A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2024. április 24.(*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A Joyful by nature európai uniós szóvédjegy bejelentése – JOY korábbi európai uniós szóvédjegy– Viszonylagos kizáró ok – A jóhírnév sérelme – Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése – A jóhírnév bizonyítása – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása”
A T‑157/23. sz. ügyben,
a Kneipp GmbH (székhelye: Würzburg [Németország], képviseli: M. Pejman ügyvéd)
felperes
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)(képviseli: E. Markakis, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Jean Patou (székhelye: Párizs [Franciaország]),
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. Kornezov elnök, Kecsmár K. (előadó) és S. Kingston bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az elutasította a felszólalási osztály 2022. február 28‑i határozatával szemben benyújtott fellebbezését;
– az EUIPO‑t kötelezze a Törvényszék előtt, valamint a felszólalási eljárás során felmerült költségek viselésére.
12 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– tárgyalás tartása esetén a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
[omissis]
A korábbi védjegy jóhírnevének létezéséről és az e jóhírnevet érintő bizonyítási teherről
[omissis]
22 Ezt követően rá kell arra mutatni, hogy a korábbi védjegy jóhírnevének a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napján kell fennállnia (2020. október 5‑i Laboratorios Ern kontra EUIPO – SBS Bilimsel Bio Çözümler [apiheal] ítélet, T‑51/19, nem tették közzé, EU:T:2020:468, 112. pont). Az ezen időpontot követően keletkezett dokumentumok nincsenek megfosztva bizonyító erejüktől, ha lehetővé teszik az említett időpontban fennálló helyzetre vonatkozó következtetések levonását. Nem zárható ki eleve, hogy az ezen időpont előtt vagy után, egy bizonyos időben keletkezett dokumentum hasznos információkat tartalmazhat, tekintettel arra, hogy a védjegyek általában fokozatosan szereznek jóhírnevet. Az ilyen dokumentum bizonyító ereje a bejelentés napjától eltelt időszak rövidebb vagy hosszabb voltától függően változhat (lásd: 2018. október 16‑i VF International kontra EUIPO – Virmani [ANOKHI] ítélet, T‑548/17, nem tették közzé, EU:T:2018:686, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még analógia útján: 2004. január 27‑i La Mer Technology végzés, C‑259/02, EU:C:2004:50, 31. pont).
[omissis]
33 E dokumentumok, valamint a Joy parfüm által kapott rangos díjak és elismerések alapján megállapítható, hogy a korábbi védjegyet az általa jelölt áruk tekintetében a nagyközönség az Unió területének jelentős részén széles körben ismeri, még akkor is, ha ezen elismeréseket több évvel ezelőtt kapta, és az értékesítési adatok 2013 és 2018 között csökkentek. Ez utóbbi tekintetben meg kell állapítani, hogy a korábbi védjegy a múltban mindenképpen nagy fokú közismertséget élvezett, amely – még ha feltételezzük is, hogy az évek során csökkent – a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában, 2019‑ben is fennállt, és így a közismertség egy bizonyos „maradványa” ebben az időpontban továbbra is fennállhatott (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑i Simca Europe kontra OHMI ‑ PSA Peugeot Citroën [Simca] ítélet, T‑327/12, EU:T:2014:240, 46., 49. és 52. pont).
[omissis]
37 Másodszor, a felperes arra is hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács vélelmezte a korábbi védjegy jóhírnevét, és tévesen mutatott rá arra, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy a korábbi védjegy jóhírneve drasztikusan csökkent 2018 és a bejelentett védjegy bejelentési napja, azaz 2019. november 29. között.
38 Amint azt a fenti 22. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat felidézi, nem zárható ki eleve, hogy a szóban forgó védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napját megelőzően vagy az után, egy bizonyos időben kiállított dokumentum hasznos információkat tartalmazhat, tekintettel arra, hogy a védjegyek általában fokozatosan szereznek jóhírnevet. Ugyanez az érvelés vonatkozik az ilyen jóhírnév elvesztésére is, amelyre általában szintén fokozatosan kerül sor. Az ilyen dokumentum bizonyító ereje a bejelentés napjától eltelt időszak rövidebb vagy hosszabb voltától függően változhat.
39 Így a vitatott védjegy bejelentésének napját megelőzően keletkezett bizonyítékok nem foszthatók meg bizonyító erejüktől pusztán azon az alapon, hogy a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtását öt évvel megelőző időpontra vonatkoznak (2020. október 5‑i apiheal ítélet, T‑51/19, nem tették közzé, EU:T:2020:468, 112. pont).
40 Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a jóhírnevet érintő bizonyítási teher a korábbi védjegy jogosultjára hárul (lásd: 2022. október 5‑i Puma kontra EUIPO – CMS [CMS Italy], T‑711/20, nem tették közzé, EU:T:2022:604, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A jelen ügyben a megtámadott határozat 34. pontjában a fellebbezési tanács – miután emlékeztetett arra, hogy a lajstromozás iránti kérelmet 2019. november 29‑én nyújtották be, kiemelte, hogy a benyújtott bizonyítékok többsége a 2013 és 2017 közötti időszakra vonatkozik, illetve közülük néhány ennél is korábbra, 1990‑ra, 2000‑ra vagy 2006‑ra, a bizonyítékok ugyanakkor valójában az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél azon folyamatos erőfeszítéseire utalnak, hogy fenntartsa a 2018. évi piaci részesedését – hozzátette, hogy „a jóhírnév elvesztése ritkán következik be egyetlen alkalommal, hanem egy hosszú időn át tartó, összefüggő folyamatról van szó, mivel a jóhírnév általában több éven keresztül keletkezik, és azt nem lehet egyszerűen be‑ és kikapcsolni”, valamint „[r]áadásul a kérelmezőnek kell bizonyítania a jóhírnév rövid időn belüli, ilyen drasztikus elvesztését”.
42 Így a felperes állításával ellentétben ez az értékelés nem minősül a bizonyítási teher megfordításának, és megfelel a fenti 38–40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak. Olyan konkrét bizonyítékok hiányában ugyanis, amelyek alátámasztanák, hogy a korábbi védjegy által évek során fokozatosan megszerzett jóhírnév a vizsgált utolsó év során hirtelen megszűnt volna, a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a korábbi védjegy a releváns időpontban, 2019. november 29‑én még mindig jóhírnevet élvezett (lásd analógia útján: 2004. január 7‑i Aalborg Portland ás társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 79. pont).
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. április 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások