forintig [(HUF) (hozzávetőleg 270 euró)], minden más személy esetében 500 000 forintig [(hozzávetőleg 1350 euró)]
[...] terjedő összeget kell megállapítani.”
11 E törvény 85. §‑a előírja:
„(1) Ha a vámhatóság megállapítja, hogy
a) a jogsértést vagy ezzel összefüggő mulasztást nem a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével követték el,
b) a kötelezettségszegés vagy mulasztás következményeként nem keletkezik vámhiány, vagy a keletkező vámhiány összege természetes személy esetében a 30 000 forintot [(hozzávetőleg 80 euró)], jogi személy esetében 150 000 forintot [(hozzávetőleg 400 euró)] nem haladja meg, és
c) az érintett személy a 84. § (1) bekezdésében meghatározott valamely kötelezettségszegést vagy mulasztást az annak megállapításától számított egy éven belül első alkalommal követi el,
a vámhatóság a bírság kiszabását mellőzi, és figyelmezteti az érintett személyt.
[...]
(3) A (4) bekezdésben foglaltak kivételével nem lehet vámigazgatási bírságot megállapítani árunyilatkozat‑adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával összefüggésben, ha a nyilatkozattevő [...] kérelmezi a vám‑árunyilatkozat módosítását [...].
(4) Ha a nyilatkozattevő [...] a közölt vámokat és egyéb terheket is érintő információ alapján a vámhatóság erre irányuló áruátengedést követő ellenőrzésének megkezdését követően, de még az áruátengedést követő ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv közlése előtt kérelmezi a vám‑árunyilatkozat módosítását az ellenőrzés tárgykörét érintően, vámigazgatási bírságként – az (1) bekezdésben és a 86. §‑ban meghatározott kivétellel – a 84. § (8), (10) és (13) bekezdése szerint megállapítható bírságösszeg 50%‑át kell kiszabni.”
12 Az említett törvény 86. §‑a a következőket mondja ki:
„Ha a jogsértést vagy mulasztást a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével követik el, és annak eredményeként vám és egyéb teherfizetési kötelezettség keletkezik, a vámigazgatási bírság összege a kötelezettségszegés vagy mulasztás eredményeként keletkezett vám és egyéb teherfizetési kötelezettség 200%‑a. [...]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
13 A magyar jog szerinti J. P. Mali társaság 2017‑ben és 2018‑ban tajvani székhelyű társaságoktól szerzett be kerékpárokat és kerékpáralkatrészeket. A vámjogi képviselőjeként eljáró ZeMeX Kereskedelmi és Szállítmányozó Kft. ezen áruk szabad forgalomba bocsátása céljából vámáru‑nyilatkozatokat nyújtott be, amelyeken az említett áruk származási helyeként Tajvant jelölte meg.
14 A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Baranya Megyei Adó‑ és Vámigazgatósága (Magyarország) (a továbbiakban: elsőfokú vámhatóság) megállapította, hogy a behozott kerékpárok és kerékpáralkatrészek valójában Kínából származnak, így behozatalukra dömpingellenes vámot kellett volna kivetni. Ennélfogva e hatóság a 2020. december 10‑i határozataival, amelyek 2020. december 29‑én emelkedtek jogerőre, 26 077 000 HUF (hozzávetőleg 70 000 euró) összegű vámtartozás megfizetését követelte a J. P. Malitól, amelyet e társaság vámjogi képviselője meg is fizetett.
15 A J. P. Malinál lefolytatott áruátengedést követő vámellenőrzés során összegyűjtött adatok alapján az elsőfokú vámhatóság úgy ítélte meg, hogy e társaságnak az ügylet szerződő feleként információkkal kellett rendelkeznie az érintett áruk beszerzéseinek körülményeiről. A vizsgálati jegyzőkönyv többek között az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egyik jelentésén alapult, amelyben megállapításra került, hogy az ezen áruk exportőreként feltüntetett tajvani székhelyű társaság érintett volt abban, hogy kínai kerékpáralkatrészek származására vonatkozóan hamis nyilatkozatokat tettek.
16 Mivel az elsőfokú vámhatóság úgy ítélte meg, hogy a J. P. Mali a Vámtörvény 84. §‑a (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése a) pontjának aa) alpontja szerinti jogsértést követett el, e törvény 84. §‑ának (8) bekezdése alapján 13 039 000 HUF (hozzávetőleg 35 000 euró) összegű vámigazgatási bírságot szabott ki vele szemben.
