A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)
2014. november 10.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset és kártérítési kereset – Ciprusi stabilitási támogatási program – A Ciprusi Köztársaság és az ESM között a különös gazdasági feltételrendszerről kötött egyetértési megállapodás – A Törvényszék hatásköre – Okozati összefüggés – Részben elfogadhatatlan, részben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
A T‑289/13. sz. ügyben,
a Ledra Advertising Ltd (székhelye: Nicosia [Ciprus], képviselik: C. Paschalides solicitor és A. Paschalides ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Smulders és J.‑P. Keppenne, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: A. Sáinz de Vicuña Barroso, N. Lenihan és F. Athanasiou, meghatalmazotti minőségben, segítőik: W. Bussian, W. Devroe és D. Arts ügyvédek)
alperesek ellen
egyrészt a Ciprusi Köztársaság és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) között, a különös gazdasági feltételrendszerről szóló, 2013. április 26‑án kötött egyetértési megállapodás 1.23–1.27 pontjának megsemmisítése iránti keresete, másodszor pedig az egyetértési megállapodásba az 1.23–1.27 pont beillesztése és a Bizottság felügyeletre irányuló kötelezettségének megsértése okán a felperes által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), I. Pelikánová és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
Az ESM‑Szerződés
1 2012. február 2‑án Brüsszelben (Belgium) kötötte meg a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság az Európai Stabilizációs Mechanizmus létrehozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: ESM‑Szerződés). Az 1. cikkének (2) bekezdése és a 32. cikkének (2) bekezdése szerint a szerződő felek, azaz azon tagállamok, amelyek pénzneme az eur[ó], nemzetközi pénzügyi intézményt hoznak létre maguk között: az Európai Stabilizációs Mechanizmust (ESM), amely jogi személyiséggel rendelkezik. Az ESM‑Szerződés 2012. szeptember 27‑én lépett hatályba.
2 Az ESM‑Szerződés (1) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„Az Európai Tanács 2010. december 17‑én megállapodott, hogy az euróövezet tagállamainak állandó stabilizációs mechanizmust kell létrehozniuk. [Az ESM] fogja betölteni az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSM) jelenlegi szerepét, szükség esetén pénzügyi segítséget nyújtva az euróövezet tagállamainak.” [nem hivatalos fordítás]
3 Az ESM‑Szerződés 3. cikke a következőképpen ismerteti annak célját:
„Az ESM célja, hogy pénzügyi forrásokat mozgósítson és stabilitási támogatást nyújtson – a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszer alapján – a súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett tagjai számára, amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges. E célból az ESM jogosultságot kap arra, hogy forrást gyűjtsön pénzügyi eszközök kibocsátása vagy pénzügyi és egyéb megállapodások, illetve az ESM‑tagokkal, pénzügyi intézményekkel vagy egyéb harmadik felekkel kötött megállapodások révén.” [nem hivatalos fordítás]
4 Az ESM‑Szerződés 4. cikke kimondja:
„(1) Az ESM Kormányzótanáccsal és Igazgatótanáccsal, valamint főigazgatóval és a szükségesnek tartott személyi állománnyal rendelkezik.
[…]
(3) A közös megegyezéssel hozott döntést a szavazásban részt vevő tagoknak egyhangúlag kell meghozniuk. A tartózkodás nem akadálya a közös megegyezéssel történő döntéshozatalnak.
