AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített ötödik tanács)
2001. március 15.(*)
„Állami támogatások ─ A Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése (jelenleg az EK 88. cikk (2) bekezdése) szerinti eljárás megindításának elmulasztása ─ Komoly nehézségek”
A T‑73/98. sz. ügyben,
a Société chimique Prayon-Rupel SA (székhelye: Engis [Belgium], képviseli: B. van de Walle de Ghelcke ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatja:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviseli: B. Muttelsee Schön, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. von Donat ügyvéd)
beavatkozó,
a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Chemische Werke Piesteritz GmbH-nak nyújtott támogatást nem kifogásoló, 1997. december 16‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(kibővített ötödik tanács),
tagjai: R. García‑Valdecasas elnök, P. Lindh, J. D. Cooke, M. Vilaras és N. J. Forwood bírák,
hivatalvezető: B. Pastor főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2000. július 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A tényállás és az eljárás
1 1998. január 22‑i levelével a Bizottság értesítette a német kormányt a Chemische Werke Piesteritz GmbH (a továbbiakban: CWP) javára tett pénzügyi intézkedésekre vonatkozó 1997. december 16‑án meghozott határozatáról, amely szerint nem kifogásolja az e vállalkozás részére nyújtandó támogatásokat (a továbbiakban: határozat).
2 A határozatból kiderül, hogy a CWP‑t 1994‑ben alapították azért, hogy egy privatizációs művelet keretében átvegye a volt Német Demokratikus Köztársaság területén székhellyel rendelkező, vegyipari termékeket előállító Stickstoffwerke AG Wittenberg Piesteritz (a továbbiakban: Stickstoffwerke) „foszforból készült termékek” ágazatát. A Stickstoffwerke részére állami támogatások nyújtására annak privatizálásáig a Treuhandanstalt (volt Német Demokratikus Köztársaság vállalatainak szerkezetátalakításával megbízott közjogi szervezet) rendszerén belül került sor. E privatizációval egyidejűleg szerkezetátalakítási és állami támogatási terv is készült (a határozat 2.1., 2.2. és 3. pontja).
3 A határozat kifejti, hogy a foszforsav gyártása kétféle eljárással történhet. A „nedves” eljárás lényege, hogy egy kémiai reakció útján „tiszta” foszforsavat vonnak ki az „alap” vagy „nyers” foszforsavból. A CWP által használt „termikus” eljárással a foszforsavat az elemi foszfor elégetésével nyerik (a határozat 2.2. pontjának hetedik bekezdése).
4 1995 és 1996 között romlott a CWP helyzete a fő beszerzési forrásából, Kazahsztánból történő elemi foszfor szállítások beszüntetése miatt. A vállalkozás saját tőkéje a szükséges mérték alá csökkent, és az 1995 és 1996 évben keletkezett veszteségei jelentősen lecsökkentették likviditási mozgásterét. E nehézségekre tekintettel a német hatóságok haladékot adtak a CPW‑nek a vételár megfizetésére, és 1996. december 31‑ig meghosszabbították a kezességvállalást azért, hogy lehetővé tegyék számára egy új szerkezetátalakítási terv kidolgozását.
5 Mivel a „nyers” foszforsav könnyebben beszerezhető, és olcsóbban feldolgozható, mint az elemi foszfor, a CWP az új szerkezetátalakítási terv keretében 1996‑ban úgy döntött, hogy megváltoztatja nyersanyagbázisát, és ennek megfelelően gyártási módszerét. E terv szerint a CWP által akkor használt két kemence közül az egyik a jövőben kizárólag környezetvédelmi célokra, a foszfátgyártás során keletkező mérgező maradék, a foszfin elégetésére szolgál majd. A második kemencét egy új kémiai eljárással helyettesítik, ami 1999‑től lehetővé teszi a CWP számára a nedves eljárás alkalmazását. Bár ezen eljárás fő hátránya a kezdeti magas infrastrukturális beruházás, a Bizottság a határozat 2.2. pontja (8) és (9) bekezdésében a következőket fejti ki:
„[...] nem egy teljesen új létesítményről van szó, hanem pusztán a kémiai folyamat felváltásáról, amelynek során a régi berendezések nagy része használható. A periferikus berendezések nagy része tehát változatlan marad.
Ez egyidejűleg lehetővé teszi a viszonylag egyszerű foszfátok jelenlegi gyártásának felváltását jó minőségű termékekkel, magasabb hozzáadott érték teremtésével.”
6 A Bizottság kifejtette továbbá, hogy a CWP a jövőben ilyen termékek gyártásával fog foglalkozni, „úgy, hogy termelésének 75%‑át mezőgazdaságban használt ipari termékek, és élelmiszer‑ipari termékek – mint takarmány, növényvédő szerek és élelmiszer, valamint vizek kezeléséhez használt termékek – teszik majd ki” (a határozat 2.2. pontjának (8) és (9) bekezdése).
7 A Bizottság ismerteti a határozatban, hogy a CPW javára tett pénzügyi intézkedések a Bizottság által korábban jóváhagyott különböző támogatási programok végrehajtására átutalt 5.2 millió német márkán (DEM) kívül 25,5 millió DEM összegű új támogatás nyújtását is jelentik. A Stickstoffwerke „foszfor” ágazata vételárának (6,7 millió DEM) megfizetésére az állam által 1999‑ig engedélyezett halasztásról, egy beruházási támogatásról (10,3 millió DEM), valamint a Treuhandanstalt jogutód szervezete, a Bundesanstalt für vereinigungsbedingte Sonderaufgaben (BvS) és Sachsen-Anhalt tartomány által közösen nyújtott veszteségfedezetről (8,5 millió DEM) van szó.
8 A határozat szerint a német kormány 1997. április 15‑én telefaxban ezen intézkedéseket szerkezetátalakítási támogatásként bejelentette a Bizottságnak. A Bizottság 1997. május 14‑én és július 22‑én kiegészítő információkat kért a német kormánytól. Ez utóbbi válaszai 1997. július 10‑én és szeptember 2‑án érkeztek meg. 1997. június 17‑én a Bizottság megkapta az első információkérést a CWP egyik közvetlen versenytársától. 1997. július 28‑án egy másik közvetlen versenytárs adott hangot a versenyhelyzettel kapcsolatos aggodalmainak.
9 Az eljárás során a Bizottság megállapította, hogy a CWP részére nyújtott egyes támogatásokat nem jelentették be a megfelelő határidőben (a határozat 1. pontja). A Bizottság megvizsgálta a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetőségét a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (HL 1994. C 368., 12. o., a továbbiakban: iránymutatások) fényében. Arra a megállapításra jutott, hogy az abban foglalt feltételek, azaz a vállalkozás életképességének a szerkezetátalakítási terv által történő helyreállítása, a túlzott versenytorzulás megakadályozása, a támogatás minimális szintre korlátozása, valamint a szerkezetátalakítási terv teljes körű végrehajtásának hatóságok általi ellenőrzése, teljesültek (a határozat 5. pontja).
10 A Bizottság ezért 1997. december 16‑án, a Szerződés 93. cikk (2) bekezdése (jelenleg, módosítást követően EK 88. cikk (2) bekezdés) szerinti vizsgálati eljárás megindítása nélkül azt állapította meg, hogy a kérdéses támogatások a közös piaccal összeegyeztethetők az Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja), és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében.
11 1997. december 19‑én a Bizottság tájékoztatta a felperest erről a döntéséről, és 1998. február 10‑i levelében kötelezettséget vállalt a határozat vele való közlésére. A határozatot kivonatosan közzétették az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 1998. február 10‑i számában (HL C 51., 7. o.), ezt követően a Bizottság 1998. március 5‑én megküldte a felperes számára annak teljes szövegét.
12 Tény, hogy a felperes a nedves eljárással, a CWP termékeivel teljes mértékben helyettesíthető termékeket gyárt. Anélkül, hogy szabályszerű panaszt nyújtott volna be a Bizottsághoz, a felperes a kérdéses támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás keretében információkat küldött számára.
13 A felperes az Elsőfokú Bíróság hivatalához 1998. május 5‑én érkezett keresetlevelével benyújtotta a jelen keresetet. Külön beadványban pervezető intézkedésként arra is kérte kötelezni a Bizottságot, hogy csatolja a CPW szerkezetátalakítási tervére vonatkozó dokumentumokat, valamint hogy válaszoljon az említett határozat meghozatalakor rendelkezésére álló információkkal kapcsolatos kérdésekre.
14 Ugyanezen a napon a felperes az Szerződés 185. cikke alapján (jelenleg EK 242. cikk) benyújtott egy ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is, amelyet az Elsőfokú Bíróság elnöke a T‑73/98. R. sz., Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben 1998. július 15‑én hozott végzésével (EBHT 1998., II‑2769. o.) elutasított.
15 Az Elsőfokú Bíróság hivatalához 1998. június 8‑én érkezett beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatójaként a jelen ügybe beavatkozhasson.
16 1998. június 9‑i és december 4‑i leveleiben a felperes kérte, hogy bizonyos dokumentumokat ne küldjenek meg a német kormánynak, mivel azok tartalma bizalmas, és üzleti titkot képez.