17 A J. P. Mali fellebbezést nyújtott be e vámhatóság határozata ellen a fellebbviteli igazgatósághoz. Ez utóbbi a 2021. április 22‑i határozatával azzal az indokkal utasította el e keresetet, hogy a J. P. Mali feladata volt az áruk származásának helyes bejelentése, valamint hogy kerékpár‑forgalmazóként ismernie kellett a tevékenységére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, köztük a dömpingellenes vámra vonatkozó rendelkezéseket, és kellő körültekintéssel kellett megválasztania a szerződéses partnereit, így a harmadik országbeli exportőrét is. A vámáru‑nyilatkozatokban foglalt pontatlanságok a vámfizetésre kötelezett személy rendes üzleti kockázatának körébe tartoznak.
18 Másfelől a fellebbviteli igazgatóság e határozatban úgy ítélte meg, hogy a J. P. Malival szemben kiszabott bírság a vámtörvény helyes alkalmazásán alapult, és nem sérti az uniós jogot.
19 E tekintetben megállapította, hogy a származási ország pontatlan megjelölése miatt az érintett áruk vámértéke a valósnál jelentősen alacsonyabb összegben került megállapításra, ami vámhiányt keletkeztetett. Úgy ítélte meg, hogy a Vámtörvény 2. §‑ának 6. pontja és 84. cikkének (8) bekezdése alapján e vámhiány 50%‑os vámigazgatási bírság alkalmazását vonja maga után, amelynek alapjául a vámhatóság által megállapított kötelezettség együttes összege szolgál, anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy a vámjogszabályok megsértése felróható volt‑e a J. P. Malinak. Nincs helye e bírság mellőzésének, mivel a vámtörvényben ezzel összefüggésben előírt konjunktív feltételek nem teljesülnek, és az nem is csökkenthető, tekintettel arra, hogy a J. P. Mali az áruátengedést követő ellenőrzések megkezdése után, de még az annak megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv közlése előtt nem kezdeményezte helyzetének rendezését.
20 A J. P. Mali a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt vitatta a fellebbviteli igazgatóság határozatát. Arra hivatkozik, hogy a vámhiány 50%‑ának megfelelő átalánybírság nem áll arányban a jogsértés súlyával.
21 A J. P. Mali megjegyzi, hogy az importőrök csak korlátozott információkkal rendelkeznek az áruk előállításáról és azok származásáról, és e tekintetben az exportőrök által szolgáltatott adatokra vannak utalva. Rámutat arra, hogy a jelen ügyben a független köztestületként működő tajvani kereskedelmi kamara olyan igazolásokat állított ki a részére, amelyek megerősítik az exportőrök által az érintett áruk származására vonatkozóan szolgáltatott adatokat. Úgy véli, hogy a magyar szabályozás, amennyiben nem teszi lehetővé az ilyen körülmények figyelembevételét, és a vámjogszabályok betartásának elmulasztása esetén akkor is súlyos bírságot szab ki az importőrrel szemben, ha e jogsértés neki nem róható fel, ellentétes az uniós joggal, különösen pedig a 952/2013 rendelet szankciókra vonatkozó rendelkezéseivel.
22 A fellebbviteli igazgatóság, az alapeljárás alperese szerint a J. P. Mali ezen érvelése nem megalapozott. A vámtörvény érdemi különbségtételt alkalmaz a vámjogszabályok megsértésének jellege és azok következményei szerint. E törvény ugyanis eltérő szankciókat ír elő aszerint, hogy a jogsértés vámhiányhoz vezetett‑e, vagy sem. Ezt meghaladóan az említett törvény 85–86. §‑a értelmében a szankció a jogsértések súlyozása miatt még a vámhiányt eredményező jogsértés esetén is eltér.
23 A Fővárosi Törvényszék úgy véli, hogy kétség merül fel a tekintetben, hogy a Vámtörvény 84. §‑ának (8) bekezdésében előírt szankció összeegyeztethető‑e a 952/2013 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében foglalt arányosság követelményével.
24 E bíróság úgy véli, hogy a Vámtörvény e rendelkezése nem teszi lehetővé annak vizsgálatát, hogy a felperes magatartása felróható volt‑e, és ily módon nincs lehetőség annak értékelésére, hogy e gazdasági szereplő minden tőle elvárható szükséges intézkedést megtett‑e a vámhiányhoz vezető jogsértés elkerülése érdekében.