(4) Eltérve a (3) bekezdéstől, sürgős szavazási eljárásra kerül sor akkor, ha a Bizottság és az [Európai Központi Bank] egyaránt úgy gondolja, hogy pénzügyi támogatás nyújtására vagy végrehajtására vonatkozó, a 13–18. cikkben meghatározott döntés sürgős meghozatalának elmaradása az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilitását veszélyeztetné […]” [nem hivatalos fordítás]
5 Az ESM‑Szerződés 5. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]z Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős tagja, és az [Európai Központi Bank] elnöke, valamint az eurócsoport elnöke (ha ő maga nem az elnök vagy nem kormányzótanácsi tag), megfigyelőként részt vehetnek [az ESM] Kormányzótanácsának ülésein.” [nem hivatalos fordítás]
6 Az ESM‑Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „[a]z Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős tagja, és az [Európai Központi Bank] elnöke egy‑egy megfigyelőt jelölhet [az ESM Igazgatótanácsába]”. [nem hivatalos fordítás]
7 Az ESM‑Szerződés 12. cikke meghatározza a stabilitási támogatásra vonatkozó elveket, és (1) bekezdésében az alábbiakat állapítja meg:
„Amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges, az ESM valamely ESM‑tagnak a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszerhez kötött stabilitási támogatást nyújthat. E feltételrendszer többek között makrogazdasági kiigazítási programból vagy az előre meghatározott támogathatósági feltételek további teljesítésére vonatkozó kötelezettségből állhat.” [nem hivatalos fordítás]
8 Az ESM valamely tagjának való stabilitási támogatás nyújtására vonatkozó eljárást az ESM‑Szerződés 13. cikke a következőképpen ismerteti:
„(1) Az ESM valamely tagja stabilitási támogatás iránti kérelmet terjeszthet a Kormányzótanács elnöke elé. E kérelem megjelöli a célzott pénzügyi segítségnyújtási eszközt vagy eszközöket. E kérelem kézhezvételekor a Kormányzótanács felkéri az Európai Bizottságot, hogy az [Európai Központi Bankkal] együttműködésben:
a) vizsgálja meg, vajon az euróövezet egészének vagy tagjainak pénzügyi stabilitását fenyegeti‑e veszély, kivéve ha az [Európai Központi Bank] a 18. cikk (2) bekezdése alapján már végzett elemzést;
b) vizsgálja meg az államadósság fenntarthatóságát. Amennyiben az hasznos és lehetséges, indokolt‑e vizsgálatot a [Nemzetközi Valutaalappal (IMF)] együttműködve elvégezni;
c) vizsgálja meg az érintett ESM‑tag lehetséges és tényleges finanszírozási szükségleteit.
(2) Az ESM‑tag kérelme és az (1) bekezdésben említett vizsgálat alapján a Kormányzótanács dönthet főszabály szerint az érintett ESM‑tagnak stabilitási támogatás pénzügyi segítségnyújtási eszköz formájában történő odaítéléséről.
(3) Ha a (2) bekezdés alapján határozatot hoz, a Kormányzótanács megbízza az Európai Bizottságot, hogy – az [Európai Központi Bankkal] együttműködésben, és amennyiben lehetséges, a [Nemzetközi Valutaalappal] közösen – egyetértési megállapodásról szóló tárgyalásokat folytasson az érintett EMS‑taggal, amely megállapodás pontosan meghatározza a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételrendszert. Az egyetértési megállapodás figyelembe veszi a kezelendő hiányosságok súlyosságát és a választott pénzügyi segítségnyújtási eszközt. Ezzel párhuzamosan az ESM főigazgatója javaslatot készít a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló, a támogatás részleteit és pénzügyi feltételeit, valamint a választott eszközöket tartalmazó megállapodásra vonatkozóan, amely megállapodást a Kormányzótanács hagyja jóvá.
Az egyetértési megállapodásnak teljes mértékben összhangban kell lennie az [EUM‑Szerződésben] szereplő, a gazdaságpolitikák összehangolására vonatkozó minden intézkedéssel, különösen az Európai Unió minden jogi aktusával, ideértve az érintett ESM‑tagnak címzett minden véleményt, figyelmeztetést, ajánlást vagy határozatot.
(4) Az Európai Bizottság aláírja az egyetértési megállapodást az ESM nevében, amennyiben az megfelel a (3) bekezdésben megállapított feltételeknek, és azt a Kormányzótanács jóváhagyta.
(5) Az Igazgatótanács jóváhagyja a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló megállapodást, amely tartalmazza a nyújtandó stabilitási támogatás pénzügyi részleteit, valamint adott esetben a támogatás első részlete folyósításának módozatait.