17 Az Elsőfokú Bíróság ötödik kibővített tanácsának elnöke 1999. március 11‑i végzésével helyt adott a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási kérelmének, és részben helyt adott a felperes dokumentumok bizalmas kezelése iránti kérelmének.
18 Az Elsőfokú Bíróság hivatalához 1999. július 9‑én, illetve augusztus 23‑án a felek határidőn belül megtették észrevételeiket az 1999. május 12‑én benyújtott beavatkozási beadványra.
19 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (kibővített ötödik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és – pervezető intézkedésként – felhívta a feleket bizonyos írásban feltett kérdések megválaszolására, és bizonyos iratok, köztük a CWP szerkezetátalakítási tervének benyújtására, amit a felperes 1998. május 5‑én kért. A felek e felhívásoknak eleget tettek.
20 A 2000. július 6‑án tartott tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és szóbeli kérdéseire adott válaszait.
A felek kérelmei
21 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
22 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a kereset;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
23 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy Elsőfokú Bíróság utasítsa el a keresetet.
A jogkérdésről
24 Az Elsőfokú Bíróság írásban feltett kérdésére válaszolva a felperes közölte, hogy a kollegialitás elvének a határozat meghozatala során történt megsértésére alapított előzetes jogalapról lemond, így keresetét ettől kezdve három jogalapra alapítja.
25 A Szerződés 92. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított első jogalappal a felperes a kérdéses támogatások közös piaccal való összeegyeztethetősége értékelésének megalapozottságát vitatja. Ez a jogalap két részből áll. Az elsővel a felperes azt kívánja bizonyítani, hogy a határozat ténybeli pontatlanságokat és több nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz, amelyek mindenki számára egyértelműek, aki a foszforsav‑ipar és annak termékei műszaki és gazdasági jellemzőivel tisztában van. A jogalap második, az iránymutatások megsértésére alapított részében a felperes lényegében két érvet fejt ki. Elsődlegesen előadja, hogy a CWP javára tett intézkedések nem tekinthetők szerkezetátalakítási támogatásnak az iránymutatások értelmében. Másodlagosan arra hivatkozik, hogy e támogatások nem felelnek meg az iránymutatásokban előírt összeegyeztethetőségi feltételeknek.
26 Az első jogalap keretében a felperes műszaki és gazdasági adatok alapján vonja kétségbe a vitatott támogatások összeegyeztethetőségét a közös piaccal, különösen a Bizottság azon megállapításainak tekintetében, amelyek a CWP életképességének helyreállítására, a túlzott versenytorzulás megakadályozására, és a támogatásoknak a szerkezetátalakítás költségeihez illetve hasznaihoz képest viszonyított arányosságára vonatkoznak.
27 A felperes a Szerződés 93. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapjának alátámasztására lényegében ugyanezekre az elemekre hivatkozik. Azt állítja, hogy a Bizottság, mivel nem rendelkezett elegendő információval, köteles lett volna a Szerződés 93. cikke (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást megindítani, tekintve, hogy a vitatott támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése során komoly nehézségek mutatkoztak.
28 A harmadik és utolsó jogalap az indokolás elégtelenségén alapul.
29 Mindenekelőtt a Szerződés 93. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot kell megvizsgálni az első jogalap alátámasztására felhozott állítólagos nyilvánvaló mérlegelési hibával és ténybeli pontatlanságokkal kapcsolatban előadott információk fényében.
30 A felperes úgy véli, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel a Bizottság köteles lett volna megindítani a Szerződés 93. cikke (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. A felek elismerik ugyan, hogy a Bizottságnak meg kell indítania a bejelentett támogatások ügyében a hivatalos vizsgálati eljárást, ha komoly nehézségei adódnak, azonban eltérő jogi nézeteik vannak e feltétel természetét és hatályát illetően, és ténylegesen eltérő az álláspontjuk a tekintetben, hogy a jelen ügy körülményei megkövetelték‑e ezen eljárás megindítását.
A támogatásokra vonatkozó, a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításának feltételéről
A felek érvei
31 A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság köteles megindítani a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, ha az első vizsgálat során nem tudta a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége megítélésének minden nehézségét leküzdeni. A felperes szerint a Bizottság csak kivételesen, olyan esetben szorítkozhat arra, hogy az előzetes eljárás során hozzon határozatot, amikor a bejelentett támogatási terv első látásra nyilvánvalóan összeegyeztethető a közös piaccal. A felperes Tesauro főtanácsnok C‑198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyre vonatkozó 1993. március 31‑i indítványának (EBHT 1993., I‑2487. o.) 15. pontjára utalva kifejti, hogy az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat mindössze általános hatályú elvek különleges kifejeződését jelenti.
32 Álláspontja szerint a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek komolyságát objektív tényezők, különösen a vizsgálat időtartama, a támogatást nyújtó állammal folytatott megbeszélések gyakorisága és a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján kell értékelni. Az előzetes eljárás során rendelkezésére álló széles körű mérlegelési jogkör ellenére a Bizottság komoly nehézségekkel került szembe, ezért köteles lett volna megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást. E nehézségek fennállását illetően a nyilvánvaló értékelési hiba vizsgálatát meghaladó bírósági felülvizsgálatot kellett volna folytatni.
33 A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy az előzetes eljárás során lehetősége van a támogatások első értékelésére annak megállapítása végett, hogy vannak‑e olyan nehézségek, amelyek szükségessé teszik a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. Ha a bejelentett támogatások nem nyilvánvalóan összeegyeztethetők vagy összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, azt kell vizsgálnia, hogy a felmerült nehézségek komolynak tekinthetők‑e. Tapasztalatának köszönhetően képes ezek némelyikén a kontradiktórius eljárás igénybevétele nélkül úrrá lenni.
34 A Bíróság ítélkezési gyakorlatában, különösen a C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval et Brink's France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑1719. o.) 39. pontjában kifejezetten elismerte, hogy a Bizottság ezen előzetes vizsgálat során bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és mivel a tagállamok bejelentései gyakran hiányosak, a rendelkezésére álló információk kiegészítése végett párbeszédet kezdeményezhet harmadik személyekkel. A Bíróság nem követte teljes mértékben Sir Gordon Slynn és Tesauro főtanácsnokok indítványait a 84/82. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1984. január 25‑én hozott (EBHT 1984., 1451. és 1452. o.), illetve a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott (EBHT 1993., I‑2502. o.) ítéletében, akik inkább azt az álláspontot képviselték, hogy a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítása tekintetében bizonyos automatizmust kell bevezetni. A Bíróság ezáltal bizonyos mozgásteret kívánt megőrizni a Bizottság számára annak eldöntése tekintetében, hogy az előtte felmerülő nehézségeket komolynak értékeli‑e. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében megengedett a Bizottsággal közölt információk „többszöri kijavítása és kiegészítése” (lásd a Bíróság C‑301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1990. február 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑307. o.] 27. és 28. pontját).
35 A gondos ügyintézés és az eljárás gazdaságosságának elve bizonyos mozgásteret biztosít a Bizottság számára az előzetes eljárás lefolytatását illetően. A Bizottság álláspontja szerint lehetősége van a kontradiktórius eljárás megnyitásától eltekinteni, amikor az aránytalannak tűnik a felmerült nehézségekhez, vagy azokhoz a következményekhez képest, amelyeket a támogatások indokolatlan felfüggesztése a kedvezményezettnek okozna. A Bizottság szerint, amennyiben nem állnak fenn olyan nehézségek, amelyek a támogatást első látásra a közös piaccal összeegyeztethetetlenné teszik, a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával bizonyos rugalmassággal kezelheti az előzetes eljárást. Az Elsőfokú Bíróság a részletekben nyújtott támogatások különleges területét illetően jóváhagyta ezt a megközelítést (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑140/95. sz., Ryanair kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletét [EBHT 1998., II‑3327. o.]). A jelen ügyben a felperes által az előzetes eljárás során hivatkozott nehézségek nem bizonyultak elegendően komolynak ahhoz, hogy indokolják a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.
36 A Bizottság ezenkívül emlékeztet arra, hogy nem volt köteles sem a panaszost meghallgatni, sem pedig az olyan kifogásokat megvizsgálni, amelyeket a panaszos nem mulasztott volna el felvetni, ha tudomást szerez olyan tényezőkről, amelyeket a Bizottság a vizsgálata keretében gyűjtött össze (lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Sytraval et Brink’s France ügyben hozott ítélet 58–60. pontját).
37 A Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint a kérdéses támogatások vitathatatlanul összeegyeztethetők a közös piaccal, és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása indokolatlan volt, mivel szükségképpen ugyanaz lett volna az eredménye, mint a határozatnak. A CWP szerkezetátalakításához fűződő közösségi érdekkel ellentétes a hivatalos vizsgálati eljárás megnyitása egy versenytárs nyilatkozata alapján, ha a bejelentésből egyértelműen kitűnik, hogy a támogatások nem jelentenek konkrét veszélyt sem a versenyre, sem a kereskedelemre nézve. A versenytárs jogai nem terjednek odáig, hogy hozzáférhetővé kelljen tenni számára a tervezett szerkezetátalakítás szakmai titoknak minősülő és védelemben részesítendő technikai részleteit, vagy ezek tekintetében meg kellene hallgatni őt.
38 Az eljárás gazdaságosságának érdekében a hivatalos vizsgálati eljárást olyan tényállásokra kellene korlátozni, ahol a Bizottságnak megalapozott kétségei vannak. A Németországi Szövetségi Köztársaság kiemeli, hogy a Bizottság közölte vele, az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi ellenőrzés nem akadálya a Treuhandanstalt rendszer keretében tervezett 15 000 privatizációnak.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
39 Emlékeztetni kell az állami támogatások Szerződéssel létrehozott ellenőrzési rendszerének vonatkozó, az ítélkezési gyakorlat által megvilágított szabályaira (lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Sytraval et Brink’s France ügyben hozott ítélet 33–39. pontját, az Elsőfokú Bíróság T‑95/96. sz., Gestevisión Telecinco kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3407. o.] 49–53. pontját és a T‑11/95. sz., BP Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 1998., II‑3235. o.] 164–166. pontját).
40 A Szerződés 93. cikke olyan különleges eljárást hoz létre, amely révén a Bizottság állandó jelleggel vizsgálja és ellenőrzi az állami támogatásokat. Ami az új támogatásokat illeti, olyan előzetes eljárást kell alkalmazni, amelynek megsértésével nyújtott egyetlen támogatást sem lehet szabályszerűen nyújtottnak tekinteni, mivel a Bizottságot kötelezően tájékoztatni kell minden, valamely támogatás nyújtására és módosítására irányuló projektről, annak végrehajtását megelőzően. A Bizottság ezt követően elvégzi a tervezett támogatások első vizsgálatát. Ha e vizsgálatot követően azt állapítja meg, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlen, megindítja a Szerződés 93. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerinti vizsgálati eljárást, amely rendelkezés értelmében: „Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 92. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.” Valamely támogatás közös piaccal való esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapítására kizárólag a Bizottság jogosult (lásd a Bíróság 78/76. sz., Steinike & Weinlig ügyben 1977. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1977., 595. o.] 9. és 10. pontját).
41 Az állami támogatások bizottsági ellenőrzése keretében meg kell tehát különböztetni egyrészről az EK 93. cikk (3) bekezdése által létrehozott előzetes vizsgálatot, amelynek csak az a célja, hogy a Bizottság előzetes véleményt alkothasson a szóban forgó támogatás részleges vagy teljes összeegyeztethetőségéről, másrészről az EK 93. cikk (2) bekezdése által szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást. E második eljárás lehetővé teszi az állami támogatás behatóbb vizsgálatát, és kettős célt szolgál. Célja egyrészt az esetlegesen érintett harmadik személyek jogainak védelme, másrészt annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság a határozathozatal előtt teljes körű információval rendelkezzen az ügy adatainak összességéről (lásd a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 13. pontját). A hivatalos vizsgálati eljárás keretében ezért a Bizottság köteles az érdekelt harmadik felek számára lehetőséget biztosítani a vizsgált intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik előadására. Az eljárás keretében e harmadik felek és tagállamok érvényt szerezhetnek álláspontjuknak az érdekeiket érintő intézkedések tekintetében, a Bizottság pedig hozzájuthat az értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges minden ténybeli és jogi információhoz. A harmadik feleknek így joguk van tájékoztatást kapni az eljárásról, illetve abban részt venni, jóllehet a részvételi jog mértéke korlátozható a konkrét ügy körülményei függvényében (az Elsőfokú Bíróság T‑371/94. és T‑394/94. sz., British Airways és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2405. o.] 58–64. pontja).
42 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás akkor nélkülözhetetlen, ha a Bizottságnak komoly nehézséget okoz annak megállapítása, hogy valamely támogatás a közös piaccal összeegyeztethető‑e. A Bizottság tehát egy állami intézkedés javára hozandó határozat elfogadásakor csak abban az esetben szorítkozhat a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálatra, ha az első vizsgálat során megbizonyosodott arról, hogy ez az intézkedés vagy nem képez a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatást, vagy ha támogatásnak minősül, akkor összeegyeztethető a közös piaccal. Amennyiben azonban az említett első vizsgálat során a Bizottság ezzel ellentétes következtetésre jut a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, vagy a kérdéses intézkedés értékelése során nem tudott minden nehézséget leküzdeni, úgy köteles minden szükséges véleményt beszerezni, valamint e célból a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást megindítani (lásd a Bíróság fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 13. pontját, Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 29. pontját és a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑3203. o.] 33. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑49/93. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑2501. o.] 58. pontját).
43 Az ügy ténybeli és jogi körülményei alapján a Bizottság feladata annak meghatározása, hogy a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálata során felmerült nehézségek szükségessé teszik‑e az említett eljárás megindítását (lásd a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 30. pontját). Ennek az értékelésnek három követelménynek kell eleget tennie.
44 Először, a Szerződés 93. cikke a valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről az előzetes eljárás végén történő határozathozatalra irányuló bizottsági hatáskört olyan intézkedésekre korlátozza, amelyek nem vetnek fel komoly nehézséget, így ez esetben ez a követelmény kizárólagos jellegű. A Bizottság ezért nem tagadhatja meg a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását más körülményekre, például harmadik felek érdekére, az eljárás gazdaságosságával vagy az adminisztratív célszerűséggel kapcsolatos megfontolásokra hivatkozással.
45 Másodszor, ha a Bizottság komoly nehézségekkel kerül szembe, köteles megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást, és e tekintetben nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel. Valójában, noha a Bizottság nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása tekintetében, amennyiben ilyen nehézségek fennállását állapítja meg, az adott eset körülményeinek feltárása és vizsgálata során mégis bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megállapítása céljából, hogy ezek komoly nehézségeket alapoznak‑e meg. A Szerződés 93. cikke (3) bekezdése céljának megfelelően és a gondos ügyintézés őt terhelő kötelezettségére tekintettel a Bizottság ugyanis párbeszédet folytathat a bejelentő állammal vagy harmadik személyekkel az előzetes eljárás során felmerülő esetleges nehézségek leküzdése érdekében.
46 E tekintetben megjegyzendő, hogy – ellentétben a Bizottság állításával – a 93. cikk szerinti eljárás vezetése folyamán meglévő, az Elsőfokú Bíróság által a fent hivatkozott Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben taglalt mérlegelési jogkör a jelen üggyel semmilyen módon nem kapcsolatos. Az Elsőfokú Bíróság abban az ügyben azt vizsgálta, hogy melyik eljárást kell a Bizottságnak alkalmaznia abban az esetben, amikor a Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti hivatalos vizsgálati eljárást követően jóváhagyott egy részletekben nyújtott állami támogatást, és ez után derül ki, hogy az előírt feltételek közül az egyik nem teljesült (lásd a fent hivatkozott Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 85. pontját). Az Elsőfokú Bíróság ebben a különleges kontextusban ismerte el, hogy „a Bizottság bizonyos irányítási- és felügyeleti hatáskörrel rendelkezik az ilyen támogatás megvalósítását illetően, többek között azért, hogy az eredeti határozata meghozatalakor előre nem látható változásokat kezelni tudja”. Noha a Bizottság ezen irányítási- és felügyeleti hatáskörén belül a támogatások megvalósításának gyakorlati szabályaira vonatkozó követelményeket írhat elő a hivatalos vizsgálati eljárás újbóli megnyitása nélkül, az Elsőfokú Bíróság kifejezetten emlékeztetett arra, hogy e hatáskör gyakorlásának feltétele, hogy e követelmények nem teszik kétségessé a kérdéses támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét” (lásd a fent hivatkozott Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontját). Ennek az elvnek alapján a fent hivatkozott Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 98–135. pontjában az Elsőfokú Bíróság azt vizsgálta, hogy a vitatott határozat alapját képező megfontolások olyan nehézséget jelentenek‑e, ami indokolja a hivatalos vizsgálati eljárás újbóli megindítását.
47 Harmadsorban, a komoly nehézségek fogalma objektív természetű. E nehézségeket meglétét mind a megtámadott aktus elfogadásának körülményeit, mind annak tartalmát illetően „objektív módon kell vizsgálni, összefüggésbe hozva a határozat indokait azokkal az információkkal, amelyek a vitatott támogatásoknak a közös piaccal való összeegyeztethetőségéről való döntéskor a Bizottság rendelkezésére álltak (lásd a fent hivatkozott SIDE kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontját). Következésképpen az Elsőfokú Bíróság által a komoly nehézségek meglétét illetően elvégzett jogszerűségi vizsgálat jellegénél fogva meghaladja a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásának vizsgálatát (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31–38. pontját, a Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34–39. pontját, a SIDE kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60–75. pontját, a BP Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 164–200. pontját és a fent hivatkozott Ryanair kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 98–135. pontját).
48 A Bizottság, bár elismeri, hogy a jelen ügy nehézségeket vet fel, úgy véli, hogy azok nem voltak annyira komolyak, amelyek szükségessé tennék az e nehézségek Bizottság általi jogi minősítésének megalapozottságáról való vitát. A komoly nehézségek feltételének ez a szubjektív felfogása a felmerült nehézségek jogi minősítésével kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hiba bizonyításával egyenértékű terhet ró a felperesre. Ez az értelmezés figyelmen kívül hagyja a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdését, és az érdekelt harmadik személyeket megfosztja a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése által számukra biztosított eljárási garanciáktól.
49 A felperest terheli annak bizonyítása, hogy komoly nehézségek álltak fenn, és ezt egy sor összefüggő bizonyítékkal teheti meg. Az EK‑Szerződés 173. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 230. cikk) szerinti megsemmisítési kereset esetében valamely közösségi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell mérlegelni (a Bíróság 15/76 és 16/76. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1979. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1979., 321. o.] 7. pontja, és a fent hivatkozott British Airways és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. pontja), és az nem lehet függvénye a hatékonyságának mértékét érintő visszamenőleges megfontolásoknak (lásd a Bíróság 40/72. sz. Schroeder‑ügyben 1973. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1973., 125. o.] 14. pontját).
50 Ezért azokat az információkat kell figyelembe venni, amelyekkel a Bizottság a határozat meghozatalakor rendelkezett vagy rendelkezhetett, különösen azokat, amelyek a nyilvánosság számára ismertek voltak, és amelyekhez a Bizottság kétséget kizáróan hozzáférhetett, mint például a foszforsav, illetve az abból készült termékek fizikai és kémiai tulajdonságaira, valamint az előállításukra irányuló ipari eljárásra vonatkozó információk.
51 Ezen elvek fényében kell értékelni a felek kifogásait és érveit, és vizsgálni, hogy a szóban forgó támogatások értékelése felvetett‑e olyan komoly nehézségeket, amelyek miatt a Bizottság köteles lett volna a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás megindítására.
A komoly nehézségek fennállásáról
52 A felperes a komoly nehézségek fennállásának bizonyítása érdekében egyrészt arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy helytálló döntést hozhasson a kérdéses támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Másrészt azt állítja, hogy az előzetes eljárás időtartama és körülményei bizonyítják az említett nehézségek fennállását.
A Bizottság rendelkezésére álló információk elégséges voltáról
– A felek érvei
53 A felperes állítása szerint a Bizottság nem rendelkezett a beszerzési nehézségek, a tervezett műszaki intézkedések megvalósíthatósága, a CWP gyártási kapacitása és az érintett piac értékeléséhez szükséges információkkal, ezért a vitatott támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó következtetései tévesek.
54 A felperes, miután emlékeztetett a foszforsav és az abból készült termékek gyártási sajátosságaira, és rámutatott a határozatban és a Bizottság beadványaiban előforduló számos hibára és terminológiai pontatlanságra, kifogásolja először is, hogy a Bizottság, amely elégtelen információval rendelkezett a kérdéses termékekről, azok gyártási folyamatairól és az érintett piacokról, jogellenesen fogadta el a német hatóságok álláspontját, amely szerint a nyersanyagbeszerzéssel kapcsolatban felmerült nehézségek igazolják a CWP részére új támogatások nyújtását. E tekintetben a felperes kétségét fejezi ki a beszerzési nehézségek súlyosságát illetően, mivel az elemi foszfor olyan alaptermék, amely a nemzetközi piacon szabadon hozzáférhető. Állítása szerint a CWP 1994 és 1996 fellépő nehézségei abból a stratégiai hibából eredtek, hogy fő elemi foszfor szállítójának a kazahsztáni székhelyű Fosfor társaságot választotta. Azt állítja továbbá, hogy a CWP likviditási nehézségeinek valódi oka, hogy csekély hitelképessége miatt az áru átvételekor kellett szállítói részére a vételárat megfizetnie.
55 Másodsorban, a felperes vitatja, hogy a gyártási módszer megváltoztatása, amely a vállalkozás életképességének helyreállítását lenne hivatott biztosítani, gazdaságilag és műszakilag megvalósítható. A termikus eljárásról a nedves eljárásra történő váltást, ellentétben azzal, ahogyan a Bizottság azt nyilvánvalóan gondolta (a határozat 2.2 pontjának (8) bekezdése), nem lehet pusztán egy új kémiai módszer tízmillió márkába kerülő bevezetésével megoldani. Becslése szerint egy, a határozatban szereplőhöz hasonló, 20 000 tonna P2O5 éves teljesítményű berendezés 24 és 42 millió DEM közötti összegbe kerül. Egy tízmillió DEM értékű beruházás mindössze a foszforsav kivonása egy szakaszának kialakítását teszi lehetővé, ami csekély kivonási teljesítményt jelent. Egy ilyen berendezés nagy mennyiségű hulladékot termel, amelynek kezelése önmagában meghaladja a tízmillió DEM összegű beruházási támogatást.
56 Ha a CWP valóban fel akarja váltani jelenlegi gyártási módszerét a nedves eljárással, a vitatott támogatásokból fedezett beruházás nem elegendő a gyártási minőség javításához és a jövedelmezőség növeléséhez. Ha a CWP egy alapberendezést kíván beszerezni, amellyel a nedves eljárást alkalmazhatja, és amelyet a meglévő termikus berendezésével párhuzamosan kíván használni, a vitatott támogatások ez esetben egy üzleti probléma megoldását, valamint a termelési és beszerzési lehetőségek bővítését szolgálnák. Ebben az esetben a kérdéses intézkedések a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdése által tiltott működési támogatást jelentenének.
57 Harmadsorban a felperes vitatja a Bizottság azon megállapítását, miszerint a szerkezetátalakítással csökkenne a CWP termelékenysége. A felperes szerint a Bizottság egy kétes, sőt helytelen referenciaérték alapján fogadta el ezt a megállapítást. A szerkezetátalakítás befejeződésekor mért termelékenységet hasonlította össze ugyanis a Stickstoffwerke 1990 évi termelékenységével. Ami a jelenlegi 40 000 tonnás becsült termelékenységet illeti, a felperes, állítása szerint, 1996‑ban megállapította, hogy a CWP két kemencéje közül csak az egyik volt üzemben. A felperes szerint kizárt továbbá, hogy a nedves eljárásra való áttérés után a CWP környezetvédelmi célból üzemben tarthatná az egyik kemencéjét. Ebből arra a következtet, hogy a CWP a termikus eljárással történő savgyártáshoz továbbra is használni fogja ezt a kemencét, és valójában a meglévő termikus berendezéseit akarja kiegészíteni a savgyártást a nedves eljárással lehetővé tévő berendezéssel.
58 Negyedszer, a felperes vitatja a Bizottság által végzett piaci elemzést, és kijelenti, hogy „foszfátpiac” nem létezik, hanem csak különálló piacok a foszforsav, illetve az abból készült termékek vonatkozásában. E piacokat erős verseny és túltermelés jellemzi. A felperes szerint a CWP néhány éve a versenyt erőteljesen befolyásoló agresszív gyakorlatot folytat. Az 1995. és 1996. évihez képest a felperes 1997. évi németországi forgalma 49%‑kal csökkent, és az 1997 harmadik harmada és 1998 első harmada közötti időszakban 810‑ről 765 DEM‑re csökkent a tiszta foszforsav (75%) tonnánkénti ára. A felperes úgy véli, hogy a támogatások veszteséges tevékenység folytatásának finanszírozására szolgálnának, elősegítenék a CWP termelékenységének növelését, és lehetővé tennék a CWP számára, hogy továbbra is alacsony áron értékesítse termékeit a piacon.
59 A Bizottság nem vitatja a felperes műszaki helyesbítéseinek megalapozottságát, de úgy véli, hogy ezek a részletek nem kérdőjelezik meg a határozat lényegi tartalmát. A vitatott támogatások ugyanis mindössze az 1994. évi privatizációhoz kapcsolódó szerkezetátalakítási terv módosítását jelentik, amelynek célja az volt, hogy a CWP helyzetének hosszú távú stabilizálását célzó program keretében megoldja az 1995 és 1996 között fellépett beszerzési problémákat.
60 A Bizottság mindenekelőtt úgy véli, hogy nem relevánsak azok a kifogások, amelyek szerint nem kivitelezhető a CWP áttérése a nedves eljárással történő foszforsav gyártásra, mivel olyan intézkedésekre vonatkoznak, amelyek a vállalkozás életképességének helyreállítását célzó szerkezetátalakítási terv részei. A Bizottság állítása szerint ennek megfelelően ő a szerkezetátalakítási terv átfogó értékelését végezte el, az általános koherencia meglétét vizsgálva. Ami e kifogások megalapozottságát és a nedves eljárásra való áttérés célszerűségét illeti, a Bizottság szerint bizonyítást nyert, hogy a CWP nyersanyagbeszerzése megnehezült. A távolsághoz hozzáadódnak még az exportáló ország és a tranzit országok által felvetett politikai kockázatok, valamint az ismert műszaki problémák. A Bizottság szerint a Fosforhoz kapcsolódó ezen beszerzési nehézségek miatt a CWP arra kényszerült, hogy Kínán és Kazahsztánon kívül új szállítókat találjon. Ilyen körülmények között a független és megbízható beszerzési források keresése a Bizottság szerint jogos törekvés volt a CWP részéről. A szerkezetátalakítási terv megfelel e célnak, mivel a nyers foszforsav kínálat bőséges, és az új berendezés gazdaságosságát független szakértők vizsgálták meg és tanúsították.
61 A Bizottság tagadja továbbá, hogy okozati összefüggés lenne aközött, hogy a CWP áttér a nedves eljárásra, illetve hogy átalakítja termelését. E két különálló, de egymást kiegészítő, kulcsfontosságú intézkedés lehetővé teszi, hogy a CWP továbbra is aktív maradjon a foszforsavpiacon, és ezzel egyidejűleg növelje a forgalmában a foszfátsó arányát. Mivel az új nyersanyag választásának és a termelés átalakításának együttesen kell biztosítaniuk a CWP életképességének helyreállítását, lényegtelen, hogy a termelés átalakítása az új eljárásnak köszönhetően, vagy attól függetlenül történik.
62 Végül a Bizottság előadja, hogy a piac‑, illetve a kapacitáselemzés célja annak kiderítése, hogy az érintett piacon van‑e ágazati túltermelés. Ha ez a helyzet, a szerkezetátalakítási támogatás kiegészítéseként elvileg a kedvezményezettnek termelékenysége csökkentésével hozzá kellene járulnia az ágazat szerkezetátalakításához. Mivel a Bizottság arra az eredményre jutott, hogy a piacon túlkapacitás van, a CWP versenytáraira nézve legkedvezőbb feltételezést kellett volna elfogadnia. Az iránymutatások értelmében azonban a Bizottságnak kevésbé szigorúnak kellene lennie olyan esetben, amikor a támogatás jogosultja kis‑ vagy középvállalkozás, vagy székhelye a Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének a) pontja alá tartozó területen van, vagy pedig ha ez a csökkentés az érintett piac torzulásának veszélyével jár. A jelen ügyben mind a három körülmény felmerült.
63 A Németországi Szövetségi Köztársaság rámutat, hogy az 1994. évi szerkezetátalakítási terv keretében a Fosfor kötelezettséget vállalt a CWP részére nagyon kedvező áron történő elemi foszfor szállítására, illetve arra, hogy 1,6 millió DEM tőkét bocsát a rendelkezésére. Mivel a Fosfor nem teljesítette a kötelezettségeit, a CWP kénytelen volt lényegesen magasabb áron beszerezni a foszfort a piacon, mint az a privatizáció időpontjában előre látható volt, miután megállapította, hogy egyetlen szállító sem tudná azt a Fosfor által ígért árakkal összehasonlítható feltételekkel kínálni. Egyébként egy dömpingellenes intézkedés miatt kizártnak tűnt, hogy a CWP Kínából származó elemi foszfort vásároljon.
64 Ilyen körülmények között döntött a CWP 1996‑ban a nedves eljárás bevezetése mellett. Az 1996‑os szerkezetátalakítási terv garantálja a CWP számára a kedvező áron történő biztos nyersanyagellátást, valamint rentábilis foszforsavgyártást, aminek az előállítási költsége P2O5 tonnánként 1460‑ról 900 DEM‑re csökkent.
65 Álláspontja szerint a határozat bizonyított tényeken alapszik, amelyeket az lényegében helyesen tartalmaz. Bár a felperes bizonyos pontatlanságokat kifogásol a szerkezetátalakítási terv műszaki részleteinek leírásában, emlékeztetni kell rá, hogy a határozat nem ezeken a részleteken alapul, annak érvényességét ezek a részletek nem érintik. Nem feltételezhető, hogy a Bizottság köteles lenne egy támogatási ügyben hozott határozatában az ipari és üzleti titkok körébe tartozó információkat feltüntetni.
66 A német kormány úgy véli, hogy a felperes érdekeinek mérlegelése során szem előtt kell tartani a CWP, illetve a Németországi Szövetségi Köztársaság érdekeit is, valamint az egész Közösségnek ahhoz fűződő érdekét, hogy az új tartományok integrációja befejeződjön; ez az érdek a hatóságok pénzügyi beavatkozását teszi szükségessé. A CWP alkalmas és érdemes a szanálásra, mivel a foszforból készült termékek piacán, különösen az élelmiszerek terén, kedvezőek a hosszú távú kilátások. A szerkezetátalakítás sikeres véghezviteléhez a CWP‑nek elegendő saját tőkére és megbízható nyersanyagforrásra van szüksége.
67 Figyelemmel egyrészt az új tartományokban megnövekedett kínálatra és keresletre, másrészt a közösségen belüli termelők termelékenységének növekedésére és a harmadik országokbeli termelőkkel fennálló versenyre, úgy tűnik, hogy a CWP szerkezetátalakítása a német kormány szerint nem volt hátrányos a közösségi iparágra nézve. A felperesnek nem sikerült semmiféle okozati összefüggést bizonyítania a CWP részére nyújtott támogatások, illetve az állítólagosan elszenvedett piacvesztése között. Az ilyen összefüggés ki van zárva, mert a CWP a maga 5%‑os németországi piaci részesedésével nem tehető felelőssé az 1990 után bekövetkezett áresésért. Mivel a szerkezetátalakítási terv kapacitásnövelést nem irányoz elő, a CWP magatartása vagy a CWP 1994‑es privatizálása nem veszélyezteti a foszforsav és az abból készült termékek piacát.
68 A német kormány továbbá utal arra, hogy közölt olyan információkat a Bizottsággal, amelyek a szerkezetátalakítási terv megvalósíthatóságát bizonyítják. A DLM tanácsadó cég 6,2 millió DEM‑re becsülte a nedves eljárásra való áttéréshez szükséges befektetés összegét, ezt az összeget megerősítették a CWP‑hez érkezett kivitelezői ajánlatok. A nedves eljárást alkalmazó berendezés jövedelmezőségét a DLM egy további szakvéleményben megerősítette, és a német kormány kivonatosan mindkét szakvéleményt a Bizottság rendelkezésére bocsátotta. Ezenkívül a felperest nem érinthette a CWP gyártási módszerének megváltoztatása.
69 Az érintett termékek piacát sokáig egy hét nagy európai gyártóból álló oligopólium uralta, amelyek között a felperes is szerepelt. Csak a legutóbbi években növelték jelentősen kapacitásukat egyes termelők, köztük a felperes is, új üzemek létesítésével. Az új, közép‑európai piaci szereplők megjelenésével együtt ez a jelenség vezetett a verseny fokozódásához és az időnként látványos árcsökkenésekhez.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
70 Az Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján valamely nehéz helyzetben lévő vállalkozás szerkezetátalakítási támogatási terve akkor nyilvánítható a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha olyan szerkezetátalakítási tervhez kapcsolódik, amely a vállalkozás tevékenységének csökkentésére vagy a tevékenység új irányának meghatározására vonatkozik (a Bíróság C‑278/92., C‑279/92. és C‑280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. szeptember 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4103. o.] 67. pontja). Az iránymutatások 2.1. pontja értelmében „szerkezetátalakítás ugyanakkor egy koherens és távlati tervre épül, amely helyreállítja a vállalkozás hosszú távú életképességét.”
71 Annak érdekében, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül ne kifogásolja a tervezett intézkedéseket, a Bizottságnak szükségszerűen képesnek kell lennie annak megítélésére, hogy az iránymutatások 3.2.2. pontja értelmében a szerkezetátalakítási terv alkalmas‑e arra, hogy ésszerű időn belül helyreállítsa a vállalkozás hosszú távú életképességét a jövőbeni működési körülményekre vonatkozó reális feltételezések alapján. Igaz ugyanakkor, hogy a kis‑ és középvállalkozások vagy a támogatott régiókban székhellyel rendelkező vállalkozások tekintetében bizonyos feltételek – ilyen különösen a kapacitáscsökkentés a szerkezeti túlkapacitással küzdő piac esetén – rugalmas alkalmazását kifejezetten lehetővé teszik (az iránymutatás 3.2.3. és 3.2.4. pontja). A Bizottság álláspontjával ellentétben azonban ez a lehetséges kivétel nem érinti az első követelményt, mely szerint koherens és reális szerkezetátalakítási tervet kell benyújtani, amely lehetővé teszi a vállalkozás életképességének helyreállítását.
72 A határozat szerint a CWP‑nek az elemi foszfor beszerzésével kapcsolatos nehézségei pénzügyi helyzetének romlását okozták. A német hatóságok által finanszírozott szerkezetátalakítási terv lényegi eleme ezért egy olyan készülék – „kémiai processzor” – megvásárlása, amely lehetővé teszi a CWP visszafordíthatatlan átállását a „termikus” eljárással történő foszforsav gyártásról a „nedves” eljárással történő gyártásra. Ez az átalakítás a határozat szerint megszünteti a CWP függő helyzetét az elemi foszfor beszerzése tekintetében, és lehetővé teszi, hogy bővítse kínálatát a foszforból készült termékekből.
73 Így a határozat szerint a szerkezetátalakítási terv lényegében műszaki intézkedéseken alapul. Ennek következtében relevánsak az annak megítélésével kapcsolatos kifogások, hogy ezek az intézkedések hozzájárulnak‑e a vállalkozás életképességének helyreállításához, mivel céljuk annak bizonyítása, hogy a Bizottság nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül döntsön a szóban forgó támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségéről.
74 E tekintetben megállapítandó, hogy CWP által előirányzott szerkezetátalakítási intézkedéseknek a határozat szerinti leírása nem felel meg a szerkezetátalakítási terv szövegének. Az Elsőfokú Bíróság felhívására a Bizottság az iratokhoz csatolt a CWP vezetői által készített két dokumentumot, amelyek az alperes szerint a vállalkozás szerkezetátalakítási tervét alkotják.