25 Az említett bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a magyar jogalkotó 2022. július 28‑i hatállyal módosította a Vámtörvény 2. §‑ának 6. pontjában szereplő „vámhiány” fogalmát, azzal egészítve ki e rendelkezést, hogy „[...] nem minősül [...] vámhiánynak a [952/2013 rendelet] 124. cikk (1) bekezdés h) vagy k) pontja alapján megszűnt vámtartozás, és a vámfelügyelettel, vámigazgatási üggyel összefüggő jogsértés miatt keletkezett 10 euró alatti vámtartozás”. E módosítással, amely azonnal alkalmazandó az ezen esetekkel kapcsolatban folyamatban lévő ügyekre, a jogalkotó elismerte, hogy a bírság mértékének megállapítása során a vám elé állítási kötelezettség megszegését vagy az áru vámfelügyelet alóli elvonását eredményező magatartások nem eshetnek ugyanolyan megítélés alá, mint a vámkötelezettségekkel összefüggésben elkövetett kevésbé jelentős mulasztások.
26 A kérdést előterjesztő bíróság szerint meg kell határozni, hogy arányos‑e a Vámtörvény 84. §‑ának (8) bekezdésében előírt szankció, tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az exportőrök és a tajvani kereskedelmi kamara úgy nyilatkozott, hogy az érintett áruk Tajvanról származnak, valamint arra, hogy az áruk tényleges származására csak a vámáru‑nyilatkozat benyújtását követően kézhez kapott OLAF‑jelentés alapján derült fény.
27 E körülmények között a Fővárosi Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni [a 952/2013 rendeletet], hogy [e rendelet] 42. cikk[ének] (1) bekezdésében előírt arányosság követelményének megfelel [a] Vámtörvény 84. § (8) bekezdése, amely nem teszi lehetővé az árunyilatkozat adatainak helytállóságával összefüggő jogsértés eredményeként keletkező vámhiány miatt kötelezően kiszabandó vámigazgatási bírság esetén a vámhatóság számára az eset összes körülményeinek, a vám–árunyilatkozatot tevő gazdálkodó felróható magatartásának mérlegelését, hanem kógens rendelkezésként a megállapított vámhiány 50%‑át rendeli kiszabni vámigazgatási bírságként, függetlenül a megvalósított jogsértés súlyától, a vám árunyilatkozatot tevő gazdálkodó felróhatóságának vizsgálatától és értékelésétől?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
28 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 952/2013 rendelet 15. cikke a vámalakiságok elvégzésében vagy a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személyeket arra kötelezi, hogy a vámáru‑nyilatkozataikban pontos és teljes körű információkat szolgáltassanak.
29 E kötelezettség figyelmen kívül hagyása az e rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vámjogszabályok betartása elmulasztásának” minősül. E fogalom ugyanis nem kizárólag a csalárd tevékenységekre vonatkozik, hanem magában foglalja az uniós vámjogszabályok bármely be nem tartását, függetlenül attól, hogy arra szándékosan vagy gondatlanságból, vagy éppen az érintett gazdasági szereplő bármely vétkes magatartásának hiányában került‑e sor (lásd ebben az értelemben: 2020. március 4‑i Schenker ítélet, C‑655/18, EU:C:2020:157, 30–32. és 45. pont; 2023. június 8‑i Zes Zollner Electronic ítélet, C‑640/21, EU:C:2023:457, 59. pont).
30 Ami a vámjogszabályok ilyen be nem tartásának következményeit illeti, az említett rendelet 42. cikke (1) bekezdésének megfelelően az egyes tagállamok feladata, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írjanak elő többek között a helytelen információk vámáru‑nyilatkozatban való rendelkezésre bocsátására, ideértve azokat az eseteket is – amelyek közé a kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügy tartozik –, amelyek során az importőr az Unió vámterületén kívüli országban vagy területen kibocsátott hivatalos tanúsítványokra támaszkodva jóhiszeműen jár el.
31 Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szankció, amely a pontatlan információk eredményeképpen megállapított vámhiány 50%‑ának megfelelő közigazgatási bírságból áll, a 952/2013 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében hatékonynak és visszatartó erejűnek tekinthető. Az ilyen szankció ugyanis arra ösztönözheti az uniós gazdasági szereplőket, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy helyes információkkal rendelkezzenek az általuk behozott árukról, és hogy az általuk a vámáru‑nyilatkozatokban szolgáltatott információk pontosak és teljes körűek legyenek. Ily módon hozzájárul az e rendelet (9) preambulumbekezdésében kimondott azon célkitűzés megvalósításához, hogy biztosítsák az Unió és az Unió vámterületén kívüli országok vagy területek közötti árukereskedelemre vonatkozó vámtarifa és egyéb közös szakpolitikai intézkedések alkalmazását.