[…]
(7) Az Európai Bizottság feladata – az [Európai Központi Bankkal] együttműködésben és amennyiben lehetséges, a [Nemzetközi Valutaalappal] közösen – a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételek betartásának ellenőrzése.” [nem hivatalos fordítás]
A Ciprusi Köztársaság pénzügyi nehézségei és az elfogadott intézkedések
9 2012 első hónapjaiban néhány Cipruson letelepedett bank, többek között a Cyprus Popular Bank Public Co Ltd (Laïki) és a Trapeza Kyprou Dimosia Etaira Ltd (BoC) pénzügyi nehézségekkel küzdött. A Ciprusi Köztársaság szükségesnek ítélte a feltőkésítésüket, és e célból az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) vagy az ESM pénzügyi segítsége iránti kérelmet nyújtott be az eurócsoport elnökéhez.
10 A 2012. június 27‑i nyilatkozatban az eurócsoport rámutatott arra, hogy a kért pénzügyi segítséget az EFSF vagy az ESM olyan egyetértési megállapodásban meghatározandó makrogazdasági kiigazítási program keretében fogja nyújtani, amelyre vonatkozóan a tárgyalásokat egyfelől az Európai Bizottság az Európai Központi Bankkal (EKB) és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) közösen, másfelől a ciprusi hatóságok fogják lefolytatni.
11 A Ciprusi Köztársaság és a többi olyan tagállam, amely pénzneme az euró, 2013 márciusában politikai megállapodásra jutott az egyetértési megállapodás tervezetére vonatkozóan. Az eurócsoport 2013. március 16‑i nyilatkozatában az üdvözölte e megállapodást, és néhány előírt kiigazítási intézkedésre hivatkozott, köztük a bankbetétek után fizetendő adó bevezetésére. Az eurócsoport rámutatott arra, hogy ezen összefüggésre tekintettel úgy ítéli meg, hogy a Ciprusi Köztársaság és az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítására alkalmas pénzügyi segítség nyújtása főszabály szerint indokolt, és felhívta az érdekelt feleket a folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítására.
12 2013. március 18‑án a Ciprusi Köztársaság elrendelte a bankok 2013. március 19‑i és 20‑i munkanapokon történő bezárását. A ciprusi hatóságok úgy döntöttek, hogy a bankostrom elkerülése céljából 2013. március 28‑ig meghosszabbítják a bankok zárva tartását.
13 2013. március 19‑én a ciprusi parlament elutasította a ciprusi kormánynak a valamennyi ciprusi bankbetét után fizetendő adó bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatát. A ciprusi kormány ezért új, kizárólag két bank, a BoC és a Laïki átalakítására vonatkozó tervezetet dolgozott ki.
14 2013. március 22‑én a ciprusi parlament elfogadta az O peri exiyiansis pistotikon kai allon idrimaton nomost (a hitelintézetek és más intézmények átszervezéséről szóló törvény, EE, I(I) melléklet, n° 4379, 2013.3.22.;, a továbbiakban: 2013. március 22‑i törvény). E törvény 3. pontjának (1) bekezdése és 5. pontjának (1) bekezdése a Ciprusi Központi Bankot (CKB) – a pénzügy‑minisztériummal együttesen – bízta meg az említett törvényben szereplő intézmények átszervezésével. E célból egyrészt a 2013. március 22‑i törvény 12. pontjának (1) bekezdése előírja, hogy a CKB rendelettel átalakíthatja a szanálási eljárás alá vont intézmény adósságait és kötelezettségeit, ideértve az alaptőke, vagy az ezen intézményben fennálló jelenlegi vagy jövőbeli bármilyen hitelegyenleg csökkentésének, módosításának, újraelosztásának vagy megújításának módját, illetve az értékpapírok tulajdoni részesedéssé való átalakításának módját. E pont másrészt előírja, hogy a 2013. március 22‑i törvény 2. pontjának ötödik bekezdése értelmében vett „biztosított betétek” ki vannak zárva ezen intézkedések alól. A felek nem vitatják, hogy 100 000 eurót meg nem haladó bankbetétekről van szó.
15 A 2013. március 25‑i nyilatkozatban az eurócsoport kifejtette, hogy olyan megállapodásra jutottak a ciprusi hatóságokkal a jövőbeli makrogazdasági kiigazítási program lényeges elemeiről, amely programot támogatja valamennyi olyan tagállam, amely pénzneme az euró, valamint a Bizottság, az EKB és az IMF is. Az eurócsoport továbbá üdvözölte a pénzügyi szektor átalakítására vonatkozó, e nyilatkozat mellékletében szereplő terveket.
16 2013. március 25‑én a CKB kormányzója átszervezési eljárás alá vonta a BoC‑t és a Laïkit. 2013. március 29‑én az alábbi két rendeletet tette közzé e célból a 2013. március 22‑i törvény alapján:
– a to peri diasosis me idia mesa tis Trapezas Kyprou Dimosias Etaireias Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 103 (a BoC saját eszközeivel történő átszervezéséről szóló 2013. évi rendelet, 103. sz. rendeleti közigazgatási aktus, a továbbiakban: 103. sz. rendelet, EE, III(I) melléklet, n° 4645, 2013.3.29., 769–780. o.); és
– a to Peri tis Polisis Orismenon Ergasion tis Cyprus Popular Bank Public Co Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 104 (a Laïki bizonyos üzletágainak értékesítéséről szóló 2013. évi rendelet, 104. sz. rendeleti közigazgatási aktus, a továbbiakban: 104. sz. rendelet, EE, III(I) melléklet, n° 4645, 2013.3.29., 781–788. o.).
17 A 103. sz. rendelet többek között a nem biztosított betétesei, részvény‑, illetve kötvénytulajdonosai költségére írja elő a BoC feltőkésítését, hogy az folytathassa a banki szolgáltatások nyújtását. Így a nem biztosított betétek átalakultak a BoC részvényeivé (azaz minden egyes nem biztosított betét 37,5 %‑a), a BoC által részvénnyé vagy betétté alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 22,5 %‑a) és a CKB által betétekké alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 40 %‑a). A 103. sz. rendelet a 10. pontja értelmében 2013. március 29‑én 6 órakor lépett hatályba.
18 Ami a 104. sz. rendeletet illeti, a 2. és 5. pontjának együttes rendelkezései előírják, hogy 2013. március 29‑én 6 óra 10 perckor a Laïki bizonyos eszközöket és forrásokat – ideértve a 100 000 eurót meg nem haladó betéteket – utal át a BoC‑hoz. A 100 000 eurót meghaladó betétek a felszámolásra váró Laïkinál maradnak.
19 A 103. és 104. sz. rendelet hatálybalépésekor a felperes, a Ledra Advertising Ltd a BoC betéttulajdonosa volt. A 103. sz. rendeletben szereplő intézkedések alkalmazása e betét értékének, a felperes által pontosan kiszámítot, jelentős csökkenését eredményezte.
20 A 2013. április 24‑i ülésén az ESM kormányzótanácsa:
– úgy határozott, hogy pénzügyi segítségnyújtási eszköz (a továbbiakban: PSE) formájában támogatást nyújt a Ciprusi Köztársaság stabilitásához az ESM főigazgatója javaslatának megfelelően;
– jóváhagyta az egyetértési megállapodás Bizottság által (az EKB‑vel és az IMF‑fel együttműködésben) a Ciprusi Köztársasággal megtárgyalt tervezetét;
– megbízta a Bizottságot e megállapodásnak az ESM nevében történő aláírásával.
21 Az egyetértési megállapodást 2013. április 26‑án írta lá a Ciprusi Köztársaság pénzügyminisztere, a CKB kormányzója és a Bizottság nevében annak elnökhelyettese, O. Rehn.
22 Az egyetértési megállapodásnak „A [Laïki] és a [BoC] szerkezetátalakítása és szanálása” cím alá tartozó, a felperes által a keresetlevél mellékletében bemutatott 1.23–1.27 pontjai (a továbbiakban: vitatott pontok) az alábbiak szerint rendelkeznek:
„1.23 A már említett pénzügyi és könyv szerinti értékvizsgálat alapján megállapításra került, hogy Ciprus két legnagyobb bankja fizetésképtelen volt. E helyzet kezelése érdekében a kormány egy nagyszabású szanálási és szerkezetátalakítási tervet hajtott végre. A verseny megőrzése mellett a jövőbeli egyensúlytalanságok felhalmozódásának elkerülése és az ágazat életképességének helyreállítása érdekében az adóalanyok pénzét nem felhasználó, négy részből álló stratégiát fogadtak el.
