YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. november 29.(1)
C‑307/10. sz. ügy
The Chartered Institute of Patent Attorneys
kontra
Registrar of Trade Marks
(A The Person Appointed by the Lord Chancellor under Section 76 of The Trade Marks Act 1994, on Appeal from the Registrar of Trade Marks által benyújtott, a High Court of Justice [England & Wales] [Egyesült Királyság] által továbbított előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Védjegyek – 2008/95/EK irányelv – 207/2009/EK rendelet – A védjegyoltalom terjedelme – A védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások meghatározása – A szükséges egyértelműség és pontosság követelményei – A Nizzai Osztályozás fejezetcímeinek használata – Az OHIM elnökének 4/03. sz. közleménye”
1. Egy védjegy lajstromozásának két alapvető összetevője egyrészt a megjelölés, másrészt azok az áruk és szolgáltatások, amelyeket e megjelölésnek jelölnie kell. Ezen összetevők bármelyike lehetővé teszi a lajstromozott védjegy által a jogosultja számára biztosított oltalom pontos tárgyának meghatározását.
2. A Sieckmann‑ügyben hozott ítéletben(2) a Bíróság meghatározta azokat a feltételeket, amelyeket egy megjelölésnek ki kell elégítenie ahhoz, hogy védjegyoltalom tárgyát képezze. A jelen ügy ezúttal lehetőséget ad a Bíróság számára a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások meghatározásánál irányadó szabályok megállapítására, és közvetett módon a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) által mostanáig alkalmazott szabályok hatályának értékelésére. E kérdés kiváltképpen fontos akkor, amikor a nemzeti védjegyhivatalok és az OHIM eltérő gyakorlatokat alakítanak ki, amelyek változó, az uniós jogalkotó által elérni kívánt célkitűzésekkel ellentétes lajstromozási feltételekhez vezetnek.
I – Jogi háttér
A – A Nizzai Megállapodás
3. A védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodást(3) az ipari tulajdon oltalmára létesült egyezmény(4) 19. cikkének megfelelően fogadták el, amely a nemzetközi szintű védjegyjogra irányadó. A Nizzai Megállapodás 1. cikke értelmében a Megállapodás célja, hogy megkönnyítse a védjegyek lajstromozását a Nizzai Osztályozás által.
4. A Nizzai Megállapodás 2. cikke meghatározza a Nizzai Osztályozás jogi hatályát, valamint használatát. A következőképpen szól:
„(1) A nemzetközi osztályozás jogi hatályát – a jelen Megállapodás által előírt követelményektől függően – a Külön Unió országai határozzák meg. Közelebbről: a nemzetközi osztályozás nem kötelezi a szerződő országokat sem a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása, sem pedig a szolgáltatási védjegyek elismerése tekintetében.
(2) A Külön Unió mindegyik országa fenntartja jogát arra vonatkozóan, hogy a termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozását mint fő vagy mint kisegítő rendszert alkalmazza.
(3) A Külön Unió országainak illetékes hivatalai a védjegy-lajstromozási okiratokban és közleményekben a nemzetközi osztályozás szerint tüntetik fel azoknak az osztályoknak a számát, amelyekhez a lajstromozott védjeggyel ellátható termékek vagy szolgáltatások tartoznak.
[…]”
5. A Nizzai Osztályozást a WIPO Nemzetközi Irodája kezeli. Az Osztályozás osztályok jegyzékét tartalmazza, amelyet adott esetben magyarázó megjegyzések egészítenek ki, valamint az egyes osztályokba tartozó áruk és szolgáltatások betűrendes mutatója. Jelenleg az Osztályozás 34 áru‑ és 11 szolgáltatási osztály fejezetcímeinek felsorolását tartalmazza. Az osztályok fejezetcímei általános képet adnak azokról a területekről, amelyhez az áruk és szolgáltatások alapvetően tartoznak.(5) A Nizzai Osztályozás kilencedik kiadása, amely 2007. január 1‑jén lépett hatályba, 11 600 címszó betűrendes mutatóját tartalmazza.
6. Ezen Osztályozást a közösségi védjegybejelentésekre és lajstromozásra is alkalmazni kell.
B – A 2008/95/EK irányelv
7. A 2008/95/EK irányelvet(6) annak érdekében fogadták el, hogy megszűnjenek a tagállamok jogszabályai közötti olyan eltérések, amelyek akadályozhatták az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint torzíthatták a közös piacon belüli versenyt. Az irányelv a közelítést a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseire korlátozza, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére. E rendelkezések között szerepelnek olyanok, amelyek megállapítják az egy védjegy lajstromozására irányadó feltételeket, és olyanok, amelyek meghatározzák azt az oltalmat, amelyben a szabályosan lajstromozott védjegyek részesülnek. A nemzetközi kötelezettségvállalásokra tekintettel az említett rendelkezéseknek teljes összhangban kell lenniük a Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezéseivel, és nem érinthetik a tagállamok ezen Egyezményből eredő kötelezettségeit.
8. Az irányelv 2. cikke a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseket az alábbiak szerint határozza meg:
„Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.”
9. Az irányelv 3. cikke azokat a kizáró, illetve törlési okokat sorolja fel, amelyek egy védjegy lajstromozásával szemben felhozhatók. Például a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés nem alkalmas a megkülönböztetésre, vagy kizárólag olyan jelekből áll, amelyeket a forgalomban az áru rendeltetése feltüntetésére használhatnak.
10. Az irányelv 4. cikke egy korábbi védjegybejelentéssel való ütközéssel kapcsolatos további kizáró, illetve törlési okokat sorol fel.
11. Végül az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít”, és lehetővé teszi jogosultja számára például azt, hogy bárkivel szemben fellépjen, aki gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal.
C – A 207/2009/EK és a 2868/95/EK rendelet
12. A belső piac megteremtése érdekében a 207/2009/EK rendelet(7) a nemzeti védjegyek mellett egy olyan közösségi védjegyet kíván megalkotni, amelynek egységes oltalma egy egységes eljárás keretében, az Unió területének egészére kiterjedő hatállyal szerezhető meg. A közösségi védjegy nem helyettesíti a nemzeti oltalmi rendszereket, amelyek továbbra is fennmaradnak. E védjegy lajstromozása és kezelése az OHIM hatáskörébe tartozik.