32 A szóban forgó szankció arányosságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az e szabályozásban bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. A tagállamoknak azonban e hatáskörüket az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk. Ezen elv alapján a közigazgatási, illetve büntető intézkedések nem léphetnek túl azon, ami az e jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, és e célokhoz képest nem lehetnek túlzottak sem (2023. június 8‑i Zes Zollner Electronic ítélet, C‑640/21, EU:C:2023:457, 60. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az említett elv nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek és a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat (2017. március 22‑i Euro‑Team és Spirál‑Gép ítélet, C‑497/15 és C‑498/15, EU:C:2017:229, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott adatokból kitűnik, hogy a magyar jogalkotó a vámjogszabályok betartásának elmulasztása esetére olyan közigazgatási bírságot előíró szankciórendszert vezetett be, amelynek összege közvetlenül arányos a jogsértés által okozott vámhiány összegével.
35 Ugyanis mivel az e rendszerben előírt közigazgatási bírság főszabály szerint e vámhiány 50%‑ának felel meg, minél nagyobb az említett – például az áruk származási országának vagy területének pontatlan megjelöléséből eredő – vámhiány, annál magasabb a bírság összege. Ezzel szemben minél kisebb a vámhiány, annál alacsonyabb a bírság összege. Ezenkívül akár mentesség is biztosítható a bírság kiszabása alól, ha a vámhiány összege elhanyagolható.
36 Ez az 50%‑os mérték az uniós vámjogszabályok jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott célkitűzésének jelentőségére tekintettel végeredményben nem tűnik eltúlzottnak.
37 Másfelől a szóban forgóhoz hasonló szabályozás lehetővé teszi az érintett gazdasági szereplő magatartásának széles körű figyelembevételét, többek között azáltal, hogy csalárd tevékenység esetén a bírság mértékét a vámok és egyéb terhek megfizetésére vonatkozó kötelezettség 200%‑ában állapítják meg, amennyiben pedig e gazdasági szereplő jóhiszeműen jár el, és az áruátengedést követő ellenőrzés megkezdése és az ezen ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv közlése előtt pontos információk benyújtásával kérelmezi a vámáru‑nyilatkozat módosítását, a bírság mértékét a vámhiány 25%‑ára csökkentik.
38 A vámok területén az ilyen részletes szabályok lehetővé teszik az arányosság elve tiszteletben tartásának biztosítását. Közelebbről, e szabályok a 952/2013 rendelet (38) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően kellő módon különbséget tesznek azon esetek között, amelyekben az érintett gazdasági szereplő jóhiszemű, és azon esetek között, amelyekben az nem így jár el.
39 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 952/2013 rendelet 42. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az Unióba behozott árukra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatban szereplő pontatlan adatok szolgáltatásával okozott vámhiány esetére olyan közigazgatási bírságot ír elő, amely főszabály szerint a vámhiány 50%‑ának felel meg, és amelyet az érintett gazdasági szereplő jóhiszeműsége és az általa tett óvintézkedések ellenére alkalmaznak, mivel ez az 50%‑os mérték jóval alacsonyabb az e gazdasági szereplő rosszhiszeműsége esetére előírt bírságmértéknél, másfelől pedig az e szabályozásban meghatározott bizonyos helyzetekben, így abban az esetben, ha a jóhiszemű gazdasági szereplő az áruátengedést követő ellenőrzés befejezése előtt helyesbíti a vámáru‑nyilatkozatát, az jelentősen csökken.
A költségekről
40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az Európai Unióba behozott árukra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatban szereplő pontatlan adatok szolgáltatásával okozott vámhiány esetére olyan közigazgatási bírságot ír elő, amely főszabály szerint a vámhiány 50%‑ának felel meg, és amelyet az érintett gazdasági szereplő jóhiszeműsége és az általa tett óvintézkedések ellenére alkalmaznak, mivel ez az 50%‑os mérték jóval alacsonyabb az e gazdasági szereplő rosszhiszeműsége esetére előírt bírságmértéknél, másfelől pedig az e szabályozásban meghatározott bizonyos helyzetekben, így abban az esetben, ha a jóhiszemű gazdasági szereplő az áruátengedést követő ellenőrzés befejezése előtt helyesbíti a vámáru‑nyilatkozatát, az jelentősen csökken.
Lycourgos | Spineanu‑Matei | Bonichot |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. november 23‑i nyilvános ülésen.
A. Calot Escobar | | C. Lycourgos |
hivatalvezető | | tanácselnök |