1.24 Először is a Görögországhoz kapcsolódó valamennyi eszköz (ideértve a tengeri közlekedés területén fennálló kölcsönöket is) és kötelezettség, amelyet a legrosszabb esetben 16,4, illetve 15 milliárd euróra becsülnek, átruházásra került. A görög eszközöket és kötelezettségeket a Piraeus Bank szerezte meg, amelynek szerkezetátalakítását a görög hatóságok fogják biztosítani. A átruházást egy 2013. március 26‑án aláírt megállapodás alapján hajtották végre. Az eszközök könyv szerinti értéke 19,2 milliárd eurót tett ki, ezen átruházás lehetővé tette a Görögország és Ciprus közötti kölcsönös kötelezettség jelentős csökkentését.
1.25 Ami a [Laïki] egyesült királyságbeli fiókját illeti, minden betétet áthelyeztek a [BoC] brit leányvállalatához. A kapcsolódó eszközöket a [BoC]‑ben vonták össze.
1.26 Másodszor, [a BoC] valós értékükön átveszi – vételi és beolvasztási eljárás révén, [a Laïki] ciprusi eszközeit, valamint névértéken a biztosított betéteit és sürgősségi likviditási támogatáshoz való hozzáférését. A [Laïki] nem biztosított betéteit a régi szervezet keretében tartják fenn. Az a cél, hogy az átruházott eszközök értéke meghaladja az átruházott kötelezettségek értékét, úgy, hogy a különbség feleljen meg a [BoC] [Laïki] által történő, az átruházott kockázattal súlyozott eszközök 9 %‑ának megfelelő feltőkésítésének. [A BoC] olyan feltőkésítés tárgyát képezi, hogy a program végére elérje – a stresszteszt legrosszabb esetében – a 9 %‑os legkisebb tulajdoni részesedéshányadot (core tier one ratio), ami hozzájárul majd a bizalom visszaállításához és a finanszírozási feltételek normalizálásához. A [BoC]‑ben lévő nem biztosított betétek 37,5 %‑ának A kategóriájú, teljes szavazati jogot és osztalékhoz való jogot biztosító részvényekké történő átalakítása biztosítja a tőkekövetelmény legnagyobb részét, a [Laïki] régi szervezetéből jövő további sajáttőke‑hozzájárulással. A [BoC]‑nél maradó nem biztosított betétek egy részét átmenetileg befagyasztják.
1.27 Harmadszor, a tőkésítés céljai elérésének biztosítása érdekében a [BoC] és a [Laïki] eszközeinek független részletesebb és új értékelését végzik a 2013. június végéig történő bankszanálás keretkövetelményeinek megfelelően. E célból a független értékelés feladatmeghatározását legkésőbb 2013. április közepéig kialakítják az Európai Bizottsággal, az [EKB]‑val és a[ IMF]‑fel konzultálva. Ezen értékelést követően, ha szükséges, sor kerül a nem biztosított betétek A kategóriájú részvényekké történő átalakítására, annak biztosítása érdekében, hogy a válságfeltételek esetére fennálló 9 %‑os saját tőkeszintre irányuló cél elérhető legyen a program végére. Ha e célra figyelemmel fel kell tőkésíteni [a BoC]‑t, részvényfelvásárlásra kerül majd sor annak érdekében, hogy a feltőkésítésnek megfelelő összeget visszatérítséhk a betéteseknek.”
23 2013. május 8‑án az ESM igazgatótanácsa jóváhagyta a PSE‑re vonatkozó megállapodást, valamint a Ciprusi Köztársaságnak szóló támogatás első részlete kifizetésének módozataira vonatkozó javaslatot. E részletet két kifizetés keretében folyósították, 2013. május 13‑án (két milliárd euró) és 2013. június 26‑án (egy milliárd euró).
Az eljárás és a felek kérelmei
24 A Törvényszék Hivatalához 2013. május 24‑én benyújtott keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– kötelezze a Bizottságot és az EKB‑t arra, hogy fizessen számára a BoC‑nél elhelyezett betétje értékcsökkenésének megfelelő kártérítést;
– „egyébiránt és/vagy másodlagosan” semmisítse meg a vitatott pontokat;
– sürgősen vizsgálja meg a keresetet, és e vizsgálatig úgy fogadja el „[EUMSZ 279]. cikk szerinti, a […] helyzetének megőrzéséhez szükséges ideiglenes intézkedéseket, hogy azok ne érintsék [a Ciprusi Köztársaságnak] megítélt stabilitási támogatást.”
