T‑359/19. sz. ügy
Daimler AG
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített második tanács), 2021. szeptember 15.
„Környezet – 443/2009/EK rendelet – 725/2011/EU végrehajtási rendelet – (EU) 2015/158 végrehajtási határozat – (EU) 2019/583 végrehajtási határozat – Szén‑dioxid‑kibocsátás – Vizsgálati módszer – Személygépkocsik”
1. Környezet – Levegőszennyezés – 443/2009 rendelet – Az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények – Az innovatív technológiák alkalmazása révén elért szén‑dioxid‑kibocsátás‑csökkentés – Az említett technológiákra vonatkozó jóváhagyási és minősítési eljárás – A Bizottság által végzett eseti ellenőrzés – A jóváhagyási eljárás során alkalmazotthoz képest eltérő vizsgálati módszer alkalmazása – Megengedhetetlenség – Az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvének megsértése
(443/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 725/2011 bizottsági rendelet, (13) preambulumbekezdés, 10. cikk, (2) bekezdés, és 12. cikk; 2015/158 bizottsági határozat)
(lásd: 70–77. pont)
2. Környezet – Levegőszennyezés – 443/2009 rendelet – Az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények – Az innovatív technológiák alkalmazása révén elért szén‑dioxid‑kibocsátás‑csökkentés – Az említett technológiákra vonatkozó jóváhagyási és minősítési eljárás – A Bizottság által végzett eseti ellenőrzés – Az illetékes nemzeti jóváhagyó hatóságok által, illetve a Bizottság által minősített csökkentések közötti eltérés– A Bizottság arra irányuló joga, hogy ne vegye figyelembe az ellenőrzés előtti naptári évre vonatkozó minősített csökkentéseket – Megengedhetetlenség
(443/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) és (5) bekezdés; 725/2011 bizottsági rendelet, 12. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 87–93. pont)
Összefoglalás
A könnyű haszongépjárművek szén‑dioxid(CO2)‑kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 443/2009 rendelet(1) alkalmazása keretében minden személygépkocsi‑gyártónak biztosítania kell, hogy a CO2‑kibocsátása nem haladja meg a rá vonatkozóan meghatározott átlagos fajlagos CO2‑kibocsátási célértéket.(2) A rendelet, amely az új technológiákba való beruházások ösztönzésére is irányul, többek között úgy rendelkezik, hogy az innovatív technológiák alkalmazásával elért kibocsátáscsökkentéseket le kell vonni azoknak a gépjárműveknek a fajlagos CO2‑kibocsátásából, amelyekben ezeket a technológiákat használják.(3) E célból az Európai Bizottság végrehajtási rendeletet(4) fogadott el az innovatív technológiák jóváhagyási és minősítési eljárásának megállapításáról.
2015‑ben a Bizottság a 2015/158 végrehajtási határozattal(5) a személygépkocsik CO2‑kibocsátásának csökkentését lehetővé tévő ökoinnovációként jóváhagyott két, nagy hatékonyságú váltakozó áramú generátortípust. A jóváhagyás érdekében a szóban forgó generátorok közül egyeseken különböző előkészítési módszereket végeztek, amelyeket általános megnevezéssel előkondicionálásnak hívnak.
A Daimler AG német gépjárműgyártó, amely egyes meghatározott személygépkocsijait nagy hatékonyságú váltakozó áramú generátorokkal szereli fel, az illetékes német hatóságtól kérte és megkapta az említett váltakozó áramú generátorok használata révén elért CO2‑kibocsátás‑csökkentésekre vonatkozó minősítést.
A Bizottság azonban 2017‑ben, a minősítések eseti vizsgálata alapján megállapította, hogy az előkondicionálással végzett vizsgálati módszer alkalmazásával igazolt csökkentés mértéke jelentősen meghaladta azt a mértéket, amely a 2015/158 végrehajtási határozatban(6) előírt, a Bizottság szerint előkondicionálást nem tartalmazó módszer alkalmazásával igazolható. Következésképpen a Bizottság a 2019/583 végrehajtási határozatában(7) (a továbbiakban: megtámadott határozat) úgy ítélte meg, hogy a Daimler AG ökoinnovációinak tulajdonított csökkentések nem vehetők figyelembe a 2017‑es évre vonatkozó átlagos fajlagos CO2‑kibocsátásainak kiszámításánál.(8)
A Daimler AG ezért keresetet indított a megtámadott határozat azon részében történő megsemmisítése iránt, amely a Daimler AG tekintetében kizárja az átlagos fajlagos CO2‑kibocsátást és az ökoinnovációkhoz kapcsolódó CO2‑kibocsátás‑csökkentést. Ítéletében a Törvényszék kibővített második tanácsa helyt ad a keresetnek, és megállapítja, hogy a Bizottság a CO2‑kibocsátás‑csökkentések minősítésére irányuló eseti vizsgálat során megsértette a végrehajtási rendeletet.