13. A rendelet 4. és 7–9. cikke az irányelv 2–5. cikkével megegyező rendelkezéseket tartalmaz.
14. Ugyanakkor a rendelet 26. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a közösségi védjegybejelentésnek tartalmaznia kell az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kérik. A 2868/95/EK rendelet(8) 2. szabályának (2) bekezdése alapján „[e] jegyzék[et] úgy kell megfogalmazni, hogy az egyértelműen kifejezze az áruk és szolgáltatások jellegét, és lehetővé tegye azt, hogy minden egyes tételt a Nizzai Osztályozás szerint csak egy osztályba soroljanak be”.
15. Továbbá a rendeletnek a végrehajtási rendelet 2. szabályának (1) bekezdésével öszefüggésben értelmezett 28. cikke értelmében azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyekre a közösségi védjegyoltalmat igénylik, a Nizzai Osztályozásnak megfelelően kell osztályokba sorolni. A végrehajtási rendelet 2. szabályának (4) bekezdése végül kimondja a következőt:
„Az áruk és szolgáltatások osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Következésképpen, az egyes áruk és szolgáltatások nem tekinthetők egymáshoz hasonlónak azon az alapon, hogy a nizzai osztályozás ugyanabba az osztályába tartoznak, és nem tekinthetők egymáshoz nem hasonlónak azon az alapon, hogy a Nizzai Osztályozás különböző osztályaiba tartoznak.”
D – Az OHIM elnökének 4/03. sz. közleménye
16. Az OHIM elnöke 4/03. sz. közleményének(9) célja I. pontja értelmében az OHIM gyakorlatának értelmezése és tisztázása „az osztályok fejezetcímeinek használatát és e használat következményeit illetően akkor, amikor a közösségi védjegybejelentések vagy bejegyzett védjegyek korlátozás vagy részleges lemondás tárgyát képezik, vagy amikor felszólalási vagy törlési eljárásban vesznek részt”.
17. A 4/03. sz. közlemény III. pontjának második bekezdéséből kitűnik, hogy a Nizzai Osztályozásban szereplő osztályok általános meghatározásainak vagy teljes fejezetcímeinek használata a védjegybejelentésben az áruk és szolgáltatások helyes megjelölését, osztályozását és csoportosítását jelenti.
18. Az említett pont különösen azt tartalmazza, hogy az „[OHIM] az Európai Unió és harmadik országok egyes nemzeti hivatalainak egyes fejezetcímekre és egyes általános meghatározásokra vonatkozó gyakorlatával ellentétben nem ellenzi az osztályok általános meghatározásainak vagy fejezetcímeinek használatát amiatt, hogy azok túlságosan homályosak és bizonytalanok”.
19. E közlemény IV. pontja továbbá előírja:
„A 34 áru‑ és 11 szolgáltatási osztály az összes árut és szolgáltatást lefedi, következésképpen egy bizonyos osztály fejezetcíme valamennyi általános meghatározásának használata az ezen osztályba tartozó valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkozó kérelmet jelent.
Hasonlóan egy osztály fejezetcímében szereplő valamely általános meghatározás használata az ezen általános meghatározás alá tartozó és helyesen ugyanebbe az osztályba sorolt valamennyi árut vagy szolgáltatást lefedi. […]”
20. Végül az említett közlemény V. pontjának 2. alpontja kimondja:
„A felszólalási és törlési eljárások vonatkozásában annak a szabálynak, hogy valamely osztály teljes fejezetcímének használata azt jelenti, hogy az ebbe az osztályba tartozó valamennyi áru érintett, az a következménye, hogy amikor a későbbi védjegybejelentés vagy lajstromozás ugyanabba az osztályba helyesen sorolt árukat vagy szolgáltatásokat tartalmaz, az áruk vagy szolgáltatások azonosak a korábbi védjeggyel érintett árukkal vagy szolgáltatásokkal. Ha az árujegyzék nem tartalmazza egy osztály fejezetcímének valamennyi általános meghatározását, csupán egyet vagy többet azok közül, akkor azonosság csak akkor áll fenn, ha az adott áru vagy szolgáltatás az általános meghatározás alá tartozik. […]”
E – A nemzeti jog
21. A védjegyekről szóló 1994. évi törvény (Trade Marks Act 1994, a továbbiakban: 1994. évi törvény), amely az irányelvet az Egyesült Királyság belső jogába átültette, 32. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírja, hogy a védjegybejelentésnek tartalmaznia kell az áruk és szolgáltatások megjelölését, amelyekre a lajstromozást kérik.
22. Az 1994. évi törvény 34. cikkének (1) bekezdése értelmében az árukat és szolgáltatásokat az előírt osztályozásnak megfelelően sorolják be.
23. E törvényt a védjegyekről szóló 2008. évi szabályzat (Trade Mark Rules 2008, a továbbiakban: 2008. évi szabályzat) egészítette ki, amely a UK Intellectual Property Office gyakorlatára és eljárására vonatkozik. E szabályzat 8. szabálya (2) bekezdésének b) pontja értelmében a bejelentőnek oly módon kell megjelölnie azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyekre a nemzeti lajstromozást kéri, hogy ezen áruk és szolgáltatások természete egyértelműen kiderüljön.
II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
24. A Chartered Institute of Patent Attorneys (a továbbiakban: CIPA) 2009. október 16‑án a Registrar of Trade Markstól (a továbbiakban: Registrar) az „IP TRANSLATOR” megjelölés lajstromozását kérte a Nizzai Osztályozás szerinti 41., „Nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport‑ és kulturális tevékenységek” című osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében.
25. A Registrar megvizsgálta az említett kérelmet a 4/03. sz. közlemény alapján, és elutasította azt. Mivel ugyanis az említett kérelem a Nizzai Osztályozás 41. osztályának fejezetcímére vonatkozott, a Registrar a feltétlen kizáró okok fennállását az ezen osztályba tartozó valamennyi szolgáltatásra tekintettel vizsgálta, amelyek között a fordítói szolgáltatások is szerepelnek. Márpedig a Registrar úgy ítélte meg, hogy az IP TRANSLATOR megjelölés e szolgáltatások vonatkozásában leíró jellegű, és ezért e megjelölés lajstromozását megtagadta.
26. A CIPA e döntéssel szemben fellebbezett, azt állítva, hogy lajstromozás iránti kérelme nem jelölte meg, és nem kívánta lefedni a Nizzai Osztályozás 41. osztályába tartozó fordítói szolgáltatásokat. A The Person Appointed by the Lord Chancellor under Section 76 of the Trade Marks Act 1994, on Appeal from the Registrar of Trade Marks (a védjegyekről szóló 1994. évi törvény 76. cikke alapján a Lord Chancellor által kinevezett, a védjegylajstrommal kapcsolatban hozott határozatok tekintetében kezdeményezett fellebbezési eljárások ügyében döntő személy, Egyesült Királyság) szerint e szolgáltatásokat rendszerint nem tekintik a „nevelés”, „szakmai képzés”, „szórakoztatás”, „sporttevékenységek” vagy „kulturális tevékenységek” szolgáltatások alcsoportjának.
27. A Bíróság elé terjesztett iratokból az következik, hogy a Nizzai Osztályozás 41. osztályába tartozó szolgáltatásokat felsoroló 167 címszót tartalmazó betűrendes mutatón kívül a Registrar által az 1994. évi törvény alapján kezelt adatbázis az említett 41. osztályba tartozó szolgáltatásokat felsoroló több mint 2000 címszót, és az OHIM által a rendelet alapján kezelt Eurace adatbázis az ilyen szolgáltatásokat felsoroló több mint 3000 címszót tartalmaz.
28. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy ha a Registrar által elfogadott megközelítés helyes, a CIPA lajstromozás iránti kérelme valamennyi ilyen címszóra – beleértve a fordítói szolgáltatásokat is – vonatkozik. Ebben az esetben olyan szolgáltatásokat is lefedne a kérelem, amelyek sem a benne említett jegyzékekben nincsenek megemlítve, sem pedig bármely azokon alapuló lajstromozásban. A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint egy ilyen értelmezés összeegyeztethetetlen lenne a védjegybejelentés hatálya alá tartozó különböző áruk vagy szolgáltatások egyértelmű és pontos meghatározásának követelményével.
29. A kérdést előterjesztő bíróság egy 2008‑ban az Association of European Trade Mark Owners (Marques) által végzett felmérésre is hivatkozik, amely rámutatott arra, hogy a gyakorlat a tagállamokban eltérő, mivel némely illetékes hatóságok a 4/03. sz. közleményben előírt értelmezési módot alkalmazzák, míg mások elutasítják, hogy így járjanak el.
30. E kétségek eloszlatása végett a The Person Appointed by the Lord Chancellor under Section 76 of the Trade Marks Act 1994, on Appeal from the Registrar of Trade Marks úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„Az irányelv alkalmazásában […]:
1) Szükséges‑e a védjegybejelentés hatálya alá tartozó különböző áruk vagy szolgáltatások sajátos fokú egyértelműséggel és pontossággal történő meghatározása, és ha igen, milyen sajátos fokú egyértelműséggel és pontossággal;
2) Megengedhető‑e a [Nizzai Osztályozás] fejezetcímei általános kifejezéseinek használata a védjegybejelentés hatálya alá tartozó különböző áruk vagy szolgáltatások meghatározása céljából?
3) Szükséges‑e vagy megengedhető‑e a [Nizzai Osztályozás] fejezetcímei általános kifejezéseinek ilyen használatát a […] 4/03. sz. közleménnyel […] összhangban értelmezni?”
31. Az alapeljárás felei, továbbá az Egyesült Királyság Kormánya, a cseh, a dán, a német, az ír, a francia, az osztrák, a lengyel, a portugál, a szlovák és a finn kormány, az OHIM, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő észrevételeket.
III – Elemzés
32. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg meg az azon áruk vagy szolgáltatások meghatározásával kapcsolatos követelményeket, amelyek vonatkozásában egy nemzeti védjegy bejelentője oltalmat igényel.(10) E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság felveti a Nizzai Osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános meghatározások relevanciájának, valamint az OHIM elnöke által a 4/03. sz. közleményben elfogadott értelmezés hatályának kérdését.
A – Előzetes megjegyzések
33. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy az irányelv egyetlen rendelkezést sem tartalmaz a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások meghatározására vonatkozóan. Az irányelv preambulumbekezdéseiben előírt célkitűzések megvalósítása ezért az ezzel kapcsolatos nemzeti jogszabályok harmonizációját követeli meg.
34. Az irányelv (4) preambulumbekezdése ugyanis kimondja, hogy a tagállami jogszabályok közelítése „a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseire korlátozódik, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére”. A Bíróság álláspontja szerint az irányelv célja tehát harmonizálni a terület alapvető anyagi jogi szabályait(11), amelyek között – véleményem szerint – szerepelnek azok, amelyek lehetővé teszik egy védjegyoltalom terjedelmének meghatározását.
35. Ezenkívül az irányelv nyolcadik preambulumbekezdésében szerepel, hogy a „[tagállami jogszabályok] közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegy megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban általában azonosak legyenek”. Márpedig a Bíróság úgy határozott, hogy az áruk és szolgáltatások meghatározására vonatkozó követelmények a védjegy által biztosított jogok megszerzésének anyagi jogi feltételét képezik.(12)
36. Végül az irányelv (10) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]z áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elősegítése érdekében alapvető annak biztosítása, hogy a lajstromozott védjegyek valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltalmat élvezzenek”. Márpedig a védjegy oltalmát lényegében a lajstromozása biztosítja.(13) Következésképpen az Unió területének egészére kiterjedő egységes védjegyoltalom kizárja a változó lajstromozási feltételeket, és az áruk vagy szolgáltatások meghatározására vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizációját követeli meg.
37. Másodszor, nélkülözhetetlen az áruk vagy szolgáltatások meghatározására vonatkozó közös megközelítés kialakítása, aszerint hogy a kérelem egy nemzeti védjegy vagy egy közösségi védjegy lajstromozására vonatkozik.
38. Igaz az, amint arra a Bíróság a közelmúltban emlékeztetett, hogy a közösségi védjegyek rendje szabályok együtteséből álló autonóm és sajátos célokat követő rendszer.(14) Ez nem változtat azonban azon a tényen, hogy a nemzeti védjegyek rendszere és a közösségi védjegy rendszere közös alapelveken nyugszik, amint ez az alapvető célkitűzések és szabályok azonosságában is megnyilvánul. A védjegy meghatározására és megszerzésére vonatkozó, valamint a joghatásait meghatározó szabályok ugyanis lényegében azonosak attól függően, hogy nemzeti vagy közösségi védjegyre vonatkoznak, amint ez az irányelv 2., 3. és 5–7. cikke szövegének a rendelet 4., 7., 9., 12. és 13. cikke szövegével való összehasonlításából kitűnik. Továbbá a Bíróság nem habozott az irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezését – és különösen az irányelv 5. cikkének értelmezését a rendelet 9. cikkére – átültetni.(15)
39. Továbbá, bár a nemzeti védjegyek rendszere és a közösségi védjegy rendszere egymástól független, tény, hogy e két rendszer a védjegy élettartama során kölcsönösen hat egymásra. Ezt számos példa alátámaszthatja.
40. Ilyenformán a rendelet 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében például a közösségi védjegyet úgy kell tekinteni, mint az abban a tagállamban lajstromozott nemzeti védjegyoltalmat, ahol a jogosult székhelye van. Ha e tagállam illetékes hatósága az OHIM értelmezésénél megszorítóbb értelmezést fogad el a védjegy tárgyi hatályát illetően, akkor nyilvánvaló, hogy a védjegyjogosultnak inkább érdekében áll egy közösségi védjegy lajstromozását kérni, mint egy nemzeti védjegyét.
41. Továbbá a rendelet 34. cikke értelmében egy korábbi nemzeti védjegy jogosultja igényelheti e védjegy szenioritását akkor, amikor az említett védjeggyel azonos megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújt be a korábbi védjegy árujegyzékébe tartozó árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában. Végül a rendelet 41. és 42. cikke értelmében egy korábbi nemzeti védjegy jogosultja felszólalhat egy megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásával szemben, amennyiben az a korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal. E két utóbbi példában a kérelmek megalapozottságának vizsgálata a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások azonosságától függ, amely az illetékes nemzeti hatóság és az OHIM részéről az áruk vagy szolgáltatások meghatározására irányadó szabályok egységes értelmezését feltételezi.
42. E példák igazolják, hogy nélkülözhetetlen tehát az árujegyzékbe tartozó áruk vagy szolgáltatások meghatározására vonatkozó – mind a nemzeti hivatalok, mind az OHIM által alkalmazandó – egységes megközelítés kialakítása. Ennek hiányában az uniós védjegylajstromozási rendszer a következetlenségek folytán nagyfokú jogbizonytalanságot szenvedne el, és ösztönözné a forum shoppingot is. Főként ezen aggályokra válaszul jelezte a Bizottság a tárgyalás során, hogy nemsokára megkezdik az irányelv és a rendelet jogi felülvizsgálatát.
43. E körülmények összességére tekintettel következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy fogadjon el egységes értelmezést az áruk vagy szolgáltatások meghatározására vonatkozó követelmények tekintetében attól függően, hogy a kérelem nemzeti védjegy vagy közösségi védjegy lajstromozására vonatkozik, és e célból a rendeletben előírt szabályokat vegye kiindulópontnak.
B – Az áruk vagy szolgáltatások védjegybejelentésben történő meghatározásáról
44. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az irányelv értelmében a bejelentőnek egyértelműen és pontosan meg kell‑e határoznia azokat az árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek tekintetében oltalmat igényel, és ha igen, a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságot a szükséges egyértelműség és pontosság fokáról kérdezi.
45. A fent kifejtett okok miatt elemzésemet a rendeletben szereplő első elvekre alapozom.
46. A közösségi védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások meghatározását nem szabad összetéveszteni azok osztályozásával. Az áruk vagy szolgáltatások meghatározására kizárólag a rendelet 26. cikke (1) bekezdésének c) pontja és a végrehajtási rendelet 2. szabályának (2) bekezdése irányadó. E rendelkezések értelmében a bejelentőnek össze kell állítania az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelynek lehetővé kell tennie azt, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani az áruk és szolgáltatások jellegét.
47. Következésképpen semmi nem utal arra, hogy a bejelentőnek a Nizzai Osztályozás fejezetcímeinek kifejezéseit kell alkalmaznia. Ez a pontosítás azért fontos, mivel az OHIM elnökének 4/03. sz. közleménye olyan jogi értéket kíván tulajdonítani a Nizzai Osztályozásnak, amellyel az e célból nem rendelkezik.
48. A Nizzai Megállapodás 2. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a Nizzai Osztályozásnak nincs semmilyen jogi hatálya a védjegyoltalom terjedelmének megállapítását illetően, kivéve azt a jogi hatályt, amelyet a Külön Unió országai meghatároznak.(16)
49. Márpedig a közösségi védjegy rendszerében az áruk és szolgáltatások Nizzai Osztályozás szerinti osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Ez kifejezetten kitűnik a rendelet 28. cikkének a végrehajtási rendelet 2. szabálya (1) és (4) bekezdésével való együttes értelmezéséből.(17)
50. A Nizzai Osztályozás tehát lényegében gyakorlati jelentőséggel bír.(18) Megkönnyíti a védjegyek lajstromozását, amint azt a Bíróság a Koninklijke KPN Nederland ügyben hozott ítéletében(19) elismerte, valamint a korábbi védjegyek kutatását. Mivel ugyanis az áruk és szolgáltatások ugyanúgy vannak osztályozva a Nizzai Megállapodásban részes valamennyi tagállamban, a Nizzai Osztályozás megkönnyíti a védjegybejelentések előkészítését. Továbbá egységes osztályozási rendszer létrehozásával segíti az illetékes hatóságokat, valamint a gazdasági szereplőket az olyan korábbi védjegyek kutatásában, amelyek esetlegesen egy új védjegy lajstromozásának akadályát képezhetik. Végül a végrehajtási rendelet 4. szabálya értelmében a bejelentési díjat azon osztályok száma alapján számolják ki, amelyekbe az érintett áruk vagy szolgáltatások besorolhatók.
51. Következésképpen az áruk és szolgáltatások Nizzai Osztályozás szerinti besorolása csak formai követelményt jelent, amelynek tiszteletben tartása ügyviteli és kényelmi okokból szükséges.
52. Nem rendelkezik azonban jogi kötelező erővel a védjegy tárgyi hatályának értékelését illetően. A védjegy által biztosított oltalom terjedelmét ugyanis kizárólag azon tényezők tekintetében kell vizsgálni, amelyeket az uniós jogalkotó a rendelet 26. cikkének (1) bekezdésében és a végrehajtási rendelet 1. szabályának (1) bekezdésében kifejezetten előír azon feltételekre vonatkozóan, amelyeket a kérelemnek ki kell elégítenie. E tényezők között szerepel többek között a megjelölés, valamint az áruk és szolgáltatások jegyzéke, amelyekre a lajstromozást kérik, azaz egy védjegy lajstromozásának két nélkülözhetetlen összetevője. A megjelöléshez hasonlóan az áruk és szolgáltatások jegyzéke is tehát körülhatárolja a védjegy által biztosított oltalom tárgyát. Ilyenformán a specialitás elve alapján a lajstromozott védjegy kizárólag a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében részesül oltalomban.