25 A Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 24‑én, illetve október 1‑jén érkezett külön beadványában a Bizottság és az EKB elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének alapján. Azt kérik, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
26 A Bizottság másodlagosan úgy érvel, hogy a kereset az eljárási szabályzat 111. cikke szerint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan.
27 A felperes a Bizottság és az EKB elfogadhatatlansági kifogásaira 2013. december 13‑án és 16‑án nyújtott be észrevételeket.
A jogkérdésről
28 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a szerint a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönt az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint az eljárás a továbbiakban szóbeli, ha a Törvényszék másként határoz. Ugyanezen cikk 4. §‑a szerint a Törvényszék érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.
29 Egyébiránt az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat.
30 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésére, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
31 Egyrészt vizsgálni kell az első kereseti kérelem elfogadhatóságát és megalapozottságát, másrészt pedig a második és a harmadik kereseti kérelem elfogadhatóságát.
Az első kereseti kérelem elfogadhatóságáról és megalapozottságáról
32 Az első kereseti kérelem az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján előterjesztett kártérítési kérelmet tartalmaz. Márpedig az EKB az elfogadhatatlansági kifogásában úgy érvel, hogy a keresetlevél nem tartja tiszteletben az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkében és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt eljárási követelményeket. Először ezen elfogadhatatlansági okot kell vizsgálni.
33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid összefoglalását. Ezen elemeknek kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül gyakorolhassa bírósági felülvizsgálati jogkörét. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása végett a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek magából a keresetlevél szövegéből (a Törvényszék T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének [EBHT 1993., II‑523. o.] 20. pontja és T‑154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1703. o.] 49. pontja).
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fenti 33. pontban hivatkozott követelményeknek való megfeleléshez az uniós intézmény által okozott kár megtérítésére irányuló keresetnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik azon magatartás meghatározását, amelyet a felperes az intézménnyel szemben kifogásol, tartalmaznia kell azokat az indokokat, amelyek alapján a felperes úgy véli, hogy okozati összefüggés van e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár jellegét és mértékét (a Törvényszék T‑387/94. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑961. o.] 107. pontja és a T‑113/96. sz., Dubois et Fils kontra Tanács és Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑125. o.] 30. pontja).
35 A jelen esetben a felperes először is megállapítja, hogy a Bizottság az ESM‑Szerződés 13. cikke keretében ráruházott hatáskörök szerint írta alá az egyetértési megállapodást, és hozzáteszi, hogy a vitatott pontok sértik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 1. jegyzőkönyvének 1. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkét.
36 Továbbá a felperes úgy érvel, hogy „megfelelő okozati összefüggés” áll fenn a vitatott pontok egyetértési megállapodásba történő, „az [ESM‑Szerződés] 13. cikke szerint a Bizottság által [megkövetelt]” beillesztése, és „a[z] eszközei közé tartozó azon tőke elvesztése, amelytől a magánszemélyeket védő magasabb szintű jogi norma kellően súlyos megsértése [következtében] megfosztották”.
37 Végül a felperes pontosan meghatározza azon sérelmet, amelyet álláspontja szerint elszenvedett.
38 Meg kell tehát állapítani, ami az első kereseti kérelmet illeti, a keresetlevél tiszteletben tartja a Bírósága alapokmányának 21. cikkében és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt eljárási követelményeket.
39 Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy az első kereseti kérelem más okok miatt elfogadhatatlan‑e, amint azt a Bizottság és az EKB az elfogadhatatlansági kifogásában állítja. E tekintetben többek között lényegében úgy érvelnek, hogy az elszenvedett sérelem alapjául szolgáló magatartás nem róható fel valamely uniós intézménynek.
40 E ponton meg kell állapítani, hogy, amint az a fenti 35. és 36. pontból kitűnik, a keresetlevél egyetlen aktust vagy magatartást említ – úgymint a vitatott pontoknak az egyetértési megállapodásba történő beillesztését – amely a felperes szerint az általa elszenvedett kár okozója.