75 Az első, 1996. május 29‑én kelt dokumentum, melynek címe „A Stickstoffwerke AG Wittenberg társaság »foszforból készült termékek« üzemegységét átvevő CWP társaság működésének új koncepciója”, a CWP szerkezetátalakítási stratégiáját ismerteti. Ennek két fő célja: egyrészt a nyersanyagbázis növelése, másrészt a vállalkozás tevékenységi körének bővítése (az 1996. május 29‑i dokumentum 1. oldala). Ennek megfelelően a dokumentum az élelmiszer minőségű foszfátsók gyártását és a nedves eljáráson alapuló új gyártósor létesítését jelöli meg a befektetési program céljaiként.
76 A dokumentumban azonban nincsen szó a termikus gyártási eljárás leállításáról. Ellenkezőleg, az a CWP elemi foszfor piacon meglévő kedvező helyzetének kihasználását irányozza elő, tekintve, hogy a Thermphos (Hollandia) társasággal együtt ő az egyetlen vállalkozás a Közösségen belül, amely rendelkezik a szükséges berendezéssel ezen anyag feldolgozásához. A terv szerint két gyártósort kell egyidejűleg felállítani, az egyik az elemi foszfor és a termikus módszer alapján, a másikat a nyers foszfor és a nedves módszer alapján. Ennek megfelelően a terv hét intézkedést határoz meg „a piacon kínálkozó lehetőségeknek a meglévő berendezésekkel történő kihasználása céljából”. Ezek a következők:
„1. Magas minőségű foszforsav gyártása elemi foszforból.
2. Kizárólag elemi foszforból készíthető termékek gyártása. Itt olyan termékekről van szó, mint a foszforpentoxid, foszforsav, hipofoszforsav és hipofoszfit.
3. Tiszta foszfor gyártása vegyi szempontból igényes felhasználási célra, és a Kazahsztánból, illetve Kínából behozott elemi foszforral való kereskedelem a kizárólagos európai termelőkkel versenyben.
4. Foszfát előállítása foszforsavból termikus eljárással a legszigorúbb minőségi követelmények betartásával. Magas hozzáadott értékkel bíró termékek gyártása (élelmiszer‑ipari célra szánt különleges termékek).
5. Műszaki foszfát gyártása nedves eljárással vásárolt foszforsavból.
6. A foszfortól és foszforsavtól független más termékek gyártása a meglévő berendezéssel.
7. Savmaradékok kezelése, maradéksavak kinyerése gyártási maradékokból a vállalkozás rendelkezésére álló források felhasználásával.” (az 1996. május 29‑i dokumentum 4. oldala).
77 A második, 1996. október 16‑i dokumentum szerint, amelynek címe „A CWP vállalkozás beruházási és finanszírozási tervvel történő hosszú távú megmentésére irányuló javaslat”, a CWP hitelezői elutasították az ezen intézkedések végrehajtására javasolt eredeti beruházási program támogatását. A CWP ezért ebben a második dokumentumban az elsőbbséget élvező beruházásokat és azok finanszírozási módját határozza meg, anélkül azonban, hogy az előzetesen meghatározott stratégiától eltávolodna. E beruházások között szerepel a meglévő berendezések átalakítása a foszforsav foszforsóvá történő feldolgozásának lehetővé tétele érdekében. A nedves eljárást alkalmazó gyártási berendezés megvásárlása tekintetében a dokumentumban a következő szerepel: „A kivonást végző előirányzott berendezéssel (nedves eljárás) kapcsolatos újabb számítások nem hoztak kedvező eredményt”. E második, 1996. október 16‑i dokumentumból az tűnik ki, hogy a termikus eljárás leállítása nem volt előirányozva.
78 Így tehát nyilvánvaló ellentmondás van ezen dokumentumok tartalma és a határozat között, amely szerint a CWP le akarta állítani az elemi foszfor felhasználását és a termikus eljárás alkalmazását egy „vegyi processzor” megszerzésének köszönhetően, amely egyszerre teszi lehetővé számára beszerzési nehézségei megoldását és a termékskála bővítését. Ez az ellentmondás legalábbis arra utal, hogy a Bizottság a határozat meghozatalakor nem rendelkezett elegendő információval annak megállapításához, hogy a szerkezetátalakítási tervnek a vállalkozás életképessége helyreállítására való alkalmassága megítélésének kérdése nem vet fel komoly nehézségeket.
79 Ezt a következtetést egyébként más információk is alátámasztják, amelyekre a felperes hivatkozott a CWP szerkezetátalakítása céljából tett műszaki intézkedések Bizottság általi értékelésével szemben emelt kifogásai alátámasztása érdekében. Így például a felperes csatolta Leenaerts professzor (Löweni Katolikus Egyetem Alkalmazott Tudományok Kar) 1998. szeptember 21‑i szakvéleményét, amely szerint a gyártási eljárás Bizottság által ismertetett átalakítása a foszforsavipari ágazat terén működő szakember számára nyilvánvalóan megvalósíthatatlannak tűnik.
80 E szakvélemény 3.2. pontja szerint ugyanis: „A tiszta foszforsav foszfor elégetése által történő előállítása alapvetően különbözik attól az eljárástól, amikor nyers foszforsavat használnak nedves eljárásban, a folyadék‑folyadék kivonás alkalmazásával. A kétfajta gyártási berendezés között fennálló módszer‑ és felépítésbeli különbségek miatt kizárt, hogy pusztán egy „kémiai processzor” megváltoztatásával át lehessen térni az egyik eljárásról a másikra. Egyértelmű, hogy nem létezik köztes vagy vegyes megoldás egy termikus eljárást alkalmazó, illetve a foszforsavat nedves eljárással tisztító üzemi berendezés között.” A szakvélemény 1. pontja értelmében továbbá „mivel a bizottsági irat 42. pontjában ismertetett intézkedés vagy a terv tekintetében nincs szó arról, hogy elő‑ és utókezelő szakaszok is lennének; a tervezett berendezés élelmiszer minőségű tiszta foszforsav előállítására nyilvánvalóan nem alkalmas”. A berendezés jövedelmezőségével kapcsolatban a szakvélemény 2. pontja azt a következtetést tartalmazza, miszerint „a CWP által tervezett évi 20 000 P2O5 tonnás termelési kapacitás jóval a versenyképességi és jövedelmezőségi küszöb alatt marad.” Végül a szakértő a szakvélemény 4. pontjában egyértelműen elveti annak lehetőségét, hogy a CWP egyik kemencéje használható lenne a nedves eljárással foszforsavat előállító berendezés hulladékainak elégetésére. El kell ismerni, hogy a szakvélemény bizonyító erővel alátámasztja a felperes érvelését.
81 A Bizottság ezzel szemben lényegében arra hivatkozik, hogy az elvárható gondossággal járt el. E tekintetben a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott két dokumentumra utal, amelyek eloszlatták a tervezett támogatásokkal szembeni esetleges kétségeit. Ezek közül az egyik a Roland Berger tanácsadó cég 1997. október 21‑i szakvéleménye. E szakvéleménynek az iratokhoz csatolt kivonata mindössze a vállalkozás helyzetértékelését és a lehetséges szerkezetátalakítási intézkedések összefoglalását tartalmazza. A szakvélemény szerzője a gyártási eljárás átalakítását javasolja, és ismerteti a CWP tevékenysége átalakításának alapvető elemeit, ennek során azonban mindössze az alapvető stratégiai döntéseket vázolja fel, és nem vizsgálja a műszaki megvalósíthatóságot, sem a tervezett intézkedések költségeit. Mivel e szakvélemény nem tartalmaz részletes leírást, a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy annak alapján jutott arra a következtetésre, hogy a szerkezetátalakítási terv alkalmas a vállalkozás életképességének helyreállítására.
82 A Bizottság ezek után a DLM cég egy jelentésére hivatkozik, amely, bár a határozat nem tesz róla említést, a Bizottság szerint a gyártási eljárás átalakításának megvalósíthatóságára és költségeire vonatkozó minden információt tartalmaz. E jelentésnek az iratokhoz csatolt kivonata a nedves eljárással történő foszforsav előállításának költségeit összefoglaló táblázatból áll. Nem tartalmaz azonban a gyártási eljárás tervezett, a határozatban ismertetett átalakításának megvalósíthatóságára vonatkozó adatokat, így nem is cáfolhatja a felperes által arra vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat, hogy a szerkezetátalakítási tervnek a CWP életképessége helyreállítására való alkalmasságának megítélése komoly nehézségeket vet fel.
83 Végül a Bizottság a tárgyaláson utalt arra, hogy a határozatban említett kémiai processzor kifejlesztése megtörtént, és azt a Vopelius Chemie társaságnak kell szabadalmaztatnia, mivel műszaki jellemzői ipari titkot képeznek. A felperes ezért nem vitathatja a CWP terveinek hihetőségét, mert nem ismeri az annak alapját képező technológiát. A Bizottság és a beavatkozó álláspontja szerint továbbá a felperes műszaki érvek ürügyével nem kényszerítheti a CWP‑t ipari titkok felfedésére.
84 Ez az érvelés nem helytálló. A Bizottság csak általánosan és elvontan hivatkozott az általa védelemben részesítendő információk bizalmas voltáról, anélkül hogy állításait olyan konkrét adatokkal támasztotta volna alá, amelyek alkalmasak a felperes bizonyítékainak megkérdőjelezésére. Tény, hogy a Bizottság az Szerződés 214. cikke (jelenleg EK 287. cikk) értelmében nem fedheti fel a titoktartási kötelezettség alá eső információkat, így különösen az állami támogatásban részesülő vállalkozásokra, ezek működésére, vagy az általuk használt technológiára vonatkozó információkat. A jelen ügyben azonban a Bizottság nem hivatkozhat az ipari titok védelmére vonatkozó kötelezettségére olyan mértékben, hogy azáltal az érintettek védelemhez való jogának megsértésével a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok elveszítsék lényeges tartalmukat. Mivel a Bizottság a CWP által a szerkezetátalakítás céljából bevezetett technológiára vonatkozó információk bizalmas jellegére hivatkozott, neki kell e bizalmas jelleg indokait előterjesztenie annak érdekében, hogy az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálati jogkörét gyakorolhassa.
85 A fentiek alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság teljes körű és megfelelően részletes információk hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy a szóban forgó szerkezetátalakítási intézkedések megvalósítható jellegével kapcsolatban felmerülő értékelési nehézségeket az előzetes vizsgálat befejezésekor leküzdje.
Az előzetes eljárás időtartamából és körülményeiből adódó, a komoly nehézségekre vonatkozó bizonyítékokról
– A felek érvei
86 A felperes álláspontja szerint annak vizsgálata során, hogy fennállnak‑e komoly nehézségek, a közösségi bíróságok különös figyelmet szentelnek a tervezett támogatás bejelentése és a bizottsági határozat meghozatala között eltelt időszaknak. Ez nem lehet hosszabb, mint amennyi egy első vizsgálathoz szükséges a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése keretében (lásd a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet). A felperes emlékeztet rá, hogy a Bíróság a 120/73. sz. Lorenz‑ügyben 1973. december 11‑én hozott ítélete (EBHT 1973., 1471. o.) óta a tervezett intézkedések végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kötelezettség nem tarthat tovább, mint két hónap, ami a Bizottságot arra kötelezi, hogy e határidőn belül lefolytassa az előzetes vizsgálati eljárást. A jelen ügyben nyolc hónap telt el a bejelentés és a határozat között, ami azt mutatja, hogy a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége első látásra nem volt egyértelmű.
87 A Bizottság és a német hatóságok között folytatott megbeszélések olyan nehézségek meglétére utalnak, amelyeket hivatalos vizsgálati eljárás keretében kellett volna megvizsgálni. A Bizottság minden olyan cselekvése ugyanis, amely meghaladja a bejelentett tervvel kapcsolatos puszta információkérést, a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításához kell, hogy vezessen (lásd a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 38. pontját). A jelen ügyben a Bizottság és a német kormány több alkalommal konzultált egymással. A felperes szerint különösen a német kormánnyal folytatott azon konzultációk haladják meg a puszta információkérés mértékét, amelyekre a Bizottság és a felperes megbeszélése után került sor. Ezeket részben a versenytársak, köztük a felperes által kinyilvánított aggodalmak váltották ki. Az, hogy a Bizottság közvetlenül a határozat meghozatala előtt kénytelen volt a német hatóságoktól bizonyos biztosítékokat és garanciákat beszerezni, bizonyítja, hogy a tervezett támogatások közös piaccal való összeegyeztethetősége nem volt egyértelműnek tekinthető. Ha azonban a Bizottságnak jogában állna a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megnyitása nélkül ismételten konzultálni az illetékes nemzeti hatóságokkal, akkor kihasználhatná a kevésbé átlátható, harmadik személyek meghallgatását lehetővé tévő előzetes vizsgálati eljárást a komoly nehézségek leküzdésére.
88 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Lorenz‑ítéletben említett mérlegelési idő akkor veszi kezdetét, amikor a határozat meghozatalához szükséges minden lényeges elem rendelkezésre áll. A jelen ügyben a Bizottság elmondása szerint néhány héttel azt követően hozta meg a határozatot, hogy a német hatóságoktól megkapta az utolsó információkat is, amelyekre szüksége volt, így a felperes érvei alaptalanok.
89 A felperes azon álláspontja, amely szerint a Lorenz‑ítéletben szereplő két hónapos határidő letelte bizonyos automatizmust feltételez a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását illetően, nem veszi figyelembe a bejelentéssel kapcsolatos gyakorlat hiányosságait, és szükségtelenül megnehezíti a határozathozatali eljárást a támogatások indokolatlan felfüggesztésével.
90 A Bizottság emlékeztet rá, hogy a határozat meghozatala 1997. december 16‑án történt, kevéssel az év végi szabadságok megkezdése előtt. A Bizottság szervezeti egységei számára a nyári és a téli szabadságok kezdete kényszerítő időpont lehetett bizonyos folyamatban lévő eljárások lezárására. Az ilyen szabadságolási időszakok előtt követelmény lehet az ügyiratok gyorsított feldolgozása. Az előzetes eljárás időtartamával kapcsolatos kifogások keresése nem a jog területére tartozik.
91 A Németországi Szövetségi Köztársaság álláspontja szerint a bejelentés és a határozat meghozatala között eltelt időszak nem tekinthető a támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kételyek bizonyítékának. Ellenkezőleg, a támogatott vállalkozás terhelése az egyébként is hosszú előzetes eljárással nem indokolja a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását, ha mint a jelen esetben is, a Bizottságnak módjában állt a CWP részére nyújtott támogatások körülményeit és előre látható hatásait értékelnie, és harmadik személyek védelemben részesítendő jogos érdekei láthatólag nem szenvedtek sérelmet.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
92 A jelen ügyben azt kell vizsgálni, hogy a Bizottság által folytatott eljárás jelentősen túllépte‑e a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése szerinti vizsgálathoz szükséges időtartamot.
93 Ami először is a tervezett támogatási terv bejelentése és a határozat meghozatala között eltelt időtartamot illeti, az Elsőfokú Bíróságnak a T‑46/97. sz., SIC kontra Bizottság ügyben 2000. május 10‑én hozott ítéletében [EBHT 2000., II‑2125. o.] alkalma volt emlékeztetni arra, hogy azon időtartam letelte, amely feltehetőleg meghaladja a Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének értelmében az első vizsgálathoz szokásos esetben szükséges időtartamot, más tényezőkkel együtt annak elismeréséhez vezethet, hogy a Bizottság komoly értékelési nehézségekkel került szembe, amelyek a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását tették szükségessé (lásd a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 15. és 17. pontját).
94 Annak megítéléséhez, hogy a kérdéses időtartam komoly nehézségek meglétére utal‑e, a Bizottság által meghatározott belső szabályokat kell alapul venni.
95 A Bizottság a számára a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése szerint előzetesen bejelentett támogatási tervek vizsgálatára előírt határidőre vonatkozó szabályokat a tagállamokhoz intézett 1981. október 2‑i levelében közölte („Az állami támogatásokra vonatkozó versenyszabályok, 1998. június 30‑i állapot”, Az Európai Közösségek versenyjoga, II. A kötet, 96. o.). Ennek 2. pontjában kifejti, hogy „az Európai Közösségek Bírósága által két hónapban meghatározott mérlegelési és vizsgálati idő” áll a rendelkezésére. A levél 3. b. pontja értelmében: „ha a bejelentés nem tartalmazza az összes lényeges adatot, amelyre a Bizottság szervezeti egységeinek az eset Szerződéssel való összeegyeztethetőségének első megítéléséhez szüksége van, akkor a bejelentés hiányos, és a Bizottság a bejelentés beérkezését követő tizenöt napon belül további információkat kérhet. A határidők ebben az esetben csak a kért további információk beérkezését követően kezdődnek meg. Egy átvételi tanúsítványon feltüntetik a figyelembe veendő időpontot”.
96 A Bizottság és a német kormány elismerte, hogy a CWP részére nyújtandó támogatási tervről szóló, teljes terjedelmében 1997. április 15‑én megérkezett bejelentést már előzőleg, az 1997. március 7‑i levélben közölték, mindazonáltal a pontos dátumot nem tudták megjelölni.
97 Pervezető intézkedésként az Elsőfokú Bíróság felszólította a Bizottságot, hogy csatolja az átvételt igazoló elismervényt, amelyből a tagállamokhoz intézett 1981. október 2‑i levél alapján megállapítható az előzetes vizsgálat határidejének meghatározása szempontjából irányadó dátum. A Bizottság erre három, 1997. május 14‑i, július 22‑i, illetve november 4‑i keltezésű levelet nyújtott be. E levelek közül csak a legelső tartalmaz átvételi elismervényt. Függetlenül attól, hogy a Bizottság mely időpontban foglalkozott először a CWP részére nyújtandó támogatási tervvel, az 1997. május 14‑i átvételi elismervény és a határozat meghozatala között hét hónap telt el. Ez nyilvánvalóan meghaladja azt az időtartamot, amelyet a Bizottságnak az előzetes vizsgálat lefolytatása esetében főszabály szerint be kell tartania.