53. Ennek megállapítását követően konkrétan meg kell állapítani az áruk vagy szolgáltatások meghatározására vonatkozó követelményeket.
54. E célból szükséges a rendelet 26. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és a végrehajtási rendelet 2. szabályának (2) bekezdésében előírt, fent hivatkozott elvekre támaszkodni, és egy védjegy megadására irányadó szabályokat figyelembe venni.
55. Először is a védjegy lajstromozásának biztosítania kell a védjegy lényeges funkcióját, azaz lehetővé kell tennie a fogyasztó vagy a végfelhasználó számára, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztesse egy vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait egy másik vállalkozás által kínált áruktól vagy szolgáltatásoktól.(20) Következésképpen az áruknak vagy szolgáltatásoknak meghatározhatóknak kell lenniük.
56. Másodszor egy védjegyet a specialitás elvének megfelelően kell lajstromozni. Ez az elv megkísérli összeegyeztetni azokat a kizárólagos jogokat, amelyeket egy védjegy a jogosultjának biztosít, az áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elveivel. A védjegy által biztosított jogok egyértelmű meghatározását követeli meg annak érdekében, hogy a kizárólagos jogok a védjegy tényleges funkciójára korlátozódjanak.
57. Harmadszor, az érintett áruk vagy szolgáltatások leírása ahhoz szükséges, hogy az illetékes hatóságok számára lehetővé tegye az irányelv 3. cikkében és a rendelet 7. cikkében foglalt kizáró okok fennállásának értékelését.(21)
58. Az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i) alpontja, valamint a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának i) alpontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik. Következésképpen ez az áru leírását vonja maga után.
59. Ugyanígy, a védjegy árujegyzékében szereplő árukat és szolgáltatásokat szükségszerűen figyelembe kell venni annak meghatározása érdekében, hogy a lajstromozást az irányelv 4. cikke és a rendelet 8. cikke értelmében el kell‑e utasítani azon okból, hogy a szóban forgó védjegy azonos egy korábbi védjeggyel, vagy az összetévesztés veszélye fennállna. Így az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés egy korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal. Az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja és a rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az összetéveszthetőség a védjegyek hasonlósága és az egyes védjegyekkel érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti köcsönös függésből következik.
60. Végül, a védjegy oltalma alá tartozó áruk vagy szolgáltatások megjelölésének köszönhető az is, hogy a megszűnés, illetve a törlés végrehajthatóak, és hogy a nemzeti hivatalok az irányelv 13. cikke, valamint az OHIM a rendelet 51–53. cikke értelmében a védjegy megszűnésének vagy törlésének hatályát azon árukra és szolgáltatásokra korlátozhatják, amelyek tekintetében ezen okok fennállnak.
61. Negyedszer, a lajstromozásnak mind az uniós jog, mind a nemzeti jogok tekintetében hozzá kell járulnia a jogbiztonsághoz és a gondos ügyintézéshez.(22)
62. Így a fent hivatkozott, egy illatmegjelölés lajstromozásának lehetőségére vonatkozó Sieckmann‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság megkövetelte azt, hogy a megjelölésnek a 89/104 irányelv 2. cikkében és a rendelet 4. cikkében előírt grafikai ábrázolásának grafikai világosnak, pontosnak, önmagában teljesnek, könnyen hozzáférhetőnek, érthetőnek, tartósnak és objektívnek kell lennie oly módon, hogy a megjelölést pontosan azonosítani lehessen.(23)
63. E követelmények két kifejezett célnak felelnek meg. Az első annak lehetővé tétele, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok világosan és pontosan ismerjék a védjegyet képező megjelölés természetét annak érdekében, hogy eljárhassanak a bejelentések előzetes vizsgálatával, valamint a megfelelő és pontos védjegylajstrom közzétételével és vezetésével kapcsolatban.
64. A Bíróság ugyanis megköveteli azt, hogy a nemzeti hivatalok és az OHIM a lajstromozást kizáró okok szigorú, alapos és teljes körű ellenőrzését végezzék el oly módon, hogy ne kerüljön sor a védjegyek helytelen lajstromozására.(24) Ily módon a megkülönböztetőképesség fennállása vagy hiánya értékeléséhez a Bíróság a védjegybejelentésben szereplő valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkozó konkrét vizsgálatot követel meg(25), és ha az illetékes hatóság megtagadja egy védjegy lajstromozását, a határozatot főszabály szerint valamennyi áru vagy szolgáltatás vonatkozásában meg kell indokolna(26). E követelmények indokoltak az ellenőrzés természetére tekintettel, amely mindenekelőtt egy előzetes vizsgálat, valamint az irányelv 2. és 3. cikkében, valamint a rendelet 4. és 7. cikkében előírt lajstromozási akadályok számára és részletes leírására tekintettel. Továbbá az említett követelmények indokoltak azon számos jogorvoslati lehetőségre tekintettel, amelyek a kérelmezők előtt nyitva állnak akkor, amikor az illetékes hatóságok elutasítanak egy védjegybejelentést. Ahogy nemrég a Bíróság emlékeztetett rá, ezen indokolási kötelezettségnek biztosítania kell a kérelmezők elismert jogainak hatékony bírói jogvédelmét.(27)
65. A második célkitűzés annak lehetővé tétele a gazdasági szereplők számára, hogy világosan és pontosan meg tudjanak bizonyosodni az aktuális vagy potenciális versenytársaik oltalomban részesülő védjegyeiről vagy az általuk tett bejelentésekről, hogy így a harmadik személyek jogairól érdemi információhoz juthassanak.
66. E követelményeket azután a Bíróság szín, színösszetétel(28) és hangok(29) lajstromozásával kapcsolatban alkalmazta.
67. E célkitűzéseket nyilvánvalóan nem lehetne elérni, és e követelmények hatékony érvényesülését gátolná az, ha azok az áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a bejelentő oltalmat igényel, nem lennének egyértelműen meghatározhatók. Amint ugyanis Léger főtanácsnok a fent hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 63. pontjában hangsúlyozta, a lajstromozás két azon elválaszthatatlan összetevője, amely lehetővé teszi a védjegy által biztosított oltalom tárgyának pontos meghatározását, egyrészről a megjelölés, másrészről pedig az áruk, illetve szolgáltatások, amelyek megjelölésére hivatott.
68. Az egy illat‑ vagy hangmegjelölés grafikai ábrázolásával kapcsolatban előírt követelményeket azonban nem tudjuk szigorú értelemben áruk vagy szolgáltatások meghatározására alkalmazni. Egy olyan megjelölés grafikai ábrázolása, amely önmagában nem alkalmas arra, hogy vizuálisan érzékelhető legyen, nyilvánvalóan teljesen más nehézségeket vet fel, mint azok, amelyekkel áruk és szolgáltatások szóbeli leírásával összefüggésben találkozhatunk.
69. Nyilvánvaló, hogy e leírásnak egyértelműnek és pontosnak kell lennie oly módon, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pontosan meg tudják határozni az árukat vagy szolgáltatásokat. Ezen egyértelműség és pontosság a természeténél fogva azt feltételezi, hogy az alkalmazott kifejezések világosak és egyértelműek legyenek.
70. Nem kockáztathatjuk azonban a védjegy által a jogosultja számára biztosított oltalom jelentős korlátozását annak megkövetelésével, hogy a jogosult valamennyi érintett árut és szolgáltatást részletezzen.
71. Az említett követelmények teljesítésére álláspontom szerint két választási lehetőség áll fenn.
72. Az első valamennyi olyan áru vagy szolgáltatás konkrét felsorolása, amely vonatkozásában a kérelmező oltalmat igényel. Az ítélkezési gyakorlat szerint e meghatározást nyilvánvalóan úgy kell érteni, mint amely magában foglalja a konkrétan megjelölt áruk vagy szolgáltatások összetételébe vagy felépítésébe tartozó árukat vagy szolgáltatásokat, mint például az alkatrész, vagy azokat az árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a konkrétan megjelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal.(30)
73. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy egy konkrét felsorolás problematikus lehet, figyelembe véve azt a rendkívüli változatosságot, ahogyan egyes árukat vagy szolgáltatásokat leírni lehet, és azzal a kockázattal járhat, hogy lényegesen korlátozza azt az oltalmat, amelyet a védjegy a jogosultja számára biztosít. Nem arról van szó, hogy egy lajstromozott védjegy jogosultjától azt követelnénk meg, hogy új védjegybejelentést tegyen minden egyes alkalommal, amikor azt az árut, amely vonatkozásában védjeggyel rendelkezik, úgy jellemzi, hogy például nagyon kis mértékben változtat az összetételén, vagy személyek más csoportjának szánja azt. Ilyenformán a tisztító tej vonatkozásában lajstromozott védjegy jogosultja ezen árut jellemezheti aszerint, hogy azt kisgyerekeknek vagy felnőtteknek szánja, anélkül hogy új védjegybejelentéseket kellene tennie.
74. Ennélfogva anélkül, hogy valamennyi érintett áru és szolgáltatás egyenként történő felsorolását követelné meg, a második választási lehetőség az alapáruk és ‑szolgáltatások meghatározásából áll oly módon, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pontosan meg tudják határozni az érintett áruk és szolgáltatások lényeges objektív tulajdonságait és jellemzőit.(31)
75. E szempontnak lehetővé kell tennie az áruk jellegének objektív módon történő meghatározását a végrehajtási rendelet 2. szabálya (2) bekezdésének megfelelően. Továbbá lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára azoknak a hasonló áruknak a meghatározását, amelyek alkalmasak arra, hogy a védjegy oltalmában részesüljenek. Úgy tűnik számomra, hogy e rendszer, amelyet az áruk vámtarifális besorolása területén már alkalmazunk, megfelel az egyértelműség és a pontosság követelményeinek, anélkül hogy korlátozná azt az oltalmat, amelyet a lajstromozott védjegy jogosultjának biztosítani kell.
76. Például egy védjegybejelentésnek meg kell felelnie az említett követelményeknek akkor, amikor a bejelentő „gyertyák [világítás]” vonatkozásában igényel oltalmat. E kifejezés magában foglalhatja a gyertyákat, a templomi gyertyákat, vagy az alapáru lényeges tulajdonságaival azonos tulajdonságokkal rendelkező – azaz egy kanócból és viaszból álló – hasonló árukat. E példában ugyanakkor elengedhetetlen annak a funkciónak a meghatározása, amelyre a szóban forgó árut szánják oly módon, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők meg tudják különböztetni a „gyertyák [világítás]” kategóriáját a gépjárműszektorban alkalmazott „gyújtógyertyáktól”.
77. Ezen értelmezés összhangban van a Bíróságnak a fent hivatkozott, kiskereskedelmi szolgáltatásokkal kapcsolatos védjegybejelentésre vonatkozó Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ügyben hozott ítéletével. Ebben az ügyben ugyanis a Bíróság megkövetelte azt, hogy a bejelentő pontosan jelölje meg azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyekre az adott szolgáltatások, különösen az „építőanyagok, barkács‑ és kertészeti cikkek[(32)], valamint egyéb, »do‑it‑yourself« jellegű [(33)] árucikkek kiskereskedelmére vonatkozó szolgáltatások” vonatkoznak. A Bíróság számára a pontosság e foka elősegíti azon áruk vagy szolgáltatások azonosságának vagy hasonlóságának értékelését, amelyek vonatkozásában egy védjegyet bejelentettek vagy már lajstromoztak, anélkül hogy e meghatározások a védjegy által nyújtott oltalmat lényegesen korlátoznák.(34)
78. A szükséges egyértelműséget és pontosságot mindenesetre esetről esetre, azon áruk vagy szolgáltatások függvényében kell értékelni, amelyek vonatkozásában a bejelentő oltalmat igényel, legyen szó akár nemzeti, akár közösségi védjegyről.
79. E körülmények összességére tekintettel következésképpen úgy vélem, hogy az irányelvet és a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azon áruk vagy szolgáltatások meghatározásának, amelyek vonatkozásában a bejelentő oltalmat igényel, meg kell felelnie a szükséges egyértelműség és pontosság követelményeinek annak érdekében, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára a védjegy által nyújtott oltalom terjedelmének pontos meghatározását.
80. E követelményeket kielégíti valamennyi olyan áru és szolgáltatás konkrét felsorolása, amelyek vonatkozásában a bejelentő oltalmat igényel. E követelményeket kielégíti az alapáruk vagy ‑szolgáltatások olyan meghatározása is, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára az érintett áruk és szolgáltatások lényeges objektív tulajdonságainak és jellemzőinek meghatározását.
C – A Nizzai Osztályozás fejezetcímeinek használatáról
81. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az irányelvvel ellentétes‑e az, ha egy nemzeti védjegy bejelentője a Nizzai Osztályozás fejezetcímeinek általános meghatározásaira utal azon áruk vagy szolgáltatások meghatározása végett, amelyek vonatkozásában oltalmat igényel.
82. Amint rámutattam, a Nizzai Osztályozás egy gyakorlati eszköz, és a fejezetcímeknek önmagunkban nincs semmilyen lényeges értékük. Semmi nem zárja ki azonban azt, hogy a bejelentő az érintett árukat vagy szolgáltatásokat az említett fejezetcímek általános meghatározásainak alkalmazásával határozza meg. Elengedhetetlen azonban, hogy e meghatározás kielégítse a szükséges egyértelműség és pontosság követelményeit. Márpedig esetről esetre történő értékelésről van szó.
83. El kell ugyanis ismerni, hogy ezen általános meghatározások némelyike önmagában elég egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára a védjegy által biztosított oltalom terjedelmének meghatározását. Ez a helyzet áll fenn például a Nizzai Osztályozás 3. osztályának fejezetcímében szereplő „szappanok”, illetve a 8. osztályában szereplő „evőeszközök” megjelölések esetén.
84. Más általános meghatározások azonban nem elégítik ki e követelményeket, és kizárólag azt a területet jelzik, amelyhez az áruk és szolgáltatások alapvetően tartoznak.(35) Például a Nizzai Osztályozás 37. osztályában („Építkezés; javítás; szerelési szolgáltatások”) és 45. osztályában („mások által egyéni igényeknek megfelelően nyújtott személyes és társadalmi jellegű szolgáltatások”) szereplő általános meghatározások túl általánosak, és az áruk és szolgáltatások túlságosan széles skáláját lefedik ahhoz, hogy összeegyeztethetők legyenek a védjegy eredeti funkciójával. További pontosítások nélkül nem teszik lehetővé az illetékes hatóságok számára a védjegybejelentések előzetes vizsgálatára vonatkozó kötelezettségeik teljesítését, valamint a gazdasági szereplők számára a lajstromozott védjegyekről vagy a tényleges vagy potenciális versenytársaik által benyújtott védjegybejelentésekről való pontos tudomásszerzést. Ez az az indok, amiért a Bíróság a fent hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ügyben hozott ítéletben megkövetelte azt, hogy a bejelentő – az osztály fejezetcímeiben nem szereplő meghatározások révén – pontosan jelölje meg azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyekre az adott szolgáltatások vonatkoznak.
85. E megfontolásokra tekintettel következésképpen úgy tűnik számomra, hogy az irányelvet és a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, ha a bejelentő azokat az árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában oltalmat igényel, a Nizzai Osztályozás fejezetcímei általános meghatározásainak alkalmazásával határozza meg, amennyiben e meghatározás kielégíti a szükséges egyértelműség és pontosság követelményeit.
D – Az OHIM elnöke által a 4/03. sz. közleményben elfogadott értelmezésről
86. A 4/03. sz. közlemény III. pontjának második bekezdése kimondja, hogy „[az OHIM] nem ellenzi az osztályok általános meghatározásainak vagy fejezetcímeinek használatát amiatt, hogy azok túlságosan homályosak és bizonytalanok”. Továbbá e közlemény IV. pontja úgy rendelkezik, hogy egy bizonyos osztály fejezetcíme valamennyi általános meghatározásának használata az OHIM számára az ezen osztályba tartozó valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkozó kérelmet jelent(36). Hasonlóan egy osztály fejezetcímében szereplő valamely általános meghatározás használata az ezen általános meghatározás alá tartozó, és helyesen ugyanebbe az osztályba sorolt valamennyi árut vagy szolgáltatást lefedi(37).
87. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy ellentétes‑e az irányelvvel az OHIM elnöke által a 4/03. sz. közleményben elfogadott értelmezés.
88. E közleményt az OHIM a közösségi védjegyre vonatkozó szabályozás alapján rá háruló feladatok kapcsán fogadta el. E közlemény nem jogalkotási szöveg, és semmilyen jogi kötelező erővel nem bír. Belső szervezeti aktus, amely célja az említett közlemény I. pontja értelmében az OHIM gyakorlatának értelmezése és tisztázása. A 4/03. sz. közlemény célja így a jogbiztonság biztosítása az érintett felek számára azáltal, hogy világos és kiszámítható megközelítést alakít ki arra vonatkozóan, ahogyan egy védjegybejelentésben alkalmazott kifejezéseket értelmezi. E közlemény tehát oktató és értelmező jellegű. Márpedig az értelmezési funkciót és a valódi jogszabályok alkotását csak kevés választja el egymástól. A Bíróságnak következésképpen meg kell bizonyosodnia arról, hogy e szöveg kellőképpen biztosítja a rendelet által előírt – a Bíróság által is értelmezett – szabályok, valamint az érintett felek számára biztosított jogok tiszteletben tartását.
89. Úgy vélem, a jelen esetben nem ez a helyzet áll fenn.
90. Először is a 4/03. sz. közleményben elfogadott értelmezés ellentmond a rendeletben foglalt elveknek.
91. A végrehajtási rendelet 2. szabálya (2) bekezdése ugyanis megköveteli, hogy „[a]z áruk és szolgáltatások jegyzékét úgy [fogalmazzák meg], hogy az egyértelműen kifejezze az áruk és szolgáltatások jellegét, és lehetővé tegye azt, hogy minden egyes tételt a Nizzai Osztályozás szerint csak egy osztályba soroljanak be”. Két megjegyzést szeretnék tenni. Egyrészt e követelményt nehéz kielégíteni, ha az OHIM a 4/03. sz. közlemény III. pontjának második bekezdése értelmében nem ellenzi az osztályok általános meghatározásainak vagy fejezetcímeinek használatát amiatt, hogy azok túlságosan homályosak és bizonytalanok(38). Másrészt utalni kell a Nizzai Osztályozásra vonatkozó magyarázó megjegyzésekre, amelyek rámutatnak arra, hogy bizonyos áruk és szolgáltatások – mindenfajta magyarázat hiányában – több osztályba is tartozhatnak.
92. Másodszor, az OHIM által elfogadott – a jogtudomány által „»class‑heading‑covers‑all« megközelítésként”(39) minősített – értelmezés nem biztosítja a specialitás elvének tiszteletben tartását, amennyiben nem teszi lehetővé a védjegy tárgyi hatályának pontos meghatározását.