41 Ugyanis a felperes a keresetlevélben nem határoz meg más, jogszabályt sértő és a BoC‑ben meglévő betétjének értékcsökkenéséhez vezető aktust, sem magatartást. E megállapítást megerősíti a felperesnek az EKB által benyújtott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben tett állítása, amely szerint „[a] [Ciprusi Köztársaságnak] a [PSE]‑vel kapcsolatban 2013. április 26‑án előírt feltételek, és azok Bizottság és EKB általi megkövetelésének módja okozta azt a kárt a felperesnek, amely okán ő kártérítést kér az [EUMSZ] 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk alapján”.
42 Márpedig az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második és harmadik bekezdése szerint a Törvényszék, a szerződésen kívüli felelősség esetén csak az uniós intézmények vagy alkalmazottaik által feladataik teljesítése során okozott károk megtérítése iránti keresetek elbírálására rendelkezik hatáskörrel.
43 Ennélfogva az Unióval szemben benyújtott és valamely nem uniós intézmény vagy alkalmazottai által elfogadott aktus vagy magatartás egyszerű jogellenességére alapított kártérítési kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑520/12 P. sz., Diadikasia Symvouloi Epicheiriseon kontra Bizottság és társai ügyben 2013. július 4‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 35–38. pontját, és a Törvényszék T‑93/95. sz., Laga kontra Bizottság ügyben 1998. február 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑195.] 47. pontját).
44 Az egyetértési megállapodást együttesen fogadta el az ESM és a Ciprusi Köztársaság. Ugyanis az egyetértési megállapodást 2013. április 26‑án írták alá egyrészt a fenti 21. pontban említett ciprusi hatóságok, másrészt pedig a Bizottság nevében annak elnökhelyettese. Márpedig az ESM‑Szerződés 13. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság csak az ESM nevében írja alá az egyetértési megállapodást.
45 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy még ha az ESM‑Szerződés a Bizottságra és az EKB‑ra bíz is az ezen szerződés céljainak megvalósításához fűződő egyes feladatokat, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egyrészt a Bizottságra és az EKB‑ra az ESM‑Szerződésben ruházott feladatok nem foglalnak magukban saját döntéshozatali jogkört, másrészt pedig az e két intézmény által ugyanezen szerződés keretében végzett tevékenységek egyébként csak az ESM‑et kötelezik (a Bíróság C‑370/12. sz. Pringle‑ügyben 2012. november 27‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 161. pontja).
46 Ennélfogva nem állapítható meg, hogy a Bizottság vagy az EKB kezdeményezője volt az egyetértési megállapodás elfogadásának.
47 A fenti 43. pontban szereplő ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék nem rendelkezik tehát hatáskörrel a jelen kártérítési kérelem vizsgálatára, mivel azt az egyetértési megállapodás egyes rendelkezéseinek jogellenességére alapították.
48 Továbbá meg kell állapítani, hogy a felperes a Bizottság és az EKB elfogadhatatlansági kifogására vonatkozó észrevételeiben úgy érvel, hogy a Bizottság „az eljárásban nem ruházta át a döntéshozatali eljárásban az EUMSZ 136. cikk (3) bekezdés szerint betöltött szerepének hatékony ellenőrzését az EUSZ 17. cikk szerint ráruházott azon hatáskörök szerint, hogy [uniós] intézményként biztosítsa az [ESM‑Szerződés szerint kötött aktusoknak] az uniós joggal való összeegyeztethetőségét”.