98 Ami másodsorban az eljárás lefolytatásának körülményeit illeti, a Bizottság a Szerződés 93. cikke (3) bekezdése céljának megfelelően és a gondos ügyintézés őt terhelő kötelezettségére tekintettel az előzetes vizsgálati eljárás keretében a bejelentő tagállamot további információk közlésére szólíthatja fel (lásd a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 38. pontját). Ha az ilyen párbeszéd nem is bizonyítja a komoly nehézségek fennállását, az előzetes vizsgálati eljárás időtartamával együtt erre utaló jel lehet.
99 A többek között az Szerződés 5. cikkében (módosítást követően EK 10. cikk) megjelenő jóhiszemű együttműködés kötelezettsége alapján a bejelentő tagállam és a Bizottság kötelesek együttműködni annak érdekében, hogy ez utóbbi meg tudja oldani a tervezett, a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése szerinti eljárás szerint bejelentett támogatás vizsgálata során esetleg fellépő nehézségeket (lásd megfelelően a Bíróság C‑349/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑343. o.] 13. pontját). Így az a tagállam, amely támogatás nyújtását tervezi egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára, köteles megküldeni a Bizottságnak e vállalkozás szerkezetátalakítási tervét, és eleget tenni a Bizottság további információk közlésére irányuló felszólításának, ha az nem rendelkezik a határozathozatalhoz szükséges valamennyi adattal.
100 Az a tagállam, amely a tervezett támogatást a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése értelmében hiányosan jelenti be a Bizottságnak, és ezt követően a Bizottság ismételt felszólítása ellenére késlekedik annak rendelkezésére bocsátani szükséges információkat, felelős a vizsgálati eljárás elhúzódásáért. Az eljárás ilyen elhúzódása természetéből fakadóan komoly nehézségek fennállására utaló jel lehet, anélkül hogy a Bizottság hivatkozhatna a bejelentő tagállam felelősségére e helyzet bekövetkezését illetően. Ennek lehetővé tétele ugyanis azt eredményezné, hogy az érdekelt harmadik személyek elvesztenék a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése által számukra biztosított eljárási garanciákat, egyrészt annak megengedése miatt, hogy a Bizottság a bejelentő tagállam magatartására vagy mulasztására hivatkozva hatástalanná tegye a Szerződés 93. cikkének (3) bekezdését, amely a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására kötelezi, másrészt annak megengedése miatt, hogy a tagállam kivonja magát a jóhiszemű együttműködés kötelezettsége alól.
101 A jelen ügyben 1997. május 14‑i levelében, amellyel tudomásul vette a CWP számára nyújtandó támogatás bejelentését, a Bizottság úgy vélte, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval ahhoz, hogy annak közös piaccal való összeegyeztethetőségéről határozni tudjon. További információkat kért a német kormánytól a megvalósíthatóság vonatkozásában, a gyártási eljárás CWP által tervezett átalakításának finanszírozását illetően, valamint a piacelemzéssel, a vállalkozás életképessége helyreállításának és a termelési kapacitás növelésének kilátásaival kapcsolatban.
102 A német kormány által az 1997. július 10‑i levélben közölt adatok ellenére a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem rendelkezik a határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval. 1997. július 22‑i levelében ezért másodszor is kérdéseket intézett e kormányhoz többek között a CWP hosszú távú túlélési esélyeivel, és a tervezett támogatások arányos voltával kapcsolatban. Ezenkívül 1997. július 30‑i telefaxában a Bizottság kiegészítő információközlés iránti kiegészítő információkérést intézett a BvS‑hez, amelynek tartalma lényegében azonos az 1997. május 14‑i megkeresés tartalmával. Ezen iratok alapján arra kell következtetni, hogy a német kormány 1997. július 30‑án még mindig nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére az 1997. május 14. óta kért információkat.
103 A német kormány 1997. szeptember 2‑i levelével válaszolt a második kiegészítő információkérésre. A Bizottság az iratokhoz csatolta e levél, és annak egyes, ugyanazon a napon, telefaxon kapott mellékletei másolatát. Ezek a mellékletek megegyeznek a Bizottság kiegészítő információkérésére válaszoló, 1997. július 10‑i levélhez csatolt mellékletekkel. A Bizottság ellentétes közlése hiányában ebből arra kell következtetni, hogy a német kormány nem adta meg a kért kiegészítő információkat, így a Bizottság az 1997. szeptember 2‑i levél kézhezvételekor még mindig nem rendelkezett kielégítő válasszal az 1997. május 14‑i, a tervezett műszaki átalakítások megvalósíthatóságát, a piaci elemzést, a vállalkozás életképessége helyreállításának és a termelékenység növelésének kilátásait, valamint a vitatott támogatások arányos voltát érintő kérdéseire.
104 Ezenkívül az eljárás során nyilatkozott a CWP két versenytárs vállalkozása, anélkül azonban, hogy szabályszerű panaszt nyújtottak volna be. 1997. június 17‑én a Budenheim, egy német vállalkozás közölte a Bizottsággal versenytársa, a CWP számára esetlegesen nyújtandó támogatással kapcsolatos aggodalmát. Ugyanezt tette 1997. július 24‑én a felperes. Az e vállalkozásokkal külön‑külön folytatott megbeszélések során, 1997. szeptember 30‑án és október 8‑án kapott információk alapján a Bizottság 1997. november 4‑én harmadszor is megkereste a német kormányt. Így a Bizottság a kiegészítő információkérésére kapott választ követő több mint két hónappal azt közölte a német kormánnyal, hogy a CWP részére nyújtandó tervezett támogatás „újabb kérdéseket vetett fel”, amelyek megválaszolása elengedhetetlen. Több kérdést tett fel a gyártási eljárás átalakításának megvalósíthatóságával és jövedelmezőségével kapcsolatban, és pontosításokat kért a termelési kapacitás növelése, a beszerzési nehézségek, valamint a CWP javára nyújtandó esetleges egyéb támogatások vonatkozásában.
105 E harmadik hivatalos kiegészítő információkérést követően a Bizottság és a német kormány képviselői 1997. november 24‑én találkoztak. A tárgyalás során kiderült, hogy a Bizottságnak csak ezen a találkozón volt alkalma tudomást szerezni a CWP vezetői által készített, 1996. május 26‑i és október 16‑i dokumentumokról, amelyek az alperes szerint a szerkezetátalakítási tervet jelentették (lásd a fenti 74–77. pontot). E találkozón továbbá a német kormány átadta a Bizottságnak a Roland Berger cég 1997. október 21‑én készült jelentését.
106 Az alperes által az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott írásbeli válaszokból végül az következik, hogy a Bizottság felhívására a BvS 1997. december 11‑én megküldte számára a CWP egyik levelét, amely megerősíti, hogy éves foszforsavtermelése a szerkezetátalakítás következtében nem növekedne, hanem a 40 000 tonna P2O5 érték közelében maradna.
107 Az eseményeknek ebből a menetéből következik, hogy a CWP részére nyújtandó tervezett támogatás értékelése bejelentésétől kezdve nehézségeket okozott. A bejelentés és a határozathozatal között eltelt nyolc hónap során a Bizottság három alkalommal kereste meg kérdésekkel hivatalosan a német kormányt, és két versenytárs közölte vele aggodalmait. A német kormány a Bizottság ismételt felhívásai ellenére sem szolgáltatta a vizsgálathoz szükséges információkat. Különösen, a német kormány csak a tervezett támogatás bejelentését követő több mint hét hónap elteltével bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a támogatásokból finanszírozandó szerkezetátalakítási tervet. A Bizottság így eltért azoktól a határidőktől, amelyeket a hozzá bejelentett támogatási terv vizsgálatára megállapított. A német kormányt pedig a részére előírt határidőn túl válaszolt a Bizottságnak. Ezekre a tényekre tekintettel el kell ismerni, hogy a Bizottság által folytatott eljárás a jelen esetben jelentősen meghaladta azt a mértéket, amely a Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének rendelkezései keretében elvégzett első vizsgálathoz általában szükséges, következésképpen ez a körülmény komoly nehézségek fennállásának bizonyítékát jelenti.
108 Ennek következtében, objektív és összefüggő bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság a tények elégtelen ismeretében hozta meg a CWP részére nyújtandó tervezett támogatást nem kifogásoló határozatát. A Bizottság, annak ellenére, hogy a kérdéses támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata komoly nehézségeket vetett fel, nem indította meg a Szerződés 93. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást, és az érdekelt felek meghallgatásával nem szerzett be további információkat. A határozatot ezért meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükséges lenne határozni a felperes által hivatkozott többi jogalap, kifogás és érv tárgyában.
A költségekről
109 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
110 A jelen ügyben, mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az eljárás során felmerült költségek viselésére, ide értve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségeket is.
111 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ennek értelmében a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Németországi Szövetségi Köztársaság által a Chemische Werke Piesteritz GmbH‑nak nyújtott támogatást nem kifogásoló 1997. december 16‑i bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) A Bizottságot kötelezi saját költségeinek, valamint a felperes alapügyben és az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeinek viselésére.
3) A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.
García‑Valdecasas | Lindh | Cooke |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2001. március 15‑i nyilvános ülésen.