93. Ez az értelmezés ugyanis a bejelentőnek majdhogynem korlátlan jogokat biztosítana egy osztály árui vagy szolgáltatásai vonatkozásában. Például amikor egy bejelentő kizárólag a Nizzai Osztályozás 45. osztálya fejezetcímének általános meghatározásaira hivatkozik, és következésképpen „mások által egyéni igényeknek megfelelően nyújtott személyes és társadalmi jellegű szolgáltatások” vonatkozásában igényel védjegyoltalmat, e védjegy lajstromozása alkalmas arra, hogy biztosítsa számára egy megjelölés kizárólagos használatát rendkívül változatos szolgáltatások tekintetében, amelyek nemcsak a „társkereső klubok” és a „horoszkóp elkészítése”, hanem a „detektívügynökségek” és a „hamvasztás” szolgáltatásokat is lefedik.(40) Más szóval számos olyan szolgáltatásra vonatkozna, amelyek eredendően nem rendelkeznek semmilyen közös tulajdonsággal. Ebben az esetben a védjegy által biztosított oltalom terjedelme meghatározhatatlan, szinte láthatatlan, az áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának a rovására. Márpedig a specialitás elvének megfelelően egy védjegyoltalom nem lehet korlátlan.
94. Harmadszor, egy ilyen értelmezés nem biztosítja a védjegynek az irányelv 10. cikke, valamint a rendelet 15. cikke értelmében vett tényleges használatát. A védjegyjogosult ugyanis nem feltétlenül használja a megjelölést valamennyi olyan áruval és szolgáltatással kapcsolatban, amelyek vonatkozásában oltalmat igényelt. Márpedig amint Léger főtanácsnok a fent hivatkozott Praktiker Bau‑ und Heimwerkermärkte ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 80. pontjában hangsúlyozta, a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránti eljárás nem helyénvaló, amikor már a kezdetektől nyilvánvaló, hogy a védjegyet csakis bizonyos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában fogják használni. Továbbá úgy tűnik, e rendszer ellentmond az irányelv (9) preambulumbkezedésében és a rendelet (10) preambulumbkezedésében megfogalmazott célkitűzéseknek, amelyek értelmében az uniós jogalkotó megköveteli, hogy a lajstromozott védjegyeket ténylegesen használják, illetve használat hiánya esetén az oltalom megszűnését lehessen megállapítani. Amint Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok a fent hivatkozott Ansul ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 42. pontjában helyesen emlékeztetett rá, a védjegylajstromok nem megjelölések egyszerű tárházai, hanem ellenkezőleg, a valóság és a vállalkozások által a piacon használt megjelölések hű tükörképeinek kell lenniük.
95. Következésképpen, ha az OHIM által elfogadott értelmezés első látásra meg is könnyíti a védjegyek nyilvános lajstromokba történő bejegyzését, végső soron az Unióban lajstromozott és oltalom alatt álló védjegyek számának, és ennek következtében a közöttük felmerülő ütközések számának a növekedéséhez vezet. Távol áll attól, hogy gondos ügyintézést biztosítson, ezenkívül azt sem teszi lehetővé, hogy a piacon torzításmentes verseny álljon fenn.
96. Negyedszer, ez az értelmezés nem biztosítja a jogbiztonságot. Amint ugyanis többek között az Egyesült Királyság Kormánya, a német kormány, az ír kormány és a francia kormány észrevételeiben emlékeztetett rá, a Nizzai Osztályozás folyamatos fejlesztés alatt áll. Ezen Osztályozás tizedik kiadása, amely 2012. január 1‑jén lép hatályba, változatlan fejezetcímek alá új árukat és szolgáltatásokat sorol be.(41) Márpedig a védjegy tárgyi hatályát nem korlátozhatjuk egy olyan szöveg alapján, amelyet a piac alakulásától függően módosíthatnak.
97. Következésképpen és e körülmények összességére tekintettel úgy vélem, hogy a 4/03. sz. közlemény, amelyben az OHIM elnöke rámutat egyrészt arra, hogy az OHIM nem ellenzi az osztályok általános meghatározásainak vagy fejezetcímeinek használatát amiatt, hogy azok túlságosan homályosak és bizonytalanok, és másrészt arra, hogy az említett meghatározások használata az érintett osztályba tartozó valamennyi árura és szolgáltatásra vonatkozó kérelmet jelent, nem elégíti ki egy védjegy lajstromozásához szükséges egyértelműség és pontosság követelményeit, legyen szó akár nemzeti, akár közösségi védjegyről.
IV – Végkövetkeztetések
98. A fenti megállapítások fényében azt javasolom a Bíróságnak, hogy a The Person Appointed by the Lord Chancellor under Section 76 of The Trade Marks Act 1994, on Appeal from the Registrar of Trade Marks által benyújtott, a High Court of Justice (England & Wales) (Egyesült Királyság) által továbbított előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
„1. a) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azon áruk vagy szolgáltatások megjelölésének, amelyek vonatkozásában a bejelentő oltalmat igényel, meg kell felelnie a szükséges egyértelműség és pontosság követelményeinek annak érdekében, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára a védjegy által nyújtott oltalom terjedelmének pontos meghatározását.
b) E követelményeket kielégíti valamennyi olyan áru és szolgáltatás konkrét felsorolása, amelyek vonatkozásában a bejelentő oltalmat igényel. E követelményeket kielégíti az alapáruk vagy ‑szolgáltatások olyan meghatározása is, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők számára az érintett áruk és szolgáltatások lényeges objektív tulajdonságainak és jellemzőinek meghatározását.
2. A 2008/95/EK irányelvet és a 207/2009/EK rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, ha a bejelentő azokat az árukat vagy szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában oltalmat igényel, a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások közös osztályozásának fejezetcímeiben szereplő általános meghatározások alkalmazásával határozza meg, amennyiben e meghatározás kielégíti a szükséges egyértelműség és pontosság követelményeit.
3. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) elnökének a közösségi védjegybejelentések és lajstromozások során az osztályok fejezetcímeinek az árujegyzékben történő használatáról szóló 2003. június 16‑i 4/03. sz. közleménye, amelyben az OHIM elnöke rámutat egyrészt arra, hogy az említett Hivatal nem ellenzi a túlságosan homályos és bizonytalan általános meghatározások vagy fejezetcímek használatát, és másrészt arra, hogy az említett meghatározások használata az érintett osztályba tartozó valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkozó kérelmet jelent, nem elégíti ki egy védjegy lajstromozásához szükséges egyértelműség és pontosság követelményeit, legyen szó akár nemzeti, akár közösségi védjegyről.”