A Törvényszék álláspontja
Először is a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a CO2‑kibocsátás‑csökkentések minősítésére irányuló eseti ellenőrzés során kizárta a szóban forgó generátorok jóváhagyási eljárása keretében alkalmazotthoz hasonló, előkondicionálással végzett vizsgálati módszer alkalmazását. Az ilyen megközelítés nem felel meg a végrehajtási rendelet 12. cikkének, amely többek között az ilyen ellenőrzés részletes szabályait tartalmazza.
A Bizottság ugyanis azzal, hogy a szóban forgó generátorok jóváhagyási eljárásában alkalmazotthoz képest eltérő vizsgálati módszert alkalmazott, lehetetlenné tette a minősített kibocsátás‑csökkentések és a 2015/158 végrehajtási határozatból következő csökkentések összehasonlítását.
A Bizottság azon érvét illetően, hogy a megközelítése indokoltnak tekinthető az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvére tekintettel, a Törvényszék emlékeztet egyrészt arra, hogy az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy ne kezeljék a hasonló helyzeteket eltérő módon vagy az eltérő helyzeteket ugyanolyan módon. A Törvényszék e tekintetben rámutat, hogy a Bizottság által alkalmazott vizsgálati módszer, amely nem veszi figyelembe az egyes váltakozó áramú generátorok sajátos műszaki jellemzőit és előkondicionálásának módját, valószínűleg egyes járműgyártók számára kedvező, míg mások számára kedvezőtlen lesz.
A Törvényszék másrészt úgy ítéli meg, hogy ez utóbbi módszerről semmilyen jogszabályi szöveg nem rendelkezik egyértelműen és pontosan, és nem minősíthető az iparágban bevett gyakorlatnak sem. Ennélfogva nem lehet megfelelő eszköznek tekinteni a jogbiztonság elve tiszteletben tartásának biztosításához.
Ami a Bizottságnak az iparágazatban bevett gyakorlatnak tekinthető előkondicionálás alkalmazására vonatkozó kifogásait illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság a váltakozó áramú generátorokra vonatkozó jóváhagyási eljárás szakaszában jogosult kifogást emelni vagy további pontosítást kérni a vizsgálati módszerrel kapcsolatban.
Másodszor, a végrehajtási rendelet 12. cikke (2) bekezdésének értelmezését illetően, amely rendelkezés a Bizottság azon jogát írja elő, hogy bizonyos feltételek mellett dönthet úgy, hogy „a következő naptári évben az adott gyártó vonatkozásában az átlagos fajlagos szén‑dioxid‑kibocsátás kiszámításakor nem veszi figyelembe a kérdéses minősített CO2‑csökkentést”, a Törvényszék tisztázza, hogy ez a jog kizárólag az eseti ellenőrzés évét követő naptári évre vonatkozik. E tekintetben a Törvényszék rámutat, hogy a „következő naptári év” kifejezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az valójában az eseti ellenőrzés évét megelőző naptári évre vonatkozik, amint azt a Bizottság javasolja. Ez az értelmezés ugyanis ellentétes a rendelkezés világos és egyértelmű szövegével, és kérdéseket vet fel a jogbiztonság elvével kapcsolatban, mivel a megtámadott határozat visszaható hatállyal súlyos következményekkel jár a Daimler AG‑ra nézve, holott az csak „a következő naptári évre” vonatkozhatott volna.
Végül a Törvényszék úgy véli, hogy a végrehajtási rendelet szóban forgó rendelkezése világos és egyértelmű, így a Bizottság által előadott érveléssel ellentétben nincs szükség az alaprendelettel, vagyis a 443/2009 rendelettel összhangban álló értelmezésre.