49 Amennyiben ezen érv értelmezhető úgy, hogy az a magatartás, amely a felperes szerint az általa elszenvedett kár okozója, a Bizottság által azon állítólagos kötelezettség megsértése, hogy biztosítsa az egyetértési megállapodás uniós joggal való összhangját, és anélkül, hogy szükséges lenne vizsgálni, hogy az eljárás során előterjesztett új érvről van‑e szó az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ával összefüggésben értelmezett 44. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint, meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió jogellenes magatartása miatti, az EUMSZ 340. cikk értelmében vett szerződésen kívüli felelősség megállapítása három együttes feltétel fennállásától függ, amelyek a következők: az Unió intézményeinek felrótt magatartás jogellenessége, a kár bekövetkezése, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés (lásd a Törvényszék T‑137/07. sz., Portela kontra Bizottság ügyben 2008. december 17‑én hozott végzéseének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 76. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy ha e feltételek valamelyike nem teljesül, a kártérítés iránti keresetet – e felelősség többi feltétele vizsgálatának szükségessége nélkül – egészében el kell utasítani (lásd a fenti 49. pontban hivatkozott Portela kontra Bizottság végzés 77. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
51 A jelen esetben a vizsgálatot a Bizottságnak felrótt állítólagosan jogellenes mulasztás és a felperes által megjelölt kár közötti okozati összefüggés fennállásával kell kezdeni.
52 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 340. cikk által meghatározott okozati összefüggés ugyanis kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását feltételezi az uniós intézmények magatartása és a kár között (lásd a fenti 49. pontban hivatkozott Portela kontra Bizottság végzés 79. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
53 Egyébiránt az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amikor az a magatartás, amely állítólag a hivatkozott kárt okozza, a cselekvéstől való tartózkodásban nyilvánul meg, különösen szükséges megbizonyosodni arról, hogy az említett kárt valójában a felrótt tétlenséggel okozták‑e, és nem válthatták‑e ki az alperes intézményeknek felróttaktól eltérő magatartások (lásd a fenti 49. pontban hivatkozott Portela kontra Bizottság végzés 80. pontját, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
54 A jelen esetben az a magatartás, amely állítólag a hivatkozott kárt okozza, az egyetértési megállapodás aláírásakor a Bizottság cselekvéstől való tartózkodása, mivel a felperes úgy érvel, hogy a Bizottságnak biztosítania kellett volna, hogy e jegyzőkönyv összegyeztethető az uniós joggal (lásd a fenti 49. pontot). Mindazonáltal az egyetértési megállapodás aláírására a felperesnek a BoC‑nél fennálló betétjei értékcsökkenését követően került sor. Ugyanis e csökkenésre a 103. sz. rendelet hatálybalépésekor került sor, amely szerint e betét egy részét átalakították részvényekké vagy átváltható értékpapírokká. Ennélfogva nem állapítható meg, hogy a felperes a szükséges bizonyossággal bizonyítani tudta, hogy az általa állítólagosan elszenvedett kárt a Bizottságnak felrótt cselekvéstől való tartózkodás okozta.
55 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első kereseti kérelmet mint részben elfogadhatatlant, részben pedig jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant, a Bizottság és az EKB által felhozott elfogadhatatlansági okokra vonatkozó további jogalapok és érvek vizsgálatának szükségessége nélkül kell elutasítani.
A második kereseti kérelem elfogadhatóságáról
56 Meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében a Törvényszék csak az uniós intézmények, szervek és hivatalok aktusai jogszerűségének vizsgálatára rendelkezik hatáskörrel.
57 A felperes a vitatott pontok megsemmisítését kérve a Ciprusi Köztársaság és az ESM által együttesen elfogadott egyetértési megállapodás részleges megsemmisítését kéri.
58 Márpedig, mivel sem az ESM, sem pedig a Ciprusi Köztársaság nem tartozik az uniós intézmények, szervek és hivatalok közé, a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel az általuk együttesen elfogadott aktusok jogszerűségének vizsgálatára.
59 A vitatott pontokra vonatkozó megsemmisítésére irányuló kérelem tehát elfogadhatatlan.
60 Ennélfogva a második kereseti kérelmet el kell utasítani.
A harmadik kereseti kérelem elfogadhatóságáról
61 Harmadik kereseti kérelmével a felperes Törvényszéktől ideiglenes intézkedés elrendelését kéri. Márpedig az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §‑ából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet külön beadványban kell benyújtani, és a jelen esetben nem ez történt.
62 Következésképpen a harmadik kereseti kérelmet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
63 A keresetet tehát mint részben elfogadhatatlant, részben pedig jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant, el kell elutasítani.
A költségekről
64 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság és az EKB kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Ledra Advertising Ltd a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) részéről felmerült költségeket is.
Luxembourg, 2014. november 10.